Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
A* elmúlt év decemberében pártunk Központi Bizottsága megtárgyalta a második ötéves terv végrehajtásának tapasztalatait és megjelölte a tennivalókat. Az iparnak döntő jelentősége van: a) a szocializmus anyagi-termelési bázisának (ipar, építő'par, mezőgazdaság, közlekedés és kereskedelem) létrehozásában és fejlesztésében.' b) a szocializmus gazdasági alaptörvénye által támasztott követelmény szempontjából tehát megalapozni és biztosítani a társadalom valamennyi tagja gyorsan növekvő szükségleteinek egyre magasabb színvonalú kielégítését. c) a szocialista állam erkölcsi—politikai erősítésében. Az ipar 1965. évi feladatainál az előbbi követelmények érvényesítése mellett figyelembe kellett venni először: hogy 1965-ös tevékenységünkkel maximálisan segítsük elő második ötéves torvünk főbb célkitűzéseinek teljesítését; másodszor: az eddigieknél következetesebbén érvényesítsük pártunk gazdaságpolitikai célkitűzéseit és határozottabban törekedjünk annak gyakorlati megvalósítására. Ezeknek eleget téve elérjük, hogy gazdasági fejlődésünk két fő tendenciája: — a termelés, az áruforgalom, a beruházások és a fogyasztói növekedése, összefoglalóan a gazdasági növekedés tendenciája; — a népgazdaság egyensúlyának tendenciája, vagyis a népgazdaság pénzügyi egyensúlya, a lakosság vásárlóereje és az árualapok — szolgáltatások közötti egyensúly, végül a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlya az eddigieknél erőteljesebben érvényesüljön, Amennyiben sikeresen oldjuk meg az 1965-ös év feladatait az iparban, ezzel jó kiindulási alapot, kedvező átmenetet teremtünk a népgazdaság fejlesztésének harmadik ötéves tervéhez. Az 1965-os lerr főbb célSiiiűxései a* iparban Az 1965. évi terv célkitűzéseinek kidolgozásakor figyelembe kellett venni az 1964 és az ötéves terv első négy évének tapasztalatait. Legfontosabb célkitűzéseink a következőkben1 foglalhatók össze: — biztosítani kétl a gazdálkodás hatásfokának emelését minden területen, — erőteljesebben fejleszteni kell az ipar külkereskedelmi teljesítményét, gyorsabb ütemben kell fejleszteni az exportot, mérsékelten növelni az importanyag- felhasználást, — a dolgozók, így az iparban foglalkoztatottak életszínvonalát meg kell szilárdítani és gazdaságilag jobban meg kell alapozni a következő időszakban történő emelését. Az ipari termelés átlagos növekedése 1964-hez képest 4,5 százalék. Ettől lényegesen nagyobb mértékben, 9,5 százalékkal nő az ipar export-feladata. Megyénk ipari termelése 5,2 Százalékkal, tehát az országos átlagnál nagyobb ütemben nő. A nemzeti jövedelem termelése szempontjából az ipar és a mezőgazdaság játssza a döntő szerepet. Az ipari termelés volumenének szerényebb emelkedése kihat a nemzeti jövedelem emelkedésére, amely növekedését 3 százalékban határozza meg a terv. 1965-ben folytatjuk az ipar szerkezetének átalakítását az állóalapok rekonstrukciója és a gyártmányszerkezet változtatása révén. A vegyipari termelés 10,7, a kiemelt gépipari ágazatok termelése, pl. szerszámgépgyártás 5,3, a híradástechnika 6,2 százalékkal nő. Energiahordozók felhasználásában 15 százalékkal nő a földgáz-felhasználás, amely eredményeként tovább nő energiamérlegünkben a korszerű energiahordozók részaránya. Néhány üzemünk termelése, pl. Egri Haj- téműgyár 73,5, az Egri. Dohánygyár 47,7, a Gyöngyösi Félvezető és Gépgyár 27,7 százalékkal nő, amely kifejezi az ipar szerkezeti átalakulását, illetve a vidéki ipar szerepének további növekedését. A szénbányászat, az érc- és olajbányászat előirányzatai csak kis emelkedést mutatnak, teljesítésük mégis jelentős erőfeszítéseket követei. Az élelmiszeripar termelésében nagy jelentősége van az exporttermelésnek, amelynek közel 20 százalékkal kell növekednie. . 1863-ben az iparban foglalkoztatottak számának növekedése 16 000 fő, amely egyharma- Öa a korábbi évek átlagának. Ebből adódóan a létszámtervek betartása, a munkaerőgazdálkodás a korábbi évekhez viszonyítva lényegéten nagyobb erőfeszítéseket követel meg a párt-, állami és gazdasági vezetőktől. A termelési költségek szintjét 0,6 százalékkal kell csökkenteni az 1965-ös évben. A termelékenységnek mintegy 2,5 százalékkal kell növekednie, biztosítva azt, hogy a termelés növekedése 70 százalékban az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedéséből adódjék. Az 1965. évi beruházási és építési előirányzat nagyjából az 1964. évi színvonalnak, felel meg. Mégis, bonyolult és nehéz feladat, mert az eszközök koncentrálása miatt kevesebb új létesítmény építését kezdjük el és növeljük a .befejeződő létesítmények számát, úgy, hogy közel egyharmaddal kell csökkennie a befejezetlen állománynak. A íermelés feileszíéséí •A/ 1965-ös évben ieSfcsKxi: a) Mérséklődik a termelés fejlesztésének üteme. Az ütem mérséklése számunkra gazdasági kényszerűség, amit azért teszünk, mert hos-z- szabb távra meg akarjuk alapozni a termelés gyorsabb ütemét. A termelés fejlesztésének gyorsabb üteme az az eszköz, amely révén utói tudjuk érni a fejlettebb országokat. A fejlődés ütemét azonban egyoldalúan magas szinten tartani és nem venni figyelembe a termelés hatékonyságát, ez hiba lenne. Mi teszi szükségessé, hogy mérséklődj^ a termelés fejlesztésének üteme? — Az ipar termelési szerkezete — b&r az elmúlt években jó irányban változott — nem felel meg eléggé a korszerűség követélményének. Emiatt számottevő a műszakilag korszerűtlen, minőségileg gyenge és nem gazdaságosan értékesíthető ipart termék. Feladataink az ipari termelés fejlesztésében Irta: 11.4/Al BELA, a me — Növekedett a belföldi és még inkább a külföldi fogyasztók igénye, az ipari termékekkel szemben támasztott műszaki, minőségi követelmény. — Az 1955. évi felhalmozás és fogyasztás csak kis mértékben változik, amely szintén kihat a termelésre. b) Az ipar ágazatai között differenciált a növekedés üteme. Az ágazatok közötti differenciálódás lehetővé teszi, hogy eszközeinket hatékonyabban és ott használják fel. ahol a legkisebb ráfordításokkal, a legrövidebb idő alatt tudjuk javítani a termékek korszerűségét, minőségét és biztosítani a termelés gazdaságosságát. c) Jobban kell érvényesíteni, hogy minden iparág, vállalat és üzem azt és any- nyit termeljen, ami megfelel a szükségletek szerkezetének és színvonalának. Az előbbi követelmény be nem tartása miatt megnövekedtek helyenként a késztermék- készletek, kedvezőtlenül alakult a befejezetlen beruházások állománya, a megfelelően növekvő anyagkészletek mellett anyagellátási zava rok keletkeztek. A tapasztalatok szerint, még mindig nem szakított gazdasági és pártvezetőink egy része a, tervtörvény mechanikus értelmezésével. Ez abban fejeződik ki, hogy „amit a terv előír, azt le kell gyártani”. És nem veszik figyelembe a rendelésállományt, a realizálási lehetőségeket. Ennek következtében értékes kapacitást, anyagokat, jelentős mértékben importanyagokat és munkaerőt köt le a raktárra való termelés. A tervezés ma már a szükségletek szerkezetének és színvonalának alapjáról indul ki. E mellett is előfordul, hogy a tervben előírt termékek egy részére, vagy egyes tételeire nincs szükség. Ilyen esetben a fogyasztó nem kötelezhető a szállítási szerződés megkötésére, illetve a szállítónak nem szabad az ilyen termékeket legyártania. A terv ilyen értelmezése teszi lehetővé, hogy a termelés gazdaságossága széles értelemben érvényesüljön. E követélményből következik viszont az is, hogy növekedjék a tervfegyelem. A társadalmi munkamegosztás rendkívüli módon elmélyült és Mszélesedett. Ha egy kollektíva, egy üzem nem teljesíti tervét egészében és részleteiben, ez súlyos szervezetlenséget idézhet elő egész iparágak munkájában, a műszaki-technikai színvonal emelésében és nem utolsósorban exportfeladataink megoldásában. A* 1965-ös év legíöuíosabb feladata a leemelés gazdaságosságának a fokozása Pártunk VETI. kongresszusa a következőkben összegezte tennivalóinkat és jelölte meg a nemzeti jövedelem, így az ipari termelés növelésének alapvető útját: „Gazdasági tevékenységünk vezérlő elve: a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése... jó munkával el kell érnünk, hogy a második ötéves tervben az ipari termelési legalább kétharmad részben a munkatermelékenység fokozása útján növeljük." Az 1965. évi terv legfőbb mondanivalója, vezérfonala a gazdálkodás hatásfokának emelése minden területen, így az ipar terén is. Ennék van alárendelve a terv minden fontosabb feladata, célkitűzése. A termelés gazdaságossága általános, minden időszakra érvényes követelmény a szocialista társadalomban. Ez egyik alapfeltétele annak, hogy utolérjük a fejlettebb országokat, fokozatosan megteremtsük az anyagi javak bőségét és közeledjünk a kommunizmushoz. Ezt az egyik alapfeltételt a maga komplexségében, a xnegv»i<Wb»« eszközeinek változatosságában és L . ‘űggésében igyekszik az 1965. évi terv kifejezni. Miért hangsúlyozza az 1964. december 10-i KB-határozat ismételten a gazdaságosságot és a termelékenységet? Ennek hangsúlyozását hazánkban bizonyos objektív körülmények is sürgetik, mint: — szegények vagyunk természetes nyersanyagokban és energiahordozókban. Az importált és szűkös hazai anyagokat ezért magas műszaki színvonalon kell feldolgozni, hogy elérjük az eleven munka magas hatékonyságát és jövedelmezőségét. Más szóval nem a sok anyagból, hanem az értékesebb munkából kell származnia a nemzeti jövedelemnek; — az ipari termelésbe bevonható munkaképes korú lakxosság nagymértékben csökkent. A termelés bővítése ilyen módon a jövőben csak kis mértékben történhet meg. A termelés bővítésében szükségszerűen egyre nagyobb szerepet kap a gépesítés, a kemizálás, az automatizálás, a fejlettebb műszaki szervezési intézkedések, stb.. egyszóval a termelékenység emelése. Ezeket az objektív körülményeket eddig is ismertük, de nem vettük eléggé figyelembe. A termelési költségek öt évre tervezett 10 százalékos csökkenéséből várhatóan 5 százalék valósul meg. A termelékenység részaránya a termelés növekedésében nem felel meg a tervezettnek és annál kisebb mértékben, mintegy 58 százalékban fedezte a termelés növekedését Megyénkben a szocialista ipar és építőipar termelési költségeinek minden egyes százaléka mögött 38—39 millió forint van. Ezt azért szükséges így kifejezni, mert ipari üzemeink egyharmada a tervezettnél magasabb termelési költséggel dolgozott A termelési költségek ilyen alakulásában azerepe van araiak, hogy a létszámban 0,7 gyei páa'ttíi*o< sás titkára százalékos túllépés következett be. és a 0,5 százalékos létszámmegtakarítás nem teljesült megyénkben. A lé tszámga zcl á ikodás ilyen alakulása 8 millió forinttal növelte a termelési költségeket Jelentős még azoknak a műszaki-gazdasági vezetőknek, de pártszervezeteknek is a száma, ahol a terv teljesítését a terv mennyiségi teljesítésével mérik és nem fordítanak elég figyelmet a költségszínvonal csökkentésére, a vállalati nyereség növelésére. A ..mennyiségi” szemlélet kifejezője ez, hogy a vállalati teljes termelés alakulása alapján értékelik a munkát és nem biztosítanak kellő rangot az önköltség csökkentésének. Ez utóbbi pedig pontosabban fejezi ki a teljesítmények valóságos értékét. Tehát a párt gazdasági szervező munkájában az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdaságosság és a jövedelmezőség növelésére mint a termelés fejlesztésének alapvető útjára. Páríwpvezeleink felai*alai Az 1965. évi terv teljesítése nagymértékben azon múlik, hogy pártszervezeteink mennyire tudják a terv főbb célkitűzéseit és összefüggéseit megmagyarázni, ismertetni dolgozóikkal, ennek alapján mennyire tudják szervezni, mozgósítani dolgozóinkat a terv gyakorlati megvalósítására. A terv célkitűzéseinek & a végrehajtásból adódó feladatok ismertetésére kitűnő fórumot jelentenék a termelési tanácskozások, a szakszervezeti vezetőségválasztás rendezvénye; és más lehetőségek. A párt gazdasági szervező munkájában a következő dolgokra kell nagyobb figyelmet fordítani: — javítani kell a gazdasági szervező— mozgósító munkát, összekancsolva a politikai nevelőmnnkával, *— m párt- és kormányhatározatok megvalósítását konkrétabban kell ellenőrizni a műszaki—gazdasági vezetők tevékenységében, — jobban ken figyelembe venni a gazdasági feladatok összetettségét és intézkedéseinek hatását. A dolgozók mozgósításának legjobb formája a szocialista munkaverseny. Ennek lehetőségeit, különösen a szocialista brigádrrwm galom lehetőségeit, jobban ki kell használni* A munkaverseny-válláfásokban a selejt csökkentésére, a minőség javítására, az exportterv teljesítésére, anyag, szerszám, energia megtakarítására, a veszteségidő csökkenté* sére, a technológia fejlesztésére kell a figyelmet összpontosítani. A terv mennyiségi teljesítése a versenyzőknél az elismerés feltétele legyen, míg a különböző címek elnyerésének erkölcsi-politikai, de az anyagi megbecsülésnek is az alapját a termelés gazdaságossága képezze. Nagy figyelmet kell fordítani á takarékoa- ságra. A takarékosságot ésszerűen kell megvalósítani Nem szabad megengedni, hogy leromoljon a gépek-berendezések állapota, a munkavédelem elhanyagolódjék stb. A termelés gazdaságosságában jelentős tartalék számunkra a munkaerőgazdálkodás megjavítása. A termelékenységet kedvezően befolyásolhatja, ha gondoskodunk a helyenként fellazult munkanormák karbantartásáról. A normák karbantartását azonban nem formálisan kell elvégezni, hanem olyan műszaki-szervezési intézkedéseket kell tenni, amelyek a veszteségidők csökkentéséhez, a magasabb teljesítmények megalapozásához vezetnek, Hogy a veszteségidők csökkentése twílyen nagy tartaléka a termelékenység emelésének, a következő példa is mutatja Jól szervezett üzemekben is 8—10, a kevésbé jól szervezett üzemekben 14—18, egyes munkahelyeken 30—45 százalék a veszteségidő, mert az anyag- és szersaámellátás, az energiaellátás, a gépek karbantartása, a kooperáció akadozik. A magas veszteségidők ellensúlyozására közel 2 millió túlórát használtunk fel megyénk iparában, ugyanakkor elveszítettünk 4—4,5 millió munkaórát az elkerülhető veszteségidőkben. Ez a veszteségidő 1800—2000 fő egész évi tényleges munkaidő-alapját teszi ki és munkabérben 34 millió forintot jelent. A termelékenység emelkedésében jelentős szerepe lehet a vállalatok közötti kooperáció és spéci alizáció fokozásának, az üzemen belüli szállítás és anyagmozgatás gépesítésének, a kisegítő üzemek (szerszám- és készülékgyártás, karbantartás, stb.) korszerű szervezésének. Ennek érdekében jobban ki kell használni az összevonás adta lehetőségeket. A termelékenység alakulását kedvezőtlenül befolyásolta az is, hogy megyénk iparában az alkalmazottak létszámának növekedési üteme majdnem kétszerese az egész állományi létszám növekedési ütemének. Ezért is vált szükségessé, hogy a létszámnormákat gondosan felülvizsgáljuk és gondoskodjunk a felesleges létszám átcsoportosításáról, illetve elbocsátásáról. Pártszervezetetek segítsék és ellenőrt»* zék a létszám-átcsoportosítást, az ügyrend és a munkakörök olyan ésszerűsítését, amely a munka jobb megszervezését, a produktív területen foglalkoztatottak számának növekedését és az alkalmazotti létszám mérséklését segíti elő. Az elmúlt évben megyénk iparában, különösen az építőiparban magas volt a munkaerővándorlás. Az ioarban 30—34, az építőiparban 65—70 százaléka cserélődött ki az átlagos állományi létszámnak, úgy, hogy a dolgozók 80—90 százaléka nem változtatta munkahelyét. Nőtt, helyenként megkétszereződött az igazolatlan mulasztók száma. Gondatlanságból, hanyagságból adódóan növekedett a selejtgyártás. Ezek kedvezőtlen jelenségék, súlyos károkat okoztak. Az új dolgozó betanítása, munkahelyének megismerése, az átlagos teljesítmény elérése hosszabb időt követel. Az ily módon jelentkező költségek iparáganként — üzemenként változnak és 1500—4000 forint között vannak személyenként. Ez tetemes és elkerülhető veszteség. A munkaügyi jogszabályok — így a Munka Törvénykönyve is — több vonatkozásban elavultak és nem tették lehetővé, hogy eredményesen küzdjünk a káros jelenségeikkel szemben. A Munka Törvénykönyve egyrészt: nem biztosította azok fokozottabb megbecsülését (pótszabadság, kedvezményes üdülés, jutalmazás, nyereségrészesedés, stb.) akik az üzemi törzsgárda tagjait képezik, másrészt: nem, tette lehetővé a munkaerővándorlás csökkentését a kedvezmények megvonása, illetve átmeneti korlátozása révén, a hanyag, kárt okozó dolgozók anyagi felelősségének érvényesítését, a munkaügyi viták gyors és hatékony lezárását. A dolgozók nevelésében továbbra is a meggyőző szót tartjuk a nevelés alapvető formájának. A becsületes dolgozók jogait még inkább kiterjeszti a Munka Törvénykönyve és megfelelő garanciákat biztosít védelmükben. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a hanyag, munkájukat gondatlanul végző,, munkahelyüket indokolatlanul cserélő dolgozóknál az erkölcsi felelősség mellett az anyagi felelősség is érvényesüljön, A feladatok sikeres megoldásában jelentős szerepe van a mestereik és művezetők munkájának, akik a termelés irányításának közvetlen. parancsnokai. A gépek kihasználása, a munkahelyek anyaggal, szerszámmal való ellátása, egyszóval a termelés gazdaságossága jórészt a művezetőn múlik. Mégis üzemeink egy részében a művezetőnek alig van joga a dolgozók jutalmazásában, bérbesorolásában. A gyárvezetés szervei gyakran a művezetőik nélkül, azok kikapcsolásával adnak ki fontos termelési, technológiai, bérezési, munkaátvételi és más utasításokat. Ezt esetenként azzal indokolják, hogy a művezetők szakmai és köz- gazdasági ismeretei hiányosaik. A művezetőknek nemcsak a politikai, erkölcsi megbecsülése, de anyagi érdekeltsége sem elfogadható néhány helyen. Pártszervezeteink segítsék elő, hogy a művezetők, mesterek be tudják tölteni feladataikat. A művezető véleménye nagyobb mértékben essen latba a dolgozók tevékenységének, magatartásának elbírálásában, Az üzemi, vállalati vezető szervek munkahelyi végrehajtó* ja a művezető legyen, A művezetők jogkörének helyes meghatározás» és órvényesítése,- erkölesi, politikai megbecsülésük párosítása a hatékonyabb anyagi ösztönzésükkel jelentősen segítheti feladataink sikeres megoldását. Az 1965. évi feladatok megkövetelik műiden szinten a fegyelmezettebb munkát, s különösen a vezetés fegyelmét, Nagy jelentősége van annak, hogy a műszaki—gazdasági vezetés hatékonyan, a célnak megfelelően használja fel a szocialista állam által kezébe adott eszközöket. Ez csak úgy lehetséges, ha érvényesül a kör- ponti akarat, a párt gazdaság-politikai irányvonala, amely szükségképpen az egyszemélyi vezetés elvében fejeződik ki, másrészt ha a dolgozók tapasztalatát a vezetés igényli és felhasználja, ha támaszkodik a kollektíva véleményére, tehát érvényesül az üzemi demokrácia. A • ■■ooialista iparvezetés elvét, a demofcr»-ttkus centralizmust napjainkban mindkét oldalról megsértik és nem értik annak dialektikus egységét és kapcsolatát. Vezetőink egy részének tevékenysége kimerül abban, hogy vég nélkül csak a gazdasági eszközök (gép, anyag, beruházás, létszám, stb.) tényleg fennálló szűkösségét hangsúlyozza és közben alig tesz erőfeszítéseket a tervben biztosított eszközök ésszerű és hatékony felhasználásáért. Ennek is szerepe van abban, hogy újratermelődnek évről évre olyan negatív jelenségek; mint a termelési költségek magas színvonala, a termelékenység alacsony szintje; a készletek túlzott ütemű növekedése, a beruházási eszközök szétaprózása, stb, tehát nem érvényesül kellően a centralizmus. A demokratizmus növekedését gátolta a gazdasági veze- tés tekintélyének, az egyszemélyi felelősség érvényesülésének vélt féltése, valamint a párt vezető szerepének helytelen értelmezése. Így a vezetés megfosztja önmagát attól a kincset érő tapasztalattól, amit a dolgozók egyre növekvő termelési tapasztalata és „közgazdasági tudatossága” jelent. Az üzemi demokrácia fejlődése és érvényesülése lehetővé teszi, hogy az egész kollektíva véleményét figyelembe vegye a vezetés, hogy a pártszervezet megismerje és a helyi politika kialakításában figyelembe vegye a dolgozók — beleértve a legelmaradottabb munkások — véleményét is. Hiszen csak ennek alapján tud felkészülni a differenciáltabb politikai munkára, és tudja helyesen megválasztani a politikai munka formáit. Az üzemi demokrácia — mint általában a szocialista demokrácia — a dolgozók vezetésibe való bevonásának fontos eszköze, a jelen esetben az ipar irányításába való bevonását fejezi M. Az üzemi demokrácia elősegíti a tervteljesítést, tehát a gazdaságpolitikai célkitűzések helyi megvalósulását. Ezért egyidejűleg és kölcsönösen érvényesíteni, fejleszteni kell a vezetés fegyelmét és határozottságát a dolgozók kezdeményező készségének kibontakoztatásával. ir A feladatok megoldása párt- és gazdasági vezetőinktől nagyobb tervszerűséget, állhatatosságot követel meg. A nehézségek átmenetiek és ldküzdhetők. Pártunk gazdaságpolitikája helyes, tudományos alapokon nyugszik. Dolgozóink nagy többsége megértéssel és helyesléssel fogadta az 1965. évi tervet és a megvalósításhoz szükséges eszközöket. Legméltóbban úgy ünnepeljük meg felszabadulásunk 20. évfordulóját, ha eredményesen munkálkodunk az ipari termelés fejlesztésén, és ezzel is elősegítjük szocialista hazánk további erősítését.
