Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-28 / 99. szám

ifjúság szocialista nevelésének szampon tjából. Társadalmunkban igen nagy tudatformáló szerepe van 32 irodalomnak és a művészetnek s e területeken is vannak ki­emelkedő eredményeink. Egyeí művek azonban a szocializmus eszméitől való eltávolodást kispolgári nézeteket, vagy vi­lágnézeti közömbösséget, ki­ábrándultságot és pesszimiz. must, vagy álforradalmi türel. metlenséget tükröznék. A he. lyes álláspont az, hogy ko­runkban az irodalom és a mű­vészet csak akkor töltheti tx társadalmi hivatását, ha tuda­tosan és következetesen a szo­cialista realizmus alapján áll ha tehát a valóságot a mags lényeges tendenciáiban ragad, ja meg és tükrözi. Ezen belül igen sokféle stílusáramlat le­hetséges. A párt nem avatko­zik bele az írói és művészi al­kotómunka műhelykérdéseibe de mint társadalmunk ideoló­giai és politikai vezető ereje állásfoglalásaival az irodalom­nak és a művészetnek is ad eszmei irányítást. Időszerű ideológiai fel­A adataink kijelölésének azt kell eredményeznie, hogy fokozódik a párt kezdeménye, ző irányító és szervező tevé­kenysége a szocialista építő- munka és az ideológiai harc támasztotta problémák elméle­ti, marxista kidolgozásában, s erősödik az az eszmei munka, amely a tömegeikre legnagyobb hatást gyakorló ideológiák: a kispolgáriság, a nacionaliz­mus. a vallásos világnézet le­küzdésére irányul. Az agitációs és propagandamunkának is bátrabban és kezdeményezőb­ben kell szembeszállnia a téves felfogásokkal, a demagógiával, a demoralizáló nézetekkel. Az iskolában és a sajtóban, á tu­domány és a kultúra területén folyó ideológiai munka, a Köz­ponti Bizottság irányelveinek szellemében, megújult erővel fáradozik azon, hogy egész né. pünkkel elfogadtassa a mar­xista világnézetet, meghono­sítsa és érvényre iuttassa a szocialista erkölcs követelmé­nyeit, s megtanítsa az embere, két szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Csak a falak maradnak;;? Bizonyára örömmel fogad­ták az egriek a lapunkban megjelent híradást, amely ar­ról tudósított, hogy jön a Todd AO. A Todd AO Mike Todd- nak, a híres amerikai film- szakembernek panoráma filmfelvételi és vetítési eljá­rása, amelynek lényege: a hagyományos 35 nim-es film­szalag helyett 70 milliméter széles film és 30 méter, erősen homorú vetítővászon haszná­lata. Az elkövetkezendő időben jó hosszú távra eldől az egri Vörös Csillag Filmszínház sorsa, s az új filmtecnikai bravúr bizonyára megnyeri a közönség tetszését. Addig azonban még elte­lik néhány év... A filmszínház ugyanis tel­jes átalakításra, felújításra szorul. Szélesíteni kell a né­zőteret, új tetőszerkezetre van szükség, új padlózatra, gépházra, szellőző-berende­zésekre, mellékhelyiségekre és természetesen új gépekre röviden: tehát csak a falak maradnának, — de még az sem bizonyos. A szakembe­rek véleménye szerint körül­belül fél év szükséges a ter­vezésre, és két év a kivitele­zésre. A felújítás két-három millió forintba kerül majd, de ki tudja, nem emelkedik-e négy-, sőt ötmillióra is a vég­összeg 1968-ra, amikorra a tervek alapján megnyílhat az újjávarázsolt egri filmszín­ház. És akkor lesz tágas néző­tér, ízléses berendezés, 70 milliméteres Todd AO. De mégsem lesz minden igényt kielégítő, modern filmszín­ház ... Félmegoldás lesz csupán! Félmegoldás lesz néhány millióért, mert tágas, kényel­mes előcsarnok, a közönséget ^iszolgáló különféle helyisé­gek híján a mozilátogatók továbbra is az utcán ácsorog- va várhatnak az előadások- ra, mert továbbra is az épü­letben marad a gyógyszertár és a virágüzlet. Nem szabad félúton meg­állni! A Vörös Csillag Film­színház jelenlegi formájában elavult, felújításra szorul. De nem minden áron és nem azonnal. Csak akkor, ha megvannak egy modern film­színház kialakításának a fel­tételei. Ha a gyógyszertár és a vi­rágüzlet helyiségeivel is ren­delkezhetne a tervező, nem lenne megkötve a keze és a fantáziája, akkor valóban modern filmszínház nyithat­ná meg a kapuit, bárom vagy négy év múltával. Ak­kor és csakis így érdemes kivárni ezt az időt, s vállalni azt a sok bosszúságot, ame­lyet a két-három éves építke­zés okoz, többek között a Vörös Csillag Filmszínház át­költözését az úgynevezett Rossztcmplom épületébe. Ezekben a napokban foly­nak a tárgyalások, 9 ezután készül a vázlatterv. De egye­lőre még csupán a filmszín­ház jelenlegi helyiségeivel, és a moziüzeml vállalat irodái­val rendelkezik a tervező... Azért szólunk idejekorán — még nincs késő —, nehogy antikorra elkészülnek a ter­vek, s drá"a pénzen felújít­ják az épületet, máris elavult, korszerűtlen legyen az újjá­alakított filmszínház! Aggodalomra, sajnos, van okunk. Nemrég került „pa­pírkosárba” a Vörös Csillag Filmszínház két évvel ezelőtt készült felújítási terve és do­kumentációja, amelyért kö­zel hatvanezer forintot fize­tett ki a vállalat. (ntárkusz) Valóra vált terveink A mezőgazdaság szocialista átszervezése után állattenyésztésünk minőségi javítá­sát, a törzsállomány kialakítását, a tartási és gondozási körülmények javítását tűztük ki célul. A komlói Május 1 Termelőszövetkezet baromfiállománynak egy részét és az új ba- romfiőlakat láthatjuk a képen. Ez a példa is igazolja, hogy főbb célkitűzéseinket valóra váltjuk. Egy év a mérlegen Mit bizonyít a karácson«!! Kossuth Tsz munkája ? Bármerre megy az ember, a földeken mindenfelé se­rénykedő munkacsapatokat láthat. No, akad bőven ten­nivaló is. Van olyan hely, ahol a tavalyról kint maradt kukoricaszárak között játsza­dozik a szél. De ettől elte­kintve az időszak, a tavasz, „barikádra” hív minden olyan tsz-tagot, aki ad vala­mit a becsületre, vagy a pénz­tárcára. Karácsondon is néptelenek az utcák ezen a délutánon. Mindenki a határban van! — mondják itt is, ott is a kér- dezősködésre. Üresek a Kos­suth Tsz irodái is. És igy van ez rendjén, mert ahol ko­moly munkát végeznek, nem hiányozhat a vezető sem. Végre Hegedűs János párt- titkárral sikerült találkozni, de már véle is menőfélben. Nem régi ember ő még a tsz-nél — csupán a második tavaszt számlálja itt —, de azért neki és a brigádokban dolgozó ötven kommunistá­nak tekintélyes része van ab­ban, hogy a Kossuth Tsz ma stabilabban áll, mint tavaly. A tennivalókról beszélge­tünk. Illetve a beszélgetés kezdetén azokról a tényezők­ről esett szó, amelyek tavaly ilyenkor súlyos problémát jelentettek. — Bizony főtt a fejünk, hogy miképpen kerítsünk drótot Lene—Moser-féie sző­lőtelepünkhöz. De sikerült. Sőt már az új telepítéshez is beszereztük. Fejlődik is a szőlő szépen. — Ha jól emlékszem, ta­valy a szemes takarmány hi­ánya okozott gondot. Felszabadult mosoly suhan át a titkár arcán. — Az is a múlté! Tavaly sem az volt a baj, hogy nem termeltünk. Csak hát akkor természetbeniként ki kellett osztani, mert így tudtuk biz­tosítani a tervezett negyven forintos munkaegység érté­két. Ezért az állatok abrak nélkül maradtak. — És mi a helyzet most? — Bőven élég lesz újig. Igaz, hogy a szálas takar­mánnyal nem dicsekedhe­tünk, de silótakarmánnyal és szársiló-készítéssel majd pó­toljuk. Mindent egybevetve el kell ismerni, hogy egy év alatt lényegesen javult a karácson­di Dózsa Tsz gazdasági alap­ja. Ahol tavaly még húzni kellett egyet a „nadrágszí­jon”, most — ha nem is túl bőségesen —, de jut minden­re. Tavaly még előre álltak, a réseket tömögették takar­mány- és egyéb kölcsönök­kel, de most már tartalékot is találhatunk. Meg az emberek hangulata is más, jobb irányba halad a gazdasági fejlődéssel. A negy­ven forintos munkaegység minden agitációnál jobban bizonyítja a munka érdemét. Nincs szükség biztatásra. A szőlősorok között friss csa­tornák húzódnak. Ezekbe ke­rül majd a trágya. Tavaly 53 mázsás átlagot szüreteltek holdanként, és ebben az év­ben sem szeretnének keve­sebbet számolni. A pillangóssal bevetett te­rületeken vasfogú boronák húznak hosszú, egyenes csí­kokat. Ahol pedig a puha ta­laj engedi, műtrágya kerül a zöldelló búzára, öt erőgép is dolgozik szinte éjjel-nappal, hogy megkönnyítse, illetve gyorsabbá tegye a tagság munkáját. Nagy vonalakban áttallóz­gattuk a szövetkezet munká­ját. Elégedettek lehetünk a tavalyi problémák megszű­nése miatt is. Csupán egy kérdés maradt függőben. Mégpedig, hogy családi mű­velés miként vált be a kerté­szetben? Az előbbiéhez hasonló elé­gedett mosolyból következ­tettem, hogy ezen a téren is jó hírt hallok. — A kertészetünk két év­vel ezelőtt még ráfizetéses volt. Csűrtük-csavartuk, vég­re is kiosztottuk családi mű­velésre. Nem akarom rész­letezni a terméseredménye­ket, csak azt említeni, hogy a tervet teljesítettük. Most ismét követtük a tavalyi pél­dát és a 95 hold paradicso­mot családi művelésre adtuk. — Mennyit termeltek hol­danként? — 110 mázsát... Mérlegre tettünk egy évet, és úgy gondolom, nem kell kommentár ahhoz, hogy va­jon a serpenyő melyik oldal­ra billen. Büszkék lehetnek erre a karácsondiak, hiszen ami van, azt önmaguk szor­galommal és igyekezettel hozták létre. (Laczik János) Éljen és erősödjék a szocialista országok összefogása az imperializmus elleni harcban! cialista nemzeti összefogás ke­retében kommunisták és pár- tonkívüli materialisták együtt dolgoznak a hívőkkel. Tudjuk, hogy ezeknek többsége nevelte­tése folytán lett vallásossá, vagy bajaira keres vigaszt a hitben. Társadalmunkban meg­vannak a feltételei annak, hogy ha ezek az emberek bekapcso­lódnak a társadalmi tevékeny­ségbe, ha megismerik a szo­cializmus új erkölcsét, akkor meggyőző érveink hatására előbb-utóbb' megtalálják az utat a tudományos világnézet­hez is. Czéles körben, sokféle for­mában hat még nálunk a nacionalizmus. Vele szemben erősítenünk kell a szocialista hazafisagot, amely mindenek­előtt népünk szocialista vívmá­nyainak, ezek nemzeti és nem­zetközi jelentőségének tudatá­ból táplálkozik, s amely eggyé- forrt az internacionalizmussal, azzal a meggyőződéssel, hogy hazai eredményeink és a világ haladó erőinek sikerei elvá­laszthatatlanul összefüggnek. Ezért erősíti népünk a barátsá­got a Szovjetunióval, mint a kommunizmust építő nagyhata­lommal. a haladás úttörőjével, a béke fő védelmezőjével. S tá­mogatja annak a szocialista vi­lágrendszemek az egységét, amely egyenjogú szocialista ál­lamok internacionalista közös­sége és szuverénitásuknak is legfőbb biztosítéka. Fontos té­nyezője országaink fejlődésé­nek és egységének az, hogy to­vább fejlesszük gazdasági együttműködésünket, leküzdve ennek akadályait. A szocialista országoknak harcolniuk kell a nacionalizmus, s elsősorban a saját országukban fellelhető nacionalista maradványok el­len. A társadalomtudományban eredményes harc folyik a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért, a dogmatikus és revizionista nézetek ellen. Amikor hangsúlyozzuk, hogy a marxizmus a legutóbbi negyven évben Is fejlődött, ak_ kor egyúttal azt is látjuk hogy sok, az élet által felvetett új kérdést kell még feldolgoznia, sok vitás problémát kell tisz­táznia! Amilyen örvendetes a szociológiai kutatások megin­dulása, olyan sajnálatos, hogy egyik-másik folyóirat szociog­ráfiai jellegű írásai torz. el­riasztó képet festenek a mai társadalmi valóságról. Mások divatossá teszik a polgári ideo_ lógia „modem” termékeit. Né­melyeik viszont túl egyszerű­nek mutatják be a szocializ­mushoz vezető utat. E hibák kiküszöbölése fontos feladata ideológusainknak, különösen az lyik arról, hogyan hat az élet­körülmények javulása az embe­rek gondolkodáséra? ., El polgá­ri asodást okoz” — mondják egyesek. Mi elutasítjuk ezt az álradikális felfogást, az azon­ban tapasztalható, hogy ha né­melyek olyan keresethez jut­nak, amelyet nem érdemeltek ki munkájukkal, akkor ez va­lóban erősíti a kispolgári ön­zést és haszonlesést. „A maga­sabb életszínvonal automatiku­san növeli a szocialista tuda­tot” — mondják mások. Ez sem igaz. A szocializmus tettekkel való igenlését, a szocialista tu­datosodást megkönnyíti ugyan az anyagi körülmények állandó javulása, de fontos feltétele a céltudatos, friss, rugalmas esz­mei politikai nevelőmunka. És szükséges a tervszerű, szocialis­ta munkaszervezés, s az, hogy a dolgozó valóban a magáénak érezze üzemét, községét. Ehhez sokoldalúan tovább kell fejlesztenünk társadal­munk szocialista demokratiz­musát. Az elmélet művelőinek ma fontos feladatuk, hogy en­nek módozatait tanulmányoz­zák. Annyi máris megállapítha­tó: megvan a lehetősége és a szükségessége is annak, hogy hatékonyabban nyilvánuljon meg a szocialista demokrácia választási rendszerünkben, par­lamentünkben, tanácsainkban, a központi irányítás és a helyi Önállóság jobb összehangolásá­ban. És ami a legfontosabb: ab­ban, hogy a dolgozók közvetle­nebbül és aktívabban vegyenek részt a közügyek intézésében. Ide számítva természetesen a gazdasági ügyeket, az üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok és intézmények irányítását. Ez­zel tovább növekszik a mun­kásosztály vezető szerepe is­mert jobban érvényesül a párt politikája, amely a dolgozók akaratát fejezi ki. Az apolitikusság, a közügyek iránti közömbösség a kapitaliz­mus káros eszmei öröksége: egyik megnyilvánulása a kis­polgári szemléletnek, amely még ma is széles körben hat, s amelyet Nyugatról jövő hatá­sok is táplálnak. Ez ellen első­sorban a szocialista viszonyok tökéletesítésével, eszmei harc­cal küzdünk, úgy azonban, hogy türelmesek vagyunk azokkal szemben, akik még nem érkez­ek el a szocializmus tudatos vállalásáig. Elítéljük a vallásos ideológia elleni harc kapcsán tapasztalható türelmetlenséget és opportunizmust. Terjesztjük a tudományos világnézetet, cá­foljuk a vallás mai érveit, bí­ráljuk az egyház képviselőinek azokat az állásfoglalásait, ame­lyek politikánkkal ellentétes tö­rekvéseket tükröznek. De a szo­Az MSZMP Központi Bi- ^ zottsága néhány héttel ezelőtt megvitatta a párt idő­szerű ideológiai feladatait. A vita eredményeit összefoglaló dokumentumot azonban nem öntötte határozat formájába. Irányelvekként tette közzé, a párt elméleti folyóiratában, a Társadalmi Szemlében. Miért történt ez így? Azért, mert fel­adatainkat s köztük a szocia­lista tudatformálás feladatait, már a párt VIII. kongresszusa meghatározta. Nem új, ettől eltérő ha­tározatra van tehát szükség, hanem annak vizsgálatára, mit valósítottunk meg ebből. To­vábbá: nem lehet minden ideo­lógiai kérdést határozattal le­zárni. Az Irányelvek éppen ar­ra ösztönöznek mindenkit, aki szellemi életünk valamelyik te­rületén dolgozik, hogy tovább tanulmányozza a kérdések meg­oldásának legjobb módját. Ez­zel és a ma legfontosabb kérdé­sek kiemelésével tovább élénkí­tik ideológiai munkánkat. Az elméleti munka megjaví­tásának elengedhetetlen előfel­tétele az ideológiai front párt­vezetésének erősítése. A párt a munkásosztály ideológiáját kép­viseli, annak az osztálynak né­zeteit, amely a szocializmus teljes felépítésének fő társadal­mi ereje. A munkásosztály ideológiája, a marxizmus—le­ninizmus a proletárdiktatúra első percétől kezdve a társa­dalom vezető ideológiája. A szocializmus alapjainak leraká­sa arról tanúskodik, hogy a nép egésze elfogadja, helyesli a szocialista építés fő céljait. Ez egyben a párt vezető szerepé­nek erősödését is mutatja. Azt a közeget, amelyben ma az ideológiai munka folyik, az jellemzi, hogy a szocializmus alapjainak lerakása óta tovább növekedett a dolgozó tömegek szocialista tudatossága. Szép eredményeket értünk el a kul­túra területén. Ámde változat­lanul küzdenünk kell a dog­matikus és a revizionista néze­tek, különösen az imperialis­táknak a szocialista országok belső gyengítésére irányuló 4,fellazítás!” taktikája ellen< Ez és * nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult vita is megkívánja az állandó és szí­vós eszmei küzdelmet, az ideo­lógiai munka megjavítását. Az ideológiai munkát szocialista építésünk hatékony segítőjévé kell tennünk. Véget kell vet­nünk az ideológiai munkában gyakran tapasztalható bátorta­lanságnak, lassúságnak, passzi­vitásnak, az ismert tételek mechanikus ismételgetésének. A mindennapos termelő- munkának eszmei vo­natkozásai között sok vita fo­Fontos dokumentum az ideológiai munkáról

Next

/
Thumbnails
Contents