Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

Egy országos felmérés tanú­ságai szerint minden munkás idejéből évente legalább két— három munkanap vész el olyan csellengések következtében, amelyek egyértelműen a mun­kaszervezés hibáiból adódnak. Az ilyen munkakiesések éppe.i a legnagyobb létszámhiánnyal küszködő építőiparban tapasz­talhatók. Tavaly kétezer mun­kás teljesítménye esett ki az építőiparban, vezetési, szerve­zési problémák, rendszertelen anyagellátás miatt. Mindez ter­mészetesen visszahatott nem­csak az országosan mért telje*, sítményekre, hanem az egyes munkások jövedelmére is. Nem meglepő, hogy a munkaerőván­dorlás is itt öltött a legnagyobb méreteket. Más számítások sze­rint is legalább 10—30 százalék­nyi tartalék található azoknak az üzemeknek a kapuin belül, amelyek a legszívesebben em­legetik a munkaerő-gondokat Ez együtt beszél a bajról és a baj okáról. A vállalati vezető emberek gyakran mégsem ve­szik észre a nyilvánvaló össze­függést. Pedig a tények itt is cáfolhatatlanok: üzemek sorá­ban, ahol mindig van anyag, energia, munka, tehát kereset is, sokkal ritkábban emlegetik a fegyelmezetlenséget, mint ab­ban a gyárban, ahol naponta jelentkeznek a vezetés gyenge­ségei. Hiszen az emberek sze­retnek dolgozni, de látni is akarják munkájuk közvetlen értelmét. Vagy: azokban a gyárakban, ahol két ember munkáját nem öten végzik el, ma alig találunk két—három százaléknál nagyobb kihaszná­latlan belső tartalékokat. És ér­dekes módon itt a fegyelmi büntetések is sokkalta ritkáb­bak, mint ott, ahol a laza mun­karend önmaga szüli a fegyel­mezetlenséget. > Sokat beszélünk ma — helye-S sen — a munkafegyelem iránti £ minden korábbinál nagyobb c igényről. S okként többnyire a> korlátozott munkaerő-tartalé­kokat emlegetjük. Alapjában ez természetesen igaz. Százezres arányok helyett — amit hosszú éveken át megszoktunk — az ipar az idén maximálisan mind­össze 40—50 000 új munkáskéz­re számíthat, ebből is mintegy tízezer az iskolából a tanév vé­gén kikerülő fiatal. Ez nyilván minőségben más munkaerő- helyzetet jelent, mint az előző években volt. Szükségszerű te hát, hogy az 1965-ös népgazda­sági terv az idei tennivalók kulcs-feladataként szabta meg a gazdasági munka hatékonysá­gának növelését, s ennek része­ként alapvető feltételnek je­lölte meg a munkafegyelem ja­vítását. De nem lehet indoka egyedül a munkaerő-helyzet a fegyelmezettebb munka igényé­nek. Ha volna elég munkáskéz, akkor is feltétlenül észre kel­lett volna venni — és ehhez különösebb közgazdasági felké­szültség sem kell —, hogy a munkaidő kihasználtsága egyes helyeken nem a legtökéletesebb. i^/vo/X/on/OA/n/V'vvn/vnn/A/VNn/n kedések nyomán sok helyen szinite egyik pillanatról a má­sikra szűntek meg a „fegyelme­zetlen ségi frontvonalak”, ami­kor az említett vállalati veze­tők kellő önkritikával észrevet­ték, hogy a fegyelmezetlenségek jócskán az ő munkájuk hibái­ból is származnak. Javult a munkaidő kihasználtsága és gyorsan növekedett a produkti­vitás ott, ahol hangoskodás helyett a munkafegyelem meg­javítására a gazdasági irányítás, munkaszervezés, anyagellátás hibáit is az elemzések mikrosz­kópja alá vették. Ennek nyo­mán a munkafeltételek megja- vulásának hatása azonnal mér­hető volt a munkafegyelem te­rén is, akár a munkaidő kihasz­nálásának fokára, akár a ter­melékenységre, vagy a munka­erővándorlás csökkenésére gon­dolunk. A szocialista briádok veze­tőinek nemrég lezajlott orszá­gos tanácskozása a gazdasági élet szinte minden gondját meg­vitatta. Ennek a mérlegelésnek eredményeként fogalmazódott meg egyebek között az a ter­mészetes óhaj, hogy tanuljon meg minden vezető szocialista módon vezetni. A felelősség a közösség érdekeit szolgáló elha­tározások mellett a jó munka- körülmények biztosításának kötelességét is jelenti. A veze­tés tudományának következetes alkalmazása mitidenütt, — ez a leghatékonyabb gyógyszer a fe­gyelmezetlenségekből származó betegségek ellen. Erre emlékez­tet az idei esztendő sóik új ta­pasztalata is. Kocsis Tamás 1 • ‘ Ülésezett a gyöngyösi városi párt-vö Napirenden : a termelési agitáció Jelentős kérdést tűzött teg­napi ülésének napirendjére a Gyöngyösi Városi Pártbizott­ság végrehajtó bizottsága. Az üzemekben folyó termelési agi- táciécól folytattak előzőleg bri­gád vizsgálatot. amelynek kö­zéppontjában a decemberi párt- határozat állt. A jelentést Cá- csi László, a pártbizottság agit- prop-előadója terjesztette elő. A jelentősebb üzemekben összesen nyolc brigád végzett felmérést a témával kapcsolat­ban. Az alapos elemzés megál­lapította, hogy a termelési agi­táció különösen 1960-tól fejlő­dött határozottan, de még ma sem eléggé differenciált, erejét, az üzemrészekben már nehéz nyomon követni. Következte­tésként megállapították, hogy a termelési agitáció csak a kis egységekre lebontva lehet ha­tékony. Határozat született arról, hogy a jövőben rendszeresen össze­hívják tanácskozásra a város­ban működő szocialista brigá­dok vezetőit. A plakáttal tegnap találkoztam az egri utcákon. A plakát nagyon okos, helyes és követendő tennivalóra hívta fel az arra já­rókat, tömör és világos jelmondattal: „Tiszta város, egészséges lc-kosság!” Elolvastam két­szer is, mert én is a lakossághoz tartozom, szeretem az egészséget és nem szeretem a piszkot és azt is szeretem, ha erre azoknak is felhívják a figyelmét, akik esetleg nem értik még az összefüggést a> tisztaság és az egészség között. Megelégedetten dörzsöltem hát össze ke­zem és feividámodva indultam tovább, lel­kemben mély együttérzéssel intve búcsút az okos plakátnak, miután káromkodva felkel­tem a törmelékkel kevert sárból, rögtön há­nyát estem egy gödörben. Nyakig a szemét­ben ülve sem csüggedtem azonba-n el, mert tekintetem ott csüngött a derűs plakáton: „Tiszta város, egészséges lakossáp!’’ f—ól Szombat este gépkocsiveze­tők. szerelők, rakodómunkások, műszaki és adminisztratív dol­gozók, a 4. számú Autcközle- Kedési Vállalat egri üzemigaz­gatóságának dolgozói jól meg­érdemelt ünnepségre gyűltek A sár géhez, amelyben a lakók kö­veteléseit vázolta föl. A lakók aláírták a levelet és büszkén hazatértek a telje­sített kötelesség jó érzésével. A sár azonban maradt. A Krokogyilból fordította:• Ferencz Győző Hé, emberek, hova, hova? — Ahol munkát, dolgot kapnánk, tág világban ide s tova, puszta hat hét a tarisznyánk. Sztrájkoltunk, most kutunk sincsen. Penész legel az álláson, családjaink csurgós csűrben, hogy is volna maradásunk .. 1929. Budapest. A székesfő­városi villamosvasút kapuja előtt százával tolongnak az emberek. A ' borotválatlan. rongyos ruhás tömeg között ott áll egy sápadt arcú, komor tekintetű gyerek is. Némán vár. nem szól senkihez. Adács. ról jött, Galó Jóskának hívják. — Felvettek. Fényesének. 12 fillért adtak. Mostohaanyám nagybátyja intézte el. Neki volt valami ismeretsége, velem nem is tárgyaltak. A többieket el­küldték: jöjjenek holnap. ötvenegy éves. Olajos sap­kája alól fehér hajszálak búj­nak ki. Egyenes, büszke tartá­sán megfeszül a kék színű ove­rall. Arcán a komor, gyerekes tekintetet egymásba futó rán­cok váltották fel. — Ügy bántak velünk, mint R kutyáival. Hatan voltunk fé­nycsőik, hat gyerek. Naponta kaptuk a leckéztetést, ordifoá- lást. de még a pofonok is el­csattantak. Elég volt egy váll- : rándítás, félrenézés. Tűrni kel­lett. Bejutni egy gyárba? Á ... Nem is mertem még esak gondolni se rá. Ahhoz ínár kevés lett volna a nagy­bácsi, Egy parasztgyerek a Y állomások OMPÜMGj 3 1965. április 13., keddi A 10—30 százalékos belső tar­talékok „rejtegetése” akkor is drága volna, ha munkaerő kor­látlanul állna a népgazdaság rendelkezésére. Nemzeti jöve­delmünk több mint harmada a külkereskedelemből származik Versenyképességünk a nemzet­köz’ piacon tehát kulcsa egész további fejlődésünknek — az egyre növekvő hazai igények kielégítésének is — s alapja an­nak, hogy milyen mértékben tudunk helytállni a szocializ­mus és a kapitalizmus verse­nyében. A gazdálkodási hatásfok nö­velésének igénye az MSZMP Központi Bizottságának tavaly decemberi határozata óta olyan hangsúlyt kapott, mint soha azelőtt Közüggyé vált azon gondolkodni, miként dolgozha­tunk még eredményesebben és közüggyé lett ennek részeként a munkafegyelem problémáinak megoldása is. Elsősorban nem a Munka Törvénykönyve kü­lönböző szigorító rendelkezései­nek alkalmazásával — bár ezek hasznosságát és szükségesséfjét sem vitatja senki, aki felelős­séget érez az ország közös ügyei­ért —. hanem a munkafegyelem lazaságait kiváltó belső okok felmérésvei és fokozatos meg­szüntetésével. Az év első heteiben a várt­nál is jobb gazdasági eredmé­nyek születtek, s a munkafe­gyelem is szilárdult. A munka- fegyelem vonatkozásaiban is ott születtek a legnagyobb eredmények, ahol a gazdálko­dás minden láncszemét meg­vizsgálták. így vált világossá, hogy a fegyelmezetlenségek az esetek tekintélyes részében nem a munkások hibáiból származ­tak. Kellő körültekintéssel és határozottsággal megtett intéz­Á munkafegyelem frontvonalai Gazdára talált 1,3 millió forint , és 133 kitüntetés össze a KISZÖV egri székhá­zának nagytermében. Vendég­ként megjelent Zimándi Má­tyás, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályá­nak vezetője és sok dolgozó családtagját láttuk a hosszú széksorokban. '< Kovács János szaíkszervezeti [titkár üdvözlő szavai után Mi- jicz József üzemigazgató is- 'mertette a vállalat 20 éves fej­lődését és az üzemigazgatóság 1964-es tervteljesitésót. A ter­vezett költséghányadot 1,1 > százalékkal csökkentették és 3,8 millió forinttal több nyere­séget értek el. A teherautófu- 'varozás. a MÁVAUT, a taxi, [sőt a rakodó részleg is jobbéin, i gazdaságosabban dolgozott. A |munkaversenynek, a szocialista i bri gádmozgalommak, a szor- 'galmas. becsületes munkának 'köszönhető, hogy több mint *14 napi bérnek megfelelő 1,3 ^millió forint nyereségrószese- ■dést fizethetitek a dolgozóknak. ’A legjobbal?; szám szerint >133-an kiváló dolgozó jelvényt, ^illetve oklevelet és sokan torzs­gárdajelvényt, valamint jutcá­mat kaptak. Elismerő taps kö­szöntötte Zoliéi Sándor, Ka- kuk Sándor, Szálkái Miklós éa Cica János rakodómunkásokat, amikor a Kiváló dolgozó-jel­vényt és a vele járó pénzju­talmat átvették. A beszámo­lóban. különösen Radios And­rás, Balogh Antal, Császár 1st- ván és Mészáros József kaptak dicséretet szorgalmas munká­jukért. A hibákról, a fegyelmezet­lenségről és felelőtlenségről is szó esett. Akik ezt elköve­tik, akadályozzák a még na­gyobb eredmények elérését, sa­ját magukat, családjukat meg­fosztják a jutalomtól és árta­nak a vállalatnak, a népgazda* Ságnak. Ezeket a dolgozókat kérte az üzemigazgató, hogy magatartásukon változtassa­nak; térjenek vissza a becsü­letesen dolgozók sorába. Meg­köszönte az iparkodók szolgai- mát és minden dolgozót arra kért, hogy az idei feladatok végrehajtásában legjobb tudá­suk szerint álljanak helyt. Az udvar közepén egy jó­kora tócsa éktelenkedett, a környéken pedig sár. Persze, ez a sár nem volt valami kü­lönös, hanem egészen közönsé­ges: ocsmány, cuppogás, amelynek egyetlen célja: mi­nél jobban belepni a cipőket. A ház lakói tűrték, tűrték, aztán egyszer csak elfogyott a türelmük. Ideje, hogy intézkedjenek az illetékesek! — horkant föl egyikük, az emelet tizenkettő­ből. — Szégyen és gyalázat! — erősitgette egy másik. — Már rég hozzá kellett volna látnunk a kérdés meg­oldásához — jelentette ki » lakóbizottság elnöke. Még aznap megjelent egy felhívás, amelyet jól látható helyre szögeztek fel: „GYÜLE­KEZÉS VASÁRNAP!!" Jókora tömeg jött össze. Minden ember szemében ha­tározott tettvágy lángja lobo­gott. Az ügy kezdeményezője, az emelet tizenötösben lakó fér- fiú, energikus mozdulattal be­lenyúlt a zsebébe, kivett on­nan egy jegyzettömböt és töl- ötollat, majd mindenki he- yeslésétől kísérve hozzálátott i kérdés megoldásához: leve­let írt az újság szerkesztősé­gyárba? Ez nem ment akkor. Télen a pályatisztiláshoz küld­tek. Szemetet, papírt szedtünk- Még beszélgetni se hagytak. Gyanús volt még a gyerek is. Kint már mozgolódtak. A sze­le becsapott a vasúthoz is... 1932-ben az út a Szabad Szakszervezetbe vezetett. — Csak névleg volt szabad. Figyeltek. Kossá Istvánnal, a későbbi miniszterrel dolgoz, tünk együtt. Előadásokat, esté­ket rendeztünk. Sohasem felej­tem el. Az egyik este megro­hantak a csendőrök. Megpo­foztak, összerugdostak. Utána már egy pillanatnyi nyugalom sem volt. Egymást érték a sza­nálások, a munkanélküliek száma hatványosan emelkedett. Csontig soványodott emberek járták az utcákat, de ha nem volt pártfogó, nyakába vehette az országot, világot, bódulha­tott egy darab kenyérért. Jobb erről már nem is beszélni. In­kább felejteni, felejteni. Cigarettára gyújt. Kossuth, ra. Ezt szereti. — Tudja, úgy van már az egész, hogy csak mi rágódunk rajta. Hányszor elmeséltem ott­hon, de igazuk van. a gyere­keknek: Sajnálunk, apa, de ez már nem az a világ. így van ez jól. Ne is ismerjék meg soha a a másikat. Nézzen csak körül itt az üzemiben. Csupa élet, fia­tal gyereksereg. Elvégzik az is­kolát, dolgoznál?, keresnek, tanulnak, szórakoznak. A fűnyeső inas sorsa már csak a múlté. ötvenkettőben végleg búcsút mond a fővárosnak, idejön a gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyárba. — Nekem, eddig nem jutott szakmára. De szívesen felvet­tek. Gyalugépen dolgoztam, mint segédmunkás. Van már szakmám is: marós. A két fiú lakatos. A lány iskolás. El­mentek az évek, néha iszonya­tosan fájóan, máskor meg rö­pültek ... Az üzem másik munkásáról, Szabó Sámuelről kérdezgetem. — Egy könyvet lehetne írni róla. Megérdemelné. Menjünk, keressük meg. Hófehér haján foltos svájci­sapka. Vastag. csontkeretes szemüvegére sűrű, szürkés szemöldöke hajol. Hatvanéves. Tekintetében, mozdulatában ös'szesűrűsödve ott vannak az elmúlt évtizedek. A miskolci kovácsmester fiának is kiju­tott az életből. — Vasascsalád volt a miénk és ez volt a baj. Inasnak se akartak felverni. Anyámmal mentem el a próbára, kripta­kerítést kellelt készíteni. Nem féltem tőle. Hatéves korom­ban már apámmal vertem a í vasat. Felvettek. De amikor j letelt az inasidő. a mester be- j hívatott: no, fiú, mit akarsz ] csinálni, mert nekem nem kel. lesz. ( Nyalkába vette az országot, gyárról gyárra, üzemről üzem- j re. iárt. Hetekig, hónapokig j próbálkozott s'-kertelenül. — Üníam már a csavargást. 5 A Nyugati pályaudvar mellett volt egy kis üzem. Megpróbál- < tarn. Nevetve küldtek el. Az udvaron ismerős arcot láttam. ( Segített. így maradtam ott. j Nem sóikéig. A Szabó csa- 1 Iádban apáról fiúra szállt va- . lami: a mozgalom, a szervez- ] kedés. j — ötvenhét üzemből kellett 1 eljönnöm ezért. Ha az irodába 1 hívtak, már vittem a csomagot 1 is. — Megbízhatatlan ember < maga Szabó, — s már nyújtot­ták is a munkakönyvét. Kapcakölyökneik tartották. 1 Évekig feketelistán volt. — 1923-ban plakátokat na- ( gasztgattunk, röpcédulákat tér- " vesztettünk. Egyik társunk el­árult. Letartóztattak. — Egy év hat hónapig öl­tem érte. Majd három év fel­ügyelet következett. Hetente kétszer kellett jelentkezni a rendőrségein vasárnap pedig a' papnál. Néhány hét múlva elszökik: > Országszerte meggyorsultak kora tavaszi munkák a sző­lőkben, gyümölcsösökben, és *a zöldségeakertekbem, a terme- 'lőüzemek jól kihasználják a Miskolcról. Országos körözés,? nem sikerül. < — 23-ban beléptem a pártba 5 is. Kitudódott. Ezek után hol <? kaptam volna én munkát. Ne-S héz évek következtek. Hí hetet-? lenül borzalmas az, ha az em- V bér nem kell senkinek.. ? 34-ben ismerősei felvetetik a< diósgyőri gyárba, de... \ — ... vedd tudomásul, ha ? itt egyszer is kinyitod a po-? fád, repülni fogsz. Ezzel vettek? fel. így telt el még egy évti- C zed. az utolsó nehéz tíz év. > Papírokat rendezget asztalán, e óvatosan, vigyázva, — De szívesen kezdeném ? elölről. Higgye el, sokat nélkü- £ löztem, szenvedtem, megaláz- j tak, ütött-vert az élet, de leg- <r alább már élek. Igen, élek, ígyS hatvanéves fejjel. Mert én csak J húsz évet éltein. Ezt az utolsó^ húszat, a többi csak küzdelem^ volt. Ha visszagondolok a gyár s körül őgyelgő emberáradatra, $ a híd alatt fekvő munkanéllói- ? liekre, sizívem most is a tor- komba szorul. A mai életünk?s Űj világ ez már — fiam égé- ^ szén új... És amit a 20 évvel ^ ezelőttiről C-alo József Szabó J Sámuel mondott, azt hitelesíti? József Attila verse: < s .. .Proletárok hova, hova?! S ni amott is, kettő három, S s ezer! ezrek milltoma! ? Habokba ké! a világon. p Vérrel habzik, vassal ^ zuhog, P , osztott földünket elönti c s az osztatlan pillanatot c dördül ahogy felköszöntl.” V Koós József S kora tavaszodás adta lehetősé* geket. A Földművelésügyi Mi* nisztérium Kertészeti Főosztá- lyán adott tájékoztatás szerint ez év tavaszán kereken 12 000 holdon' telepítenek új szőlőt* 6400 holdon pedig gyümölcsfa- csemetéket. A szőlőtelepítések előkészítése országszerte befe­jeződött, sőt a homokos talajú vidékeken április közepére végeznek a telepítéssel, s csak a kötött talajú vidékeken húzó­dik el a munka a hónap vé­géig. A szükséges szaporító­anyag mindenütt már az üze­mek rendelkezésére áll. A legutóbb érkezett jelenté­sek szerint a szőlők nyitását csaknem mindenütt befejeztél?* a metszéssel pedig 70—75 szá­zaléknál tartanak. Az alany­vessző és az európai sima- vessző szedésével márciusban végeztek: több mint 40 millió vesszőt adtak át gyökereztetés- re, illetve oltásra. Az oltványok előhajtatása, a simavessző is­kolázása valamennyi szőlőter­mő vidéken megkezdődött. A szakemberek véleménye sze­rint az idei enyhe télben a sző­lők nem szenvedtek számotte­vő kárt. A gyümölcstelepítésekre ki­jelölt területeken a telepítés teljes ütemben halad, s eddig, kereken 4000 holdon ültették: ki a gyümölcsfacsemetéket nagyüzemi művelésre alkal­mas rendszerben. Valószínűnek látszik, hogy a gyümölcsfa-cser métáikból minden igényt ki tudnak elégíteni a lerakatok*­■III■■MIMIII ...........—........... ■- in------1-------r* í T izenkétezer hold új szőlőt, s64Q0 hold gyümölcsöst telepítenek l a tavasz folyamán országszerte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents