Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-17 / 91. szám
Megyénk ifjúsága is készül a IX. Yilágifjúsági és Diáktalálkozóra írta: SEBESTYÉN JÁNOS, a KiSZ-bizottságának Heves megyei első titkára A Világifjúsági Találkozók " mindig nagyon népszerűek. A fiatalok nagy lelkesedéssel készülnek ezekre a találkozókra. Legutoljára Helsinkiben volt a VIT. Nemcsak azokban hagyott maradandó élményt, akik a találkozón részt vettek, hanem az itthon maradt fiataloknak is, hiszen a találkozóra való felkészülés időszakában — a helyi rendezvények, a kis fesztiválok, a külföldi fiatalokkal való helyi találkozások, a VIT tiszteletére indított különböző munkafelajánlások és sikerek, a VIT-en kint járt fiatalok élménybeszámolói, a televízió, a rádió és filmhíradó által bemutatott képek, -- mind mind megismertették a VIT jiagy eseményének programját és célját. A VIT-ek színes, eleven programjai, a külföldi fiatalokkal kötött új barátságok szövései, a bélié és a barátság gondolatának elmélyítése minden VIT-en nagy hatással volt a fiatalokra. Ezért üdvözöljük és örülünk annak, hogy ebben az évben sor kerül ismét, immár kilencedszer a világ ifjúságának nagy találkozójára. Mint az előző találkozókon is, most is ott üdvözölhetjük a magyar fiatalok képviselői között megyénk ifjúságának küldötteit is. Az idén megrendezésre kerülő Világifjúsági és Diáktalálkozó 1965. július 28—augusztusi 7- Sg tart Algírban. E találkozónak különös jelentőséget ad az a tény, hogy először rendezik a fesztivált Európán kívül, egy nemrég felszabadult afrikai országban. Azon az afrikai kontinensen, ahol az utóbbi két évtizedben óriási változások mentek végbe a népek függetlenségéért és szabadságának kivívásáért, hisz 1945 óta 4-ről csaknem 40- *e emelkedett Afrikában a független országok száma. A bban az Algériában lesz megrendezve a VIT, amelynek népe hosszú éveikig tartó hősies szabadságharc árán vívta ki függetlenségét és szabadságát és elindulhatott a gazdasági és kulturális felemelkedés útján egy új társadalom felé. A IX. VIT jelszava: Szolidaritás, béke és barátság! E jelszó kifejezi a világ ifjúságának egységét a nemzeti függetlenségért, a függetlenség megszilárdításáért, a békéért és a barátságért. A „béke és a barátság” volt az eddigi fesztiválok fő gondolata. E gondolatok mellett a IX. VIT jelszavában a szolidaritást is hangsúlyozzuk, amely a forradalmi ifjúsági mozgalmak egységének megerősítését tűzi célul. Kifejezi, hogy a IX. VIT szolidaritását nyilvánítja azokkal, akik a nemzeti függetlenségük kivívásáért és megerősítéséért harcolnak, akik népük akaratából új társadalmat építenek, akik a kizsákmányolás ellen küzdenek, s az emberi jogokat követelik. Kifejezi összefogásukat azoknak, alak a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért, az általános és teljes leszerelésért küzdenek. Akik az emberek és népek közötti békéért és barátságért munkálkodnak szüntelenül A szolidaritás kifejezi a három nagy forradalmi erő, a szocialista országok, a forradalmi munkás- és demokratikus mozgalmak és a nemzeti függetlenségi harc erői egységének, összeforrottságá- nak erősítését. Hiszen ez az alapvető feltétele annak, hogy legyőzhessük a közi» fő ellenséget, az imperializmust, a gyarmatosítás, a világháború erőit. A Magyar Kommunista If” júsági Szövetség központi bizottságának határozata is hangsúlyozza, hogy erősíteni kell szolidaritásunkat a világháború. az imperializmus leg- agresszívebb erői ellen, a békéért, s a barátságért küzdő népekkel és fiatalokkal. Napjainkban is látjuk, hogy az imperialisták, ahol csak tehetik, igyekeznek meggátolni a gyarmati népek felszabadításét. Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában egyaránt, mellyel szemben a világ haladó erőinek egységesen kell szembeszállni. A szolidaritás és a világbéke megőrzése szervesen összefügg egymással, elengedhetetlenül fontos része a nemzetközi imperializmus elleni harcnak. Ezért helyeseljük a VIT jelszavát, rokonszenvezünk mindazon népekkel, amelyek harcolnak jogaikért, függetlenségükért és saját belátásuk szerint új társadalmat építenek hazájukban. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség, a haladó ifjúsági mozgalmak eddig is jelentősen hozzájárultak a béke megőrzéséhez, az egység megszilárdításához és a haladó erők összefogásának erősítéséhez. A Világifjúsági Találkozók is elősegítették az öt világrész fiataljainak barátságát és békeharcát. A moszkvai világifjúsági fórumon elfogadott jelszó a világ haladó ifjúságát egységre hívja fel a győzelem kivívására. Az egység és a szolidaritás alapja a szocialista világrend- szer, benne hazánk gazdasági, politikai, társadalmi és katonai erősítése. Minél erősebb és magasabb a szocialista világrendszer, annál nagyobb erkölcsi és anyagi segítséget tud nyújtani a felszabadulásukért s önállóságukért küzdő népeknek. M inél sikeresebben küzdenek a népek szabadságukért, annál kedvezőbb feltételek mellett építhetjük mi is a szocializmust. Ennek kölcsönhatása az, hogy a szocializmus, a mi eredményeink, optimizmussal töltik el a felszabadító mozgalmak harcosait, ösztönző erőt adnak harcukhoz, amelyet a tőkés kizsákmányolás ellen nemzeti függetlenségükért folytatnak. A IX. VIT-re mi, magyar fiatalok olyan időben készültünk, amely időszak egybeesik hazánk felszabadulásának 20. évfordulójával és a VI. KISZ- kongresszus határozatainak végrehajtásával. Mi úgy tesszük magunkéra helyesen a VIT jelszavát, ha valamennyi fiatal saját mun- keterületén, üzemében, falun a tsz-ekben, az iskolákban és az élet minden területén egyaránt jól végzi el saját gazdasági és társadalmi feladatát, s ezzel hozzá járul a szocializmus anyagi, társadalma erejének növekedéséhez, A felszabadulásunk 20. évfordulójára kibontakozott szocialista munkaversenyt a VIT tiszteletére, a fiatalok kezdeményezésére tovább visszük és szélesítjük. A fiatalok munkájának fő meghatározója a VIT-re való felkészülés időszakában is, hogy a KISZ VI. kongresszusa által elfogadott akcióprogram végrehajtásáért a helyi adottságoknak megfelelően minden lehetőséget megtegyenek. A IX. VIT-re való fölkészülés megyénkben is már az év elején megkezdődött. A helyi járási, városi és megyei Ki mit tud?- vetélkedők is ennek a jegyében zajlottak le. E népszerű Ki mit tud?-vetélkedőn a fiatalok kétszer annyian vettek részt, mint az elmúlt években. Színvonalban is magasabb volt a múlt évieknél, ennek eredményeként a tv képernyője elé is került két fő a megyéből. r Mjból megkezdődtek a VIT u élménybeszámolók, amelyeket azok tartanak, akik részt vettek az elmúlt VIT- eken. Felelevenednek azok az élmények, amelyek a fesztiválok történetéről, eseményeiről szólnak. Kulturális szemléket és helyi kisfesztiválokat tartunk május és június hónapban járásonként és a megyében is több helyen. Így például a hatvani járás és város fiataljai a selyp-vö- rösmajori MTH-iskola szép kertjében rendezik meg a járás és város ifjúságának találkozóját. Ezeken a helyi színpompás kis fesztiválokon is a VIT gondolatát és eszméjét kívánjuk a fiatalokban még jobban elmélyíteni és fifejezés- re juttatni. A Világifjúsági Találkozó megnyitásának napján VTT- tüzeket gyújtunk valamennyi községben, amelyet színes és hangulatos kultúrműsorral kötünk össze. A mi megyénkben is már több KISZ-alapszervezet és úttörőcsapat elkezdte az ajándékok készítését, amelyeket a magyar delegáció visz majd el Agírba és adja át emlékként barátságunk jeléül a más országokból jelenlévő fiatalok képviselőinek. A VIT-re való felkészüléshez tartozik a fesztivál anyagi alapjának megteremtése is. A kibocsátott VTT-sorsjegyek eladása is ehhez járul hozzá. Ezért vontunk be ennek a terjesztésébe minden KISZ-tagot és úttörőt — magyarázva ennek politikai jelentőségét — ezáltal is érdekeltté akarunk tenni valamennyi fiatalt a VIT előkészítésének ezen formájában is. Biztosak vagyunk benne, hogy a IX. Világifjúsági Találkozó ismét hozzájárul a világ haladó ifjúságának egységéhez, a béke megszilárdításához és a barátság elmélyítéséhez. A magyar fiatalok küldött *■ teit, megyénk ifjúságának küldötteit azzal küldjük e szép és megtisztelő útra, hogy járuljanak hozzá a VIT jelszavának elmélyítéséhez. Szerezzenek minél több barátot országunknak, a magyar ifjúságnak^ Én megmondom őszintén, hogy az a súlyemelő hapsi nekem irtóztatóan szimpatikus volt. Tudom én, hogyne tudnám, eleget hallottam már róla, hogy az a tortaevő izomkolosszus negatív figura, meg aztán irtóztatóan buta és aztán irtóztatóan szerelmes lesz. De, ahogy az a nyuszikákkal bánt, meg az a csuda klassz hecc a házassággal, s ahogy dobta a csajt, hát az valami kolosz- szális volt. Meg & aztán alig dolgozott és mégis tele volt stexszel Hát nem izgal mos? Nem beszélve arról, hogy az a Savanyú Jóska, az a mérnök, hát a Wartburgján kívül igazán nem tudnám, hogy mit irigyeljek rajta. Ha pozitív figura, akkor is már inkább a súlyemelő a belevaló srác ... Köszönet a televíziós bácsiknak és néniknek, hogy én, mint 11 éves, megnézhettem ezt az irtóztatóan klassz filmet! (-6) Lj szobrokat kap Gyöngyös Gyöngy«» közterem, összesen három szobor áll Nemecz Józsefnek, a Tanácsköztársaság hősének mellszobra, a Huszár szobor a Jókai utca elején, amelyről csaik kevesen tudják, hogy Kisfaludy Stróbl Zsigímond alkotása, valamint a kaikassal viaskodó gyerek kis bronzszobra az áruház kirakatsora előtt Ez az három szobor a kevésnél is kevesebb kettőt közülük az utóbbi években állítottak fel, ami ugyan bizonyít,, ja a város vezetőinek érdeklődését, a műalkotások iránt, de közel sem olyan mértékben, mint amennyit a fejlődő város megkívánna. Érdemes egy mondat erejéig azt is megemlíteni, hogy a Kisfaludy Stróbl bronz-szobra nagyon rossz helyre került. Örömmel tájékoztatjuk ezek után olvasóinkat arról, a kezdeményezésről, ami csak az utóbbi napokban indult el: a városi tanács több új szobor felállítására folytat tárgyalást a Képzőművészeti Lektorátus illetékeseivel. Vak Boty- tyán kuruc-generális neve ösz- szekapcsolódott Gyöngyössel, ezért érthető a törekvés, hogy méltó emléket kapjon a város központjában, a Szabadság téren. Amennyiben a Művelődésügyi Minisztérium képző- művészeti főosztálya hozzá járul. a városfejlesztési alap terhére pályázatot ír ki a városi tanács a szobor elkészítésére. Régi hiányt pótol a tanács azzal, amikor az új déli városrészben, ahol eddig már másfél ezer lakás épült, a modern környezetben szobrot állíttat Ennek a képzőművé_ szeti alkotásnak, amelynek tél mája még nem alakult ki, még ebben az évben a helyére kell kerülnie az elképzelés szerint A város és környéke szőlőkultúrájára kellene utalnia annak a szobornak, amit a MÁVAUT pályaudvar melletti térre, a Borforgalml Vállalat épülete elé kerülne. A korszerűsített, külsőségében is mutatós strand területe szintért igényel szobrot Hangulatilag kedvezően befolyásolná a környezetet a témájában ide illő képzőművészeti alkotás. Ezek a már meghatározott tervek. A jövőt illetően olyan megállapodás született a városi tanács és a lektorátus között. hogy a város egyéb közterein szobrot vagy emlékművet csak abban az esetben terveznek felállítani, ha a városrendészeti tervek megváló-' sításával az érintett területek' végleges formája már kiala„ kult Erre a megszi rításra szükség volt, csak így lehet elkerülni az ötletszerűségből fakadó esetleges stílustalan^ ságot (gr. molnár) Nehéz időben, fontos posztokon Mara őrnagy — a rendőr néni Jó ember? Nem tudom. Semmi esetre sem Jóságos”. Annál fajsúlyosabb. Megfontolt határozottsága mögül imponáló belső rendezettség sugárzik. „Ügyfelei” rendőr néninek szólítják. Barátainak: Mara, egy tizenöt éves fiú, meg egy tizenöt éves leányka édesanyámnak nevezi. Hivatalosan Szántosi Jánosné rendőrőrnagy. Két évtizeddel ezélőtt — a demokratikus redőrség megalakulásakor — Mara úgy gondolta, jelentkezik a testületnél irodakisasszonynak. Kezdettől fogva a kis csavargók ügyét intézte? Mosolytalanu! válaszol: — Az akkori beszerző csoportnál adminisztráltam az élelmiszeradagok elosztását. Olaj. bab, melasz... Hiszen emlékszik, nem? Azt mondta, megvertem. .. — Hogyan került a gyermekvédelemre? Arca rezzenetlen, hangja tárgy-'lagos: — Ide helyezték. 4 'rmmusi&j 1965. április 17., szombat — Az ember azt hinné, nő létére a feladat érdekessége és emberi oldala vonzotta? — A feladat érdekességét és emberi oldalát igazán csak az ismerheti, aki már belekóstolt. — Mióta foglalkozik gyermekvédői emmel ? — Tizenhat éve... Emlékszem, egyszer egy fiút kísértem le vidékre, intézetbe. Később megtudtam, azt beszélte rólam, megvertem a vonaton. Hosszú, vállas, nagy kezű és lábú suhanc volt. Hozzányúlni sem mertem volna. És azt mondta: megvertem... Arcán megint nincs mosoly. Sem elnéző, sem megbocsátó. — Ütött már meg gyereket? A két fekete szem félizzik; a szép rajzú, határozott száj most először hajlik mosolyra: — Megütni... A gyermekeket nem szabad ütni. Nemcsak pedagógiai okokból. Egyszer behoztak hozzám egy 11 éves fiúcskát. Miskolcról szökölt. Képzelje, Miskoletól Pestig vándorolt, hogy megkeresse az édesanyját. A gyerek házasságon kívül született, apja nevelte. Tudja, hogyan? A kisfiú intőt kapott, az apja pucérra vetkőztette és a meztelen gyermeket szíjjal verte. Tele volt a kis teste szörnyű külsérelmi nyomokkal. Egy intőért... Kérdeztem tőle: kisfiam, sírtál, miközben vetkőztél? Nem, mondta, az apám ott ült mellettem a konyhában, amíg kibújtam a ruhámból, én meg csendben voltam... Most már nem Mara beszél, hanem Szántosi Jánosné rend- őrőmagy. — Érti? A gyerek csendesen vetkőzött... Tudja, mi van ebben? — A tizenhat esztendő alatt körülbelül hány kis ügyfél fordult meg a keze alatt? — Legalább tizenötezer. Patkányok szaladgáltak — Sokat fájt értük a szíve? Hosszú ujjú, keskeny keze végigszánt sima, ezüstös haján. — Most mondjam azt: anya vagyok? A kezdet kezdetén gyakran éreztem magam tehetetlennek. Szegények voltunk, a gyermekvédelmi osztályt a semmiből kellett teremteni, éppen úgy, mint a háború után minden mást. Gyermekeinknek valamikor nem tudtunk többet nyújtani, mint egy vaságyat, pokróccal. A régi, korszerűtlen helyiségekben patkányok szaladgáltak, a gyerekek seprővel vágtattak utánuk. — A pokrócon és ágyon kívül ma mi jut az osztályra kerülő kiskorúaknak? — Ágy? Rekamién alszanak. Az éjjeliszekrényükön színes szőttes van, szobájuk falát különböző, finom pasztellszínekre fesitik. Színesek, vidámak a szőnyegek — természetesen fehérneműt is adunk —, megpróbáljuk megteremteni mindazt a külső környezetet benn, amit ezek a gyerekek otthon nem kaphattak meg. — Nem fáradt bele még a kisiklott kis sorsok sínre rakásába? 4 Arca isméit zárt — de a hangja puha: — Mindent meg lehet szokni. De elfáradni nem lehet. Ha egy-egy elesavargott gyerek megkerül, s itt a szobámban összeborul szüleivel, még mindig meghatódom. — Milyenek a csavargó gyerekek? Ismertető fele: gyönyörű — Ha a szülőket hallgatja az ember, amikor megadják a személyleírást: minden eltűnt kamasz vagy fruskalány gyönyörű. Milyen furcsa ez. Beállítanak ide apák, anyák, kétségbeesetten vagy felháborodva, s amikor felszólítom őket, adják meg a személyleírást, hirtelen megváltozik az arcuk. Sugárzó lesz, büszke. Kiderül, hogy az ő gyerekük legfontosabb ismertetőjele, hogy nagyon szép. Az adminisztrátorból lett őrnagy két évtized alatt pszichológussá és pedagógussá formálódott. Ez természetes. Nemcsak azért, mert munkája megkívánta, hogy különböző tanfolyamokat végezzen; a gyakorlat kifinomította emberismeretét, léleklátását. — Az ide ,rerülő gyerekek hazudnak. Min hazudnak. A tizen,T «. .. -:dő alatt egyofier. rem kellett felemelnem a hangomat, — csak - ndest ■n megkérem őket: most mo ndd el ügy. ahogyan volt. Es mondják Az igazat mondják. — Tulajdonképpen munkájának mi a közvetlen célja? — A megelőzés. El, kell érnem a hozzánk kerülő gyermekeknél, hoigy többé ne találkozzunk velük a rendőrség gyermekvédelmi osztályán. . — És sikerül? Rágyújt, hosszan nézi cigarettája pairazsát: Horgolótű — erdőzűgás — Nem mindig. A szülők sokat vétenek. Nehéz rendbe rakni, amit ők elmulasztanak. Igaz, néha elég egy simoga- tás... Meg kell ölelni őket, akkor megnyílnak, újra gyerekek lesznek, lehámJik róluk a nyegleség, megkapják azt, amit tulajdonképpen otthon kellett volna kapniok. Az őmagynő nagyon megtanulta: az emberré formálásnak mennyire biztos eszköze a szeretet. Talán ez az oka. hogy saját gyermekeinél — ha lehet — még fokozottabban használja a gyengédség, a megértés bensőséges megnyilvánulásait. — Sokáig emlékszik az arcokra, nevekre? — Jó memóriám van. Nem az esetek — az emberek maradnak meg emlékezetemben. Kár, hogy amikor elkezdtem ezt a munkát, nem kezdtetni egyszersmind feljegyezni magamnak mindazt, ami szép» különös vagy tanulságos benne. De a fejemben, itt, a homlokom mögött kis emberek végtelen nagy arcképcsarnoka ic':‘arozódott eh Megismerem őket , ■ o, a han-guk a fülemben maAd. napi ne:.ka . ••inas '.- hatásét? — Nyomasztó? Nö-íi oó, \ tenni vágyó embereket . milyen nyomasztó élmény nem zsibbaszthatja el... Ez a munka pedig hallatlan tettvágyat és erőt igényel. El kell intéznem* hogy az elém jutó gyerekek munkát, biztonságot, önbizalmat — értelmes életet kapjanak. Aztán arról beszél, mennyire szeret horgolni. Szenvedélyesen. És szereti az erdőket, hegyeket. — Nem tudom elviselni — mondja — a síkságot, idegesít, ha messze van a látóhatár. Ezért érezte jól magát Prágában, Brünnben — ezért szereti az útleírásokat, amelyek a pihenés óráiban erdőzúgást, sziklákat, tengermorajlást hoznak köréje. — Mi hangolja le? — Amikor ugyanebben a szobában vagy a gyermekbíróságon viszontlátom valamelyik kis csavargómat. Öröme a család, szórakozása a kézimunka, célja, hogy visz- szaterelje a társadalomba a kallódni induló, kezdő embereket. Huszonnégy karátos asszony rendőr, Mara. híóti Hoaa
