Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-07 / 56. szám

Elmélkedés egy csorba pohárról — A mindenségit... Vihetem a tisztítóba a ruhám — kiáltott fel és dühösen tolta odább a feldőlt poharat. A csorba po­harat, amelynek talpa azonnal kifecsegte „minőségi” hibáját, amint kelyhébe bort, jelen esetben vörös bort öntöttek. A pohár minősége tehát legalább­is erősen vitatható, még pon­tosabban : a pohárnak nem volt minősége. Nem kell eh­hez különösebb hozzáértés, annyira nyilvánvaló a selejtes munka, hogy egy hatéves gye­rek is megállapíthatja, — a meós nem állapította meg. A csorba pohár tehát nem­csak önmagáról állította ki a minőségi” bizonyítványt, ha­nem a meósról is, aki ugyan érti a szakmáját, minden bi­zonnyal tisztában van a tech­nológiával és saját kötelessé­gével is — ám a csorba pohár átment a kezén. A meós is i, ,csorba pohár”-nak bizonyult, 6 maga is kiállította ezzel ön­magáról azt a bizonyítványt, amelyet általában nem szíve­sen tesznek ki az ablakba. Az- ám, csakhogy a poharat ké­szítette valaki... Olvasztotta az üveget, s nem tartotta be a technológiai előírásokat, fújta, formázta a másik, az sem tö­rődött vele, vagy fel sem fi­gyelt rá, hogy selejtet készí­tett. .. Lám, ezek az emberek mind és sorban „minőségi” bi­zonyítványt állítottak ki ma­gukról, sőt, a nemtörődöm szellem kialakulása következe tében az egész gazdasági, üárt- vagy éppen szakszervezeti ve­zetésről. Ennyi minden — és még mennyivel több — van egyet­len csorba pohár mögött! A példa természetesen meg­lehetősen önkényes és a cikk írója egyáltalán nem az üveg­fúvók, pohárkészítők munká­ját akarja pellengérre állítani. Nyugodtan hozhatott volna példát a selejtes, vagy a foga­lomnál maradva, „csorba” ci­pőről. kész ruháról, rosszul le­zárt konzervekről, a könnyít­és nehézipar, vagy éppen a me­zőgazdaság ezernyi terméké­ről és sajnos, százezernyi j, csorba” poharáról. Az új lakás rosszul záródó ajtajában, egy ipari termék rossz minőségében benne van és elsősorban az van benne, hogy a munka minősége, az öntudat minősége, a fegyelem, a vezetés minőségié „borul fel” a népgazdaság asztalán és önti jól nyakon az ipari, vagy sze­mélyi fogyasztót, — amelyen gyakran még a „Patyolat” sem segíthet. Nem a televízió, vagy a rádió, nem a Lehel hű­tőszekrény és a felpúposodott parketta a hibás, még csak nem is az a rossz minőségű! Mindez már csak a vég, amit szemmel láthatóan ítél meg még a laikus Is, ami bosszú­ságot okoz, de nem maga az okozat. A közelmúltban e lap hasáb­jain számoltunk be arról, hogy a megye hajtatóházainak „mi­nőségé” miatt majd negyed- százmillió forintot dobott ki a népgazdaság. Pedig a kidobott pénz még ennél is több, hiszen jelentős melegágyi termeléstől estünk el. Nem, semmiképpen sem a hajtatóháziak a hibásak, hanem a tervezés, az erősza­kolt végrehajtás minőségében kell a hibák eredendő okát ke­resnünk. Mindezt azért kell hangsú­lyozni, mert sokan a minőséget hajlandók valósággal „tár- gyiasítani”, szidni a konzervet, a cipőt, a csorba poharat, pe­dig már az alapfokú szeminá­riumon megtanulta mindenki, hogy valamit alkotni, létrehoz­ni egyedül az emberi munka képes. A rossz munka rosszat, a jó munka megfelelő minősé­gűt! Az üveggyári meós ugyan állhat hivatása magaslatán és egyszerűen a zúzdába száműzi a csorba poharat, hogy a ked­ves vendégnek az étteremből ne kelljen egyenesen a Patyo­lathoz rohannia. A minőség látszólag tehát védve van, a vásárló, a fogvasztó elé nem tesznek használhatatlan poha­rat. Mindez azonban látszat mert bár az éttermi asztalnál egyedül ült. de a népgazdaság asztalát szépen körülüljük, mind valamennyien, s az az egyetlen pohár már nem kerül arra az asztalra! Kárba ment. Seleh lett. Elveszett az anyag, az idő. az emberi, munka — le­het elölről kezdeni! A minőségért kiabálni jó és helyes, sőt jogos dolog. A meóst hibáztatni meg egyenesen tör­vényes is, hiszen utóvégre azért van, hogy a minőség őre le­gyen. De minidig a más mun­kájában keresni a minőséget: a parkettás az üvegfúvóéban, a cipész a szabóéban, a szőlő- termelő az állattenyésztőében, s mind együtt a ..meósban”, — ez ugyan lehet éber és forra­dalmi bíráló tett, de alkotó és munkát javító tett aligha. Számos és örvendetes hír ér­kezett már arról — a gyöngyö­si félvezető gyárból, a Bervá- ból és máshonnan is —, hogy komplex intézkedéseket és szervezett összefogást kívánnak megvalósítani és részben, már valósították is meg a minőség védelmében. Talán utópiszti­kusnak hangzik ez a megfo­galmazás, de arra lenne szük­ség, hogy az egész ország most egy nagy, a termelés és az irá­nyítás minden ágát átfogó komplex brigádba tömörüljön, és írja fel a brigádkönyv első oldalára: mindent a minő­ségért! Mert mégiscsak dühítő, hogy drága pénzen gyártott, vett gépek, szerszámok, hasz­nálati cikkek gyakran filléres hibák miatt százezres kiesést jelentsenek! Mert mégiscsak bosszantó, hogy annyi jó mel­lett nem tudunk annyi szépet és használhatót gyártani, — sa­ját magunknak. Mert mégiscsak bosszantó, hogy hírünk, ne­vünk ismert a világon, de is­mertek vagyunk bizony még barátaink kőiében is arról, hogy jól meg kell nézni, amit csinálunk! Mert mégiscsak bosszantó, hogy egy országot fel tudtunk építeni a romjai­ból, hogy a romokon új orszá­got teremtettünk, hogy húsz­éves alkotásaink együtt . és egészében véve világraszólóak, de annak a szobának ajtaját nyitva, amelyben a jövő nagy­szerű terveit szövik, — kezünk­ben marad a kilincs. Kedves elvtársam, uram, vagy kartársam, mielőtt elro­hanna a Patyolatba, tegye zseb­re azt a csorba poharat. Nem, ez nem lesz lopás. Ez mementó lesz, emlékeztető mütyürke, mert azt a kilincset ama szo­bára maga gyártotta és maga is szerelte fel! Gyurkó Géza Csillagászati szám Sűrű, dohányillatos levegő csapja meg az idegent a hosz- szú, nagyablakos szrvarka- gyártó üzemben. Női szakasz, mondhatnánk az üzemre, hi­szen körös-körül, amerre né­zünk. pirospettyes fejkendős lányok, asszonyok hajolnak a gépek fölé. Sokan vannak ... — Női munka — magyaráz­za Fejes Lászlóné, aki ki tudja már hány millió cigaretta szü­letésének volt szemtanúja. — Mikor került ide? — 1951-ben. Húszéves vol­tam. Először szivarokat sodor­tam, azután szedő lettem. On­nan kerültem a gé(P mellé, ke­zelőnek. Zsinórként fut előttünk a fe­hér papír, amelybe fotocella adagolja a dohányt. Néha kígyó­ként csavarodik össze, de egy megszokott kézmozdulat után ismét egyenesbe tér. — Hány műszakban dolgo­zik? — Háromban. Felváltva: kettőt a gyárban, a harmadikat otthon. A férjem is dolgozik, és van két gyerekünk. Még is­kolába járnák, a nagyobbik most nyolcadikos. — Egy műszakiban hány ci­garettát gyárt? — Csillagászati szám: 668 ezertől 699 ezerig. Nehezen beszél magától. Mástól tudom meg, hogy a gyár egyik legjobb munkása, bizonyíték erre a Kiváló dol­gozó kitüntetése is. — Megszoktam, vagy úgy Is mondhatnám, megszerettem a munkám. 14 év óta dolgozom a gyárban, volt rá idő és alka­lom. Igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy jó legyen. Talán ezért kaptam a kitüntetést. — Az otthoni műszak? — Nehezebb, mint ez... sót, sokszor hosszabb is... háztar­tás, főzés, gyerek... Esténként már jólesik a pi­henés, a rádiózás, vagy a tv- nézés. Ezt is megszoktam, mint a gyárat. Már nem játék — Azt a zöld pulóvert ké­rem. — Parancsoljon. A fehér galléros elárusítónő leveszi a pulóvert, s közben kedves mosolyával üdvözli az újabb vendéget. Sokan vannak, akik csak be- ugornak néhány pillanatra, üdvözlik a fehér galléros eL. árusítónőt, s kötelezettségüket teljesítve, elbúcsúznak tóle. Halmai Ernőmé az ünnepelt. Nem csoda, hiszen tíz év óta nap nap után ott áll a pult mögött az Anyák Boltjában. — Gyermekkoromban min­dig boltost játszottunk. Én voltam az eladó, akárcsak most.., csak ez már nem já­ték. 22 év óta dolgozik a keres­Megelőzés: higiénia, vitamin HÍR: „Megyénkben Is emelkedik az Influenzás megbetegedések szá­ma.-’ Bizony, sok bajt és kellemet­lenséget tartogat az a kis lát­hatatlan fehérjecseppecske, az influenza-vírus. Levertséget, lázat, tagfájdalmakat okoz, és száraz köhögést Ez az influen­za. Panaszkodnak az emberek: eddig semmi bajom se volt» délben még vígan viccelőd­tünk az ebédnél, de este hirte­len. mintha megváltozott volna a világ. Hogyan történhetett ez? CseppfertőzésseL Lehet ez ellen egyáltalán védekezni? A cseppfertőzés és a nátha ellen? Igen! A szervezet ellenálló- képességét kell növelni: Jó táplálkozással, bőséges C-vita- min-fogyasztással (citromlé, csipkebogyó-tea, gyümölcsök), de ez egymagában nem ér semmit, ha nem vigyázunk a higiéniára, a tisztaságra (pi. gyakori kézmosás) és természe­tesen. ha nem köhögünk, tüsszentünk egymás arcába. Vannak, a^Uc „okosan” gon­dolkodnak, tudósabbak akar­nak lenni az orvosnál és kü­lönböző antibiotiíkumokat (pe­nicillin, vegacillin, tetran) szed­nek. Nem tudják, hogy ezek hatástalanok az influenza-víru­sokra. Viszont ne csodálkoz­zék senki, ha ezek orvosi ren­delet nélküli szedése után al­lergiás kiütéseket kap. vagy egyéb más rendellenességeket észlel magán. A betegség kezelésére a ke­zelőorvostól kérjünk gyógy­szert. Gyógyulásig maradjunk otthon, hogy megóvjunk máso­kat is a fertőzéstől. Akiket ünnepiünk kedelemben. tagja az üzlet szocialista brigádjának, kétszer kapott Kiváló dolgozó kitün­tetést. Azt mondják róla, hogy sok­sok olyan vevő van, aki csak akkor vásárol, ha ő szolgálja ki. — A hosszú évek alatt jó­formán minden vevőt megis­mertem. — Milyenek? — Nem egyformák. De ha nem hiszi, figyelje meg. — Hosszú egy műszak? — Fárasztó. Reggel nyolctól este hatig, csak az ebédidő marad ki belőle. — Otthon? — Megszoktunk mindent. Férjemmel, 15 éves kislá­nyunkkal közösen végezzük a háztartást, takarítást. így jut még ezt is sok tudni. Bizalmi, komoly felkészültséget meg­kívánó munkát végez Török Lajosné, a Finomszerelvény- gyár vegyésze. Egyetlen nő volt a sok férfivegyész között. 1957-ig dolgozott itt. — Az első perctől kezdve úgy indultam, hogy vegyész leszek. Felvettek annak idején a Budapesti Műszaki Egyetem­re. De sok volt a tandíj. Apám nem tudta fizetni. így kerül­tem a debreceni egyetemre. ★ N ikotfti tartalom-meghatáro­zás. Fehér köpenyes laborán­sok a fehér laboratóriumban. Csak a fermentált dohányleve­lek barnák és a vízgőz-desz­tillációs berendezés „lombik­jában” a feloldott nikotin. A fehér galléros élárusítónő: Halmai Ernőné. «k helyes kialakítása. Sajnos, az eddigi tapasztala- k azt mutatják, hogy ez a 1 valahogy elsikkadt a lét- ámok rendezésénél. A tanácsi diaiatoknál például a 148 el- icsátottból 80 szakmunkás, 41 gédmunkás, és 27 betanított unkás, s hogy egyetlen alkal- azott, vagy adminisztratív’ >lgozó sem került a létszám- löttiek közé, az eddig is na- •on rossz arány eltolódott az kalmazottak, adminisztratí- >k „javára”. Más esetben a ajtóműgyár egri telepénex lettes szervei, — ahogy _ ezt városi pártbizottság ülésén óvá tették — szintén úgy ér­ni ez ték a létszámgazdálkodás egjavítását, hogy a gyár ter­ít emelték, a létszámnöveke- »st viszont a pesti központnak igedélyezték. Éppen annyit, nennyire a termelését majd­an megkétszerező gyárnak tt volna égetően szüksége. Sajnos, az arány, amely az el- »csátásofcnál kialakult a unkások „rovására”, az ad- inisztratívok, alkalmazottak avára”, máshol sem kedve- bb. Alig egy-két műszaki adminisztratív dolgozó kap- kézhez a felmondólevelet, az bocsátottaknak mindössze ettő-négy százaléka. S ahol egkísérelték, hogy az íróasz­lok mellől is elragadjanak »hány embert, ott valóságos entőhadjárat indult a „pú- Lhatatlan” adminisztratív úgoaók, alkalmazottal?, visz- la tartására. Különböző elméleteket is gyártottak e mentőakciók so­rán, amelyekkel magyarázni igyekeztek az alkalmazotti és adminisztratív létszám nagy­ságának indokait, de végered-i mányben az történt, amit Ká- csor Jánosné, az Egri Városi Pártbizottság titkára mondott egy közmondást idézve azok­ról a vezetőkről, akiír felelőt­lenül duzzasztották az impro­duktív létszámot s most nincs merszük azt csökkenteni: „Fogtam rókát, de nem ereszt el”. Emberség és kapkodás Mindezen buktatók ellenére a vártnál fegyelmezettebben, pánikmentesan zajlott le a lét­számcsökkentés, az eseték többségében a gazdasági és pártszervek mérlegre tették az elbocsátandók szociális hely­zetét, munkához való viszo­nyát, s emberséggel, felelősség­gel döntöttek arról, kinek a kezébe adják a felmondóleve­let. Bizonyítja ezt a panaszok minimális száma is. A tanácsi iparban másfél száz elbocsátott közül mind­össze négyen fordultak a terü-s lett egyeztető bizottsághoz, s közülük egyet vissza is helyez­ték, mert csökkentett munka­képességű volt. Panaszok, rek­lamációk leginkább azokon a helyeken jelentkeztek, ahol el­siették a létszámredezést, és azonnali hatállyal nekiláttak a rendelet végrehajtásának. Ahol azonban — mint a például az egercsehi bányáiban és a Máfc­ravidéki Fémműveknél — csali az év közepén fejezik be az el­bocsátásokat, kevesebb prob­lémával kellett megjküzdeniök. Ezeken a helyeken ugyanis úgy oldják meg a létszámcsök­kentést, hogy nem állnak útjá­ba senkinek, aki él akar men­ni a vállalattól, de nem is vesa nék fel mást helyettük, s így az év közepére helyre tudják billenteni létszámgazdálko­dásukat. Más helyen* mint az Egyesült Izzóban, vagy a Könnyűipari Alkatrész­gyártó Vállalat 40-es számú egri telepén lehetőséget keres­tek és találtak az elbocsátásra kerülők elhelyezésére, mások családjukhoz közeli munkahe­lyen kapnak megélhetést Ösz- szessógéban elmondható, hogy mostanában a párt- és társa­dalmi szerveknél kevesebben jdeiiMkezmék munkáért, mint a létszámcsökkentés előtt bárme­lyik időszakban. Kirívó eseteik persze így is akadtak, ahol nem elég em­berséggel, meggondodtsággal állították össze az elbocsátan- dók névsorát. A 600-ból hatan reklamáltak S ez a szám magáért beszól. S ha azt vesszük, Irngy közü­lük voltak olyanok, akik nem végezték el legjobb tudásuk szerint a munkát, még inkább nyilvánvalóvá válik, a gondos­ság, amellyel e feladatot vég­rehajtották. Volt persze olyan eset, amikor nem elég körülte­kintően jártak el és felmondó- levelet adtak olyan 55 éves mun kásnak a kezébe is, aki félig béna feleségét tartja el, ő maga is beteges s majd más­fél évtizede dolgozik már a gyárban. Az idokolás, amivel útilaput akartak kötni a sarkára, kapi­talista gyárosnak is „becsüle­tére” válna: „Azt a munkát, amit ez az idős ember 8 forin­tos órabérért elvégez, egy fia­tal 5,40-ért megcsinálná”. Ez volt az érv, az elbocsátás em­bertelen érve. Szerencsére a felsőbb szervek nem így véle­kedtek s így sas időn munkás újra a Finomezerelvénygyártoan dolgozhat. Értékelve a létszámcsökken­tés eddigi tapasztalatait, egy­öntetű a megállapítás; — hogy ha az adminisztratív és alkal­mazotti létszám csökkentését „el is kerülte” — óhatatlanul is hozzájárult a fegyelem ja­vulásához, jó figyelmeztető volt azok számára, akik mun­kájúkat hanyagul látták el, fe­lelőtlenül hiányozgattak, im- mel-ámmal végezték dolgukat. S emellett az üzemek nagy ré­sze megszabadult a fölös mun­kaerő súlyos terhétől, s ahol pedig szükség volt e felszaba­dult munkaerőire, ott gép mel­lé állították őket. S ez volt a cél. Kovács Endre idő olvasni, rádiózni, vagy tv-t nézni. Járunk moziba, szín­háziba ... nem panaszkodha- tom... Koós József Laboratórinm-vezető Próbaszívás. Mindennap rendszeresen ismétlődő aktus az Egri Dohánygyár laborató­riumában. Cigaretta-zsűrizés. Borkóstoláshoz hasonló „cere­móniákkal”: füstízlelés, szaka­szos szívással. — Ez nagyon fárasztó — mondja Török Lajosné, a labo­ratórium vezetője. — Ilyenkor az ember nem cigarettázhat, csak úgy gondtalanul. Oda kell figyelni, mert pontozunk. Így intenzívebben hat a füst a szer­vezetre. Legalábbis úgy érzi az ember. Pontozzák az aznap gyártott cigarettákat. Török Lajosné vegyész is. 1949-ben végzett, a Debreceni Tudományegyete­men. ★ Előadás. Szervaskémia óra az Egri Tanárképző Főiskolán. Óriási szénláncok a táblán. Török Lajosné adjunktus elő­adást tart. — Nagyon szeretek tanítáni, apám is pedagógus volt. Majd­nem kémia—fizika szakos tar nár lettem. 1954-ig vezetett laboratóriu­mi gyakorlatokat, tartott elő­adásokat és vizsgáztatott a fő­iskolán szerves kémiából. Ta­nítványai közül Szűcs László mór tanszékvezető, Gól István pedig adjunktus. ★ Anyagvizsgáló s. Hogy mi­lyen anyag? Kívülállónak ta­bu. Milyen vizsgálatok? Na­gyon fontosak, kívülállónak — Többfajta vizsgálatot vég. zünk: dohánynedvesség, égő. képesség, filter-szűrőhatás... Nemrégiben új felszerelése­ket kapott a laboratórium: szárítószekrényeket, gravimet- rikus berendezéseket... — A napi gyártás segítése a feladatunk; a különböző mé­rési eredményeinket figyelem­be veszik. Egy vegyésztechnikus, egy vizsgázott laboráns és négy be­tanított dolgozik a keze alatt a laboratóriumiban. ★ A ti zennyolcas tanácstagi körzet. Panaszokat, bejelenté­seket hallgat Török Lajosné tanácstag: Miért nem takarít­ják rendesen az utcákat? Ke­rülnek-e szanálásra a közel, jövőben a körzetből...? Az­tán intézkedik. — Nincs sok probléma ... szeretek emberekkel foglalkoz­ni, embereik között lenni. ★ Anyag és tudat. A marxista klasszikusok műveit olvassa. — Amikor még én jártam egyetemre, nem volt filozófia- oktatás. Hiányzott Elvégeztem a hároméves Marxista—Leni­nista Esti Egyetemet. A filozó­fia nagyon érdekel, tanulok a kétéves filozófia-szakosítón, ami pártfőiskolai végzettség­nek számít Nem vagyok párt­tag. Állandóan az anyaggal fog­lalkozni, a szerves anyaggal, a változó anyaggal. De a tuda­ta is változik. ★ Két kisfia — 12 és 7 évesek — várják anyukát otthon. És a férje, aki szintén, kémikus. Berkovits György MPUJSÜG 1965. március 7., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents