Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
A felelősség számai SOKSZOR leírtuk már, és nem félünk attól, hogy élkoptatjuk a kifejezést — a munkásak fegyelmezettsége, lelkesedése, felelősségvállalása olyan aranytartalék, amire építhetünk. Erre szeretnék most egy példát felemlíteni. A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat dolgozói is meghallották a párt szavát. 3 Központi Bizottság határozatát. És mint annyi helyen máshol, ők is elkezdték törni a fejüket. mit tehetnének a vállalaton belül, hogy még eredményesebben dolgozzanak, még jobb öntvényeket készítsenek, még lejjebb szorítsák az önköltséget. Így sikerült össizeállítaniok a felajánlásaikból egy csokorra valót. Nézzünk néhányat közülük. A száz forint munikásbérre tervezett termelési értékeket tíz forinttal, a száz forint értékű állóeszközre eső termelési értéket három százalékkal növelik. Vállalták a normák teljesítésének egy szinten történő tartása mellett az öntödei selejt 2,4 százalékkal való csökkentését, ami önmagában közel 300 000 forint megtakarítását eredményezi. Az adatokhoz tartozik még az anyagköltség 1,5 százalékkal való csökkentése. Ennek biztosítására a keretutalványozást fokozottabb mértékben kiterjesztik. az üzemvezető és a dolgozók közötti elszámolást pedig megszigorítják. Eddig tart az anyaggal, a pénzzel való takarékosabb gazdálkodás lehetőségeinek fel- r7jDe mit akarnak kezdeni a leglényegesebb „tényezővel”. az emberrel? Minden felajánlás és vállalás kulcsa mégiscsak a munkás. Fordítsuk figyelmünket a szocialista brigádok vállalására, ha a kérdésre választ akarunk kapni. Ezek a brigádok magukhoz veszik a gyengébb teljesítményű dolgozókat, valamint azokat, akiknék magatartása ellen kifogások merültek fel. Egyfelől a lemaradók szakmai képzését, másfelől a „nehezebb” emberek morális nevelését tűrték ki célul. De nem csiak úgy általában fogalmazták meg elképzeléseiket, hanem határozottan, ellenőrizhetően. Az egyik: el akarják érni, hogy május 1. után ne legyen a vállalatnál száz százalék alatt teljesítő munkás. A másik: az igazolatlan mulasztások számát a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva ötven százalékkal csökkentik. NEM Hí ÓVTAK tehát maguk mögött kiskaput. nem akarják, hogy vállalásukat annak idején magyarázgatni lehessen. Határozottság, céltudatosság. felelősség van szavaikban. Nem akarnak lemaradni a felszabadulási rnu ikaverseny- ben a vállalat kis;. ;tái sem. Ök a rendes munkahely, a tiszta műhely mozgalom gazdáinak szerepét vették magukra. Az egész április hónapot pedig tisztasági hónapnak nyilvánították. Aki már járt valaha öntödében, az tudja igazán, milyen súlya van a fiatalok kezdeményezésének. De még itt sem álltak meg a kiszesek. Elhatározták, hogy hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára az egyéni használatú gépeket szocialista megőrzésre adják át a dolgozóknak. Ezzel is tovább nő a munkások egyéni felelőssége, a vállalat egészének összhatásában. Tulajdonosi szemléletük erősödik, túlléphetnek az alkalmazotti szemlélet korlátain. Végül minden dolgozó négy óra társadalmi munkát ajánlott fel az üzem környezetének rendezésére, ami összesen tízezer forint értékre tehető. A felszabadulási munkaversenyre vonatkozó elképzeléseiket megvitatták a munkások, megvitatták a vállalat vezetői, kibővített pártaktíva elé vitték, tehát alaposan átrágták”, mielőtt papírra vetették volna, mielőtt a végső szót kimondták volna. Ha úgy tetszik: prez- tizskérdést csináltak belőle. Most már mindenkinek a lelke, a becsülete rajta, hogyan teljesítik a felajánlást, egyénenként és összességben. TEGYÜK MÉG HOZZÁ: a becsületes dolgozók régóta várták már, hogy néhány lazaságot felszámoljunk, a tőlük idegen felfogást a süllyesztőbe dobjuk, a szocialista rendet, a szocialista fegyelmet, a becsülettel végzett munkát, az öntudat tisztességét használjuk értékmérőnek. Nem kell félnünk, hogy el- koptatjuk a kifejezést: ismét fényes bizonyságot kap a munkások felelősségvállalása: olyan aranytartalék ez, amire bízvást építhetünk. (g. molnár) 19 éve ül a traktor nyergében as egri járás legjobb traktorosa Az északról támadt csípős szél száraz kórót kerget a nagytúlyai határon. Fagyos még a szántás, de délre kienged s a barázda déli oldalán már tavaszi pára illan. A traktoros megmorzsolja tenyerében a fagyos dermedéstől szabadult maréknyi földet, s mintha a tavaszt látná benne, úgy mondja: — A tél nem nekünk való. Hideg van a gépen, de as igtisi traktoros nem bírja a tétlenséget. Nem azért, mintha ilyenkor nem volna más munka, de ez mégsem olyan izgalmas, mint a tavaszi vagy nyári hajrá. Hevesi Ferenc 37 éves, de kevesebbnek látszik. Erős. szakmáját szerető, vígkedélyű ember. Teli van tervekkel, 19 éve megszakítás nélkül ül a traktor nyergében. — Ameddig csak bírom, nem is akarok más szakmát választani. Hozzánőttem. Tizenhét éves koromban már önállóan csépeltem egy régi Fordson traktorral. 1953-tól 1962-ig egyfolytában gépállomási traktoros voltam. A vezetők mindig meg voltak velem elégedve. Eddig csak dicséretet kaptam munkám után. Igaz, kerestem is havonta 3—4 ezer forintot. Tavalyelőtt hívtak haza a. tsz-be. Nem bántam meg. Itt van a családom, van szépen berendezett lakásom. Két lányom közül a nagyobb már közgazdasági technikumba jár, a másik negyedik osztályos az ábalános iskolában. Itt, a szövetkezetben a .fizetésem négye: er forint körül van, ha számítom a háztájit is. Nincs különösebb probléma itt a közösben, csak az utánpótlással nem tudom mi lesz? Nem akarnak traktorosnak menni a fiatalok. Azt mondják, piszkos munka. Pedig én már sokat láttam az ipari üzemekben olajosabb, kormosabb munkásokat, mint mi. traktorosok vagyunk. Aztán a kereset is mellettünk szól. Igaz, kevesebb a szabad idő, m'nt az iparban, de ez már inkább a munkaszervezésen múlik. — Ügy tudom, saját kocsija is van. — Igen! A traktoros amúgy is ért a géphez és én különösen szeretem az autót. Ha leszállók a Zetorról, • a saját kocsim voltin ja mellé ülök és elmegyünk a családommal színházba vagy kirándulni. Higgye el, szükség van erre. Egész héten egyedül ül az ember a traktoron és kell hét végén a társaság. — Jut-e idő tanulásra? — Erre is szalutok időt. Egyre bonyolultabb munkagépekkel kell dolgoznunk. Emellett az agrotechnikához is érteni kell, mert agronómiái ismeretek nélkül nem tud a traktoros önállóan munkát végezni. A mi szakmánk egyre felelősségteljesebb. Egész embert követel. Indul a gép. A traktoros végigsimítja a Super Zetor oldalát, s a nyeregből nyújt búcsúzóul kezet. A motor dolgozik, és nyomában fokozódik a szél, de mintha már nem lenne olyan csípős. A Zetor hangja lassan elhalkul s őrökké dohogó teste eltűnik a dombok mögött. Varga Zoltán Kezdhetnénk a tsz-demok- ráclával, folytathatnánk azzal, hogy a szövetkezet gazdáit minden érdekli, ami körülöttük történik, végül talán az emberek igazságérzetét említhetnénk fel. Mind igaz, de jelen esetben sokkal egyszerűbb dologról van szó. A gycsgyösá Maii agyöngye Tsz ^árszámadó közgyűlésén elfelejtettek valamit megem- •itsrii és e/ a hallgatás azóta is találgatásokra készteti a tsz tag jai 1. Az történi, hogy még a nyáron az egyik munkacsapat kivágott jó néhány hároméves töket. Amikor a dolog tisztázódott, megszületett a határozat: a csapat érdekelt tagjai kötelesek az okozott kárt megtéríteni. A kártérítés, sőt: a büntetés sem szokatlan dolog ebben a tsz-ben. A tagság megnyugodva vette tudomásul, hogy a tsz vezetősége nem engedi elherdálni a közös vagyont, nem engedi Csáky szalmájaként tönkretenni, és esetenként szigorúan fellép a magukról megfeledkezett, lelkiismeretlen tsz- gazdákkal szemben. Az így kialakult következetes szigorúság megfelelt az emberek igazságérzetének. Természetesen a munkafegyelem megszilárdítását is segítette, és fokozódott a rend. A legutóbbi zárszámadó közgyűlésen aztán történt valami. Illetve: éppen az volt a baj, hogy nem történt semmi. Az ellenőrző bizottság elnöke beszámolójából ki* hagyta a „tőkéseket”. Rendre elsorolta a különböző vétségeket, a fegyelmezetlenekre kiszabott büntetéseket, de hogy milyen büntetést kaptak a fiatal szőlőtőkék kivágói, erről egy szó sem esett. Itt volt a baj! Az emberek azonnal elkezdtek találgatni. Persze, mert olyan tsz-tagok is benne voltak a tőke kivágásában. akik...! Hm, az egyiknek szigorú büntetést mérnek ki még két tojás eltulajdonítása miatt is, a másiknak meg semmi baja nem lesz, akármit csinál! Bizony, el kellett volna mondani abban a jelentésben, hogy a tőkék kivágói megkapták „jutalmukat”: az okozott kár arányában kellett a zsebükbe nyúlni. Ez lett volna a tiszta dolog. Mert most is bebizonyosodott, hogy a tsz-tagság mindenről tudni akar, ami körülöttük történik. Igazságérzetük pedig megköveteli, hogy senkivel se kivételezzenek, bármilyen beosztásban van is az illetőEnnyi a történet. Akad néhány tanulsága is, amit nem árt megszívlelni. És azért mondom a fiamnak, hogy a vejem is értsen belőle, (gmf.) Közel félszáz versenyzője van a Gyöngyösi MEDOSZ lovas sportkörnek. Eddigi eredményeik is kimagaslóak. Sok értékes győzelmet arattak már az ugratok is, a fogatok pedig I Verseny előtt több nemzetközi első díjjal dicsekedhetnek. Mm Jól megértik egymást Ságia, az arab mén és a még általános iskolás lovasa, a szorgalmas Jáger András. A hétéves ló tavaly versenyzett először. (Foto: Keresztesi) Télen is rendszeresen folyik a felkészülés a versenyekre Szálkái István edző irányításával, aki már harminc évvel ezelőtt eljegyezte magát a lovassporttal. Naponta másfél órát járatják a lovakat a téli időszakban, és ha a talaj felenged egy kicsit, egy-két alacsony akadályt is „megkóstolnak” a paripák. A sportkör tagjai között általános iskolásokat is találunk. A legfiatalabb lovassportoló mégcsak hét esztendős. A gimnázium és a két mezőgazdasági technikum diákjai frissítik fel évenként az utánpótlást. A sportkör örömmel látja a fiatalokat, mindenkit szívesen fogad, aki kedvet érez ehhez a bátorságot, jó szípet igénylő sporthoz. Az istállókban tucatjával állnak a gyönyörű mének: arab telivérek, magyar félvérek és lipicaiak. Amióta a Gyöngyös Domoszlói Állami Gazdaság gondoskodik a sportlovakróh nagyobb lehetőségekkel rendelkeznek. matosítób sikertelenül igyekeztek feltartóztatni, súlyos csapást mórt az imperializmusra. A kudarc ellenére az imperialisták. élükön az Amerikai Egyesült Államokkal, kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek, hogy megváltozott módszerekkel és új formákban fenntartsák a gyarmati kizsákmányolást, a felszabadult népek elnyomását. A Közös Piac a változott helyzetnek megfelelő neokolonialista offenzíva. Az imperialista integráció éle a béke. a nemzeti függetlenség, a szabadság, a demokrácia és a szocializmus ellen irányul. II. A z Európa; Közös Piac ” és a gazdaságilag gyengén fej lett országok közti viszony szempontjából a gyarmati rabszolgaságból felszabadult államokat, amelyek sok mindenben különböznek, de abban megegyeznek, hogy gazdaságilag fejletlenek, két csoportra oszthatjuk. Az első csoporthoz az ún. „társult” államok tartoznak, a második csoportot a társuláson kívüli ^országok alkotják. A romai szerződés 16 afrikai országot csatolt a Közös Piachoz. Ezek még akkor gyarmati országok voltak, tehát a sorsukkal szabadon rendelkezhettek az imperialisták. Később a szóban levő afrikai országok felszabadultak, de „társult” államok maradtaik. Jelenleg a Közös Piac „társult” tagjai között 19 országot és területet találunk. A „társult” országoknak azt ígérték, hogy a Közös Piac megnyitja előttük a felemelkedéshez. a gazdasági felvirágzáshoz, es a jóléthez vezető utat. Intézkedések történtek a vámtarifák kölcsönös csökkentésére és kilátásba helyezték a ..társult” országok megsegítését. A vámtarifák csökkentése a trópusi áruk exportjának növekedését eredményezte. De az export növekedése főleg abból adódik, hogy fokozott mértékben vittek ki olyan jellegzetes gyarmatárukat, amelyek termelésére az imperialisták kényszerítették őket. A gyarmatosítók ezen országok gazdaságának momokulturális jelleget adtak. Valamennyi ország egy-két árut termel, s exportjában azok dominálnak. A Közös Piac vámpolitikája azt eredményezi, hogy' a „társult” országok gazdasági függése fokozódik. Ez két tényezővel függ össze. Először is a vámkedvezmények éppen azon áruk termelését ösztönzik, amelyek az afrikai országok gazdaságának monokulturális jelleget adnak. Másodszor pedig a Közös Piac keretei közölt a vámtarifák csökkentése kölcsönösségi alapon megy végbe, vagyis az európai államok kedvezőbb feltételek alapján exportálják az iparcikkeket a „társult” országokba. Ez a két tényező hatékonyan hozzájárul a „társult” államok nemzet- gazdaságának gúzsbakötéséhez, a gyarmati uralom fenntartásához és elmélyítéséhez. Ráadásul a Közös Piac területéről származó iparcikkek és az afrikai országokból eredő nyerstermékek árkülönbsége állandóan emelkedik. Az elmúlt évek során a Közös Piac keretei között a gyengén fejlett országok exportcikkei ötszörié gyorsabban olcsóbbodtak, mint az európai államokból importált készáruk. Még mindig fennáll a régi helyzet: az imperialisták viszonylag olcsón kiviszik a nyersanyagot és drágán eladják a készárukat. Ez a kizsákmányolás egyik eszköze és jelentős szerepet játszik a neokolo- nialista offenzívában. Ezek szerint tehát a vámtarifák csökkentése a „társult” országok félrevezetése, mert ez a gazdaságpolitika egyet jelent a ko- lonializmus vám nélküli exportjával. Hasonló a helyzet az Európai Gazdasági Közösség ún. fejlesztési alapjának felhasználásával kapcsolatban is. A római szerződés ' „fejlesztési alapja” a gazdaságilag fejletlen országok megsegítésére lenne hivatott. Annak az 580 millió dollárnyi összegnek több mint a felét, amellyel a „fejlesztési alap” az 1957—1962. években rendelkezett, a „társult” országokban meghatározott objektumok építésére irányozták elő. De a munkálatokat egyelőre csak néhány objektumon kezdték meg. Ezen objektumok teljes értéke alig éri el a kétmillió dollárt. Látható tehát, hogy a „segély” mértéke nevetséges. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy a „fejlesztési alap” főleg a nem rentábilis objektumok létesítésére használható fel. Elsősorban olyan objektumokat építenek, amelyeket a közgazdászok infrastruktúrának neveznek. Az infrastruktúra (utak, közművek, hidrotechnikai létesítmények építése) elengedhetetlen része a nemzet- gazdaságnak, de önmagában nem jelent megoldást a fejlődés tekintetében. A gazdaságilag elmaradott országokban az infrastruktúra egyoldalú fejlesztése egyet jelent a nemzeti ipar kialakulásának megakadályozásával, a függő viszony fenntartásúval, az imperialista monopóliumok pozícióinak erősödésével. Ezért tehát a Közös Piac űn. segélyakciói a a neo- koloniáliznius megnyilvánulása. Az imperialista hatalmak a gazdasági függés alapján igyekeznek meghatározni a „társult” államok politikáját is. Jellemző példaként megemlítjük. hogy a nyugatnémet kormány 1962-ben ultimátumot küldött a „társult” államoknak, amelyben kötelezte őket, hogy ne ismerjék el a Német Demokratikus Köztársaságot. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a „közös piac” ára a nemizeti szuvei-enitás feladása, az imperialista' uralom fenntartása. Ezekből a felszabadult afrikai országok levonják a megfelelő következtetéseket. Regionális gazdasági—kereskedelmi egyesüléseket hoznak létre, amelyek szemben állnak az imperialisták neokolonialista törekvéseivel. Ez haladó jelenség a kölcsönösen előnyös & egyenjogú nemzetközi kereskedelemért folytatott harcban, ezért a szocialista országok támogatják^ gazdaságilag fejletlen államok szolidaritási mozgalmát. III. A gazdaságilag gyengén " fejlett afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok többsége megérzi a Közös Piac pusztító hatását. A „trösztök Európája” több irányból intéz támadásokat a felszabadult országok létérdekei ellen. Az európai és arfikai államok zárt kereskedelmi csoportosulásának létrehozása előnytelen helyzetet teremtett a kívülálló országokra nézve. Különösen azok az országok kerültek hátrányos helyzetbe, amelyek a „társult” államokhoz hasonló árukat exportálnak. Ez elsősorban a latin-amerikai országokra vonatkozik, amelyek hagyományosan kávét, kakaót, banánt és más trópusi árukat visznek ki. Á Közös Piac a gazdasági diszkriminációk útján is romboló hatást gyakorol a latin- amerikai országok fejlődésére, lay például a Közös Piacra szinte vámmentesen engedik be a chilei rezet, a bolíviai ónt, a perui gyapotot és az uruguayi gyapjút De az említeti nyersanyagokból készült félgyártmányokat, a késztermékekről nem is szólva, lényegében tiltó vámokkal sújtják. Ezek a tények azt mutatják, hogy a Közös Piac csupán nyersanyag- szállítóknak tekinti a gazdaságilag fejletlen országokat és minden eszközzel meg akarja akadályozni az ipari fejlődésünket. A népek létérdeke fűződik ahhoz, hogy a monopóliumok hatalma ellen egyesítsék erőiket. A Közös Piac és a gazdaságilag fejletlen országok viszonyának elemzéséből levonhatjuk a következőket. A Közös Piac imperialista érdekeket szolgál, a kapitalista integráció megnyilvánulása, amelyben a legsúlyosabb problémák az európai tőkés államok és a volt gyarmati országok kapcsolataiban jelentkeznek. Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai és a gazdaságilag fejletlen országok között lévő viszony mély ellentmondásokkal terhes. Az alapvető társadalmi érdek- ellentétek kibékítihetetlensége objektíve megalapozza a népek antiimperialista egységfrontját, amely megsokszorozza erőiket a monopóliumok elleni harcban. Az imperialista hatalmak neokolonialista törekvéseivel szemben a szocialista világrendszer új típusú kapcsolatokat teremt a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal. A szocialista országok a testi'éri segítségnyújtás, a legteljesebb egyenjogúság és a nemzeti szuverenitás elismerése alapján fejlesztik kapcsolataikat az afrikai. ázsiai és latin-amerikai államokkal, köztük a forradalmi Kubával, amelynek példája megragadta a szabadságért, a társadalmi haladásért küzdő népek eszét és szivet. A vázolt alapelveknek megfelelően a szocialista államok bővítik a gazdasági és politikai együttműködést a gyarmati rabságból felszabadult országokkal. Ez mindenekelőtt a Szovjetunióra vonatkozik. Meghaladja a hároartmilliárd rubelt azoknak az előnyös szovjet hiteleknek az összege, amelyeket a gazdaságilag fejletlen országok kaptak. A Szovjetunió segítséget nyújt mintegy 500 ipari és egyéb objektum építéséhez a felszabadult országokban. Ezrével tanulnak a fiatal szuverén államokból érkezett diákok a Szovjetunióban. Ezek a tények. A szocialista államok és a gazdaságilag fejletlen országok kapcsolatainak erősödése azt eredményezte, hogy megszűnt az imperialista hatalmak egyeduralmi helyzete a berendezések szállítása, valamint a hitelek nyújtása területén. Az imperialisták kezéből sikerült kiütni a gazdasági blokád fegyverét, amelyet korábban rendszeresen alkalmaztak a gazdaságilag elmaradott országokkal szemben. A felszabadult országok népei megtanulták: a szocialista világrendszer gazdasági hatalmára támaszkodva győzelmet arathatnak a nemzetközi monopóliumok erőszakossága ellen vívott harcban. Nem kétséges, hogy a gazdaságilag fejletlen országok megtalálják az imperialista zsarnokságból kivezető utat; a nem kapitalista fejlődés útján haladva méltó helyet foglalnak el a szabad népek nagy családjában, tevékenyen kiveszik részüket a bókéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelemben, amelynek élvonalában a szocialista világrendszer halad, maga koré tömörítve minden békesze- rctő lársadalmi-Doiitikai erőt. Dr. Földi Pár MiPBJSiG 3 19115. március 2., kedd Hallgatás = találgatás
