Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-11 / 59. szám
Akták és emberek Az elmúlt évben 393 830 ügyirat érkezett megyénk tanácsaihoz. És hány ember keresi fel ügyesbajos dolgaival a községi, a járási, a városi és a megyei tanácsot? Naponta, átlagosan 6— 7 ezer — állapítja meg a hivatalos jelentés. Tehát megyénk minden felnőtt lakosa évente többször közvetlen kapcsolatba kei ül a tanáccsal. Ebből következik az is, hogy az állampolgárok többsége aszerint ítéli meg a tanácsok munkáját, sőt államunk demokratizálódását, hogy ügyét jól, rosszul, gyorsan, vagy hosszadalmas huzavonával intézik. De akkor természetes és jogos a követelmény: a tanácsi apparátus úgy dolgozzék, hogy az akták mono tt az embert lássák, feltétlenül az állam és a lakosság érdekét szolgálják. A bevezetőben vázolt tények és következmények előrebocsátása után aligha tűnik hivatali belső ügynek a kérdés, hogy a tanácsi szakigazgatási szervek vajon kielégítően, a köz hasznára látják el hatósági és igazgatási feladataikat? Alapos elemzés és vizsgálat után a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megállapította, hogy a megye területén ne igazgatási és szakigazgatási szervek munkája az előző évekhez képest sokat javult. Különösen vonatkozik ez a gyámhatósági, anyakönyvi, helyiséggazdálkodási és tűzrendészen feladatok ellátására. A tanácsi munkában azonban mégis egy sor tennivaló akad, számtalan jel utal arra, hogy tovább kell javítani a munkát. Általános érvényű követelményként állapíthatjuk meg, hogy gyorsabb, de alapos és a szocialista törvényességnek mindenben megfelelő ügyintézésére van szükség. Az eljárási törvény megszabja, hogy a panaszokat és ügyeket 30 napon belül el kell intézni. De ma még sokan vétenek e szabály ellen. Persze, sok ügyet objektív okok miatt nem lehet 30 napon belül elintézni. Erről azonban az ügyfelet értesíteni kell, és a következő 30 nap alatt érdemben! intézkedést ír elő törvényünk. A felsőbb tanácsi szervek felügyeleti tevékenysége általában kielégítő színvonalú, de nem lehetünk elégedettek az ellenőrzés hatékonyságával. Ma már nem elegendő, hogy a hiányokat és hiányosságokat megállapítják, jegyzőkönyvbe foglaljál!, céltudatosan és következetesen arra kell törekedni, hogy a hibákat megszüntessék. Évek óta visszatérő hiányosság, hogy a községi tanácsok és az első fokú hatóságok ügyintézői sok esetben nem körültekintően és nem a valóságnak megfelelően tisztázzák a tényállást, nem kielégítő a hozott határozatok indokolása. Ez sérti az emberek igazságérzetét, növekszik a fellebbezések és a panaszok száma. De azzal a káros következménnyel jár, hogy megrendül az alsóbb szervek iránti bizalom. felduzzad a felsőbb szervek munkája, és az operatív teendők sokasága idejüket, erejüket elvonja a tervező és érdemijeni irányító munkától. Mi az oka, hogy több helyen (Szentdomonkos, Tarnalelesz, Váraszó, Erdőkövesd, Nagyvis- nyó, Balaton, Vécs, Boldog és Kerekharaszt községekben) késedelmes és hiányos a tanácsok munkája? A szakmai hoz-1 záértés hiánya és kisebb mértékben a felületesség, a lélektelen, bürokratikus ügyintézés. Mi a teendő? Továbbra is nagy súlyt kell helyezni a tanácsi apparátusban dolgozók szakmai, politikai képzésére, az ügyintézők felelősségérzetének fokozására és a demokratikus vonások erősítésére. A felügyeletet, az ellenőrzést differenciált módon, azon a területen és abban az ágazatban érvényesítsék leginkább, ahol a legtöbb i szükség van arra. Erőteljesebben folytassák a tanácsi munka társadalmasítását és a már létrehozott bizottságokat jobban, ésszerűbben kell foglalkoztatni. Határozottabban és következetesebben küzdjenek a bürokrácia minden kinövése el- j len. Mi azoknak adunk' igazat, akik a vita sorén időt és energiát rabló túlzásnak mondták a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztett legutóbbi beszámolót. Az alsóbb szervektől csak a nélkülözhetetlen adatokat és kimutatásokat követeljék meg. Sokkal kevesebb bürokráciát, ebben az évben sok tízezerre*! kevesebb aktát, hogy több idő és figyelem jusson az élő „ügyekre”, — az emberekre. Dr, Fazekas László A tavalyi tapasztalatok figyelembevételével: KÉSZÜL A TERV Megint gazdagabbak lesznek a zaránkiak Sáros, havas még a táj, téli álmát alussza a határ. A földeiken nemigen lehet látni senkit, csupán a kertészetekben és tanyaközpontokban dolgozik egy-két ember. Annál nagyobb azonban ezekben a napokban az élet, a nyüzsgés-mozgás-a termelőszövetkezetek irodáiban és központjaiban. Készülnek az idei termelési tervek, most dől el mindenütt, hogy mit termelnek, unit terveznek a* idei gazdasági évben a szövetkezetek, így van ez Zaránkon is, a helybeli Űj Élet Termelőszövetkezetben, ahol éppen ott jártunkkor, a főkönyvelő és az elnök papírhalmaz között kutatott. Számoltat írtak egymás alá, kimutatásokat készítettek, s közben rövidebb-hosszabb ideig gondolkodtak, töprengtek. — Az idei tervet készítjük — mondja az elnök: Berta János, hogy munkájukban megzavarjuk. — Sok a bajlódás vele, s még nem készültünk el. A legfontasabb dolgokkal ugyan már rendben lennénk, de az ágazati elosztással, a legaprólékosabb tervbontással még nem. — Mikor kezdtek hozzá? — Néhány nappal ezelőtt, hiszen alig három hete volt csak a zárszámadásunk — válaszol a főkönyvelő: Ferenc Béla, majd így folytatja: — Egy munkaegységre 30 forintot osztottunk, s ha figyelembe vesszük az elmúlt év sok-sok baját, kiesését, elmondhatom, nem gazdálkodtunk rosszul. Természetesen az idén jobban akarunk így beszélgetünk és így tudom meg, hogy Zaránkon ebben az évben az idei tervkészítésnél figyelembe veszik a tavalyi tapasztalatokat. Az elmúlt esztendőben például kalászosokból volt sok kiesésük, az aszályos és nem megfelelő növényápolás miatt. így most minden tudásukat a legjobb magágykészítésre, és növény- ápolásra fordítják. De sok kárt tett a pocok is. Megszervezik ezért a pocokirtást. De a haj- tatóház is a „mérlegben” van, hiszen tavsly terveztek rá de nem működött, sajnos, ma sem tudják használni, ezért az idei tervből kimarad, s ez legkevesebb 500 ezer forint mínuszt jelent. El is határozták, hogy bíróságra adják a hajtatóház ügyét. —- Ezek a legfontosabb tapasztalataink, amelyeket okvetlenül figyelembe kell vennünk. És má figyelembe is vettük a tervezésnél — magyarázza az elnök. — A munkaszervezéssel nem volt különösebb probléma, a tagok összefogtak, dolgoztak, így az idén is ezt a munka- szervezést folytatjuk. Ennek megfelelően, a közel 1900 holdas tgz-ben 566 hold. kenyér- gabonát, 510 hold takarmány- gabonát, 60 hold, cukorrépát, 322 hold takarmánynövényt 210 holdon szántóföldi zöldséget, 40 hold paradicsomot, 61 hold ubofkát. 10 hold paprikát és először a tsz életében 60 hold dinnyét termelünk. Ila beválik — s mért ne válna be? — jövőre nagyobb területen foglalkozunk majd vele. Az adatokat még papírról sorolja az elnök. Oka érthető, hiszen nagyon frissek még, alig száradt meg rajtuk a tinta. Ennek ellenére, így tudják ezt a tagok is. Tudniillik, mielőtt véglegesítették volna az adatokat, kikérték az emberek véleményét. Kisgy üléseken, brigádgyűléseken tárgyaltak róla, s ennek megfelelően alakították a tervet, s majd így viszik a tervtárgyaló közgyűlés elé is, hogy valóban alapos, körültekintő. a valóságnak megfelelő, a tagok véleményével, elképzelésével egyező terv legyen a közös gazdaság ez évi termelési és pénzügyi terve. Az állatállomány alakulása, a tagok munkakedve, a premizálás kerül szóba, amikor az elnök megjegyzi: — Tavaly 6,60 forintot tett ki az egy munkaegységre jutó prémium értéke. Bevált módszert alkalmaztunk, mert a tagoknak, de a közösnek is megérte. Három éve így csináljuk: Ha a tehenészetben az egy tehénre jutó évi tejhozam meghaladja a 2000 litert, akkor egy litertől kezdve végig 8 fillér prémiumot írnak jóvá literenként az állatgondozónak a munkaegysége mellé. Növénytermesztésben egy mázsa kukorica után 10 százalék, cukorrépánál 40 dkg cukor a prémium. De hasonlóan van premizálva a többi növényféleség is, még a kaszálás is. Tudvalevő, nálunk a háztájiban is sók állat van kell a takarmány. Első kaszálás után 20, másodiknál 25, harmadiknál 30 és ettől felfelé 50 százalék szálas a kaszálóé. Hogy megéri a szövetkezet- j nek, példákat sorol fel: Tavaly 16,5 mázsa kukoricát terveztek holdanként! átlagnak májusi morzsoltban és lett 18 mázsa, takarmányrépából 180 mázsát és lett 300 mázsa, stb. Amikor a gépi munkára terelődik a szó. az elnök szomorkásán mondja el, hogy a silózás kivételével minden munkát el tudnak majd végezni időben. De a silózást nem. mert kérték, hogy adjanak részükre a most felszabaduló gépállomási gépekből de kérésüket nem teljesítették. Pedig nagy az állatállományuk: 320 szarvasmarha, 63 ló, 561 sertés, 205 juh és 534 törzs- pulyka. S ez az állomány az idén tovább növekedik majd. Vajon hogyan és mivel tudjál! majd részükre a téli ellátást biztostíani? — Hát, ez sem szerepel még a tervünkben — mondják búcsúzóul, és kémek arra, hogy írjuk meg, hátha valamelyik gépállomás segítene, s aztán újra belemerülnek a munkába. Fazekas István MÉG KÍSÉRT a múlt;.. Nem lehet csak úgy eltüntetni egyszerre, még húsz év alatt sem az elmúlt idők minden rosszát: szegénységet, betegséget, embertelenséget. De az embereket sem lehet hír télen, egyik napról a másikra megváltoztatni. Néha miég visszahúz a múlt. Néhol még a jelenben is a múltat éljük. Vannak még, alak a mában sem találták meg a helyüket. De az ő utódaikat már meg kell védenünk a bűnökkel szemben. Még kísért a múlt, de néhol a jelen is a Monos béli Gyermekotthonban, a állami gondozott óvodás korú kisgyermek között. Azért vannak itt, hogy biztos, meleg légkört nyújtó környezetben nevelkedjenek. Mert nincs otthonuk. — Talán ha 4—5 gyereket látogatnak szüleik — feleli az igazgatónő — éppen tegnap volt itt egy leányanya. Leányanya négy gyerekkel: 44 éves. Rendes, szorgalmas, jól dolgozó fiatal lány volt. Becsapták. Megszületett az első gyerek. Nehéz hónapok következtek: megszokni, hogy más szemmel nézik az emberek, különösen a férfiak. Aztán még egyszer becsapták, mert egy férfi úgy közeledett hozzá, mint ha..., de csak egy másik az anyja nevét viselő gyerek született belőle. Aztán meg mindegy. Miért ne? Úgyis aat hiszik Élők, emlékezzetek! írta: Lev Simirnov, az 0SZSZSZK Legfelsőbb Bíróságának elnöke A z imperialista gaztettek ™ egész történetében nem találni gyűlöletesebb, az emberi természettel összeférhe- tétlenebb bűncselekményeket a hitlerizmus bűneinél. A bűncselekményeket gondosan kitervelték, mégpedig egyidejűleg a szabadságszerető államok elleni agresszió terveivel. A Szovjetunió elleni támadás, az úgynevezett Barbaros- sa-terv kidolgozásakor a hitlerista fegyveres erők főparancsnoksága, a birodalmi biztonsági szolgálat SS-tábornoka ivat karöltve kidolgozott egy külön dokumentumot is, „Intézkedés a különleges bíráskodásról a Barbarossa-öve- zetbon” címmel. Ez a dokumentum a bökés lakosság és a hadifoglyok elleni bestiális cselekedeteket az állami politika rangjára emelte, mondván, hogy azok „a politikai igazgatás előkészítésének különleges feladatát” jelentik. E sorok írója — más szovjet jogászokkal együtt — a nürnbergi nemzetközi bíróság szovjet fővádlójának egyik munkatársa volt, 8 ebbeli minőségében részt vett a hitlerista háborús főbűnösök elleni vád megszerkesztésében. Együtt dolgoztunk igen sok külföldi jogásszal, a Hitler-ellenes koalícióban részt vevő országok: Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország képviselőivel, akik hazájuk részéről teljesítették gz ügyészi teendőket. Mint ismeretes, a nürnbergi nemzetközi katonai bíróság 1945. november 20-án kezdte meg a tárgyalást. Addigra megismerkedhettünk a különböző hitlerista intézmények titkos levéltári anyagával, amelyeket a szövetségi csapatok zsákmányoltak. Ezek alapján dokumentumokkal kimutatható volt: a hitleristák a történelemben példátlan gaztetteiket szervezetten és tervszerű előkészítés után hajtották végre. Hogy ez a gyakorlatban mit jelentett, arról tragikusan tanúskodtak azok a foglyok is, akik túlélték az auschwitzi, mauthauseni, dachaui, buehenwaldi haláltáborok borzalmait. És mellettük rengeteg tárgyi bizonyíték, amelyekhez foghatót még nem ismert az igazságsszolgáltatás története: emberi hajfonatok, amelyeket tonnaszám gyűjtöttek össze a gázkamrákban meggyilkolt áldozatokról; a birodalmi bank széfjei, amelyekben mázsaszám őrizték a halottakból kioperált aranyfo- gákat; a szörnyű emberi bőrdarabok, amelyeket iparilag feldolgoztak, valamint a megmaradt tartalék mérgesgázok, de maguk a különleges rendeltetésnek megfelelően épült krematóriumi kemencék is... Az emberirtásnak ez az undoJCíj/rf az emberek, hát akkor legyen valami alapja is?! Már nem volt rendes, szorgalmas, hanyagul dolgozott. Nem is volt már fiatal, de jó kiállású, szép asszony. Született még két gyereke: a két férfi pénzt adott a műtétre, de a pénzt másra költötte. Kellett másra is... és el akarta magát vetetni. Nem sikerült. SZERENCSÉTLEN asszony. De sorra látogatja a négy gyerekét. Szerencsétlen gyerekék. De legalább anyjukat ismerik, ha távolról is, homályosan is. Talán jobb is így, ha már így történt. Sajnos. — „Jobb későn, iránt soha”, de jobb, ha előbb, mindjárt 3 éves korukban hozzánk kerülnek a gyerekek — mondja az igazgatónő. Általában 3—6 éves gyermekek vannak nálunk. Bölcsődéből jönnek hozzánk, s innen mennek iskolába. Ha mindjárt hároméves koruktól neveljük őket, nincs annyi csúnya, megfélemlítő, esetleg rettenetes élményük, amik egész életükre kihatnak, mint annak a kis ötéves korban hozzánk került lánynak... Elítéltek egy anyát. Elvitték a rendőrök az ötéves kislánya szeme láttára. A kisuny azóta rító gépezete, amelyet a hitleristák aljas céljaik és a világuralom, egész népek kiirtása érdekében hívtak életre. A nürnbergi nemzetközi '"*■ bíróságnak bemutattak számos eredeti dokumentu- nrot, amelyeken ez a pecsét állt: „Csak tiszteken keresztül! Szigorúan bizalmas! Birodalmi ügy!” Ezek között a dokumentumok között olyanok voltak, mint a már bevezetőben említett „intézkedés a különleges bíráskodásról” és hasonlók, amelyeket a hitlerista főhadiszállás adott ki, valamint politikai biztosok kiirtását előíró hírhedt rendelkezés, vagy megannyi titkos gyorsírásos jegyset és SS-parancs, amely mind valamilyen formában a halálgyárak embermilliókat megsemmisítő működését szabályozta. A nemzetközi bíróság, amelynek a szovjet jogászokon kívül tagja volt még a Hitler- ellenes koalíció más országainak további hat jogásza, a legteljesebb egyetértésben mondta ki ítéletében: „A háborús bűntetteket illetően a bizonyítékok mennyisége egyenesen kolosszális volt, ami pedig tartalmukat illeti, a bizonyítékok igen részletesek . ■. Az az igazság, hogy ezeket a háborús bűntetteket olyan méretekben hajtották végre, aminőkhöz foghatót nem ismer a történelem. Ilyen bűntettekre sor került mindazokban az országokban, amelyeket a hitleristák megszálltak, s ezeket a bűntetteket olyan arányú kegyetlenség és terror kísérte, amelyeket még elképzelni is nehéz”. A vád naponta kapott újabb és újabb bizonyítékokat: mind újabb gaztettekre derítettek fényt. Emlékszem az auschwitzi haláltábor parancsnokának, Hessnek a kihallgatására, amelyet a nürnbergi bíróság előtt Eimann amerikai hadbíró ezredes vezetett. Amikor az amerikai ezredes feltette a kérdést, igaz-e, hogy az SS- hóhérok eleven gyermekeket vetették a krematóriumok égő kemencéibe, Hess nyomban készségesen megerősítette ezt a vádpontot. Elismerte, hogy az 6 parancsánoksága idején (1940. május 31-től 1943 december 1-ig) az auschwitzi gázkamrákban kétmillióötszázezer embert irtottak ki. Az áldozatok száma azonban ötszázezerrel nagyobb volt, a máit Mónosbélen él. Zárkózott, szőtten, visszahúzódó. Nem barátkozik, nem játszik senkivel. Riadt, félénk kis teremtés. Nyiladozó eszű kis fejében a legerősebb benyomás rövid élete alatt a rendőrök voltak, ahogy az anyját elvitték. Fél. Fél attól, hogy őt is elviszik^ fél az idegen pajtásaitól, fél az ismeretlen gondozónőktől. Talán már megbarátkozott ? Egyelőre még a kömyezetváto- zás zökkenőin esik át. PISZKOS, tetves volt, mielőtt ide érkezett. Sötét, mocskos odúban lakott anyjával, aki nem dolgozott. Lopott, ivott, ismerkedőt. De leginkább lopott, mert azért a férfiak sem szeretik a piszkot. Borzalma múlt századi, dickensi körm . zet. Még van ilyen is! Az anya börtönben, a kislány nevelőotthonban. A íársa- daiom szempontjából mindkét-/ lőnek jobb és helyesebb ;jy. — Mindent megkapnak nálunk a kisgyermeke- Rendes ruhát, tisztaságot, ió ko^ztot, gondos nevelést, játékokat. Csak egyet nem egyet nem tudunk pótolni: a csaiuaj otthont. A családot, a szülőket lc,,íei- feljebb helyelto.áteijíi jehe,. De néha jobb a helyettesítés mint a kov . keaő család le. .íii ( ugyanis még ennyien pusztultak el a betegségek és az éhezés következtében. A lengyel—szovjet bízott« ság megállapítolta: Auschwitzban több mint négymillió embert gyilkoltak meg. Ez a haláltábor azonban csupán egy volt a 18 fő megsemmisítő tábor közül, amelyekhez több kisebb koncentrációs tábor tartozott. De ezeken kívül még további alközpontokat állítottak fel a tömeges emberirtásra. A nürnbergi nemzetközi bíróság ítéletében különösen nagy figyelmet szentelt azoknak a bizonyítékoknak, amelyek a hitleristák által a megsemmisítő táborokban elkövetett bűnökről vallottak. A nemzetközi bíróság megállapította, hogy „a koncentrációs táborok szervezett és rendszeres gyilkosságok színhelyévé váltak, ahol több millió embert pusztítottak el”. Ezeket a tömeggyilkosságokat súlyosbítja, hogy az áldozatokat előzőleg iszonyatosan megkínozták, a foglyokon embertelen kísérleteket hajtottak végre. A második világháború befejezése után a négy nagyhatalom számos dokumentumban kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy megbünteti a német háborús bűnösöket. Ismeretes az is, hogy az ENSZ közgyűlése jóváhagyta a nürnbergi nemzetközi bíróság működési szabályzatát és e bíróság ítéleteit, amelyekkel a német háborús főbűnösöket sújtotta, illetve testületileg bűnösnek mondotta ki az SS-t, » Gestapot és az SD-t. égezetül hadd idézzem a ’ nürnbergi nemzetközi bíróság szovjet ügyészének szavait, amelyek a nemzetközi bíróság előtt 1946 februárjában, 19 esztendeje hangzottak el; „ ... A világ lelklismeretére apellálnak azok, akiket a haláltáborokban és a gázkamrákban elpusztítottak, kiket bestiálisán szétmarcangoltak, akiknek testét krematóriumok kemencéiben égettek él és hamvait szerteszórták a szélben. A gázkamrák penészes falain, a vesztőhelyeken, a siralom- házakban, a börtöncellák és pincék falain is elolvashatjuk azokat a szörnyű, fájdalommal teli..: feliratokat, amelyek a halálra ítélt emberektől származnak. Az élők emlékezzenek a fasiszta terror áldozatainak e kőbe vésett hangjára, amely haláluk előtt a világ lelkiismeretéhez szólt, igazságtételért kiáltott.” sebb gyermeke esetében is. A papa tbc-5. Három gyerek van- A legkisebbet állami gondozottnak adták. Meg ne fertő« ződjón. Nehezein élned!, szegényesen és boldogtalanul. Csúnya, borongás, őszi késő délutáni sötétség nehezedik állandóan a házra; nap mint nap, évről évre. A tbc „borúja” nemcsak a tüdőt támadja a baktériumokon keresztül, hanem a kedélyeket is. A papa ide?-?*, ingerlékeny, már-már gone .. *. Idegesíti a legkisebb ;ek. Nem tűri meg a közelben,' A másik kettő? Nagyobbak, 1 v.obak, nem ■ \ v ''dók... Megszóld a borút, az ingerlékenységet, a veszekedést. Késői b ík Is ilyenek lesznek? Még ez a jobbik es,.,! Jobb, mintha tbc-se.k .tennének. A KICSI már megszokta a gyenhekotthon valódi „gyermekségét”, szelídségét, a körüliül o foily • jóságot. Jó, hogy itt van. i- . . De még sokkal jobb V: -i ijetegség nélküli, s akkor valóban családias környe- ■ et Az otthon. Mert azt nem pótolja semmi. Berko vis György MiPÜJSiC g 1965. március 11., csütörtök
