Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

Megférne együtt mind a három... APCRÖL MÁR RÉGEN az a hír járja, hogy jól szervezett klubélet biztosítja a fiatalok és felnőttek rendszeres és tervsze­rű szórakozását. A helyszínen azonban kicsit másként fest a dolog. Van is klubélet, meg nincs is. Ami van, az jó, ami volt, az most csak spontán összejövetelek he­lye, s amit terveznek fél esz­tendeje, az meg nem akar meg­alakulni. Három klubról van szó. Az ifjúság megtalálta a helyét a művelődési házban, háromta­gú vezetőség és egy felnőtt ve­zető irányításával módszeresen, jó, aktuális tematikai tervvel, ötletesen dolgoznak. Amíg a fűtési idény tart — a kultúr- háznak alig van pénze tüzelőre — csak egyszer gyűlnek össze hetenként, de alig várják a ta­vaszt, a nyarat, amikor kétszer vehetik birtokukba a klubot. 45 munkás, paraszt és értelmi­ségi fiatal rendelkezik tagsági igazolvánnyal, rendszeresen fi­zetik a havi 5 forint tagdíjat, s ami még jobb — rendszeresen látogatják a klubot. A klub vezetősége — a kul­túrotthon igazgatójának eszmei irányításával — egy hónappal előre kidolgozza minden egyes összejövetel tervét. Ebben vi­szont nincsenek magukra hagy­va, mert a klubban van egy le­vélszekrény. s ebbe egv hóna­pon keresztül bekerülnek a fia­talok kérdései, kívánságai, s ennek alapján, aktualitás vagy fontossági sorrend szerint válo­gathatnak a programhoz. Mosit például a televízió Szá­zadunk című sorozatát vették fel ilyen módon a fiatalok kí­vánságára a programba. Nívós előadások hangzanak el, ami­ket áltálban vita követ Leg­utóbb — ugyancsak kívánságra — a szerelem, házasság, az eh­hez kapcsolódé« erkölcsi nor­mák kérdését vitatták a vb-el- mök előadása alapján. Még es­te negyed tízkor is beszélgető csoportok alakultak, pedig csak tízig van nyitva a klub, s tán­colni is szeretnek. MINDEN FOGLALKOZÁS­RÓL naplót vezetnek, s ami a legfontosabb — jól érzik ma­gukat egymás körében. Sajnos, van’ egy kis „ízetlen” dolog ebben a klubban, amin már gyorsan segíteni kellene, hiszen a fiataloknak igazuk van. A klub sarkában húzódik Ifjúsági klub — ami jól szervezett Munkásklub — ahol haragszanak TlT-klub — ami nem tud megalakulni A felesleges készletek hasznosítása valamennyi gazdálkodó szerv feladata meg ládák és hordók tornya között az úgynevezett büfé, amit a földművesszövetkezet üzemeltet .A csapos hol ilyen-, hol olyan formában mér sört, bort, a tilalom ellenére, s maga sem éppen a fiatalok közé va­ló, magatartásával, de kissé gondozatlan megjelenésével sem. A fiatalok azt kérték — vigyék ki onnan az egészet, hagyjon nekik bizománybán bambit meg gyümölcslevet a földművesszövetkezet, adjon egy presszógépet, s ők ellátják magukat. Igazuk van, segíteni kell megvalósítani ezt az elkép­zelést, már csak azért is, mert amúgy is elég rideg és kényel­metlen maga a klub is. Nincs szükség még ilyen egyéb, esz­tétikailag is kifogásolható „be­rendezésire”. Munkás—bányász klub. Ez az ami van is, meg nincs is. Apcon maga a kultúrház is a Bányász kultúrotthon felira­tot viselte hosszú éveken ke­resztül. A bányászok büszkék hagyományaikra, elődeikre, vé­dik saját érdekeiket, s valóban helytelen lépés volt most egy „keresztelőből” eredően hara­got csinálni. Valakinek eszébe jutott, hogy minek legyein ez a kultúrotthon éppen „bányász”. Jó, erről még lemondtak. De amikor a klubot is átkeresztel­ték bányászklubról munkás­klubra, akkor már kitört a vi­har. Elvették a négy helyiséget a bányászoktól most ennek fe­jében ők nem fizetnek tagdíjat, viszont megmaradt nekik a kártyaszoba, a biliárdszoba, s végeredményben ott telepednek meg a kultúrotthon ban, ahol akarnak. De a sértődés megvan. Fájlalják, hogy miért kellett a bányászklubból munkásklubot csinálni. HA JÓL MEGGONDOLJUK, igazuk is van. A bányászklub hagyományaival összefért az, hogy bányász és más munkás együtt szórakozik, együtt tanul, vagy együtt játszik. Eddig is így volt, miért ne lehetett vol­na ezután is? Mosit az történt, hogy sem ilyen sem olyan néven nem működik, hanem a régi ta­gok egyszerűen bejárnak a klubba, nézik a televíziót, ját­szanak a biliárddal, a kártyá­val, betérülnek egy-egy előa­dásra, ha van a nagyteremben, tehát tervszerűtlenül, spontán — egyetlen név miatt! A harmadik a TIT-klub, ami nehezebben születik mint bár­mi a világon. Vajúdik. Vitáznak, érvelnek, ellenér­veinek. S mit mondanak? „Minek ez? Van mindenki­nek tv-je, sok az elfoglaltság.'’ „Mi csináljunk mi ott együtt, hiszen mindenkinek más-más az érdeklődési köre.” S a tanácselnök, aki szorgal­mazza? — Végeredményben a falu tár­sadalmi szerveinek vezetői az értelmiségiek. Egy-egy alkalom­mal a TIT-klubban. megbeszél­hetnénk a falu dolgait, össze­hangolnánk a munkát, s egy­általában jó lenne összejönni, beszélgetni. Adorján Józsefné kultúrott- hon-igazgató: — Igaza van mindkét félnek. A vb-einöknek, aki akarja, s mindazoknak, akik igénylik. De azoknak is akik nem akar­ják. Hogy miért? Mert olyan szegényes, és olyan’ rideg az egész klub, hogy a kényelmes lakásból nehéz, vagy csak kö­telességszerű nyűg ott összejön­ni. Az is igaz, hogy ahány ér­telmiségi, annyiféle az érdek­lődési köre. De hisz nem is elő­adások rendezéséről lenne szó, hanem arról, amit az elnök elv- tára szeretne s ezt én, a kul­túrotthon igazgatója érzem, hogy kellene, mert kevés az összhang a falu társadalmi szerveinek munkájában. Talán az egyes feladatok megoldása is könnyebb lenne, ha mind ezt együtt időnként megbeszél­nénk. ÍGY FEST TEHÁT a klub­munka. Van is. meg nincs is. Arad van, az jó, arra vajúdik, az meglehetne, hiszen mind a három klub kellene, s meg is férne egymás mellett békes­ségben egy otthoniban, egy be­rendezéssel, egy fedél alatt Cs. Adám Éva NÉPGAZDASÁGUNKBAN és ezen belül megyénkben is tanúi lehetünk annak a kedvezőtlen tendenciának, folyamatnak, hogy az elmúlt években a kész­letek felhalmozódása gyorsabb volt, mint a termelés növeke­désének üteme. A tanácsi vállalatok terme­lésnövekedése 1964-ben például megyénkben 11,2 százalék­kal haladta meg az 1963. évi szintet, a készletek pedig 23,5 százalékkal emelkedtek, így ugyanannyi tennék előállítása is több anyag, befejezetlen és félkész termék lekötésével járt. A készletek ilyen ütemű nö­vekedése mellett figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy azok összetétele sok kívánniva­lót hagy maga után. Miközben népgazdaságunk számos terüle­tén a termeléshez szükséges anyagok egész sora hiányzott, ugyanakkor másutt a készle­tek jelentős része nem szükséges anyagokban és félkész termé­kekben halmozódott fel. Pél­dául a Hatvani Konzervgyárnál 10 ezer forint értékű olyan rézgálic-felesleg van hosszú idő óta, amely máshol komoly hiányként jelentkezik, vagy a Heves megyei Elektromechani­kai Vállalatnál, ahol 1964-ben a tervszerű, ütemes termelést igen sokszor akadályozta kü­lönböző alkatrészek hiánya, ugyanakkor több mint félmil­lió forint értékű alkatrész-fe­lesleggel rendelkezett. Ilyen körülmények között mindannyiunk előtt világossá vált, hogy szükség van bizo­nyos „rendcsinálásra” a kész­letgazdálkodás terén is. Ezt a célt szolgálja a pénzügyminisz­ternek és az Országos Tervhi­vatal elnökének 114/1965. (PK) PM—OT számú együttes utasí­tása. Az utasítás értelmében a termelő vállalatok és kisipari szövetkezetek 1964. december 31-én raktáron levő készletük­ből mindazokat, amelyek 1965. évi tervük, illetve a már meg­levő, vagy 1965-ben beérkező megrendeléseik teljesítéséhez nem használnak fel, kötelesek a gazdálkodó szerv vezetője ál­tal megállapítandó módon fel­tárni, feleslegesnek minősíteni és a lehetőségen belül értékesí­teni. Hasonlóképpen a belke­reskedelmi vállalatok és föld­művesszövetkezetek az immobil árukészleten kívül azokat a készleteket minősíthetik feles­legesnek, amelyek az ez évre előirányzott áruforgalom lebo­nyolításához és az Í966. évi felkészüléshez nem szüksége­sek. Nagyon jól tette, nagyapa, hogy fölutazott, lego > ki­csit kikapcsoló \ik. C pi­henjen, szórakozzék, ké­nyelmesen meglehet. •••» >l| segítenie, azért van nekünk gépesített háztartásunk, a tech­nika minden áldásával az ember csak ültessen, r le­dolgozzék helye' ' Nem, kö­szönöm, legfeljebb a létrái tartsa egy kicsit, amíg sezt > csengőt megreperálom, mert zárlatos lett. Tetszik látni, itt van ez a csengő. Nem. nagy dolog, ugye, mégis, milyen, más, mint maguknál a tanyán. Ott kiabálni kell, meg verni a kaput, amikor be akar jutni rxilaki. Ugatnak a kutyák, az ember a saját szavát se ha >a. Itt csak meg kell nyomni a gombot, és mindjárt tudót. 4 rMPflW.d; 1065. március JJU, csütörtök a lámpából a petró, meg nem füstöl... így ni! Na, dugja csak be oda, a konnektorba azt a vasalózsinórt, hadd lássuk! Füstöl?... Ejnye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, m de egykettőre helyreütjük, micsoda beszéd az... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon, is, ha akar hozzá szódát. Nem mon­dom, ugye, néha rázni kell, na, de maguknál kilométeröket biciklizhet egy üveg szódáért, itt viszont pillanatok alatt megvan... Ügy látszik, nincs benne víz... Sebaj, lecsavar- juk a fedelét, eresszen bele másikat a csapból. rögvest csi­nálok szódát. Itt kérem, nem leéli a kútról hordani a vizet. Csak megcsavarja az ember, és kész. Nem jön? Tudja, kissé magasan lakunk itt a féleme­leten, néha kicsi a nyomás... Annyi baj legyen. legfeljebb iszik egy teái, nagypapa, ott a akármelyik szobában. hogy vendég érffie ?tt.. ■ Kiverte a biztosítékot\ N’a nem baj, mind­járt azt is kicseréljük. Fogjuk vu*g a létrát. -.Oda, a villanyórá­hoz, nagyapa I ít itt nem ka vtikoskodTJ* » SfHU to boylerben a forró víz. Nincs tűzrakás, sparhelt, meg üst- cipelés. ott a kész forró víz a fürdőszobában. Bálra tessék csavarni, csak bátran! Nocsak, elfelejtettem az este bekap- Gxiait most várhatunk reme* lig, mire megmelegszik, az ör­dögbe is... Nagypapa, ugorjon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyavalyás vasalót, hozzon egy üveg szó­dát, meg egy csomag harmad- osztályú kávét! Írja föl, nehogy elfelejtse, ott a golyóstoliam az asztalon, összekente az ingét! Golyóstoll, csak folyik kissé. Hogy a fene!... Azért sose bánkódjék, nagypapa, bedob­juk ide a mosógépbe, kitisztít­juk az inget, addigra a vasaló is meleg lesz. Bújjon bele a köntösömbe. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán ennyi idő alatt a teknőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, mennyi­vel jobb itt nálunk, sokkal ké­nyelmesebb ... Mi ez az égett szag? Hű, a hétfűzfánfütyülő- jét... leégett a tekercselés ... Persze, víz nélkül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkeztünk... Ezt is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyűves vasaló lenne meg már, aztán kapjuk magun­kat. és elmegyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi... Na, szóval... Csengő, vasaló, mosógép, szifon, és még bekap­csolom a gépet, mert az asz- szony megkért, hogy hozzam meg a krumplit... Sajnos, előbb meg kell nézzem ezt itt, mert hámozás helyett paszí- rozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusszantani, csak be­kapcsolom a szifont, megtéker- cselem a golyóstollat, kivasa­lom a mosógépet és megdará­lom a bogiért... Hogy mond­ja? Fölrobbant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz!... Na tes­sék, most sötét lett!.., Alig­hanem a hálózati transzformá­tor ... Hogy azt a szánkózó, jégen kopogó rézangyalát!... Látja, nagypapa, mennyivel könnyebb maguknál otthon!... haposy Miklós A FELESLEGES KÉSZLE­TEK feltárása és értékesítése vállalati feladat, ebben mesz- szemenő önállóságot élveznek. (Beleértve az ármegállapítást is). És most az akció végrehaj­tásával vizsgáznak is, hogy a nagyobb önállósággal saját és a népgazdaság érdekeinek meg­felelően tudnak-e cselekedni. A felesleges készletek meg­állapítása céljából különleges leltározásra, illetve egységes számbavételre általában nem kerül sor, ezt mindenütt a he­lyi adottságoknak megfelelően kell megszervezni. A feltárt fe­lesleges készletekről nem kell a központi szervekhez bejelen­tést tenni, vagy valamilyen nyilvántartást felfektetni. Az sem került kimondásra, hogy a gazdálkodó szervek intézkedési tervet kötelesek készíteni a fe­lesleges készletek hasznosításá­ra és általában mellőzhetik a hasznosítási eljárás kötelező le­folytatására nézve (felajánlás, tárcán belüli értékesítés, stb., stb.) a korábbiakban kiadott előírásokat, amelyek meglehe­tősen bürokratikus és körülmé­nyes procedúrát jelentettek. A lényeg tehát az, hogy a felesle­geket a gazdálkodó szervek tárják fel, értékesítsék ott, ahol arra az 1965. évi tervtel­jesítéshez szükséges, legyen az vállalat, kisipari szövetkezet, földművesszövetkezet, vagy termelőszövetkezet. Rendkívül nagy jelentőségű az utasításnak az az előírása, amely a felesleges készletek hasznosításának elősegítése cél­jából lehetővé teszi, hogy az ilyen készletek értékesítése so­rán az eladási árban a gazdasá­gi kapcsolatba kerülő szervek, jól felfogott érdekeiknek meg­felelően, szabadon megegyez­hetnek. Az eladó gazdálkodó szerv árengedményt adhat, amennyiben a vevő vállalat a megvásárolt felesleges készle­tet 1965. évi tervteljesítéséhez felhasználja. Az árengedményt az előírt feltételek igazolása mellett a bank költségvetési forrásból megtéríti, kisipari szövetkezetek vonatkozásában pedig a kidolgozás alatt levő OKISZ-elnöki utasítás szerint úgy kerül e kérdés rendezésre, hogy a szövetkezet anyagi ér­dekeltségét az ne érintse. AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉ­GET biztosítja a rendelkezés­nek az a része, amely kimond­ja, hogy a készletet megvásárló és az azt hasznosító gazdálkodó szerv a készlet feldolgozása so­rán elért nyereséget nem tar­tozik árkiegyenlítési forgalmi- adó címén a költségvetésbe be­fizetni, hanem az olyan ered­ménynek számít, amely a vál­lalati érdekeltség alapjául is szolgál. Az eladó érdekeltsége abban áll, hogy ha túlad feles­leges készletén, megszabadul a 6 százalékos, vagy magasabb kamattehertől, valamint ez után az eszközlekötési járulék megfizetésétől, javul a raktá­rozási körülménye, pénzeszkö­zeit mobil anyagok beszerzésé­re használhatja fel, stb., stb. Időrendi sorrendben legfon­tosabb, hogy a felesleges kés®* letek további termelésének megakadályozása érdekében a gazdálkodó szervek vizsgálják felül szállítási szerződéseiket, anyagmegrendeléseiket, hogy azok a korábban említett meg­határozás szerint nem felesle­gesek-e és a szükségteleneket 1965. március 31-ig kötbérmen­tesen stomirozhatják. PÁRTUNK ÉS ÁLLAMUNK anyagi ösztönzéssel, a vállalati önállóság messzemenő figye­lembevételével és fokozásával kívánja biztosítani az akció si­kerét. Ennek megfelelően 1965- ben változott a bank szerepe és feladata is. Elsősorban segíteni, ösztönözni akarja a gazdálko­dó szerveket a feltárásban és értékesítésben s ennek elősegí­tését a hitelezés oldaláról is biztosítja. Célunk, hogy a kész­letgazdálkodás területén is ren­det teremtsünk, s amennyiben valamelyik gazdálkodó szerv ezek után sem hajtaná végre az 1965-re kiadott rendkívüli ren­delkezéseket, az komoly követ­kezményekkel jár. Továbbá a rendelkezés sze­rint 1966. január 1. után az 1965. évben fel nem tárt és nem értékesített készleteket a bank csak magasabb, évi 9—18 százalékos kamatozású hitellé! finanszírozhatja és az így fel­számított 9 százaléknál maga­sabb kamatokat a prémium cí­mén kifizethető összegeknél, illetve az anyagi érdekeltség egyéb tényezőinél csökken tőleg kell figyelembe venni. Rendkívül fontos tehát, hogy a gazdálkodó szervek népgaz­daságunk és saját jól felfgott érdeküknek megfelelően eleget tegyenek az 1965. évi rendkívüli intézkedéseknek és azt vissza­élésre ne használiák fel. SZÜKSÉGES, HOGY a vál­lalat, a gazdálkodó szerv veze­tőségén túlmenően az üzemi párt- és szakszervezeti bizottsá­gok is segítsék, ellenőrizzék az akció lebonyolítását, mozgósít­sák a dolgozókat annak végre­hajtására, mert ezzel nagymér­tékben segíthetik elő 1965. évi célkitűzéseink teljesítését, a III. ötéves terv sikeres meg­alapozását. Grósz Tivadar, Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatósága Közgazdasági kislexikon Társadalmi össztermék — nemzeti jövedelem Ha minden terméket, amit egy országban megtermellek — gépeket, szerszámokat, élelmiszereket, háztartási cikke­ket, stb. — mind felhalmoznának egy hatalmas raktárban, az év végén óriási áruhalmaz állna előttünk — a társadalom egyévi termelő tevékenységének eredménye. Ezt a termék­tömeget társadalmi összterméknek nevezzük. Ezt persze még senki nem látta együtt, hiszen minden árut igyekszünk gyorsan használatba venni. Ha a társadalmi össztermék nincs is együtt soha egy csomóban, a pontos nyilvántartás, könyvelés eredményeképpen minden év végén összeszámol­hatjuk. A hosszú listán sok tízezerféle termék szerepel, a neki megfelelő mértékegységben: tonnában, literben, méter­ben, darabban, kilowattban, stb. De egyszerűbben is kiszá­molhatjuk a társadalmi összterméket, úgy, hogy összeadjuk valamennyi termék árát. így végül is egy pénzösszegben ki­fejezve megkapjuk az év során megtermelt társadalmi össz­termék összértékét. Mire fordíthatja a társadalom ezt a terméktömeget? Va­jon felhasználhatja-e az egészet, mint jövedelmét? Nem, az összes termék nem fogható fel jövedelemként, hiszen a ter­melésben kopnak, használódnak az előző években előállított gépek, és egyéb termelési eszközök. A termelés zavartalan­sága érdekében ezeket rendszeresen pótolni kell. Ha egy gép például nyolc év alatt elhasználódik, a segítségével ter­melt áruk árából fokozatosan félre kell tenni annyit, hogy nyolcadik év végére együtt legyen az elhasznált gép helyett beállítandó új, ugyanolyan teljesítményű gép ára. Szükség van tehát egy pótlási alapra, amelyből a népgazdaság min­den ágában fedezni lehet az elhasznált termelési eszközö­ket. A társadalmi össztermékből tehát le kell vonni ezt a pótlási alapot és csak a megmaradó részt lehet elkölteni, mint jövedelmet. Ezt az összeget nevezi a politikai gazda­ságtan nemzeti jövedelemnek. Eszerint tehát nemzeti jöve­delem nemcsak pénzben kifejezett értékösszeget jelent, ha­nem egy meghatározott nagyságú társadalmi termék-meny- nyiséget is. Olyan termékeket, amelyeket az ipar, építőipar, mezőgazdaság állított elő és amelyeknek értékét a közleke­dés is növelte azzal, hogy a felhasználókhoz szállította. A nemzeti jövedelem növekedése és az ország egy la­kosára számított hányada fő jellemzője egy adott orszáif gazdasági fejlettségének, s csak ennek növekedése lehet for­rása a személyes jövedelmek emelkedésének, az életszínvo-. nal szüntelen javulásának. B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents