Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-09 / 57. szám

Kár a benzinért

Magyar filmvíg játék

Aki azt hiszi, hogy a film- vígjátékhoz elég egy jó ötlet, nagyon téved. Ez az eset ennél a magyar filmvígjátéknál Bencsik Imre forgatókönyve Illusztrált monológ. A monológ agyoncsépelt ötleten, a mindennapi tréfákban ezerszer zsúfolt úrvezetői sorson és lelkiállapoton nyugszik: egyeseknek kár a benzinért, akárhogyan is szeretnének az autós élet napfényes, irigyelt oldalára kerülni.

Bencsik Imre ott téved, amikor azt hiszi, hogy a mai életben is előforduló autós mániát, a rossz, használt autók és rossz úrvezetők tragikomédiáját meg lehet írni anélkül, hogy az emberek, a Vígjáték sajnált, vagy rokonszenves figurái az autón innen és túl önmagukkal és egymással reális konfliktusba keverednének.

Dr. Zalay ornitológus az, akit az ócska autó gazdája lélek nélkül becsap. Ö tűri, ezt, mert tudósaikat. Szalad a kocsi levált ajtaja és az elguruló kerék után. A vígjáték is küzdelem: dr. Zalaynak a létezését akkor hinném el, ha a tragacs a sorsa lenne és miatta küzdelembe szállna: a kocsi régi gazdájával, az őt kinevető járókelőkkel, vagy bárkivel, akit a kocsi elébe sodor, vagy akinek a kocsi ezt a félszeg tudóst nékiviszi. így az ötlet — mint a fojtás nélküli puskapor — ellobban robbanás nélkül. Ezen Polacsek nem segít, aki szánja a még nála is balekabbat.

Balogh Imre históriája sem több egymáshoz fűzött ötleteiknél, ismert és sokszor látott viszontagságoknál.

Gál vállalati sofőr esetében forrdul a téma a saját tengelye

körül. Itt a kocsi eszközzé válik, de Gál fondorlata éppen visszájára fordítja az eddigi alaptételt. Gálnak ugyanis egyáltalán nem kár a benzinért, hiszen minden „húzása” az állam terhére történik — büntetlenül.

A színész házaspár esetében veszekedési eszköz az autó. Mór-már azt hisszük, hogy itt maid történik olyasmi, amit a film írója és rendezője alkot. Nemcsak utánoz az olasz filmekből, nemcsak a régi fordulatokat ismétli, hanem eredeti mondanivaló, a két érzékeny idegrendszer összecsapása következik. A várakozás azonban hiábavaló: mondvacsinált konfliktus, naiv feloldás és a narrátor várt csattanója dönti el a nézővel folytatott egyoldalú vitát: hogy ugyanis mégsem kár a benzinért!

A film írója és rendezője alacsonyan repülő képzelettel

akart mulattatni. Bán Frigyes, a magyar filmrendező gárda egyik kiválósága ez alkalommal nemfigyelt arra az alapvető szabályra, hogy eseményeket képsorrá alkotni, emberi mondanivalóvá tenni — vígjátéki formában is — csalt akkor lehet, ha a hősök saját korukba ágyazva, koncentráltan küzdenek valamilyen rangos emberi célért. Ennél a vígjátéknál az alkotói szándék alatt marad az eredmény.

Jó alakítás így is akad a filmben. Vacs Éva, Kállai Ferenc, Sólyom Ildikó és Sinko- vits Imre mintha igyekeznének áttörni a forgatókönyv kereteit.

Hegyi Barnabás képei és Bágya András zenéje jobb témát és alaposabb írói munkát érdemeltek volna. Mert mégiscsak ott kezdődik a film, hogy először meg kell írni a lényeget.

(farkas)

Csak a szépre emlékezem?

Munka után jólesik az ebéd

bán mégkötötte magát, hisz még a múltkori náthát is alig heverte ki. Ebből már csúnya veszekedés lelt, amelynek hevében Júlia azt találta mondani, hogy mégis az apjának volt igaza.

— Akkor szaladj az apádhoz — kiabálta Rómeó, akinek már régen gyanús voli, hogy anyósa tüzeli ellene Júliát. Júlia egy pendelyben szaladt ki a házból és hamarosan Capulet mama terjedelmes keblén zokogta el bánatát. De hiába, a szerelem mindennél nagyobb S 5, és Júlia két hét múltán visszatért. XJjra nagyon szeretkölyök ilyen szégyent hozott tisztes fejükre. Azután, hogy a kisvárosi pletykák további gyíírűzését elkerüljék, megállapodtak abban, hogy elismerik a gyerekek titokban kötött házasságát. Csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy egy hetedhétországra szóló lagzit csapjanak, hadd lássák ezek a veronaiak, hogy ők meg tudják adni a módját.

A lagzi után a fiatalok Elvonultak új otthonukba. A lakás kicsit szűkös volt, mindössze húsz szobából és néhány hold háztáji parkból állt. de hát a szerelmesek kis helyen is elférnek — vélekedett az öreg Capulet, aki a kastélyocs- kát hozományul adta.

Mézesheteik felejhetetlenek voltak. Szobáról szobára szerették egymást, és amikor a húsz szoba elfogyott, elölről kezdték. Júlia fiatal kora ellenére, izzott ebben a minden akadályt lekiizdő, hatalmas szerelemben. Rómeó gyengéd és tüzes, úgy érezte, hogy a mennyországba jutott.

— Azt akarom, hogy mindig úgy szeress. mint az elején — pihegte a XVI. században Júlia.

— Ügy lesz — ígérte Rómeó a XlX-ben.

met — mondta, és ezúttal Júlia küldte el férjét a mamához.

Ettől kezdve egymást küldözgették, de azért a mindent elsöprő, nagy szerelem időnként újra egymás karjába hajtotta őket. Veronában már szóbeszéd tárgya lett Rómeó és Júlia esete. A jólértesültek a dajka egy barátnőjének révén tudni vélték, hogy Rómeó megismerkedett valami Juliette nevű ledér nőszeméllyel, aki annyira tisztelte a híres férfiút. hogy nem kívánta tőle az erkély alatti ostromot, és a csatát mindjárt a megadásnál kezdte.

A dolog persze Júliának is fülébe jutott. Először szörnyen bánkódott, majd szomorúságát megosztotta egy nyalka keresztes vitézzel.

Persze, akkoriban a válás nem volt olyan könnyű, különben is az emberek megszólták volna őket. Ezért együtt éltek továbbra is, de Rómeó eljárt a kis Juliettához, míg Júliát a keresztes vitéz részesítette vigasztalásban.

A házaspárnak később gyereke is született. A kisfiúnak keresztbe álltak a szemei és „o” lába volt. amiből a veronai rossz nyelvek arra következtettek, hogy a gyerek apja csak keresztes lovag lehet.

Még sok mindent tudnék mesélni róluk, de nem teszem. Mért rájöttem, hogy Shakes- peare-nek igaza volt. Ö azért szépítette meg az igazságot, mert az akkori emberek még nagyon ragaszkodtak az illúziókhoz. Ezért Shakespeare Vilmos inkább őket ölte meg, és nem a szerelmet...

Öss Ferenc

ség községi alapszerveinek jáí rásá küldöttértekezlete, amelyen részt vett a járási pártbizottság és a megyei MHS-el- nökség több vezetője is. Az MHS járási mimikájáról Szabó András járási e&nök adott számot.

— Tavaly a járási elnökség irányításával eredményes munkát végzett az agitációs és propagandabizottság, a kiképzési osztály, valamint a polgári védelmi osztály — mondta többek között asz előadó. — Eredményesen szervezték meg a tartalékos tisztek továbbképzését- a sorköteles fiatalok lövészetét, s több községi alapszervezet társadalmi munkával teremtette meg ehhez a feltételeket. Megyei versenyeken jól szerepeltek a járás sportlövészei is. A polgári védelmi oktatásokat nyolc községben szervezték meg és fejezték be eredményesen. Az MHS munkáját a járási párt-, és tanács-, a tomegszer- vezeték egyaránt segítették, ezen felül a fegyveres testületek is hozzájárultak a feladatok megoldásához.

. A beszámoló után felszólalt Bölkény Sándor, a járási pártbizottság titkára és a megválasztandó új elnökség feladatának mindenekelőtt a községi alapszervezeti élet és munka megszilárdítását javasolta, Bánkúti Károly, az MHS megyei elnöke több elvi és gyakorlati tanácsot adott a jövőre vonatkozóan. A küldöttértekezlet ezután megválasztotta az új vezetőség tagjait és a megyei küldötteket.

Cg. L

éjszakán Júlia azt kérte, hogy ismételjék meg a híres erkélyjelenetet, de Rómeó inkább aludni akart. Ezen összezördültek kissé, de végre Rómeó engedett, és kiment az esőbe. A jBUúetisező dütgiioxunod vonták egymást, mintegy tíz szobán át, amidőn Rómeó szóvá tette, hogy minden mellvértje berozsdásodott, és egy szem szidol sincs a házban.

— Bezzeg szegény anyám, mindig kifényesítette a nérteEgy fél év telt el, amikor : Júliának kezdett feltűnni, hogy i Rómeó nem áü az erkély alá; ■ és mintha szerelmének heve - is alábbhagyott volna. Egy esős

Kutatásaim kiderítették, hogy Shakespeare Vilmos Rómeó és Júlia című drámájában igaz eseményeket írt meg, de a történet végénél már nem ragaszkodott a valósághoz. Ha nem erezném tiszteletlenségnek a neves szerzővel szemben, azt is állítanám, hogy a köny- nyebb ellenállás útját választva, meghamisította az igazságot.

Az igaz, hogy Capuleték ellenezték, hogy Júlia lányuk Montague Rómeóval közös házasságra lépjen. Az is igaz, hogy ebből kellemetlenség származott, de minden ellenállás ellenére, a fiatalok titokban frigyre léptek. Az is tény, hogy a szerelmesek öngyilkosságot kíséreltek meg, de az már nem felel meg a valóságnak, hogy meghaltak. Lőrinc barát ugyanis jó időben orvosért szaladt, és a gyors beavatkozás a fiatalok életét megmentette.

Először mindketten nagyon Iákaptak. A Capulet, Montague papák felháborodottan méltatlankodtak, mert ez a két

— még a padlóbontó lapáttal is.

(L’Europeo karikatúrája)

Egy hónappal ezelőtt indult el ez az érdekes, megkérdőjelezetten is melódiákra, elmúlt hangulatokra, nosztalgiákra, kedélyes élményeikre, az annak idejéni közérdeklődésre jellemző és ma már csak szórakoztató eseményekre visszapillantó televíziós játék.

A mostani játék az elmúlt szombaton már korban is közelebb került hozzánk: a két világháború közötti filmeket, verseket, operetteket, színházi élményeket — mindenből csak egy csipetnyit — vetített fel a nyolcvanperces műsor. Med- nyánszki Ági — a műsor motorja — és Bogait Péter író ügyesen vezették a versenyzők é§ a nézők érdeklődését. Táncoktól diktátorparódiákig, versektől drámarésaletelúg, az egykori intim-pistátöl a ^talaj gyökérig” széles skálán játszottak a játékvezetők.

E sorok írója kedves filmemlékeinek örült elsősorban és maradéktalanul. Jólesett látni az amarozó külsejű Ráday Imrét, Uray Tivadart, az igen fiatal Bósti Lajost, a ncitázó Bihari Józsefet, a telefonáló Kabost (a nagyobbat!), Csortcs Gyulát, a női szíveken évtizeden át uralkodó Jávor Pált és mindenekelőtt, a magyar színjátszás és film nagy művészét, Bajor Gizit. Élmény és ma is tiszteletet parancsoló állásfoglalás Várkonyi rövid jelenete Pirandello IV. Henrikjéből: azzal a bizonyos ököllel, ahogyan a régi Madách Színházban játszotta akkor azt a bizonyos szöveget.

Szó esett Lédereméről, s röviden a frankihamisításról. A két

nagy fasiszta diktátor paródiája komikumot adott. Hallottuk Radnóti 7. efclógáját, Karinthy két stílusparódiáját. Hacsek és Sajó és viccelt: mindez emlék, amire lehet és kell is emlékeznünk. A „talajgyökér” találós kérdés még a léxikoni ismertetéssel együtt sem tetszett. Ha Szálasit ebből az emlékezésből nem akarták kihagyni, akkor nem ezt az egy fogalmat kellett volna kiragadni eszmeterjesztő szömyszülemén yei bői. A mai fülnek is elképesztő, a nevetésre ingerlő szövegeiből kellett volna egy „talajgyökérről” metszett részletet közölni, hadd okuljon a mai néző is: az idősebb nemzedéknek milyen lelki fertőzések ellen kellett vé denie magát, amíg a második világháború nyomorúságai után eljutott 1945. május 8-ig. Egy Darvas Szilárdhoz méltó szövegelemzés hallatlanul komikussá tenné a „talajgyökór-fi- lozófia” bölcseleti ostobaságát.

A táncos-énekes keretből ki kell emelnünk Tiboldi Máriát, Lehóczky Zsuzsát, ■ az „öregre” minden külsőségében hasonlító ifj. Latábár Kálmánt, és Goz- mány Györgyöt.

A rendezés jó munkáját Bed- nai Nándor számlájára írjuk.

(f. a.)

— ENGEM a névsorból már végleg kitörölt a népi demokrácia. Mint munkásember egyáltalán nem jöhetek számításba.

Furcsán hangzottak ezek a keserű, súlyos szavak egy fiatalember szájából, mert Már Sándor csupán 26 éves. Furcsa volt hallgatni, hiszen a fiatalok általában — már akik becsülettel helytálltak a munkában — mindig bizakodnak, élik a jelent, tervezgetnek és szépítik a jövőt.

Ám Már Sándor életébe beleszólt a balsors, ami bizonyos fokig magyarázatot ad a szavait jellemző pesszimizmusra, ö is készült az életre. Kitanulta az esztergályos szakmát, és évekig ebben a munkakörben dolgozott Gyöngyösön, a MÁV Váltó- és Kitérőgyártó ÜV-nél. Megnősült. Aztán hárman lettek. Egy kislány is várta a munkából hazatérő apát. Sőt, ahogy a beszélgetésünk folyamán elmondja, nyáron újabb családi örömök elé néznek.

MHS küldöttértekezlet Füzesabonyban

ünnepélyes külsőségek (között zajlott le Füzesabonyban a Magyar Honvédelmi Sportszövet’ 1962-ben érezte először az- izületi bántalmakat. A beteg- ség, a lelkiismeretes orvosi be- avatkozás ellenére azonban mindinkább elhatalmasodott.

i Végül is ez év februárjában rokkantállományba helyezték r havi 750 forint illetménnyel.

— Most itt vagyok fiatalon,

1 rokkantán. A családomat azon• ban el kell tartanom, mert ez

■ erkölcsi kötelesség! De miből?

' — A felesége dolgozik?

‘ — A városi tanács pénzügyi

osztályán.

— Így hát két fizetésből...

; Türelmetlenül közbevág.

— A KÉT FIZETÉS összege ' 1900 forint. Ebből fizetjük a : bútorrészleíet, a bölcsődét, a la• kast, a villanyt meg sok mást.

' A megélhetésre marad 400 fo- ' rint. A gyerektől nem vonha■ tunk meg semmit, tehát nekünk kell nélkülözni. Ha fizikai

• munkát vállalhatnék, akkor

■ más lenne. De az orvos szigorúan megtiltotta. Egyrészt az

’ izületi betegségem miatt, más- . részt pedig, hogy 172 centiméter magas vagyok és 46 kiló a súlyom. Híznom kellene. De hogyan, amikor nincs mit enni?

Ügy gondolom, hogy az utolsó kifejezést már az elkeseredés szülte, és nem fedi a reális valóságot. Mert 1900 forint havi jövedelem —, ha nem is bőségesen —, de fedezi egy háromtagú család szükségleteit, még akkor is, ha levonjuk belőle a korábban említett részletfizetéseket.

— Most kaptam egy lakást a nyolcvanas lakótelepen, a Szövetkezeti utcában. Oda is kellene néhány apróság.

— Nincsenek bútoraik? Megbotránkozva néz rám.

— Hát hogyne lennének! Amíg dolgozni tudtam, jutott mindenre Még az a szerencsénk, hogy akkor sok mindent vettünk.

— Hogy érti ezt a szerencse szót?

— Ügy értem, hogy most van mihez nyúlni. Eladjuk a reka- . miét Azért kapunk annyi ' pénzt ami kitart addig, amíg valami keresethez jutók.

— Keresett már valamiféle : állást, amit a betegsége miatt i be tudna tölteni?

— HETEK ÓTA egyebet sem csinálok. A régi vállalatomnál

egy rendelet alapján nem segíthetnek rajtam. Most, hogy az új lakást megkaptam, házmesterséget kértem. Az Ingatlan- kezelő Vállalatnál azt mondták* hogy szakember kell, aki az apró javításokat is elvégzi. Esztergályos a szakmám, de a lakatos és vízvezeték-szerelői munkához is értek. Ennek ellenére nem kaptam meg az állást. Hát van okom bizakodásra? Huszonhat éves vagyok. Szeretem a családomat, és nagyon várjuk a születendő gyermekünket is. De bántja a lelkiismeretemet. hogy nem tudok annyit nyújtani nekik, mint más ember.

Ezeket mondta el Már Sándor, aki Gyöngyösön, a Szövetkezeti utca 5/a alatt lakik. De mit válaszoljak én? A részvét- teljes, sajnálkozó szavak éppen az ellenkező hatást váltották ki ebből a fiatalemberből. Mindenesetre szerettem volna legalább azt megmondani, hogy a mi társadalmunkban a segítő kéz nem hiányzik ott, ahol a szükség humanitást kíván. De nem mondtam, mert bármenynyire is igazság, most ennél az embernél frázisként hatott volna. Az már emberi tulaidonság, hogy ahol konkrét cselekedetet várnak, nem szeretik az általánosságokat.

Tény az, hogy egy család segítséget vár. Tőlünk, akik a társadalmat alkotjuk. Mert mi nem törülünk ki senkit, ahogy Már Sándor mondja, a népi demokrácia építéséből. Már csak azért is, mert a szocializmus építésén munkálkodunk, és a névsorban szükségünk van >lyanokra is, akik csak fél munkaidőben tudják belei llesz- :eni a saját id® téglájukat.

Sok vállalat és intézmény /an Gyöngyösön. Ha alaposan széj jelnéznének a vezetőik, ta- án akadna olyan állás isi* «melyet egy 26 éves, rokkant 'iatalember betölthetne. Az is ehet, hogy ebben a beosztásban jelenleg egy egészséges iolgozik, aki többre képes, és íz ambíciója is többet kíván.

HELYTELENÜL használtam i segítség szót, mert Már Sanier nem azt várja. Munkát tér, olyat, ahol a betegsége elemére helyt tud állni.

Laczik János

Hogy számításba jöhessen...