Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-28 / 74. szám

Dr. Hang szótlanul felvonta

á szemöldökét és néhány kortyot ivott a kávéból. Felesége anélkül, hogy ránézett volna tudta, nincs ínyére a vendégek beszélgetése. Hallani sem akart a politikáról. Alig kezd- dett valaki a legutóbb történt eseményekről beszélni, rögtön jajgatott lett.

»Kezdjél csak politizálni, nyakadon a baj. Ha orvos vagy, foglalkozz a gyógyítás* sál, szabad időd a családodé.” Különösen óvatos volt, amióta Ngo Dinül Diem dél-vietnami elnök utasításéira számos magas rangú hivatalnokot (elbocsátottak a tartományok kormányzóság hivatalaiból, és á prefefctúrákrőfl.. Többet közülük le is tartóztattak.

Heves szívdobogást kapóit, amikor az egyik vendég keményen felnevetett és ki jelenítette:

»Reformokra van szükségünk. Alapos változásokra. Mindenkit ed kell bocsátani állásából, add most hatalmam van és eladta magát a külföldieknek. Akkor még talán valamit megmenthetünk.”

Dr. Hang adódva az ajtó felg nézett, mintha attól félne, hogy valaki meghallja Már többször félbe akarta szakítani á beszélgetést, de egyszer sem tudta magát iászánni.

Felesége kártyát hozott. »Kérem önflkeT — fordult a Vendégek felé — „fejezzük be a vitát és kártyázzunk.”

A vendégek rögtön megértet- tét és nevettek.

»Kártyázzunk! Gyere, Hang, falj te is ide.”

Az orvosnak felderült az Ga és hálásain nézett feleségére.

Alig kezdtek kártyázni, rmeg- fcéüalt a telefon. Hang Mesélje vette fel.

»Téged keresnek, Hang. V*- fend ismeretlen hang.8.

Az orvos felállt.

»Vedd át addig a kártyák ft»«* Eo már hívtam” — és es- let odament a loésaütefche*. „Halló, kórház?”

Hirtelen a késaGű& C9é hajéit és a fCQéfhez szorította a togylÓL A mosoly eltűnt arcártól, izgatott lett.

„Igen, igém... Rögtön jő* *Bk.” '

Amikor letette a kagylót, idegesen megrántotta a kabátját.

„Történt valami, Hang?”

. „Semmi különös. Csak egy diagnózist kell megállapítanám és rögtön utána itthon vagyok.” Félesége megtanulta, hogy álig észrevehető jelekből megállapítsa hangulatát. Tudta, hogy férje nem az igazait mcnd- te.

A kormányzóság hivatal Í8*

j*5ke hívta fel egy sürgős ügyben. Doktor Hang nyugtalan volt. Mindig elfogta az idegesség, ha valamelyik magas beosztású tisztviselőről hallott. Kormányzósági hivatal... biztonsági szolgálat... tárgyalás. Meghatározatlan fétedemérzése jsBorongássá' fajult, amikor a hivatal udvarára befordult.

Az udvarban és az épület emberek szorongtak. Parasztok voltaik. Csendben álldogáltak, de arddíejezésük elégedetlenséget és felháborodást .tükrözött. Valaki haragosan zokogott. Körös-körül katonák és csendőrök álltak- Ügy látszik, tüntetés — gondolta Hang doktor, de akkor miért hívtak engem? Talán valaki megvádolt és engem is bele akarnak keverni az ügybe?...

Felment a lépcsőn. Egy idős, feketébe öltözött férfi lépett nacllé. ^

„Kérjük ont, igen ’ttsztén doktor úr, hogy az igazság és ■vtílőeág nevében lássa d Mondatát.” _

Min

den szót külön és jesera- flSségteljesera hangsúlyozott. Istenem, gondolta Harag, mi történhetett? Lábai, mintha ólomból lettek volna. Egy őrnagyba bormán vzósági hivatal vezetője lépett W az ajtón és behívta az irodába. Az ajtót maguk mögött bezárva rögtön beszelni kezdett, még csak székkel sem kínálta meg az orvost.

„Baleset történt. Egy ember lezuhant, súlyosan megsebezte magát és meghalt. Mikor, azt Wsn tudják pontosan megáRaIrta: NGUEN MAHN HAO

ínban. A vietkongokkal tartott.”

A doktor alaposan szemügyre vette. Az arca olyan undorítónak, visszataszítónak tűnt előtte. Megkérdezte:

„Honnan tudja, hogy ő is vi- etkong volt?”

A fickó fenyegetően nézett rá:

„Miért kell ehhez bizonyíték?

Ez a boszorkány állandóan azért zaklatta az elöljáróságot és a prefekturát, engedjék meg neki, hogy északra írhasson. Az adóval sem volt mégelégedve, az sem tetszett neki, hogy az unokáját behívták katonának.”

A tömeg egyre fenyegetőbb magatartást tanúsított Itt-ott hangokat lehetett hallani:

„A gyerekei északon élnek. Azt kérte, hogy nekik írhasson! Mi is ezt szeretnénk tenni! Mi is szeretnénk gyerekeinktől lel velet kapni. Az adók valamennyiünket terhelnek, mi is tiltakozunk! Ha behívják katonának fiainkat, azt szeretnénk, hogy utána haza is jöjjenek! Miért kell ezért valakit meggyilkolni?”

„Ez az jpsszony vietkomg volt! — kiáltotta a fickó. „Ezt már bebizonyítottuk! ön orvos és az

„A doktor még egyszer megvizsgálja a holttestet! Tévedett*

A sebet egy hegyes ág okozta és könnyen késszúrásnak lehet tartani.”

Az őrnagy parancsa Hang agyában összekeveredett a fickó Tarnra szórt szidalmaival és hirtelen megvilágosodott előtte, ő gyilkolta meg az önegasz- szonyt. Biztos még számos gyilkosság terheli lelkiismeretét.

Felháborodását nem tudta elnyomni. Olyan hangon szólalt meg, hogy mindenki hallhatta:

„Orvos vagyok. A vizsgálatot szabályosan elvégeztem. Ezt az asszonyt meggyilkolták. Két késszúrás észlelhető a hátán, amelyet nem lehet ág okozta sebbel összetéveszteni. ”

A hivatali épület udvarán és a környező utcákban felzúgott a tömeg fenyegető moraja. Az emberek tapsoltak és integettek:

„Éljen doktor Hang! létezik, hogy becsületes ember. Köszön tsétek őt!”

„Meggyilkolták az öregas*- szomyt! A doktor megmondta az igazságot!”

Amikor Hangkilépett az irodából, már sötétedni kezdett. Az őrnagy so káig visszatartotta és megpróbált a lelkére beszélni«. De ő szilárd maradt. Akkor sem tudott volna másként cselekedni, ha nem Tamról, az öreg dajkájáról lett volna szó. Az emberek előtt írta alá a jegyzőkönyvet és amikor a titkárhoz fordult, hogy elbúcsúzzon, észre vette, hogy az jelt ad a sötét szemüveges fickónak.

Amikor elhagyta az épületet, a tömeg tisztelettel nyitott útat Még mindig a fülében csengtek az őrnagy fenyegető szavai: letartóztatják, elbocsátják, amikor hirtelen hatalmas ütést érzett a tarkóján. Szemei előtt tűzka- rikák táncoltak. A járdára esett Üjabb és újabb ütéseket érzett. Megkísérelte, hogy félálljon, de' visszaesett Amit még észlelt, az a fekete szemüveges fickó gúnyos hangja volt:

„Nesze, te disznó! Kellett new ked a vietkongokat védelmezned!”

Fordította: Szentirmai íjászló

pAtUK# UEISS

t

0,

pítani. A parasztok hozták ide a hullát és azt állítják, hogy gyilkosság történt Értesítettek, hogy az emberek tömege készül a hiyatal épülete elé. Ha még többen lesznek, akkor nagyon nehéz lesz fellépni velük szemben.

Kérem, tekintse meg a 1 holttestet, és közölje velük, > hogy ez az ember baleset áldozata lett, senki sem gyilkolta ! meg. Így lehetőséget ad ne- ' künk, hogy a tömegeit meg- < nyugtassuk és szétoszlassuk őket Azt majd később döntjük | el, hogyan büntessük meg a i felbujtóikat..” i

Dr. Hang érezte, hogy vészé- : lyes fordulóponthoz jutott és j valamelyik úton el kell indul- - nia. Nyilvánvaló, hogy valami • sötét, piszkos dolog történt, amit él akarnak titkolni.

Felemelkedett: |

„Hol van a holttest?"

„A halott ott fekszik” — vá- 1 faszolta az őrnagy. „Az emberek azt követelik, hogy előttük írja alá a jegyzőkönyvet”

A tiszt elhallgatott, majd úgy folytatta, mintha egyik szövetségesével beszélne.

„A lakosság az utóbbi időben nagyon elkeseredett hangulatban van, mert a vietkongisták felizgatták őket Ha néhány apróságban nem engedünk nékik, akkor nehéz dolgunk lesz. Jobb ha részletekben bánunk ed ve- ,

Kik.” I

„Rendben van, őrnagy űr. On katona, tehát ért a sebekhez.

Válóban baleset ahogy állítja?’* 1

„Líáttam a holttestet. A sebet , egy hegyes ág okozta, amikor 1 ráesett” 1

Az orvos megkönnyebbült.

„Jő, gyerünk, nézzük meg” '

„Menjen csak, doktor, majd ( a titkárom elkíséri.”

Az orvos élesen a tisztviselő , szemébe nézett, amelyben csak 1 gyűlöletet, nyugtalanságot, fé- J léimet látott visszatükröződni^

Lementek a lépcsőn, az embe- . rek készségesen nyitottak utat 1 „Arra kérjük, doktor, hogy mindent úgy csináljon, ahogy szükséges. Ott fekszik a ha- , lőtt” —- mondta a hivatalnok. #

„Kérjük, hogy a főnök is jöj-J Jön ki! Neki is ott kell lennie!” #

— hallatszott a tömegből. #

Az orvos kísérője, alihadna- ♦ gyi ruhába öltözött hivatalnok,* megkísérelte a tömeget lecsil-i lapítani: J

„Én vagyok a helyettese. Az ; őrnagy úr ej van foglalva, rög-1 tön jön utánunk.” |

De a tömeg nem akart meg- * nyugodni: *

„Nem! Nem! Ebbe nem egye- * zünk bele! Jöjjön a főnök is!” ♦

A feketébe öltözött férfi fel- ; emelte a kezét: i

„Elég legyen! A vizsgálat | megkezdődött, hagyjátok, hogy* a doktor megnézze a holttestet!” *

A halott barabusBból készült « hordágyon feküdt. Lepedővel * takarták le. Két fiatal asszony; felemelte a leidet. Mintha ♦ elektromos áram érte volna az # orvost, úgy összerezzent Alig ♦ tudta megállná, hogy ne kiált-* son fél. De ebben a pillanat-# ban áthatolt aa agyán: *

„Nyugalom! Nyugalom* J

Nem szabad matatnod, hogy 1 ismered ezt az asszonyt" {

Olyan mélyre hajolt, hogy* senki sem láthatta az arcát *

Igen, az öreg Tam feküdt élőt-# te. Egy percig sem vöd* kétsé-í ges. Előhúzta a zsebkendőjét, J körülményesein tisztogatna *

kezdte szemüvegét, hogy időt J nyerjen és közben tatokban * felszárította könnyeit *

Anyja néhány nappal szilte-# tóse után meghalt Attól az idő- ♦

töl kezdve ez az asszony, aki; A vendégszoba szűk. A sarokban levő ágyon idősebb, most itt feküdt előtte a hordá- negyvenöt körüli férfi pihent, állig becsavarta magát a pok- gycc„ a legodaüdóbb dajka, a rócba. Az ablak melletti ágyon 25 év körüli fiatalember mo- legaondosabb nevelóaőjUj wtt. oorfiott. Kint. hó volt, ropogós, fagyott hó és a hidegen világló

hold fényességgel árasztotta «1 a Ms szobát Egyiken sem

aludtak még, csak hallgattak, mert már elmondtak egymásnak mindent, amit fontosnak tartottak elmondani. Hallgatták a törpe zománcozott kályhából áradó nedves fahasábok ser- cegő muzsikáját; figyelték a lángok kibukó fénykarikáit a kopott, régi padlón.

Az ajtó felől zaj hallatszott, majd gyenge kopogtatás és lassan lenyomta valaki a kilincset. A portás volt Mindketten felemelkedtek az ágyon, úgy bámultak az éjszakai zavarko- dóra.

— Bocsánat bocsánat — mondta rekedt fátyolos hangon a

portás. — Ügy látom, még ébren varanak. Új fékvőtársat hoztam, ha szívesen fogadnák...

— Szívesen, természetes... — mondta az idősebbik.

— Ha rém vennék szívesen, akkor is meg kell tűmiök •— mondta nevetve a portás. — Ez a rend, ugye?

Testes, lemberdzsekes férfi lépett a szobába. Köszönt és mindjárt az asztalra állította tömött aktatáskáját

— Híj, micsoda cudar idő van — mondta a lemberdzsekes megborzadva és a kályhához húzódott melegedni. — AZ emberből a lélek is kifagyhat.

— Hát, nincs az a kimondott vakmeleg — mondta a fiatalember és jóízűen nevetett

A lemberdzsekes kis melegedés után az asztalhoz lépett és felkattintotta aktatáskája zárját

— Ha megengednék az urak — mondta kedélyesen —, étkölteném. szerény Estebédemet...

— Költse. De kapcsolja fel a villanyt, jobban lát

— Csak semmi pazarlás, uraim — emelte fel kezét tiltakozón a lemberdzsekes. — Minek pocsékolnánk az áramot mikor a hold kiválóan megvilágítja a szobát? Különben is, aki éhes, még a legnagyobb sötétben is megtalálja a szája nyílását.

A lemberdzsekes bugyborékolva nevetett és rakodni kezdett az asztalra. Ujjai között élesen zörgött a celofánpapír. Kolbászt evett. A fokhagymás illat egy-ketőre megtöltötte a szoba levegőjét. És sokáig nem hagyta abba, újabb és újabb celofános csomagokat bontott.

— Tessék, uraim — invitálta udvariasan az ágyban fekvőket —ne vessék meg a finom falatokat. Biztos, hogy ilyen kolbászt még életükben nem ettek.

— Köszönjük.

— Köszönjük!

— Ah! — mondta teleszájja! a lemberdzsekes — rendes társasággal terültem egy fedél alá... Tudják, uraim, egyTam és gyermektelen nagynénje nevelte fel. Nagynénje gyakran távolt volt, és ilyenkor dajkája anyai szeretettel bánt vele. Férje egyszer elment hazulról, hogy munkát keressen, de sohasem tért haza. Hang két fiával együtt nőtt fel. Amikor tanulmányait befejezte, másik tartományba költözött. Hamarosan kitört a háború. Sokáig Hűé városában lakott, Tam falujában maradt. Húsz évig nem látták egymást.

A békekötés után visszatért artománya fővárosába. Gyakran felkereste szülei sírját és támogatta az öreg Tamot. Most már évek óita nem látta. Attól élt, azzal vádolják, szimpatizál a partizánokkal, mert sokat jár a faluba.

Mindez villámszerűm villant át az agyán, miközben, az öreg Tam ruháját kigombolta. Óvatosan megfordította a holttestet Két mély késszúrást látott az öregasszony hátán. Doktor Hang most már nem tudta könnyeit visszatartani. A másoktól hallott kegyetlen és borzasztó történetek, amelyekre akkor nem akart odafigyelni most mind megelevenedtek; előtte. Érezte, hogy önmaga előtt sem tudja edkerülni a kérdést:

,„Miért bánnak ilyen kegyetlenül ártatlan emberekkel, akik életüket és vérüket áldozták a függetlenségért.

Most meghazudtolják és lemészárolj ák őket, mint a vadállatokat."

Még mindig a halott fölé hajolt Valaki megszólalt a tömegben:

„Mondd csak, bácsi, mit csinál olyan sokáig?”

„Honnan tudnám? Maradj csendben és várj!”

„De hát mit csinálhat? -O is csak közülük való. Aláírja a ramis jegyzőkönyvet, mintha a néni tényleg az ágra esett volna.”

Hang oda akart kiáltani.: — »Nem, nem! Én' nem tartozom

Közéjük.”

A suttogás egyre hangosabb [ott körülötte.

„Doktor, ne féljen! Mondja meg úgy, ahogy történt! Az

a feladata, hogy a halottat megvizsgálja, nem pedig, hegy nekem kérdéseket tegyen fed. Vésse jobban az agyába, hogy ezt az asszonyt nem gyilkolta meg senki. Leesett és az ág halálra döfte. Nézze meg mégegy- szer alaposabban!”

Dr. Hang hirtelen észrevette, hogy a kormányzósági hivatal vezetője mellette áll Nem látta, mikor jött ki az őrnagy. Ez olyan hangon kiabált, hogy mindenkit elnyomott:

Az alhadnagy könyökével oldalba vágta az orvosit. Hangnak eszébe jutottak a kormányzósági hivatal vezetőjének szavai, és tudta, hogy nyaka körül ő húzta meg a hurkot.

Egy divatos, kockás öltönyt viselő fiatalember, sötét szemüveggel, megvetően elhúzta a száját:

„Ez a vén csoroszlya a legaljasabb valaki volt az egész fa-