Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-07 / 56. szám
Á szocialista realizmusról 1932 A Társadalmi Szemle februári számában közölte az MSZMP KB mellett működő Kulturális Elméleti Munkaközösség tanulmányát a szocialista realizmus kérdéseiről. A bevezető megemlíti: a tanulmány az évek óta folytatott viták eddigi eredményeit rögzíti, s emellett további vitára kívánja ösztönözni az esztétákat, irodalmárokat, knltűrpelitikusokat és művészeket, hogy a kommunista művészetelmélet eme legfontosabb kategóriájának tisztázására irányuló együttes erőfeszítésük elősegítse művészetünk és kultúránk még eredményesebb fejlődését. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a terjedelmes írás főbb szempontjait.-ben a szovjet párt feloszlatta a proletár irodalmi szervezeteket s a szektás, proletkultos ■yengeségek elhárításával egy- dejűleg a szovjet irodalom fellendülésének új korszaka kezdődött Ebben az időben fogalmazták meg először a szocialis- í realizmus fogalmát E megát ározás szerint: „A szocialis- a realizmus, mely alapvető ódszere a szovjet szépiroda- mnak és irodalmi kritikának, •. művésztől megköveteli, hogy valóságot forradalmi fejlődésében, igaz, történelmileg konkrét módon ábrázolja. Emellett a valóság művészi ábrázolásának igaz voltát és történeti nkrétságát egybe kell kapálni a dolgozók szocialista ■Hemű eszmei átalakításá- k és nevelésének féladatá- 1.” A későbbiekben ezt a hers és a művészetek fejlődését riönző elvet dogmatikus és eviziomista torzítások befolyási ták. A dogmati zmus a valóág gazdag és művészi ábrázolása helyett a merev sémák szerinti illusztrálás felé szorította az irodalmat, a revizáonizmus pedig kétségbevonta a pártirányítás elvi jogosultságát, nem ismerte el a pártosságot a művészetben, hanem az'’ösztön ös- séget hirdette. Bár a marxista esztétika igen fontos vívmányai fűződnek Lukács György nevéhez, mégis munkásságának egyes elemei mind a dogmatikus, mind a revizionista torzításokhoz hozzájárultak s nem segítették ösztönzően az új vívmányok között a szocialista irodáknál Lukács elméletének helyes alaptétele a lenini visszatükrö- ződési elmélet alkalmazása a művészetben. Ennek lényege az. hogy a realista művészet a valóságot híven, a maga összetettségében, teljességében, „intenzív totalitásában” tükrözi. E művészet a valóságot érzékletes konkrétsággal fejezi ki az egyedi és az általános dialektikáját önmagában egyesítő különös segítségével. f\e ez az esztétikai felfo- ” gás a visszatükröződés filozófiai elvét túl közvetlenül vitte át a művészetbe, s hajlamos volt arra, hogy valamely meghatározott, egyedül helyesnek vélt formát, stflusrendszert is egyedüliként érvényesnek nyilvánítson. Ez a stíluseszmény — számára — a gyakorlatban a műit századi polgári regény volt, s ehhez képest egy-két alkotó kivételével a későbbi fejlődés — szerinte — hanyatlásnak, dekadenciának minősült. Ez az esztétikai iskola elhanyagolta a világnézet fontos szerepét, a pártosság elvét, lényegében tehát a polgári ízlés és szemlélet húzódott meg mögötte, demokrácia fogalmának az irodalomban és művészetben a ..nagyrealizmus” kategóriája felelt meg. így e; a felfogás alkalmatlanná vált arra, hogy vele a huszadik századi művészetnek a múlt századitól lényegesen eltérő szocialista és polgári jellegzetességeit megfelelően értelmezi es- sük. A mai vitákban a realizmust, és a szocialista realizmust illetően különböző marxista, v.agy marxista indíttatású nézetek alakultak ki. Roger Garaudy francia és Ernst Fischer osztrák esztéták hajlanak arra, hogy a világirodalom minden jelentős alkotóját besorolják a realizmus körébe. A korábbi dogmatikus felfogás sok jelentős nem realista művészt elhatárolt onnan, mivel a realizmus fogjal- mát azonossá tette a művészi értékkel, sőt etikai tartalommal is megtöltötte azt. A realizmus „parttalanná” válása aaonl>an semmitmondóvá tenné a művészi realizmus fogalmát, sok, végletesen absztrakt és eszmeileg dekadens, pesszimista művet is bevonna ide, ezért végeredményben elfogadhatatlan. Mindazonáltal a „parttalan realizmus” képviselőinek érdemük, hogy, habár túlzottan is, de hangsúlyt adtak az eddigi néniképpen elhanyagolt sajátosság: a művészi aktivitás, az alkotói •teremtőkészség gazdag tari almainak. Egy másik jellegze tes álláspont a vitában az, amely Lukács nagyrealizmus-elmole- tének nyomában jár, azzal a lényeges különbséggel, to>gy igyekszik magát elhatárolni mindazoktól az elméleti torzításoktól, amelyek Lukácsnak a XIX. századi irodalomra korlátozott szemléletéből fakadlak. Ez a felfogás kritikailag é: lékeli és elismeri a húsza lik századi szocialista avantgarde legjobb vívmányait is. Egy harmadik felfogás a realizmust nem módszerként, hanem sri- luskategóriaként értékeli, felismervén, hogy egy-egy kor azonos stílusán belül különböző művészi felfogások, törekvések helyezkedhetnek el. A Kulturális Elméleti Mun- káközösség tamilmái iya a továbbiaikban a történeti és elméleti kérdéseik áttekintése uán a szocialista realizmus áltató, ios problematikáját tárgyalja. Megállapítja. hogy a szocialista művészet az e\s6, amely tudományos világnézetre, a marx- izmus-leninizmusia támaszkodva fejlődik, tudatossága abból ered, hogy szorosan összefonódik a forradalmi munkásmozgalom fejlődésével. Innen ered pártossága is, és humanizmusának újszerűsége, hiszen most vált első ízben igazán lehetségessé az ember teljes szabadsága, harmonikus kibontakozása.A tudományos világnézet alapján értelmezhető helyesen a pártosság, a munkásosztály történetileg objektiven kifejeződő érdekeinek feismerése, ez egyben a valóság helyes művészi visszatükröződésének a realizmusnak is kulcsa. A szocialista művészet nem nélkülözheti a pártirányítást, amely elsősorban eszmei befolyásolást jelent, amely nein egyéb, mint a nép. a társadalom s a szocialista építés művészi szükségleteinek megfogalmazása, közvetlen kifejezésire juttatása valamint az eszmei-ideológiai bírálat kötelezettségének teljesítése. A tanulmány fellép a politikai és művészi értékelés vulgáris összekeverése ellen. Míg a politika az ember sokoldalú létét a természeti és társadalmi mozgásformák legalapvetőbb törvényszerűségeinek összefüggéseiben fogja fel, addig a művészet sajátosságai révén képes arra, hogy konkrétan, részletezően és személyes jelleggel egyidejűleg, egységben maradjon meg tipikus jelenségeket s így érzékletesen tárjon fel lényeges összefüggéseket Ez azt is jelenti, hogy a művészet nem tölthet be társadalomirányító vezető szerepet. de ugyanakkor az irodalom nem alkalmas arra sem. hogy a napi politikai kérdéseket közvetlenül visszatükrözze, azokat illusztrálja. A szocialista realizmus a szocialista társadalom fejlődő, alakuló valóságának művészi tükrözése, ebben rejlik optimizmusa, ezért idegen tőle a polgári irodalom szorongása, a pesszimista, dekadens hangulatok és a penspektívátlanság. Rámutat a negatív jelenségekre, megőrzi a korábbi realizmus kritikai jellegét is, de egyben meg is haladja azt hiszen az objektív valóság mélyebb összefüggéseit tartós törvényszerűségeit ragadja meg. Ugyanakkor szerepe nem korlátozódik kizárólag a szorosabb értelemben vett visszatükrözésié. ellenben egyszerre érvényesül benne a megismerő és az íród szubjektumot kifejező funkció. Karunkban a szocialista realizmus fontos jellemzői: az adott életanyag mély és teljes ábrázolása, az intenzív totalitásra való törekvés, a konkrétság. az értelmetlenül túlhajtott ^VS^AAA/WWSAAAAAAAAAAAÓ/VW\AAAAAÓAAAWW>/\AÓAAAAM/WyA/W\VVWWVVWS/W'(VVWS/VNAA/WyAAAAWSAí POLNER ZOLTÁN: Odüsszeusz utazása Hajnalra feltámadt a szél és életem sodorta. Készülődtem a sárkánytorkú pályaudvarokra« kopott bőrönddel, s egy késsel a szűk előszobából. A fák kard halai felcsapódtak az égre. Nyár volt. Köttettem magam éjszakák árbocához és hagytam hogy részeg szerelem hurcoljon végzetes kalandban. Valami ismeretlen dal zuhar.t arcomba akkor s a szivem átégette az eget aikonyatkor. Üvöltöttem. A csillagok tes tem ki hasogatták. Tombolt körülöttem mélység és szédítő magasság. tisztái az évszakok színes kócsagjai a fényben. Messze jártam. Az ifjúság maró szeszein éltem s mafaózabn a marcona napok végigkísértek. Vágyón nézem most a távolt, s a fogyó messziséget hol melled fehér sziklái tűr döldenek a csendben. Hazaterek hozzád egy este majd s megöregszem. absztrakciótól való tartózkodás, a változás, a fejlődés iránti különös érzékenység, a múlt visszahúzó erőinek a bírálata,; az új társadalom új embere ar- 1 culatának megrajzolása. A szó- ; cialista realizmus nem kerüli : meg az életben jelentkező: konfliktusokat, mert társadalmilag. emberileg és művészeti- leg csak a kiküzdött megszen- ! vedett távlatnak van hitele és ! csak a távlat összefüggéseiben válhat a harc, ha esetenként 1 mégoly tragikus is, emberileg,! művészetileg értékessé. A tanulmány befejező ré” szóben az irodalom, a művészetek magasrendű nevelő hatásáról szól, a szocialista irodalom és a tömegek kap- ' csola tárói, a művészet demok- 1 ratizmusáról, a gondolati < formai igényességről és ugyan-5 akkor a formalizmus elkerü- ■ lésének szükségességéről Megjelöli a további kutatások I távlatait is, így pL a pozitív 1 hős, a forradalmi ramatiika fo- I galmának történetileg helyes . értelmezését a művészetek \ nemzeti és nemzetközi sajátos- ’ ságainak figyelembevételét. az ; egyes művészeti ágak, sőt műfajok különleges problematikájának kidolgozását szorgal- ; mázzá. Sürgetően szükséges az j is, hogy az elmúlt évtizedek, ; századunk művészi alkotásainak elemzése során az esztéták meghatározzák azokat a törvényszerűségeket. amelyek a szocializmus felépítése korsza- < lkának realizmusára jellemzőek. • L L FARKAS ANDRÁS: A TRAGÉDIA A várás és az fizetés határán Még hárman állnak és a gondolat. És száll a sors, a kétszarvú szivárvány, Sötét pasztákkal föld felé halad. Tudás gyümölcse lóg a két fa ágán, Evésre jó, léleknek bús falat- Az asszony adja és elkéri Adám, Kíváncsiság és új érzés miatt. Csatázik még az együgyű okosság, Az élet vemhes, tiszta, egyszerű még, De vár, hogy büszkeségét megtapossák. A szellem hosszan prédikálja művét, Érvel vadul a végtelen, a semmi, S a test küzdésről indul énekelni. Látok repülőt, műholdat s eget ... Látok repülőt, műholdat, s eget, Szívem, értelmem náluk elkalandoz. Fentről szorongó érzés integet: Hogyan jutnék el végre önmagamhoz? A száguldás a földön is leköt. Vitatkozom magammal: Ne szabadkozz! A kor szívét keresd a zaj mögött, S gyalog eljuthatsz jobbik önmagadhoz! KOVÁCS SÁNDOR: Feletted tűz-csillagok.. Mikor az otthon elmaradt, s szíved sajogva vérzett, elszántad már végleg magad, hogy eztán minden érhet, keserű ének szavait morzsoltad szét a szádban, vártad nagyon, hogy valaki megsegít egyben-másban, S egyedül mentél, egymagad, feletted tűz-csillagok, mindenkinek titok maradt, mért vagy olyan elhagyottl i^y^trfyiryvwü*''*'*■*■*•** *,*‘^*Jfc**'* *******"****'******'****A*1***^********* ***** SZILÁGYI IMRE: Portré Ili
