Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-31 / 76. szám

Mag jelent I A MAGYARORSZÁGI FELSZABADÍTÓ HADMŰVELETEK Ä 75 éves Dobó Gimnázium hangversenyéről NAGY HIÁNYT PÓTLÓ munka hagyta el a sajtót: „A magyarországi felszabadító hadműveletek 1944—1945” címmel. A mű A Nagy Hon­védő Háború története negye­dik kötetének hazai vonatko­zású részleteit tartalmazza. Helyesen cselekedett a Zrínyi Könyvkiadó, amikor — fel- szabadulásunk 20. évforduló­ja alkalmából — a második világháború összefoglaló tör­ténetének elsősorban bennün­ket érintő katonai és politikai eseményeit külön munkában tárta olvasóközönségünk s a kutatók elé. A felszabadító hadművele­tek megkezdése előtt, 1944. szeptember végén elérték Észak-Erdélyt és a román— jugoszláv határt. Nem keve­sebb, mint 800 kilométer volt ekkor az arcvonal hossza. A Malinovszkij marsall parancs­noksága alatt álló 2. Ukrán Front alakulataitól északra, a jobbszámyon a 4. —, a bal- szárnyon pedig a 3. Ukrán Front alakulatai harcoltak a fasiszta csapatok ellen. Ha­zánk felszabadító hadművele­teiben a 2. és 3. Ukrán Front harcosai vettek részt. A szovjet alakulatokkal szemben álló német és ma­gyar csapatok csoportosításá­nak egyik legjellemzőbb sa­játossága az volt, hogy a ma­gyar hadosztályok egymástól elkülönítetten, a német had­testek kötelékében harcoltak. Ezenkívül a német hadvezető­ségnek még arra is volt „gondja”, hogy a magasabb magyar hadműveleti egysége­ket Budapesttől távol széthúz­za: így azután hazánk szívé­ben alig voltak magyar kato­nai erők, amelyekre a fegy­verszünet végrehajtása során a magyar kormány támasz­kodhatott volna! A felszabadító hadművele­tek három súlyponti szakasz­ban zajlottak: az úgynevezett ..debreceni csata”, Budapest felszabadítása és a dunántúli harcok. A debreceni csata kereté­ben a német fasiszta erők minden lehetőt & lehetetlent elkövettek, hogy biztosítsák a még jelentős számú katonai erőik visszavonásának útját. Október 13. és 20. között dúl­tak ezek az elkeseredett har­cok a Nagyvárad és Debrecen közötti térségben. Október 20-ikán reggelre azonban sza­baddá lett Debrecen, mely ha­marosan az új demokratikus alkotmányos életünk fővárosa lett egy időre. A VESZETT DEBRECEN- TÉRSÉGI tankcsata után a németek még elkeseredettebb harcokba kezdtek: távoli frontszakaszokról hatalmas katonai erőket vontak össze hazánk még fel nem szabadí­tott területén. Az összpontosí­tott hatalmas katonai erőknek pillanatnyilag sikerült ugyan megakadályozni ok, hogy a 2. Ukrán Front harci egységei keletről, úgynevezett „menet­ből” vegyék Budapestet bir­tokukba, sőt azt is, hogy a fő­várost nyugatról átkarolva szabadítsák fel. Közben azon­ban a 3. Ukrán Front katonái, heves alföldi csaták után, át­keltek a Dunán és a Balaton, a Velencei-tó és Budapest vo­nala között foglaltak állást. A- két hatalmas szovjet hadsereg szervezett összefogása ered­ményeként 1944. decemberé­ben, 188 ezer ellenséges kato­na került hurokra Budapest körülzárása során. A főváros felszabadítása után kezdetét vette a magyarországi felsza­badító harcok harmadik sza­kasza. Hitler csapatai, biro­dalmi területüket védendő, további katonai alakulatokat vontak össze hazánkban. A kifejlődött harcok mértékét mi sem bizonyítja jobban, mint az az egyetlen adat, hogy 1944. október közepétől — 1945. február közepéig 40 ellenséges hadosztályt és há­rom dandárt semmisítették meg! Guderián, a német szá­razföldi csapatok vezérkari főnöke háborús visszaemlé­kezésében így vall erről az időszakról: „Nem volt érthe­tő, hogy miért nem lehetett feltartóztatni az ellenséget annak a páncélos armadának segítségével, amelyet Magyar- országon olyan mértékben összpontosítottak, amilyenre még nem volt példa a keleti arcvonalon.” (!) A FELSZABADÍTÓ KA­TONAI akciók utolsóját, a dunántúli harcokat érdekfe­szítő elevenséggel vázolja, adatok hosszú soréval támo­gatva a könyv. Megtudjuk, hogy az úgynevezett „Balaton körüli” harcok során, a né­metek „Dél” hadseregcso­portja felerősítettem 40 had­osztályra duzzadt, közte 12 páncélos hadosztállyal. De itt vonták össze a hírhedt 6. SS páncélos hadsereget is, amelyet a francia frontról szállítottak hazánkba. Az angolszász hírszerzés félreve­zető adatokkal táplálta a szovjet hadvezetést. — ugyan­is azt közölték, hogy a ő. SS- hadsereg a lengyelországi Lodz irányában kezd hadmű­veletéket. Ezzel szemben^, a 3. Ukrán Front erőivel szem­ben összpontosította erőit: 431 ezer katonát, 5630 löveget és aknavetőt, 877 harckocsit s rohamkiveget, valamint 870 repülőgépet. Az volt a kitű­zött hadi feladata az SS-had- seregnek, hogy szorítsa visz- sza a Vörös Hadsereg alaku­latait a Duna vonala mögé. Az 1945. március 6-án indított pokoli támadás azonban vég­ső soron nem hozott ered­ményt, sőt a vesztett csata után megindult a szovjet ka­tonai erők általános támadá­sa, hogy az utolsó magyar faluból is kiszorítsa a fasisz­ta uralmat. A vesztett dunántúli har­cokról, — amelyhez- pedig oly nagy reményeket fűztek Berlinben, — így a hajdani német marsall, Guderián: „Az SS-hadosztályok mindeddig megőrzött kiváló harci szel­leme összeomlott.”(!) Tippels- kireh a második világháború történetét tárgyalva, így jellemzi a vesztett dunántúli harcokat: „Ebben a pillanat­ban oly esemény történt, amely úgy érte Hitlert, mint derült égből a villámcsapás. Az SS-hadosztályok támadá­sában részt vett csapatok, köztük testőrségének oszta­gai amelyben úgy bízott, mint a kősziklában, nem ál­lották meg helyüket: elfo­gyott az erejük. Hitler fékte­len dühromahában megparan­csolta: le kell venni egyenru­hájukról a nevével ellátott kiarjezlést.” JOGGAL MERÜLT FEL mindenkiben: miért provokált ilyen eszeveszett harcokat a Harmadik Birodalom Magyar- ország területén? Lerántja a könyv erről is leplet Az Adolf Hitler I. SS. páncélos­hadosztály egyik tisztje, Kurt Stellmacher Obersturmfüh­rer így vallott fogságba esése után: „Zászlóaljparancsno­kunk ismertette velünk a magyarországi helyzetet Hangsúlyozta, most feltétle­nül vissza kell vetnünk az oroszokat a Duna mögé.,., hogy biztosítsuk a nagyobb olajforrásokat és elzárjuk az Ausztriába vezető utat az oroszok előtt, minthogy ez az utolsó terület, ahol a német hadiipart koncentrálták!” Sugár István A 75 éves fannéiását ünnep­lő egri Dobó István Gimnázium hétfő este, a Gárdonyi Géza Színházban műsoros estet ren­dezett „Tükör 1945—1965” címmel. Az est vendégeként megje­lent Handyn Gomba, a Mon­gol Népköztársaság budapesti követségének sájtóattaséja, Papp Sándomé, a megyei ta­nács vb-elnokhelyettese, Bóía Albert, a megyei párt-végre­hajtóbizottság képviselője, dr. Csicsai József, a megyei tanács vb-művelődésügyi osztályveze­tője, a Dobó Gimnáziummal baráti kapcsolatokat ápoló bé­kési gimnázium képviseletében Izsó Lajos igazgatóhelyettes. Ünepi beszédében Sípos Ist­ván, a Dobó Gimnázium igaz­gatója beszámolt a nagy múltú egri középiskola haladó hagyo­mányairól. Név szerint emlí­tette azokat az egykori tanáro­kat és diákokat, akik annak idején, a Tanácsköztársaságért és eszméiért fegyvert ragadtak, vagy harcos, egyértelmű ma­gatartással kiálltak a Horthy- korszakban. Kedves színfoltja márad az ünnepségeknek Bródy Sándor egykori egri diáknak, idős mérnöknek a köszöntője, aki több mint ötven évvel ezelőtt tanult az egri iskolapadokban, összefogásra, együvé tartozás­ra. szoros együttműködésre biztatta az intézet régi és mai diákjait. A műsoros eßt címéhez mér­ten a felszabadulástól eltelt húsz esztendőt mutatta be táncban, dalban, zenében, vers­ben, prózáiban. Heltai Jenő Sza­badság című verse vezette be a gondolatsort, majd a sorsú jí- tó 1945. háború utáni pillana­tairól Karinthy Ferenc Buda­pesti tavaszának egy részleté­vel számoltak be a fiatalok. Mesterházi Lajos prózai írá­sát — Szuromi Pál mondotta el lelkesedéssel — a szovjet néptől tanult indulóikkal és dalokkal fonta körül a kama­rakórus. Juhász Ferenc verse után, a magyar rádió ismert és népszerű rigmus-írójának, Szilágyi Györgynek Húsz év című írását adta élő Verebélyi István. A koalíciós korszak fonák­ságait, politikai és társadalmi hangulatát több kroki és jele­net elevenítette meg: Gádor Bétta, Molnár Zoltán írásai ma Nyereségrészesedés idején: Amikor Dárius, a híres perzsa király, ajci- nek a monda szerint volt mit aprítani az aranybilikomban, hazatért egy hadjáratából, így szól nejéhez, Dáriusnéhoz: — Szivem, amit itt látsz, az mind a tiéd neked hoztam, ez a részesedésem a hadjárat ból... — és rakni kezdte neje lába elé, : A- zsaszám az aranyat, ezüstöt, drága szőr méket, valódi keleti perzsákat, szőnyegeket, zelméke és fűszereket, gyöngyöt, gyémártU, topázt cs egyéb drágaságot, valamin százezer arany pénzt és ugyananrvf. ezüstöt. — Ne, milyen vagyok., örülsz? ■ - kérdezte a rakodást befejezvén. Dáriusn* összevonta a szemöldökét és így förmedt ci híres hadve­zérre: — Dérit Te pisréc; Az a rézgaras minek a zsebedbe — r- Határozott mozdulattal bele­nyúlt Dárius zsebébe. Aztán megnyugodott! (—ó) is frissen, élményszerűen ha­tottak. Illyés Gyula Az építőkhöz című verse után Domoszlai Mária mondta el érett komoly­sággal Palotai Boris Vihar cí­mű életképét. Szavalókórus szólaltatta meg Devecseri Gá­bor és Kuczka Péter egy-egy versét az 1952—1953-as eszten­dőkből. Mikes György Szerelem cí­mű krokija után Csoór Sándor versét a Röpiratot hallottuk, majd Déry Tibor Szerelem cí­mű novelláját. Kiss Györgyi zongorán játszotta Járdányi Szonatinájának két tételét. Csepeli Szabó Béla, Győré Imre. Baranyai Ferenc, Váci Mihály és Rákos Sándor ver­sei közben felhangzott Weiner Leó Lakodalmasa a tehetséges Géresi János hegedűjén. A szavaló fiatalok közül ki kell emelnünk Panyik Évát, és Bukta Tibort. A slágerkoktélt dalos—tán­cos percein túl felvonultak a békési gimnázium népitánco­sai, az egri Dobó és Szilágyi Gimnázium tánckara: Böröcz Ünnepi tánca, Rálbai Kállai kettőse és Kun verbunkosa mellett a békésiek táncegyve­lege aratott sikert, A kis létszámú szavalókóru­sok nem hatottak a színházban úgy, mint egy diákelőadáson: a méreteket át kellett volna han­golni. Annál kellemesebb és hatásosabb befejező akkord­ként jelentkezett a Szilágyi Gimnázium lánykara: Dienes Tibor né karnagyi vezetése mel­lett Cser Gusztávnak Soós Zoltán versére írott Dal a fel- szabadulásról című művét éne- 1" _lte. A -jmrsaros est rendezői és szervezői feladatát Zahemszky László tanár látta él, mí g a táncokat Cservényük János ta­nár gondozta. A műsor vegye­sen tarka anyaga hangulatilag nehezen összeszerkeszthető mo­zaikból tevődött össze. Eszmei­leg zárt egységben áRtak az előadott művek, de a sok. bo­nyolult világot komolyan fo­galmazó vers és próza mellett néha köznapian hatottak a kro­kik, és azok a tánc—zeneszá­mok, amelyek nem bizonyul­tak a nagy idők legkarakterisz- tikusabb vallomásainak. A mű­soros est azonban — részletei­ben — így is túlnőtt a közép- iskolás kereten. Használni akarással beszélünk a tavaszi szeplőkről, hiszen a fiatalságot még a rkitika jogán is szeretni keR. (farkas) BALCZER ELEME'R: 9. Fázósan, sietős lépteikkel ment az utcán. A Baross utcában megállt a szürke, tipikusan józsefvárosi bér- kaszárnyák előtt. Kifulladva érkezett a harmadik emeletre. Az előszoba­ablakon félig letépve lógott a kis csipkefüggöny. Egy pillanatra átfu­tott az agyán, hogy visszafordul. Valami baj lehet odabent. Erzsi né­nit rendes, gondos háziasszonynak ismerte, aki ilyen hanyagságot nem tűr a lakásban. A fogai összekoc­cantak a hidegtől. Nagyon vágyott egy kis melegre és kedves szavakra. Becsengetett Nyilas karszalagos suhamc nyitott ajtót Revolver volt a kezében. — Jöjjön be! — mondta szigo­rúan. Emi visszahőíkölt. A fickó megra­gadta a karját. S bependerítette. A szobában ijesztő rendetlenség volt Az ablak mellett a dívány fel­hasogatva. A két olcsó olajnyomat kitépve a keretből, a matracolt az ágy mellett szétdobálva hevertek. Eminek még a lélekzete is elállt. Mi van itt!? Bent egy másik, idősebb egyenruhás férfi ült az asztal mel­lett. Fullasztó meleg volt. A kályha oldala vörösen izott. A subiód olda­lán a barna festék összeráncoiódott a melegtől s kellemetlen, égett fes­tékszag terjengett a levegőben. Az idősebb futó pillantást vetett rá. — Na. bejött a madárka. Mondjon el szépen mindent. Miért kereste Hajdút? Ki maga? — Baráth Istvánná vagyok. A fér­jem kint van a fronton. Repülős fő­hadnagy ... — Bogárkám, ez nagyon szépen hangzott S ha még azt is elárulná, hogy mivel foglalkozik, Igazán na­gyon meghatódnánk. Emi arca lángvörös lett a gúnyos hangra. Ezek őt „afféle” nőnek né­zik ... — A Gép- és Fémipari Művekben dolgoztam. Hargittay vezérigazgató nak voltam a titkárnője... A két fegyvéres összenézett. A i idősebb csettintett a nyelvével, — Ejha. Szép kis vircsaft! Égj fontos hadiüzem vezérigazgatóiánal a titkárnője, aki ráadásul egy fron ton levő repülőfőhadnagy felesége . mit keres egy veszedelmes kotrom u r.ista lakásában? Mi a véleményéé Karesz? A suhanc elvigyorodott: — Ügy látszik, hamukázik a V estike... pedig olyan ártatlan ké van. mint egy Madonnának... A másik elismerően bólintott: — Asszonyom, ön nagyon szép. mivel a szóp nők általában veszedel­mesek is... mát csináilhat két véd­telen férfi? Na, Karesz? A suhanc pattanásos aréátn mohó vágy ®t ki. — Megkérjük a saépaeeBonart. hogy tartson, velünk egy kis sétára _. Az idősebbik felállt. Hatalmas ter­metű, széles váltó férfi volt. Meg­igazította a derékszíján levő pisz­tolytáskát. — Asszonyom! Velünk kell jönnie! Emi kétségbeesetten hátrált. — Hova akarnak vinni?! — A rendőrségre! Minden csepp vér kísaaladt az ar­cából. Hitetlenül, dermedten me­redt a hét fegyveres alakra. ★ Kiroskov professzor a bundáját gomlbolgabta, amikor kávágódott az ajtó. — Apa, láttad már a lezuhant pi­lótát? — Nem! Elhivattak Leonytev ve­zérezredeshez. Mennem kel’l. Az autó itt áll a kapu előtt Te hogy kerültél így ide? Végignézett a lányon. Bőr kezes­lábas pilótaruhájáíbam, fejéhez si­muló bőrsapkáiban állt előtte a lány. — A német gépet lelőttem. Itt esett le a folyóparton. A pilóta még élt. Csúnya tévedés volt... A fiú nekünk dolgozott. Hetek óta olyan bombákat szórt amik robbanóanyag helyett tervrajzokat és pontosan berajzolt térképeket tartalmazott. Érted? Nekünk dolgozott! Most itt fekszik összeroncsolt testtel. Zaha­rov azt mondja, le kell vágni válfbói a karjait. Nem akarom, hagy nyo­morék legyen miattam! Nem is né­met a fiú. Magyar. — Mennem kell..; — Apa! Mentsd meg a fiút... — Odasímult a magas, erős férfihez. — A vezérezredes ráér egy kicsit... Csak addig, amíg összefoltozod ezt e. szerencsétlent... A professzor összehúzott szemül dokkéi nézte a lányát. — Szomja! Mióta szólunk bele egymás dolgaiba?! Eddig úgy volt: te megtetted a kötelességed a leve­gőben. El kell ismerni — elég sike­resen. Én pedig itt tettem meg. áré tőlem telt. Nahát! De hogy idejössz, így, ahogy a gépből kiszálltál és uta­sításokat adsz nekem, az nem megy! A meleg kesztyűiért nyúlt S in­dulni készült A lány elszánt makacssággal az ajtó elé állt. — Tudom, apa! Többet nem is for­dul majd elő. De most az egyszer... hallgass rám! Tedd meg nekem. A lelkiismeretemet terhelné a fiú éle­te. Elvégre nem vagyok gyilkos! A magyar nekünk dolgozott, nem el­lenség! — Barna, szép arca kipirult Fekete szemei csillogtak. A professzor letette a kesztyűjét az íróasztalra. — Te, boszorkány! Vagy inkálbb Loreley? — ahogy a németek ne­veznek. — Derűs, kék szeme mo­solygott — Na. és mi lesz a vezérezredes­sel? — kérdezte és rákacsántott ol­dalról a lányra. Szánja felnevetett. — A vezérezredesnek biztosan csak hasosikarása van ... A bunda gyorsan a fogasra ke­rült Szón ja felsegítette a fehér kö­penyt. Együtt léptek ki a folyosóra. Éppen akikor tolták Istvánt a műtő­be. ( FoiytatjmkJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents