Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

Lábunk alatt — a Hold... Híd betonszaiagckból i. Jurij Marinyin, tudományos Bzernleíró, a külföldi szaksajtó­ban tallózva, érdekes cikket írt arról, mi vár az emberre a Hol­don. A kérdés a fantasztikus regé­nyekből immár a mérnöki és szakér-tői fantázia hatósugarába került. Azok a felvételek, ame­lyeket az utóbbi időben igen közelről sikerült készíteni a Hold felszínéről, lehetővé tet­ték azt az előzetes megállapí­tást: igenis elképzelhető, hogy a Holdon megfelelően egyenle­tes sík területet találjanak, amely alkalmas a földről érke­ző űrhajó leszállására. A vég­leges döntésre természetesen csak azután kerülhet sor ebben a sajátos „alkalmassági vizsgá­latban”, ha már elvégezték a szükséges felméréseket — egye­lőre automata, tehát, nem em­ber irányította, a Holdon le­szállást végrehajtó űrállomások segítségével. De vajon a Hold felszínének felső rétege kibírja-e az űrhajó súlyát? Hiszen némelyek ma is azt tartják: ez a külső réteg me­teorit eredetű, földi fogalmak szerint M süppedékes", laza talaj, amelyben az űrhajó akár el is merülhet. Ráadásul az űrhajó — önmaga vermébe eshet: ugyanis a fékező motorokból kilövellő gázok a Holdon felté­telezett meteorit porrétegben meglehetősen mély krátert váj­hatnak. Az automata állomás le­szállása a Holdra mintegy fő­próbája lesz majd a földi utast, helyesebben utasokat szállító űrhajó leszállásának. Pillanat­nyilag az az elképzelés, hogy mind az automata, mind az ember vezette űrállomásokat, illetve űrhajókat „két lábra” ál­lítják a Holdon. Az elgondolás ugyanis az, hogy különös tá­nyér alakú támasztékokat sze­relnek az űrállomások és űrha­jók testére, s így csökkentik a holdfelszínre nehezedő nyomást Bár a tudósok többsége hatá­rozottan elveti a lehetőséget, hogy a holdfelszín külső rétege rendkívül mély és süppedékes lenne, ha a helyszínen netán kiderülne, hogy mégis így van-, ezeket a „lábakat” esetleg át kell alakítani. Van olyan javas­lat is, hogy egy rendkívül nagy átmérőjű felfújható speciális párnával csökkentsék a leszál­láskor a holdfelszínre nehezedő nyomást. A szakértők megtalál­ják a módját, hogy biztosítsák a leszállást, bármilyen legyen is a felszín jellege. S ezzel a le­szállással az emberiség eddigi történetének egyik legnagyobb eseményét fogja megélni: elő­ször lép földlakó lába más égi­testre. Az űrhajós azonban a leszál­lást követően nem hagyja el rögtön a fülkéjét Mai ismere­teink szerint kétségtelen, hogy az űrhajó fedélzetén az adott pillanatban legkevesebb két űrhajós tartózkodik majd, akik még a kiszállás előtt ismételten ellen­őrzik űrhajójuk berendezését, hogy az bármely előre nem lá­tott esemény miattt nyomban lehetővé tegye a Hold élhagyá­sát. Bármily alapos legyen is a Hold előzetes „szondázása”, az automata állomások segítségé­vel az első űrhajó utasai még­sem lehetnek bebiztosítva az esetleges váratlan és kellemet­len meglepetésekkel szemben, amelyek a Hold azonnali elha­gyására kényszeríthetik őket. Miután az űrhajósok a beren­dezést felülvizsgálták és az azonnali rajtra előkészítették különböző méréseket és megfi­gyeléseket végeznek. Az űrha­jón kívülről elhelyezett műsze­rek például közlik velük a su­gárzás mértékét és a talaj hő­mérsékletét. Ugyanakkor az űr­hajósok a fülke ablakán kite­kintve vizuálisan is meggyő­ződhetnek róla, a térség, amely­ben leszálltak, mennyire alkal­mas arra, hogy gyalogosan ne­kivágjanak, s milyen meteorit- veszélyt tartogat számukra.Nem lehetetlen ugyanis, hogy a Hol­don meteorit-esővel találkoz­nak. A Holdnak ugyanis nin­csen légköre, nem úgy, mint a Földnek, amelynek légkörében a meteor-testek többsége eltű­nik. De nemcsak maguk a me­teoritok jelenthetnek veszélyt a Holdra lépő űrhajósok számára, hanem azok a holdrögök is, amelyeket a becsapódó meteori- tok szakítanak ki a Hold tala­jából. Természetesen az auto­mata űrállomások előzetesen alaposan tanulmányozni fogják a sugárzást, a talajhőmérsékle­tet, a valószínű leszállási tere­pet és a meteorit-veszélyt is.Am a helyszínen mégis szükség lesz az adatok ismételt ellenőrzésé­re. A leszállásra kiszemelt tér­ség ugyancsak kellemetlen meglepetéseket tartogathat az űrhajósok számára, hiába a leg­alaposabb és legkörültekintőbb előzetes megfigyelés-sorozat. Egy ilyen meglepetést már em­lítettünk: a fékező motorok működése következtében kráte­rek keletkezhetnek a talajban. Az űrhajósok állandó kapcso­latban állnak majd a Földdel, s közük, milyen eredménnyel járt a fedélzeti berendezések, a mérések és a megfigyelések el­lenőrzése. Ezzel egyidejűleg a földi központok szüntelenül kapják majd az űrhajón belül és kívül elhelyezett műszerek telemetrikus úton közölt ada­tait is, egyebeik között például az űrhajósok pillanatnyi álla­potáról. De mi történik akkor, ha eme előkészületek után és a kapott adatok birtokában megszületik a döntés, hogy az űrhajósok kü­lönösebb veszély nélkül elhagy­hatják az űrhajót? Az űrhajó elhagyása, amelyre a földi köz­pont ad engedélyt, csak felvált­va történhet (abban az esetben, ha az utasok száma kettő). A holdutazás igen fontos tu­dományos kísérlet, s ebből kö­vetkezik, hogy az első űrhajó utasai főként kutatók lesznek. Az űrhajón „aktív“ és „passzív" műszereket és megfigyelési eszközöket he­lyeznek el: az előbbiekkel az űrhajósok maguk dolgoznak, az utóbbiak működése automati kus; az űrhajósok dolga csupán annyi, hogy elhelyezzék őket a Hold felszínén, bekapcsolják a7 áramforrást és megteremtsék a? összeköttetést a telemetrikus berendezésekkel. A „passzív” műszerek az űr­hajósok távozása után is foly­tatják az adatközlést a Hold­ról. mégpedig a számítások szerint több hónapon át. Am az űrhajóst illeti, ő az „aktív” műszerekkel felszerelve meg­kezdi első körsétáját a Holdon Ez a körséta földi mértékkel mérve térben és időben egy­aránt rövid lesz: néhány óra alatt mindössze pár száz mé­tert kell bejárni az űrhajósnak Előszörre azonban ennyi éppen elég. Ügyelni kell arra, hogy a holdjáró egy pillanatra se ke­rüljön ki az űrhajó fülkéjében ügyeletet tartó társa látószögé, bői. Ez csupán az egyik oka a rövid, útnak, a másik az, hogy a Holdra lépett űrhajós felsze- lésóben az oxigéntartalék és az áramforrás mindössze néhány órára elegendő. Televíziós fel­vevő kamerát az űrhajós erre a sétára nem visz magával. A kamerát ő maga az űrhajó tes­tére, mégpedig úgy, hogy a ka­mera a séta minden mozzana­tát felvehesse majd. A film- szalagra rögzített felvételeket továbbítják a Földre, úgyhogy a földiek is tanúi lehetnek majd az első gyalogos holdsé­tának. Miután pedig a távköz, lési műholdak hálózatát már jóval az első holdutazás előtt kiépítik, nincs benne sem­mi különös hogy a Holdról érkező helyszíni követi test szinte az egész világon egy­idejűleg vehetik majd a tv-né- zők. Az űrhajós első holdsétájára fényképező­gépet is visz magával, amelyben vagy fekete fekete­fehér vagy színes film lesz. Tart magáról az űrhajós mágnességméröt, sugárzás- mérőt és sok egyéb műszert, valamint egy tar­tályt is a holdi talajminták számára. Ezeket a speciális tartályokat úgy kell megépíte­ni, hogy a holdi vákuum meg­maradjon bennünk a Fpldre való visszaút idejében is. Amikor az első űrhajós visz. szatér az űrhajó fülkéjébe, társa veszi át a stafétabotot, ő azonban most már más út­irányt választ magának. Amíg a második űrhajós járja a Hol­dat, az első gondoskodik saját oxigéntartályának és áramlón- Dr. Kádár Tiborral, az Or- rásának feltöltéséről, hogy tár- szagos Állategészségügyi Inté- sa visszatérésekor kész legyen zat igazgatójával beszélgettünk az újabb kiszállásra. az állatorvostudomány fejlö­A Hídépítő Vállalat szakemberei az országban egyedül­álló megoldással építették a balassagyarmati fő közlekedési út egyik 72 méter hosszú felüljáró hídját. Acélszerkezet he­lyett 32 tonnás előre készített vasbeton „szalagokból” készí­tették a hidat. rt cetiem-tó titka Az Altáj-hegységben van egy tengerszem, amelyet a helybeliek így neveznek: A hegyi szellemek tava. A tóhoz nehéz, csaknem járhatatlan éa veszélyes út vezet. Azok a ke­vesek. akik mégis eljutottak a partjához, csodálatos látvány­ról számoltak be. A tenger­szem víztükre fölött gomba alakú felhő lebegett, s a pára­felhőn át kékeszöld Oszlopok látszottak, amelyek emberi alakokra hasonlítottak. A tó­parti látogatókat hamarosan rosszullét kerítette hatalmába* volt aki egész életre megbete­gedett. Elterjedt a nép körében, hogy „a tavat rossz szellemek lakják”. A kevés számú szemtanú kö­zött volt egy altáji festőművész^ Grigoríj Csarosz is, aki Gur- kin művésznéven alkotott. A tóparton színes vázlatot készig tét, s bár a rosszullét őt is utolérte, sikerült a képpel együtt hazavergődnie. Később meg is festette „A hegyi szel­lemek tavát”. A kép fél évszázada készült, mégis ez a festmény segítette hozzá a tudósokat, hogy a ritka hűségű színek elemzése alap­ján megfejtsék a Szellem-tó titkát A víztükör fölötti pára­felhő színskáláját megfigyelve a tudósok megállapították, hogy a helyszínen valószínűleg higany található. Ennak alap­ján expedíciót küldtek a tóhoz, amely valóban higanyt fedezett fel ott (APN) Képeink az építkezés alatt készültek: 1. A felüljáró távlati képe. 2. Munkában a daru az új felüljárón. Üvegtűzhelyek Az NDK-bek Kurt Rönsch­gyár új „üvegtűzhelye” főzés­re, párolásra, sütésre, hirtelen- sütésire egyaránt használható. Serpenyőjének bórája tűzálló üvegből készült, s így aé étel, készítés minden mozzanata lát­ható, figyelemmel kísérhető. A 35 mm magas, 27 cm átmérőjű „üvegtűzhely” hőmérséklete fo­kozat nélkül szabályozható, aa áramfelvétel 1200 watt. Merre tart az állatorvos- tudomány? BUVÁR1SKOL4 Moszkvában rövidesen bú­várképző iskola nyílik, amely­nek hallgatói 12 hetes tanfo­lyamokon sajátítják el a szük­séges ismereteket. A gyakor­láshoz rendelkezésükre áll majd egy 25 méter hosszú me­dence, valamint 12 méter mélyj ségű kút és számos korszerű 11 TU-repülSgép-család legújabb tagja A híres Tupoljev-repülőgépek alapján szovjet tervezők elkészítették a TU-család legújabb tagját: a TU—134-es sugárhajtású utasszállító repülőgépet. Az új gép igen gazda­ságos. mert könnyű_ óránként 900 kilométeres sebességgel halad és nagyobb távolságok megtételére is alkalmas, mént éledje, a TU—L Bat egy példán, keresztül tudnám megvilágítaná. A ser-» téspestás kártétele ellen évti­zedeken keresztül az úgyne- vezeti klasszikus sízimultán ols tóssaf. védekeztünk. Ennek a« a lényege, hogy a még egész« séges sertést sertéspestis elleni szérum védelme alatt ismételi oltással a betegség vadvírusá­nak sokszoros halálos adagjá­val immunizáltuk. Ezzel a be* tegség gazdasági kártételeift nagymértékibeni csökkentettük! ugyan, de a teljes felszámo­lást az eljárás nem tette lehe­tővé. — A sertésipestis teljes fel­számolására való törekvésnek megfelelően a kutatók gyen­gített oltóanyagokat állítottak, elő. Az elmúlt évben három, állategészségügyi intézményt kutatóinak együttes munkájá­val sikerült olyan sertéspestis, elleni vakcinát termelni* amely az állatra gyakorlatilag: ártalmatlan és védőhatása ki­elégítő. — Ez az oltóanyag megoldU. ja-e a problémát? — Önmagában természete-, sen nem! Oltási eljárással, nem lehet kiirtani egyetlea betegséget sem. A kutatók fel­adata sem az, hogy csak kri dolgozzák és propagálják a legjobb oltási eljárásokat; minden módon tudatosítanunk kell: az oltások csak az igaz­gatási rendszabályok kisegítői.. Az oltások mellett mindig iö- rekednünk kell a betegség kém okozójának a teljes megsen» mdsítésére. Holdest Dezsé eléséről. Mindenekelőtt meg­kérdeztük: a mezőgazdasági nagyüzemek milyen hatással vannak az állatorvostudo­mányra? Í — A mezőgazdasági nagyüze­mek kialakulásával — mon­dotta — a nagyszámú állat együtt tartása, a takarmányo­zási és giomdozásd módszerek megváltozása, az igényes faj­ták termelőképességének maximális kihasználására va­ló törekvés jelentő® feladato­kat ró az állatorvostudomány­ra. A nagyüzemi állattartás el­tér a természetszerű viszo-. nyókitóL Az állatorvostudo­mány legfőbb feladata tehát az, hogy a megváltozott kö­rülmények között tartott álla­tok egészségét megvédje, Milyen kutatómunkát vé­geznek az említett kívánal­mak teljesítése érdekében? — Élénk és a gyakorlati kö­vetelményeknek megEelelő ku­tatómunka folyik. Foglalko­zunk az állatok elhelyezésére szolgáló istállók, ólak levegő­cseréjének, páratartalmának, megvilágításának a vizsgála­tával. Kutatjuk a baktériu­mok és vírusok által előidézett betegségek okait, sőt az álla­tok egészségének érdekében hatékony oltóanyagok előállí­tásával is foglalkoznunk kell. Ezenkívül a laboratóriumi vizsgálatok mellett a gyakorló állatorvosok helyes szemléle­tének kialakítása is jórészt a kutatókra hárul. — Mii jelent az állatorvosok helyes szemléletének kialakiiá­mi

Next

/
Thumbnails
Contents