Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-25 / 97. szám
Egyesek szerint a béke csupán szünet a háborúban. Mások szerint a háború szünet a békében. Mintha a két ..szünet’ között lenne egy kis különbség?! ★ A rómaiak azt tartották, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra... Az amerikai külpolitika így tartja: ha háborút elzársz, készüli, de inkább beszélj a békéről. ★ A tudósok kiszámolták, hogy az emberiség ismert történelmének négy évszázada sem telt el háború nélkül. El kell jönnie a kornak, amikor a tudósok azt kutatják majd: mikor is volt valamiféle háború. ★ Az ember vérben, kínban születik. De miért kellene ugyanígy élnie és meghalnia? ★ Fegyverek között nem hallgatnak a múzsák! Csak nem hallani a hangjuk a jajszavak hörgő kórusától. (—6) Három hónap Dániában Az utolsó hetek a készülődéssel, az utazás lázas izgalmában teltek eh Amennyire lehetett, előre elrendezte munkahelyén a feladatokat, hogy helyettesének ne okozzon különösebb problémákat. Tanulmányozta a benyúló fjordoktól tagolt Jütland-félszigetet és a tőle keletre fekvő 490 szigetet, amelyen az ország elterül. A hazánk területének még a felénél is kisebb Dánia természeti adottságaival és a mező- gazdaságban élért magas fokú technikai színvonalon folytatott árutermelésével ismerkedett. Felelevenítette német nyelvtudását. Az Állami gazdaságok Fő(Foto: Kiss B.) Az út közepén tócsa volt. A tócsa, mint ahogyan azt a szabályok előírták, vízből, sárból, némi giz-gazból állt, sunyi ravaszsággal várva, ki lép belé egy óvatlan és elgondolkodott pillanatban. Kaje- vác a tócsától öt méternyire ütötte fel hadiszállását, izgatott remegéssel várva, hogy mikor jön arra valaki, de leginkább Galagonya, hogy beletoccsan- jon, szétföccsentse a tócsát, össze-vissza ma- szatolva magát és ruháját. A tócsa és Kajevác együtt várták áldozatukat. És az áldozat az út elején meg is jelent: Galagonya volt. Pont Galagonya, aki azon töprengett, hogyan lehetne a spitzbubik gyártási felfutását koordinálni a tervszerűséggel úgy, hogy közben a felesége se csalja meg, mint eddig A TÓCSA tette és a tegnap leégett házát js felépíthesse, de pénz is maradjon a temetésre, mert szegény anyósa mégiscsak rendes ember volt: ki akarta még hozni az öreg ka- kukkos órát. A tócsa és Kajevác várt, Galagonya közeledett és már azon is töprengett a spitzbubik, a felesége, a háza, anyósa és a kakkukos óm mellett, hogy főnöke, Kajevác valóban az ő helyére akarja-e hozni vejét, vagy sem. Kajevác torka összeszorult az izgalomtól, a tócsa nyugodt volt és biztos a dolgában, Galagonya bizonytalan, mert Kajevác neki eddig még egyetlen szót sem szólt, soha nem kritizálta munkáPhü... a mindenit — kente szét még jobban a sátrát és a vizet Galagonya ... — Mi az, hogy elgondolkodtam?! — horrent rá megelégedetten Kajevác. — Hát igen ... sok a problémám, tetszik tudni, s ez a tócsa pedig olyan váratlanul... — Váratlanul — gúnyolódott Kajevác...— Hát milyen ember maga, Galagonya kartárs? Milyen? Egy tócsa is váratlan magának? Egy tenyérnyi akadályba is belebukik? Es én még magára akartam bízni a technológiai osztályt, amikor maga egy tócsába is belebotlik , Szép, nem mondom... Ne szóljon közbe, kérem. Aki egy tócsát sem tud kikerülni, az igazgatóságának szervezésében kínálkozott tapasztalatszerzésre ez a nagyszerű lehetőség. A jelentkezésnél előnyt jelentett a nyelvtudása. Azonnal jelentkezett és három, más gazdaság fiatal szakemberével együtt 1964. június 21-re megkapta a meghívást és a repülőjegyet Előre elmondták, hogy a dánok étkezése eltér a miénktől, nem árt, ha az első napokra visznek magukkal hazait. Utazás a tenger felett Mindez a repülőgépen, jutott Szemző Jánosnak, a Füzesabonyi Állami Gazdaság főállatte- nyésztőjének eszébe. Mosolyogva gondolt a szalámival, jó hazai kolbásszal és szalonnával pakolt utazótáskákra, amelyekben más, szükséges dolgoknak alig maradt hely. Boldog volt, hiszen nincs olyan magyar állattenyésztő, aki nem ült volna szívesen a helyében, ne ment volna örömmel dániai tanulmányútra. Igaz, a dán mezőgazdaságot közvetlen termelőmunkában ismerhetik meg. Nagygazdáikhoz szerződtek, fizikai munkára. A repülőgép Budapestről Berlinen át haladt a dán főváros felé. Mellette ültek társai. Farkas András, Ruzsbánszki János és Magyar István. Valamennyien eltelték az alattuk terülő táj szépségeivel Amikor elhagyták a német tengerpartot, csodálatos látvány tárult szemük elé. A kék vízen vakító fehérségükben lavíroztok a hajók. Kettő... öt, játékszernek látszottak a magasból. Kellemes volt az utazás. Délelőtt kilenckor indultak és délben érték Koppenhágába. A repülőtéren követségünk titkára és Ebensen Hansen, a dán mezőgazdasági kutatóintézet igazgatóhelyettese fogadta őket. Szívélyes és meghitt volt a fogadtatás. Ebensen Hansen birtokán Már a repülőtéren elváltak útjaik. Társai az országos mezőgazdasági kiállításira autóztak, ott találkoztak a gazdákkal. Szemző János Ebensen Hansennak a fővárostól negyven kilométerre fekvő birtokára utazott, ahol a családnak éppen látogatói voltak. A nagyszülők mellett a házigazda vendége volt Horváth Sándor is, a Magyar Mezőgazdaság főszerkesztője. Honfitársa segítette át az első nyelvi zavarokon. A háziak gyertyát gyújtottak — ez a legnagyobb megtiszteltetés jele — és egész este égették. A háziasszony zongorázott. Másnap kezdődött az ismerkedés a méretére kicsi, de szervezettségében és árutermelésében jelentős 15 hektáros majorral. A gazda nyolcszáz négyszögöl kivételével árpát vetett, ami érés előtt volt. A kisebb területen herefüves lucerna termett» amiből naponta kaszált a sertéseknek. Volt még ezenfelül 1400 négyszögöl kert, aminek gondozását rövid időre szintén Szemző Jánosra bízta Hansen. Volt a majorban kétszáz fehér Pii- mouth-Rock tyúk, amelyeknek tojásait keltetésre adta át a szomszédos gazdának. Ebből a fajtából tartott még hatszáz növendék jércét is. Jelentus volt a húscsirke előállítása. Két szakaszban egyszerre nyolcezer csirkét hizlalt. Előnevelőben négyhetes korig, az utónevelőben pedig 8—9 hetes korig. Jó eredménnyel történt a hizlalás, kilenchetes korra a csirkék súlya 1,2—1,3 kilogrammot ért el. Abrakjuk teljes egészében gyári készítené-1 nyű hizlaló táp volt Karize, Jiikland, Knlnnborjj gazdagsága Szemző János egyedül végezte három hónapig a Kattin- ge településen húzódó major valamennyi munkáját. Az állatok etetésén, gondozásán, a gyümölcsös ápolásán túl a gazdaság gépkocsijával ő végezte el a bevásárlásokat ő ötékesítette az állatokat Hamar megismerkedett a szomszédos birtokokkal is, de a házigazda jóvoltából és a vasámapon- kénti tanulmányi kirándulások alkalmával gyarapodtak a tapasztalatok. Már az első hetekben megtelt az első jegyzetfüzete. Szakmai szempontból nagyon sok jót látott különösen megragadta figyelmét az, hogy nagy pontossággal, szakszerűen szervezték meg és végezték él a munkafolyamatokat az állattartásra, etetésre, elhelyezésre megkülönböztetett gondot fordítottak valamennyi kis és nagy birtokom. Karizében tejüzemet tanulmányozott, volt mesterséges termékenyítő állomáson. A házigazda munkahlyén, a dán mezőgazdasági kutatóintézetben tett látogatások során megismerkedett a szarvasmarha-kísérletekkel, sertéstartási kísérletekkel, megnézhette a baromfi téteményvizsgáló állomást. Jüklandoh Ebensen szüleinek 120 hektáros gazdaságában tanulmányozta az állattartást. Kolunborgban három magyar társával együtt járt a takarmánykeverő gyárban. Szeptember 28-án utazott haza. Az időre szabott fizikai munka ellenére is az a véleménye: Föltétien megérte! Az eltelt időben munkahelyén már részben megvalósította a tenyésztés technológiájában és- a technika féltételeiben tapasztalt hasznos dolgokat. Azonnal átültetni a tapasztalatokat fizikailag is lehetetlen, de ez a folyamat már érződik a Füzesabonyi Állami Gazdaság állattenyésztésében. P. E. MIPÖJSMG 5 1965. április 25„ vasárnap zott betelepítését a faluba. Kisajátítás útján! Házhelyet kapnak és segítséget is az építkezéshez. Azám: a tanács azonban csak 15 forintot fizethet a kisajátított telek négyszögöléért ... Bükkszenterzsébeten az történt, hogy a házhely-tulajdonos fellebbezett és a bíróság — egyébként a jogos előírások szellemében! — alaposan megemelte a telek árát... Mire ; bükkszenterzsébeti tanács észbekapott és kérte a megyei bíróságot, tekintsen el a kisajátítási kérelemtől, addigra már végre is hajtották a helyi tanácsot — 38 ezer forintot emeltek le a számlájáról! A bükkszenterzsébeti tanács egyévi községfejlesztési alapja 48 - ezer forint! A hír, különösen az ilyen hír, madárszárnyon jár... S most többek között a szomszédos Tamaleleszen is leálltak a telek juttatási tervek végrehajtásával, — mert erre négy- szögenkint csak 15 forintja van a tanácsnak! .Egyetlen példa ez csak, amely arra int, hogy a cigánykérdés megoldása csakis a társadami állami szervek gondos és összehangolt munkája révén valósít- ■ ható meg és nem egyik napról a másikra „De ha visszagondolok, hogy mi volt itt, amikor idekerültem hét esztendeje!’’... — igen, tettünk már nem is keveset, de tennünk kell még lényegesen többet és nemcsak a pétervásá- ri, de hevesi, vagy a füzesabonyi járásban, az egész megyében, az egész országban is. Tegyünk mindenkit eme bérré, szabadítsuk fel saját múltjuk terhétől, nyűgétől mindazokat, akik már nyűgnek és tehernek érzik és döbbentsük rá azokat hogy ez nyűg és teher, akik még megszokott és „testhez álló” köntösnek érzik. Ez a mi feladatunk, és nem is kevés! gviirlrn gpTíi j át, de mind többen beszélik, hogy a ve je... bár a spitzbubik felfutása most fontosabb és a kakukkos óra sem utolsó ... Mi is van ezzel a kakukkos órával? — ködlött fel Galagonya elméjében egy pillanatra, s a következő lépéssel már nyakig tocsant a tócsába. A tócsa megelégedetten felcuppogott és precíz alapossággal összekente Galagonyát, Kajevác felkiáltott: — Ostoba ember, hát nem néz a lába alá? — Pardon ... jó napot ... izé... Üdvözlöm, Kajevác kartárs. A fene egye meg ezt az izét, elgondolkodtam és pont bele... »*«***•*».*.».•.« . még a jelenlegi alosztály vezetésére is alkalmatlan ... Igen. Ez a tócsa kinyitotta j> szememet, Galagonya lcartárs... Belemegy, beletapos, meggondolatlanul, hübelebalázs módjára... És még azt meri mondám, hogy elgondolkodott. Még hazudik is. Hazug ember nálam nem élhet meg, kérem, ezt vegye tudomásul ... Kérje ki a munkakönyvét! — ri- pakodott Galagonyára Kajevác kartárs és megelégedetten távozott. Galagonya a lába elé nézett, a víz már visz- szafolyt a tócsa gödrébe és úgy látta, mintha saját képe vigyorogna vissza a víz tükréből. Pedig a tócsa volt. örült, hogy ilyen kitűnő a kooperáció közte és Kajevác között! _ ..^1... (egri) A Nagy Szí. Bernét alagút öt évig tartó munkálatok után adták át a forgalomnak á Nagy Szt. Bernáí-hágó alatti közúti alagútat. Az út ezentúl egész évben használható lesz. Az úttest szélessége 7,5 m. két oldalt 0,73 m biztonsági járdákkal. A friss levegő befú- vása a falban kiképzett függőle ges aknák közvetítésével alul. csaknem az úttest szintjén történik, a használt levegő elszívása pedig a menyezeten. Az alagűtban, amelyet 3000 db. két sorban elhelyezett fénycső világít meg, 240 m-ként telefonkészülékeket helyeztek el, hogy baleset, vagy hiba esetén az üzemképtelen járművet a lehető leggyorsabban a következő kitérőig vontathassák. A megengedett sebesség 60— 100 km/ó, előzni, megállni tilos. Ugyancsak tilos a gyalogos, kerékpáros, segédmotoros közlekedés. Forgalmának és biztonsági berendezéseinek vezérlése teljesen automatikus és a két bejáratnál elhelye^tt vezénylő helyiségekben állandó felügyeletet is tartanak. en nagyon is összefüggő adatok azok, amelyek arról árulkodnak, hogy a cigánylakosságból állandó munkahellyel mindössze háromszázsgyné- hány rendelkezik. Az ideiglenes és alkalmi munkából élők meglehetős nagy száma azt is igazolja, hogy a cigányok helyzetével való rendszeres törődés nemcsak a községi tanácsok, de az „alkalmi” munkahelyek feladata is. Igaz, nem örvendetes és biztató látvány belenézni egy olyan munkakönyvbe, amelyben már nics is hely az újabb beírásnak, s nem is érez biztosítékot az ember, hogy az újabb munkahelyen megmarad-e a fizetés után is, de nem is egy példa igazolja, hogy kisebb közösségek is mi lyen sokat tehetnek a munkához váló szoktatásban. S most térjünk vissza ismét a tarnaleleszi vb-titkár szavaihoz: „Egyik évről a másikra nem is veszi észre az ember” ... .Mert az évek fejlődéséhez tartozik, hogy például az általános iskolákban a könyvbizományosok legjobb vásárlói a faluszél gyerekei közül kerülnek ki (!), hogy Recsken nincsen olyan cigány lakta ház, ahol ne szólna rádió, Tar- naleleszen — a Dankó-telepen — két helyen van már televízió, hogy a kulturális rendezvények leglelkesebb látogatói a cigányok közül kerülnek ki. Az évszázados beidegződést, amely az uralkodó osztály jóvoltából a fajgyűlöletet „házon belül”, többek között a cigányokon vélte oktatni, s az oktatáshoz megteremtette a bemutatandó „tárgy”-at, a cigányt, a falu szélére szorított putrival, az emberi lét minimális lehetőségének elzárásával, — nem könnyű még egyik évtizedről a másikra sem levetkőzni. Sem a „magyaroknak”, sem a cigányoknak! A muzsikus, vagy vándorló emberből dolgozó, letelepedett embert teremteni korunk e= rendünk feladata és dolgozik is ezen a feladaton. Államilag inkább, mint perszonálisán, hivatalosan többet még, mint az állampolgárok önkéntes segíteni akarása alapján. A cigánykérdés nem a mi bűnünk, de a mi erényünk, hogy a cigányság problémája kérdés lett, s a mi feladatunk, hogy erre a kérdésre minél előbb — amennyiben itt lehet rövid évekkel számolni?! —. választ is adjunk. Sok helyes és üdvözlendő kezdeményezés segíti a cigányság beilleszkedését a szocialista társadalmi rend kereteibe, s ezeknek a kezdeményezéseknek nem is kis része éppen az olyanoktól indul el, mint például a tanácstag Suha Ernő, vagy társai ..; Hogy sokszor aztonban mégsem lehet megfelelő lépésekkel előre haladni, annak nem is annyira a jó szándék, mint inkább néhány rendelkezés ösz- szehangoltságának hiánya az oka. Tamaleleszen is szeretnék megoldani a Dankó-telep felszámolását, a cigányok fokoHúsvét napján Várad! Béla nyolcgyermekes tarnaleleszi lakost úgy megverték, hogy a gyerekei sem ismertek rá. A tarnaleleszi cigányok között, ha nem is mindennapos, de gyakori a verekedés, nem kell sok, hogy szót szó kövessen, s azt ütés is, — csak néhány korsó és féldeci. Es amikor fizetés napja van — még csak ez az igazi ünnep! —, akkor a helyi kisvendéglőben ott ül a; egész család és költik a pénzt, amíg tart. És ha még több rosszat akarunk mondani a tarnaleleszi, vagy éppen más községbeli cigányokról, mindenütt találunk igaz indokot és sok lehetőséget, hogy valóban mondjunk is, bizonyítván legalább azt, hogy a cigány nem való munkára. csak muzsikára..; — Egyik évről a másikra nem is veszi észre az ember a változást... De ha visszagondolok, hogy mi volt itt, amikor dekerültem hét esztendeje! — érvel Kovács Bálintné. a tarnaleleszi tanács vb-titkára már a beszélgetésünk végén. Mert, imikor ez a beszélgetés elkezdődött és afelől érdeklődtem, hogy a megye egyik legnagyobb cigánytelepülésén válto- rott-e, s ha Igen, hogyan az élet, nem a „Libi hadjá"-vál kezdte, akik szó szerint a Dankó-telep, a cigányrész „sóiét közepét” jelentik. Hanem egy érdekes példával! Egy cigány asszony példájával, aki négy gyermeket nevel egymaga — a férje hosszú börtönbüntetését tölti —, és úgy neveli, olyan tisztán és rendesen járatja őket, hogy nyugodt szívvel lehetne az anyaság szobrának megmintázni. Aztán sorolja a többieket a Borsod- nádasdon dolgozó helybéli tanácstagot, Suha Ernőt, vagy a bányász Pusomi Emilt és Szo- mor Rozi «0111!; akinek portája ott, a Dankó-telep majd közepén, a tisztaság, rend valóságos kis fellegvára. S ez az ellentmondás nem- tsaik Tamaleleszre jellemző. — de maradjunk csak egy járáson belül —, hanem az egész pétervásári járásra is. Egy felÍ egyzés van előttem, a járási ílSZ-bizottság készítette, — íme egy mondat belőle: „A felsorolt községekben a cigánylakosság a falu szélén elhelyezkedő, úgynevezett cigánytelepeken lakik...” A felsorolt községek — Öt kivételével —, a járás valamennyi községét jelentik, s a „cigánytelepek" zömükben még ma is putrik, sőt földbe vájt kunyhók sorát jelentik. Tamaleleszen van olyan putri, ahol tízen, sőt ti- zenketten laknak ... S ezekben a putrikban a levegőnek már nem iut hely, ezeket — miután gallyból, sárból fabrikálták — télidőben váltva fűtik egész éjszaka és egész nap, mert szó szerint megfagynának benne. A járásban élő több mint kétezer cigány közül ma még csak mintegy háromszáz az, aki rendes, kulturált, egészséges környezetben él! Még elgondolkodtatóbb, s az előbbi számadatokkal okszerűPutriból ki, a napfényre
