Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

\ HÚSZ ÓRA ( Sánta Ferenc regényének filmváltozata ) Ezt a filmet kétszer keli megnézni, és nyugodtan hoz­zátehetjük, érdemes is. Ül az ember a mozi sötétjében és előtte rövid két óra alatt le­pereg húsz esztendő története. És nemcsak története: igazsá­ga, és tanulsága is. Szépen bekeretezve, egy régi újságból kivágott kép lóg a falom. Űjgazdák a Parlament­ben — így szól a felirat, és a képen négy testi-lelki jó ba­lét, „egyvájúból” való tegnapi cselédek: Kocsis Béni, Balogh Anti, Varga Sándor és Jóska. Azóta Varga Sándor megöPe Kocsis Bénit, Balogh Anti rá- lőtt Jóskára, a tsz elnökére, az elnök pedig csaknem agyon verte Varga Sándort, Balogh Bénit pedig fél karján nyomo­rékká tette. Miért? Mi okozta a tragédi­át, mi választotta el a négy barát útját, s milyen erők emelték közéjük az érzelmek válaszfalát? Ezt kutatja a riporter”, Sánta Ferenc nagy sikert aratott regényében, s teszi ugyanezt a Fá-bri Zoltán rendezte új magyar filmben is. De nemcsak a riporter nyo­moz — a film egyik legna­gyobb erénye —, vele együtt nyomoz a közönség is. Míg pe­reg a film, szinte mindenki megpróbálja összerakosgatni a rövid vallomásokat, rendezni a történtek szerteágazó, bonyo­lult szálait, s mikor vége az előadásnak, hazafelé menve, még jó ideig kutatja az ember a miérteket, de most már ön­magunk cselekedeteit vesszük az önvizsgálat bonckése alá. Jó ez a film. Jó, hogy ilyen őszintén és bátran szól a meg­próbálta tásol.*’ ói, hibákról, té­vedésekről és csalódásokról. De fáj is ugyanakkor. Fáj,mert velünk történt mind ez, mert a mi tévedéseinkről, a mi hi­báinkról és csalódásainkról szól ez a film, amely igazi mű­vészi élményt és igazságot nyújt egyszerre. Régen elkoptatott, de nagyon is igaz kritikai megjegyzés, hogy a jó fimhez irodalmi ér­tékű alapanyag, novella, le­gény, vagy forgatókönyv szük­séges. Nos, a Húsz órában meg volt mind a kettő. Sánta Fe­renc krónikának nevezett Húsz órája igazságkereső szenvetíély- lyel kutatja a tettek rugóit, iz­galmas, szerkezeti megoldása, ízes nyelvezete méltán avatta nagy sikerré regényét. Küllő Miklós kevés, de hasz­nos módosításokkal vitte át a forgatókönyvre Sánta regényét, csaknem szó szerint meghagy­va benne a fontosabb, jellem­zőbb dialógusokat. A film alkotói szinte utaz­tatják a nézőt az időben, s ahogyan az újságíró-riporter kérdései nyomán megindul az emlékezés láncolata, váltja egymást jelen és múlt, közeli és távoli. Mindez precíz pon­tossággal, szigort? logikával. És micsoda tömör, sokat mon­dó párbeszédekkel! A szövetkezet vezetősége nem akarja elfogadni az elnök ja­vaslatát, hogy fel kellene ja­vítani egy nagyobb földterüle­tet. Ahogyan az elnök végig­néz a vezetőségen, felelevene­dik a földosztás. Ez a film egyik legszebb jelenetsora. Nincstelen parasztok állják kö­rül az asztalt, ahol földet osz­tanak a falu vezetői — a négy jó barát. Az egyik nincstelen­nek, akit hatalmába kerített a kishitűség, erőszakkal kell ki­adni ősi jussát. És ekkor elő­lép egy öregedő parasztember, s szinte balladai tömörséggel diktálja papírra ezer esztendő számadását, a földfoglalásról szóló sorokat. Aztán megalakult a szövetke­zet, majd jöttek az 50-es évek. Nagy kitérő az egyenesnek lát­szó úton. A bűnös bizalmatlan­ság népellenségnek kiáltotta ki a pártalapítót, az egykori cse­lédembert, Balogh Anitit. Követ­kezett 1956 októbere. A Húsz óra, a különböző talajból gyö­keredzett ellenforradalom egyik szálát hangsúlyozza. Sánta fa­lujában ez volt a döntő, ezért maradt egyedül az elnök Jós­ka, azona drámai éjszakán, ami­kor olyan emberek jöttek érte, akiket nem ugatott meg a ku­tya ... És eldördült a lövés, Balogh Anti rálőtt egykori kenyerespajtására... Néhány nap múlva eldördült még néhány lövés, A bosszú­tól megrészegült párttitkár, visszatérve a faluba, egy éj­szaka lelőtte régi barátját Ko­csis Bénit. Miféle világ ez? — kérdi Balogh Anti a riportertől. A film kíméletlen igazsággal vá­laszol. A jól jellemzett hősök szinte külön drámát hordanak önmagákban és cselekedeteik­nek elfogadható indítékot, ma­gyarázatot tudnak adni. A film elfogadja ezt a kissé felmentő, megértő magyarázatot. A böl­cselkedó gróf a hangyáival, a pesti éjszakákról álmodozó, nosztalgiába menekülő fiatal orvos, a bosszúért kiáltó kulák- fiú, vagy a pártból kilépett Ba­logh Anti, aki „ide lőj, rendőr!” — kiáltással, puszta mellel za­varta ki házából a lisztet ke­reső hatóságot, és a diploma nélkül maradt pártfunkcioná­rius, mind valamennyien jó és rossz tulajdonságokból össze­gyűrt emberek. Különösen' áll ez az elnök Jóskára. Mindéki előtt világos, hogy alakja pozitív hős, de az alkotók cseppet sem idealizál­ják. Nagyszerű tulajdonságai vannak az etaöknék. Igazi, bá­tor, cselekvő kommunista veze­tő. De milyen hiteles így, hibái­val együtt. Ravasz, egyéni mó­don áll bosszút a kulákon, csaknem agyonveri a gyilkos Vargát és bár igazságosan, de kissé anarchista módszerekkel számol le Balogh Antival is. Kár, hogy Varga Sándor alak­ját nem sikerült ilyen össze­tetté gyúrni. A párttitkámak csak rossz tulajdonságai van­nak, hiányoznak emberi voná­sai. Gyengén motivált Kocsis Bénivel való kapcsolata is, nem készíti elő a film — a regény sem — miért Kocsis Bénit lövi le a párttitkór? A tsz alakulás után volt ugyan köztük egy kis nézeteltérés, de az régen volt és nagyon jelentéktelen ahhoz, hogy egyéni érzelmek is irányítsák a géppisztolyt, ami­kor Varga visszajön rendet csi­nálni. A másik vitapont, A fűim alkotói látványos hangsúlyt ad­nak Kocsis Béni meggyilkolá­sának. Nem a jelenet igazságát, csupán a filmben kapott jelen­tőségét vitatom. Az első lö­vésnek sokkal nagyobb a hord- ereje, ez adja a film alapkér­dését: miért támad a kommu­nista Balogh Anti a munkás— paraszt hatalmat képviselő tsz-elnökre? Nem véletlen, hogy e lövés számonkérése során súlyos ökölcsapások közepette mond­ja él a tsz-elnök a fiún egész húsz esztendőre érvényes igaz­ságát: „A gróf ellen emeltél-e fegyvert? ... Amikor mondtam neked, ne engedd, hogy más vegye kezébe a te forradalma­dat, akkor mit csináltál? Fél­reálltál! ... S még ekképpen is tiéd lett ez az ország!” A film a jövőt is felvázolja. Hősei tovább élnek, s könnyen elképzeljük jövendő sorsukat is. A húsz évvel ez előtti kishitű parasztember, akinek csaknem erőszakkal kellett kiadni a gró­fi földet, ma ott ül a szövetke­zet vezetőségében. Megbékült egymással Balogh és az el­nök Jóska is. Ha szíve nem is, de esze feltétlenül a mi társa­dalmunkhoz hozza közelebb a kulákfiút is. S mikorra a Ko­csis gyerek elvégzi a techniku­mot, új ház épül a régi helyén, s ajtajáról talán eltűnik majd a golyó ütötte lyuk is ... Fábri Zoltán rendező és Illés György operatőr művészi erejű, szuggesztív hatású filmet alko­tott. Olyan gondolati és drámai gazdagságot villantanak fed a gyorsan pergő képek, amelyek­hez hasonlót csak nagy műveik és nagy művészek találkozása­kor tapasztalhatunk. A jól el­helyezett állóképek felkiáltó­jelként vésődnek emlékeze­tünkbe. Az ebéd jelenetet, a földosztást, Kocsis Béni siratá- sát, az emlékképekkel vissza­térő dialógusokkal kevert vere­kedést, a pincejelenetet és a művészien fényképezett arco­kat nem lehet egykönnyen el­felejteni. Tetszett a szépen fényképezett, számunkra isme­rős, hangulatos ostorosi táj és falu is, A kísérőzene helyett al­kalmazott zörejek, különböző hanghatások, gépzúgások rend­kívüli izgalmat, feszültséget kölcsönöztek a kifejező képek­nek. A népes szereplőgárdából el­sősorban Görbe János drámai erővel megrajzolt Balogh An­tiját, Páger Antal igaz ember­séggel és nagy művészi erővel alakított elnök Jóskáját és Őze Lajos kulákfiúját kell kiemel­ni. De nem feledkezhetünk meg a riportert alakító Keres Emil­ről, s Bihari József, Makiári János,' Kovács Károly, Horváth Teri, Mészáros Ági, Molnár Ti­bor, Szirtes Ádám, Bodrogi Gyula és Kiss Ferenc epizód­alakításairól sem. Művészi film és közönségsi­ker sajnos nem mindig jár egy­azon utakon. Az elnök Jóska mondja elkeseredésében: „Hányszor kell még igazam­nak lenni, hogy akkor higgyék a szavamat, amikor mondom?” Hadd tegyük hozzá: hány esz­tendőnek kell még eltelnie és hány gyenge film arat még kö­zönségsikert, amíg a közönség nagy része elhiszi, hogy való­ban jó egy-egy művészi film­alkotás. Márkusz László — Kérek egy csomag Fecskét! A pénztárosnő óvatosan kürülnéz, nem le­selkedik-e valaki orvul, aztán egy gyors moz­dulattal, a putt alól, odavarázsolja elém az elszívandó csomag cigarettát. Fizetek, távozom, és nem értem. Ne mértem, mi a fenét kell dugdosni, amikor a trafikok tele vannak Fecs­kével? Aztán rá kell jönnöm, hogy én vagyok az ostoba, megfeledkezem arról, hogy nagy űr: — a megszokás. ★ Kovácsnak születésnapja van. Előfordul az ilyesmi. A 37. — ez már viszont csak általá­ban egyszer szokott egy életben. Kovácsné megértőén nézi az ő egyetlen férjét, aztán meg­elégedetten jegyzi meg: . — Voltaképpen ugye, te már akkor a negy­venben jársz? Nem igaz? És én még mi­lyen fiatal vagyok ... Boldogan, megelégedetten sóhajt! (—ó) Huszonnégy órát tölt megyénkben a felszabadulási staféta Hazánk felszabadulásának fegyveres testületék egy-egy 20. évfordulójára felszabadu­lási stafétát indít Budapestről a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága, hogy kifejezze a magyar ifjúság há­láját a felszabadító szovjet nép iránt. Az ország több irányá­ban haladó staféták egyike Nógrád megyén keresztül jut el hozzánk, hogy a pétervásári, ,egri és füzesabonyi járáson keresztül haladva a Heves megyei fiatalok üdvözletét is magával vigye az utolsó állo­másra, a Borsod-Abaúj-Zemp- Sén megyei fiatalokhoz. A felszabadulási staféta már­cius 31-én, délután három óra 55 perckor érkezik a Heves megyei Ivód községbe, ahol a megye fiataljainak nevében Sebestyén János, a KISZ He­ves megyei Bizottságának első titkára veszi át. Ünnepség és szalagkötés utón díszkísérettel indul Heves megyei útjára a staféta, amelyet nyitott hon­védségi gépkocsin helyeznek el. A gépkocsin helyet foglal a tagja, valamint községtől köz­ségig két-két kísérő KlSZ-iSa­tal. A díszkíséretet a Magyar Honvédelmi Sportszövetség motorosai adják. Pétervásárára 16.15 óraikor érkezik a staféta, a szalagköté­si ünnepséget a szovjet emlék­műnél tartják. Tamálelesz kö­vetkezik, majd Egercsehi, ahol kivonul a bányászzenekar, az egri járási KlSZ-bizottság üd­vözli a stafétát, és köt szalagot rá. A staféta Bekölce, Mikó- falva, Bélapátfalva, Mónosbel és Szarvaskő útirányon, át 19 órakor érkezik a megyeszék­helyre. Egerből április 1-én délután három órakor indul tovább a staféta* amelyet megyei ün­nepség előz meg, ezen Sebes­tyén János, a KÍSZ megyei bi­zottságának titkára mond be­szédet. Andomaktálya, Make lártálya, Füzesabony és Sziha- lom a további útvonal és így érnek él Mezőkövesdre. 8. Egyszerre szédülést érzett, jobb feeze ernyedten fogta a botkor­mányt. Üveges tekintettel, hitetlenül nézte a váratlanul felbukkant szov­jet vadászgépet. Semmi kétség, a gépben a „Loreley” ült. A féle­lemtől vaktában tüzelni kezdett. Szégyellte volna, hogy légi harcban legyőzi egy nő. Érezte, hogy már nem sokáig bírja. A vérveszteségtől már alig volt annyi ereje, hogy a karját mozdítani tudja. — Emi ... suttogta maga elé fe­lesége nevét, mintha abból akarna erőt meríteni. Ügy látta, hogy a forgó légcsavar mögül, mintha a csodálatosan szép, szőke asszony nézne reá. A nagy, sejtelmes fényű szemekben, mintha környék csillognának ... — Ne sírj ... mozogtak öntudat­lanul ajkai. A gép orra megbillent. A motor dübörgése szaggatottá vált A ben­zinnyomásmérő műszerre nézett. Már alig volt a gépben üzemanyag. Valami baj lehet a benzintankkal... Sziszegő, éles hangot hallott jobb felől. Pilótacsizmájában egyszerre melegséget érzett. — Elvérzem — nyögte maga élé. S rábukott a botkormányra. A gép zuhanni kezdett. 4300. 2000... 1300 olvasta le a magasságmérő műszer számlapjáról a gép helyzetét. Feje kegyetlenül fájt. Erősen szé­dült. Mintha egy nagy mező forog­na odalent... A bal csűrő lóg, lan­dolni kellene... A bombázógép im- bolyogva suhant a Don széles vize felett. Lentről úgy látszott, hogy Menthetetlenül a mély vízbe zuhan. Most... Tehetetlen, ernyedt testtel esett a kormányműre. S a nagy gép .'körben, mint valami óriási, bé­ig darázs, közvetlenül a föld köze­lében levágódott a puha, homokos partra. A pilótafülke ablakán, las- s-n tódult ki a füst. A gép felett alig 200 méter magasságban egy Rata keringett. Vezetőjének csengő, dallamos hangja sürgetően szólt a rádió mikrofonjába: azonnal jöjjön a mentőkocsi... még él a pilóta ... A gépből már szállt fel a füst. — Vége — suttogta maga elé a pilótanő. Még egy kört írt le a lelőtt magyar repülő gépe felett. Odalent egy kis pont sebesen kö­zeledett. majd. megállt a gép mel­lett. A mentőautó volt ★ A villában történt események utón Emi félve ment be munkahelyére. Elhatározta, ha a főnöke továbbra is prédának tekinti, vagy közeledni akar. rögtön otthagyja. A vezér azonban rá sem nézett. Azaz, még­is, Zsuzsa, hangjában kis káröröm­mel fogadta: — A vezérigazgató úr azt mondta, küldjétek be hozzá, ha megjössz... Űristen! Már ilyen korán bent van az öreg. Pont most amikor nem jött villamos. Elfogódottan nyomta le a hatalmas, párnázott ajtó kilincsét A vezér az újságja mögül szigorú pillantást lövellt feléje. — Kérem, öt percet késett. Többet ez ne forduljon elő! — Vez... — Elmehet! Vegyes érzelmekkel hagyta él a szobát. Tudta, most mór nagyon kell vigyáznia, mert a legcsekélyebb hibát is kéri ein etet lenül megtorolja a főnöke. Igyekezett mindent töké­letesen elsajátítani. Belátta, ha egy nő a hivatal­ban a szépségével, s nem a tudásával akar érvényesülni, előbb- utóbb a lejtőre jut... A gépelést már jól begyakorolta. Állandóan bújta a különböző szakkönyvéket. Gyors felfogóképessége, remek me­móriája valódi titkárnővé tették. A gyár minden rendes és piszkos ügye ott futott össze a vezérigazgatói iro­dáikban. Belevetette magát a munkába, hogy ne jusson ideje önmagával fog. i atkozni. Egyre ritkábban jöttek Istvántól a tábori lapok. Pedig min­dennap úgy várta a kis, rózsaszínű kartomlapot, mintha az üdvössége függne tőle. Hideg, esős őszi nap volt, amdkor a tragédia elkezdődött. A reggel még úgy indult, mint más hétköz­nap. Leveleket írt, tárgyalt a vezér helyett, hivatalos telefonokat bonyo­lított le a minisztériummal, s a kü­lönböző vállalatokkal. Délután hi­vatta a vezér. Rosszkedvű, mogorva volt. Ezeme alatt petyhüdt táskák fityegtek. — Emi! Megbízhatok magában, ugye? — Természetesen! — Itt van egy fontos level. Sze­retném, ha személyesen vinné el. Induljon most, amíg világos van. Elég messze kell mennie. Nem aka­rom, hogy a sötét utcán botorkál­jon. Ha végzett, nem kell visszajön­nie. — Hova kell vinnem a levelet? — A cím rajta van a borítékon. A levél titkos. Senkinek sem kell róla tudnia. Komoly összeg van a kezé­iúszezer pengő. Hát úgy vi- gyázzen. Emi táskájába tette a vaskos, sár­ga borítékot. S elindult. Nyálkás ködben fürdött a város. Sivár, ál­mos fásultság feküdt az emberekre. Sokáig topogott a megállónál. Nem jött a villamos. Vékony cipőjének talpa átázott. Fázott a lába. Gondol­ta, hazaugrik először. Cipót vált. Felveszi a barna bagaria sportcipő­jét. amelyet a férje csináltatott ne­ki. István ... melegség szaladt a szí­vére. Hátha lesz ma táborilap a pos- taszekirényben... Végre! Nehézkesen, mint valami t nagy cserebogár, jött a villamos. Bepréselte magát a zsúfolt kocsiba. Már csaknem hazaért, amikor várat­lanul hátborzongató üvöltéssel meg­szólaltak a szirénák. Légiriadó!!! A villamos megállt, karszalagos iégósok terelték az óvóhelyre a riadt, menekülő embereket. Ügyesen kicsúszott a gyűrűből. Sietve igye­kezett hazafelé. Ha jött egy rendőr, vagy légóparancsnok. behúzódott a legközelebbi kapu alá. aztán rohant tovább. Lihegve, zakatoló szívvel futott fel a lépcsőn. Az előszobában ineggyúj tóttá a villanyt, s megnéz­te, jött-e levél. A levélszekrény üres volt. Az udvarról valaki felkiáltott. — Oltsa el a villanyt, maga őrült. A repülők itt zúgnak, nem hallja! Gyorsan leoltotta a villanyt. S fu­tott le a lépcsőn. Aztán, hogy mi történt, arra már nem emlékezett. A kórházban tért magához. Minden tagja fájt. Az egész teste csupa vér- aláfutás volt. Ügy hÚ2ták ki a romok alól. A házat bombatalálat érte. Három hét utón hazamehetett a kórházból. De hová?! Lakása nem volt. A ház és a környék romokban hevert. A gyárba nem mert vissza­menni. Odaveszett a húszezer forint. Végső kétségbeesésében elhatározta, elmegy Hajdú Józsi bácsdékhoz. Jó­zsi bácsiék rendes emberek. Bizo­nyára segítenék rajta. Megkapta a kórházi elbocsátó levelet, felvette a tépett, maltertóltos kabátját, amiben behozták a mentők. S elindult. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents