Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

Útlevéllel a szomszéd utcába Megjelenik a könyvesboltokban a ^Világ­járók’’ sorozat új könyve, zömében napok alatt elfogy. Az emberekben, kicsiben nagy­ban változatlanul ott él a számára ismeretlen népek, országok, világrészek megismerésének vágya. Könyvtárakat tenne ki csak azoknak az útibeszámolóknak a mennyisége, amelyek baráti országok, nyugati városok építkezései nek nagyszerűségéről zengenek hol kissé túl­zó, hol valóban jogos megemlékezést. Útlevél a zsebben, s indulás: világot látni! — vala­hogy' így képzeljük el ma a ' könyveken, fil­meken túl az élet teljesebb, jobb megismeré­sét. Aztán száz és ezer kilométereket utazunk, az ország, vagy éppen a kontinens másik csücskébe, hogy felfedezzünk valami újat, valami megkapó! Vajon, ha útlevelet kelle­ne váltani — a másik utcába, felfedeznénk-e? Nem, ez semmiképpen sem valamiféle szó­noki fogás, olyan kérdés, amelyre választ sem vár a kérdést felvető. Mert tegyük szívünkre kezünket, s közben gondolkozzunk is egy ki­csit: mekkora bilincs lábunkon és agyunkon a megszokás? Hatalmas! Mint valami kita­posott ösvényen, ..harci csapáson” úgy indulsz te, én, ő, majd mind valamennyien reggel a munkahelyre, onnan vissza ... Egy másik csa­pás a fűszerbolt irányába, egy másik a sport­pálya felé s lényegében útikönyveket olvasva, úti evél-kérelemmel elindulva (ez még egy másik, újabban gyakrabban járt csapás), ezt az utat járjuk nap mint nap, hét- és hónap­számra. Jóformán még azt sem tudjuk, milyen a mögöttünk levő, a szomszédos utca! Jóformán nem ismerjük saját városunkat! — Hol is épül az új lakótelep? Ezt a kérdést egy bennszülött egri tette fel a minap igen jóhiszeműen, mert hallott, olvasott arról, hogy a város másik végében korszerű lakótelep épült és épül tovább. Ügv olvasott róla, mintha egy másik városban •— dehogy is valósban! — országban épülne va­lami új, valami szép, amit talán érdemes len­ne útlevél árán is megtekinteni. Nem oktalan és még csak nem is jogtalan feltenni á kér­dést, csak a megyeszékhelyen, Egerben, hogy a régi, a bennszülött lakók közül hány nen látta még valóban a Hadnagy utcai lakótele­pet, amely a megyeszékhely legjelentősebb és egyre szebb építkezése? Hányán tudják é- látták az új egri gyermekvárost, mely lénye­gében befejezés előtt áll? A környék lakóin, s azokon kívül, akiír nek erre visz ,csapásuk”, bizony nem kevés azoknak a száma, akik jószerint még azt sem tudják: vajon a város melyik részén kellene ke esi — ha keresnék. S ez csak egy, egyet­lenegy város! És a megye? Az erőmű, vagy Petőfi bánya lakótelepe, a visontai külfejtés a maga lenyűgöző monumentalitásával? A gyön­gyösi új városrész, és az új üzemek? Sorolni is sok lenne mindazt, amit érdemes lenne megtekinteni, amit mi építettünk nem is húsz, csak néhány esztendő alatt és egyetlen me­gyében ... És az ország? Vajon csak a Balaton és a Duna-kanyar, a Mátra és a Bükk jelentheti a „világlátás” élményét? Aki például nem látta Dunaújvá­rost, az lényegében nem „látta” hogyan önt városba formát — minden nehézség, elköve­tett hiba ellenére — népünk lenyűgöző alko­tó ereje. ,.Ó, mennyi város, mennyi nép ...” — só­hajt fel ismert versében a megismerés nosz­talgiájától hajtva Babits, a költő. Ö mennyi város, s mind a nép — alkalmazhatnánk a poézis talán nem is profanizálásával a mára, a holnapra e gondolatot. Útlevéllel a szom­széd utcába? — nevetséges. S talán éppen ezért nem is látjuk, figyeljük a szomszéd ut­cák, városok, az egész ország emberének szí­ve lüktetését, a'kötő. teremtő fantáziáját. Pe­dig van olyan érdekes, sőt, számunkra izgal­masabb és lelkesítőbb, mint egy út, útlevéllel és devizával zsebünkben. Ismerd meg hazádat és benne önmagadat — félárú ,MÁV-igazolvánnyal! Vagy gyalog. Az is elég! Gyurkó Géza Új GELKA-szerviz nyílt Gyöngyösön Szombat délben tartották a hivatalos átadást. Gyöngyö­sön, a Fő tér 10. számú épületben nyílt meg az új GELKA- szerviz. Tizenkilenc műszerész dolgozik a jól felszerelt mű­helyekben, ahol televíziókat, rádiókat, mosógépet és magne­tofont, valamint erős áramú háztartási gépeket javítanak. Újdonság, hogy a most megnyílt szervizben próbafülke áll a készülékek tulajdonosainak rendelkezésére, tehát a fülkében ellenőrizhetik a javítás minőségét. Egymillió forintot köl­töttek az építkezésre és 150 ezer forintot az új műszerek be­szerzésére, (Foto: Fehér M.) Külön érettségi vizsgaszabályzat A Mű velődésügyi Miniszté­rium — az érdekelt szaktár­cákkal egyetértésben — az idén külön-külön adja ki a szakkö­zépiskolák érettségi vizsgasza­bályzatát. A dokumentumok­ban hasznosítják az előző évek érettségi vizsgatapaisztalatait is és érvényesítik azt az elvet, hogy a több éven át kitartóan, szorgalmasan tanulók bizonyt» előnyben részesüljenek. Esze­rint nem kell írásbeli vizsgát tenni magyar nyelv és iroda­lomból, illetve matematikából annak a jelöltnek, akinek az adott tárgyból a második har­madik és negyedik osztályban a tanév végén jeles osztályzata volt. Ugyanez a kedvezmény megilleti az idén képesítőző technikumi tanulókat is. Az ipari jellegű szakközép- iskolákban az érettségi vizsga írásbeli, gyakorlati és szóbeli részből áll. A gimnáziumoktól eltérően, az írásbeli vizsgát a kéthetes tanév végi szakgya­korlat befejezése után. az osz­tályozó értekezletet követően keil megkezdeni. Szellemi exportunk A budapesti Szerzői Jogvédő Hivatal közreműködésével a Corvina Idegennyelvű Kiadó könyvein kívül 1957-től 1963. végéig, az európai szocialista országokban 222 magyar mű látott napvilágot: Bulgáriában kilenc. Csehszlovákiában száz, Jugoszláviában 19, Lengyelor­szágban 23. az NDK-ban 42, Romániában pedig 29 kiad­vány jelent meg — összpél- dányszámuk meghaladta a 2 600 00ö-et. Anglia, Ausztria, Dánia, Finnország. Franciaor­szág, Hollandia, Japán, Mexi­kó. az NSZK, Norvégia, Olasz­ország, Portugália. Spanyolor­szág Svájc, Svédország és az Egyesült Államok könyvbará- taihoz összesen 81 szépirodalmi és ifjúsági könyv iutott el ma­gyar szerzők tollából — kül­földi kiadásban. Esztendőről esztendőre nö­vekszik „szerzői jog-expor­tunk” is: 1961-ben 108, 1962- ben 169, 1963-ban 173 ma­gyar mű — irodalmi, színpadi és zenei alkotás, rádió- és te­levízió-játék — közreadásának tógát vásárolták meg külföldi kiadók. (MTI) Vigyázat Az nőm titok, hogy a yi- sontai bánya hány milliárd forintos beruházással épül. sőt, az sem, hogy néhány év múlva hány száz vagon szén nel segíti a népgazdaságot Abban sem korlátozza senki a toliforgatót, hogy országos méretű problémákat tárjon a nagy plénum elé. Az ok egy­szerű: bármi is történik eb­ben az országban — siker vagy kudarc — ez közvetve vagy közvetlenül mindenkit érint. Éppen ezért bosszankod­tunk a minap, amikor a Lá­da- és Göngyölegellátó VáJ- lalat gyöngyösi egységében sajnálkozva közölték, hogy adatokat szolgáltatni, az üzem, a dolgozók életéröl, munkájáról csak a központ engedélyével lehet. Igaz. — azt is hozzátette a vezető —, hogy az engedélyt megadják. A biztatás ellenére, néhány okból mégiscsak bosszantó az ügy. Ha megadják aZ enge- dályt. akkor minek ez a fö­lösleges hercehurca, a körle- vrlezés, a telefonálgatás, egy­szóval: a bürokratizmus? • • • titok ! Annyi szép szó elhangzott már a vállalati ügyintézés egyszerűsítéséről, a takaré­kosságról. Nem hisszük, hogy egy budapesti beszélgetés — ami mellesleg tekintélyes ösz- szegbe kerül — elősegítette volna az előbb említett ténye­zőket. De a láda- és göngyö­leg-probléma kérdés is elő­térbe kerül a közeli hónapok­ban, tekintettel arra, hogy a gyümölcstermelő megyék kö­zé tartozunk. Ezzel párhuza­mosan a termelőszövet keze­tek, már így kora tavasszal, szeretnének megnyugtató vá­laszt kapni arra, hogy a gyü­mölcs- és zöldség-szezon be­köszöntésével. lesz-e bőven csomagolóeszköz. Vagy a dol­gozók problémája, a munka- feltételek, az anyagellátás — mind-mind fontos kérdések. Miért tehát ez a titkolózás, a mesterséges akadályok állí­tása? Ezek után feltehetné vala­ki azt a kérdést is, hogy nem volna-e egyszerűbb inkább a vállalati központtal beszélni? Nem! A tinta még igy is ol­csóbb, mint a telefondíj. Szülői értekezlet — laktanyában A CÍMET NEM megtévesz­tésre használjuk, mint ahogy azt az első pillanatban sokan gondolnák, mert valóban arról van szó, hogy vasárnap délelőtt az egri Dobó István Laktanyá­ban szülői értekezletre hívták egybe a katonai idejüket töltő fiatalok szüleit. Már a kora reggeli órákban megérkeztek a szülők a feldíszített lakta­nyába, ahol tiszták, a sorkato­nák parancsnokai fogadták őket, akik kíváncsian érdek­lődtek: mi is lesz ez a szülői értekezlet, hogyan zajlik majd te, hijszen ilyen még nem volt, mióta hadsereg egy is van a világon? A sok kérdésre hamarosan megkapták a választ a honvéd­szülők. Tóth Géza őrnagy, al­egységparancsnok ismertette a jelelévőkker, hogy egyáltalán miről van szó. Elmondotta, hogy egyre jobban szokássá vá­lik a kölcsönös tájékoztatás szülők és parancsnokok között a bevonult katonák életéről, fejlődéséről, magatartásáról és e tájékoztatásnak most egy magasabb, de közelebbi kap­csolatát szeretnék megvalósíta­ni a szülői értekezletek meg­teremtésével. Ez az értekezlet sokban hasonlít az iskolai szü­lői értekezlethez, de több vo­natkozásban él is tér tőle. El­tér, mert felnőtt fáriakról van szó és mások a követelmények is itt, mint az iskolákban. Ez­után Vostyán százados részle­tes tájékoztatót adott beosztott­jainak munkájáról, viselkedé­séről, politikai és katonai fej­lődéséről. Név szerint szólt a dicséret és a kritika is: Hajdú Ferenc, Fésűs Antal, Szabó Im­re, Gergely Ferenc honvéd ... betartja a katonai szabályokat, fegyelmezetlenséget nem kö­vetett el, avagy mások a ki­képzésben nem nyújtanak any- nyit amennyit elvárnak tőlük: makacs természetű az egyik, erősen hangulat embere a má­sik, stb. RÓZSIK JÓZSEFRŐL el­mondották például, hogy sze­rény, szolgálatkész, minden vo­natkozásban igyekszik a Pa­rancsokat végrehajtani. Mészá­ros Károly honvéd becsületes, munkáját jól elvégző ember, de a fegyvert még mindig nem úgy kezeli, ahogy elvárnák tőle. A katonák, akik maguk is részvevői voltak az értekezlet­nek pirulva hallgatták pa­rancsnokukat. Volt, aki lehaj­totta a fejét, volt, aiki büszkén nézett szülei szemébe, ki-ki ér­deme szerint, majd a szülők a körletekbe vonultak és megnéz­ték fiaik bevetett ágyát, fel­szerelését, szekrénye rendjét, stb. Valamennyien azt állapí­tották meg: katonás rend van, minden ágy szögletesen bevet­ve és „belőve”, egyenes sorban, tisztán áll. Ugyanig}' a felszere­lések is. Rendet tanult a fiú, valószínű, odahaza is ügyelni fog majd a tisztaságra és szoba rendjére, mert itt megtanulta: mennyi munkába kerül, amíg egy-egy körletre rá lehet mon­dani, hogy rendes. Ezután a szülők mondták el véleményüket Minden felszó­laló helyesnék tartotta a pa­rancsnokok kezdeményezését és arra kérték őket, a jövőben is tartsanak szülő értekezletet, mert így jobban látják, gyer­mekük hogyan állja meg a he­lyét a kollektívában, a nehéz­ségekkel szemben és idejében tudnak ők is segíteni, figyel­meztetni. Hiszen a szülőknek és a parancsnokoknak egy a célja: olyan katonát nevelni két év alatt, aki hű a hazához, megvédi azt és leszerelve be­csületes, szocializmust építő emberré válik. Kedves és a sorkatonák ré­szére várakozásteld pillanatot jelentett a szülői értekezleten, a katonák jutalmazása. Több őr­vezetőt tizedessé, honvédet őr­vezetővé léptettek elő. de emel­lett sok harcos részesült köny v- és tárgyjutalomban, valamint többen szabadségos papírt kap­tak kiváló munkájuk elismeré­seképpen. A SZÜLŐI értekezlet befe­jezéseképpen a katonák be­mutatták szüleiknek, hogy mit tanultak ez ideig és mennyire sajátítottak el a katonai tud­nivalókat. A laktanya udvarán rögtönzött alaki foglalkozást tartottak, és végezetül az egész alegység — parancsnokaik ve­zetésével — díszmenetben vo­nultak el a szülők előtt, akik nagy tapssal jutalmazták a dí­szelgőét. A délutánt az alegység ka­tonái sizüleik körében töltötték 15 933 találmány, 1689300 4 felszabadulási műnk "versenyről jelentjük : A mellékvágány munkásai A vasúti felüljáró új-hatvani „hídfőjétől” néhány méternyire, füstös, nagy csarnokban — megrokkant gépeket, öreg gő­zösöket javítanak, Budapesttől Salgótarjánig, Kelebiáig közle­kedő vonatok mozdonyait... A sínekre gyakran érkezik „ven­dég’,’, s egy .idő óta még több­ször: a megszokott hatvanöt he­lyett 96 is jön egy esztendőben. A panasz szinte ugyanaz, a munka megszokott s nem is könnyű — mégsem unja az, rég­től megszerette, aki ide kíván­kozott az olajos ruhás, kormos arcú emberek közé, a fűtőhá­ziakhoz. Az egyik mozdony nyitott tüzszekrényéből éppen a csö­veket emelik ki, viszik vállra vetve egymás után, s forgatják, hevítik végeit a szűk kis ko­vácsműhely fújtatója fölött, lo­bogó lángok között... Aztán az üllőre fektetik, s az izmos ka­rok nekifeszülve záporozzék az ötkilós pörölyökkel. Az idomka­lapács acélpofái között enge­delmesen szűkül a csőnyílás — úgy, ahogy Virág József műve­zető legénysége akarja. — Sok munkát ad egyetlen mozdony is — magyarázza az előkerült művezető — nyolcvan darab csővel bizony élbajló­dunk négy napig is. Sajnos, elég mostoha körülmények között dolgozunk — mutat szét „háza táján” — gyürkőzünk nap nap után a kiszabott feladatokkal. A pesti járműjavítóban, meg talán a többiben is, biztosan könnyebb dolguk van a lakato­soknak! No^ de beletörődtünk már, ha el is fáradunk a mű­szak végére, megtesszük azért mindig a magunkét! S nem di­csekvés ez — bizonygatja azon nyomban — nézze csak a köny­vet: januárban, februárban is száz százalékos munkát végez­tünk, s a márciusra kiírt 12 időszakos javításból is aiig van már egynéhány hátra! A ter­ven felül egyébként két moz­dony teljes csőcseréjét vállal­tuk. Az egyik készen van már, s a másikkal is megleszünk rö­videsen. Megígértük. Április 4- re vállaltuk! S még azt is, hogy az üzem hidraulikus prését át­helyezzük egy megfelelőbb mű­helyrészbe: ne akadályozza a csőmegmunkólást... Megígérték — s teljesítik is. Akárcsak a többiek: vala­mennyien a mellékvágány munkásai. Mozdonyjavítók, ko­csijavítók, kocsivizsgálók... Ä kiterjedt munkaterületen Hegedűs Gyula kalauzol végig. A hosszan nyújtózó nyitott szín — „röptetőnek” mondják az itteniek — környékén már büszkébben, a gazda megelége­désével mutogat erre, arra: ő itt az üzemvezető. A vágányok mellett összetört roncsol:. Az üzemvezető szapo­rábbra fogott lépésekkel húz tovább, szégyenlős*» mondja, más felé nézzek, idáig még nem jutottak, de rövidesen sor ke­rül erre is, rend lesz ezen a helyen is ... • Hiába, idő kell hozzá, nem megy máról holnapra a „nagy- takarítás” sem! Amit ők vállal­tak, a kocsiműhely dolgozói... — Közösen határoztuk el, hogy a korábbinál takarékosab­bak leszünk. Hasznosítunk min­den használható alkatrészt A bevontatott roncsokból kiválo­gatjuk a jobb darabokat, meg­javítjuk azt, amit érdemes. Régi, rossz rúgok sértetlen lap­jaiból komplett, jó rugókat „barkácsoltunk”. Pesten majd háromszáz forintot kérnek egy- egy hasonló munkáért. Mi ezt megspóroljuk. A takarékosság ránk is kötelező... ! Azelőtt a hulladékba került a megrongált, eldeformált csavarkapoes nagy része. Fontolóra vettük: muszáj ennek így történnie, nem lehet jobb sorsuk? Hát lehet- Egy kis lelkiismerettel, egy kis „plusz”- szal... Mióta elkezdtük, meg­javítottunk közülük nyolcvan darabot és átadtuk a raktárnak. A készletbe került: darabját 300 forintos értékkel tartják nyilván! Ugye, megérte azt a munkát. . . ? Azelőtt elég ha­nyagul kezeltük a szabadban tárolt alkatrészeket. Most már másképp van ez is — mutat kö­rül: tartóállványokon sorakoz­nak rendben. — Ha megbecsül­jük, ha vigyázunk rájuk, meg­növekszik az élettartamuk.'.. Ez a „nagytakarítás” azonban csak amolyan mellékes vállalá­sunk ... Akad ennél fontosabb, nagyobb is. Kötelező terveink teljesítése. Januárban eléggé lemaradtunk, létszámhiánnyal küzdöttünk, 18 emberemet köl­csönkérték a cukorgyáriak, február közepén jöttek csaik vissza. Akkor 15 kocsival vol­tunk adósak. A márciusi fel­adatunk 29 kocsira szólt A hu­szadik évforduló tiszteletére mi is tettünk egy felajánlást: március 31-ig elkészülünk mind a 44 kocsi középjavításával! S mert ez fogadalom, úgy is lesz. Megláthatják... Az ígéretek megvalósítását, a jórészt szabadban végzett mun­kát daruk, emelök könnyítik meg — s talán most már a ta­vasz felé hajló enyhébb idő is. Petrovics László, Balogh Lász­ló, Felföldi István. Baki János, akik éppen egy platója alól ki­gurított, forgózsámoly körül szorgoslkodnak, meg a többi kocsiüzemi munkás. bizony jobb kedvvel végzi már a mun­kát. mint pár hete. — Komisz dolog Idekinn dolgozni télen — magyarázza a „főrúgós” — majdhogynem odafagy a kezünk a szerszám­hoz ... No, de ha benn mele­gednénk, vajon ki végezné el helyettünk ezt a munkát...? Többet, jobbat és olcsóbbat akarnak a kocsiüzem emberei. Az üzemvezető Hegedűs Gyula „saját” újító brigáddal is di­csekedhet! A műhelyből előkerülnek va­lamennyien : Kocsis Sándor technikus, Regős János, Nagy István és Papp János. Szíves szóval, készséggel mutatják eddig megvalósított javaslatai­kat — s boldogan újságolják a legújabbat, a készülő csörtet, amelynek segítségével a 24 000 kilogrammos vasúti kocsik vontatását akarják megoldani, a jelenlegi fizikai munkát fel­szabadítani. Mikor láttiatjt% működés köziben? — ÁpriBs 4-ig szeretnénk kipróbálni... ★ Egy délelőttös műszakot lá­togattam, a fűtőháziak között jártam, olyan embereknél, akikkel keveset találkozik a vonaton utazó. Munkájúk ered­ményét azonban mindenütt ér­zik: Budapesttől Salgótarjánig és Kelebiáig — és érte tisztele­tet érdemelnek valamennyien. Mind a „névtelen”, ismeretlen „vasutasok”. Gyónj Gyula elfogadott újítás Az Országos Találmányi Hi­vatal az elmúlt húsz év ered­ményeit értékelve, érdekes sta­tisztikát készített. Kimutatása szerint hazai és külföldi szak­emberektől a felszabadulás óta 42 215 találmányi bejelentés érkezett és ébből 15 933-at sza­badalmaztak. A hazánkban szabadalmazott találmányok szerzőinek több mint 62 száza­léka magyar állampolgár, a többi külföldi, szinte vala­mennyi megegyezik azonban abban, hogy a gazdasági hasz­nosságot, a minőséget tekintve magasabb színvonalúak, mint a felszabadulást megelőző esz­tendők szabadalmai. Az ú j ítómo2galmat a háború előtti évek tapasztalataival nem lehet összehasonlítani, mi­vel szovjet példák alapján csu­pán a felszabadulást követően indult meg hazánkban ez az egész társadalomra kiterjedő alkotó tevékenység. Húsz év alatt összesen 4164 500 újítási javaslatot nyújtottak be, s eb­ből 1 689 300-at fogadtak el. Ez a sók új elképzelés, ötlet nagy segítséget jelentett technikai fejlődésünk részletkérdéseinek megoldásában. Újításaikért, kezdeményezéseikért 1 198 471 000 forint újítási dí­jat kaptak az újítók. CJIÍPUiSMGj 3 iJC5. március 30., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents