Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-23 / 95. szám
Éljen a Szovjetunió, a kommunizmus úttörője, a világbéke bástyája! Gyógyít vagy politizál ? A KÉRDÉS CSAK LÁTSZÓLAG ilyen éles. Megfogalmazására pedig az a jelentés adott alkalmai, amit a gyöngyösi Bugát Pál Kórház párt- és szak- vezetősége terjesztett a városi párt-vb elé, elemezve a kórházban folyó politikai és gazdasági munkát, valamint a betegellátás helyzetét. Nem a jelentéssel akarunk foglalkozni, csak két megjegyzésével. Az egyik így hangzik: Orvosaink nagy többsége hivatása magaslatán álló, áldozatos, munkáját becsületesen végző orvos. A másik kitételt is szó szerint idézzük: orvosaink jó része politikailag nem tekinthető aktívnak. A jelentés idézett szakaszai szolgáltatták az okot az éles és élére állított kérdés feltevésére: gyógyítson, vagy politizáljon az orvos? De folytassuk a kérdést tovább: el lehet-e választani a gyógyítást a politizálástól? Még élesebben: elegendő-e csupán a gyógyítás? Nyilvánvaló, hogy az a gyógyítást élethivatásul választott orvos legfőbb feladata, hogy a beteget a legjobb tudása szerint. ellássa. Mi lenne a kórházakban, ha az orvosok a politizálást tartanák mindenekelőtt a legfontosabbnak? Látszólag tehát a kérdés csupán formális. A mélyén azonban néhány aggályoskodó gondolat-morzsa is mocorog, amiről nem árt a nyilvánosság előtt is szólni, anélkül, hogy a csalbatatlanság pózát akarnánk magunkra venni. A közvélemény ugyanis nagyon megoszlik az orvosok egészét és egyes tagjait illető megítélésében. A szélsőségek éppen úgy megtalálhatók ebben a véleményben, mint az óvatos tartózkodás langymeleg megfogalmazásai. Az kétségtelen tény. hogy az orvosok anyagi körülményeit, mondjuk ki magyarán: jövedelmük mértékét már nem hánytorgatják szénében, hosszában, kabarétréfákban és indulatos sajtótermékekben, mert a társadalombiztosítás kiszélesítésével megcsappant a magánpraxis területe, de ami erködcsileg meg fontosabb: még szóbeszédben is csak ritkán érintenek „rámenős" orvosokat. Persze, az sem mindegy, hogy valaki milyen beosztásban van, és a betegek ,,óvatossága” hogyan terjeszti mégis a külön dotálás lehetőségét. Hiba lenne nem kimondani: ma már nem számít fehér hollónak az az orvos, aki egyszerűen megsértődik, ha borítékot próbálnak köpenye zsebébe csúsztatni a kórházi betegek. ENNEK A JELENSÉGNEK a megítélése túl bonyolult ahhoz, semmint néhány mondatban el lehetne intézni, most is csak érintettük az összefüggések feltárásának igénye miatt. Állapítsuk tehát meg, hogy a jelentés első idézett kitételével fenntartás nélkül egyetértünk. De mit mondjunk a második idézettel összefüggésben? Különösen, ha a jelentésből még kiemeljük: még a párt tagjai is szerény aktivitást fejtenek ki, a pártonkívüliek pedig zömmel azt a téves elvet képviselik, hogy a szakmai munka elvégzése a tömegektől elszigetelten is elég a szocializmus építéséhez. Ma már senki sem akar a kórházakban Népszabadságfélórákat szervezni, mint ahogy máshol sem. De ennek a politikai képzésnek a szintje még kísért nem egy esetben. Két személyes élményre alapozom az ítéletemet. Mindkettő gyógyintézeti párt-alapszervezet gyűlését idézi. Az egyik gyűlésen felállt egy mindenképpen jóindulatú, becsületes szándékú párttag és mintegy ötven percen keresztül mondta a legfrázisosabb megállapításokat az imperializmusról, a neokolonializmusról, a békeharcról és folytathatnám sokáig a sort, de fölösleges. A gyűlés részvevői csak sóhajtoztak, fészkelődtek és bizonyára nagyon sajnálták az értelmetlenül elfecsérelt drága negyedórákat. MIT ADHAT az ilyen taggyűlés, aminek lényegét ez a hozzászólás fejezte ki? És nem volt senki, aki felállt volna és megmondta volna a véleményét. Ennek egyik oka az volt, hogy a felszólaló nem viselheti a neve előtt a doktor megjelölést, tehát álszeméremből nem akarták megsérteni, nem akarták, hogy az értelmiségi fel- sőbbség kérkedésének a gyanúját keltsék. A másik taggyűlésen két vitatéma gyűrűzött felszólalótól felszólalóig. Az álláspontok azonban nem, vagy csak alig különböztek egymástól. Központi kérdéssé lett, hogy az ápoltaknak kötelességük-e felre állni a fal mellé, ha a folyosón orvossal találkoznak. A fegyelem megszilárdításának legfőbb esz' 'zét találták meg ebben a külsőségben a vitázók. illetve az orvosok megbecsülésének bizonyítékát. A másik témakör alig titkolt lényege az egyház által hirdetett erkölcsi morál, a tízparancsolat abszolút követelménye volt. Minden bajok forrását a tízparancsolat mellőzésében jelölték meg. Ezen a taggyűlésen sem akadt senki, aki egyértelműen választ adott volna a kérdésekre, a több mint kétórás vitát a mi érveink bizonyító erejével zárta volna le. Kell-e a két taggyűlés tanulságait megfogalmazni? De azt mégsem árt kimondani, hogy az orvosok politikai aktivitása még nem éri el a szükséges szintet. Mindenekelőtt gyógyítsanak, jól gyógyítsanak, ez a feladatuk, de politikai képzettségük, vitakészségük sem mellékes körülmény. Ahhoz, hogy az orvosegészségügyi pártszervezetekben pezsgő élet alakuljon ki, az általános színvonal mellett a pártvezetés színvonalát is meg kell erősíteni. Nem arról van szó, hogy doktori címmel nem bíró, becsületes, kipróbált párttagokat ne válasszanak be az egészségügyi pártszervezetek vezetőségébe. Ezeknek a párttagoknak olyan erkölcsi tőkéjük van, hogy az mindenkiben tiszteletét vált ki. De a párt- taggyűléseken nem lehet sem engedélyezni helytelen álláspontok terjesztését, sem eltűrni, ugyanakkor- nem lehet a vélemények nyílt kimondásának fokmérője az sem, hogy a főorvostól kezdve a kazánfűtőig minden kategória megtalálható a pártszervezetben. Minden párttag egyenlő jogokkal rendelkezik, ahogy a kötelességeik is azonosak. Függetlenül beosztásuktól. HA PEDIG A PÁRTSZERVEZET nem rendelkezik megfelelő belső erővel, az elvi kérdések előadójának külsői, jól képzett szakembert kérjenek fel. Csak így tudják az érdeklődést felkelteni, és a témát a mélységekig kibontani, félreértés, félremagyarázás, bizonytalanság nélkül. Mert nem közömbös szántunkra, hogy a jól gyógyító, hivatásuk magaslatán álló orvosaink milyen politikai alappal bírnak, látják-e, hogy a tömegektől elszakadva nem képesek a szocializmust, építeni. De hogy ezt elérhessük, néhány dolgot, alaposan végig kell gondolnunk. Ehhez akartunk mi is hozzájárulni a mi eszközeinkkel. G. Molnár Ferenc Ezekben az iparágaikban a termelés növekedésének üteme jóval nagyobb volt az ipari termelés átlagos növekedési üteménél. Ennek eredményeként az ipari össztermelésen belül tovább nőtt a gépgyártás cs a vegyipar részaránya. A társadalmi termelés hatékonyabbá tételéért vívott harc egyik fő frontjaként a kommunista és munkáspártok -a népgazdaság irányításának állandó tökéletesítésében, a népgazdasági tervezés színvonalának emelésében jelölik meg. Az NDK-ban például 1964 a népgazdasági irányítás és tervezés megjavításának és továbbfejlesztésének az esztendeje volt, abban az értelemben, hogy ekkor kellett bevezetni azt az új tervezési és irányítási rendszert, amelynek alapelvét a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusa szabta meg. Csehszlovákiában a népgazdaság tervszerű irányításának ugyancsak új alapelveit dolgozták ki, s ezek részben már az idén is érvényesülni fognak. A Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, Bulgáriában és némely más szocialista országban ugyancsak nagyszabású kutató és elemző munka folyik a népgazdasági tervezés és irányítás területén. A szocialista országok napjainkban még egy további, rendkívül fontos forrást is találnak termelésük további intenzívebbé tételére, a termelékenység növelésére, a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítására. Ez az éltető forrás a szocialista országok együttműködése és kölcsönös segítsége, a teljes egyenjogúság, önkéntesség és kölcsönös előnyök alapján. Az együttműködés im- Qnár az egyik legfontosabb láncszem a szocialista országok olyan alapvető gazdasági problémáinak megoldásában, mint például a fűtőanyagellátás, a legfontosabb nyersanyagok biztosítása, valamint a műszaki fejlesztés ütemének fokozása. 1/ edvező eredményekkel “ zárták a múlt esztendőt a szocialista országok a mezőgazdaságban is. A mező- gazdasági termelés volumene csaknem valamennyi szocialdsi- ta országban meghaladta az 1963-as szintet. A Szovjetunióban ez a többlet 12 százalék volt, Bulgáriában csaknem kilenc százalék, az NDK-ban a mezőgazdasági árutermelés nyolc százalékkal növekedett, ami rekord eredményre vezetett az NDK történetében. A mezőgazdasági termékek átlagos termelési szintje a testvéri szocialista országokban azonban még mindig elmarad a népgazdaság és a lakosság egyre növekvő szükségleteitől. Ezért a mezőgazdaság további fellendítése elsőrendű gazdasági feladat. A szocialista országok új sikereket értek el tavaly a népjólét emelésében. Az ipari és mezőgazdasági termelés szüntelen növekedése révén számottevően gyarapodott a nemzeti jövedelem, ami pedig a dolgozó tömegek életszínvonal- emelésének legfontosabb forrása. A nemzeti jövedelem tavaly a Szovjetunióban hét százalékkal emelkedett, Bulgáriában hat, Magyarországon több mint négy, az NDK-ban csaknem öt, Lengyelországban öt, Romániában tíz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban ugyancsak tű százalékkal. N őtt a szocialista országok lakosságának reáljövedelme. A szocialista országok dolgozói 1964-ben a korábbi éveknél több minőségi ruházati cikket, lábbelit, kultúrcik- ket, így például rádió-, illetve televízió-vevőkészüléket, hűtőszekrényt, mosógépet, fényképezőgépet, karórát tudtak vásárolni. Jelentősen nőtt a fogyasztás olyan élelmiszerekből, mint a hús, a tej, a tojás, az állati zsiradékok, a zöldség, a gyümölcs. Nem kevésbé jellemző az elmúlt esztendő gazdasági fejlődésére, hogy tovább gyarapodtak azok az anyagi javak, amelyek a társadalmi fogyasztási alapok révén állnak a dolgozók rendelkezésére. Valameny- nyi szocialista országban új kórházak és rendelőintézetek, üdülők és szanatóriumok, iskolák, s egyéb oktatási és kulturális intézmények nyíltak. Hasonlóképpen a szocialista országok dolgozóinak növekvő anyagi jólétéről tanúskodik az is, hogy 1964-ben minden korábbinál több és modernebb lakáshoz jutottak. A testvéri országok népei- ” nek harca a népgazdaság további fejlesztéséért és az életszínvonal emeléséért korántsem csak belügye a szocialista országoknak. Egyúttal nemzetközi ügy is, internacionalista kötelesség, abban az értelemben, hogy minél jobban élnek a szocialista államok népei, annál nagyobb vonzerőt képvisel a szocializmus és a kommunizmus eszméje, annál közelebb a végső győzelem a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. I. Dugyinszkij, & közgazdaságtudományok doktora j Egyre jobbat, egyre tökéletesebbet Gyártmányok világszínvonalon Pedig nagyjából itt is így esiKevés magyar márkának ragyog oly töretlenül immáron fél évszázada a neve mint az ORION-nak. A gyár háromarcú védjegye bejárta az egész világot és a vásárlóknak garanciát jelent. 1913-ban mindössze száz alkalmazottat foglalkoztatott a vállalat, hat adminisztrátorral, akik az üzleti ügyeket intézték. Ma a gyár létszáma meghaladja a négyezret. De nincs idő, hogy visz- szafelé tekintgessenek. Arany Jánost idézik: „Hajt az idő gyorsan, rendes útján eljár, ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár”! A gyár kollektívája ebben a szellemben dolgozik. A törzsgárda öreg munkásai, mérnökei még emlékeznek arra az időre, amikor az ORION villanyégőtől kezdve egészen a kerékpárlámpa-di- namóig számos elektronikus cikket gyártott, ma már azonban csak televíziós készüléket és mikrohullámú berendezéseket állítanak elő. Az átállás a magasabb kvalifikációt követelő munkára, berendezés gyártására persze nem volt zökkenőmentes. A gyár kollektívája azonban tudatosan készült az új feladatok megoldására. Céltanfolyamok indultak az új elektronika elsajátítására. Hamar szertefoszlott az a felfogás, hogy tv-t kizárólag technikusokkal lehet csak gyártani. A betanított munkások rövidesen átálltak a bonyolultabb munkafolyamatokra. Ma már, — ha kisebb fennakadásokkal is — de a szalagról hét és fél perc alatt kerül le egy kész televízió. Tulajdonképpen nagyon „egyszerű”. íme a recept: végy 2700 különféle bonyolult alkatrészt, helyezd el egy előre gyártott keretben, rakj elé speciális üveget, s már csak be kell kapcsolni. Persze, nem valószínű, hogy képet is ad ez a „készülék”. nálják a szalagokon, csakhogy mindenki pontosan tudja, hogy a 2700 alkatrész melyike hova tartozik. És hogy milyen sikereket ért el a gyár, arról mi sem beszél jobban, mint a rendkívül jelentős exportsikerek. Ma már nincs a televíziógyártásban sem nyugati egyeduralom. Angliában, Skandináviában. Portugáliában, Nyugat-Némtországban Is sokan ORION televízión veszik a műsort. Sok, jóval régebbi tapasztalattal rendelkező tv-gyárat szorított ki az ORION a nemzetközi piacról. Ennek előfeltétele természetesen a tökéletes, hibamentes készülék. Mielőtt a kereskedelemhez kerülne, nyolc órát úgynevezett égetőpróbán esik át minden televízió. Ez alatt az idő alatt az esetleges hibás alkatrészek okozta üzemzavarok, a gyakorlat szerint, jelentkeznek. Az ORION így kiváló meó- val ellátott készülékeket bocsát útjára. A fejlődésben nincs megállás. Az ORION gyár idei nagy slágere a mikrohullámú berendezés. Ezt a legújabb terméket a Beloian- nisz-gyár konstruktőrei tervezték. A tavalyi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjjal tüntették ki. Óriási nemzetközi érdeklődést vívott ki rövid idő alatt. Ma az Íme a mikrohullámú berendezés. Minden „fiókV egy csatorna. Kép és szöveg: Regős István. — Az én feleségem legyen karcsú, szőke, mint a ringó nyári búzamező, kék szemű, mint a tavaszi ég, halk szavú, mint a csendes tó csobogása és okos, mint egy üzemi könyvtár — álmodozott mindig, ha a női, a feleség-ideálról volt szó. Tegnap kart karba fűzve láttam egy barna hajú. kis mopszli nővel, aki rekedt hangon rikácsolt rá: — Ne légy olyan okos, Lajos, ne légy olyan okos. Unom már a sok dumát! — Hm ... Trtiní- ha nem olyan lenne a feleséged, mint az álmaid voltak — jegyeztem meg ma. — Hát igen, — mondta csendesen, aztán felvillamt a szeme —, de főbérleti lakása és awtónyeremény- betétkönyve van — és megfordult egy nő után, aki szőke volt. mint a ringó nyári búzamező. — Hát tehetek én arról, hogy ilyeneknek nincs betétkönyvük?! — tárta szét a karját, beletörődve a realitásokba. (-6) ORION gyártja. Nemcsak a típust vették át a Beloian- nisztól, hanem a szakembereket, a teljes kidolgozott technológiát is. Így aztán ' pillanatnyi visszaesés sem következett be, töretlen aa előrehaladás. Első látásra sokajtós szekrényre hasonlít egy ilyen berendezés. Sok ezer vezeték, biztosíték, lámpák, gondolkodó elektronikus agy... ! Hogy mit is tud ez a bonyolult szerkezet? 28 csatornán egyszerre képes továbbítani 28 telefonbeszélgetést. Mivel vezeték nélkül üzemel, rendkívül nagy jelentőségű nehéz terepeken, ahol a kábel lefektetése szinte leküzdhetetlen akadályt jelent. Nem beszélve arról az előnyéről, hogy a mikrohullámú berendezés jóval kevesebbe kerül, mint a kábeles telefon-rendszer. Egy-egy állomást 50— 50 km távolságban helyeznek el egymástól. A bejövő hangot elektromos hangfrekvenciává átalakítja és továbbítja a következő berendezéshez. Ahol még nincs kiépítve a hagyományos telefonvonal, ott a jövő már a mikrohullámé. A Szovjetunió óriási távolságait hidalja át rövidesen, hisz az ORION e korszerű gyártmányából nagyobb mennyiséget rendelt * szovjet posta.
