Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-12 / 60. szám

TEkmLStZÖVÍTKHETPm • .■••a*«*» te ß & .«fja? “ m nagyanyó, a Lajos bácsi féle­sége, aki a tejet szűri, csendes szeretettel szemléli őket... Mindig morognak, de azért szeretik egymást. A vénember azt mondta az este: Fogni a pénzt, anyja, megvesszük azt a robogómotort ennek a de- zentornak. A gyerek is han­gosra kapcsolja a rádiót, ha azok a régi szép nóták csen­dülnek fel benne, hogy a nagy­apja is hallja, vasárnap a misét is megfogja az öreganyjának, s a pénzt is odaadja, csak titok­ban kéricskél vissza belőle ... Délkeletnek mordul az ég. — Idő készül! — mondja Lajos bácsi, és hasogatni kezd a vastagja combját, ott, ahol az olasz íront Hétközség fennsík­ján átszaladt rajta a golyó. — Üssön beléd az istennyi­la — évelődik Pista, és nagyot markol a csáléfülű birka tő- gyén, mert nehezen indul tőle a tej. De azt ' megvárja türelme­sen, míg a fejes befejeződik, valamelyes fejmosás után a „piros” a Pista „jakója” zse­bébe kerül, s a bojtár kerék­pár-szamárra szállva elkariká- zik a faluba ... Hanem akkor akkorát dör­dül, hogy a völgyet is kes­kenynek találja, sokszoros Visszhangot ver a Cserhát, és a Mátra falán... Lajos bácsinak éppen annyi ideje van, hogy tető alá terel' az elszcledt juhokat. Az öreg­asszony olyan sűrűn cseréli Is lenre a Jézust, Máriára, a fi­át, hogy az ura elánja a vé­gén-. — Ne litániázz mar, főzzél lebbencset inkább... Éppen rágyújtani készül, amikor távol azt a fehérséget észreveszi. Juh az, bitang. Szűrt kanyar it a nyakába, ér­te meg/. Hát a Parázna. Széj­jel rakja a lábát, a hátulja szivárog. Elleni akar... — Rád is jókor jött... — évelődik vele. Nyögve felveszi s görnyedve vonszolja a ho- dály végébe, ahol zsákokba tömve ott várakozik a sok-soK gyapjú. A Parázna keservesen •réget, a fejét feltolja az öreg hóna alá, s a kutyák csaholva futnak utánuk... Az ég egybeszakad a föld­del. — No, itt megszaporodhatsz, Parázna. Leteszi a sarokba, kevéske almot rúg alá, és visszamegy a szállásra, megtörni a pipát.;. Félig se szívja, csendesedik a zápor, sűrűsödő csendes eső­be megy át, s az alacsonyan szálló fellegek a Mátrának kergetik egymást. De a vil­lámlások nem szűnnek, a dör­gések nem csendesednek, s a levegő úgy teli elektromos fe­szültséggel, szinte rázza az emberfiát... Az öregasszony főzi a bog­rácsos lebbencset. — Kolbászt karikázzak-e bele? — kérdezi. — Karikázz, hát, lehet, ven­dég c-zik belőle". ■ • Szombatonként ingencsak er­re keiül az a fiatal állatte­nyésztő-gyakornok. aki a szö­vetkezet kenyerén tanul. Nincs senkije, csak kíváncsisága. Hogy gyógyították rt0tn a mételyt? Hogy heréinek a ju­hászok? Hát a büdös sántasá­got mivel kúrálták, Lajos bá­csi? Mindent tudni akar. Em­ber is lesz belőle... Bár Pista is. az unoka... Hátha itt va­csorázik az a gyakornok. Va­lami barátja van a katonai tá­borban, kilométernyire, az er­dőben. ahhoz szokott átvágni a mező n ... A villámlás cikái dugóhú­zóikat rajzolnak az égre. ame­lyeknek mnjdnom s főidbe csavarog a fcacskarimgója... Utolsó szapása kénszaggal tölti meg az udvart. Meg­gyújtja a hodályt. Lajos bácsi felugrik, szédülő, fájó fejéhez kap, és futásnak ered a füstölve égő hodály fe­lé, amelyen egymás hátán át igyekeznek kifelé a félőrült A katonák az erdőben... A válláról lemarad a szűr, csizmája nyoma, ahogy futva a felázott földbe dobbantja, azonnal teliszalad vízzel. A vastaghúsa fáj, ahol a golyó átszaladt rajta... A kapuőr először nem érti a zaklatott öreget. birkák... Itt nem megyek semmire, agyongázolmak... A tető kojtolva ég. Milyen jó, hogy a zápor maradását nem viszi a Mátrának a íelleg. Ha nem is oltja d, fojtja leg­alább ... A gyapjús zsákok... majd negyedmillió! Akkorák, mint egy-egy szal­mazsák meg se tudja mozdí­tani őket-,. — Ki maga, bácsi? — kér­dezi tőle. — Ég a szuharéti hodály... kétszázki len even fejősbirka... gyapjú... Jön a tiszt, egy hadnagy, s öt percre se, az öreg juhász nyomaiban kocog a két sza­kasz. Aztán előzi is, mert a vén lábak nem bírják a tem­pót az égre bodorgó. fekete füst pedig megmutatja az hiányt... Az öregasszony ügyefogyot­tan zsolozsmázik a fejénél... A tűzoltók negyedóra alatt elbánnak a maradék tűzzel, s mire Lajos bácsi talpra áll, az egyik kiskatona a juhokat is egybe tereli. A lebbencs odakozmált, így hát néhány istenes noszoga­tásra gomolyákat hoz a padlás­ról az öregasszony, s a vén ju­hász megkínálja vele a tűzol­tókat ... — Használják, vitéz urak... Ki-ki kanyari't. eszegetnek... — Belevaló ember maga, elvtárs! — mondja a mokány, kis hadnagy... Nem felt a tűzben? — Akkor se féltem én, ami­kor tizenhétben, a Hétiközség fennsíkon, átszaladt a combo­mon a golyó... Pedi g azóta is érzem a helyét, ha rendetlen­kedik az idő... A tiszt gcmdoi egyet... — Hogy hívják, bátyám? — Vidróczki Lajos... — Valami Vidróczkiról nóta is van... — Az a szépapám volt... Az alakulat összeáll. Men­nek. Túl a folyón már dalol­nak is... Lajos bácsi utánuk néz, majd körbejárja az udvart... — Hallod, anyja, kettöszáz- tízenhárom él... Mégiscsak ... A kettőszázti zennegyedik a Pa­rázna ... — Odamegy a szop­tató juhhoz. —• Nem is annyi, anyja, hanem kettőszázti zen­hét, mert ez meg hármat el­lett ... Jól van, Parázna, jól van... Lehajol hozzá, és megtámo­gatja ... Mire két visszazuhanással át­kél a Szuhán.már csatárláncban adogatják egymásnak a vödör vizeket a patakból, s a hetyke hadnagy nagy lendülettel cé­lozza a lángtenger közepébe... — A birkák! — a hangja már nem is kiáltás, üvöltés. — A birkák! Megbomlik a lánc ... — Komiszárnak hiszi magát a veterán! — nevet az egyik vagány katona, de nem arat sikert véle ... Tíz perc alatt a még élő juhokat a levegőre dobálják... Recseg-ropog a tető... — A gyapjú ... A hodály túlsó vége besza­kad ... Vastagon száll a pa­rázsló zsarát... A gyapjús- zsákok jó fele is kirepül a szé­delgő birkák után. A mara­dékra rátalál a tűz, s büdös gyapjúszaggal ég... — Kifelé, a tető! — kiabál a mokány kis hadnagy, kor­mosán, mint a kéményseprő... Az úton tűzoltóautók sziré­náznak ... Lajos bácsi a füstöt köhögő katonák között köhécsel... majd rohanni vezd a gyapjús kamra felé. — A Parázna! — Megbolondult! — mondja a vagány... A többiek tehetetlenül né­zik ... A tűzoltók célozzák a csö­vet ... — Van bent valaki? — kér­dezi a parancsnokuk ... — Az öreg juhász... Éppen kizuhan az ajtón, ölé­ben a kétségbeesetten bégető juhhal. s ahogy arcra esik, a lábára, térdig máris ráomlik a zsarát Ügy vonszolják ki aló­la, akkora füstben, mintha a föld is égne alattuk ... Ájult. Vízzel térítik magá­hoz a szállás végén, ahová az ellő Parázna birka mellé le- „ , , ílÜPWM-/ 3 1965. március 13., péntek AZ EMBER ; életre született Borisz Paszternák, most élőké riilt, kiadatlan újévi köszöntő jében. Kell beszélni! És nem­csak beszélni kell, de tenni cselekedni. És bűnös ember az aki a legapróbb szolgálatot ii elmulasztja ma a béke védel­mében, a béke megóvásáért! Napjaink problémái, a; atomháború veszélye és a poli­tikai élet minden túlkapása ag­godalommal töltenek el embe­reket. Az aggodalom elég?! A cselekvő aggodalom, a józanul cselekvő ember aggodalma igen. Fegyverek dörögnek In­dokínában, amerikai repülőgé­pek bombáznak békés észak­vietnami falvakat; tengerész­gyalogság száll partra az ezer­szer megnyomorgatott, vérrel megöntözött és sanyargatott dél-vietnami földön. És az em­ber arra gondol, hogy már a XII. századi Franciaországban azért hívtak életre faluközös­ségi ítélőszékeket, hogy az em­berek közötti vitákat békésen, nem pedig erőszakkal döntsék el. És arra is gondol, amiért a magyar származású, Nobel-dí- jas tudós, Szentgyörgyi Albert professzor imádkozik a világ államférfiaihoz, Békehimnuszá­ban, a Psalmus Humánus-ban. A legapróbb szolgálatokat is megteszi a béke védelmében és tettelek el is segíti, hogy ,, .. felépítsenek egy új és jobb világot, Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal, Hogy szeretet és béke uralkodjon Mindörökké!” Pataky Dezső 17/ villányin kap a A MÄV az idén tizenhárom, egyenként 3000 lóerős V—43- as sorozatú szilícium-egyen- irányításos és négy Ward Le­onard típusú villanymozdonyt kap. Ezek forgalomba állítá­sával még az idén megszüntet­hetik a gőzmozdonyok közle­kedtetését a Budapest—He­gyeshalom és a Budapest— Miskolc közötti villamosított vonalakon. Ebben a-z esztendőben kap a MÁV 52 szovjet, egyenként Ezekben a napokban a tava­szi felkészülés újabb szakaszé zárták le a termelőszövetkeze tek, a járásonként megrende­zett gépszemléken adnak szá­mot, hogyan javították ki az erő- és munkagépeket. A füzes­abonyi Szabad Nép és a mező szemerei Dózsa Termelőszövet­kezetekben együttvéve negy­venhat holdon már elvetették a mákot, másutt csali az időjá­rás késlelteti a munka kezdé­sét ... F elsőtárkónybcm, a Dózsa Termelőszövetkezet földjein még mindig sok a hó­folt, de minden előkészület megtörtént a tavaszra. A ter­melőszövetkezet termelési ter­ve szerint növelik a belterjes kultúrák termelési területét. Burgonyából 28, cukorrépából 18, mákból 10 holdat vetnek a tavaszon. A közös gazdaság égető kérdése a tápanyag-után­pótlás. Ezen a téren is előbbre akarnak jutni, ennek érdeké­ben 50 hold napraforgót zöld­trágyának vetnek el, ugyanak­kor fokozzák a műtrágya fel- használását. Erre a célra ren­delkezésre áll 1400 mázsa mű­trágya, talajjavításhoz pedig 150 vagon mészpor. Az idei év az első a közös gazdaság életében, hogy a ta­vaszi vetéshez szüksége® vala­osdonyokat MÁV 2000 lóerős Diesel-mozdonyt is. Az első mozdonyok még márciusban megérkeznek. A MÁV-nak az az elgondolása, hogy ezeket a Diesel-mozdo­nyokat a Budapest—Debrecen —Nyíregyháza vonalon állítja forgalomba, mind a teher-, mind a személyvonatok vonta­tására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy erről a vonalról is majdnem teljesen eltűnnek a gőzmozdonyok. Központi probléma a tavaszi kezdés Tervek az idei évre ■ mennyi vetőmagot biztosítót- ; ták. Kijavították, üzemképesei-; ■ az erő- és munkagépek. Az erő­gépeknél a gumiabroncs után pótlása bár még gondot okoz A feltételek biztosítottak és £ tagság munkához való viszo nya is kedvező, így a siker serr maradhat el. (Varga Z.) Kaiban, a Március 15. Termelőszövetke­zetben a jobb, jövedelmezőbt gazdálkodás egyik kulcsa és forrása a kertészkedés. Az el­múlt évek termelési tapasztala­tai is arról győzték meg a tag­ságot, hogy érdemes öntözéses kertészkedéssel foglalkozni és ezen belül is főleg a primőr zöldségáruk termelésére kell nagyobb gondot fordítaniok. A 127 holdas kertészet felét három öntözőgéppei a Tárnából és kutakból locsolják az idén. A primőráru-termelés elősegí­tésére egy régi magtárépület tetejét lebontották, üvegfallal fedték be azt és az ily módon elkészített, fűthető hajtatóház­ban már 3—4 centiméteres nagyságú üdezöld paprika- és paradicsom-palánták nevelked­nek. A szövetkezeti kertészek rövidesen hollandi ágyakban, később a szabadba ültetik ki a palántákat, júniusban már ter­mést várnak. Negyven holdon görög-, tíz holdon sárgadinnyét termelnek exportra. A szövet­kezet tagjai szakszerű gondo­zásban részesítik a 33 holdas gyümölcsösüket, amelyből je­lentős mennyiségű cseresznyét, meggyet és barackot adnak át a MÉK-nek. Évről évre jelen­tős bevételt hoz a dohányter- ! mesztés, ebből 30 hold hevesi dohányt termelnek. Üj üzemág­ként beállítják idén a juhte­nyésztést, amely a tej-, a gyap­jú- és bárányértékesítés révén gazdaságos üzemágnak ígérke­zik. A szövetkezet állattenyész­tése az elmúlt évben takar­mányellátási gondokkal küz­dött, ennek megszüntetésére 50 hold új telepítésű lucernát vet- • nek el, amelyet locsolni is fog* nak. (Cs. I.) Egerben, a városi tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén tár, gyalta a négy termelőszövetke­zet múlt évi eredményeit és meghatározta a feladatokat. Mint a beterjesztett jelentés is megállapította, a termelőszö­vetkezetek gazdálkodása f jlcw dött, a megelőző év eredményei kedvezően hatottak a szövetke­zeti tagokra, az idei tartaléké, lások, a kedvező termésered­mények megteremtették az em­berek bizalmát és kedvét a munkához. A közös gazdaságok összes vagyona nagy fejlődés# mutat, különösen nagy volt a fejlődés tavaly, amikor az éib lóeszköz-állomány meghaladta a 41 millió forintot, a tisztává, gyon-állomány pedig közel 25 millió forint. A tagság jövedel­me az utóbbi négy év alatt 20 százalékos növekedést ért el. A gazdálkodás biztonságára há* rom és fél millió forintot tar­talékoltak. Az eredmények mellett arról is szó volt, hogy a város tér, melőszövetkezeteiben legfonto­sabb feladat az idén előkészí­teni a szőlőrekonstrukciós mun, kákát. Az állattenyésztésben össze kell vonni a szarvasmar­ha-állományt, gondoskodni kell továbbfejlesztésükről, a mun­kaerőhiány miatt el kell érni, hogy a kukorica-vetésterületek mintegy harminc százalékán alkalmazzanak vegyszeres gyomirtást. Jobban ki kell használni az öntözési lehetősé, geket. Az elmúlt négy év alatt nagy a fejlődés, de az eredmé­nyek megtartásáért, nagyobb sikerekért nagyobb fegyelmet és jobb munkaszervezést is kell biztosítani. >- gyan? A háborúban talán fizi- t- kai vagy pszichikai ismérvek 1; alapján pusztulnak el az em- z berek?! A krematóriumok, tar- a kólövések, röntgensugaras ste- is rilizációk és egyéb gyilkolás! a módok talán az emberiség bio­lógiai elvolúciójának tényezői?! i_ Talán a milliók halála, akiket föld alá kényszerítettek, pin­- cékbe, ahol egyetlen telitalá­- lat s rájuk omlott a fal, a vas- a beton, a tetőzet, talán ez a ter­mészetes kiválasztódás?! Egyes nyugati fajnemesítők j természetes kiválasztódásról be- szélnek s közben a há borúról lo- „ csognak, fecsegnek. És közben történelmi bizonyítékok tanúsít­- .iák, hogy az ember nem egy­- mást ölni és gyilkolni, egymást elpusztítani született erre a földre. Klasszikus példa, amit a nyilatkozathoz fűzött magyará­zatában az említett Tyehnyika —Mologyozsi idéz... Nemrégi­i ben egy ázsiai barlangban kéz i nélküli neander-völgyi ember i csontvázára akadtak. Talán a kézcsontok elkallódtak volna?- Szó sincs róla. A hajdan élt i emberősnek már életében > hiányzott az egyik keze. Kuta- , tások bebizonyították, hogy a • félkezű invalidus nem erősza- ■ kos halállal költözött el az ár­• nyékvilágból a ..szabad vadász- i mezőkre”, hanem természetes . halállal múlt ki. Miért nem öl- , ték meg, miért nem pusztították , el társai, vagy miért nem hagy- . ták, hogy elpusztuljon? Mert az ; ember nem állat és nem arra született, hogy embert öljön. Idézhetek példát a mai kor- ; bői is, hogy a sapiens belső ter­mészetétől fogva emberi em­ber ... Egy fiatal lány félrelé- ; pett, teherbe esett. Szülei előtt titkolta tévedését, elkötözte, el­fűzte magát s gyermeke meg- , született. Korán született a vi-f lágra és nem egészségesen. Ez persze csak később derült ki. A gyermek ma vak, és szellemi fogyatékos. De nem dobják a Taigetoszról a mélység szikla­csonkjaira, krematóriumok tü- zébe, gázkamrába. Nem! Mert az ember nem állat, mert az ember sapiens, gondolkodó és értelmes lény; aki életre szü­letett, annak sorsa nem lehet erőszakos és irtóztató, elretten­tő haláL Kell-e beszélni róla, milyen fontos és édes a béke, milyen jóvátehetetlenül szörnyű a há­ború? — kérdi a már nem élő Ha a nyelvésKludós helyes írási hibát vét, az lehet véleí len. Ha a rendőr betör, rabol lm a bíró törvényeket tipor, a okszerűen súlyos dolog. Ha halál ellen felesküdött orvo köt szövetséget a halállal, az ; legnagyobb vétek. A szovjet Tyehnyika—Molo gyozsi idei első száma több ne vés, tudós antropológus érdé kés nyilatkozatát közli, véle ményük szerint: milyen lesz ; távoli jövőben az ember. A válaszok ... Prof. J. B. Holdén: „Óriás fejű és igen pici arcú, fogatlar szájú és petyhüdt izomzatú .. Prof. G. L. Sapiro: „Maga­sabb, nagyobb és kerekebb fe­jű, meredekebb homlokú, négy­ujjú és korán kopaszodó .. Prof. M. Roginszkij: „Az em­ber szép marad .. Prof. A. Bisztrov: „A távok jövő emberei semmiben sem fognak különbözni tölünk, a jelenkor embereitől.. A vélemények tarka csokrá­ból ki, mit fogad el, ki hogyan ítéli meg Holden és Sapiro professzorok „prognózisait”, számunkra kevésbé érdekes. An­nál döntőbb, hogy egyes bur- zsoá teoretikusok, akik magu­kat a homo sapiens-ek, a bölcs és értelmes emberek közé so­rolják, a háborút úgy akarják, úgy igyekeznek feltüntetni, mint a „fajmentesítés”, a „ki­választódás” legegyetlenebb és legeredményesebb módszerét. A történelem ősi korszakai­ban még semmi elítélendőt nem találtak a fegyverforga­tásban- A görögök úgy vélték, legcélszerűbb a háborúkat húszévenként megrendezni. A spártai katona-államban a Tai- getosz sziklafokáról dobálták a mélységbe a satnya, erőtlen és csenevész csecsemőket, mert olyan újszülöttekre volt szük­ség, akikből rettenthetetlen ka­tonákat lehet nevelni. Ugyan ki mert volna szót emelni e gyilkosságokért? Hitler a má­sodik világháborúban nyugodt lélekkel öldöstette le a munka- képteleneket és a testi fogya­tékosakat; és életerős, egész­séges férfiakat, asszonyokat, gyerekeiket. Miért? Mert a faj­nemesítés így kívánta. Nem lehet épeszű, épértelmű az az ember, legyen bár tudós professzor, filozófus, vagy pont antropológus, aki a háborút, a bűnös emberirtást a kiválasz­tódás piedesztálára emeli! Ho-

Next

/
Thumbnails
Contents