Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-28 / 99. szám
Bonyodalom a német kérdésben kiadandó közös nyugati nyilatkozat körül helyez erre a vitatott formulára, amely megfelel De Gaulle ama elképzelésének, hogy európaizálni kell a német kérdést. De éppen ez a tény erősítette meg az NSZK és az amerikaiak bizalmatlanságát e formulával szemben. Attól tartanak ugyanis, hogy De Gaulle erre a formulára hivatkozhat majd akkor, ha megbeszéléseket kezdene kelet-európai államokkal a német kérdésről. Amennyiben Washingtonban a nagykövetek nem jutnak megegyezésre, akkor az amerikai és brit kormány valószínűleg Franciaország nélkül is kiadja majd a nyilatkozatot, mindenesetre az európai formula nélkül. Bonnban azonban nagyon sajnálnák, ha ilyen módon nyilvánvalóvá válna: milyen nézeteltérés tátong a szövetségesek között a német kérdésben" BONN (MTI): A német kérdésben tervezett közös nyugati nyilatkozat kiadása immár kérdésessé vált mert nehezen áthidalhatónak látszó ellentétek merültek fel a nyilatkozat megszövegezése körül — hangoztatják bonni diplomáciai körökben. Az ellentétek forrása az a francia javaslat, hogy a tervezett nyilatkozatba vegyenek fel egy olyan mondatot, amely kifejezetten utalna arra, hogy a német kérdésnél figyelembe kell venni valamennyi európai állam érdekeit és az európai államokat is be kell vonni a német probléma megoldására irányuló fáradozásokba. A múlt hét közepén a német kérdéssel foglalkozó washingtoni nagyköveti bizottságban a nagykövetek állítólag már meg is egyeztek olyan szövegben, amely ezt a mondatot is tartalmazta volna. A múlt hét végén azonban egyes nyugatnémet lapokban — nyilvánvalóan felsőbb helyről sugallt — kommentárok jelentek meg, melyek élesen bírálták és „veszélyesnek" minősítették ezt a francia részről javasolt formulát. Bonnban most arra hivatkoznak, hogy elsősorban amerikai részről kifogásolták ezt a megszövegezést és Johnson elnök személyesen utasította az amerikai delegátust, hogy a nagyköveti bizottságban követelje a nyilatkozat már elfogadott szövegének megváltoztatását, illetve kiegészítését. E nézeteltérésekkel állt kapcsolatban az a látogatás is, amelyet a franci ügyvivő hétfőn tett a bonni külügyminisztériumban. Az ügyvivő — hír szerint — tiltakozott Lahr külügyi államtitkárnál a nyugatnémet magatartás ellen s rámutatott arra: Párizsban megütközést keltett, hogy a washingtoni nagyköveti bizottságban az NSZK képviselője előbb hozzájárult a nyilatkozatnak a francia javaslat alapján való megszövegezéséhez, most azonban utólag vissza akarja vonni hozzájárulását. „Bonn alapjában véve nagyon boldog, hogy Johnson elnök elvetette ezt a formulát — írja ezzel kapcsolatban a Süddeutsche Zeitung. Most azonban kérdés, vajon Franciaország képviselője hajlandó lesz-e elfgadni azt az amerikai nézetet, hogy a nyilatkozatban ki kell emelni a négy nagyhatalom felelősségének elvét”. „Bonnban azt remélik, — állapítja meg a bonni General- Anzeiger —, hogy a nagyköveti bizottságban végülis sikerül majd valamilyen megoldást találni. Ez azonban még korántsem vehető bizonyosnak, francia részről ugyanis időközben értésre adták, hogy a párizsi kormány nagy súlyt Erhard újahh amerikai útra késsül ? BONN (MTI): Bonnban híre terjedt, hogy Erhard kancellár — valószínűleg június folyamén — újabb amerikai útra készül. A kormány szóvivője nem erősítette meg, de nem is cáfolta ezeket a híreket, arra hivatkozott, hogy a kancellár külföldi útitervei még előkészítés alatt állnak és így e hírekkel kapcsolatban egyelőre hivatalosan nem foglalhat állást. Később Bonnban közölték, hogy Erhard kancellár és Schröder külügyminiszter, aki Bajorországban, a Tegernsee partján, két egymáshoz közel fekvő szanatóriumban töltik szabadságukat, (Erhard fogyókúrát tart, Schröder pedig makacs influenzáját kúrálja) politikai megbeszélést folytattak A győzelmi zászló... MOSZKVA (MTI): A május 9-i moszkvai győzelmi díszszemlén Jegorov és Kantarija viszi azt a vörös zászlót, melyet húsz évvel ezelőtt, 1945. április 30-án ők ketten tűzték ki a berlini Reichstag kupolájára. Kedden délben adták ezt a tájékoztatást a legilletékesebbek:, Mihail Jegorov és Melion Kantarija, akik. nek moszkvai sajtóértekezletén mintegy félszáz külföldi tudósító és közel ugyanennyi újságíró vett részt A történelmi nevezetességű zászló, amely 19 45-ben már szerepelt a győzelmi díszszemlén, jelenleg a szovjet hadsereg múzeumában várja, hogy ismét azok kezébe kerüljön, akik győzelemre vitték. A kedd déli sajtóértekezleten megjelent az elbai találkozó három szovjet részvevője is. Az újságírók kérdéseire válaszolva elmondották, hogy az amerikai katonák és tisztek, akikkel annakidején találkoztak igen barátságosak, közvetlenek voltak, nagyon örültek a háború végének. „Sajnálatos dolog, hogy az amerikaiak csak azért nem akarnak méltóképpen megemlékezni a hitleri Né metország fölött aratott győzelem 20. évfordulójáról, nehogy „megbántsák” bonni szövet, ségeseiket” — jelentette ki az elbai találkozó egyik szovjet részvevője. ESEMÉNYEK — soMklum egymással. A kancellári iroda közlése szerint a megbeszélés középpontjában az Erhard és De Gaulle közötti legutóbbi levélváltás és a francia—nyugatnémet viszony kérdései álltak. A Spiegel szerint Erhard és Schröder a bajorországi üdülés alatt már korábban is folytatott tanácskozást egymással. A kancellár és külügyminisztere között, akiknek viszonya a közel-keleti válság idején megromlott, most a francia magatartás következtében ismét közeledés jött létre. „A francia kakas kukorékolása felriasztotta a kancellárt mély tavaszi álmából” — írja gú- nyorosan a Spiegel, majd így folytatja: „A két szanatóriumi vendég arról tanácskozott, hogyan lehetne legjobban szem- beszálni a francia zavaró lökésekkel. A megoldás: vissza kell térni az Atlanti-óceánon túli nagy testvér biztos karjaiba. Erhard előkészületeket tett, hogy júniusban az Egyesült Államokba utazzék Johson elnökhöz. A látogatást összeköti díszdoktori kalapok megszerzésével és az így hatékony bevezetése lesz a választási harcnak”. Gonakudzingwa kicsiny falucska Rhodéziában, a volt Dél-Rhodéziában, a portugál uralom alatt levő Mocambipue határán. A világ aligha hallott volna erről a településről, ha Smith fajvédő kormánya nem száműzi ide Joshua Nkomot, a brit gyarmat hárommillió afrikai lakosának legnépszerűbb vezetőjét és négy társát. Helikopteren deportálták őket Go- nakudzingwába, ahol néhány bádogtetős barakk várt rájuk. Külön őrséget sem rendeltek melléjük, mert a portugál gyarmat határától ötven méternyire kijelölt terület minden lakott helytől messze fekszik. Nkomoékat a közelben tanyázó határrendőröknél is fenyegetőbben őrzik a vidéket Miialko Todorovics ás Kállai Gyula megbeszélése A magyar küldöttség befejezte vidéki körútját A Szerencse Sorsjáték Szervező Bizottságának közleménye: A sorsjegyek beváltásának határidejét technikai okok miatt 1965. május 15-ig meghosszabbítjuk. Felhívjuk azok figyelmét, akik vásárlási utalványt nyertek, hogy ha a Beváltással kapcsolatban nehézségük akadt, a sorsjegyet küldjék el címünkre (Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Budapest, VI., Népköztársaság útja 101.), jelezve, hogy községükben vagy városukban milyen állami áruház, vagy földművesszövetkezeti bolt van. A sorsjegy beküldése után vásárlási utalványt küldünk, amely beváltható a jelzett üzletekben. BELGRAD (MTI): A Kállai Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség befejezte négynapos vidéki körútját és kedden reggel visszatért Belgrádba. Kedden délelőtt 10 órakor Mijalko To. dorovics, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés alelnöke fogadta a magyar parlamenti delegáció tagjait Ebből az alkalomból a magyar és a jugoszláv fél folytatta azokat a megbeszéléseket, amelyek a múlt héten Belgrádbam kezdődtek. A tanácskozásokon részt vevő magyar küldöttséget Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese vezette. A küldöttség tagjai: Bugár Jánosié, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkár- helyettese, dr. Törő Imre aka. démikus, az Elnöki Tanács tagja. Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, Varga Gyula, az MSZMP Zala. megyei pártbizottságának első titkára, Valiké László, a Diósgyőri Gépgyár szocialista brigádvezetője. Jelen volt a megbeszéléseken Zágor György, hazánk belgrádi nagykövete is. A szívélyes és baráti légkör, ben lezajlott megbeszéléseken Kállai Gyula és Mijalko Todo. rovics véleménycserét folytatott a két ország gazdasági, idegenforgalmi és kulturális kapcsolatainak további fejlesztéséről, majd Kállai Gyula tájékoztatta a jugoszláv küldöttséget hazánk általános gazdasági és politikai helyzetéről, s az országgyűlés munkájáról. Kállai Gyula hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség kedvező benyomásokkal tért visz- sza négynapos vidéki körútjáról. A delegáció tagjaira — mondta — különösen nagy hatást tett az a kedvesség és sze_ retet, amellyel a különböző üzemekben és városokban tett látogatások során fogadták őket Morse szenátort Az amerikai politika erkölcstelen és haszontalan Johnson sajtókonferenciája foglalkozott. Hamar felismerte, milyen jogtalanságban és elnyomásban élnek a gyarmat afrikai lakosai, s ez felkeltette érdeklődését a politika iránt Ezekre az esztendőkre így emlékezett vissza a közelmúltban Nkomo felesége, Johanna, az „Ebony Africa” című képeslap riportere előtt, Bulawaye egyik afrikai külvárosában levő szerényen bebútorozott lakásukban: „1949-ben házasodtunk össze, három évvel első találkozásunk után. Mintha megérezte volna, hogy nehéz idők következnek. Amikor Joshua megkért, hogy menjek hozzá, azt mondta nekem, velem nem lesz nyugodt életed. Azt hittem, más lányok után jár majd. ezért mondta... De WASHINGTON (MTI): Johnson elnök keddi sajtókonferenciáját megelőzően a szenátus és a képviselőház vezetőivel, majd pedig Ruskkal, McNamarával és McGeorge Bundyval tárgyalt. Az elnök sajtókonferenciája annak a propagandakampánynak része, amelyet az amerikai kormány indított a vietnami háborúval szemben megnyilvánuló belső és külső ellenállás letörésére. McNamara nyilatkozata arra szolgált, hogy a hadügyminiszter „katonai okokkal” próbálja alátámasztani a VDK elleni légitámadásokat s Washingtonban úgy vélik, hogy Johnson a „politikai” érveket akarja megadni a kormányzat álláspontjának igazolására. A kormányzat erőfeszítései ellenére az Egyesült Államokban is növekszik a vietnami politika éles hangú bírálóinak száma. Morse szenátor például felelőtlennek minősítette a szenátusban a hadügyminiszter kijelentéseit és azt mondotta, hogy az amerikai politika erkölcstelen és .haszontalan. „Mind McNamarát, mind Rus- kot már hónapokkal korábban el kellett volna távolítani a kormányból — mondotta Morse. — De a háború már nemcsak McNamara és Rusk háborúja, hanem Johnsoné is.” A szenátor hangoztatta, hogy a kormányzat el akarja hallgattatni ellenfeleit, a legváltozatosabb eszközöket is igénybe véve. Russel Long, a szenátus demokrata parlamenti csoportjának vezetője viszont az amerikai kereskedelmi kamarában mondott beszédében nemcsak védelmébe vette a vietnami politikát, hanem egyenesen atomháború megindítását követelte a VDK és Kína ellen. Hasonló nyilatkozatot tett néhány republikánus vezető is. A Washington Daily News —- arra utalva, hogy az elnöki terveket az olyan neves demokrata politikusokkal szemben, mint Fulbright és Mansfield — szenátorok — a déli demokraták és republikánusok támogatják, „különös agytársaknak” minősíti a vietnami háború védelmezőit. uraló oroszlánok, elefántok, amelyek már néhányszor megtámadták a falu népét. „Velem nem lesz boldog életed .. .** Nkomot már többször bebörtönözték, deportálták, amióta életét összekötötte a dél-rhodé- ziaiak függetlenségi harcával. A dél-afrikai Natalban járt egyetemre, de a segítőkész, a barátait törzsi táncokra tanító Nkomo akkor még távol maradt a politikai vitáktól. Megszerezve a „szociálpolitikai” diplomát, 1947-ben visszatért hazájába, ahol a Rhodézáai Vasutaknál lett „népjóléti tiszt” és szociális kérdésekkel most már tudom, mire gondolt ... Házasságunk majdnem felbomlott, amikor Joshua politizálni kezdett. Feladta jó állását, hogy a szakszervezetvezetője legyen. Akkor azt hittem. kegyetlen a családjához, sokat veszekedtünk, de most már megértem, hogy Joshuá- nak így kellett tennie. Büszke vagyok rá!” A ZAPU vezetője Nkomot először az Afrikai Vasutasok Szakszervezetének vezetőjévé választották, majd az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus elnöke lett, amelyet később betiltottak. A legutóbbi esztendőkben, amikor Dél-Rhodéziában is megerősödött a nemzeti felszabadító mozgalom, a kolonialisták és a fehér telepesek gálád kísérleteket tettek az afrikai tömegek visz- szaszorítására. Nkomot és pártját börtönbüntetésekkel sem tudták megtörni, ezért a pártján belüli nézeteltéréseket szították. Két évvel ezelőtt, 1963-ban, munkatársainak egy csoportja Sithele vezetésével rivális pártot alapított, a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Uniót (ZANU). Az afrikaiak nagy tömege azonban változatlanul Nkomot tekinti vezetőjének, és követi a ZAPU-t (Zambawe Afrikai Népi Szövetség). Az ellene hangoztatott vádak — szabadságot és egyenlőséget követelt az afrikaiak számára — csali növelte Joshua Nkomo népszerűségét a fekete lakosság körében. A Smith-kormány céljai azonban messzebb vezetnek, mint egy esetleges bírósági * tárgyalás. Rhodézia kormánya tjz katan- gai zsoldost bérelt fel, menjenek Gonakudzingwába, és lövöldözésükkel üldözzék Nkomot az őserdőbe, ahol végezhetnének vele az oroszlánok. Ha pedig átszökne Mocambi- que-ba, ott lelőnék öt. A fajvédő Smith-kormány akkor azt a hazugságot terjeszthetné, hogy „Nkomot saját törzsének tagjai ölték meg...” Oroszlánok és katangai bérgyilkosok Nkomo kapcsolata a külvilággal mindössze egy telepes rádió. Az ötven hektárnyi tisz_ tást fehérrel meszelt kövekkel szegélyezték, a kunyhók egy részét maguk a száműzettek építették vesszőkből és agyagból. Hetenként háromszor kapnak bábot, kukorica- lisztet és szamérhúst, kenyeret azonban sohasem. Látogatókat nem fogadhatnak, s akit mégis a „fehér környéken” belül találnak, ötévi börtönnel sújtják. 2000 deportált afrikai A néhány héttel ezelőtt Rho. déziában járt Bottomley, az angol kormány nemzetközös- ségügyi minisztere sem látogathatta meg Nkomo gona- kudzingwai kényszerlakhelyét. Bottomley a Víziló-völgy ben találkozott a helikopteren odaszállított Nkomoval, aki tájékoztatta őt a kétezer deportált afrikai helyzetéről. Mint ismeretes, Smith kormánya és az afrikaiak egyaránt függetlenséget követelnek, azonban Smithék csak a feketéket elnyomó 200 ezer fehér telepeskisebbségnek, míg az afrikaiak minden rhodéziai számára akarnak függetlenséget. A legutóbbi választásokon mindösz- sze 90 ezer bennszülött szavazhatott, a Smith-kormány a váratlanul május 7-re kiírt választásokon azonban még eny_ nyi afrikait sem akar az urnákhoz engedni. A fehér telepesek most a fajvédő dél-afrikai és a szomszédos portugál gyarmati kormányokkal egyezkednek, hogy azután az „Afrika-ellemes alkotmány” alapján a választásokon szerzendő többségükkel egyoldalúan kikiáltsák Rho_ dézia „függetlenségét”. Nkomo és pártja elutasítja egy „fajvédő telepesállam” tervét és küzd az afrikai lakosság jogaiért. Nkomot és társait, amikor még a Wha-Wha-ban létesített koncentrációs táborban sínylődtek, „Fekete Báránynak” nevezték. Azután Nkomot „elkülönítették a nyájtól”, de ez a jelző — „Fekete Bárány” — azóta is közszájon forog. Azt mondják, amikor afrikai testvéreivel beszél, Kkomo olyan gyengéd, mint egy bárány —, de a gyarmatosítóikkal szemben kemény és kitartó, mint az oroszlán... Sebes Tibor' A száműzött ..Fekete Bárány" KAIRO: Nasszer elnök fogadta a Kuwaitból érkezett Abdel Aziz Butelflika, algériai külügyminisztert. SANTIAGO: A chilei külügyminisztérium megcáfolta azokat a santiagói sajtójelentéseket, amelyek szerint Frei elnök Június folytán Európába utazik. MOSZKVA: Mohammed Juszuf, Afganisztán miniszterelnöke kedden Kijevből visszaérkezett Moszkvába- ULAN-BATOR: Ulan-Batorban hivatalosan bejelentették, hogy nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolat létesül a Mongol Népköztársaság és Franciaország között.
