Heves Megyei Népújság, 1965. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-17 / 91. szám

Tavaszi feladatok 1 a mezőgazdaságban Az időszerű munkákról nyilatkozik a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője Munkatársunk felkereste Vajda Lászlót, a megyei ta­nács vb mezőgazdasági osztá­lyának vezetőjét, és arra kér­te, hogy nyilatkozzék az eddig végzett tavaszi munkákról, valamint a soron következő fel­adatokról. Hogyan értékeli az eddigi tavaszi munkákat, mi az előny, s mi a lemaradás a tavalyihoz képest? — A tavaszi mezőgazdasági munkák végrehajtását igen gondos és körültekintő szerve­ző munka előzte meg. Egyrészt biztosítani kellett a terhelés­hez szűk -’s anyagi és mű­szak' feltételeket; másrészt fel íteilc i; kí.zí eni az irányító . ;j> ■ . termelő üzemek vt e i lem utolsósorban n te. szövetkezetek tagsá- • e. J tek ntetben lényeges rérués .oh rogy az elmúlt év u:a ra1'- alapján lássunk nun....hoz. .-ízen a téren nagy >egítsc«,'.-t kintettek a megyei, .! ás ■ r - (ás tanácshatávoza- irányt mutattak a u n -s adatok szervezésé- ■ i... iiajtására. Az elő­»éügi'és időben történt, az idő- árés is kedvezőbb volt, mint *wly. m. mintegy két hét­tel eiőbb sikerült a tavaszi munkákat megkezdeni. Ezt bi­zonyítja az is, hogy amíg ter­melőszövetkezeteink 1964. ha­sonló időszakában a mák. a borsó vetését alig 60 százalék­ban végezték el, addig az idén már végeztek ezzel. A cukor­répának több mint a fele a földben van, tavaly ilyenkor csak 12 százaléka került elve­tésre. Az őszi gobonák fejtrá­gyázása a tervezett területen megtörtént és a tavaszi árpa vetését mintegy 90 százalékban elvégezték a termelőszövetke­zetek. Lényegesen nagyobb te­rületen történt meg a kom ta­vaszi zöldségfélék magvainak elvetése és a palánták kiülte­tése is. Ezek az eredmények kétségkívül előnyt jelentenek a tavalyi évvel szemben. Előny az is, hogy a csapadékos időjá­rás következtében több a talaj nedvesség tartalma is. i Mindezek ellenére- vannak ■ s-irbdhtebéd származnak, hogy a szl(J*dcc2eteie egy rcsze a n-uitTv "szén megleseli a ku­koricaszár betakarításával és a mélyszántást mintegy 25 ezer holdon nem végezték el. Ezeket a munkákat most kell pótolni, ami nagyban hátráltatja a ta­vaszi munkák végrehajtását. Nem egy olyan termelőszövet­kezetünk van — különösen a hevesi és füzesabonyi járásban —, ahol az elmaradt mélyszán­tás miatt a területnek 30—10 százalékán meet kell végezni a megkésett munkákat. Ezekben a szövetkezetekben maradtak el a tavaszi árpa vetésével is, mint a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben, ahol most végzik a kukoricaszár be­takarítását és valamennyi so­ron következő munkát a gazda­ság egész területén. A Tisza menti termelőszövetkezetekben vannak olyan területek is, ame­lyek víz alatt állnak, a túlzott talajnedvesség is késlelteti a munkákat. Ezeket figyelembe véve is a tavaszi munkák vég­rehajtásában a megyei eredmé­nyek jobbak, mint tavaly, ezen­felül a termelőszövetkezeti pa­rasztság hozzáállását és szorgal­mát illetően sincs hiány. A kővetkező hetekben melyek a legfontosabb ten­nivalók a mezőgazdaságban? — Az elkövetkezendő napok­ban, illetve hetekben a legfon­tosabb feladat mezőgazdasági üzemeinkben, hogy a tavaszi árpa-, a cukorrépa-, a lucema- és vöröshere-vetéseket befejez­zék. a lehetőség szerint hozzá­kezdjenek a kukorica vetésé­hez. A tavaszi árpa vetésénél meggondolandó, — különösen ott, ahol a legrövidebb időn be­lül nem tudnak végezni a ve­téssel, — hogy érdemes-e már földbe tenni a vetőmagot. Véle­ményem szerint, ha ezen a hé­ten nem tudták elvetni a tava­szi árpát, úgy sokkal helyesebb, ha kukoricával vetik be ezeket a területeiket, mert így lényege­sen jobb eredményt tudnak el­érni, mint egy megkésett, gyen­ge árpaterületen. Alapvető fel­adat, hogy a kukorica vetését április végére mindenütt befe­jezzék. Tavaly április végéig néhány hold kivételével földbe került a kukorica és ennek kö­vetkeztében az utóbbi évek leg­nagyobb termésátlagát érték el a Uvn előszövetkezetek. Nagy gondot feli fordítani a takarmányok termőte- nek növelésére. Ez an- ,s fontosabb, mert a lu- és vöröshereterületek- nek mintegy felét az egér, a víz és a fagy kipusztította. Mindazokon a területeken, ahol a fenti okok miatt egy- egy lucematáblán a kipusztu­lás 60—70 százalékos, ott nem szabad kiszárítani a növényt, hanem feltétlenül meg kell hagyni magnak. A kiszántott lucematerületek helyén rész_ ben kukoricáit részben borsós napraforgót, vagy borsós ku­koricát termeljenek a szálas takarmányok pótlására, továb­bá a rendelkezésre álló, illetve biztosított egynyári szálas ta­karmányok vetőmagjának megfelelően, takarmányt tér- ; meljenek. A rétek és legelők j gondozásával biztosítani kell, ' hogy minél több szénát tudja- j nak betakarítani a szövetke- j zetek. Ezekben a napokban a kö­zös gazdaságok minden erőt mozgósítsanak a talaj előké­szítésére, a vetések legrövi­debb időn belüli befejezésére. Kivétel a fagyérzékeny növé­nyek szabadföldi kiültetése, de ezen a téren is arra kell töre­kedni. hogy a helyi adottsá­goknak megfelelően, minél több korai szabadföldi növé­nyünk legyen. Minden tekin­tetben sürgős a szőlő, a gyü­mölcs metszési, illetve növény, védelmi munkáinak időbeni elvégzése. Feladat a vegysze­res gyomirtás, ezzel egy idő­ben a levéltrágyázási munkák végrehajtása. Egyes növényfé­leségeknél megkezdődött a nö­vényápolási munka, amely ugyancsak nem tűr halasztást. Milyen eredménnyel járt a pocok irtása? — Az ütemterv alapján me­gyénkben március 22—31-ig kellett végrehajtani a pocok­irtást. Ezt a munkát a közsé­gek arányát tekintve, mintegy 92 százalékban végeztük el, mert voltak olyan községek, ahol a ragadós száj- és kö­römfájás miatt, erre csak az ütemezett határidő után kerül­hetett sor. Megállapításunk szerint, a községi tanácsok irányításával ez a társadalmi munka sikeres volt, mert a lakosság megértésével és jé hozzáállásával párosult. Az eddig végzett munka és a megtett intézkedések biztatóak, minden remény megvan arra, hogy a szövetkezetek eredmé­nyesen gazdálkodjanak és a tervezettnél is több árut adha, tunk a népgazdaságnak — fe­jezte be nyilatkozatát a mező- gazdasági osztály vezetője. <V* CSODABOGARAK -­-WW-WVx-o’V-WV'* »•*»”« MAKLÁRI ÜT déli végén húzódik keresztben a Nemecz József utca —, amelynek ház­számozása tekintetében nincs párja széles e hazában, de ta­lán a kerek világon sem. Az utca nyugati szakaszának páros számozású oldala a keleti sza­kaszán páratlan sziámozásúban folytatódik s ugyanígy a párat­lan számozású oldalon páros számozású házak következnek! Ember legyen a talpán, aki itt megtalál a házszámozás alapján valakit! A közelmúltban egy beteg­hez hívták a körzeti SZTK- doktort, akit hosszú bolyongás után csak egy „bennszülött” tu­dott a titok nyitjára vezetni. Ha már eddig nem vették észre az illetékesek, — leg­alább mihamarább köszörüljék ki a vaskos csorbát! ★ A tisztaság fél egészség! — hirdeti a régi magyar közmon­dás, de erre hívták fel a közeli napokban szerte a városban a lakosság figyelmét a Vöröske­reszt plakátjai is. Sajnos azon­ban, nem mindenki szívleli meg a jó tanácsot s fittyet hány a köztisztaságról szóló ta­nácsrendeletre is! Sajnos, ezen a téren az Eger patak szom­szédságában, közelében lakók járnak a dicstelen élen. Végig a patak mentén szemétdombok, szemétkupacok tornyosulnak a házak tövében, a patak partján, vagy éppen a patakban. De amíg a város belsejében nem látható a szenny mindenki által, addig a város déli részén, a Csákó városrész mentéi! húzó­dó patakpart végesten-végig gyöngyfűzésszerűen kisebb-na- gyobb, vagy éppen hatalmas szemétkupacokkal, dombokkal szennyezett, csúfított! S ne fe­ledjék az illetékesek, hogy mindez a város egyre kulturál­tabbá váló családiház-negyedé- ben, szemben a modem Had­nagy utcai lakóteleppel... Ha eddig nem járta végig a patak partját a városi tanács illetékese, — azt sürgősen meg kell tennie és az érvény ben lé­vő köztisztasági tanácsrendelet alapján, kellő szigorral tiszta­ságra tanítani a rákoncátlanko- dókat... Ne feledjük: ma már erről a területről is hetente kétszer rendszeresen elszállít­ják a szemetet ★ i AZ EGRI VAR LAbANÄL fekszik a kedves kis Dózsa György tér, mint az idegenfor- galmilag egyik legérintettebb gócpont. Kétségtelenül jól megválaszt­va, itt áll az egri ajándékbolt Azt hinné az ember, hogy a ki­rakat tele van egri, vagy leg­alábbis magyar vonatkozású kisebb-nagyobb emléktárgyak­kal. De ezzel szemben ott lá­tunk a kirakatban egy NDK- beli piperedobozt, sőt uram bo­csáss, még egy kínai karóralán­cot ... Ezek bizony semmi eset­re sem egrinek mondható aján­déktárgyak. A furcsa a dolog­it ban még az, hogy minder német házaspár hívta fel s\ rr ve figyelmemet. Joggal furcsa-- lotta ezt az egri csodabo* r i . világot járt német keres .ele . mi szakember. Ha kaph e tárgyak a kis üzletbe leg alább ne tegyék a kirak; ba mert nem odavalók! ★ Még az ősszel, régen vártán, lebontották a Trinitárius utcai iskola déli nagyudvara e ló ósdi, primitív kis házi épületet azonban csak i igj j v- t ból bontották le s ma is ott ki­áltanak elégtétel után a sok he­lyen derékig érő romos faltra^ J radványok, ott maradt törme­lék. Amennyire örült a körn . k lakossága az ósdi viskó GK» =■- sének, éppen annyira b< • za” • ja a felelőtlen, félig munka — éppen a város demebb iskolája tőszó - !- ságában! De nem csupár a kői - nyékbeliek hosszan koe : k a hanyagságon —, mivel it • --••t a városunkban járó id.-: v:eh útja a híres Szépassaor yvoígg - be. i ? t r *­d­t NEM ÉPPEN DICSÉRŐ- ' * nyilatkozott a „rnűemié . ror [b ról a közeli napokban egy Eger J - ben járt budapesti id< cenfor -u-t galmi szakember sem. (A . Reméljük, hogy röv d h - r belül eltüntetik az ill« ezt az egri csodabogara Sugár Hazánk, leg­magasabb he- ! gyének, a Ké­kednek szépsé­gét mindany- vyian csodál­juk és elra­gadtatással szólnak róla a külföldiek is. Nagy gondot okozott azon­ban a vízhiány. Végre elké­szült a kékesi víztároló, a két. egyenként ezer köbméteres víz­tartály a. kör­nyék forrásai­nak vizét gyűj­ti össze. A víztároló teljes egészé­ben ellátja a kékesi Állami Gyógyintézetet kiváló minősé­gű vízzel. XÄ\\V^\\\VÄ\«\\\\\\\VÄ\\\\\\\VW.\Ä\VM»\VÄ\\\\\\\\\V»\\\\N!mÄ\\V«A\«^VÄ\\\^^^ P A T A k y Dezső ■Mi-'­A lépcső tetején a vaskor­inak támaszkodott, halkan öszönt és mondta, szeretne izalmasan beszélni velem, — Én is szoktam írni. No- ellákat, ugye... Á1rrw>s. gyulladásos szemű reg volt. Széles arccsontjai Jatt becset1 viaszsárga bőre, tinikor beszélt, mint vékony mftya. megfeszült. Ismertem i iasbélafinict .a Uioui öreget, akik fenn élnek a hegyen. A szociális otthonban. Ha a vá­rosba indult, ott v‘tt el útja ablakom alatt. Számítottam -legalább 70—75 évesnek. — Mióta ír? —- .. .TTOfTtr negyven eszten­deje. — Negyven? — hökkentem meg. — Ez nem olyan sok — -mondta, - * ­dezett betont méregette. — Amit írtam, az még kevesebb. Állt a korlátnál, szomorú arccal meredt maga elé és szürke kabátját igazgatta. — .. .Azelőtt, tudja, reszelő, vágó voltam. Ritka iő mester, ség. Ebben élt az aPám. nagy­apám, s neki az apia is. Apám­tól örököltem a szerszámokat és egy vasládát is. A láda ben, abban voltak a szerszá­mok, meg az írások is. Napjá­ban bezárkóztam a műhelybe és írtam, ami eszembe jutott... Tudja, négy gyönyörű gyerme­kem volt. Meséket gondoltam íki magamlbam, leírtam és es­ténként azt mondtam el az én porontyaimnak... A háború alatt a ládának mindenestől nyoma veszett. — Azóta nem írt? — Meséket már nem. in­kább csak történeteket. És azo­kat is legtöbbször akkor, ha már élni se nagyon volt ked­vem ... Idegesen megmozdult, in­dulni készült. — Biztosan zavarom magát, ugye. — Dehogy zavar — tilta­koztam, eléje toltam a szé­ket. — Üljön le, fáradt lehet. Leült és botját a térdének támasztotta. — ... Négy gyönyörű gyér. nékem volt. Felneveltem va­lamennyit, embert faragtam belőlük, úgy segítettem vala­mennyit, hogy könnyebb le­gyen az életük. Könnyebb az enyémnél. Meg is fizettek ér­te... Feleségemet eltemettem és nem sokkal utána kilöktek a házból. A házamból, amit keserves verejtékkel építet­tem, aminek minden téglájá­hoz nélkülözés és szenvedés tapadt. Igaz, magamnak kö­szönhettem az egészet. Né­gyükre írattam a házat, hadd érezzék a jóságomat. Meg sem kérdeztek eladták a fejem fö­lül a fedelet, s még azt se mondták: ..öreg, dögölj meg!” Törvényre nem mentem, nem is akartam menni. A törvény biztosan '.azat adott .volna nekem, hiszen fillémvi pénzt "JMMP mondtak volna rám az embe­rek?! Meghúztam magam egy kis fészerben. Trógeroltam, kétkerekű kocsival szállítot­tam a kofák zöldségeit. Amit a fáradságomért kaptam, elég volt élelemre, meg vettem ir­kát. írószerszámokat. Ha ír­tam, az nagyon jó volt Cigarettával kínáltam, rá­gyújtottunk mind a ketten. Az öreg erőlködve, hangosan szip- pantgatta a füstöt. — Egyszer aztán már az írásban se találtam semmi örö. met. Kimentem a vonat elé. Jobb kezem maradt a kerekek alatt... A kórházban tudni akarták, vannak-e hozzátarto­zóim, feleség, gyerekek. A gyermekeimet, akik az én erőmből lettek emberek, leta­gadtam. Beutaltak a szociális otthonba. Nem panaszkodha­tott!, igazán. Csak rossz, hogy senki felém se néz, nem láto­gat — Igen, igen... — attól féltem, nem mondja végig a történetet. — ... Vannak azért bará­taim. És tudja, a bal kezem... Van ott nálunk egy fiatal lány. Doktornő. Unokám lehet­ne kétszeresen. Az a doktornő mesélt nekem egy íróemberrő], akinek rózsatövis szúrta meg a jobb kezét ék megtanult írni a bal kezével. — Jókai. — .. .Megtanultam írni én is a bal kezemmel. Tessék, itt ebben a füzetben vannak a legjobb írások. Nem azért ír­tam egyiket se, hogy hát pén­zért ... Tudja, írtam, mert olyan muszáj volt... Olvas­son belőle valamit és mondja meg. érdemes-e csinálni? Kék fedelű, vonalazott íuze­— Tudja, az a fiatal lány, a ® doktornő, már mindegyiket ol- ; “ vasta és dicsérte. De, tudja, ! ő mégiscsak orvos, aki gyó- afc gyít... a biztatásával is. És aj ugye. legfeljebb receptet ír. A vékony, szálkás betűk ug­ráltak, összefolytak szemem w előtt. Nem emlékszem arra, mit olvastam. Nem emlék­szem egy mondatra, egy szóra sem. Az öreget figyeltem in­kább, a testéhez simuló üres^ kabátujjat. beesett, barázda partú szemét, amely rebbenve leste az ujjaim között zizeg: ^, papírlapokat. Torkom ősszé. szorult. — Nem volt igaza abban,, amit a doktornőről mondott — szóltam. — Nem udvarias-' z-. Ságból dicsérte az Írásokat. « Valóban szépek, mind. És arra gondoltam, ha negy­ven évvel előbb állít be hoz­zám ezekkel az írásokkal, ak­kor se mondhattam volna ne­ki mást. Valami hiányzott az életéből ennek az embernek, s a hiányt az írás pótolta, azzal gyógyított magát. Visszaadtam a füzetet. Az öregnek reszketett a keze, amikor visszadugta a zsebébe. Lassan lebotorkált a lépcsőn, csendesen köszönt és elindult, fel a hegyre. Arra, ahol szép szál fenyők állják körül a ré­gi. oszlopos épületet — öre­gek, magukra maradottak, százszínű, sorsú emberek utol­só otthonát. Botjának koppa- násait sokáig hallottam a kö- / vékán. MPÜMG 3 sgpmjpi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents