Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-31 / 76. szám

Napjaink követelménye Önállóság és központi irányítás Házalás helyett jobb megoldást! A szilárd, központi irányí- tás mellett azért szüksé­ges a vállalati vezetők számára, — minden szinten — megfelelő hatáskör biztosítása, hogy az üzemekben jelentkező és jól csak ott megoldható problémá­kat joguk, sőt kötelességük le­gyen önállóan intézni. A köz­ponti vezetés és a nagyobb he­lyi önállóság a demokratikus centralizmus elvében nyert megfogalmazást. Természetesen nem adhatunk pontos választ, egyetemesen alkalmazható receptet arra a kérdésre, mennyi legyen a vál­lalatok irányításában a centra­lizmus é* mennyi a demokrá­cia, vagyis a vállalati önálló­ság. Eddig sem várhattunk ilyen előre elkészített receptet, mert a vállalati önállóság mér­téke nem valami tértől—időtől független, és állandó. Nyilván­való, hogy kevesebb helyi önál­lóságra és több központi irányí­tásra volt szükség közvetlenül az iparvállalatok államosítása után, mint napjainkban. S ter­mészetesen, más jellegű az ön­állóság a bányaiparban, kohá­szatban —, ahol sokmilliós be­ruházással az egész népgazda­ságra közvetlenül ható terme­lés folyik — mint például a he­lyiipari vállalatoknál. Vállalati vezetőink, szakem­bereink körében igen vonzó és sokszor emlegetett téma a vál­lalati önállóság, amelynek ér­telmezésében sokszor egyolda­lúak vagyunk. A vállalati ve­zetők az önállóság hiányáról szólva, gyakran mondják: „Tíz­vagy százmillió forint értéket előállító üzem vezetését rám bízzák. De nincs jogom, hogy pár tízezer forintért kibővít- sem a gyári óvodát, vagy né­hány forinttal emeljem egy-egy munkás munkabérét, stb.” A múltban e panaszok sok megfontolandó igazságot is tar­talmaztak. De az soha nem volt igaz és helyes, ha a vállalati önállóság lényegét kizárólag ilyen kérdésekre korlátozták. Van ugyanis a vállalati önálló­ságnak olyan oldala is, amely­ről a szükségesnél lényegesen kevesebb szó esik. így többek között hozzátartozik a vállala­ti önállósághoz — legalább any- nyira, mint a különböző pénz­összegek szabad elköltése — az is, hogy a gyár vezető kollektí­vája minden különösebb felső utasítás nélkül igyekezzék új, fejlettebb, termelékenyebb munkamódszereket bevezetni, RÉGI MAGAS HÄZ, ámbi- tussal. Imént kéményt tapasz­tott Jakab Bertalan, a padláson, onnét csalogatta asztal mellé a menye, hogy „itt van egy ember taxival, beszélgetni jött, a háborúról”. — Engem kérdezhet, milyen volt, mit szenvedett ott az em­ber ... Most is szenvedek. Deres borostás arcú. Vékony, szikár termet. Palóc Don Quijote. Délcegen, daliásán ta­lálta a ferenjózsefi sasos be­hívó ... „Mikor mentem Ga­licia felé ...” Olyan hegyeket másztak a Kárpátokban, hogy tíz percig bukdácsoltak, ka­paszkodtak felfelé, 40 kilós fel­szereléssel a hátukon s minden tíz perc- után tizenötöt pihen­tek. Aztán' az első megütközés a Dnyesizternól; előrenyomulás, csaták csaták után és minde­nütt elől, a rajvonalban. — Ügy is lőttük az oroszt, hogy az előttünk lévők vállára támasztottuk a puskát. Nem tudom, minek lőttük. Nem ér­demelték azok se, mi se... Az emberek örültek, ha fogságba eshettek, mert a fogság jobb volt, mint a háború. Jakab Bertalan seámára a háború csak pár hónapig tar­tott. 1915. január 15-én. kapott behívót és július első napjai­ban megsebesült. Pontosan em­lékszik a sebesülés napjára — 1915. július 3. Ott hasalt egy zászlóssal a lankás hegyolda­lon. Ki tudja, mennyi ideje fe« termelhető cikkeket gyártani. Továbbá: az új — a réginél ter­melékenyebb — gépek, berende­zések és gyártási eljárások al­kalmazásakor állapítsa meg a megváltozott termelési feltéte­leknek megfelelőbb normákat. Vagy érezzék a vállalatok, az üzemek vezetői szuverén jo­guknak, hogy feltárják az üzemen belüli termelési tarta­lékokat, takarékoskodjanak a beruházásokkal. THévedés ne essék, ez a kö- zel sem teljes felsorolás nem a vállalati önállóság jogos igényének valamiféle „megke­rülése”, csupán arról van szó, hogy az önállóság — helyesen értelmezve — nemcsak jogokat, hanem kötelességeket is jelent. Kötelességet, igen sokszor je­lentős kockázatvállalást. S aki messzemenően teljesítette az önállóságból fakadó kötelezett­ségeit, csak az tarthat igényt arra, hogy éljen és igényelje az önállóság adta jogokat. A kötelességek és a kockázat vállalás nélküli önállóság köve­telése egyébként igen fonák dolog. Senki sem tarthatja in­dokoltnak a nagyobb önállóság megadását az olyan vállalati vezetőnek, aki a felelősség vál­lalása alól igyekszik kibújni. Aki egy-egy újítási jutalmat nem mer sem elfogadni, sem elutasítani bírósági döntés nél­kül. Vagy gki néhány ezer fo­rintos ügyben hozott döntéshez a fölülről írt „papírok” tömegét igényli és gyűjti össze. Vagy aki a termékek átvevőitől sem­miféle jogos kifogást nem fo­gad el, — még akkor sem, ha küdhettelk már ott és Jakab Bertalan tovább nem bírta. „Lesz, ami lesz, én felállók!” Valami pattanást hallott, tom­pa ütést a gerince körül és a földre zuhant. Hat hónapig fe­küdt kórházban, legyei földön. Lassan összeforrott, beheggedt hátán a golyóütötte seb. És a golyé? — Csak röntgenképeni lát­tam. Itt van bennem most is, azon a helyein, ahová be­ment ... Tizenkettedik borda, balol­dalt; 7 milliméternyire a szív­hez. Ott leselkedik les lében most is a halál. Pont ötven esz­tendeje hordja magában. Az öt­ven esztendő alatt kiszedték volna a gyilkos magot, de csak az ő felelősségéire, de nem vál­lalta; most már vállalná, de az erő kevés, hogy kibírna egy operációt. — BÁLINT PISTÁBAN IS benne volt, kijött belőle, a fa­ránál bújt ki a bőre alcil. Ko­vács telki István a hátába ka­pott szilánkot. Egyik sem él. Kijött-e belőlük a vasdarab, vagy bennük maradt, meghal­tak tőle... Jakab Bertalan ma is él. S csak vas-erős tüdejének kö­szönheti életét, anélkül, gyen­ge tüdővel — elpusztult volna. Tanúja volt az első világhá­borúnak, testében ott a halál jegye; így élte meg a második világégést is. — Segédszolgálatosinak mi­nősítették. Foglyokat őriztem napnál világosabb, hogy ők a I hibásak, — amennyiben az ügyben a Közületi Döntőbizott­ság nem hozott rájuk nézve el­marasztaló határozatot. Az önállóság és a kockázat- vállalás természetesen nemcsak a vállalatok vezetőire vonatko­zik. Csak azok a vállalatveze­tők élnek valóban az önállóság adta jogokkal, akik megadják beosztottjaiknak — minden szinten — a munkájuk ellátásá­hoz szükséges hatásköröket. Akik úgy nevelik őket, hogy az önállóságot a legszélesebb ér­telmezésben a felelősségválla­lással egyetemben értelmezzék és gyakorolják. A szocialista jogok és kö- n telességek dialektikus egysége azonban itt is világo­san megnyilvánul. Hiszen pél­dául az öntevékeny, hatékony, gazdasági munka, a magas mű­szaki követelményeknek meg­felelő termékek gyártása, a gazdaságosabb termelés terem­ti meg azokat az anyagi felté­teleket, amelyekből —, hogy a példánknál maradjunk — az óvoda fejlesztésére, vagy a munkabérek növelésére fordít­ható forintok megszületnek. A vezetők önállóságának és kockázatvállalásának növelése kétségtelenül nem könnyű do­log. De megkerülni nem lehet, hiszen csupán így tudjuk hasz­nosítani a népgazdaság fejlesz­tésében, azt a roppant energiát, a találékonyságnak és kezde­ményező képességnek azt a tár­házát, amely a dolgozó népben és a hivatott helyi vezetőkben rejlik. Garam József 11 hétig Péteirvásárán, negy­vennégyben. Bácskából való katonafoglyokat. Bodony kis hegyi falu, a Mátrában'. Hat héten át kosz­tolta a nácikat, a velük mene­külő magyarokat, azt a keve­set is elpusztították, ami éle­lem a faluban voüt még. Harc nélkül, sietve vonultak tovább. S utána még éjjelekig nem ál­hatóit nyugodtan' a házakban senki — a szétszórt hordák maradványai szántották fel ágyúikkal, páncélos fegyvere­ikkel az utat. Két éjjel tartott a vonulás, a harmadik napon 3 lovas szovjet katona érkezett s néhány óra múlva a támadó csapattestek is bevonultak a faluba. — Két háború már elég volt. Lesz még harmadik is? Nem kívánom... Tizenkettedik borda, balol­dalt, 7 milliméternyire a szív­hez — ott pihen a csontok kö­zött, élével felfelé mutatva egy cinezett puskagolyó. — Fáj? — Mindig fáj... Ha idővál­tozás közeleg, nagyobb zivatar, vihar, úgy lökdösődik az olda­lamban, min tha ki akarná sza­kítani a húst, a csontot. HA ROSSZ IDŐ VAN, borús, fergeteges — kevés maradék ereje is kiszáll testéből. Volt úgy, hogy a gerendára kellett kötelet kötni, abba kapaszkod­va tudott csak megfordulni fekhelyén. — Három nappal élőre meg­Milliók a vniízeumokhan A magyar múzeumi kultúra és ismeretterjesztés két évti­zedes fejlődéséről adott tájé­koztatást az MTI-nek dr. Lip­tai Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető­je. Elöljáróban megemlítette, hegy a felszabadulás előtt, 1935-ben Magyarországon 46 múzeum működött, számuk 1965-re 132-re emelkedett. A minisztériumnak, a megyei tanácsoknak, — a régebbi gyakorlattal ellentétben — ma már nemhogy ösztönöz­niük kellene a helyi szerve­ket új múzeumok létrehozá­sára. hanem alkalmasint — például megfelelő helyiség, irányító szakember, anyagi lehetőség híján — kénytele­nek vagyunk korlátozni az ilyen kívánságok teljesítését. Egyébként csak örülni lehet annak, hogy olykor kis fal­vak lakói, vagy egy-egy tsz tagjai azon fáradoznak, hogy feltárják. összegyűjtsék és bemutassák a szőkébb pátriá­ra vonatkozó emlékeket. — A kulturális érdeklődés — s egyben a belső idegen- forgalom — növekedését tük­rözi a múzeumlátogatók szá­mának alakulása. Harminc évvel ezelőtt, 1935-ben 792 ezren. 1949-ben 672 600-an, j 1964-ben pedig 5 129 727-en j keresték fel a kiállítási in­tézményeket. Nem érdektelen szóvá tenni, hogy a számsze­rű fejlődés vidéken szembe- j tűnőbb. mint a fővárosiban. I Az idei tavasz az eddigiek­nél nagyobb feladatúkat ró a mezőgazdaságra. A kedvezőt­len ősz kihatásait érezzük és sok, akkor elmaradt munkát kell pótolni. Az időjárás ked­vezőbb mint tavaly, a szövet­kezetek korábban foghattak hozzá a tavaszi szántás-vetés­hez. A tervek szerint 26 ezer hold árpát, 8 ezer hold borsót és ugyanennyi burgonyát kell el­vetni 'az elkövetkezendő na­pokban. Szerte a megyében megkez­dődtek a tavaszi munkák. Traktorok zúgnak, munkába álltak a vetőgépek és benépe­sedtek a szőlődombok is. Az elmúlt vasárnap, amikor is az időjárás kedvezett, szintén érzek mindent... A szomszé­dok hányszor megkérdezték korábban, hogy te, Berta, neki­foghatok-e a hordásnak, mi­lyen idő lesz? Ha lökdösődni éreztem a golyót, nem mentek hordani __Múlt héten is, csü­tö rtökön esett. Én mér hétfőn megmondtam, nagy víz jön. Megkínálom cigarettával, s/orongattja gyökér-új jai kö­zött a vékony, törékeny do­hány rudacskát. — ötvenhárom esztendeje füstoigetek. Sose volt bajom más csak az a golyó. Ha meg­törnöm a pipámat, ebéd után. ez nagyon jó. Egy paklival el­fogyasztok egy nap. Most miből él? Volt gazda­sága, jószága, nagy részét el­vitte a betegség©, a kórházak, az orvos. Kevés maradt még, azzal belépett a szövetkezetbe, 1960-ban. Tsz-nyugdíjas. Kap egy hónapban 260 forintot. „Kenyérre elég. . — mondja. Fiává!, menyével él a régi, ma­gas ámbitusos házban. — Tán kevés idő van még számomra is ezen a földön. Hetvenöt éves vagyok. Az a go­lyó meg, ugye, ötven eszten­dős. ötven esztendő ember­életnek is elég. Ha meghalok, a golyóval együtt halok... De nem az a golyó öl meg. En erősebb voltam a halál golyó­jánál. EHRENBURG SZAVAI jut­nak eszembe: „Minden évben emberek halnak meg, akik át­élték az első világháborút és kezdi az életet az a nemzedék, amely a második világháborút sem ismerte A bodonyi Jakab Bertalan két világháborút élt meg — testében puskagolyóval. Jakab Bertalan él és emlékezik. S az ember gyilkosságok nagy tanú­ja az életre esküszik. Pataky Dezsrő Igen dicséretes dolog, hogy az ifjúság ilyen nagy lelkese­déssel készül az algériai VIT- re. Örömmel olvassuk és hall­juk azokat az eredményeket, amelyeket a VIT tiszteletére elérnek a fiatalok. Az isko­lákban, üzemekben és terme­lőszövetkezeti KlSZ-szerve- zetekben „nagy ügy” a VIT és ez helyes. Van azonban valami, ami ezekben a napokban árnyé­kot vet az örömteli készülő­désre. Napok óta apróbb, na­gyobb gyerekek szólítják meg az embert, üzletben, ét­teremben csapódnak a fel­nőttek mellé és mint a vala­mikori kéregetők, megszólal­nak. — Bácsi! Tessék venni VIT-sors jegyet! — Néni! Csak egy darabot tessék megvenni! Ilyen még nem volt. Kap­tak már az iskolások szolida­ritási bélyegeket, különféle sorsjegyeket, de mérsékelt darabszámban, s a szülők mondattanul is tudták, hogy ezt maguk megveszik, hiszen egy ügyet szolgálnak vele. De miért kellett most ezt a VIT-sors jegyet kizárólag a kicsikre, az úttörőkre bízni? Hatot, hetet kapott egy-egy, volt iskola, ahol egyöntetűen minden úttörő ötöt. Miért? Sok olyan család van, ahon­nan két-három gyerek jár is­kolába. S van-e olyan család, dolgoztaik a gépek, az embe­rek. Az eddigi jelentések sze­rint eddig 3000 hold borsó, öt­ezer hold tavaszi árpa került a földibe és egyes helyeken megkezdték a burgo.nyavetést is. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy nem mindenütt egy­forma lendülettel és szerve­zetten láttak a munkához. Nem az olyan vidékekről van szó, ahol a talajadottságok miatt nem haladhat a munka, hanem azokról, ahol úgy gon­dolják a vezetők, „ráérnek még”, nem kell sietni. Ez a szemlélet rendkívül káros le­het, hiszen az időjárást kiszá­mítani nem lehet, és külön­ben is jócskán akad még ten­nivaló. Nem mindenütt végzik kelló gonddal az őszi vetések tava­szi fej trágyázását sem. 60 ezer hold őszi vetés műtrágyázásét kell elvégezni és e munkának alig felén vannak túl a szo­ahonnan legalább egy ne» jár? Kevés. Mármost hol ad« ja el a sok száz sorsjegyet aa a sok száz úttörő megyeszer* te? Miért nem lehetet kiadni, mint annyi mást a trafikok­nak, postásoknak, bizomá­nyosoknak, újságárusoknak, könyvterjesztőknek? Miért kényszerítik házalásra a gye­rekeket akkor, amikor elkelt már az előbb említett kiadási módszerrel sok ezer egyéb sorsjegy is? Sajnos még azt a hibát is elkövették az ügybuzgó szer­vezők, hogy versenyt hirdet- •tek a gyerekek között, ezzel emelve a csavargások és utcai árusítások számát. Ha már mindenáron részt kell ven- niök a kisebbeknek is ebben az árusításban, elég lett vol­na annyi sorsjegyet adni egy- egy gyereknek, amit a család körében minden nehézség nélkül el tud adni. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a VIT- sorsjegy mire kell, tudja minden gondolkodó felnőtt, mennyire igaz ügyet szolgál, s éppen ezért lett volna he­lyesebb, ha ismét a felnőt­tekhez, illetőleg a „felnőt­tebb” korosztályhoz fordult volna a KISZ, s nem kény­szerítette volna a gyerekeket erre a szokatlan szolgálatra! (Adám) vetkezetek. Ugyancsak lema­radás mutatkozik a szántás tekintetében is, hiszen 26 ezer hold szántani valóból még csak 4 ezer holdon végeztek ezzel a munkával. Már az elmúlt évek bebizo­nyították, hogy ahol jól és időben szervezik meg a mun­kát, nagyobb gondot fordíthat­nak a minőségre, nem torlód­nak össze a feladatok. A kés­lekedők később, néhány hét múlva látják majd kárát a huzavonának. Több termelőszövetkezetből érkezik hír arról, hogy máris befejezték a kora tavasziak vetését és már az elkövetke­zendő hetek feladataira gon­dolnak. A szőlőmunkák közül a met­szés és a nyitás a legfonto­sabb. Gyöngyös és Abasár vi­dékén ebben a vonatkozásban jó példával jártak élöl és Aba- sáron már be is fejezték mintegy másfél ezer hold kö­zös és háztáji szőlő metszését. Közgazdasági kislexikon A vállalat jövedelmezősége A váMalatok az általuk előállított termékeket értékesí­tik. Ha a termék további ipari felhasználásra kerül (mint pl. öntöttvas, lemezek, csövek vagy szerszámgépek), akkor a vevő egy másik termelő vállalat, ha viszont fogyasztási cikk (mint pl. cukor, kenyér, készruha, háztartási gép, stb.), ak­kor kereskedelmi vállalatok vásárolják meg. A gyártó vál­lalat azonban mindegyik esetben megkapja termékeiért a központilag megállapított árat. (Az állami vállalatok persze nem készpénzzel fizetnek, hanem a Nemzeti Banknál min­den vállalat számára vezetett számlákon Írják át a megfe­lelő összegeket.) Ha összeszámoljuk egy vállalat egy év alatt megtermelt termékeiért kapott összegeket, ez az évi árbevé­tel. A vállalatnak természetesen kiadásai is voltak a terme­lés során (nyersanyagok, energia, bérköltségek, stb.), ezeket le kell vonni a bevételekből. Ami marad, az a társadalom tiszta jövedelme — hiszen a vállalat társadalmi tulajdonban van. Az állam ennek a társadalmi tiszta jövedelemnek egv részét a vállalatnál hagyja, másik részét elvonja. Éz a rész az állami költségvetés bevételeinek egyik forrása, A tiszta jövedelem nagyobbik felének elvonása a gya­korlatban kétféle módszer segítségével történik. A vállalatok mindenekelőtt kötelesek befizetni a forgalmi adót az állam­nak. Ami a tiszta jövedelemből ezután marad, azt nevezzük tulajdonképpen vállalati nyereségnek. Ha kiszámítjuk, hogy ez a nyereség hány százaléka a vállalat önköltségének, meg­kapjuk a nyereséghányadot, amely fontos mutatója a vállalat jövedelmezőségének, másképpen rentabilitásának. A vállalat annál jövedelmezőbb, minél kevesebb befek­tetéssel, ráfordítással éri el az előírt termelési eredményt, ha a rendelkezésre álló termelési eszközöket a korábbinál termelékenyebben, nagyobb eredményt produkálva használja fel. A nyereség egy részét a vállalat köteles az államnak be­fizetni, de másik része fölött maga rendelkezik. Ha a válla­lat jól dolgozik, takarékoskodik, csökkenti az önköltséget, ' nagyobb lesz a nyereség és természetesen a vállalatnál ma­radó rész is. Mivel a nyereségnek ebből a részéből fizetik) pl. a nyereségrészesedést, és az anyagi ösztönzésre szolgáló más összegeket, a vállalat dolgozói anyagilag is érdekeltek az önköltség csökkentésében, a takarékosabb gazdálkodás­ban, a munka termelékenységének javulásában. (B. GyJ A modern Szíve alatt hordja a halált • . • Á tavaszi munkák hírei Háromezer hold borsó, ölezer hold árpa a földben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents