Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-06 / 81. szám

Fogadás az Országimban A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, hazánk fel. szabadulásának 20. évforduló­ja alkalmából, vasárnap este fogadást adott az Országház­ban. Részt vett a fogadáson Dobi István, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszky. Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai s a Politikai Bi­zottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, az MSZMP Központi Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a kormány, nak számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyi­sége. Jelen voltak a fogadáson A. I. Mikojan, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségnek tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke ve­zetésével a szovjet küldöttség tagjai, Emil Bodnaras, a Ro­mán Munkáspárt Politikai Bi-, zottságának tagja, miniszter­elnök-helyettes vezetésével* a román, Zsivko Zsivkov, a Bol. gár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a minisz- tertanácg első elnökhelyettese vezetésével a bolgár, Alekszan- dar Rankovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága végrehajtó bizottsá­gának tagja, s a központi bi­zottság titkára vezetésével a jugoszláv, Otakar Simunek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága el. nökségének tagja, miniszter­elnök-helyettes vezetésével a csehszlovák párt- és kormány­küldöttség tagjai. Felszabadulásunkra emlékeztünk Szombaton délben emlékez­tek meg a gyöngyösiek hazánk felszabadulásának huszadik évfordulóján a nagy történel­mi sorsfordulóról a Városi Művelődési Ház nagytermé­ben megtartott nagygyűlés ke­retében. A díszelnökségben he­lyet foglaltak a városi párt-vb tagjai, az állami, társadalmi szét vek vezetői, a vállalatok és termelőszövetkezetek küldöt­tei, és ott voltak a párt régi harcosai. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után dr. Raft Miklós, a városi tanács vb-el- nöke, a városi párt-vb tagja üdvözölte a nagygyűlés rész­vevőit, majd Vadász József, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a szovjet ka­tonák áldozatos, hősi harcá­ról, az újjáépítés lemondást és összefogást igénylő eseményei­ről, a politikai, társadalmi és gazdasági átalakulás, építés je­lentős, döntő szakaszairól, ez­után a gyöngyösi fordulópon­tokat sorolta fel. A város hatalmas fejlődésen ment át az elmúlt húsz év során. Olyan üzemekkel gaz­dagodott, mint a MÁV Kité­rőgyártó Üzemi Vállalat, a Szerszám- és Készülékgyár, amiből a közelmúltban fejlő­dött ki az Egyesült Izzó félve­zető és gépgyára, korszerű húsipari vállalat és tejüzem létesült, az egykori kis műhe­lyek számottevő középüze­mekké váltak, a mezőgazda­sággal foglalkozó lakosság megteremtette a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehe­tőségét, és eredményeikkel hír­nevet szereztek maguknak. A gazdasági változásokkal együtt társadalmi átalakulás is bekövetkezett. Létszámban, szervezettségben, öntudatban megerősödött a város munkás­sága, évről évre nő nemcsak az általános és középiskolások száma, hanem a felnőtt dolgo­zók érdeklődése az iskolák iránt. Fél évtizede új általános iskolát kapott a város, felső­fokú mezőgazdasági techni­kum is létesült, a jövőben pe­dig újabb iskolák szolgálják majd a kulturális felemelke­dést. Gyöngyös lakói méltán le­hetnek büszkék a termelésben elért eredményeikre, mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban, de a gazdasági élet más területein is. A fejlődés a bányászatban is jelentős volt eddig is, a közeljövőben pedig még fokozottabb lesz, mivel az új külszíni fejtés és az erre épülő erőmű országosan is fi­gyelemre méltó gazdasági centrummá fejleszti Gyön­gyöst. Vadász József, a városi párt- bizottság titkára beszéde to­vábbi részében az előttünk levő feladatok megvalósításá­ra hívta fel a figyelmet, ame­lyek közül a termelés minősé­gi követelményeit hangsú­lyozta. Befejezésül ismét azok­ra a harcokra emlékezett, amiknek nyomán megszületett szabadságunk, és a lakosság háláját fejezte ki a Szovjet­unió Vörös Hadserege hősed iránt, akik ma is a bélié meg­őrzéséért fáradoznak. Az ünnepi nagygyűlés to­vábbi részében a Városi Mű­velődési Ház szimfonikus ze­nekarának, vegyeskarának, irodalmi színpadának és a MÁV Kitérőgyártó ÜV mű­vészegyüttesének műsora hangzott eL ★ A felszabadulási ünnepsé­gek sora Gyöngyösön szom­baton délután1 kezdődött. A Fegyveres Erők Klubjában megrendezett emlékkiáilítást dr. Holló Béla, a városi tanács vb-elnök-helyettese nyitotta meg. Vasárnap délelőtt a felszaba­KITÜNTETÉSEK Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmával számos párt-, tömegszervezeti és álla­mi vezetőt, dolgozót tüntettek ki, jutalmaztak meg megyénk­ben. A kitüntetéseket a Parla­mentben, a megyei pártbizott­ságon, tanácsokon és a termelő üzemekben adták át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend arany fokozatával tün­tette ki Bíró Józsefet, az MSZMP Heves megyei bizott­ságának első titkárát, Adamkó Józsefet, a Nyugat-Bükki Álla­mi Erdőgazdaság igazgatóját, Fekete Győr Endrét, a verpelé­ti Dózsa Termelőszövetkezet elnökét. Nagy Istvánt, a Mátra- alji Szénbányászati Tröszt üzemvezetőjét, Papp Józsefet, a Hatvani Konzervgyár igazgató- helyettesét, dr. Pápay Gyulát, a Heves megyei Tanács osztály- vezetőjét és Tóth Józsefet, a tiszanánai Petőfi Termelőszö­vetkezet elnökét. Kiváló mezőgazdasági dolgo-1 zó és A vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetést kapta dr. Rapcsák László, a megyei ta­nács vízügyi előadója. Kiváló mezőgazdasági dolgozó kitünte­tést kapott Nagy János, a me­gyei tanács kertészeti előadóia, Kozmán György, az Egri Vá­rosi Tanács mezőgazdasági osz­tásának vezetője, Kónya Géza, az Egri Járási Tanács mezőgaz­dasági osztályának dolgozója és Bach Endre, a Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyának főkönyvelője. Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvényt kaptak: Zsólyom De­zső, a bekölcei, Mata p. József, az egerbaktai. Nagy Antal, a kerecsendi, Szabó Mihály, a makiári, Máté Lajos, a noszvaji, Eged István, az ostorosi, ifi. Si­mon Lászlóné és Csorba István, a verpeléti, Fegecs István, a nagyúti. Bajzáth János, Tóth Dezső és Polgár Ambruzs az egerfarmosi. Berényi Kálmán, az újlőrincfalvi, Gulyás Sán­dor, a füzesabonyi, Bakos Sán­dor és Gál Ferenc poroszlói, Nyeste Mihály mezőtárkányi, Pocsai István kápolnai, Hídvégi János füzesabonyi, Veres Béla és id. Kun Béla sarud i. Karkus István besenyőtelki, Csőké Bol­dizsár mezőszemerei, Ács Er­zsébet adácsi, Szűcs József at- Ifcári, Varga Mihály detki, Mol­nár Györgyné és if). Harmat István gyöngyöshalászi, Tóth Kálmánná gyöngyösoroszi, Be- recz Károly gyöngyöspatai, Fü­laki Lajos gyöngyössolymosi, Cs. Domoszlai Mihály halma- jugrai, Földi Irén karacsondi, Tresó István markazi, Nagy Mi- hályné nagyfügedi, Klajzivics János szűcsi, Guba Béla vámos- györki, Vereb László visontai, Csabai László kisnánai, Lehotai Lászlóné gyöngyösi, Agó Illés lőrinci, Matula Mihály lőrinci, Pásztor István és Nyilas Pál hatvani. Futó István boldogi, Maksa Béla és Fekete Ferenc ecsédi, Sándor András kerek- haraszti, Pálinkás Sándor nagy- kökényesi, Szabó Tibor boco- nádi, Barna Sándor, Vancsik Károly és Domán Rudolf erdő­telki, Batki László, Szalina Jó­zsef, Nagy György hevesi, Nagy Mihály pélyi, Kovács András lamabodi, Lackó Károly és id. Várkonyi Mátyás tamamérai, Tóth József tamaörsi, Birinyi Sándor tarnaszentmiklósi, Tóth György és Bencze István tama- zsadányi, id. Szalmási János tenki, Kácsor Béla és Godó Jó­zsef tiszanánai, Ferencz Béla zaránki, Csabai Mihály terpesi, Huszár Sándor bükkszéki, Krá- lik János szajlai, Ivádi Káz- mér ivádi, Varga Erzsé­bet pétervásári, Farkas b. Pál bodonyi, Kiss r. István mátraderecskei, Tóth Bálint hevesaranyosi, Horváth Mihály, Zacharides Sándor és Szarvas Sándor, az egri termelőszövet­kezetek elnökei, agronómusai, brigádvezetői, illetve tagjai. Miniszteri oklevéllel az egri járás 16, a füzesabonyi járás 30, a gyöngyösi járás 30, a hatvani járás 20, a hevesi járás 40, a pétervásári járás Í6 és Eger város 8 termelőszövetkezeti tagját tüntették ki. dítási harcokban elesett szov­jet hősök emlékére épített em­lékműnél Soós Sándor ezre­des. helyőrség-parancsnok mondott beszédet, majd a párt, a tanács-szervek, a KISZ, a fegyveres erők, a társadalmi szervek, üzemek, intézmények helyezték el koszorúikat, a há’r virágait az emlékmű talapza tán. A városi tanács nagyterm ben megtartott ünnepi fogad: son Vadász József, a város pártbizottság titkára köszön­tötte a meghívottakat, rajtuk keresztül a város lakosságát felszabadulásunk évfordulója alkalmából. Néhány, kiemel­kedő munkát végzett párttag nak Bokros László, a pártbizotí ság pto-vezetője' könyvjutal mat adott át. Délután a megyei hálastafét; érkezett meg Gyöngyösre, in­nen a Kókestetőre vezetett a: útjuk, ahol este hét órakor fel­lobbant a megye fiataljainak hálatüze, ezzel köszöntve 1943 április 4-ét, a szabadságunkért életüket áldozó szovjet kato­nákat. A hálatűz egyben fel­szabadult népünk boldog életét is hirdette. (gmf) ★ A füzesabonyi járásban már április 3-án megkezdődtek a felszabadulási ünnepségek. Délelőtt a járási KlSZ-bizott- ságon Szabó Győző, a megyei KISZ-bizottság munkatársa adta át a füzesabonyi járás: KISZ-bizottságnak a vándor­zászlót, amelyet az ifjúsági munkacsapatok szervezésében kifejtett jó munkájuk elisme­réséül kaptak, majd az ifjúsá­gi munkában élenjárókat ju­talmazták meg. Füzesabonyban harmadikán este lampionos felvonulás volt, amelynek végén Horváth Fe­renc, a járási pártbizottság első titkára tartott ünnepi megem­lékezést, amelyet kultúrcso portofc műsora követett. Ne­gyedikón Mezőszemerén a köz­ség dolgozói együtt ünnepeltek a közelben állomásozó szovjet katonai alakulat küldötteivel. Április negyedikén reggel a járás községeinek fiataljai mo­toros hálastafétát indítottak a járás székhelyére, amely itt csatlakozott a megyeihez, s folytatta útját Gyöngyösön át, a Kókestetőre. Az ünnepségek végén a járás termelőszövetkezeti dolgozói a mezőkre vonultak és folytatták a tavaszi munkát. Szántottak, és vetették a borsót, s a tava­szi árpát. ★ Ugyanezen a napon bensősé­ges ünnepséglek során emlékez­tek meg hazánk felszabadulá­sának 20. évfordulójáról az egri, a pétervásári, a hevesi, a hatvani járás községeinek dol­gozói és Hatvan város lakói is. Kitüntetése: A Munka Érdemrend bronz fokozata |Y| arkáns arcából derűsen csillog elő a két barna szem. Ha az amber ránéz, szinte látja a szikrákat felvil­lanni ebben a két lélektükör- ben. s érzi feszülni az izmot a most nyugodtan pihenő karok­ban — kovács ül velem szem­ben. Utasy András, az istenmezeji párttitkár. Itt ül ő is a többi kitüntetett között, hallgatja, amit a megyei pártbizottság első titkára mond, de gondo­latban hirtelen végigszáguld azon a sok-sok esztendőn, ami már mögötte van, s aminek köszönheti, hogy ezt a magas kitüntetést most átvehette. Istenmezején született, bá­nyászcsaládból. Magával' hozta a szakmát, mint az istenmeze- jiek nagyobb része, de ő mást gondolt. A szomszédos Pogony községben lett kovácstanuló. Hogy mi tetszett akkor a mes. térségén? Lehet, hogy a szik­rák. a kalapács ütemes csen­gése, de az is lehet, hogy az a fogalom: kovács. Munkásindu­lók szóltak róluk mindig az élen jártak, győzték erővel, győzték lendülettel. Mindez együtt vitte Utasy Andrást Pa­gonyba. Amikor felszabadul, jó munkásbölcsőbe kerül: a Sal­gótarjáni Acélárugyárban lesz kovács. 1952-ig dolgozik itt, közben 1945-ben párttag lesz. Kettős tevékenységet folytat, „kétlakian” dolgozik: a párt­ban, a gyárban aktiv kommu­nista, de falujában sem felejti el. hogy mennyi tennivalója van a párttagnak, s ott is szor­galmasan dolgozik. Elvégez mindent, amit rábíznak. Falu- járóként nagyon sok községben megfordul, épít, harcol, agitál, mint a többiek. Aztán a beteg­ség ledönti a lábáról, s amikor felépül, a tamaleleszi erdő- gazdasághoz megy, ahol ismét kovácsiként dolgozik. Itt kéri fel a iárási tanács, a járási pártbizottsággal egyetértésben, hogy az új választásig, mint­egy esztendeig, vállalja el a le­leszi tanács vezetési. Megte­szi, mert mindig odament és mindig azt csinálta eddigi éle­tében. amit a párt mondott Nem tudta ugyan, hogyan fog­jon hozzá, de tudta, hogy kell a tanácselnök, hát megcsinálta becsülettel. Aztán ismét nehéz idők jár. tels «* as ftUeníoaMítontoa helyt kellett állni a páirt mel­lett. Utasy Andrást megsze­rették. mert szavahihető em- bér volt, mert mindenki látta, hogy úgy él, ahogy beszél, így aztán hallgattak rá az embe­rek. nem vesztették el a fejü­ket, megmenekültek az eszte­len pusztítástól és vérontástól. Aztán vissza, haza, ahonnan elindult — Istenmezejére. Ott veri a vasat ma is a bányánál, kovács maradt mindvégig s most ő a párttitíkár. Már nyolc esztendeje. Azóta dolgozik két erős karjával, az eszével, de nem utolsósorban a szívével, mert nyolc év alatt megszokta megszerette azt a munkát, ami embereket jelent, sorrendet je­lent, ami azt is jelenti, hogy ügyes-bajos dolgaikkal éjjel­nappal felkeresik nemcsak a jó szomszédok, meg a komák, ha­nem a falu fiataljai,^öregjei is. Utasy Andrásnak menyecs­kelánya van már, meg otthon egy későre maradt kisfiú. Pél­dásan él. példája emelte őt. a hajdani gyári munkást, a ma is kovácsot ilyen posztra, amit becsülettel lát el azóta is. Gyöngyösön a Hősök emlékművéhez futott be a fel- szabadulási staféta, ahonnan a Kékesre vitték tovább. Lobog a hálatűz az ország legmagasabb csúcsán, a Kékestetőn. (Foto: Kiss Béla) KISZ központi bizottságának osztályvezetője, Varga József, a külügyi osztály munkatársa, Sebestyén János, a KISZ He­ves megyei bizottságának első titkára, Juhász Árvád, Németh Tibor és Bakos Gyula, a me­gyei KISZ-bizottság osztályve­zetői, Bata József, a KISZ gyöngyösi városi bizottságának titkára, Zsóder Bertalan, gyön­gyösi járási KISZ-titkár és Némeh László, a megyed KISZ- házoüeág munkatársa. ; w,,, Magasra csaptak a lángok. A tűz „tetején” felgyúlladt a 20-as szám: koronaként vilá­gított. Rakéták sziporkázó tű­zijátékának fénye mellett, a himnuszok elhangzása után, mondta el Sebestyén János ün­nepi beszédét. Ezután átnyúj­tó; ták a szovjet koms2omolis- tálmak egy fatokban a hálatűz emlékére készített köszöntőt. Az Irjternacionálé hangjai­val fejeződött be a felszabadu­lásunkra emlékeztető hálatűz üunepsésa. , . ... ......./ . Há latűz a Kékesen Felszabadulásunk napján este hazánk legmagasabb csú­csán a Kékesen hálatűz lobo­gott. A hálatűz meggyújtását a Gyöngyösre „a Mátra főváro­sába” befutó megyei hálaváltó előzte meg. Feliér atlétát rlkós, kéknadrágos fiatalok hozták a j kísérőmotorosok rajával, a me­A gyöngyösi szovjet hősi em­lékműnél vasutas egyenruhás úttörők álltak díszőrséget. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Bata József üdvözölte a szovjet if­júság küldötteit és a halast** féta részvevőit. A Kékesen ezalatt már felké­szültek a Komszomol-küldöt* gye községeinek piros szalag­jaival feldíszített „stafétabo­tot”. A petőfibányai bányász fúvószenekar indulóinak hang­jaira érkezett meg a főváro­sunkból jövő Komszomol-kül- döttség is Boleszláv Jedlinsz- kijnak, a Komsaomol Központi Bizottsága osztályvezető-he­lyettesének vezetésével Vera Szekova és Konsztantin Pavlov, a Komszomol munkatársai. Fogadásukra Gyöngyös határá­ban megjelent Misi Sándor, s tek érkezésére. A azívszanaté­ri um dolgozói szeretettel fogad­ták a vendégeket. Megérkezett — most már katonák hozták — a piros szalagos „váltóbot” és a kisérő motorosok is. Szép számmal állták körül érdeklő­dők, a gúlába felrakott geren­dákat, amelyeket hamarosan lángra lobban to ttak, miután a megyénkben tartózkodó szov­jet katonai küldöttség is meg­érkezett a megye vezetőinek kíséretében.

Next

/
Thumbnails
Contents