Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
Szám szerint nincsenek sokan Gyermekőrzésért 350 Ft — Inkább a háztájiban dolgozik Szól a tánczene. Fiatal fiuk és lányok a bélapátfalvi kultúrházban. Egy rózsaszín leánycsokor egy pillanatra hervadni kezd, mert furcsa választ kell hogy adjanak: — nem dolgozunk, nem tanulunk, otthon vagyunk. Tizenhét, tizennyolc évesek. De rossz szó ebben az értelemben a „dolgozni”, mert dolgoznak ők otthon, csak pénzt nemigen keresnek. És nem tanulnak sem középiskolában, sem szakmát. H. I. két évig, a nyolc általános befejezése után, facsemetéket ültetett a szilvásvára- di állami erdőgazdaságban. 700 —300 forintot keresett. De már két éve munlca nélkül van, tovább nem alkalmazták. Szakmája meg nincs. Nem találom otthon. — Hol van most? — Egy kisbabára vigyáz. Reggelit is kap. De házi munkákat is végez. Reggeltől késő délutánig ott van, 350 forintot keres. A már nem új házban szegényes rend. A falakon, a fészekből kiröppent fiókák: a két férjhez ment lány, és a házas nagyfiú fényképei. Most jött haza a legkisebb, a 14 éves fiú. — Te mi akarsz lenni? — Mezőgazdasági gépjavító műszerész. — S a nővér nem akar szakmát tanulni? Bizony rosszul csinálták, korán akarták, hogy pénzt keressen. Kellett a házra is, amelyen OTP-kölcsön van. Meg nem sok az apa fizetése sem. Ö a kőbányában dolgozik, 1700— 1800 forintot keres. Az anya Otthon van. Most már azt mondja a nagylány, hogy elkésett: 18 éves, most tanuljon szakmát? Esetleg a varráshoz volna kedve. De már későnek érzi. — Munkalehetőség nincs? — Nincs. A férjemnek van Ismeretsége. Mégsem veszik fel a lányt sehová. A cementgyárba sem. A családfő, a régi párttag fjedig kilépett a pártból: — Ha a lányomat nem veszik íel a gyárba, kilépek. — S megtette. — Mindenfelé mennék én már dolgozni, csak lehetne — idézi a lány szavait az anya. — Teljesen tanácstalanok vagyunk. S most várnak addig, amíg a lány felett telnek-múlnak az évek. A ,gyermekfelvigyázó” 350 forintért elveszti esetleg a varrónő szakmát? Várnak egy bizonytalan ígéretre: az állami gazdaság április 1-től talán alkalmazza faül- ietésre. Az idénymunka nem megoldás. ★ Egy takaros, sárga, modern- rolós ház. Nehézszavú munkásemberrel beszélgetek. Az apja K. V.-nek. A mészműnél dolgozik havi 1600 forintért. A felesége a háztartást vezeti. A kislány hatodikos. K. V. a nagyobb. a 17 éves, szintén egy kisgyermekre vigyáz naphosz- szat. Háromszázötven forintot kap. Ügy látszik, ez az egységár. — Nem akar tovább tanulni? — De igen. Közbejött egy betegség. Már felvették gyors- és gépírónői iskolára, amikor beteg lett A következő évben nem vették fel. Gyöngvösre mehetett volna kereskedelmi tanulónak, de a szülők féltik: — Még okkor is vigyázni kell o lányeverekre, ha az anyja szoknváía mellett van. A gyárba nem tudott bejutni. — Mindig másokat vesznek fel, a mi lányunkat soha — mondják. — Mit szeretne csinálni? Menne ő már mindenhová. Leginkább ápolónőnek. Engednék már Egerbe is. Kérő Ms mosollyal néznek: nem tudjuk hol kéül elintézni, hol kell érdeklődni... Pedig sürgősen intézkedni kellene. Legyen ápolónő. De ne úgy, ahogy most csinálja: „maszek módon”. — Ha ez sem sikerül, akkor legalább valahol dolgozhatna. Akkor elvégezné esti tagozaton a gimnáziumot. ★ B. K. élénk, fürge eszű és gyors beszédű, takaros lény. Nevetős arca csak akkor felhő- sodik el, amikor el kell mondania, hogy nem vették fel kereskedelmi tanulónak két éven keresztül. Otthonról, a faluból őt sem engedik el a szülei. A cementgyárban sem alkalmazták. — A vezérigazgató az uram jó barátja volt, mégsem intézte el. El vagyunk mi vágva: nincs protekciónk — panaszolja. Az apa a tsz-ben dolgozik. — Ha nem lenne ez a kis háztáji, akkor bizony felkapna az állunk — mondja az anya keserűen. Szép ez a kis háztáji: rengeteg tyúk, kakas az udvaron. Éppen disznóvágás folyik hátul a kiskonyhában. Ez a második már az idén, a szép nagy, régimódi, de jómódi nagyteraszos gazdaházban. — Azt mondják, mit tudok én itthon csinálni egész nap? Hát van itt dolog. Etetni az állatokat, tehenet fejni ... — így a lány. — Minek tanulni? — mondja nekikeseredetten az anya — nem ér az semmit. Minek a szakma? Vannak, akik szakma nélkül is gyárban meg irodában dolgoznak. Menjen csak a lányom a vasúthoz váltókezelőnek, vagy valami másnak, azért jár 1200 forint és veszélyességi pótlék. Hiába agitálnak a mezőgazdasági szakiskolához. Nincs annak értelme, hogy a tsz-be menjen a lányom. — Pedig a mezőgazdasági szakiskolába mehetne. Az is egy szakma. — Nem akarok a tsz^-be menni, akkor inkább dolgozom a háztájiban — feleli a lány. — Sok lenne már a két év tanulás. Ki kell fizetni a házat. Pénzt kell keresni — teszi hozzá az anya. Pénz! Természetesen kell a pénz, de szakma, tanulás nélkül, mind nehezebb lesz megszerezni. Ez olyan érthetetlen? Fiatalember a tanácstitkár. Ismer jóformán mindenkit a faluban. Szinte házról házra sorolják, egy éppen otttartózkodó asszonyság segédletével, a 15—18 éves korosztályból azokat, akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak. Nincsenek sokan. Alig jön össze 10 név. S mind lányok. De ez az illető korosztálynak 10 százalékát is kiteszi Bélapátfalván. A lányoknak meg legalább a 20 százalékát. Szám szerint nincsenek sokan, de szívünk szerint ennyinek sem szabadna lennie. Berkovits György A tudósok már 30 évvel ezelőtt felfigyelték arra, hogy a Merkúrnak (a Naphoz legközelebb eső bolygónak) van atmoszférája. Eddig azonban nem ismerték az atmoszféra összetételét és szerkezetét. Nemrég Vaszilij Moroz, fiatal szovjet csillagásznak sikerült a Merkúrról az 1,1—3,9 mikron sávban színképet kapnia. Moroz arra a következtetésre jutott, hogy a Merkur atmoszférájának 10 százalékát /f_ széndioxid alkotja. E bolygó légköre rendkívül ritka: felszínén a molekulakoncentráció körülbelül akkora, mint a földön 50 kilométer magasságban. A tudós véleménye szerint az atmoszféra határán a hőmérséklet nem haladja meg a Kelvin-skála alapján mért 800 fokot. Ha ez válóban így van, akkor az atmoszféra „életkorának” körülbelül tízmillió évnek kell lennie. Iljics halála Lev Tolsztoj kisregénye tv-filmen Iván Lev Tolsztoj mindig úgy vall a világról és benne hőseiről, hogy közben a maga vívódásait teljes őszinteséggel közvetíti. Iván Iljics törvényszéki bíró, akit önzésből, szeretetlenül férjül vesz Golovina, a felesége. Ivan Iljics úgy éli le életét, hogy a felesége eszköze és áldozata marad. Magasabb rang és több pénz kell a feleségének? Töri magát, míg el nem érte. Szórakozni kell, fogadást kell adni a lánya miatt? Tűri az asszony! parancsot és engedelmeskedik. Elég-e mindez a lelkiismeret nyugalmához, békéjéhez, amikor búcsúzni kell a világtól és az élettől? Iván Iljicsnek nem a testi szenvedés fáj legjobban, bár kínjait a fájdalomcsillapító is csak időlegesen enyhíti: a gyötrődés. a vívódó lsekben zajlik. Gyűlöli a feleségét, akinek mindig őrmesteri hangú felelősségre vonásait kell tűrnie. Gyűlöli felserdiült és csinos lányát is, aki csak az anyja parancsait teljesíti: talán azért is, mert az anyja darócszövésű lelkét örökölte. Az élcelődő, pénzsóvár orvost elkergeti ágya mellől, mert sem testi, sem lelki kínjaira nem ad, nem tud orvosságot adni: hiányzik hozzá emberi jósága. A megbékélés pillanatait Garasain jelenti Iván Iljics számára. Az a paraszt, akit magúkkal hoztak Pétervárra. s aiki szíve mélyéről énekli azt a kis bölcsődalt, amit még Iván Iljics anyja énekelt az ő bölcsője felett. Tolsztoj emberszere tete, a belső tragédiák művészi. apró; lékos boncolgatása, finoman, lírafan őszinte vallomások sora ez a kisregény, amelyben nem nehéz felismernünk Tolsztoj magánéletének végzetes konfliktusait. Tolsztoj kimondja ítéletét kora orosz társadalmáról: a szerkezetben is hiba van, de leginkább az emberekben. akik a látszatért, a talmi csillogásért élnek. Ez a látszat, ez a talmi csillogás csak tragédiákhoz vezethet az igazibb embereknél. Tolsztoj regényét avatott kézzel írta át filmre Székely Júlia. A képszerűség itt-ott egészen jól helyettesíti a hosz- szú tolsztoji mondatokat. Mihály fi Imre rendezői erényeire ez alkalommal is fel kell figyelnünk. A téma által megszabott folytottabb, halkabb tónust fényeffektusokkal érzékelteti. Él azzal a nagy lehetőséggel, hogy az arcon megmutatkozó belső kínokat és feszültségeket nyomon kövesse. Iván Iljics vívódása lélektani nyomozásnak is beillik. Ha néha szokatlanul lassúra veszi is a képek tempóját a rendező. a tolsztoji világot eleveníti fel. A jellemek a regényből lépnek elő, pőztalanui, vallomástételre. Rangos alko- tás! Básti Lajos nagy alakítása ez a film. Iván Iljicse az elkényeztetetten nevelt, érzékeny gyermek, aki férfivá nő, de az édesanyja gondoskodása helyett már a ridegszavú asz- szony gondokozásai veszik körül. Nem azt sajnálja, hogy nyomorult kínok között hal meg. szeretet nőikül, hanem azt, hogy rosszul élt, hogy él. vesztette valahol azt az életet, amit élnie kellett volna. Ezt a halk hangú tolsztoji fájdalmat, vallomást maradéktalanul kapjuk Básti Lajostól. Máté Erzsi GoLovinája jól értelmezett figura. Tamanek Nándor Geraszinje Tolsztoj szeretett parasztja: Gréguss Zoltán kabinet-alakítását láthatjuk az orvos alakjában. Fodor Zsóka főiskolás kellemes jelenség és beleillik a tolsztoji világba. (farkas) jó vastag nádpálcát... Itt a pénz! A koroupovi gyerekek csak annyit tudtak a hittanból, hogy a kegyelmes isten végtelen jóságában megteremtette a nádat, s amikor ezzel elké szült, megteremtette Horacek atyát, a hitoktatót is. Ez a kettő ugyanis szorosan egymáshoz tartozott. Azután megtanította az isten arra is az embereket, hogyan keli a nádból nádpálcát készíteni. Horacek atyát pedig megtanította ezeknek a nádpálcáknak szokatlan jártassággal való kezelésére. Rendszerint azzal kezdődőt:, hogy Horacek káplán belépett az, osztályba, szomorúan végignézett tanítványai megrendült arcán s így kezdte óráját: — Vanicek, te matla kölyök, úgy érzem, nem tudod visszafelé elsorolni a hét fő bűnt. Horacek hitoktató ugyanis valóságos rejtvényekké varázsolta kérdéseit: a gyerekeknek visszafelé kellett elmondani a tízparancsolatot, vagy ezt a kérdést kapták: — Ludvik, te csirkefogó, mondd meg gyorsan, melyik parancsolat az: alulról a harmadik. fölötte: ne lopj! így történt mindig, hogy Vanicek. Ludvik, Budhar vagy más volt a soros, végűi szomorúan mászott ki a pádból s csos’oyva óvakodott a katedra elé Megtört az isten végtelen lóságába vetett hitük s meg voltak győződve, hogy a vallás alapfogalmai nem a katekizmusban vannak, hanem a nadrág azon részén, amelyen ülni szoktak. Egyszerű volt az egész: az atya térdére haiolva a többiek felé due*tv >,átsérés"f'Vet s azután tűrtóv ntva eyakor’o+t ke- f,..‘dámán «uJ-'-vgo nád- pálc" csípő« csapásait. 4 MíPSimG 1963. március 2., kedd J/7 ROS LA V HAS £ Ki *, A jelenet napról napra egyformán. minden változatosság nélkül játszódott le. Páter Horacek kenetteljes mosollyal hajtotta egyiket a másik után a térdére s áhítatosan figyelmeztette mindegyiket szent kötelességére: — Köszönjétek meg az istennek, hogy itt verlek benneteket! Egy napon azután a szomszédos Közi Dvorból azt a javaslatot hozta Veprek, hogy fokhagymával kell a nádpálcát bekenni. Állítólag nemcsak az ütés fáj úgy kevésbé, hanem a nádpálca is megreped tőle. Végső kétségbeesésük hihetetlenül optimista gondolatai voltak ezek s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kratochvil, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát örömében. A koroupovi iskola kétségbeesett reménysége volt ez s mi a teljesületlen reményekről szóló szomorú fejezetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, ae határozottan érezhetően magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nádpálcával elkövettek. csalás volt, mint ahogy erről meggyőződhettek. A büntetés teljesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk színekkel festette le. milyen káros következményekkel járhat egész életükre, sőt túlvilág! bűnhödésükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozáshoz. Örök üdvösségébe merné lefogadni, hogy a fokhagymát is úgy lopták s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétséges, hogy mindannyian am akasztófán fogják végezni, kivéve persze Venouseket, az igazgató fiát és Zdeneket. Ezeket sohasem verte meg. Zde- nék apja az iskolatanács tagja volt. így telitek a napok a koroupovi fiúk úgy érezték, sohasem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kérdésnek. A halastó mellett tartott előadásban fejtette ki egyszer a papír jelentőségét. Előzőleg otthon kísérletet végzett: papírral tömte ki a nadrágját s azután eltörte a tejesbögrét. Apja nadrágszíjjal verte el, de Melhuba csak fele olyan fájdalmat érzett, mint rendes körülmények között. Elkezdték tehát megbecsülni a papírt, mint a tibeti lámapapok, akik minden papirdarabkát összeszednek, hogy megóvják az enyészettől. Ebben az esetben ugyan a papírnak kellett őket megóvni. Miszterka, a szatócs fia nagyban szállította a védőeszközt s a kegyes páter úgy látta, hogy az utóbbi időben kevésbé jelentkeznek a fájdalom jelei ezeknek a csibészeknek az arcán. Elgondolkozott ezen s arra a megállapításra jutott, hOoY a csibészek bőre nyilván nagyon megvastagodott már, így a hittanórák céljaira jobb nádpálcát kell beszereznie, hiszen a kegyelmes úristen előrelátásában erősebbre és vastagabbra is növeli a nádvesszőt. Másnap tehát sorban a dobogó elé állította a büntetésre várakozókat, jobb kezét reverendájába dugva, megnyilatkozott előttük imigyen: — OürkafQgó banda! Látom, Közben megfigyelte, hogy a bűnösök arcán valami sötét árnyék suhan keresztül s ajkát kéjesen összeharapva, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb boldog, kellemes érzést kelt benne. nagyon megszoktátok már a vékony nádpálcát s így szégyentelen módon csökkenteni meritek az úristen által rátok mért büntetést... Aztán Miszterkához fordult: — Eredj haza, gazember, tisztel tetem a papát s kéretem, válasszon ki nekem egy Miszterka apja valóban tökéletes nádpálcát választott ki, mely vastagságával kiegyenlítetté a papífréteg védőképességét. Így tehát tökéletesítésre szorult a találmány s egy délutón kimondta Melhuba a tefchnikai fejlődés új fokát jelentő szót: — Kartonpapír! Ettől kezdve nagy dobogással járt minden hittanóra s a páter egyre gyakrabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bő-; rük van! S parancsot adott Miszter- kár.ák, vegyen még vastagabb nádpálcát. A legvastagabb volt ez, mely valaha Koron povba érkezett. Csapásai alatt repedt és morzsolódott a karton is. — Most már semmi sem segít rajtunk! — sóhajtozott Melhuba a halastónál. A következő hittanórán, szomorú szemmel, letörten meredt maga elé az egész osztály. Tudták, hogy minden küzdelem hiábavaló. Csak Veprek mosolygott csendesen. A félelemtől még bizonytalanabbul válaszoltak a kérdésre, hogy mikor mutatkozott meg először az úr isteni jóságában az emberek előtt. S aztán ... tizenöten álltak a katedra előtt, Veprekkel együtt. Tíz már megkapta a maga részét s bömbölésük betöltötte az osztályt, sőt az egész iskolát, ami kétségtelenül kellemes hatást gvakorob a szentéletű. gvermeVszerető náterra, anrkor Veprekre került a sor. Térdére hajtotta, a vastag nádnálca nagyot suhogott és bumm! Olyan zengés támadt, mintha valaki teljes erővel ütött volna egy cintányérba vagy bottal vágott volna egy nagy tam-tamra. Az atya eleresztette a mosolygó Vepreket és felordított. — Le a nadrággal! Veprek arcáról eltűnt a mosoly, leenaedte a nadrágiát s egy bádogtáblát nyújtott át a oáternek. amelyet t°anap hozott el a búcsúi áró b elvről. S a páter megrendültén olvasta szövegét: „Adakozzatok a jóság javára!” (Fordította: Tóth Tibort I
