Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
A középkor — így tanultuk — Róma bukásával kezdődött, s addig tartott, amíg egy Santa Maria nevezetű spanyol gályán Crístopboro Colombo meg nem pillantotta a mesés Indiát, amelyről nem kis idő múlva kitűnt, hogy az talán a még mesésebb Amerika. Történt az az Űr születése után 1492-ben és ettől az évtől számítják a történészek az újkort, a felfedezések korát, amikor ember rámerészkedve a végtelennek tűnő tenger habjaira és lényegében Kopernikusz tanaira, bízva, hogy a Föld gömbölyű, elindult új világokat, földrészeket felfedezni. Három évszázad alatt lényegében fel is fedezett mindent, s tekintve, hogy bár bolygónk nem tartozik a naprendszer óriásai közé, de liliputinak sem nevezhető, ez a három évszázad nem is mondható soknak! Az ember tehát felfedezte a világot, — így tanultuk és így tanulják valahogy ma is az iskolákban, kegyelettel adózva Kolumbusznak és Cooknak, vagy Magellánnak, meg- és elítélve Pizarrót, vagy Cecil Rho- dest és visszatekintve az elmúlt évszázadokra, nem győzünk ál- mélkodni még most is, az űrhajózás korában is, hogy milyen bátor és elszánt felfedezők voltak az emberiség történetében. Távol álljon tőlem, hogy olyan szentségtörést kövessek el, miszerint Kolumbusz és társai nem voltak bátrak és felfedezéseik valóban nem hoztak új és történelmi korszakot az egész emberiség történetében, amelynek nyomán az emberiség egyik fele megismerte és megismertette magát a másik felével. Szerepük, tetteik nyomán bontakozhatott csak ki a gépek forradalma, alakulhatott ki a polgárság, a tőkés termelési mód, léphetett akkorát a tudomány, hogy a tények és a világ megismerhetőségének konkrét valóságával - szállhatott szembe a középkor rettenetes sötétségével. A baj ott kezdődik, hogy a huszadik század második felében az a történetszemlélet, vagy ha úgy tetszik: a megtör- ténés igazsága, amelyet hirdettünk, hamisnak és igaztalannak bizonyul. Ez a szemlélet ízág- vérig Európa-centrikus, még akkor is, ha más földrészek iskoláiban így tanítják — nem tudom, hogy így-e, nem volt módomban tanulmányozni! —, lényegében nem jelent mást, minthogy a dolgok létezését áttör tette függővé, hogy mi, európaiak tudunk-e róla, vagy sem. Afrika azóta Afrika, amióta az európai ember felfedezte! Amerika és Ausztrália, népek és kultúrák ezek szerint csak azóta léteztek, amióta nekünk tudomásunk van róluk —, amióta mi felfedeztük őket. A maya, az azték, az inka, vagy éppen a telték kultúra lényegében ezekben az években lép ki az „egzotikus” útleírások világából —, s válik meghökkentően izgalmas történelmi — emberi és kultúrtörténeti — vall ággá. Abban iz időben, amikor Mátyás király a központosított hatalomért küzd, amikor megszervezi a „fekete hadsereget”, Afrika szívében, természetesen a „sötét” Afrika szívében olyan birodalom, sőt birodalmak léteznek, amelyek állandó és százezres hadsereggel, lenyűgöző állami szervezettséggel, széles körű, a kontinenst átfogó kereskedelemmel és megkapóan sajátságos és letisztult művészettel rendelkeznek. Az európai ember felfedezte Amerikát és Afrikát: először elpusztította az inka, az azték kultúrát, megtelepedett az őslakók vállán, emberileg és szellemileg elnyomorította, s aztán kijelentette, hogy ostoba, állati szintű indiók éltek az Európánál ötször akkora Amerika területén, akiket az a szerencse ért, hogy felfedezték őket és megismertetik velük az igazi civilizációt. Afrikából e civilizáció nyomán milliókat szállítanak rabszolgaként a megváltandó földrészre, természetesen a „fekete” földrész civilizálása jegyében. Tökéletesen sikerül! Évszázadoknak kell eltelnie, mígnem rádöbbenhet az öreg kontinens, hogy Afrika sötétsége az európai „világosságnak” az eredménye, hogy a gyarmatosítás, az elefántcsont és az emberi csont hajszája nyomán' kultúrákat törölt el, amelyeket benőtt a dzsungel, s ahová behúzódtak az üldözöttek. Mindegy, de Afrika fel van fedezve! Annak elemzése, hogy az egyetemes emberiség társadalmi, kulturális, technikai fejlődésének) mennyiben volt szükséges velejárója e világokat érintő és évszázadokat átfogó rcxmboló és pusztító roham, — avagy miért volt éppen szükségszerű a kapitalizmus európai és később amerikai kialakulása idején, most nem tartozik ide. A történelem lapjait, az osztálytársadalmak történetének lapjait nem tintával, de vérrel írták! És lényegesen kevesebb európai vérrel, mint sokkal több, összehasonlíthatatlanul több a „felfedezettek” egy óceánt kitöltő vérével. Mi azonban így tanultuk: a felfedezések kora, meg hogy 1492, — amikor vége a középkornak és kezdődik az újkor. Megkezdődött! Olyan új kor érkezett a felfedezések nyomán világrészekre, amely ott az európainál is kegyetlenebb középkort teremtett. Át kell mind ezt értékelni. Nem kidobni a történelemből a végtelen óceán bátor hajósait, nem semmivé zsugorítani Marco Polo és a többiek kultúrtörténeti szerepét, amelynek nyomán valóban kitárult nemcsak Európa felől az új világrészek, de az új világrészek felől Európa felé is az öreg és addig valóban kölcsönösen ismeretlen Föld. De ne legyünk önhittek itt Európában, vagy éppen ott, Amerikában! Nem feledkeztünk mi, hanem megismertünk! És ez nemcsak egy szó cseréje egy megkövesedett fogalomban, hanem égy szemlélet cseréje az igazság, a jogosság, az emberség tekintetében. Amikor Kolumbusz hajóra szállt, lényegében Koper- rúKus tanaival a zsebében, ha tudatlanul is, de a geocentrikus világnézetnek üzent hadat, azt semmisítette meg. Helyébe az eurócentrikus világ- és történet- szemlélet került. Lassan félezer év után nyugodtan a lomtárba dobhatjuk ezt is. Van hozzá tényanyag éppen elegendő! Gyurkó Géza Ne a népművelés húzza a rövidebbet MODERN, SZÉP: rögtön magára vonja a figyelmet Szilvásváradon a művelődési ház. Nem sok község büszkélkedhet még ilyen korszerű létesítménnyel. Itt aztán öröm lehet a kulturális munka! Jól is megy a népművelés a faluban, a legjobbak közé tartoznak az egri járásban. Szinte minden előzetesen tervbe vett előadást, tanfolyamot, kiállítást meg is valósítottak. Művészi csoportjaik rendszeresen működnek. Persze problémák vannak. Nincs kultúrotthon-igazgató. Nem azért, mert nem vállalta senki, megfelelő ember is akadna, de kultúrotthon nincs. Az előbb említett modem létesítmény nem a községé, ha-, nem az állami gazdaságé. S a gazdaság szerint nem is kul- túrház ez, hanem inkább ebédlő. Ugyanis annak tervezték. Az építkezés közben módosultak a tervek: a 600 ezer forinKözgazdasági kislexikon A termelékenység Széles körökben ismert Leninnek az a megállapítása, hogy a munka termelékenységének növekedése a legdöntőbb az új társadalom, a szocializmus győzelme szempontjából. A munkatermelékenység a termelőerők (az emberi munka, a különféle gépek és eszközök) hatékonyságát fejezi ki. Ha egységnyi munkaidő — például egy óra — alatt a korábbi egy darab termék helyett ugyanannyi élőmunka-ráfordítással kettőt állítanak elő, a munka termelékenysége kétszeresére nőtt, és így felére csökkent az egy termék gyártásához szükséges munkaidő. Az így megtakarított munkaerővel vagy az adott termék termelését növelik, vagy más termékek — pl. új cikkek — előállítására fordítják. Látható, hogy a termelékenység növekedése közvetlenül hat a társadalmi termék és így a nemzeti jövedelem nagyságára. A termelékenység ilyen általános megközelítésében talán nem is tűnik túlságosan bonyolultnak, de amikor megpróbáljuk kiszámítani, egy sor probléma bukkan elő. Ha pl. megszámoljuk az egy gépen egy óra alatt előállított munkadarabok számát, ez pontosan tükrözi a termelékenységet. De hogyan hasonlítsuk össze mondjuk egy vasesztergályos munkájának termelékenységét a kohó mellett dolgozó munkás teljesítményével? Vagy hogyan fejezzük ki sok ilyen egymástól eltérő jellegű termelékenységi mutató összegezésével az egész népgazdaság termelékenységét? Ez bizony így nem sikerülhet Mérhetjük azonban a termelékenységet úgy is, hogy kiszámítjuk, mennyi az egy munkás által egy óra vagy egy nap alatt előállított termék értéke. Ez a számítás sok nehézségen átsegít, hiszen így összehasonlíthatjuk az öntő munkájának és például a gyógyszergyári munkás munkájának termelékenységét. Amikor pénzben számolunk, nem okoz gondot, ha az egyik termék nehéz öntvény, a nuísik meg esetleg kényes gyógyszer. Csak egy töredékét soroltuk fel a termelékenység kiszámítása körüli problémáknak, hogy érzékeltessük: a számítások nem mindig tükrözik pontosan a valóságot. Pedig nekünk a termelékenységnövekedés valóságos tükrére van szükségünk. Hogyan érhetjük ezt el? Úgy, hogy több oldalról, több mutató segítségével vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Megnézzük, hogy az adott területen melyik számítási mód tükrözi legjobban a valóságot, s ezt segítségül használva keressük a technika fejlesztésének, a munka ésszerűsítésének, a termék jobbátételének útjait és fellépünk az ellen, hogy egyesek anyagi előnyökhöz jussanak a mutatószámok körüli „mesterkedések" révén, a látszateredmények helyett mindenütt a termelőmunka valóságos hatásfokának a növelését helyezzük a figyelem központjába, B. Gy. tos beruházással indult 160 személyes melegkonyhás étkező építkezése menet közben 80J) ezer forint hozzátevésével módosult. Kiszélesítették 4 méterrel, színpadot és két öltözőt építettek hozzá. 1963-ban készült el. Felmerül a kérdés: ebédlő kellett-e jobban, vagy kultúr- ház? Mindkettő! Ebédlő sem volt és kultúrház sem. Igaz ugyan, hogy volt hajdanában a falunak egy művelődési otthon céljait szolgáló, de erre nemigen alkalmas épülete. Mégis több volt a semminél. Tíz évig — 1953—1963 között — „átalakult” nem korszerűbbé, hanem társbérletté: beköltözött az állami gazdaság központja. ,S megkezdődött az áldatlan állapot: a veszekedések, a marakodások a társbérlők között. Ez már hagyománnyá vált. Talán ebből táplálkozik a mind a mai napig meglévő ellentét az állami gazdaság és a község kulturális vezetői között MERT A TÁRSBÉRLET megszűnt ugyan, de ezáltal „megszűnt” a régi kultúrotthon is a falu számára. Jelenleg az állami gazdaságnak van központja a (régi falusi művelődési otthon épületében) van ebédlője, amit kultúrotthon céljaira is fel lehet használni; a falunak meg nincs. (Igaz ugyan, hogy a mozi itt üzemel). A község követeli az ebédlő —kultúrházat az állami gazdaságtól azért, mert: 1. Ha nine« művelődési otthon, vagyis objektum, nem biztosítanak számukra pénzt a népművelés kiadásainak fedezésére, (mert ez objektumhoz kötött). 2. ök végzik a népművelő munkát (nem is rosszul, de társadalmi 'munkában: a szakkörök, a színjátszó csoportok, stb. vezetéséért nem kapnak pénzt azok, akik lelkiismeretes munkával mindezt végzik). Az állami gazdaság ragaszkodik az épülethez és a természetes is, hiszen saját pénzén építette, a saját céljaira; a dolgozók számára ebédlőnek. Nincs megoldás?! Nagyon egyszerű lenne ezt így kimondani, hiszen van egy kultúrház céljaira rendkívül alkalmas új épület a község területén. Az állami gazdasásban a falu lakosai dolgoznak. Ezek szerint a kultúrház—ebédlő a község embereié is. A vezetőknek kellene megállapodniuk, egyezséget kötniük a perpatvar helyett: hogy ne a népművelési munka húzza a rövidebbet. ENNEK ELSŐ LÉPÉSE az lenne, hogy be kellene jelenteni, működési engedélyt kellene váltania az állami gazdaságnak az „ebédlő” részére, hogy valódi kultúrotthon objektumként működhessen. Akkor kapnának rá kulturális alapot; üzemi művelődési házként működhetne. (berkovits) Munkaérdemrendes szocialista brigádtag A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása alkalmából, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Munkaérdemrenddel tüntette ki Farkas Lajost, a Mátrai Hőerőmű hegesztőjét. Báró Schlossberger egykori cselédjének a fia hogyan jutott el a Parlamentbe és miért kapta a magas kitüntetést? Az erőmű még nem létezett, amikor ő már ott dolgozott. Ugyanis 1942-ben az építéshez, szereléshez küldték, a Ganz Hajógyárból. Szívesen jött, mert mindig szerette a munkát és annak különösen örült, hogy közel került Zagyvaszántóhoz, a szülőfalujához. Akkor dehogyis gondolt arra, hogy amin dolgoznak, azt maguknak építik. A felszabadulás már az erőműben érte. Gyorsan teltek az évek, Farkas Lajos géplakatos lett a ka- zánmű vekben. Kiváló eredménnyel végezte el a művezetői tanfolyamot, kinevezték művezetőnek. Később, amikor a legfontosabb motor, a saját szervezete kopni kezdett, a turbina üzembe helyezték. Több szakma mestere. így Farkas Lajos mindenütt feltalálja megát Géplakatos, hegesztő, ezen belül külonö« szakértelemmel végzi a fémszórást, az alumíniumhegesz- test és a különböző speciális tudást és gyakorlatot követelő szakmunkát. Hirtelen baj érte a főgőzvezetéket, elhasználódott a víztelenítő, kényszerű leállás veszélyeztette az erőművet? Farkas Lajosra mindig számíthattak. De arra is jutott ideje, hogy jobb, biztosabb és gazdaságosabb megoldásokon törje a fejét. Már 1959-ben megkapta a kiváló újító címet és azóta is sok újítás fűződik munkájához. Mennyi szakmunkás szabadult a keze alól? Maga sem tudja, talán csak a hatvani iparitanuló-iskolában tartják azt nyilván, ahol évek óta oktató. A környékbeli termelő- szövetkezetekben a szervezés idejében ismerték meg Farkas Lajost, de most is gyakran hívják, ha a motorokkal A TÓKA-PATAK völgyében már csak hófoltok jelzik a búcsúzó telet, meg a színig telt víztároló vastag jégpáncélja, amely keményen tartja magát a tavaszi napfény melegével szemben. A patak mentén kanyargó út belevág az erdőbe. s elhagyva a gyöngyösoro- ezi érc- és ásványbánya irodaházát. mintha a tavaszból a télbe érkeznénk, vastag hóköpeny borítja a földet. A hajdani Károlyi-táró helyén alacsony, kertes házakat, magasba törő emeletes épületeket ölel körül az erdei út. Hetven bányászcsalád kolóniája a telep, távol a várostól, falutól. Csendes a táj. A hóban gyerekek játszanak, a házak előtt felhajtott galléros emberek álldogálnak. Letelt a sikta. megvolt az ebéd. BeszélgetnekAZ EGYIK ABLAKBÓL zene szűrődik ki. Bekopogunk. Fiatal, frissen borotvált, barna hajú házigazda fogad. — Jó ebédhez szól a nóta — mosolyogva magyarázza a kissé megkésett ebédet Kiss Béla H. — Túrós sztrapacska az ebéd. erős paprikával — mutat az üveg felé. amelyben apró paprikák sorakoznak. — Nem sietett az asszony a főzéssel. Ráérünk. Letelt a műszak. Így legalább rövidebb lesz a délután.. — 21 éves. Azon a napon lelt nagykorú, amikor először, lement a bányába. Csilléske- dett. Aztán elvégezte a vájár- tanfolyamot, most járja a lő- mesterít, A napokban kapta Szürke napok szigete meg a második Kiváló dolgozó-oklevelet. — A bánya sokat tett értem. Tizennyolc éves voltam, amikor megnősültem. Lakást kaptam. Nézze meg, már nem hiányzik semmi. Modem bútorok, rádió, felevízió. szőnyegek. Az üveg- szekrényben Jókai-, Mikszáth- regények. — Jó itt élni. de azért unalmas. Havonta egyszer van mozi. az utolsó járat már négykor- eljön Gyöngyösről... Még kocsma sincs. A bolt is bezár szombaton. Néha olyan a telep, mintha Iáhalt volna. Fiatal felesége is közelebb húzódik. Az utolsó mondatokhoz már neki is van szava. — Tízkor feleik, kitakarítok, megfőzök. Délután már visz- sza is feküdhetek. — Nem dolgozik? — Á, minek? Keres a Kérjem két-háromezer forintot. Elég ez nekünk. — Elvágyik innét? — Ha a házat is vihetném. Különben nem. Nyáron csodálatos itt minden. — Gyerek? — Nincs... majd. — Olvas? — Film Színház Muzsikát. — Színháziban mikor voltak? — ... régen. — Tanul? e nőnie. SOLYMOSI VÖRÖSSEL kínál Fehér Benedek, a másik házigazda. Egyedül van, az asszony hazautazott a szülőkhöz. Az asztalon általános iskolás tankönyvek. — ...már hetedikbe járok. Végigsimogatja fekete, göndör haját. — Ketten voltunk testvérek nem ismertem az anyámat... korán nősültem. így jobb. Megkaptuk a lakást, az öcsém is itt él velünk. Jól keresek, megvan, ásni kell. A lefeszített madzagom apró gyerekruhák kiterítve. — Tizenhét hónapos kislányunk van. Most altattam eb Csillés. Segédvájári tanfolyamra jár. — Jött élünk, jut mindenre, bár igaz, itt nem nagyon lehet ed költeni a pénzt. Van egy bolt, más semmi. — Rádió, televízió? — Van. Nem szeretem. A mozit, azt igen. Jó lenne valamit csinálni ... unalomból fát szedek. Egy klub, vagy egy biliárd, pingpongasstal.,. kéne egy firtballpálya is, megestoál- nánfc mi magunknak.— — És? — Hetven család él itt, de sokan úgy, mint az idegenek. — Olvas? — Csak tariköawekaat, meg SZÜRKE WARTBURGOT kerülünk ki aiz úton. Az orvosé. Azelőtt az sem volt. Egy telefon van az iskolában, de ha tanítási szünet van, az ajtót is bezárják. Akkor az sincs. Huszár Sándor a legrégibb lakója a telepnek. Tizenhét éves kora óta bányász. Ma 15- mester. Feje alatt ötödikes is- koláskömyv lapul, meälebte kockás füzetek. — Tanul? — Mit csináljak? Ráérek. Csak három osztályom volt Most fejeztem be a negyediket és egyezerre végzem az ötöt-ha- tot. — Mit szeretne csinálni? — Mit mondjak rá. Nem tudom. Tyúkot, disznót nevelnék, meg egy házat építenék Gyöngyösön. — A televíziót szereti? — Ha meccset közvetít, meg vidám műsort. — Film, színházi közvetítés? —■ Nem komálom. — Az asszony? — ö sem. Felesége horgolásokat válogat mellettünk. Kiállításra készül vele. A függöny, amit kezében tart, jóval nagyobb, mint a házuk ablaka. — Ez már a másikra készül, a sajátra. Házat építünk Gyöngyösön. Ott majd jó lesz ... — Itt nem jó? — Nem a miénk a ház, az ftzetnö ___mondja ^ fipo-j ___ já fcra vágyunk, meg el innen a magányból, az unalomból... Távaiy hozzáfogtunk, hogy játszóteret készítsünk a gyerekeknek. Abbamaradt. A múltkor az^ iskola csinált egy farsangi bált, együtt volt a hetven család Tudom, hogy a legkisebb faluban is van mozi, kocsma, kisvendéglő, előadás a politikáról, vagy más fontos kérdésekről. Itt esek idő van, sok-sok szabad idő, aztán semmi és semmi. CSENDES A TÄJ. Ahogy leértünk a fóka-patak mellé, már csak homályosan látszanak a cserepek, a hetven fiatal bányászcsalád kolóniája. Modem házakkal, bútorokkal, rádióval, televízióval. Jól élnék. Mindenük van ... valami azonban mégis hiányzik még az idegennek is. Az igény az emberekből és egy kis törődés velük. Hogy ne kelljen a fiatal feleségnek már délután lefeküdnie, hogy elmaradjon az unalomból végzett faszedés, hogy ne vágyjanak el innét máshová... Nem érdemelnének meg egy klubszobát, egy játékasztalt, egy futballpályát, telefont, vagy egv kicsi játszóteret a gyerekeik? — ez igazán nem sok . El kell hozni nekik, ami hiányzik: a mozit, a könyvet, a tudományt, az eseményeiket a világról. Fel kell ébreszteni az igényeket, kimozdítani a lakásokból, a belső zárkózottságukból az embereket. Mert így. a napok egyformák: üresek, tartalmatlanok, vagy ahogy öli mondják: unalmasak. Koós József van baj, vagy a szivattyúkat kell beállítani. Csendes, de jó kedélyű ember, szerény és nagyon igyekvő. azt mondják róla brigádtársai. A turbina tmk-sok ma már több mint harmincán dolgoznak egy szocialista brigádban és Farkas Lajosék az elsők között voltak, akik egymás kölcsönös segítésével láttak hozzá az erőműben, hogy szocialista módon dolgozzanak, tanuljanak és éljenek. Farkas Lajos példamutatása és tanácsai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egybeforrott a brigád és töretlenül halad az előre vezető úton. Amikor a szocialista brigád- vezetők országos tanácskozására készült, Farkas Lajos azt mondotta, hogy az erőmű el akarja nyerni a szocialista üzem -'"met. Az elmúlt évek eredményei azt igazolják, hogy amit a munkások jószán tűkből elhatároznak, azt valóra is váltják. V ntipunis 13 1915. március 21., vasárnap Felfedezni, vagy megismerni...
