Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-08 / 83. szám
I3f@ff de honnan ? Sok ezer tonna kő érkezik vagonban Ludasra, hogy a vi- sontai külszíni fejtés belső útját megépíthessék. A vagonokon a feladóállomás neveként Tályát tüntetik fel. Érkezik kő Recskröl Gyöngyösre, ugyan_ akkor szállítanak követ GyönI gyös—Sástótól Hatvanba. Ezek a tények, amelyeknek kihatására érdemes néhány szót fordítanunk. Kezdjük onnan, hogy a Gyöngyöshöz tartozó sástói bánya az idén már teljesen gé_ pesített, kezdetben úgy tervezték, hogy csupán egy műszakban termel, és havonta nyolcezer tonna követ ad. Az egy műszakról azonban áttértek a két műszakra. A bánya gépesítése lehetővé teszi, hogy minden méretű követ tudjon szállítani, a minőség ellen sem lehet kifogás. Még egy nagy előnye van a sástói bányának hogy a rakodás megoldható ömlesztéssel, azaz lényegében fizikai, emberi munka nélkül. Az elmondottakból következik, hogy a sástói bánya ki tudná elégíteni nemcsak a vison. tai külszíni fejtés útépítésének anyagigényét, hanem a környék többi útépítési munkáit is el tudná látni kővel, minden fajtában és mennyiségben, különösen, ha a kőbányában a három műszakot is kifejlesztefigyelembe a fölösleges gépkocsi-kopást. amit csupán szervezéssel ki lehetne iktatni, ha a feladó nem Tálya lenne, ha a követ nem Ludasról kellene továbbítani. Menjünk tovább. Recskiről érdemesebb lenne a követ Hatvanba szállítani vasúton, mint Gyöngyösre, mert Vámosgyörk, Hatvan, és Vámosgyörk Gyöngyös közötti távolság csupán néhány kilométerrel tér el egymástól, de mindenképpen ki. ebb szállítási költséget emésztene fel, mint gépkocsival elvinni a követ Sástótól Hatvanba. Tudjuk, hogy a kőbányák termékét a Kő- és Kavicsipari Tröszt diszponálja központilag. A kőbányák tehát a szállítás helyének kijelölésébe nem szólhatnak bele, az értékesítés nem feladatuk. Tény az is, hogy a sástói kőbánya az elmúlt évben még eléggé szerény körülmények között termelt, de ma már két műszakban az évi százezer tonna kő kibányászása és az igényelt nagyságra való feldolgozása sem jelent számukra gondot, nehézséget. És még valarpit tudunk. Ezt nem csak azért, mert hallottunk róla., hanem azért, mert a saját bőrünkön érezzük: az anyagi eszközökkel való takarékosság, ésszerű gazdálkodás kialakítása, feltétlen követelmény, mai jobb életünk és jövendő, még jobb életünk előfeltétele. De ha nagyon gazdagok lennénk, ha nagyon sok pénzünk lenne, akkor sem volna megengedhető, hogy csak úgy kidobjunk az ablakon egymillió forintot, feleslegesen lekössünk több száz vagont, több tucat gépkocsit, amikor átgondoltabb szervezéssel, megfontoltabb diszponálással csak egyetlen útépítésnél ilyen mennyiségű pénzt és szállító eszközt „takaríthatnánk” meg. Nem is kell megtakarítani. Csupán nem kellene elpocsékolni. És mi legyen a tályai kővel? Ott is szét kell nézni a környékem! Szeretnénk a Kő- és Kavics- ipari Tröszt figyelmét felhívni a fentebb vázolt körülményekre. Mert mi is komolyan vasz_ szűk a takarékosságot. G. Molnár Ferenc A terv a fővárosban született — megvalósítását Lőrinciben kezdték. Az erőmű mögött, egy régi felvonulási épületben falakat törtek és újakat emeltek: helyet készítettek az Árpád-híd pesti hídfőjétől költöző üzemnek. Gépeket — a környéken eddig ismeretlen berendezést — fogadnak, szerelnek az átalakított helyiségekben, s egy másikban, a tágas nagyteremben már a termelést is elkezdték. A hosszú asztalok körül nők szorgoskodnak: ismerkednek a szalaggal. Éppen egy bordázott felvonószalaggal, amely rövidesen talán valamelyik tsz-ben segít majd a kukorica mozgatásában, szállításéban. Réteg rétegre kerül, úgy vastagszik, alakul a heveder... Ezt azonban csak úgy észreveszi, „ellesi” az idegen — mivel a munka betanításával megbízott, Pestről küldött két asszony nem hajlandó „nyilatkozni”. György Jánosné szigorú: a „titkos” üzemiről — mint mondja — sajnos nem szolgálhat bővebb felvilágosítással... nók. Ludasra a követ gépkocsin kell szállítani a külfejtéshez. A vagont ki kell rakni, a gépkocsira a követ fel kell rakni, a gépkocsiról a követ le kell ; rakni, és előfordul, hogy a nagy tételben érkező követ az útépítő vállalat idegen raikte- rületen kénytelen tárolni, mert nem tudja azonnal kiszállítani az építéshez, a saját takterüle- te is megtelt ugyanakkor. Végezzünk egy kis, rövid számítást. A külfejtéshez a gépkocsival történő szállítás Sástótól 35 forint tonnánként, Ludasról majdnem 48 forint. Csak így 13 forint a különbség egy tonnára vonatkoztatva. Tudomásunk szerint, ebben az évben tízezer tonna követ szál. lítanak Tályáról Ludasra: Tehát ugyanannyit kéll gépkocsival a külszíni fejtéshez eljuttatni. A ráfizetés ebben az esetben 130 ezer forint. Tályáról szállítva a kő 750 ezer forint költséget igényel. Miután a tályai szállítás mennyiségét nem folyamatosan végzik, az ide ;<?;• rakterűiét igénybevétele m, áriként 50 fillérbe kerül. E ; a további költség sem ölnie U.-ti adat, mert a valóság í< iva ' .zülték. Az összes szál. 1 i is í fordítás tehát csupán Tályá. véve alapul, az egymillió forintot „veri”. D* a kkor még nem vettük Tervek és gondok a halászati idény Poroszlón Megkezdődött A tavaszi hónapok nemcsak a mezőgazdaságban jelentenek idénykezdést, hanem a tiszai halászok számára is. Elérkezett a halászidény kezdete. Március közepe óta rendszeresen járják a Tisza és az árterületek, tavak vizét a poroszlói Május 1 Halászati Termelőszövetkezet halászai, amint erről Kiss Ferenc, a szövetkezet elnöke beszámol. — Az elmúlt évben is siker koronázta fáradozásainkat — mondja Kiss elvtárs —, mivel a 310 mázsás tervünket 114 százalékra teljesítettük, és így elegendő halárut tudtunk folyamatosan biztosítani Heves és Borsod megyék piacaira. Amint említettük is, március közepén kezdődött az igazi halászidény, de a szövetkezet halászai ettől függetlenül a télen sem pihentek. Rendbe hozták hálóikat, csónakjaikat, és a környékbeli tavakból. holtágakból, lék alól végezték a fogásokat. Eredményük eddig 26 mázsa hal, s ez a mennyiség máris jelentősen elősegíti az idei 310 mázsás tervteljesítés. A szövetkezet 23 halászának nagy víztérületet kell bejárnia nap mint nap, hiszen Ti- szaörvénytől Kisköréig a Tisza vize az ő halászterületük, ezenkívül a Nagyiván határában lévő Nagydarvas, Kundarvas és Csukásdarvas vízterülete, s a Tisza különféle holtágai, árterületed összesen 1655 holdon mind hozzájuk tartozik. Az említett vízterületek természetes lehalászásán kívül fél intenzív módszerrel a mesterséges halnevelést is alkalmazzák az idén. Poroszlón a 60 holdnyi területen fekvő Cserében, ezenkívül a nagydarvasi és csukásdarvasi tavaikban a közeli napokban összesen 40 mázsa kétnyaras pontyot telepítenek ki, amelyek őszre súlyban ötszörösére gyarapodva egy kiló nagyságban kerülnek lehalászásra. Ez a halnevelés az említett 310 mázsás éves terven felül még újabb 200 mázsa halat jelent a fogyasztóközönség és a piacok részére. A közelmúltban jelentősen gyarapodtak a szövetkezeti anyagi erői is, mivel egy Zetort vásároltak a halszállítá- sok lebonyolítására, ezenkívül egy nagy teljesítményű szivattyút is beszereztek a tavakba történő víz átemelésének megkönnyítésére. Az elmúlt hetekben 180 .ezer forintos beruházással felújították, és a korszerű követelményeknek megfelelővé tették a halászcsárda konyháját, főző és előkészítő, elárusító helyiségeit. A szövetkezet vezetőinek távlati tervei között az szerepel, hogy szeretnének helyben egy savanyító üzemágat létrehozni, amely a kifogott keszegekből ruszlit készítene. Másik tervük Egerben egy keszegsütő konyha létesítése, amely megfelelő támogatással mielőbt>, könnyen megvalósítható lenne. A tervek mellé még egy kérést is tolmácsolunk a szövetkezet vezetői részéről, akik rendkívül fájlalják, hogy Egerben még mindig nincs számukra egy állandó halárusító helyiség. Ezúton is kérik az illetékeseket, segítsék elő, hogy ez a gondjuk is mielőbb orvoslást nyerhessen. Cs. I. Jó, hogy rajta kívül mások is érkeztek Budapestről: négy karbantartó munkás. ők mondják hát a többit: — A Budapesti Gumiipari Ksz alapanyaggyártó üzeme költözködik Lőrincibe... December közepén kezdtük az erőmű egykori tulajdonát képező épület átalakítását. Munkatermeket, raktárakat, öltözőt, fürdőt létesítettünk, s az erőműtől gőzvezetéket építettünk. Jelenleg a különféle szerelési munkákat végezzük, de az épület egy részében, március közepétől már „igazi” termelés folyik ... Természetesen, egyelőre csak kis kapacitással, tízes létszámmal: inkább csak tanulóidő ez a néhány hét, hónap. A lőrinci és környékbeli asszonyok új szakmával ismerkednek: gumikészítéssel. A Pestről jött üzemnek gyorsan híre futott, tízen, tizenöten érdeklődnek naponta — van-e még felvétel, s ha most nincs, később lesz-e...? — mondja a szerelők vezeti Szerénái József. — Sokat sem tudok mondani, c annyit, amennyit a közp< ban hallottam: nyárra tai ötvenesre bővül a létszám Addig ugyanis beszereljük szükséges gépeket... Me ígértük, reméljük, így is les júniusra átadjuk az épületet. Az elsőt. Utána pedig a többi következik. A szövetkezet jelentős üzemet tervez Lőrincibe, tekintélyes pénzösszeget fordít kialakítá- sára. A mostanin kívül még két épületet kapunk az erőműtől, rendbe teszünk egy másik romosat és még újat is építünk... Még csak az erőmű keríté_ sének sarkára erősített kis tábla jelzi az új munkahelyet. a lőrinci „gumigyárat”. Pár hónap múlva azonban minden bizonnyal rangos termékekkel is hírt ad magáról az üzem. Akkor majd újra felkeressük ... (gyóni) Tavaszi hírek a méhekről A nappalok most már any- nyira hosszabbodnak, hogy rövidesen 12 óránál többre nyúlik a világosság. Akik nem foglalkoznak méhészettel, bizonyára nem tudják: a méhcsaládok életében milyen fontos szerepet játszik a nappalok hosz- szabbodása. Lehet kint kemény- hideg. a méhkirálynő „tudja”, hogy ez már csali üres fényé, getés: jön a tavasz. A népes családókban a királynők megkezdik a petézést. A dolgozók ilyenkor még nem nagyon mozognak, egymást melegítve, telelő csomókban élnek a kaptáiban. Ha túl korán rakja le petéit a királynő, megtörténhet: egy-egy hideghullám újabb összetömörülésre készteti a dolgozókat, s a méhcsalád a friss fiasítást melegíti. Annyira, hogy a telelő csomó nem hajlandó a fiasítást tartalmazó sejteket elhagyni és akár a szomszédos lépben levő élelem után menni. Akár éhen is veszhetnek a méhek ilyenkor a fia. sítás védelmezésében. A méhészek tartósabb, erős lehűlés esetén ezért egy-egy tenyérnyi cukorlepényt adnak a telelő csomóban levő méhéknetk. Az első komolyabb meleg napokon, amikor a nappali hőmérséklet már eléri a 10—12 fokot, sor kerül a méhek tisztuló kirepülésére. Ilyenkor a méhész nem bolygatja a kaptárt, hogy a megtelt vastag- belű méhek a zavarás hatására ne ürítsenek s ne mocskolják se egymást, se a lépeket. A kaptárok első tavasa átvizsgálását csak akkor szabad elvégezni, amikor a méhek már rendszeresen röpködnek, s a hőmérséklet már 15—16 fok. Ekkor kell a méhésznek tájé. kozódnia a családról, a fészket a lé^zámnak megfelelően megszűkíteni, élelemhiány esetén etetőket elhelyezni. ★ Kevesen gondolnak arra, milyen jelentős méhészeti szempontból a fűzfia. A legkorábban virágzó fáink közé tartozik s egy-egy nagy füzes tekintélyes méhlegelő, amely annyi mézet adhat, hogy az akácvirágzás idejére megerősödnek a méhcsaládok. Ez egyébként a legnagyobb jelentősége, s ezért érdemes — főleg a Duna, Tisza és a Kőrösök mentén — a fűzesekbe vándorolni. ★ Nyilván nem tévedünk, ami. kor azt állítjuk: a méhészeken kívül senki se gondol arra, hogy a méhek betegek is lehetnek élősködők pusztítják őket. Egy veszedelmes méhtoe- tegség például az ún. költés- rothadás. Meglepő viszont az a híradás is, hogy az ilyen betegségben szenvedő méhcsaládokkal Tetran-port etettek (1 grammnyit) és az etetés után két héttel a család már egészséges volt, a királynő normálisan fiasítotb Koroknay István Adl IÉG ÉLETÉBEN nem 'átolt i „úrke embert, az aligha ■ id ia m.iga elé képzelni Romait E: it, a Szőrmeelosztó t. t- ,só 6jét. Ügy volt ő sziü r- if. .íogyan az ég kék, ahogy a la.aszi mező zöld: hivatásszeMin a neve is mutatja a ft. ’Tn.eldpztó jelentős iníézi- m : v ogy ilyen hatalmas gépei olajozottan forgó kerekei köz úgy el tud tűijpi az afféle kri ,c.':j\ar”, szinte észre sem vesz. senki, őt is csupán egy helyi it ismerték név szerint a vállalatnál; a bé iszámolóban. ' Sohn ■< éretben n részesült, igi. dorgál ái: i sem. Az ér tekeri' kan neu „hozták ki” a ne sem a b ;ók, sem a banya közt: irémium osztó ákO' óba se ■ült soha, hiszen a f ’i-íVoW? ró4*1.>an nem js ismer a neve! Mindé j-arkí;, uk eg sletVG, j§8Z? Wi vol sorstól. Romane! bőében i mis kébeesések a megbízható, .alle ás lelki1 innere te szobrát L VII a llltrgiiiun.cié.ni, ha ákau valaszobrász, aki huszonöt évi szo»álata alatt egyszer is észreve^. A sors azonban, \a gyakran Igazságtalan is, szere^sére nem mindig figyel oda —rgy aztán néha látszólag kövoíezet]Gri dolgok történnek egysekkel. Romanek Edével példái az történt, hogy egy alka%tmal, évekkel ezelőtt, péntekéi megvásárolt totószelvényt szilháton elfelejtette kitölteni,s az Üres cédula a zsebében mradt egészen vasárnap estit:, .mikor a rádió bemondta az eed- ményeket, búsan ébred rá fe- tedékenységére; s met tel tő- tolla úgyis kezében v(t, ®e- yé&y kárpótlásul az ihs szelvényre rávezette a tizenkettős találat eredményeit. A szelvényt aztán borús gondolatok közt zsebre vágta. Másnap a hivatalban — pontosan tizenegykor, amikor rágyújtott első cigarettájára — véletlenül kirántotta a zsebéből a papírronigyot, amely, ha történetesen szombaton délben tölti ki s nem vasárnap este — vagyonit érhetett volna. EGYIK KOLLÉGÁJA éppen ott állt mellette, s udvarias mozdulattal felvette a földre hullott papírlapot, — Miért nincs bedobva? — kérdezte. — Elfelejtettem. — Hány találatod lett volna? — Romanek lehajtotta fejét. — Tizenkettő. — Mutasd! — kiáltotta a kolléga vöröslő füllel, reszkető kézzel feltépte az asztalról az újságot s belenézett. — Ember — üvöltötte kétség- beesetten — háromszázezer forintot dobtál ki a zsebedből! Romanek vállat vont. — Több is veszett Mohácsnál ... A kolléga döbbenten meredt rá, tagolatlan hangokat hallatott, majd szélvészként elhagyta a szobát. Tíz perc alatt a Szőrmeelosztónál leállt a murika; mindenütt Romanek' szerencsétlen szerencséjéről, illetve szerencsés szerencsétlenségéről beszéltek. — Ki az a Romanek? — kérdezte valaki az ellenőrzési osztályon. — Az a nagy. magas.*. — felelték — Dehogy! Az a kis alacsony, köpcös... A dolog nem maradhatott eny- nyiben; fel kellett menni a könyvelésbe, a szerencse* embert szemrevételezni. ... A nap hátralevő részében mindenki azt számolgatta, hogyan is osztotta volna be a háromszázezer forintját, ha történetesen ő tölti ki azt a cédulát úgy, mint Romanek; de be is dobja, nem úgy, mint Romanek. ★ Az események ezután rohanva követték egymást. Mamolóját Romanek vitte fel az irányító szervhez, az igazgató kifejezett kívánságára. Vissza- jövet pedig személyesen kellett beszámolnia tapasztalatairól. Volt nap, hogy az igazgató háromszor is hivatta; üzleti ügyben nem születhetett döntés a „szerencsés Romanek” nélkül. HŐSÜNKNEK A SIKER határozottan jót tett; megszépült tőle, képe kisimult. SzombatonWWW mKí: napság persze senki sem babonás — de hát mégiscsak más az, ugye, ha egy szerencsés kezű ember veszi kézbe a dolgokat ... Ezután csoportvezetője mindig hősünket küldte kényesebb ügyekben az osztályvezetőhöz; s egy idő múltán az osztályvezető már csak rajta keresztül érintkezett a főosztályvezetővel. Minek szaporítsam? Három henap múlva a Szőrmeelosztó minden fon- tcsabb előterjesztését, beszáként szakadatlanul szólt talán a telefon: — No, ma hányat írunk? — A főosztályvezető kartárs kérdezheti, hogy a Szeged— Tatabányára beírhatja-e a kettőst? És így tovább, és így tovább ... ★ Népszerűsége az évek múltával kissé hanyatlani kezdett. Mivel tippjei a legritkább esetben váltak be, a tanácskérők lassan elmaradoztak. Már az is megtörtént, hogy az igazgató mással küldte fel a jelentést a minisztériumba. „Itt valamit tenni kell — gondolta hősünk. — De megint a totóval? Ez átlátszó volna... A lottóval bátrabban tervezgethetett. S amikor az igazgató úgy rhent el egyszer mellette, hogy a szokásos meleg mosoly helyett egy fagyos biccentést sem vetett .feléje, hozzálátott tervének kiviteliéhez. Szerdán egy helyett két lottószelvényt vett — egyiket kitöltötték este az asszonnyal, a másikat üresen csúsztatta tárcájába. Péntek délben a sajtóelőadó szobájában meghallgatta a rádiót, kiosont a félreeső helyre s kitöltötte a cédulát, négy találattal. Aztán visszament szobájába s ártatlanul megkérdezte az egyik kollégát: — Nem tudod véletlenül a lottó nyerőszámait? — A kolléga felvonta vállát. — A déli lapban benne lesz. — A RÄDIÖ BEMONDJA tizenkettőkor — szólt egy másik. — Talán a vezér titkárnője hallgatta. Felhívták a titkárnőt. Csakugyan hallgatta. — No, Romi? — néztek rá várakozón. Hősünk a zsebébe nyúlt s ünnepi mozdulattal, kihúzta a fel nem adott négytalálatos szelvényt. A két kolléga élsápadt. — Őrület! — hörögték gyöt- rötten. — Másodszor is ! Hogy éled tűi? Kartársak, mi egy hőssel vagyunk itt együtt nap mint nap! Megyek és elmondom a vezérnek! ★ Romanek, a hős, aznap boldogan ment haza: zsebéből ki- kandikált a déli lap csücske. — Mutasd a lottószelvényt, mama! — szólt jókedvűen. — Hátha nyertünk. Mintha ismerősek volnának a számok ... A szelvény előkerült, — a nem, nem lehet visszaadni hősünk érzéseit: három nyerőszám mosolygott le róla. Legalább öt-hatszáz forint! — De, remélőén, ezt most bedobtad ... — szólt évődő mosollyal az asszony, emlékezvén a hajdani szerencsecsináló ötletre. , — Hogyhogy? — kiáltotta elszoruló torokkal Romanek. — Hiszen itthon hagytam, hogy te dobd be! — Én?! — silkoltotta döbbenten az asszony. — Te, te! Ügy beszéltük meg, hogy csütörtökön tizenegyig bedobod! Nekem tegnap értekezletem volt, siettem! AZ ASSZONY összevonta szemöldökét, tűnődött. — Csakugyan... — biccentett aztán emlékezőn. — De hát tegnap egész nap a főzéssel bajlódtam, kinek jut olyankor eszébe a lottó? — Legyintett s élnevette magát. — Egye fene... Romanek elsápadt, a szívéhez kapott s le rogyott a díványra. Az asszony vizes borogatásért futott, délután orvost hívott, s másnap betelefonozott a hivatalba, hogy kimentse. Aztán három napig ápolta. XiPBJSAG 3 1965. április 8., csütörtök Ismerkedés a „gumigyárral"
