Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-09 / 57. szám

Tavasz a határban Bármilyen hűvös, változé­kony, s egyik-másik napon té­lies is az időjárás, a határ­ban elérkezett a kora tavaszi tennivalóik ideje. Lassacskán benépesülnek a kertészetek, szántóföldek, s mind több em­ber tevékenykedik azért, hogy az idei esztendő jó terméssel hálálja meg fáradozásait. A kezdés, az indulás minde­nütt nagyon lényeges, sok min­denben befolyásolja nagyüze­meinkben a későbbi helyzetet. Szinte kivétel nélkül minden munkánál tapasztalható: ha vontatott a kezdet, nincs jó eredmény. Ha megfelelő előké­születek nélkül valakinek kör­mére ég a dolog, akkor kapkod. S a kapkodásnak rendszerint kudarc a vége, ami a mező- gazdasági üzemben még egyet­len termelési ágban is több tíz- vagy százezer forintos veszteséget okozhat. Az idén különösen nyomaté­kosan kell hangsúlyozni, hogy a helyi vezetés alapos körül­tekintés után, a legtapasztal­tabb szövetkezeti tagokkal tör­ténő megbeszélés alapján ha­tározza meg: hol, mit tesznek. Szükség van erre a fokozottabb megfontolásra, mert nemcsak az egyes országrészek között, hanem egy-egy gazdaságon belül is nagy különbségek ta­pasztalhatók a táblákon. Álta­lában azok az őszi búzaveté­sek, amelyeknek vetőmagja október 10-ig földbe került, jól teleltek, megfelelő a nö­vényállományuk, s növényze­tük szépen fejlett Azok a bú­zatáblák viszont, amelyek a nagy őszi esőzések miatt csak novemberben kerültek vetésre, aránylag gyenge, s ritka állo­mányt neveltek eddig. Nyil­vánvaló, hogy ennek megfele­lően, egy gazdaságon belül is különbséget kell tenni búza és búza között. Az őszi búzavetéseken most a legsürgősebb tennivaló — amellyel már nem egy helyen meg is késtek — a tél végi, kora tavaszi fejtrágyázás. Szá­mos helyen februárban végez­tek ennek a munkának a zö­mével. Ahol késlekedtek, nincs idő a várakozásra. A mező­gazdaságnak az idén is az az első számú feladata hogy megtermelje az ország kenye­rét. A búzatermés sorsában tulajdonképpen most az utolsó alkalom beavatkozni. Erre a fej trágyázás, s a vetésápolás kínál lehetőséget. Az ápolás tennivalói közül legkorábban a hengerezés je- jentkezik. Többen haszonta­lannak, értelmetlennek tartják. Ez általában nem igaz. Táb­lánként lehet és kell eldönteni: mit tesznek. Különösen azok a vetések, amelyek az ősszel se­kélyre sikerültek, megkíván­ják a hengert. Az éjszakai fa­gyok, a nappali felmelegedések következtében a gyökérzet a föld felszínére került, szinte „a levegőben lóg”. A szövetkezeti és állami gazdasági főieteken az idén is mód nyílik a vegyszeres gyomirtásra. Védekezőszer több mint egymillió holdra jut. Különösen a ritkább nö- vényállományú táblákon — amelyeken a gyom könnyeb­ben feitör — kívánatos a diko- nirtozás. Ugyanez vonatko­zik azokra a táblákra is, ame­lyek már sűrű állományt ne­velnek, de foltonként az egér kipusztította, vagy ritkította a növényzetet. Ezeken a helye­ken legalább az egérpusztítot­ta részekre juttassanak gyomir­tó vegyszert. Tavaly már elég sok helyütt szereztek tapaszta­latokat a búza karbamidos le- vóltrágyázásával is. Kataszteri holdanként általában 7 kilo­gramm karbamádot tanácsos permetezni. A karbamid be­keverhető a gyomirtószer ol­datába, s így egy munkafo­lyamatot megtakaríthatunk. Viszonylag csekély költséggel — holdanként alig húsz forint­tal — 50—80 kg-mal növelhető a terméshozam. A vegyszeres gyomirtás, s az esetleges kar­bamidos lombtrágyázásra csak későbben kerül sor. Ha meg­van a szándék a karbamid használatára, most akikor se hanyagolják el a fej trágyázást, hogy a vegetáció kedvező kö­rülmények között indulhasson. Nem csekély az a gond sem. amelyet az évelő pillangósok állapota ad. Rendkívül meg­fontoltan kell dönteni: melyik évelő pillangóstáblát hagyják meg? Melyiken érdemes mag­termésre számítani. Az a nagy egérkár, amely tavaly ősszel érte a gazdaságokat, különösen a lucematáblákon okozott sú­lyos veszteséget. S azért, hogy az idén ne ismétlődhessen meg az egerek olyan hatalmas méretű kártevése mint tavaly, most kell a védekezésre felké­Rövid krónika Két munkás éviized Deres fej, fakult munkásruha. Huszonegy év a legutóbbi helyen. Egy művezető — a régiek közül. Abból a kevésből, akik közösen kezdték, akik ott voltak üzemük születésénél, együtt vészelték át a háborút, folytatták a munkát s ünnepük volt az a nap, amikor a Mátravidéki Hőerőmű áramot adott az országnak. A duruzsoló, zümmögő turbinaóriások emlékeket éleszt­getnek Brezovich Károlyban. Gondban, felelős' munkában telt két évtizedet, amely úgy elszállt, mint az a másik kettő, Budapesten. — 1944 áprilisa óta dolgozom Lőrinciben. Még az épülő erőműnél kezdtem. A villamos osztály karbantartó részlegé­nél... Akkoriban még nem volt saját áramunk, Hatvanból kaptuk az energiát egy 22 kW-os távvezetéken, az építkezést kiszolgáló gépek, üzemeltetéséhez. A mi feladatunk is inkább csak ezeknek a berendezéseknek a javítása volt... Az üzem­ből még annyi látszott: a csarnokokat építették, a kazánfala­zást, a gépek alapozását végezték ... A háború megtorpan.- tóttá a munkát, németek szállták meg az üzemet, azt beszél­ték, hogy felrobbantanak mindent. Aztán mégis csak elke­rült bennünket az oktalan pusztítás. — A háború után meggyorsult az építkezés üteme, köz­ponti kérdéssé vált a Mátravidéki Hőerőmű mielőbbi üzembe helyezése... A kazánok megindítása volt a legnagyobb fel­adat. Kíváncsian, izgalommal vártuk, hogy állják majd a nyomást, képesek lesznek-e megforgatni a nagy kerekeket, amelyeknek 32 MW-os turbinát kellett működésbe hoznia....? Ekkora teljesítményű kazánok azelőtt aligha voltak az or­szágban...! És megtörtént az első rágerjesztés, sikerrel járt a munkánk, nagy volt az örömünk, amikor 1949-ben végre a lőrinci erőmű is áramot küldött a drótokon... — A felszabadulás után a miénk volt az ország első új erőműve, s ma is büszkék vágyjunk arra, hogy mindig az él­vonalban dolgozunk. Ha jól tudom, tavaly is a legjobb mu­tatókkal dolgoztunk!... Régebben nagyobb részt vállaltunk a közösből, többet kértek tőlünk, jobban számítottak rank. Valahogy „rangosabbak” voltunk... Tudom, tudjuk, azóta újabb erőművek születtek és nagyobbak... Mégis, kicsit fáj, kicsit rosszul esik látnunk a mostani diagrammokat, nincs már ránk olyan szükség, mint pár esztendeje. Most. két évtized után is a villamos osztályon dolgozik Brezovich Károly művezető. Az erőmű „ütőerén” — ahogy 6 mondja. Az elektromos berendezések működtetése és vé­delme a feladata. Erről, szakmájáról szívesen beszél — ma­gáról kevesebbet. Sztahanovista kitüntetéséről, Kiváló dolgo­zó jelvényeiről, okleveleiről, az iparági dicséretről —, má­soktól hattok. Akárcsak arról a sok szakemberről, akiket, ö nevelt, akikből úgyszólván az ország valamennyi erőmüvébe jutott... Néhány perc alatt — huszonegy év emlékeit próbáltuk felidézni. Kis fejezetét az üzemi krónikának. Egyetlen lapot. (**} szülni. Ezzel kapcsolatban a megjelent utasítás meghatá­rozza a teendőket A szakmai tennivalók meg­határozása, helyes eldöntése sok olyan rejtett tartalékot hozhat felszínre, amely segít a gazdaságnak. A rétek—legelők íű- és szén a te rinésón el; növe­lése például több figyelmet ér­demel. Az idei helyzet — kü­lönösen az ország egyes tá­jain — még fokozottabban fel­hívja a figyelmet a rétek és legelők gondozására. Sajnos, számolni lehet az évelő pillan­gósok a szokásosnál kisebb szénatermésével. Ez a hiány csökkenthető a jobb rét- és le­gelőgazdálkodás révén. S olyan gazdagom nem áll szénával, ta­karmánnyal szinte egyetlen gazdaság sem. hogy most ne tegyen meg minden lehetsége­sei — azokkal a KlSZ-fiata- lokkal együtt, akik vállalták a rétek, legelők fokozottabb gondozását. Hosszan lehetne sorolni azo­kat az időszerű tennivalókat — a mák- és borsóvetéstől, a gyü­mölcsösök gondozásáig — amelyek már napirendre ke­rültek. Szövetkezeteink a terv­tárgyaló közgyűlések előtt áll­nak. Ezek a tervek tartalmaz­zák mindazt, ami az eredmé­nyes gazdálkodáshoz — így a jó tavaszi munkákhoz is — nélkülözhetetlen. Döntöttek, döntenek a javadalmazás, a premizálás kérdéseiben, kiala­kítják, vagy kialakították a szükséges munkaszervezeti formákat. A közgyűléseken megtárgyalják, vagy megtár­gyalták már a főbb teendőket. De ezzel ne elégedjenek meg. Nagy szükség van arra, hogy kisebb egységekben — üzem- áganként. brigádonként, mun­kacsoportonként — részletesen megbeszéljék: mit, mikor, ho­gyan helyes tenni. A termelési tapasztalatokat minden mező- gazdasági üzem jól tudta hasz­nosítani eddig is. Miután na­gyon tarka képet mutat az egyes termelési ágak helyzete, fokozottabb szükség van az idei tavasz előtt a megbeszé­lésekre, minden hozzáértő em­ber figyelmére, tapasztalatára. Ily módon a szövetkezet tag­sága jobban magáénak érzi a tennivalóikat, amelyek rá vár­nak, s a munka minősége lénye­gesen javíthat a gazdálkodás eredményein. A tavaszi mun­kákhoz szükséges technikai felszerelések, anyagi eszközök mellett sehol ne feledkezze­nek meg tehát az emberek fel­készítéséről sem, s akikor azok a rerpények. amelyeket a ter­vek tartalmaznak, az egész szö­vetkezet, s a t agság javára va­lósággá válnak. (a.) Áz ÁGROKER tájékoztat Munkatársunk ellátogatott az AGROKER-hez, amely tavaly 334 millió forint értékben biz­tosította termelőszövetkezeteink részére a gépek, alkatrészek, a műtrágya, a növényvédő sze­rek és egyéb anyagok ellátását. A vállalat az idén is hasonló feladatokat old meg. Munka­társunk Joó Imrétől, a vállalat igazgatójától kért tájékoztatót arról, mit kap a mezőgazdaság az idén gépekben, gépalkat­részekben, műtrágyában és nö­vényvédő szerekben? Milyen lesz az ellátás mezőgazdasági gépekből? — Az előirányzat kevesebb, mint a múlt évben, számítása­ink szerint 250 erőgépet forgal­mazunk az idén — válaszolt az igazgató.— A típusmegosztás a megye sajátságaihoz viszonyít­va jó, forgalomba kerül ismét a kertészeti és szőlészeti üzem­egységekben már eddig is hasz­nált RS—09-es, RS—56-os trak­tor, összes munkagépeikkel A munkagép típusainak bővülésé­vel és a traktor lóerejének nö­vekedésével számolhatunk. UE -28-as traktorból 89-et, Super- Zetorból 40-et hozunk forga­lomba, de ez évben is kapunk szovjet MTZ univerzális és ne­héz, lánctalpas DT—54-es és T— 100-M traktorokat. A traktor­hoz kapcsolódó munkagének el­látását raktári készletből tud­jak biztosítani, további beszer­zésekkel minden igényt ki tu­dunk elégíteni. Különböző típusú ekékből kétszázra számítunk. Kultivá- torból 180-at szerzünk be és itt meg kell jegyeznem, hogy a közkedvelt KPN—4-es szántó­földi kultivátorból az idén nem lesz hiány. Tárcsákból 120 kü­lönböző típusú kerül beszerzés­re, már most is szállítunk rak­tárból a gyümölcsösökben nél­külözhetetlen OT—20-as oldala­zó tárcsát. Biztosítjuk a vetőgé­pek ellátását, raktáron van be­lőle 100 és még 125 beérkezését várjuk. Az idén TP—4-es pa­lán tázók kerülnek forgalomba, burgonya- és dugványültető adapterekkel és tápkocka-adap- terrel. A műtrágya gépi kiszó­rását 75 műtrágyaszóróval se­gítjük elő, a növényvédelem céljaira 100 nagy teljesítményű motoros permetezőt és 650 háti permetezőt hozunk forgalomba. Betakarító gépekből nagyobb mennyiségűt szállít az ipar, így tovább tudjuk növelni a géppel történő aratást, 39 SZK— 4-es kombájnt szállítunk, ezen felül 35 silókombájnt, 40 jár- vazúzót, tíz kaszálva rakodót. Rendfelszedő bálázóból szovjet és német típusokat kapunk, j Szálas takarmány előkészítő j gépekből harminc hideglevegős | szénaszárító berendezést, negy­ven rendsodrót, 80 fűkaszát. Az 1 első fél évben tíz korszerű is­Negyven százalékkal javul az alkatrész-ellátás Ezer tonna pétisót kap a kiskereskedelem 400 tonna rézgálic van raktáron, rafiából 140 tonna az éves keret tálió gépi berendezéseit szállít­juk le. Öntözőberendezésekből 52 komplett nagyüzemi, kis inten­zitású szórófejes gépegységet, a szállítások fejlesztésére 260 pótkocsit hozunk forgalomba. Az üaemanyagtárolás megoldá­sára ötszáz különféle ürtartal- mú tároló tartályt szállítunk. Várható javulás az alkat­rész-ellátásban? — Igen. Mezőgazdaságunk gépparkja az utóbbi években ugrásszerűen növekedett és több mint harmincféle erőgép és 40 féle munkagép dolgozik megyénkben, ehhez pedig 40 ezer féle pótalkatrész, gördülő­csapágy és műszaki áru kell. Tavaly voltak panaszok és azok jogosan kifogásolták az el­látást, akik emiatt nem hasz­nálhatták gépeiket. Az idén kü­lönös gonddal kezeljük az al­katrész-ellátást és számításunk szerint negyven százalékos ja­vulás várható ezen a téren. Múlt évben kevésnek bizo­nyult a gumiabroncs-ellátás, valami javulás ezen a téren is várható, de így sem tudjuk az igényeket megelégedésre kielé­gíteni. Mennyit forgalmaznak műtrágyából és növény­védő szerekből? — Fontos és elengedhetetlen a talajerő-utánpótlás, ami ked­vezően alakúit tavaly, de az idén sem lesz rosszabb, hiszen pétisóból tíz százalékkal adunk többet, a foszfor- és káli-műtrá­gya felhasználásában nem lesz változás. Felhasználóink már a múlt év őszén megrendelték a fejtrágyázáshoz szükséges nit­rogént, hogy a tavasszal elvé­gezhessék e fontos növényápo­lási munkát. Első félévi nitro­génműtrágya-keretünk júniusig bezárólag valamivel több mint 15 ezer tonna, de már 16 200 tonnát szállítottunk le. Kedve­zően alakult a háztáji területek pétisó-ellátása is, mert ebből 625 tonnát szállítottunk le. A lakosság műtrágya-szükségletét a kiskereskedelmi boltegységek­nél szerezhetik be, ahova az év végéig 1000 tonna pétisót szál­lítunk. Újítás a műtrágyázásban a permetező levéltrágyázás, ami­kor a növényt a talaj kikapcso­lásával, a levelein keresztül látjuk el tápanyagokkal. A nö- vényvédőszer-ellátásunk jól alakul, a nyugalmi állapotú gyümölcsfa-védekező szerekből sárgaméreg, gyümölcsfaolaj, neopol és rézgálicból nagy kész­lettel rendelkezünk és minden igényt ki tudunk elégíteni. A mezei pocok pusztításához 75 tonna Arvalin pocokirtó szert szállítunk térítésmentesen. A megye szőlős jellegének meg­felelően biztosítjuk a rézgálic- és a rafiaellátást. Négyszáz ton­na rézgálicunk van, rafiából a* éves keret 140 tonna, eddig az utóbbiból hatvan tormát elszál­lítottunk. Nővén yvédőszer-ellátásunk kedvezően alakul, ha készlete­inket és a kereteinket vesszük figyelembe, de a kártevők na­gyobb arányú jelentkezése ese­tén is zavartalanul szállítani tudjuk a védőszereket — fejezte be tájékoztatását a Heves me­gyei Mezőgazdasági Ellátó Vál­lalat igazgatója. Új vezetőséget választottak a mezőtárkányi KISZ-fiatalok Több mint nyolcvan fiatal és idősebb dolgozó gyülekezett va­sárnap délután a mezőtárkányi pártszervezet helyiségében, ahol a községi KlSZ-alapszer- vezet vezetőségválasztó taggyű­lésének megrendezésére került sor. — A taggyűlés összehívására azért volt szükség — mondta beszámolói ában Sz. Kovács Já­nos KISZ-titkár —, mert az el­múlt hónapokban nagyfokú hanyatlás és rendszertelenség volt jellemző a fiatalok szerve­zeti életére. Tóth. János párttitkár bírálta a korábbi KISZ-vezetőséget, ugyanakkor elismerte, hogy a pártszervezet sem adott meg minden támogatást a szervezeti élet fellendítéséhez. A vezetőségválasztó taggyű­lésen sok szó esett a feladatok­ról, amelyeket a KISZ VI. kongresszusán hozott határoza­tok szellemében kell a mező- tarkán yi fiataloknak megvaló- sítaniok. A vezetőségválasztó taggyű­lést teadélután követte, ame­lyen a fiatalok baráti, csalá­dias légkörben a község veze­tőivel és szüleikkel töltötték az estét. N€ Húsz éve töretlenül N€ V\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W^ radi nézetek ellen, a múlt ki­sértetei ellen, az alkotmányban rögzített jogokért. Talán egy1 kicsit könnyebb Pavlenka Sándoménak, mint sok társának. Hogy miért? Mert húsz év tapasztalatai ad­nak biztosságot neki, mert olyan férje van', a!ki 1945-től a pártban aktív harcostársként áll az oldalán, mert ő maga is 56-tól a párttól kap újabb és újabb „fegyvereket”, biztonsá­got, eltökéltséget, világos célo­kat. Már életének negyedik évti­zedét tapossa Pavlenkáné, és most áll érettségi előtt. Tanul, képezi magát. Eddlgj életének több mint a felét adta oda a mozgalomnak. Húsz évet, pedig még nincs negyvenéves. Odaadta? Sántít ez a kifejezés. Nem ajándékoz­ta el. Eddigi életének több mint a felét töltötte ki tartalommal a mozgalom, ö gazdagodott úgy, hogy másoknak is segített, másoknak is adott, másoknak is segített megtalálni a cselek­vés értelmét, az élet igazát, a jelentéktelennek tűnő kis tet­tek nagy összefüggéseit. ti add mondjam meg, nem 11 magasztalni volt szán­dékom őt, ezezl csak sérteném; Csupán egy asszonyt akartam bemutatni, a sok közül egyet, aki megtalálta a helyét és a boldogságát a mi társadal­munkban. aki szeretne mások­nak is ablakot nyitni az életre. Az elmúlt húsz óv nevelte; tette őt emberré. G. Molnár Ferenc em könnyű dolog bemu­tatnom. Talán éppen azért, mert olyan végtelenül egyszerű, olyan tisiztán átlát­sz^, mint a víz, amelynek tük­rét még gyenge szél sem bor­zolja. És olyan csendes is. Nincs fölösleges mozdulata, hangját talán soha meg nem emeli, gondolatait nem cico- mázza szép szavakba egysze­rűen, közvetlenül sorolja őket, mint aki sok mindent tisztázott már magával. Pavlenka Sándorné húsz év­vel ezelőtt kezdte el mozgalmi munkáját, és azóta is folytatja. Még szinte gyereklány volt, amikor a MADISZ tevékenysé­gébe bekapcsolódott. Aztán férjhez ment, és a tizenkilenc éves asszony hirtelen furcsa kérdéssel találta magát szem­ben. Visszamemjen-e régi lány­társai közé asszonyfejjel, vagy az MNDSZ keretei között foly­tassa a jóformán félbe sem sza­kított munikát? Befogadják-a egyáltalán maguk közé a tőle jóval idősebb asszonyok? Meg­találja-e a helyét azok között, akik koruknál fogva az anyjuk lehetnének? Nem tudott sokáig töprengni, a sehová sem tartozás nagyon kínos érzés lett a számára. Döntött. Félénken nyitott be az ajtón, és az asszonyok örömmel szeretettel ölelték magukhoz. Ez volt 1949-ben. A nőmozga­lom azóta is fogva tartja, és megnyugvást, értelmet ad éle­tének, mert érzi, hogy hasznos­sá teheti magát, rá is vár a fel­adat: miinél több asszonyt, lányt megnyerni az elvben igaz, de a gyakorlatban még nem mindig és mindenhol egyértel­mű női egyenjogúság minél tel­jesebbé tételére. em 5 fogalmaz így, én összegezem ilyen semati­kus mondatokba a következte­téseimet annak alapján, ahogy életéről, mindennapi munkájá­ról beszélt. Talán egyszerűbb lesz, ha őt hallgatjuk. — önkéntelenül eszembe jut az ón példám, ha a mai fiata­lokról esik szó — néz rám, mintha a helyeslést várná. — Nekünk, idősebb asszonyoknak kellene átmenni a kiszesek kö­zé, és magunkhoz hívni a fia­talokat. Nekem is alig volt mer- szem annak idején benyitni az MNDSZ-be. A mai fiatalok nem lehetnek hasonló helyzet­be? Már mondja is a lehetősé­get. Domoszlón nemrég szer­vezték meg a nőkiubot. Vala­mi rossz emlékű teadélután akar ez lenni? Az egykori ká­vés nénikék pletykafészkét akarják megteremteni? Szó se róla! — Gyümölcsös rizst készítet­tünk legutóbb, azzal kínáltuk meg az asszon voltat. A Nőta­nácsnak nem volt ehhez pénze, ezért a Vöröskereszttől kértünk segítséget. Ök megvették az anyagot, mi elkészítettük. Mindjárt otthonosabb lett a hangulat, amikor a gyümöl­csös rizst feltettük, azonnal el lehetett kezdeni a beszélgetést: hogyan készítettük, miből mennyi kell hozzá. Látja, ket­tős haszna volt annak a rizs­nek. Az egyik: a klubba elő­ször bejött asszonyok tartózko­dása felengedett, egyik percről a másikra közelebb kerültünk egymáshoz. A másik: néhányan otthon azóta már elkészítették a gyümölcsös rizst biztosan. Si­került néhány családnál ezzel is változatosabbá tenni az ét­rendet. Apróság? Talán. De kezdetnek nem rossz. Nem merek mosolyogni, mert félek, félreértene. Pedig csak az egykori nagy, diplomata asszonyok jutottak az eszembe, akik szintén tartogattak csalét­ket igazi szándékaik előkészí­tésére, bár az a csalétek sok­szor egészen más volt, a cél is messzemenően különbözött a domoszlói asszonyok céljaitól. De hát a nők kifogyhatatlanok az ötletekben. Férfiasán ismer­jük ezit be. J^Járis újabb témára térünk — Itt van a tanulás — .foly­tatja csendes hangján Pavlen- ka Sándorné. — Nem is olyan könnyű ez az asszonyok szá­mára. Dolgoznak a munkahe­lyükön, de a család gondja is őket terheli és akikor még az iskola. Nem egy férfi unja meg a tanulást az első hónap után. Pedig nekik kevesebb a dolguk. A szemrehányás mögött nein, nehéz felismerni az egyenjogú­ságért folytatott harc egy reá­lis, igaz szakaszát. Van még itt tennivalónk? Van, És ez ismét rajtunk, férfiakon múlik. Igaz, könnyű azt az egyenjogúságot kinyilatkoztatni, de valóra vál­tásáért szinte mindennap meg kell vívniuk a nőknek: otthon, a családban, a munkahelyen, az iskolában, az irodában, a szülői házban és ki tudná felsorolni, még hány helyen. Pavlenka Sándorné és jó né­hány társa „közkatonaként” in­dúl mindennap a harcba, a ma­MiPUJSMG 3 1965. március 9.. kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents