Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

Kuba, term liber ta.., Hat új növényfajt fedezett fel Vietnamban Dr. Pócs Tamás, az Egri . Tanárképző Főiskola növény­tan tanszékvezető tanára fiatal ember. 1956-ban végzett az Eötvös Lóránt Tudomány- egyetem biológia—kém i a sza­zső, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus. Pócs Tamás az ő tanítványa, A magyar bota­nikusok jó híre eljutott szer­te a világba... De eljutott dr. Pócs is: többi a Nemzeti Múzeumhoz kerül. Cserelátogatásként a főis­kola vendége volt több hétig Then professzor, a hanoi egye­temről. motorkerékpáron bejárta a környező népi demokratikus országokat Egy-egy helyen többször is megfordult gyűj­tőútjai során. A legnagyobb élményt azonban 1963. augusztus- szeptember- és októberében a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban eltöltött három hónap jelentette számára. — A két ország Tudomá­nyos Akadémiájának kutató­cseréje folytán kerültem kL Már 1959 óta foglalkozom Vietnam növényt óidra j zárral. Két évig jártam nálunk tar nuló vietnami diákokhoz nyelvet tanulni, de az rette­netesen nehéz. Inkább fran­ciául beszéltünk egymással odakint — meséli a fiatal tanszékvezető — mintegy 25 ezer rovart és ötezer példány növényt gyűjtöttem é# hoz­tam haza. A növényekből kétezer pél­dány a főiskola növénygyűj­teményét gazdagítja majd. A dzsunkáján Miklós. — Bármerre jártam, bárkivel beszéltem, mindig csak a legnagyobb szeretet­tel, megbecsüléssel, hálával emlegették a koreaiak hazán­— Ax idén a tervek szerint megint mentem volna ápri­lisiban. Már kiküld i ük előre két ládáiban az egész felszere­lésünket. De a jelenlegi fe­szült délkelet-ázsiai helyzet­ben egyelőre elmaradt az utazási Hű maradt a magyar bota­nika jó híréhez: négy új tró­pusi mohafajt, két új virágos növényfajt fedezett fel és írt le. Nemhiába ment ki külföl­di gyűjtő- és tanulmányútra: új felfedezéseivel' bevonult a botanika tudományának -ne­vei” közé. Gyarapította nem­csak hazánk, a vietnami bo­tanikai tudományos intézetek növénygyűjteményét is, hi­szen a több példányban gyűj­tött növényegyedek egy része a vietnamiakat illeti. Egyszó­val: segítette a vietnami bo­tanikusok munkáját. — Ha enyhül a nemzetközi helyzet, hamarosan újból uta­zom. gm ii ■(! i ii «itfi«*! pXíJPJSXmSRS) tökéletes magyarsággal egy koreai. Beszélgetni kezdték, az orvos azt is elmondta, hegy ő szinkronizálja a magyar filmeket, és ilyen területen is teljes együttműködés alakult lei közte és a szinkronrende- 7Ő koreai onw vöröH, kát. Elmondja, hogy került ba­rátságba egy koreai orvossal, aki nálunk végezte az egye­temet, kitünően beszélt ma­gyarul, és szívesen emléke­zett az itt töltött évekre. Ol­daltáskát akart vásárolni egy üzletben, de sehogy se tudta megértetni magát Aztán vá­ratlanra megszólalt mellette--oj *■* ..—-a — till ŐSZ— sze melegedtek a koreai szere­lőkkel, úgy vált közvetieneb-. bé a kapcsolat. Még esküvő­re is meghívták, ami valóban nagy kitüntetést jelentett. És még hosszasan idézi az emlékeket, ázol: mind egy ta­lajból fakadnak, a koreai— magyar barátság ezer kilomé­tereket leküzdő és felmeiegítő valóságából. Amerika szabad földje: Ku­ba. Másfél év a trópusi éghaj­lat alatt, másfél év a testvéri nép között, másfél év szakta­nácsadói munka ezer üzem működéséhez. Alig több mint tíz magyar szakember között dr. Székely­hídi/ István is ott van először egyedül, majd a családja is megérkezik Gyöngyösről. — Hogyan vélekednék ró­lunk a kubaiak? — ismétli a kérdést most, egy fél évvel a visszaérkezés után az ősz ha­jú, de fiatalos arcú főmérnök. — Hívnak vissza engem is, de szinte mindegyikünket, akik ott voltunk náluk. Ez talán mindennél többet bizonyít. Majd Fidél Castro szavait idézi, aki az első személyes ta­lálkozásukkor megfogta a vál­lát, én ennyit mondott: — Ismerem a testvéri magyar nemzetet. Guevara iparügyi miniszter sokszor említette előtte a „se­gítő testvért”, a magyarokat. A kisebb epizódok közül az is­meretlen kubaiak figyelmessé­gének, irántunk megnyilatkozó szeretettnek példájára elmond­ja, hogy a kávéházban szinte egyszer sem sikerült a „dup­láját” kifizetnie, mert mindig volt valaki, aki megelőzte. Ku­bában ez természetes gesztus a vendéggel szemben. Amikor pe­dig azit is megtudták róla, hogy magyar, szinte vége, hosz- sza sem volt a sok kérdésnek: mindent akartak tudni rólunk. A beszélgetésnél jelen vol­tak a család tagjai is. A húsz­éves Éva a kubai fiatalokról tesz említést. Keresd a jelzőket, hogy minősíteni tudja az irán­tuk tanúsított figyelmességü­ket. Azokról a Magyarország­ról hazaérkezett fiatal kubai­akról, akiket a magyar követ­Otren nap alatt negyven honéért Lehoczky Éva és Szabadi Jó­zsef, megyénk színházlátogató közönségének két kedvenc éne­kese, az elmúlt télen ötven napos vendégszereplésen volt a Szovjetunióban. Ez alatt az idő alatt fantasztikus teherbírással tettek eleget a meghívásoknál: — negyven koncertet adtak! Leningrad, Moszkva, Jalta, Odessza, Szevasztopo.1... — Itt talán álljunk meg egy pillanatra, mert ebben a hősi városban volt a legnagyobb si­kerünk. Titka: mi voltunk 1917 óita az első külföldi művé­szek a városban. Ilyen sikerre nem emlékszem pályafutásom alatt — mondja Szabadi Jó­zsef. — Luganszk, Zaporozsec, Lemberg, Vinácia, majd sok más város, végül Uzsgorod, ahol a rádió felvette teljes mű­sorunkat, s azóta is minden va­sárnap hallhatjuk a Szív küldi- műsorukban. — Lehoczky Éva egyébként rutinos külfóldjáró, saját számolása szerint leg­alább harminc esetben járt a német rádió és televízió, s a :német színpadok forgatagában, mindenütt sikerrel. — Élményeinkről szólva ta­lán a legérdekesebb az volt, amikor a 10 űrhajóssal és fele­ségeikkel találkoztunk. Csák azóta is azon törjük mindket­ten a fejünket, vajon a két ség fogadásán ismert meg, el­mondja, hogy valóságos honvá­gyat éreztek Magyarország iránt, ahol éveken keresztül tanultak. És csak a legjobba­kat mondták rólunk, de nem kötelező udvariasságból. Amikor Székelyhídi dokto­rék visszaindultak Kubából, a repülőtéren kint volt a búcsúz­tatásukra a minisztérium min­den munkatársa. Ajándékokkal halmozták él mándanmyiukat, és ott álltak a déli, tűző, trópu­si napon órákon át a repülőtér nyitott teraszán milicista egyenruhában, amíg a gép a magasba nem emelkedett. Aki volt már trópuson, csak az tudja megérteni, milyen tartal­mat takar ez a látszólagos ud­variassági forma. Amerika szabad földje, Ku­ba, hálás szeretettel gondol mindig a segítő testvéri ma­gyar népre. kán. A Nemzeti Múzeum nö­vénytárának volt munkatár­sa addig, amíg Egerbe nem került. Tudományos kutatási területe a növónyfűidrajz. Hazánkban tudvalevőleg hi­res botanikusok egész sora tevékenykedett: Kitaibel Pál, Borbás Vince és a maiak kö­zül a legnevsebb: Soó Re­A hősi munka eredménye: szocializmust épitő, egyre gazdagodó, szabad Magyar- ország. Munkánk eredményei világraszólóak s valóban a világ szeme van hazánkon. De nemcsak hazai eredményeink, hanem ha­zánk fiainak külföldi szereplései is öreg­bítik jó hírnevünket. Most azokat mutatjuk be akik Heves megyéből jutottak el a világ legtávolabbi pontjaira is, hogy tudásukkal művészetükkel jó szolgálatot tegyenek a né­pek közti barátságnak, a békének. Jellegzetesen távol-keleti eredetű poroelánszobrok. öt­vösmunkák selymeik, képeik árulkodnak arról, hogy a Gyöngyösön laikó Adamik Miklós Ázsia legmesszebb; tájait járta meg. — Majdnem egy évet töl­Az emlékek Valóságos mesébe® tájak, meredek sziikHaosúcsok, a ten­ger kék hullámain billegő dzsunkájk. riasfiöldön bivaly- lyal szántó paraszt, csdpké­mostani űrrepülő köztük volt-e, mert erre nem emlékszünk. Tyitov arra kért meg, hogy ta­nítsam meg a „Hej cigány...”- ra, s ő megtanít űrrepülni. Az első könnyebben ment — em­lékezik Szabadi József. — Nagyon kicsi a világ. Rengeteg magyarral, sőt egri­vel, és miskolcival találkoz­tunk. Lehoczky Éva előtt a jövő évad áll már. A télen ismét járt a Német Demokratikus Köztársaságban, a berlini rá­dió készített felvételeket vele, s járt Lipcsében, Drezdában is. 1965 őszétől egy esztendőre viszont a Karl-Marx-Stadt-i operába szerződött Mozart - szerepekre. — Tervünk egy újabb hathe­tes turné a Szovjetunióban, ahol mi is nagyon megszeret­tük vendéglátóinkat, s ők is megszerettek bennünket. Forró sikerekre emlékezünk, minden lépésünkön szeret et ük és meg­becsülésük kísért, a mi min­denkor szívesen emlékezünk a sok munkában, de rengeteg él­ményben gazdag ötven napra. — így foglalta össze Lehoczky Éva a hét hetet, aminek sze­repléseit több mint ötvenezer szovjet ember nézte, hallgatta lőttem a demokratikus Ko­reában — ad felvilágosítást a család feje. — Két magyar eredetű gyér szerelésében vettem részt Az egyiket Phenjánban. a másikat Ku­szábban csináltuk. Most ép­pen öt éve, hogy a küldeté­sem lejárt. A fél évtized' távlatában is elevenek még az emlékek, a safe fénykép pedig bizonyít zett tetőzetű évszázados pa­godák néznék ránk a fény­képekről. de a gépi közvetí­tésé emlékek között modem gyárak, iskolák ig beszédesen bizonyítják a népi demokra­tikus Korea fejlődését — A magyar orvosok ala­pozták meg jó hírünket a testvéri, távol-keleti ország­ban — emlékezik Adamik Hírünk a világban

Next

/
Thumbnails
Contents