Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-06 / 81. szám
Szombat estétől vasárnap éjiéiig A MEGLEHETŐSEN gazdag és soikrétű, két napot átölelő ünnepi műsor, ha minden igényt nem is, de az igényeli jelentős hányadát kielégítette. Változatos és differenciált- programja nemcsak odaültette, de ott is tartotta a képernyő előtt a nézők millióit, akik mindkét napon élménydús. művészi igényben és kivitelezésében egyaránt emlékezetes pillanatokkal is ünnepelhették — otthon is — felszabadulásunk 20. évfordulóját. Szombaton „Emlékek” címmel a televízió dokumentum- film-sorozatának első része pergett le. A szabadság első napjainak történetét feldolgozó riportfilm már most is arról tanúskodik, hogy a témaválasztásban, az operatőri munkában igényes alakítás tanúi lehettünk. Merész, de kifejező megoldás volt többek között a pergő film közé iktatott foto- sorozaitok alkalmazása. Egy- egy ilyen állókép-sorozat nemcsak szervesen illett a film egészébe, de a maga nyelvén- többet mondott el, mint mondhatott volna, helyette — a film. Ugyancsak szombat este mutatta be a televízió Dobozy Imre új tévé-filmjét, Keleti Márton rendezésében, — a Két találkozást. A film hősei: bét testvér; drámai csomópontja: kiét találkozás. Az egyik testvér a Horthy-rendszer prominens figurája, hűséges kiszolgálója, a másik fivér menekülni kénytelen a Tanácsköztársaság leverése után, Az első „találkozás” — a fehérterror győzelme és a menekülés — Után a másodikra 1945-ben kerül sor. Egy magyar kis város «Ösen jobboldali polgármestere találkozik, a szovjet hadsereg ezredesével. S ezen a második találkozáson mérlegre kerül a „két huszonöt” esztendő, a két testvér féd élete, a szabadság és a Horthy'-rezsim: a múlt és a jelera. E találkozás nemcsak konzekvenciákat jeleni, de fizetséget is az elkövetett bűnökért: a polgármester fia fizet életével az apja, de a saját maga bűneiért is. A TALÁLKOZÁS motívuma nem új a vi 1 á girod a lo mba n, bár mindenkor kitűnő lehetőséget ad drámai kompziciókra, világnézeti összeütközésekre, nagy igazságok benső, intim, szinte családi szintű kimondására. Ajtay Andor és Bessenyei Ferenc, a két testvér és a két ellenpólus találkozása azonban mégsem hozott igazán drámai, magas hőfokú pillanatokat. Nem a két, egyébként kitűnően játszó színészen Imiit ez, mint inkább azon, hogy bár nem volt hiány helyenkint jól megkomponált „háborús jelenetekben”, ágyúdörgésben és ügyesen bevágott híradóíilm- részletekben sem, — egészében véve mégsem éreztük 1944—45 véresen igaz légkörét. A kisváros rajza túlságosan idillikusnak tűnt, a város vezetői sokkal inkább ostoba- figuráknak, a szovjet katonák, tisztek és az alig látható harcosok sokkal kevésbé harcban edzetteknek, mint ahogy azt a valóság és emlékeink igazolják. Egy-egy villanás, bár mélységesen igaz és hiteles — a kereskedők figurái, a veterán kommunisták kezdődő és még bizonytalan szervezkedése —, egészében véve mégsem bizonyult elegendőnek —, a film légköre, atmoszférája nem adott igazi lehetőséget az alap- konfliktus hiteles kibontáséhoz. HOGY MÉGIS emlékek maradnak bennünk, az elsősorban az alapgondolat igazságának. Keleti Márton néhány magával ragadó rendezői megoldásának és a két testvért alakító színész játékának köszönhető. A népes szereplőgárdából említésre méltó Szemere Vera, Nagy Attila, Márkus ImszIó, Szabó Gyula és Solti Bertalan játéka. Vasárnap délután, két esztendő múltán ismét megjelent a képernyőn a „Ki mit tud?” emblémája, hogy az algériai VIT jegyében ismét összemérjék az országos selejtezők után a képernyő előtt is tudásukat hazánk fiataljai. Helyes és az alkalomhoz illő gondolat volt április 4-én indítani ezt a vetélkedőt, mintegy hangsúlyozva ezzel is, hogy a felszabadult ország fiatalságának mennyi lehetősége és az országnak mennyi tehetséges fiatalja van. Néhány egészen kiemelkedő műsor- szám tette szórakoztatóvá az első „versenynapot”, bár volt olyan érzése a nézőinek, mintha a nyilvánosságot megelőző tévé-selejtezőkön engedékenyebbek lettek volna a zsűri tagjai, mint a képernyő előtt gyenge produkciók is közönség elé kerülhettek. Az ünnepi est műsorát „Áprilisi egyveleg” címmel hirdette meg a Magyar Televízió. A három részből álló „egyveleg” valóban ünnepi szinten, igényel és formában került a sok millió néző elé. Az első részben, a „Fegyvert és vitézt éneklek .. .’’-ben sikerült talán a legtöbbet, a legszebben adni. A katonaélet végvári korszakától napjainkig átívelő történelmi pamnó zenében, táncban, versben az utóbbi idők legkiemelkedőbb tévé-alakításai közé tartozik, rendezése, az operatőri munka örvendetesen' hirdeti az e téréin is lemérhető fejlődésit — de a lehetőségeket is, A Derűs percek: már kevésbé voltak derűsek. De itt sem maradhat el a művészi élmény, Kellér Dezső, Páger Antal, Major Tamás, Rajz János, Gázán Gyula, Szakács Sándor közreműködése nyomán. A presszóbeii öt öregről sízóló, meghatóan lírai, derűjében, meleg szívű humorában mélységesen igazi kis történet — bár már találkoztunk véle, ha nem is ebben a szereposztásban — élményt jelentett valamennyiünk számára. Az öt sanzonból valóban sanzont elegáns könnyedséggel, franciás finomsággal csak Kálmán György mutatott be, énekelt el. A MŰSOR HARMADIK része méltói tiszteletadás volt a televízió részéről és ugyanerre lehetőség a nézők számára is: most kitüntetett művészeinket hívta össze a kamara előtti „Fészek klubba” a Magyar Televízió. A rendkívül szerteágazó, sok „műfajt” felölelő bemutatást magabiztosan, nagy rutinnal, széles körű tájékozottsággal, imponáló eleganciával vezette végig Szepesi György. Nem kis része van abban, hogy a „kortörténeti dokumentumnak” bátran beillő, több mint egyórás és igen változatos program az ilyen típusú „riportok” doyenje lehet Erről a műsorról talán még csak amy- nyit: bár éjfél felé járt az óra, mégis szinte sajnáltuk, hogy búcsút kéllett vennünk azoktól, akiket már eddig is annyit hallottunk, láttunk, olvastunk — annyit, de sohasem eleget Gynrkó Géza A Horthy-korszaktói napjainkig Kiállítás az Egri Tanárképző Főiskolán Szombaton délben nyitotta meg Tamás László, az MSZMP megyei bizottságának titkára az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács által, hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára rendezett kiállítást az Egri Tanárképző Főiskola dísztermében. A Horthy-korszí-któl napjainkig címet viselő kiállítás megnyitóján nagy számú közönség vett részt Tizenki- lences veteránok, a párt, az közel hatszor annyit termelt, mint a háború előtt, X938-ban. Az ipari üzemek egész sora — világviszonylatban is jelentős létesítmények — emelkedett ki a földből, szocializmusunk húsz esztendeje alatt. — 1961-ben befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Heves megyében 138 termelőszövetkezet, 9 állami és erdőgazdaság a megye területének 97 százalékán térés gazdálkodik. A mezőkozott azokra a dolcumen turnékra. amelyek a kiállítás anyagát képezik. Egykorú iratok, fényképek, képek, plakátok, újságok, az egri vármúzeum által összegyűjtött és jól redszerezett értékes bizonyíték kok vallanak ezen a kiállításon arról a korról, a felszabadulás óta eltelt húsz esztendőről, amelyben politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életünk átalakult, újjászületett. állami és társadalmi élet képviselői, a kulturális intézmények vezetői, vállalatok és üzemek - küldöttei jelenjek meg a nagyvonalú, az ünnephez méltóan gazdag és értékes kiállítás ünnepi megnyitóján. Tamás László elvtárs a többi között a következőket mondotta: — A szocialista iparosítás politikájának valóra váltásával a magyar ipar 1964-ben gazdaság termelése 1949-hez viszonyítva másfélszeresére növekedett. — E fejlődés miatt több mint kétszeresére nőtt a háború előttihez képest a munkások és alkalmazottak reáljövedelme. Népünk ma jobban táplálkozik, többet költ bútorra, ruhára, kultúrára, szórakozásra, mint bármikor korábban. Tamás elvtárs megnyitójában többször és joggal hivatA megnyitó után dr. Nagy József, az Egri Tanárképző Főiskola adjunktusa tartott tárlatvezetést. A nagy szántó közönség élénk érdeklődéssel kísérte a historikus, színvonalas magyarázatot: a háborúi utolsó hónapjainak történelme hogyan indította új útra a magyar népet, a megszerzett hatalom birtokában, összefüggéseiben foglalkozott a megye életének húsz esztendejévelj az átalakulással. ■ A gazdag anyag ízléses paravánokon foglalt helyet, világos rendszerezésben. A teremi és a kiállítás központi helyén egy nagy méretű tabló áll —* Nagy Ernő festőművész jól komponált alkotása. A lendülettel érkező szovjet harcos alakja mellett az ünnep, a húsz év nagy eredményei éS nagy pillanatai láthatóik. Dicséret illeti az egri vármúzeum munkatársait* és a megyei kulturális szerveiket a reprezentatív és értékes munkáért. (f. BAICZER ELE MER : mégsem győzte kielégíteni a szomjas torkokat. Beszólt a tolóablakon: — Kész a vacsora? Sok a vendég. Jöjjön ki segíteni. Testhez simuló, fekete ruháiban, pici. fehér köténykében, vállig érő. szőke hajjal, megjelent a nő. Akiért a vita dúlt. Egy pillanatra csend lett. Minder szem rátapadt. Még a nőknek is elállt a szavuk. — Az istenit, de szép ez a lány' — sóhajtott valaki. Többen hangosan nevettek. Mint ha megfényesedett volna a kopott füstös helyiség, amerre ment köny- nyű lépteivel, komoly, fehér arcé val. Szűziesen összezárt, piros ajkait mintha férficsófc soha nem értr volna. Lázas fényben égő szem«- Vógigkutattak a zsúfolt helyiségen. A katona — a kályha melletti sa rokban, kissé felemelkedett ültébő’ aztán visszaesett Két kezét a szemére szorította. A vállai megrándultak. A vitatkozók elhallgattak a szemük követte a nő minden mozdulatát- Az asztalukhoz ért. — Három féldecit legyen szíves, kezeit csókolom — mondta finomkodó udvariassággal a bikanyakű. A lányos képű beletúrt ideges ujjaival nek, ha megjön. Nem hallattak semmi hírt a most érkezett foglyokról? Megígérték, hogy érdeklődnek. Engem Lajos bácsi még az utcára se enged. Magam csinálok mindent, Panni néni beteg! — Dehogy nem hallottam, tündérkém! Dél óta várom magát, hogy elmondhassam — vigyorgott a bika- nyakú, nagy, nikotánfoltos fogait mutogatva. — Ó! — tette a kezét a szí vére az asszony — tudtam, hogy ma történik valami.... Megálmodtam... Istenem, és most nincs időm. Nasi hajúba., Rajongva nézett az asz- szonyra, — Maga mindennap szebb... Az asszony mosolygott: — Igazán? Mindig 'attól félék, hpgy a férjem majd nem talál szépgyom sietek. Ha végeztem, visszajövök. Rózsaszín pír festette meg az arcát. A sőmtéshez sietett. Leadta a rendelést. A lányos képű megszokás, .IxJj 14. A lánykópű ránézett: — Tűnjön el, apusként! Tememre van a társasága. A kockás inges vigyorgott, s leült «gy másik asztalhoz. A Satnya utána nézett: — Igaza van neki. Mit marak- szunk?! Döntse el a szerencse, ki próbálkozzon előbb? Később aztán mindegyikünk sorra kerül. Elvégre, sok férfi részére elég egy nő. nem igaz? A lányos képű elvörösödött. Halkan beszélt, de látszott rajta, hogy nehezen türtőzteti magát. Nem! A nő az enyém! Ha muszáj, felségül veszem, de se nektek, se másnak nem engedem át! Értitek?! — Ez komoly dolog, Báró! Én nem engedek a jussomból — mordult fel dühösen a bikanyakű. — Mondom, vessük ki kockán! Csak nem fogunk ügyet csinálni egy ilyen kis ringyóból _ . — Fogd a pofád, mert megkese- rülöd! — sziszegte a lányos képű. Közben minden széket elfoglaltak. A söntés előtt is á csorogtak. Hangos beszéd, nevetés töltötte be a helyiséget. Sűrű füst gomolygott a légypettyes villanyégő körül. A kocsmáros fürge kézzel töltögette a poharakat; szedte a pénzt, — Ide figyelj. Mackó! Nem engedem, hogy átverd az asszonyt. Megtiltom, érted! A bikanyakú véreres, gyűlölködő tekintetével a lányos képűre meredt: — Báró! Neked elment az eszed! Kis hülye! Te tiltasz meg nekem valamit?! — Vessünk kockát & ne legyen vita, — ajánlotta a nyiezledt fickó. — Jó! Ide a kockát, — mondta sötéten a lányos képű. A bikanyakú egy kis, fekete fakockát és egy bádogpoharat halászott elő a zsebéiből. — Ki kezdi? — Majd én! — szóit mohón a vé- konydongájú. Bal tenyerével befedte a pohár száját, miközben jobbjával alaposan megrázta. Izgatottan, lélegzetfojtón lesték az asztalra fordított kocka pontjait. — Három! A lányos képű következett. Sápadtan, félig hunyt szemmel rázta a kockát. Minden idegszálát megfeszítve meredt a bádogpohárra, majd hirtelen az asztalra vetette. — öt! A bikanyakű mogorván nyúlt a kockáért. Vastag, ügyetlen ujjai közül kicsúszott a kis fadarab. Leesett a földre. Nehézkesen lehajolt érte. Felvette. Néhány pillanat múlva a bádogpohárból csötrrenve hullt az asztalra. — Hat! — kiáltott diadalmasan. Nyertem! Sietős mozdulattal a kockáért nyúlt. A lányos képű hosszú ujjai elkapták a csuklóját. —Piszkos csaló! Add ide a kockát! Látni akarom! A bikanyakú felhördült. — Ereszd el a kezem és menj a fenébe! A nő az enyém. — Mutasd a kockát, átkozott! , (FolytatjukJ Megkezdődött az iskolákban a tavaszi szünet , Az általános és középiskolákban hétfőn megkezdődött a tavasza szünet, amely április 20-ig tart. A diákokat ország- szerte gazdag program várja a szünidőben. Sok úttörőcsapat indul többnapos kirándulásira, vagy rövidebb túrára, táborozásra. Egyes iskoláik: diákjainak kisebb kollektívád hazai és külföldi utazásokat is tervbevettek. Az általános iskolák napközi otthonaiban a szünidő alatt is pedagógusok gondoskodnak a gyermekek felügyeletéről.
