Heves Megyei Népújság, 1965. március (16. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-20 / 67. szám
I Gyöngyösi bányász a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán Tősgyökeres bányász-família Oláh Sándoroké. Apja 47 évig fejtette a szenet valahol a nógrádi bányákban. A küzdelmes évtizedek után örökségként Sándorra, a kisebbik fiára, egy csákány és egy bányászbakancs jutott 26 évvel ezelőtt, amellyel aztán elindult azon az úton, amelyet a családfő már megjárt. Azért még rakott fia tarsolyába valamit az apa: a bányászbecsületet, a szakmában való törhetetlen hűségeit. Ez kísérte végig Oláh Sándort, a gyöngyösi XII-es alma szocialista brigádvezetőjét a több mint két és fél évtizedes bányászmúlton. Ez az erkölcsi örökség adott erőt a munkájához, ez juttatott részére dicsérő oklevelet, kormánykitüntetéseket. Ez adott jogot néki, hogy nevelje munkatársait, a brigádtagokat. Nem indult üres tarsollyal a szocialista brigádvezetők országos értekezletére, mert mondanivaló és tapasztalat is akad bőven, hiszen már 1960- ban ott volt a XII-es akna első szocialista brigád címért induló brigádjának a születésénél. Később brigádvezető lett Nem fukarkodott a dicsérő szóval, ám ha szükségét látta, a kemény dorgálás sem maradt el. Es mit hoztak az évek? Miként serdült tovább ez az akkori újszülött? Ezek a kérdések sorakoztak sűrű sorban Oláh Sándor jegyzetfüzetében, amikor a szocilaista brigádvezetők országos tanácskozására utazott. — Szeretnék arról beszélni, hogy 1960 óta mennyire megerősödtünk. Hogy ma már 18 brigád küzd egy magasabb célért, a szocialista üzem címért. Igaz, 1963-ban nem sikerült, sőt még 1964-ben sem. Pedig több százan tanulnak üzemünknél különböző iskolákban. A tervmutatóink is szépek. A mércét azonban magasra állítottuk. — Csak a szépről és jóról akar beszélni? — Nem hallgatom el azt sem, hogy baleseti mutatóink rossz képet nyújtanak. A szocialista brigádoknak kötelessége, hogy ezen változtassanak. Mit tegyünk azokkal, akik vétenek a szocialista együttélés szabályai ellen? Mikor, milyen esetekben elegendő a figyelmeztetés? Szükséges-e és helyes-e, ha kizárjuk a brigádból a ismételten vétkezőt? Hogyan fejlesszük tovább a mozgalmat? Dióhéjban elég ennyi is, mert az a néhány mondat is hűen tükrözi az összeforrott kollektíva hősi akaratát. Megígérte a brigád, hogy amíg Oláh Sándor az országos 11 millió képeslap A PlERT tájékoztatása szerint. az idén húsvétra a tavalyinál csaknem kétmillióval több, összesen 11,1 millió képeslap kerül forgalomba. A mintegy 80 féle húsvéti képeslap már kapható a boltokban. A képeslapokon kívül a PIÉRT gondoskodott megfelelő ünnepi csomagolóanyagról is. Az eddigi 200 ezer — 300 ezer ív húsvéti csomagoló papírral szemben, az idén félmillió kerül forgalomba. Amikor belépett a kávéházba, első pillantásra észrevette a nőt, aki az egyik asztalnál egyedül ült, a napsütéses délután fényáradatában, s napszemüvege mögül éppen a belépőre nézett. A férfi egyenesen feléje tartott. — BocsánatI — szólította meg udvariasan. — Megengedi, hogy helyet foglaljak? — Kérem, tessék! — válaszolta, látszólag zavartalanul a nő. A férfi leült és asztaltársát, kezdte vizsgálgatni tekintetével. „Csinos, jó alakú ..állapította meg magában. „Ovális, szép arc,.. vajon szemüveg nélkül is ilyen megnyerő-e...? Asztalszomszédja mintha eltalálta volna gondolatát, leemelte sötét szemüvegét és lesújtó pillantást vetett az új vendégre, aki kávét és süteményt rendelt. — Csodálatosan szép idő van... — szólalt meg a férfi mosolyogva. — Talán udvarolni akar? — kérdezte gúnyosan a nő. — Ugyan! Kinek? — vágott vissza a másik, csodálkozó arccal, s hozzátette, hogy ilyesmivel nem szokott foglalkozni. — Kár... — mondta a nő és cigarettára gyújtott. — Miért lenne kár? Ha érdekli egyáltalán: én nagyon tapavstalatlan vagyok... A nő felnevetett, s úgy nézett szomszédjára, mint aki igen jól mulat. — Inni szokott? — Én inni? Soha! — mondta felháborodottan a kérdezett. — Talán... ha úgy adódik, egy pohár sört... — Szó se lehet róla! Becsületes munkával keresem a kenyeremet és becsületes dolgokra költőm el a pénzt! — Akkor maga egy hiba nélküli ember! — mondta némi gúnnyal a nő. — Nem udvarol, nem iszik, nem kártyázik ... már csak az hiányzik, hogy azt mondja: nem is dohányzik. — Képzelje: nem dohányzóm! Csak egyszer próbáltam meg, soha többször! — Akkor talán még azt mondja meg, nem unalmas így élni minden szenvedély nélkül? — kérdezte szánaltoz- va a nő. — Ó, nem! Nagyon is tetszik ez Így nekem! Mert valami szenvedélyem azért nekem is van; vagy ha úgy tetszik: hibám! — Nos, arra igazán kíváncsi vagyok! — Csodálkozni fog: szenvedélyesen szeretek hazudni, különösen, ha nagyon faggatnak! Németből fordította: A. L értkezleten szavakkal méltatja az eredményeket, ők tettekkel, a tervein félül termelt szóntonnákkal húzzák alá brigádvezetőjük mondatait. Laczik János Az ország legnagyobb ipari Jkutaló intézete jubilál Az ország legnagyobb ipari kutató intézete, a Távközlési Kutató Intézet, az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Ezzpl kapcsolatban pénteken dr. Ács Ernő, a TÁKI igazgatója sajtótájékoztatón számolt be a közönség előtt kevéssé ismert, fontos intézet munkásságáról, eredményeiről Új munkások Visontán A Mátraaljai Szénbányászati Tröszt rudabányai külfejtéses üzeme befejezte munkáját és március 1-én levonult. A munka megszűnt. a munkások elmentek (valamennyit áthelyezték a törszt különböző üzemeihez ég más vállalatokhoz), elhallgattak a munkagépek, csend lett Volt ugyan több elejtett szó, hogy „kár”, maradni kellene, mert van itt még hatmillió köbméter meddő, ami sok vasércet takar, s ha már itt vagyunk. s itt vannak a gépek, műhelyek munkásszállások és képzett szakemberek sokasága — minden, ami csak kell — hát vigyük el azt is... A volt üzem valamennyi dolgozóját dicséret illeti, mert munkafeladatát a tervezett határidő előtt telj esi tette, mert könnyen járható utat nyitott a vasérchez, népgazdaságunk egyik legfontosabb nyersanyagához. A Rudabányán dolgozó 418 munkás közül közel százat áthelyeztek Visontára. a Thorez külfejtéses üzem állományába. Az áthelyezett szakmunkások, kotró-, toló- és fúrómesterek, valamint mérnökök és technikusok napok alatt vették át az „új üzem' új szokásait”, gyorsan bekapcsolód tak a munkába, a munkaversenyekbe, hogy azt még jobbá, tervszerűbbé és lendületesebbé tegyék. Igaz, — s ezt többen meg is említették —, hogy Visontán a Thorez nevet viselő, 114 millió tonna lignitet kínáló üzemben akadtak olyanok, akik fölényesek, sőt durvák voltak az ..újonnan” érkezőkkel szemben. De voltak szép számmal olyanok — főleg a törzsgárda —, r»-ik bátorítok, udvariasak, közvetlenek voltak. Visontán sok szó esett a bérről. Főleg az ..újonnan” jötték, az áthelyezettek emlegették. Várják az első havi borítékot, s benne a forintokat. Egynéhá- nyan hangoskodtak, hogyha nem lesz annyi, mint korábban volt, mennek. Ebben van ijeszgetés is, hiszen jó páran már tíz-tizenöt esztendeje vándorolnak az üzemmel. Pribula Nándor üzemvezető magyarázta meg. hogy a vivontai üzem vezetőségének nincs szándékában csökkenteni a bért, de föltétlenül szükséges a munkaidő jobb kihasználása, az ütemesebb és folyamatosabb munka, a munkafegyelem megjavítása, fokozása, a termelés és termelékenység növelése, hogy a visontai Thorez külfejtéses üzem a tervezett határidő előtt tudjon szenet adni a népgazdaságnak. Javuló munka, erősödő munkafegyelem, helyes műszaki szervezés és vezetés mellett nem kell tartani a kereset csökkenésétől. Különösen akkor, ha a Thorez külfejtéses üzem már termelni fog. Péczeli Endre, Thorez Külfejtéses Bányaüzem, Visonta Öttel a százon túl Kevés ember szokott elfelejtkezni a születésnapjáról. A gyerekek azért várják a születésnapot, mert ilyenkor tortát, cukrot, ajándékot kapnak, az Idősebbek pedig amúgy is számon tartják már minden esztendő múlását. A napokban egy különös születésnapi ünnepségen vettem részt. Gacsal Imre bácsi 105. éves születésnapján, Poroszlón. öt évvel ezelőtt, amikor százéves volt, ugyancsak ott ültem az ünnepi asztalnál. A család, a déd- és ükunokák emeltek poharat a matuzsálemi kort megért aggastyán egészségére. — Igyék, nagyapa! Tessék egy pohárkával — biztatták, és az öregember nem szabadkozott. Imre bácsi élete munkában telt el és két évvel ezelőtt még a kertben is kapálga- tott. —■ A munka élteti az embert, fiam. Meg a tervek... Nézem az arcát, a fáradt, de értelmes tekintetét, a személyi igazolványt Gacsal Imre, született Poroszlón, 1860- ban. A községi kultúrházban az Igazgató őriz egy magnetofon-tekercset. Az öreg egyket év előtti szavait: dolgozni mindig szerettem. Hogy étvágyam van-e? Van, és megiszom a bort is, meg kell lennie a dohánynak is.. • — Részt vett-e Imre bácsi az első világháborúban? — Nem, abban nem vettem részt, amikor az kitört, én már öregember voltam. Gacsal Imre a megye legöregebb embere. Egyetlen, aki megérte, sőt egy fél évtizeddel már túl is élte a száz esztendőt. Emlékei között a kemény munkában töltött időkre emlékszik vissza a lcgvilágosab- ban. Valamikor a legelső kaszás volt a faluban, ő volt az utolsó jobbágy és mint urak cselédje, kereste kenyerét. A 105. születésnap délelőttjén csendes a kis ház. Unokája mos a konyhában. A mosógép hangja zizeg, a szobából rádió hallatszik. Az öreg mindezekből keveset ért, az ő világa csak az emlékezés és legfeljebb akkor lábad könnybe a szeme, amikor egyetemista ükunokájától érkezik levél... (sb ... y) TAVASZI GYÜMÖLCSFA-ÁPOLÁS . — — — w... A kellemes, tavaszi időjárás hatására nemcsak a kertészetekben és szántóföldeken, hanem a gyümölcsösökben is megkezdték az időszerű munkákat megyénk termelőszövetkezetéiben és állami gazdaságaiban. Az Eger—Gyöngyös vidéki Állami Pincegazdaság egerszó- láti üzemegységében néhány napja már a gyümölcsfa-ápoláshoz kezdtek hozzá. Az üzemegység hétholdas besztercei szilvásában BataJózsef csoportvezető irányításával dolgoznak az idénymunkára szerződött lámyok. (Eoto: Kiss) 1944. december 12-én hűvös, tiszta időre ébredtek az egriek. A front a messzi Nógrád megyébe s Gödöllő alá húzódott már. Az óvóhelyekről1, pincék mélyéről és egyéb rejte- kekből előjöttek már a városbeliek s lassan-lassan meg is indult az élet pezsgése. Délelőtt 10 óra tájban már mindenki háza körül tevékenykedett, mások a városban intézték ügyes-bajos dolgaikat. De egyszer csak halk s egyre erősödő berregés zajára lettek figyelmesek az egriek. A kíváncsiak szemük élé emelve tenyerüket, a hang irányába kémleltek... Nyugat felől lassú alattomossággal egy repülőgép húzott a végre békét talált, a béke édes ízét már mintegy 12 napja ízelgető ősi város falai felé... Előbb végigrepült Eger nyugati hosszában, le a déli határáig, majd hirtelen fordulattal visszakanyarodott a szürke testű repülőgép. A jószeműek nyomban észrevették a szárnyakon a német fasiszta állam felségjelét. Még a legpesszimistábbak is csak felderítő repülésre gyanakodtak, de gyanújukból hamarosan hatalmas robbanások döreje józanitotia ki őket. A város keleti részén, dél felől észak felé úszott a fasiszta halálmadár s közben egyre hullottak a rombolást, halált, sírást, gyászt hozó bombák ... A Líceum pazar barokk épülettömbje mögött omlottak össze az első házak falai. Itt lelte halálát az 56 éves Mis- kolczi János, Szvorényi utcai lakos. MEMENTO! Német terrortámadás 1944 december 12-én Eger eilen 33 halott és 87 sebesült i Az aljas támadás leggyászo- sabb helye a Dobó utca 13, illetve a véle összeérő Újvilág utca 14. számú lakóházak. Két ember lelte itt halálát, közte 6 gyermek. Szepesi Kálmán 8, Erzsébet 5 esztendős testvérek mellett lelte halálát nagymamájuk, özvegy Szepesi János- né 60 éves asszony. A fasiszta bomba itt gyilkolta meg a három Balogh gyermeket: a 2 éves Gyulát, a 4 éves Lacikát s 10 éves bátyjukat, Sanyit. A házban tartózíkodó Máccai Márti 3 éves csöppség is itt lelte halálát... De a haláigép szürke teste tovább zúgott észak felé. A török minaret mellett nagy robajjal omlott össze a 18. századi híres „Harangöntö-ház”. A Tetemváron hullottak a további német bombák. Itt Nagy György, Mátyási Bernát. s özvegy Őszi József né esett a német gyilkosoknak áldozatul... A Cifrakapu tér déli végében js hullottak bombák, romba döntve békés házakat, de a volt Práf-malom mellett is leeresztett a repülőgép bombát. Itt lelte halálát például a felnémeti Kovács István 63 éves földműves. Előttem fekszik az első újságnak, az ÚJ HÍREK-nek egy száma, amely így számol be Eger történetének egyik leggyászosabb napjáról: „A december 12-i német terrortámadás eredménye: 33 halott és 87 sebesült, December 14-én temették el a szerencsétlen áldozatokat... Német bombák Egerben. December 12-én Eger városa szomorú leckével tanulta meg, hogyan kell értelmeznie a német lovagiasságot, a német szövetséget és a német bajtár- siasságot. Ezen a napon szenvedte el Eger a legsúlyosabb légitámadást...” Most, 20 , esztendő múltán keresve a gyászos emlékű 1944. december 12 emlékeit, a sajgó sebeket behegedve találtam. A romok helyén új élet sarjadt, de mindenki ökölbe szorult kézzel és el- elcsukló szavakkal meséli rémes december reggeli élményeit. A Dobó utcai bombarobbanásnál két kis gyermeke és anyósa halálát túlélő Szepesi Káltmánnét, hosszú, regénybe illő kutatás után találom csak meg. Szikár, csontos asszony, éppen gipszben az eltörött ke- (Áze, mely a bombatámadáskor egri’’amúgy 1; nyomorékká vált, 80 százalékos rokkanttá is nyilvánították. Elmondja, hogy a légnyomás és a törmelékek rá- zuhanásának hatására eszméletét vesztette és csak napok múltán tért magához, amikor már gyermekeit el is temették. 1945. január 22-én azután megszülte a kis Annát, aki ma már férjnél van és kórházi dolgozó. Később még egy kislánya született, Mária. S a két ..új” kislány kacaja, növekedése felejtette ama borzalmak délelőttiét. Keresem a nagy tragédia túlélőit, a piciny Balogh gyermekei: szüleit. Bizony nem találom, a súlyos fájdalom miatt, kissé magával meg- hasonlott házaspár kiszédü’t a tengeren túlra, hogy minél Távolabb legyen attól a helytol, hol elvesztették mindenüket, jövőjüket, három kicsiny, ártatlan gyermeküket. Nem idézünk több nevet az anyakönyv lanjairól, nem kutatjuk tovább az áldozati!: háramaradottait. De bármenynyire fájdalmas volt 20 esztendő múltán is a visszaemlékezés, szükség van rá... Eger lakosai nem felejthetik el soha sem 1944. december 12-nek délelőtt 10 óráját! S emlékezten! kell azokat a könnyen fe- ledőket. akik a napirendre került háborús náci bűnök elévülése mellett kardoskodók- nak farizeus módjára bólogatnak ... Sugár István r MiPm&G 3 A 1965. március 20., szombat
