Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-23 / 95. szám
„Elfogadják az ajánlatom .. .** CjfiiataLok iimiefiútéh a kőlthzidet az egri Gárdonyi Géza Színházban Kiírtén t a Flnomszerelvény- gyárból a könyvterjesztő. Újat kellett helyette keresni. Valahogy nem akarta vállalni sert. ki. Húzódtak tőle. — Vedd már át — mondták Hámori Sándomé pénztárosnak. — Olyan spontán jött az egész... azt sem tudtam, mit veszek át — mondta Hámori Sándomé. De elvállalta. Ennek már hét éve. Tíz év óta dolgozik a Fi- nomszerelvénygyárban. Főpénztár«» és könyvterjesztő. Ajánlani kell — Hogyan „terjeszti” a könyvet? — Van egy könyvespolcunk, páír száz könyvvel. Hét aktívám van, alkik a különböző üzemekben, dolgoznak. Az aktívák közvetlen kapcsolatban vannak a dolgozókkal, _ ^ a kcmyvigénylőíkkel. ök továbbítják az igényeket: milyen könyvet szeretnének vásárolni a gyár dolgozói. Aztán én megnézem, hogy van-e? Ha nincs igényelek, ha ott, a központban, a könyvesboltban sincs... — beszéli el Hámori Sándomé a könyvterjesztés mechanizmusát és széttárja a kezét... — akkor ajánlok. — Az igények? — Az igényeket nem mindig tudjuk kielégíteni. Berkesi Andrásért például ölik egymást — így mondja —, aztán rengeteg Jókai fogy, és a Világirodalom Remekei-sorozat. Űj kiadás kellene belőle. Meg Móricz... Rendszerint azonban elfogadják az ajánlatunkat Sőt, nagyon sokszor kérdezik: „Van valami nekem való?” Én pedig már az évek folyamán megismertem vá_ sárlóinkat, tudom, kinek mi ken. De csak a jót ajánlom. Aztán gyorsain hozzáteszi: — Rossz könyv nincs is, csak az érdeklődési körök különbözők. Amikor pénz van, vesznek .. . — A fiatal írók. költők műveit szeretik a vevők? — Fenntartással. A fiatalok még nincsenek úgy a köztudatban. Csak olyan könyveket vesznek meg, amelyekről elterjedt, hogy jók, mint például a Rozsdatemető. A Húsz óra már nem vált így be. — És a verseskötetek? — Verskedvelőink is vannak. De főleg Adyt. Radnótit, Juhász Gyulát, Tóth Ár. padot keresik, és ezek, sajnos, hiánycikkek. — Mikor fogy a legtöbb könyv? — Alkalmakként, évfordulóra, névnapra, születésnapra, gyermeknapra, fizetés, nyereségrészesedés alkalmával. Általában a téli hónapok az eredményesebbek, a nyár holt idény a könyvvásárlásban. Nagyon sokan, s egyre többen tanulnak. Igénylik a kötelező olvasmányokat. És ha egyszer már a kötelezőt megveszik, gyakran hangzik fel: „Na, adjál hozzá még valamit ...” 10 ezer forintos havi forgalom — Mennyi a havi átlagforgalom? — Tízezer forint körül. Majdnem 10—15-ször több. mint hat-hét évvel ezelőtt volt. Hét évvel ezelőtt lett a Berva könyvterjesztője Hámori Sándomé. — Mennyi többletmunkát jelent ez? — Elég sok az adminisztráció. Mindent számlázni kell. Nyilvántartani a részletfizetéséket A rendeléseket az igények szerint intézni. Tehát számlákkal, emberekkel egyaránt kell foglalkozni. És az aktívákkal... A hét aktíva közül négy állandó, akik már évek óta dolgoznak. Ä többi hármat állandóan. cserélni kell. Az aktívákat olyan emberekből választom, akik már úgyis terjeszte. nek valamit, például a sajtótermékeket. A nők és a fizikai munkások az élen Most Hámoriné kérdez: — Látta a tv-ben a „Három deci tisztán” című riportfilmet Fel- sőtárkányról? Én csak azt mondhatom, hogy a nálunk dolgozó tárkányiak igenis vesznek könyvet. — Kik vásárolják a legtöbb könyvet? — A nők. A férfiak főleg műszáki szakkönyveket vásárolnak. És a fizikai munkások többet vesznek, mint az irodaiak... (berkovits) A megyei könyvbarát-mozga- lom akcióbizottsága az egri Gárdonyi Géza Színházban ünnepelte szerdán délután a költészet napját. A műsort a Gárdonyi Géza Gimnázium zenekara vezette be Bizet Carmen című operájának nyitányával, majd a felszabadulásról szóló dal hangzott el (Cser Gusztáv műve) a gimnázium ének- és zenekarának előadásában. Mindkét számot Farkas István vezényelte, örvendetesnek és dicséretesnek tartjuk — , bár a zenekar produkciója nem volt hibátlan —, hogy egy középiskola szorgalmas és tehetséges diákjai ilyen összetételű együttest alkotnak. Elismeréssel bátorítjuk őket további elmélyült munkára azzal a megjegyzéssel, hogy önmagukkal szemben támasztott művészi igényüket fokozzák az iskolán kívüli fellépések érdekében, a nagyközönség javára is. Eger közönsége igényli a szimfonikusokat. Dr. Nagy Sándor főiskolai tanár lírai szavakkal emlékezett meg a költészet napjának jelentőségéről. A vers tükör — mondotta —, amelyben meglátjuk önnön szépségünket, életünk szépségét. A magyar történelem századaiban, Balassitól napjainkig a vers mindig a magyarság gondjainak, vágyainak, érzéseinek legszebb, legőszintébb kifejezési formája volt. A verset, „ezt a szép tükröt” tartotta a nézőtéren ülő fiatalság elé az a hat fiatal, aki a megyei szavalóversenyein aranyérmet szerzett. Nagy Edit Szabó Lőrinc Nyitnikékjét, Sántha Margit Csepeli Szabó Bélának a külvárost bemutató versét, Köles Mihály Nádor Tamás Rapszódiáját, Bukta László Váci Mihálynak Még nem elég című versét, Panyik Márta Jevtusenko Dühös fiatalokról szóló intelmét és Udvarhelyi Mária Szabó Lőrincnek májusi hangulatot csalogató-árasztó versét adta elő. Tulikov ifjúsági indulóját a Gárdonyi Géza Gimnázium énekkara szólaltatta meg, majd a Szilágyi Gimnázium leánykára Dienes Tibomé vezetésével Bartók Levél az otthoniakhoz című alkotását & Szabó Ferenc Felszabadulási énekét adta elő. Az énekkarok dicséretes munkája mellett fel kell jegyeznünk Kovács Agnes és Pászty Judit szólóbetéteit. A műsor második részében a Gárdonyi Géza Gimnázium irodalmi színpada mutatta be József Attila nyomában címmei a felszabadulás utáni húsz év lírai termésének javát. Szabó Gábor összekötő szövege pillérként használta József Attila néhány versét, hogy a nagy örökség megmutatásával mérje a mai magyar vers tüzét, gondolatvilágát, szárnyalását. Apró színi változásokkal, zenei átkötésekkel csaknem egy antológiára való verset szavaltak el a tehetséges fiatalok, akiknek népes gárdájából ki kell emelnünk az összekötő szöveget is mondó Szabó Erzsébetet, Rosz- szik Erzsébetet, Láng Ildikót, Deli Máriát, Csörgő Irmát és Fejes Anikót. A középiskolás versmondók- ról általában el kell mondanunk, hogy nemcsak szorgalmuk, de eredményeik is dicsér- hetők. Beszédkultúrájuk csiszolódik, értik és megérttetik hallgatóságukkal a verset (szép példa erre Panyik Márta Jev- tusenko-szavalata) és a legtöbben hamis pátosz nélkül, szólalhatják meg kedves költőiket. Éppen ezért a szép munkáért a műsor megszerkesztésének is zártabbnak, igényesebbnek kell lennie. Az az érzésünk, hogy két középiskola már meglévő műsorából illesztették össze az ünnepi programot: az egyes számok stílus és hangulat dolgában nem adtak kellő ritmust és zavartalan élményt — így, egymás mellett. Az ízléses meghívóról tudtuk meg, hogy költőket is invitáltak erre az ünnepi alkalomra. Jó lett volna felsorolni, kiket hívtak meg, hogy ne másra gondoljon bosszankodva a versek baráti mozgalma, mint akire illik, vagy mi illik? (farkas) A Munka Érdemrend tulajdonosa AMIKOR a 4. számú AKÖV gyöngyösi üzemegységének MÁVAUT javítótelepén Túri József hegesztő lakatos felől érdeklődtem, az üzemvezető így nyilatkozott: — Példamutató munkás. Ha egy munkát befejez, azonnal talál magának másikat figyelmeztetés nélkül. A szakmai tudást nem tartja meg magának, Molnár Árpád mellette lett kiváló dolgozó. Foglalkozik az ipari tanulókkal is, akikből szinte egytől egyig jó lakatosok lettek. Egyszóval: sok ilyen munkás kellene. Bevallom, hogy nem leptek meg a dicsérő szavak, mert pontosan ilyennek képzeltem el Túri Józsefet, aki lelkiismeretes munkájáért elnyerte a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Szerény, középkorú ember. Beszélgetésünk ideje alatt éreztem, hogy nem hive a szavaknak, és érzéseit, gondolatait szívesebben bizonyítja hegesztőpisratollyal a kezében, mint szócsépléssel. — Tíz éve dolgozom ezen a telepen, ezt megelőzően karosz- széria-lakatosként dolgoztam az IKARUS-ban. — És a hegesztőszakma? — — Itt szereztem, Gyöngyösön. Nem árt, ha többoldalú az ember. Meg a fejlődés is ezt követeli. Amikor megnősült, Adácsra költözött, most is onnan jár be dolgozni. — Család? Szemében apai büszkeség villan. — Két szép gyerekünk van, egy fiú és egy kislány. A BRIGÁD, amelynek tagja, két évvel ezelőtt nyerte el a szocialista brigád címet. Szívesen végeznek társadalmi munkát, de a tanulást sem hanyagolják el. Valamennyien elvégezték az általános iskola 8. osztályát. De másról is nevezetes ez a kis kollektíva. Egy brigádból sem került ki annyi vezető, mint ebből. Mészáros Gyula és Nagy József szakoktatók lettek az ipari tanulóknál, amíg Krakoczki Sándor csoportvezetőként dolgozik. Dudás József művezető lett. ; Ennyit talán a brigádról, amely Túri Józsefnek második családja. És mint pártvezetőségi tag, segít orvosolni a bajokat. Mert voltak problémák is. Közel van a vasútállomáson lévő italbolt és így néhányan munka közben átléptek egy fröccsre. Na de ez már a múlté. Emlék, amely figyelmeztetőként szolgálhat azok részére, ahol még előfordul ilyesmi. Mint az ország megalkotja saját nagy terveit, Túri Józsefek, már mint Adácson a család, megbeszélték a magukét. A közeljövőben házat építenek. A pénz egy része már együtt van, még gyűjtögetnek is hozzá, a hiányzó összeget pedig OTP-kölcsönnel szeretnék pótolni. Így akárhogyan is szá- mítgatják, televízióra nem futja a költségvetésből. Pedig azt is szeretnének, de majd eljön annak is a sora, beosztással és igyekezettel. AHOGY az üzemvezetőségen hallottam, más feladat is bárul még Túri Józsefre, a szakmai munkáján kívül. Az utóbbi időben mintha valami baj lenne a brigádban. Probléma van a munkafegyelemmel és a minőséggel. Szóval: nem mennek úgy a dolgok, ahogy egy szocialista brigádtól elvárná a vezetőség. Ezen a téren várnak segítséget Túri Józseftől, mint kiváló, példamutató munkástól és mint a pártvezetőség egyik tagjától. Laczik János Archibal Marsall 18G6-ban született, Londonban. Elvégezte a cambridge-i egyetemet, majd az amerikai Yale egyetemen szerezte meg az irodalom- tudományok doktora címet. Életének nagy részét Londonban töltötte, írt regényeket, novellákat és humoreszkeket, hosszú évekig volt a Punch című humoros újság munkatársa. 1934-ben halt meg. Woody úr és Woody né asszonyság még csak rövid ideje voltak házasok, és néha bizony összekaptak. Nehezen szoktak meg, hogy most már nem mehet ki-fci a maga feje után, b a férj és feleség közül az egyiknek engednie kell. Woodyné asszony sehogysem látta be, miért ő legyen az, hiszen a férje megígérte, hogy neki szenteli magát és minden földi javait, 6 elvégre vagy komolyan gondolta, vagy nem. Nos, a helyi lelkész pénzt akart szerezni, hogy megjavit- tassa az orgonát, mert a fújtatok zörögtek, a magas hangok akkor is szóltak, mikor nem kellett, két billentyű összeragadt. Más hibája is akadt az orgonának, és húsz fontba került volna, hogy rendbe tegyék. így aztán a pap arra gondolt, hogy legjobb lenne zsibvásárt rendezni — jótékony bazárnak ugyanis nem nevezhette, mert annyira nem volt komoly a dolog, meg különben is: a bazárokban kockázni is szoktak és a szerencsejáték nem ilkiomos, amikor szent célokról van szó. Nos, felkértek mindenkit: szedjenek össze mindenféle kacatot, amire nincs szükség a ház körül, és juttassák el a lelkészlakba. Woodyné asszonynak nem voltak ócska ruhái, mert ő mindenből újat csináltatott, amikor férjhez ment, de Woody úr megőrzött egy csomó ruhafélét legénykorából. Woodyné átnézte ezeket és talált is néhány apróságot, amit — szerinte — a férje nélkülözhet. Küldött továbbá két ronda vázát, amit a nagynéniétől kapott nászajándékba. Nyugodtan mondhatja, hogy véletlenül eltörték, ha a nagynéni érdeklődne. Ennyi idő után már igazán eltörhették, és egy kis kegyes hazugságot még megér neki az, hogy meg ne sértse a nagynénje érzelmeit Amikor Woody úr aznap este hazaért az üzletből, igen nyomott hangulatban volt. Ugyanis szőrmével kereskedett s a szállítója, akitől asztrahán prémet vásárolt, nyírott puli- kutyaszőrt küldött. Elmesélte a feleségének és hozzátette, hogy nagy megkönnyebbülés ilyenkor hazatérni és mindenről elfeledkezni. — No és mi van vacsorára? Az asszony azt felelte: Majd meglátod, ha itt lesz az Sdeje. De meg se kérdezed, mit csináltam egész nap? „Nos, mit csináltál, egész nap fürösztötted a macskát?” — kérdezte a férj, mert még mindig rosszkedvű volt és úgy vélte, a felesége nem túlságosan együttérző. Az asszony erre bosszúsan kérdezte: „Miért, te talán lekefélted a pulikutya bundáját?” Ez már nagyon felpaprikázta Woody urat, s amikor a felesége elmondta, hogy hat ingét, egy régi felöltőjét, valamint több nyakkendőjét elküldte a zsibvásárra, akkor valósággal kiborult. Csak olaj volt a tűzre az asszony megjegyzése: „Ügvsem szerettem azokat az ingeket a piros, meg kék horgonydísszel, Charlesnak például sohasem jutna eszébe, hogy ilyesmit magára vegyen. Amikor hozzád mentem, azt jÉtttem^hogy úriemberhez megyek f&esgSöW# >' JSrchibálá. NläFsViäVl zsibvásár Charles az asszony bátyja századosi rangban, szolgált a hadseregben és Woodyéknál 6 volt a „bezzeg”. Woody úr sehogy sem szenvedhette, már csak azért sem, mert éppen Charles folyton tőle kunyerált apróbb kölcsönöket. Erről ugyan 6 nem beszélt a feleségének, de azért mégis bosszantó az ilyesmi. Most is csak annyit mondott: „Remélem nem azt akarod mondani, hogy odaiadtad a barna felöltőmet, csupán alig húsz éve hordom.” Az asszony ráfelélte, hogy akkor már épp ideje volt Wfsgtmo&fim tetei és é testes kenni, öjpsk cfcsfes sapganúfc ne ilyen holmiban végigmenni az utcán, mert ő mindig jólöltözött és nem nézi, mennyibekerülnek a ruhái. Mire a férfi rávágta: „Ördög vigye Chariest, azt mondd meg, mennyire tartottad a felöltőmet?” „Három shilling és hat pennyre” — felelte az asszony. Woody úr forrt a dühtől, a szekrényhez rohant, fogta a felesége legszebb kalapját, meglobogtatta az orra előtt és elsietett vele — egyenesen a lelkészlakba. A lelkész örömmel fogadta Woody urat és így szólt: „Milyen szép kalap, ugye a zsibvásárra hozta? No, és menynyire tartja?” Woödy úr azt felelte: egy shilling három pennyre, egyébként van itt egy barna felöltő, azzal némi tévedés történt, s ő szeretné visszavásárolni, ha nincs etlene kifogása. A pap biztatta: ,,Ó, hét shillingért megkaphatja, már eddig is több férj vásárolta vissza azokat a dolgokat, amelyeket a feleségek hoztál,, s így több pénzhez jut az egyház- község, mintha nyilvánosan kiárusítanák a holmit. Nem óhajtja talán az ingeit is visszaváltani? A kikiáltási áruk fél shilling, és egy shillingért megkaphatja, a nyaikkendőt egy pennyre tartottuk, és hat pennyért már el is viheti, az üzletben többet kémek érte.” Így aztán Woody úr visszavásárolt néhány nyakkendőt, de az ingeket otthagyta — Charles miatt. A feleség egész este dúlt-fúlt és elküldött az édesanyjáért, Mrs. Surmiseért. „Rendiben van, jöjjön, aminek jönnie kell. Majd meglátjuk, ki itt a gazda” — gondolta Woody úr. Élvezettel fogyasztotta a vacsorát, pezsgőt is ivott hozzá, s mire Mrs. Surmise megérkezett, készen állt a harcra. Mrs. Surmise egyenesen a lányához ment. Woody hát felvette az ócska felöltőjét és várakozón leült, nem mintha fázott volna, csiak azért, hogy megmutassa, ki itt a gazda. Nos, Mrs. Surmise hamarosan benyitott a szobába. _ és azt mondta: „Hubert, ez szégyen, gyalázat, kelsz fel abból a székből, de tüstént és menj hozzá bocsánatot kérni, különben nem felelek a következményekért!” Mire ő azt felelte, hogy „erre senki sem kérte önt, Mrs. Surmise”. Amikor egy férfinak a kedvenc felöltőjét csak úgy ukmukfukk eladják a háta mögött, akkor ehhez a férfi anyósénak semmi köze, s ha beleavatkozik, csakis a saját felelősségére teszi. Az Öregasszony meg rábámult és azt mondta: „vadállat”, ő meg rá- felelte: „Lehet, de nem magára tartozik, hogy ezt megállapítsa, Mrs. Surmise. Az pedig odavágta neki, hogy részeg és kicsörtetett a házból. Ezekután Woody úr jobban érezte magát, bement a hálószobába és látta, hogy felesége ott zokog. Valójában szerette őt és nem is lett volna vele semmi baj, ha nem befolyásolta volna Charles, meg a kibírhatatlan édes mamája. Az asz- szony azt hüppögte: „sajnálom, hogy eladtam a felöltőt”, a férfi pedig biztosította, ő is sajnálja, hogy eladta a kalapot és sürgősen vissza fogja vásárolni. így aztán mindent elrendeztek egymás között, s a zsibvásár óriási sikerrel zárult. Végül aztán Woody úr a papnak ajándékozta a felöltőjét, hiszen, sohasem viselte és úgyis csak porfogó volt ^— > , » -kt.. tu' Fordította: Zilahi
