Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
í* nr r • i r )j f •• •• r 1 ajolo közönség öt évvel ezelőtt Pétervá- sárán is túl, Erdökövesdre döcögtünk egy színházi autóbusszal. Kulturális missziót teljesített a színház kisszínpadi együttese: a négy színész, akik a tenyérnyi színpadon játtszot- talk és a két műszaki, akik a produkciónál segédkeztek. A Várostól távol eső „végeken”, a Jas községben az ideig még nem járt igazi színház, ,s az öt áwel ezelőtti volt az első igára előadás — nem műkedvelőkkel, vagy tizedrangú hakni- asókikal; igazi színészekkel. Nagy tett volt ez akkor, a még tv nélküli világban ... Rég elfelejtettem már a bemutatott vígjáték címét, tartalma is homályosan dereng csupán, de a Nagyérdeműre, a lelkes közönségre még ma is jól emlékszem. Ott ültek vagy százan — ez csaknem telt háznak számított — figyelték, itták a játékot, a szavakat, tapsoltak, nevettek: jól szórakoztak azon az estén. Az első sorban ülők még segíthettek is, »mikor nem akart szétmenni a függöny — egy lépés volt a távolság a színpad és a nézőtér között. Hosszú esztendők türelmes Biankájával, sok száz tájelőadáson neveltük, szoktattak a közönséget a színpadi művészethez. Formáltok ízlését, s ami a legfontosabb: felkeltettük igényét a színház iránt. S a művészektől nagy fáradságot, áldozatot követelő, kényelmetlen tájelőadások most hoznak új gyümölcsöt. A közönség visszaadja a kölcsönt Most ő utazik szánházba... A napokban azt kérdezte tőlem valaki, tetszett-e az egri Gárdonyi Géza Színház új bemutatója, érdemes-e megnézni a Tragédiát? Nagyon szép előadás volt — válaszoltam —, nagyon tetszett. — Hát csak azért kérdezem — fűzte tovább a szót ismerősöm —, mert bejönnénk Balatonról vagy nyolcvanon, de lehet, hogy százan is. Két-három autóbusszal. Így szoktok máskor is. „Így szokták” — s nemcsak a balatoniak, így P recskiek, a szilvásvárainak, az egerbo- csiak is, s vagy húsz község, amelyet úgy tartanak nyilván a színházban, hogy törzsközönség. A színháztól most már egyre kevesebb autóbusz indul a vidéki tájelőadásokra, de egyre több különjárat érkezik a színház elé. telve utasokkal, színházlátogató közönséggel. Az egri csillagok 28 előadását mintegy tízezren nézték meg az egri színháziban. Köztük közel 3 ezer a „tájoló” közönség. Ugyanennyien jöttek megnézni a Leányváséxt. s nagy az érdeklődés Az ember tragédiája iránt is. S a tájoló közönség ünneplőbe öltözik, pontosan úgy, ahogyan Tháiáa szentélyéhez illik, s amikor felhangzik a gong, kígyóinak a színes reflektorok, átadja magát a művészetnek, a színház varázsának. És ez az új közönség nem kis áldozatot hoz azért, hogy igazi színházban, a művészethez méltó környezetben legyen tanúja, részese egy-egy bemutatónak, sikernek. Ez a közönség nemcsak a színházjegyet fizeti meg, nem sajnálja a forintokat a vonatért, az autóbuszért, de nem sajnálja a fáradságot sem amelyet a 80—100 kilométeres utazás jelent. És ezt az új közönséget nyugodtan elkönyvelhetjük kulturális osatáink nagy győzelmei közé. (márkusz) // Ki mit tud?" — Kulturális szemle Felkészülés a sárospataki napokra AZ ŰJ JÁTÉK (foto: Kitt BJ Hol voltak az üzemi és tsz-fiatalok? ★ Miért mindig ugyanazok ? LEZAJLOTT a „Ki mit tud?” megyei döntője. Február 28-án hosszú, több mint háromórás műsor keretében léptek színpadra a zenészek, táncosok, énekesek, szavalókés prózamondók. Az eredményekről már beszámoltunk. Ám ha az eredmények mögé nézünk, azt kell tapasztalnunk, hogy a „Ki mit tud?” nem is volt annyira „Ki mit tud?”, mint inkább középiskolás kulturális szemle, de meg is fordíthatnánk, a Hámán Kató kulturális szemle nem volt más. mint „Ki mit tud?” középiskola- fokon, s mind a kettő nem volt más, mint tulajdonképpeni felkészülés a sárospataki diáknapokra, amit szintén egy vetélkedő előz meg, hogy ki tud és mit tud, egyszóval a három szereplési válfaj — egy. Első látásra talán zavarosnak tűnik ez az egymásba folyó összehasonlítás, de nem sok kell annak megértéséhez, minek érdekében emelünk szót. Részeire bontva tehát a témát, a kialakult helyzet as idei kulturális évben a következő: Meghirdették különböző szervek a „Ki mit tud?”-versenye- ket, amelyek megyeszerte nagy lelkesedéssel indultak, s annál számyszegettebben végződtek. Nyilván, amilyen számokat a zsűrik kiszórtak az elődöntőkön, körzeti és járási versenyeken, azok már nem érték el olyan színvonalat, hogy szó lehetett volna továbbhozásuk- róL A végső eredményben azonban súlyos szépséghiba van. Ha megnézzük a 28 befutott számot, abból 15 mellett valamelyik középiskola neve olvasható. Tehát iskolások. További három versenyző fiatal pedagógus, tehát ismét csak — iskola. A novaji, adácsi és zagyvaszántói népi tánccsoportban sók az iskolás. A maradék hétből három honvédségi csoport, egy — az egri Nautilus tánczenekar sem egészen műkedvelő, mert a szeszmentes grillben szervezetten játszanak; egy leány énekes — Kovács Katalin — és egy szavaló a gyöngyösi városi tanácstól, no6, mindössze ennyi az egész. DE HOL VANNAX az üzemek, termelőszövetkezetek fiataljai? Hol maradtak a Finom- mechanikai Vállalat, a gyöngyösi Izzó, a hatvani, selypi konzerv- és cukorgyár fiataljai, a hatvani vasúti KISZ- szervezet kultúrmunkásai? Az erdőtelki tsz fiataljai, a hatvani Lenin Tsz táncosai? Az Egri Dohánygyár hajdani énekkara vagy táncosai? A recski bánya, az egercsehi bánya, az Apci Fémtermia, a bélapátfalvi cementgyár fiátaljad? Hol maradtak? Sehol. Vagy legjobb esetben lemaradtak a „kanyarban”, valamelyik körzeti elődöntőn. Lemaradtak, mert nem vették komolyan az egész ügyet. Valamiféle pajkos, játékos gondolatnak tartották vajon a „Ki mit tud?” felhívását? Lehet. De hogy nem vettek komolyan és aktívan részt az egészben — legfeljebb, mint nézők! — az biztos, azt a tények igazolják. De bontsuk tovább a bevezetésben említett összefonódást. A Hámán Kató kulturális szemle elődöntői lezajlottak. Meghallgattuk őket, s bizony ismét elmondhatjuk — ugyanazokkal a számokkal, ugyanazokkal a középiskolás lányokkal és fiúkkal találkoztunk, mint a „Ki mit tud?”-okon. (Nem beszélünk most az általános iskolai szemlékről, nem összehasonlítási alap, mert ők nem vettek részt a „Ki mit tod?”-ban.) Ott is — itt is énekeltek, szavaltak, tánczenét és klasszikust játszottak. Pászthy Júlia, Lakatos Béla, Szabó Erzsébet, főiskolai madrigálkórus, Kovács Katalin és a nautiluszosok — egyformán szerepeltek mindkét rendezvényen. Meg kell mondani, hogy sikerrel. Ám a kérdés másik oldalán ott van, hogy akkor minek megrendezni mindkét vetélkedő fajtát, ha ez ilyen egyszerű: előadjuk, amit tudunk itt is, meg ott is, aztán valahol majd sikerül. Ha nem, akikor viszont elmondhatjuk: „mi megtettük a magunkét, nem tehetünk róla, hogy nem sikerült!” Természetesen ez is Nem nézte természetszerűen tétlenül az egri Nemzeti Bizottság újjászületett hadseregünk kibontakozását sem. Március 4-én közölte az IGAZSÁG, hogy Vörös János honvédelmi miniszter a Nemzeti Bizottságoknak adott felhatalmazást a német-fasiszta háború mielőbbi befejezése érdekében végzett toborzásra. A miniszteri felhívás, illetve rendelkezés nyomán a Nemzeti Bizottság is beindította a honvédtoborzást — s tegyük mindjárt hozzá, hogy szép sikerrel. Űj plakátok jelentek meg Eger utcáin: „Talpra magyar, hí a haza! ...” A tobozzá.-i felhívás az 1915. január 1. és 1924. december 31. között született férfiakat szólította fegyverbe. a demokrácia makulátlan zászlaja alá. A március 11 előtti napokban máris 1894 férfi jelentkezett a forradalmi lelkesedés hevében izzó toborzógyűlése- ken. Joggal mondották akkor- tájban a jövőben fanatikusan hívők: „... lesz feltámadás!...” Március végére már tízezernél többen csaptak fél katonának megyeszerte! Bár a Nemzeti Bizottság jól kézben tartotta a város köz- igazgatását, mivel a polgár- mester meglehetős hűséggel teljesítette ezekben a nehéz hetekben és hónapokban a Nemzeti Bizottság tanácsait, utasításait — elérkezett az ideje végre annak, hogy a korábban már jóváhagyott ala4 XÍPÜJSiG 2963. március vasárnap Az egri Nemzeti Bizottság, az új éiet kovácsa 3, Harcban a demokrácia vívmányaiért pokon, megalakítsák a városi képviselőtestületet. Február első felében egy kisgazdapárti vezető hangadó élesen ellenezte, hogy az öt koalíciós párt képviselői mellett a dolgozók érdekvédelmi szerve, a szakszervezet is delegálhasson tagokat a képviselő- testületbe. A Nemzeti Bizottság kommunista és szociáldemokrata tagjai haladéktalanul és erélyesen visszautasították ezt a kezdeményezést és joggal érveltek a zzal, hogy a pártok lemondhatnak a szákszervezetek javára azokról a helyekről, melyeket a dolgozók érdekeit védeni hivatott szak- szervezetnek szántak. Többszörös és heves viták után, végre, 1945. április 7-én összeülhetett a felszabadulás után újjászervezett képviselő- testületi ülés. A város megkapta — választás útján — első szegényparaszt származású főjegyzőjét is. Az egri Nemzeti Bizottság kommunista és haladó tagjainak jó politikai éleslátását támasztja alá, hogy a földbirtokreform törvényerőre emelkedése után haladéktalanul felhívta valamennyi Nemzeti Bizottságot a földigénylő bizottságok megalakítására. Felhívta a Nemzeti Bizottság a föld- ígónyiö bizottságokat, bogf írják össze a földjuttatásra jogosultakat, valamint az igénybe vehető földterületeket is. Teljes mértékben tudatában voltak a bizottság kommunista, szociáldemokrata és paraszt- párti tagjai, hogy a földbirtok- reform jó végrehajtásával súlyos csapást lehet és kell mérni a reakcióira és a kizsákmányoló úri rendre. Joggal vélekedtek úgy a becsületes proletárok, hogy a jó földbirtókre- íorm becsületes és maradéktalan végrehajtása, az új, demokratikus társadalmi rendszer meggyökeresedésének és kivirágzásának egyik alapfeltétele. A Nemzeti Bizottság ülésein heves harcokban szerelték le a kommunisták, a szociáldemokraták és a parasztpártiak a földosztás elbagatellizálóit, elkenőit... Rendkívül érdek- feszitők a Nemzeti Bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek azon lapjai, amelyék a kommunisták szívós, lankadatlan harcairól számolnak be a reakciós erők és „hatalmasságok” éllen. Így arról vall egy 1945 februári ülésen készült jegyzőkönyv, hogy Milassyn Kornél kisgazdapárti főispán magához hívatta a koalícióban résírt vevő Parasztpárt egyik verpeléti arafwfgitaét, hangadóját, Est» Jánost és azzal akarta levenni a lábáról, hogy álljon el a további szervezkedéstől, amiért majd országgyűlési képviselőséggel lesz jutalmazva. Ennék előtte pedig, az ugyancsak kisgazdapárti alispán Dömötör Mihályt figyelmeztette, hogy községében a Magyar Kommunist Párt szervezésével ne bontsa meg a falu paraszti békés egységét. Szabó Sándor, a Nemzeti Bizottság kommunista tagja szóvá tett egy 1945 februári ülésen, hogy a pártkoalíció bizalmából pozícióhoz jutott egyes személyek, arra méltatlan, reakciós elemeket vesznék védelmükbe és adnak részükre támogatást Tisztában volt a bizottság azzal, hogy a rendőrség megszervezése elsőrendűen fontos kérdés, hiszen nem állott az új demokratikus rendszer védelmére semminemű fegyveres szerv vagy testület A Nemzeti Bizottság Dancza János régi, kipróbált kommunista veteránt állította a városi és megyei rendőrség élére. Erősen prüszkölt is ellene a reakció! Egy februári ülésen kiderült, hogy akadt olyan megyei vezető, ki a belügyminiszterrel fenyegetőzött, hogy elintézi, miszerint a rendőrség vezetői ne maradjanak a helyükön. A válasz? 1945. március 1-i kelettel az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztériuma hivatalosan is megbízta Danczát a városi és megyei rendőrkapitányság vezetésével. A Nemzeti Bizottság jó támaszt és segítséget kapott az egyre jobban és teljejSíbben kiépülő rendőrségben. A Nemzeti Bizottság az élelmezési nehézséget kihasználó feketézők ellen is felvette a harcot. Utasította a polgármestert és a rendőrkapitányt, hogy minden erejükkel törjék le a dolgozók életét megnehezítő feketepiacot. A közellá- tásügyi felügyelőséget pedig arra hívta fel, hogy a legszigorúbban tiltsa meg az Egerből Budapestre való élelmiszerszállítást, amely súlyosbítja az egri. helyzetet, ugyanakkor növeli a budapesti feketepiacot. Nem volt az életnek egyetlen olyan mozzanata, ágazata, amelybe ne világított volna bele az ezerszemű Nemzeti Bizottság. — segítve, támogatva, szervezve, s ha kell, erős, keménykézzel, parancsoló szóval. A bizottság haladó tagjainak, a kommunisták vezetésével sikerült elszigetelniük a jobboldali kisgazdákat és a felszabadult magyar életet megindítani a szocialista fejlődés útján. Jó, nagyon jó emlékezni, ma. húsz esztendő távlatából az egri Nemzeti Bizottság munkájára, améLy a marxista vezetés, iránymutatás alatt, a nép radikálisan haladó törekvéseiben gyökerező tetteivel, intézkedéseivel rávezette életünket a mához vezető vágányok sziláid útjára Sugár István igaz. Vagyis, hogy az ő igazuk* mert a kétfajta vetélkedőnek más céljai voltak, más elgondolások vezették a rendezőket* mást akartak „kihozni” az egészből. Legfőképpen a több mint huszonháromezer KISZ- tagot megmozgatni, a kulturális élet művészi vonalába állítani. Nem markolt volna ez a kétfajta rendezvény sokat, mégsem sikerült. Hiszen a „Ki mit tud?” már országosan példázott volt a televízióban, láthatta mindenki, mit akarnak ezzel szélesebb körben megvalósítani. Tulajdonképpen a tehetségeket bemutatni, a különleges képességű fiatalokat ösz- szeszedni. S a kulturális szemlén? Bemutatni a rendszeres munkával kiművelt ének-, zene- és táncszámokat, hangszeres szólókat és klasszikus muzsikát, tehát számot adni mindarról, amit rendszeresen végeznek. NEM SIKERÜLT tehát Igaz, a kulturális szemle ezzel az évvel le is zárul. De minden bizonnyal lesz helyette más. Lehet, hogy elnevezésében, lehet, hogy tartalmában, lehet, hogy mindkét vonatkozásban* de lenni lesz valami. Éppen ezért érdemes most ezzel foglalkozna, mert alaposabban ősz- sze leéli dolgozni a különböző rendező szerveknek annak érdekében, hogy a sikert elsősorban a fiatalok minél szélesebb tömegeinek mozgósítása biztosítsa. S még egy harmadik dókig, ami ugyancsak bántóan keresztezi e két előbbi felkészül lést: a középiskolások (akik, mint eddig fejtegettük, csaknem kizárólagos részvevői voltak a két szemlének) készülnek a sárospataki diáknapokra, ahol a legjobb énekesek, legjobb hangszeresek, ,legjobb kórusok képviselik majd a megyét. Tehát ismét ugyanazok. Ismét indul a válogatásban Pászthy Júlia, Vendrei Éva, a gimnáziumok ének- és zenekarai, hangszeresei, s mindez mit jelent? Rövidem megfogalmazva azt, hogy ezek a gimnázisták a tél mindem napján keményen próbáltak a háromféle rendezvényre s vasárnapjaikat színpadokon', válogatókon töltötték. Ezeket valahogy a jövőben ea kell egymástól határolni. Talán úgy* hogy pontosan meghatározni, egy-egy rendezvényfajtában milyen számokkal lehet fellép-: nd, s akikor már nincs ütközés, már megvan a lehetősége annak, hogy jobban, alaposabban készüljenek egyes rétegek a fesztiválokra, vetélkedőkre* s ki tudná saroüini, miféle körzetitől országosig tartó versenyre. A későbbiek során nagyobb felelősséggel és nagyobb odaadással kéül a falusi és üzemi KlSZ-vezetőknefc foglalkozniuk e kérdésekkel, mert mit sem ér az olyan lakkozott statisztika. ahol három helyen, is elkönyveljük ugyanazokat a kiszistákat. Sokkal konkrétabban kell meghatározni a tennivalókat is e felhívások meg- szívlelése terén, se rendezvény- halmazból a helyi ismeretek alapján jó élőre megállapítani* hogy mát bírnak él, s mire tudnak úgy felkészülni, hogy eredményesen jussanak tovább. MINDEZEK a fejtegetések arra jók talán, hogy kicsit elgondolkodjanak a kiszisták ia ezen a nagyon passzív esztendőn, kikutassak annak okait, s ha arra kerül ismét a sor* hogy jelentkezzenek, akkor okosan, tervszerűen, tegyenek eleget e kötelességüknek is. Másrészt arra szerette volna e sorok írója felhívná a figyelmet, hogy ezek a vetélkedők nem elsősorban a gimnáziumok és középiskolák vetélkedői, hanem az egész KISZ-fiatalságé, tehát a nagy erőbevetés és a mindenhol ugyanazzal való szereplés helyett a középiskolák lépjenek fel szép számmal ezeken a szemléken, ám ha van egy különlegesen középiskolai feladat, akkor arra összpontosítsák erejüket, vagy jó válogatással osszák meg tehetséges diákjaikat, figyelembe véve a megterhelés fokát is! Cs. Adám Év*
