Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
MlAY, 15 JV4V; ryan már az elején kereket oldottunk. Az öregasszony lámpát gyújtott és vizet b&zített a tűzhelyre, hogy ha felkel a „ma jor”, megmosdhasson. A major feleségét Tamarának hívták és az öregasszonynak azt mondta, civilben moszkvai színésznő. Akkor már második napomat töltöttem, az öregasszonynál és egyszer sem mutatkoztam az utcán. Irataim elvesztek valahol, és egy kölcsön kabátban, Ékesssóló számadatok A Szovjetunióban ezer lakosra számítva kétszer annyi lakás épül, mint az Egyesült Államokban és Franciaországban, 2,5-szer annyi, mint Angliában vagy Olaszországban. ★ A cári Oroszország városi lakásállománya 80 százalékban földszintes, főként faházakból állt. Csak kevés épületben volt központi fűtés, a nagyvárosok központi kerületeiben épült lakóházaknak alig 10 százaléka volt bekapcsolva a vízvezeték- hálózatba, 23 százaléka pedig a csatornahálózatba. Villanyvilágítás a lakóépületeknek csupán 5 százalékában volt. ★ A Szovjetunióban a lakbér a dolgozók keresetének 4—5 szá- záléka, az Egyesült Államokban — 30 százaléka, a Német Szövetségi Köztársaságban — 23 százaléka, Franciaországban pedig — 25 százaléka. Egy érdekes tanulmánykötet A Kossuth Könyvkiadónál most napvilágot látott „20 év” címet viselő album, kilenc tanulmány segítségével, sikerrel foglalta össze (ha természetesen nem is merítette ki) a nép — a termelés — és a tudat forradalmának, az új, szocialista haza kialakulásának és megszilárdulásának útját, s eredményeit. Kitűnő tudósok, szakemberek vállalkoztak arra, hogv közérthelően, ugyanakkor tudományos megalapozottsággal mutassanak rá a munkás- osztályban, a parasztságban, az államszervezetben, a kulturális életben stb. bekövetkezett szerkezeti változások legfontosabb és legjellemzőbb vonásaira. Be- rend T. Iván és Ránki György tanulmánya azt világítja meg, miért lett a felszabadulás óta eltelt húsz év a magyar iparfejlődés legjelentősebb szakasza, s hogy a szocializmus alapjainak lerakása milyen perspektívákat mutat iparunk számára. Lackó Miklós arról irt ebben a minden vonatkozásban érdekes könyvben, hogy a magyar mun/Jm&m mi i — Azok voltak a szép idők, én mondom, hogy azok — nyelt egy nagyot és eQV újabb csirkecombért nyúlt. — Mii tudjátok ti, hogyan is volt akkor!? Tölts, Pista fiam, de csak félig, én már csak fröccsnek iszom a bort... Köszönöm. Szóval dolgoztunk, mint akit a tatár hajt. Nyolc óra? Egy fenét, néha még tizenhatot is, meg talán huszonnégyet is ... Hajtottunk, mint az ördögök, de égett is a kezünk alatt a munka. Kicsit kemény a prézli, nem?... És ennivaló, hát az nem volt. Hagyma, meg kukorica prósza ... Azt se tudjátok, mi, hogy fán terem-e, vagy bokorban a prósza.., Pedig nagy eledel volt az vereshagy mával... Ha volt, mert olyan is volt, hogy még az sem volt... Hajaj, lassan húsz éve már... De szép idők is voltak akkor... Még azt a mellehúsát. azt még, azt hiszem, meg bírom... — sóhajtott és kissé megvetően nézett körül: mit tudják ezek itt, hogy mi volt az igazi szép idő7 azok?... A legjobbak a világon. Ez a nap 1« ügy telt eí, mint az előbbi kettő. Az öregasszony kalendáriuma jelentett némi felüdülést, gondolati kikapcsolódást Este hét óra tájban erős katonaléptek hallatszottak a folyosón. egy magas, csontos arcú orosz jött be és rám mutatott — Pasli, pai^H ... Kijárási tilalom volt és engém három katona kísért az úton. Félcipőmbe már a kapu előtt befolyt a sár, fáztam és féltem egyszerre. A parancsnok szállásán az udvaron is tengelyig ért a sár. Teher- és terepjáró autóik között meneteltünk a parancsnoki szobáig. Az asztalon petróleumlámpa pislogott és a fel fel lobbanó láng bekormozta az üveget. Kihallgattak. Egy tolmács segítségével, akit azelőtt sohasem láttam és aki úgy beszélt magyarul, mint én. — A papírokat! — Nincsenek. — Katona? — Nem, levente voltam. — Foglalkozása? — Ötödéves tanítóképzős. A parancsnok mellett egy p ros arcú, fiatal tiszt észrevehetően húzta össze erre a válaszra szemöldökét. — Hol a bizonyítványa? > — Nincs nálam papír, de otthon, a falumban ... Nehéz félóra volt A parancsnok — legalábbis öltözete után annak néztem — láthatóan elégedetlen volt szavaimmal, de a fiatal tiszt makacsul magyarázott. Egyszer fel állt a parancsnok, legyintett és kisietett a szobából. Pár perc múlva a tolmácsot is hívatták és ketten maradtunk * fiatal tiszttel. — Sprechen sie deutsch? Négy évig tanultam németül az iskolában. Bizonytalanul bólogattam és elmosolyodtam. — Háború van. Érted? Háború. Sok a fasiszta, és ha mi nem öljük meg őket, ők gyilkolják le a mieinket. Papírt, ceruzát vett **ő és ezt írta rá: — Mi a didaktika tárgya? Mi az (télét? Értetlenül bámultam, de ő komoly maradt. — Papírjaid nincsenek, ha tényleg pedagógusnak készülsz, ezeket tudnod kell... Egyszerre világos lett minden. Vizsgáznom kell, hogy higgyenek nekem. Arra gondoltam, ettől a két kérdéstől függ talán az életem. A tiszt az ujján mutatta, hogy tíz perc a gondolkodási idő. Az első kérdés nem volt nehéz, a második logikai kérdésre ágyúszó, menekülés és tengernyi félelem kusza benyomásai között keresgélt az emlékezett. Áldottam öreg tanáromat, aki az iskolában pedánsan. szinte kisiskolás módszerrel követelte meg tőlünk a definíciókat. — Mi a következtetés? Ez jutott először eszembe, aztán lassan a kívánt kérdés is. kásosztály nem csupán társadalmi helyzetét, hanem belső összetételét illetően is hatalmas változásokon ment át az elmúlt években. Az egész nép számára megszilárdult, kedvezőbbé vált az a társadalmi talaj, amelyen a szocializmus teljes felépítéséért folyó küzdelem halad. Erdei Ferenc írása a magyar mező- gazdaság húszéves útját elemzi. Meggyőző érvekkel — köztük a statisztikai táblázatok érveivel — mutat rá, hogy „gyökeres átalakulások megrázkódtatásain és gazdaságpolitikai tévedések buktatóin keresztül” is eljutottunk odáig amikor a mezőgazdaság szocialista rendszere mind nagyobb termelési teljesítményeket eredményez Nemcsak maga a szocialista nagyüzemi gazdálkodás született meg a magyar mezőgazdaságban, hanem e gazdálkodás — a még meglevő problémák ellenére — kezd a magyar parasztság húsává-vérévé válni. Magáról a parasztságról, a mezőgazdasági népesség számában és szerkezetében bekövetkezett változásokról Orbán Sándor írt Berényi József a dolgozó osztályok anyagi és szociális helyzetének alakulását ismerteti, — elsősorban a tények és adatok, az önmagukért beszélő számok nyelvén. Köpeezi Béla írása — a kulturális forradalom húsa évéről — árnyalt tanulmány, amely összegezi a tudat a közízlés, a közgondolkodás nagy eredményeit de felveti a még megoldatlan feladatokat a problémákat is. Száméi Lajos érdekes tanulmányából azt ismerhetjük meg: hogyan valósult meg a szocialista demokratizmus az állami szervezet működésében, hogyan kéül értékelni államszervezetünk fejlődését a demokratikus centralizmus szempontjából, s miképpen érvényesül az állami munkában a szocialista törvényesség. A kötet befejező, kiemelkedő tanulmányát Sánta Ilona írta a felszabadulás után kifejlődött munkásegységrőL „Ma már teljesen közömbös kérdés, — állapítja meg többek között a tanulmány szerzője, — hogy valaki melyik munkáspárthoz tartozott a múltbíin: minden párttagot mai magatartása, mai helytállása alapján ítél meg a párt Hazánkban a munkásosztály egységéért vívott harc, a két munkáspárt egyesülése e tekintetben tehát már történelem ... (A.) — „A* ítélet az a gondolkodási forma, amely az összefüggéseket, a fogalmak összekapcsolása révén tükrözi visz- sza.” A tiszt átvette a papírt és egyedül hagyott. Pár pens múlva mosolyogva jött vissza és barátságosan nyújtotta a kezét. — Borisz! Borisz hadnagy vagyok, tanító egy Kijev melletti faluban. Nem haragudni, Sztyepár. Háború van. Vojna... Érted? Mit tudom én, mit értettem és mit nem ezekből az időkből. Talán semmit, talán csak zavaros sejtéseim voltak és némi reményem a Borissza! való beszélgetés után. Másnap munkát kaptam a vágóhídon, este pedig meglátogatott Borisz. Elmesélte, hogy menyasszonya van, ugrón ómus egy állami gazdaságban. Fényképet mutatott az anyjáról, a testvéreiről, az iskolájáról is, ahol tanított. A kővetkező este bort hozott. Két liter jó bort, egy zománccá kanoséban. Iszogattunk és egy-egy pohárral öntöttünk az öregasszonynak is. Egyszer Borisz rám nézett és azt mondta: — Adj egy ceruzát. — Az öregasszonytól fehér vásznat kért, karszalagot csinált és ezt irta rá: „UcsityeF. Ettől a perctől kezdve éjjel- nappal szabadon mozogtam a faluban. Boldog voltam, szabad embernek éreztem magam és elhatároztam, megajándékozom valamivel Borászt. Egy anyámtól kapott láncocskát akartam neki adni. Másnap megjelentem a parancsnokságon, de a ház már üres volt. — Borisz? Hol van Borisz? A katona, aki parányi zászlóval irányította a forgalma^ rám nézett. — A, Borisz? Borisz pasli._ — És Pest felé mutatott, ahol már erősen dörögtek az ágyúk. ka tdna Ingben étkeztem ebbe az alföldi faluba. Egyedül éreztem magam és kilátástalannak láttam a jövőt. Az egri tanítóképző ötödik osztályából szélesztett széjjel miniket a háború néhány hónappal a képesítő előtt — Képesítő, oklevél. — Milyen messze volt mindez ebben a bogárhátú, földes paraszt házban, ahol egy jóságos öregasszony volt minden reményem. Teri néninek hívták, sose láttam őt azelőtt Derelyét főzött, meg krumplinudlit legtöbbször, de a zsírhiány miatt szinte csörgött rajta a prézli. £• micsoda derelyéik voltak A parányi szobában már derengett a hajnal. Az öregasz- szony imádságot mormolt, én a plafon gerendáit lestem. Néha messziről tompa dörej hallatszott és ilyenkor a táyoli ágyúszó végig remegett a házon. Fáradt voltam Tizenkilenc éves és fáradt Lábam égett a gyaloglástól, hátam szúrt az örökös átfázástól. Kél hétig tartott, amíg visszaszöktünk az alakulattól. Tábori csendőrök, nyilas suhancok hajtották a leventéket Nyugat felét Nétoá[V álunk az emberek érdek lödnek a gazdaságpoli ttkai kérdések iránt. Hozzáér téssel, vagy kevésbé hozzáél téssel foglalkoznak közgazdasá gi problémákkal, nyilvánítana; véleményt. Ez a széles kör érdeklődés rendszerünk lénye géből és abból a felismerésbe fakad, hogy az egész társada lenn egyre növekvő igényei csakis közös erőfeszítéssé mindnyájunk vállvetett mun kajával lehet kielégíteni. Mind többen ismerik fel hogy munkásai és egyben gaz dái is ennek: az országnak é hogy az ő munkájuk — bárhe is dolgoznak — tevékenyen hozzájárul gazdasági helyzetül alakulásához, személyes boldo gulásukhoz is. Ezért váltak nálunk izgal mássá a termelési kérdései mind az iparban, mind a me zőgazdaságban. Ha a város ember azt olvassa az újságban hogy jól halad a vetés, jól te leltek az ősziek, akkor remény keelik. bizakodik, hiszen tudj? a mezőgazdasági ^termeié mennyire kihat az ő anyag helyzetére is. Ugyanígy az ipái termelés, a termelékenyséj alakulása, a gyárak eredménye falun is érdeklődésre tartanai számot. Ez a széles skálájú érdeklő dés jó és helyes, bizonyos vo natkozásban népünk öntuda' iát, tudatváltozásót is jelzi. Baj viszont, hegy — mive nem mindenki kellő alaposság gal és hozzáértéssel vizsgálódil és von le önmaga, vagy másol számára következtetéseket, - ezek a következtetések nem egyszer hamisak, rosszak, nem állnak a valóság talaján. A mezőgazdaság fejlesztő se, a minél többet é minél olcsóbban termelő nagy üzemeik létrehozása napjainkban világméretű feladat. Köz ismert, hogy a felszabaduló: után egy félfeudális jellegű rendkívül primitív, roppant elmaradott mezőgazdaságot kap tunk örökül, amelyből valószí- nőtlenül rövid idő alatt nőtt k a szocialista gazdasági forma Tény, hogy a termelőszövetkezetek. a modern mezógazdasági nagyüzemek megteremtéséhez nemcsak rengeteg szellemi energia, de sok pénz is kellett amelynek nagy többségét az állam adta kölcsön. — Megérte és megéri-e a be fektetés? Nemhiába lwltöttünk- e csupán az elmúlt négy esz tendö aUtít Heves megye termelőszövetkezeteire közel 70( milliót? Ezek azok a kérdések, amelyek közérdeklődésre tartanak számot, és amelyekről beszélni kell. Egy dolog ma már szinte mindenki előtt világos: mezo- gazi! óságunkat nem hagyhattuk a régi szinten és a szocialista ipar mellé meg kellett teremteni a szocialista mezőgazdaságot is. Ennek leggyorsabb útja — utólag bátran hozzátehetjük: a legeredményesebb is — a termelőszövetkezeti út volt. Az a gazdálkodási forma, amely mentes a kizsákmányolástól, ugyanakkor mint szocialista nagyüzem magában rejti azokat a fejlődési lehetőségeket, amelyek általában a nagybirtokra jellemzőek. Az elmúlt években, de különösen az utóbbi 4—5 év alatt nagy áldozatokat hoztunk a meztógazdaság fejlesztéséért. Csupán emlékeztetésként néhány adatot: Heves megyében mintegy öt és fél ezer hold új szőlőt telepítettek. A tsz-ek traktorállománya jelenleg hatvan százalékkal több mint 1960-ban. A nehéz fizikai munkák gépesítése lényegében befejeződött és ebben a vonatkozásban szakadatlan fejlődés tanúi lehetünk. A megyében jelenleg több mint tizenötezer holdat öntöznek és 4500 vagon műtrágyát használt fel a múlt évben a mezőgazdaság. (1960-ban 2600 vagonnal.) Négy év alatt közel 28 ezer szarvasmarha-, hatvanegy és fél ezer sertésférőhely épült és .0 ezer holdnál nagyobb területen létesültek öntözőtelepek. Ezek a számok csak ízelítők a nagymérvű beruházásokból, de többé-kevésbé érzékeltetik a Fejlődést, a belterjesség irányába való haladást. A sokakat foglalkoztató kérdés tulajdonképpen ezután következik í- érdemes volt-e eny- ■)fit befektetni? Hogyan és mikor térülnek meg a mezőgaz daságba beruházott milliók? A legmerészebb közgazdász vagy statisztikus sem vállal kozhat arra, hogy precízer összehasonlítsa a beruházások illetve a mezőgazdaságbar megtermelt és értékesített árui értékét. Annyi biztos, hogy fiatal nagyüzemeink megoldották a kettős feladatot és fejlő désük, sőt kialakulásuk köze- ■ pette ellátták és ellátják < népgazdaságot és igen figyelemreméltó eredményeket értek el, az export területén is Mindebben kimagasló érdem« van szorgalmas szövetkezeti parasztságunknak, a falu ipar kódó, szorgalmas munkájának Az egy-két áruféleség kivételével évek óta zavartalan köz ellátás különösen akkor érdemel figyelmet, ha figyelembí vesszük, hogy szakadatlanul nőinek az igények, rohamosan növekszik az egy főre eső fogyasztás. Gondok mutatkoznak a húsellátásban és ebben £ vonatkozásban a jelenlegi problémák sem ismeretlenek, Mindezek ellenére a mezőgazdaság összességében évek ótc teljesíti termelési terveit, egyre több árut exportál, és ugyanakkor növekszik a szövetkezeti vagyon, a tagság jövedelme is |V éhény számot a termelés 1 ’ fejlődését illetően: 1931—1940 között a kenyérgabona termésátlaga holdanként 6.8 mázsa volt. 1951—1960 között 8,3 mázsa, míg 1961—64 között 9,4 mázsa volt. Amíg 1951—60 között holdanként 108.8 mázsa cukorrépát termelt a mezőgazdaság, addig 1961 —64 között már 126 mázsát. Ugyancsak jelentős a fejlődés a kukoricánál és egyéb növényeknél is. Ha nem is a kívánt mértékben, de növekedett a jó- szágállomány és emelkedtek a hozamok is. Exportra, konz-erv- készítésre. valamint a lakosság ellátására évente 5—6 ezer vagon zöldséget és 1500—2000 vagon gyümölcsöt vásárolna!: fel megyénkből. Ezeknek mintegy 40—50 százaléka kerül a külföldi piacokra. Évenkénti borexportunk meghaladja a ö( ezer hektót. Gyümölcseink, bo raink és más egyéb terményünk külföldön is a keresett cikket közé tartoznak. Nem annyira az összehason lítás, mint inkább a mezőgazdaság fejlődésének bizonyítási miatt érdemes megemlíteni hogy Heves megye termelő szövetkezeteiben a halmazat- lan termelési érték 1960-bat körülbelül 726 millió, 1964-bei pedig már egymilliárd-nyolc- százezer forint volt. Mindez demonstrálja szocialista nagyiparunk életképességét, de c még benne rejlő lehetőségeké is. Termelőszövetkezeteink a megszilárdulás, fejlődés ide jé élik. Sok még a baj, mind £ termelés, mind a szakszerű irányítás tekintetében. Legfőbt gond, hogy drágán termelünk magasak az önköltségek. Nerr egy helyen megsértik a szövet kezeti demokráciát, bizonytalan a vezetés. Intézkedések« van szükség a felvásárlási árakat illetően is, és nem mindé nütt a legmegfelelőbb anyag ösztönzőket alklamazzák. Ismeretesek a problémák az árul szállítása, raktározása és felvásárlása tekintetében is. A hibákat vétek nem észrevenni, ugyanakkor baj lenne, ha türelmetlenek lennénk a meztógazdaságot illetően, és £ mindössze néhány éves múltra visszatekintő szövetkezeti gazdaságoktól olyan eredményeket várnánk, amelyekre csak évek múlva lehetnek képeseit. |\| indent egybevéve erediTJ- ményesen fejlődik megyénk mezőgazdasága. És annak ellenére, hogy az ország lí megyéje közül Heves nagyság rendileg csak a 15. helyet foglalja el. a termelés tekinteté ben az élenjárók között va gyünk. Megyénkben évek, óta nincs mérleghiányos termelő- szövetkezet, s ez szintén mutatja: az út, amelyen mezőgazdaságunk jár, helyes, megfelel népünk érdekeinek. (Sz. O Jó helyre tett milliók
