Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-11 / 35. szám

Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) az előző éveknél kisebb mér­tékű, 4,2 százalékos növelését irányozta elő. Ezen belül az egyes agaratok eltérő ’ módon fejlődnek. A leggyorsabban, 9,3 százalékkal. a Nehézipari Mi­nisztérium vegyiparának ter­melése bővül, A korábbiaknál lényegesen kisebb a növekedés a gépiparban és az építőipar­ban. E két területen különösen fontos a műszaki színvonal és hatékonyság növelése, mert ez a továbbiakban a helyesebb összetételű. gazdaságosabb ugyanakkor nagyobb ütemű termelés kiindulópontja lehet. A tervben előírt mérsékeltebb célok elérése éppezért nem könnyebb az előző évek fel­adatainál. Nagy körültekintést igényei a mezőgazdasági tervek össze­állítása. A biztonságos terve­zésre való törekvés itt különö­sen helyénvaló. A terv a me­Fontos int egyei A népgazdasági mérlegek és az államháztartás egyensúlyá­nak biztosítására több fontos intézkedés született. A válla­latok jövedelmezőségének nö­velésére új rendelkezéseket ad­tunk ki a munkaerő-, a bér­gazdálkodásra, az anyag- és készletgazdálkodásra vonatko­zólag. Ezek ismertetésére még visszatérek. Ezenkívül a költ­ségvetés bevételeit növelő és a takarékosabb gazdálkodást biztosító egyéb határozatok is születtek:. így intézkedtek az égetett szeszes italok árának ég a telefon díjtételének eme­lésére, a másodállások és mel­lékfoglalkozások adóinak bi­zonyos mértékű emelésére, va­lamint az utazási okmány-ille­tékek és más adónemek növe­lésére is. Csökkentettük a reprezen­tációval kapcsolatos kiadá­sokat, a bel- és külföldi kiküldetések , előirányza­tait. takarékossági intéz­kedéseket írtunk elő az állományon kívüli béralap­pal való gazdálkodásra. Ezek, az intézkedések első­sorban a magasabb jövedelme­A belső mur demoralize A nyereség növelésének egyik fontos előfeltétele a termelé­kenység emelése, a munkaerő- és bérgazdálkodás megjavítása. Olyan periódusba jutottunk, amikor a munkaerő-ellátás ed­digi forrásai falun és városon egyaránt kímerülőfélben van­nak. Tűrhetetlen, hogy míg egyes területeken állandósult munkaerőhiánnyal küzdünk, vállalataink nagy részénél je­lentős belső tartalékok vannak. 1964-ben az állami iparban terven felül mintegy 11 000-rel nőtt a létszám. A sok helyütt a fellelhető belső munkanélküliség de­moralizáló hatással van azokra, akik munkájukat rendesen elvégzik. A Munka Törvénykönyvének közelmúltban történt módosí­tása lehetőséget nyújt, a meg nem felelő, vagy az adott mun­kahelyen feleslegessé vált munkaerők elbocsátására. Vál­lalatainknak élniük kell ezzel a lehetőséggel. Az átcsoporto­sítás szervezett lebonyolittesa lehetséges és szükséges. Ezt tá­masztja alá az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi_a J®-_ számcsökken tésbői eredő bér­megtakarítás egy részének az átlagbérek emelésére fordítá­sát. A népgazdaság egészében nem csökken a munkaalkalom, hiszen az összes foglalkoztatot­tak száma ebben az évben is terv szerint körülbelül 43 000- rel nő. A termelékenység emelésére másik tennivaló a munkanor­mák felülvizsgálata. Ahol ez indokolt, még az év első fele­ben módosítani kell a normá­kat. A létszám- és normafe­lülvizsgálat természetesen nem helyettesíti a termelékenység növelésének alapvető módsze­reit: a műszaki fejlesztést, az üzemszervezési munka, a bel­ső szállítások, a technológiai fegyelem j avítását A másik nagy tártaiéit vál­lalatainknál a jobb készletgaz­zőgazdasági termelés 1,5—2 százalékos emelésével számol. Az előirányzat teljesítése fel­tételezi a földek gondos és idő­beni megmunkálását, a. rendel­kezésre álló eszközök és gépeik hatékony felhasználását, a be­takarítás és értékesítés jól elő­készített és szervezett elvég­zését. A . termelés mérsékeltebb emelésének megfelelően mint­egy 3 százalék a nemzeti jöve­delem emelkedésének előirány­zata. Ezzel arányos a felhasz­nálás is. Bar a beruházások volumene 1965-ben az előző évihez mérten nem nő. a má­sodik ötéves terv időszakában még így is lényegesen többet fordítunk beruházásra, mint amennyit az ötéves tervben előirányoztunk. A lakosság fogyasztása te­kintetében a feladat az ed­dig elért eredmények meg­szilárdítása. Az 1965. évi állami költség- vetés kiadásai megközelítik a 98 milliárd forintot és mint­egy 1,8 százalékkal haladják meg az előző évit. A többlet körülbelül háromnegyed része a növekvő vállalati és termelő­szövetkezeti pénzellátást és a felhalmozási eélakat szolgálja; körülbelül egymilliárd forint­tal több jut a szociális, az egészségügyi és a kulturális in­tézmények szükségleteinek ki­elégítésére. A védelmi kiadá­sok csökkennek. A közületek kiadásai az előző évek 7—9 százalékos növekedési ütemé­vel szentben most csők 3 szá­zalékkal nőnek. A kiadások­nak ez a megoszlása megítélé­sünk szerint megalapozza az előrehaladás pénzügyi feltéte­leit. Az előirányzat szerint el­sősorban a vállalatoktól szár­mazó bevételek növekednek — öss'zeségükben 5,2 milliárd fo­rinttal. gos megszervezésére. Még min­dig sok a keresztbeszállítás, a vasúti kapacitások felesleges lekötése. A Közlekedés- és Pos­taügyi Minisztériumnak, a Központi Szállítási Tanácsnak nagyobb gondot keli arra for­dítani, hogy az itt levő tarta­lékokat feltárja. Nyersanyag-helyzetünk, a modern ipari és mezőgazdasági objektumok létesítésére vonat­kozó igények és az e ténye­zőkből eredő nagy arányú kül­kereskedelmi forgalom szük­ségessé teszi, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az export te­rületén. Nagy jelentősége van annak, hogy az iparvállalatok és, külkereskedelmi szerveink együttműködése szorosabbá váljék. A vállalatok anyagi ér­dekeltségét úgy fejlesztjük, hogy az arra ösztönözzön: a megrendeléseknek növekvő mennyiségben és mind' jobb minőségben tegyenek eleget. Nagy gondot kell fordítani ar­ra, hogy kivitelünk gazdaságos legyen. Gépiparunk területén a helyzet e tekintetben nem ki­elégítő, s hasonló problémák vannak más iparágban, példá­ul a könnyűiparban is. Bizto­sítani kell a termelés ütemessé­gét mind export, mind belföl­di vonatkozásban, kiküszöböl­ve a negyedév végi, az év vé­gi hajrákat, aminek a minőség és gazdaságosság látja kárát. A felsorolt intézkedéseknek végső soroai a vállalatok pénz­ügyi eredményeit kell javíta- niók. Tímár .Mátyás ezután így folytatta: — Vállalataink munkájában, de az egész népgazdaság fej­lesztésében is megkülönbözte­tett szerepük van a beruházá­soknak. Ez az az elem, amely újat hoz a gazdaságban, amely­nek hatékony megvalósításával 570 millió a termelés szerkezetét kedves» irányba lehet változtatni. 1965. évi tervünk beruházásokra 45,5 milliárd forintot irányoz elő. Ebből a költségvetés köz­vetlenül 25 milliárd forintot fedez, a többit az amortizációs befizetések és egyéb források. Idei tervünk a magas készült­ségi fokú. befejezés előtt álló beruházásokra összpontosítja az erőt. Az előző évekhez mér­ten kevesebb új beruházás kez­dődik s az év végéig több mil­liárd forinttal kell csökken­nie a befejezetlen állomány­nak. így az év végén mintegy 30 százalékkal kevesebb lesz a folyamatban levő értékhatár feletti beruházások száma, mint tavaly. A rendelkezésre álló lehető­ségek korlátái miatt és a beru­házási eszközök összpontosítá­sa érdekéiben átmenetileg szükségessé vált egyes vállalati és ta­nácsi alapok pénzeszközei. egy részének zárolása. Az elmúlt időszakban sok esetben tapasztalhattuk, hogy beruházásaink előkészítésénél a műszaki számítások mellett a gazdaságosság és a külkeres­kedelmi forgalommal való ösz- szefüggések elemzése háttérbe szorult. El kell érni. hogy már a beruházási programok kidol­gozásakor az eddigieknél sok­kal pontosabban tudjuk, hogy a létesítmény milyen import­szükségletet támaszt, milyen exportot fog eredményezni. A beruházások tervezésében, a gazdaságossági számításokban a műszakiak mellett a közgaz­dászoknak, közöttük a pénz­ügyi szakembereknek nagyobb szerepet kell kaputok. Nagyon fontos az ésszerű takarékosság érvényesítése. forint hitel az állatállomány gyarapítására A Budapesti Bútoripari Vál­lalat & a Cardó Bútorgyár például olyan gépeket szerzett be Nyugat-Németországból 26 millió forintos értékben, ame­lyeknek kapacitását csak 35 százalékban tudják kihasznál­ni. A Soroksári Vasöntöde bő­vítésénél többször módosítani kellett a programot, a költsé­gek köziben állandóan emel­kedtek. a befejezés késik. Bal­mazújvároson 1964-ben fejez­ték be a művelődési ház épí­tését, melynek nézőtere na­gyobb befogadóképességű, mint a debreceni Csokonai Színházé, a beruházási költsé­gek pedig a norma szerinti 6,4 millióról 11,7 millióra emelked­tek. Az állami gazdaságok la­kásépítkezéseinél 24 féle típus­tervet használtak fel. Nem va­lószínű. hogy erre szükség volt. Az érdékelt szerveknek és a bankoknak az előzetes kont­roll mellett fokozniuk kell a beruházások utólagos vizsgála­tát is. Az eddigi vizsgalatok is igazolták, hogy az elmúlt években az épít­kezések elhúzódása, a szer­vezetlenség milyen kedve­zőtlen hatással volt nem­zeti jövedelmünk, külkeres­kedelmünk alakulására. Három nagy papíripari beru­házás. a Csepeli Hullámverti­kum, a Dunaújvárosi Író- és Nyomópapírgyár és a szolnoki IV. számú papírgép üzembe helyezésének késedelme 180 000 tonna papírtermelés-kiesést okoz. ami jelentős importtöbb­lettel jár. A Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatai nem készültek fel kellő időben a földgáz fogadására, s emiatt ez év első felében 12 millió köb­méter földgáz felhasználása maradit éL így 15 200 tonna szén igénybevétele és 4000 ton­na fűtőolaj importja válik is mutatják, hogy a beruházások tervezésénél és bonyolításánál van mit javíta­ni. Az illetékes szervek ez év­ben javaslatokat dolgoznak ki arra, hogy növeljük a beruhá­zási eszközök felhasználásának hatékonyságát, beruházási gya­korlatunkat jobban alárendel­jük a népgazdaság központi ér­dekeinek, hogy szűkítsük a he­lyi érdekek hatását. A beruházási tevékenység gazdasági fejlődésünk egyik legfontosabb eszköze, ezért a vezetésnek minden szinten kö­vetkezetesebben kell töreked­nie a munka megjavítására, a tervezés színvonalának növe­lésére, a kivitelezés szervezett­ségének fokozására. Megnöve­kedett követelményeknek kell eleget tennie az építőiparnak is. Építőiparunknak lehetősége nyűik, arra, hogy az ez évi ki­sebb mennyiségi fejlesztési fel­adatok mellett jobb minőségű, szervezettebb munkát végez­zen. Ezt szolgálja az építőipar 1964-ben részlegesen beveze­tett új finanszírozási rendsze­re is, amely szerint az építőipari vállalat ré­szére csak az építmény ren­deltetésszerű átadását kő­vetően fizetnek a megren­delők. A pénzügyminiszter ezután hangoztatta: — Az 1965. évi költségvetés jelentős összegeket irányoz elő a mezőgazdasági a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás fejlesz­tésére. A termelőszövetkezeteik: hosszú lejáratú hitel-előirány­zata 3327 millió forint, a kö­zéplejáratú hiteleké 2158 mil­lió forint, összesen 6,3 száza­lékkal haladják meg az előző évit. Ezen felül az állami tá­mogatások és kedvezmények összege csaknem 4 milliárd fo­rintot, 530 millió forinttal több, mint 1964-ben. A hitelek, ked­vezmények és támogatások te­hát ebben- az évben is jelem tős pótlóiagas forrást bizto“ sítarak a termel őszövetkezetek gazdasági fejlődéséhez. Tovább nő a közös állatállomány el­helyezésére szolgáló férőhelyéit száma, bővül a termlősaövet- kezetek saját erő- és munka- gépparkja Jelentős összegek szolgálják a talajjavítást és a talajvédelmet. A kedvezőtlen termesztési adottságú területek komplex talajjavítására több mint 500 millió forint állama támogatás áll rendelkezésre. 370 millió forint hitelt ve­hetnek igénybe a szövet­kezetek állatállományuk gyarapítására. Állami támogatásként bizto sítja a költségvetés a gyenge szövetkezetek jövedelemkiegé- szíiésóniefe, a rét- és legelőgais- dálkodás támogatásának fede­zetét is. szükségessj. E példák 1965-ben: I millió 143 ezer állami és szövetkezeti nyugdíjas A hitelek és állami támoga­tások azon ban csak akkor lesz­nek eredményesek, ha párosul­nak a munka jobb megszerve­zésével. A vetésterület lénye­gében nem bővíthető. Intenzí­vebb munkával növelni kell az egy holdról betakarítható termékek mennyiségét és érté­két. Az állattenyésztésben az 1 kg súlygyarapodáshoz fel­használt takarmány mennyisé­get és a hizlalás! időtartamot csökkenteni kell. Ezek alapoz­hatják meg elsősorban a tag­ság jövedelmének növekedését is. A mezőgazdaságot irányító szerveknek és a bankhálózat­nak fokozniuk keli ellenőrző munkájukat, hogy a jövede­lemnövekedés összhangban áll­jon a termelés emelésével és a ráfordításokkal. Állami gazdaságaink ered­ményei azokhoz a beruházások­hoz képest, amelyeket az el­múlt évek során eszközöltünk, 1964-ben nem voltaic kielégí- tőek. Lazaságok mutatkoztak a társadalmi tulajdon kezelé­sében és a bérgazdálkodásban is. Az irányító munkát e terü­leten lényesegesen javítani kell. Mezőgazdasági termelésünk és külkereskedelmünk között szoros az összefüggés. A fel­adat az. hogy a mezőgazdasági, főleg takarmányímportot a minimumra csökkentsük es fo­kozzuk a termelést azokon a területeken, ahol előnyös ex­portértékesítési lehetőségek kínálkoznak. A magyar mezőgazdaság adottságai kedvezőek az ex* port tekintetében. Sok esetben azonban a tárolás, a feldolgo­zás fogyatékosságai következ­tében esünk el kiviteltől, vagy csomagolási és más hiányos­ságok miatt nem tudunk meg* felelő árakat elérni. A járulé­kos beruházások megoldása éppen ezért elsőrendű feladat. Az elmúlt évben már jelentős eszközök szolgáltatták ezt a célt. így gabonatermésünk tá* rolási lehetőségének biz­tosítására 82 millió forintos költséggel 18 000 vagon kapa­citású ideiglenes tárolóteret lé­tesítettünk. 1965-ben a gazda­ságok közművesítésére, tejhá­zak, takarmányélőkészítőle, stb létesítésére több mint 225 millió forintot fordítottunk. Már 1965-ben és a további években is a rendelkezésre álló kereteken belül fokozott mértékben kell biztosítani a járulékos beruházások anyagi fedezetét. Tímár Mátyás a továbbiak­ban a közületek gazdálkodá­sáról szólt Rámutatott: — A szociális és egészség- ügyi kiadások 4,4 százalékkal, a kulturális kiadások 3,4 szá­zalékkal emelkednek. Az igaz­gatási költségek lényegében az elmúlt évivel azonosak, a vé­delmi előirányzatolt pedig ala­csonyabbak annál. A kormány számos takarékossági intézke­dést hozott s ezek nagyobb ré­szét a költségvetés összeállítá­sánál már érvényesítettük. Ügy látjuk azonban, hogy az év során van még lehetőség további megtakarításra, első­sorban az igazgatási kiadások terén. Tanácsaink költségveté­se a központilag tervezett fej­lesztésekkel együtt 2 százalék­kal nö. Tanácsainknak is nagy gondot kell fordítaniok a gaz­dálkodás — a beruházási, fel­újítási munka — javítására. Előfordul, hogy nem rangso­rolják megfelelő körültekin­téssel az igényeket és olyan építkezéseket valósítanak meg, amelyeknél sokkal fontosabb feladatok nincsenek kielégítő­en megoldva. A közületi intézmények előtt álló feladatok a költségvetési kiutalások szerényebb növeke­dése ellenére jelentősek. A társadalombiztosítás ke­retében 19G5-ben összesen 1 millió 313 ezer állami és szövetkezett nyugdíjas el- Iítá«5rói is gondoskodnak. Az egós-ségüsvi ellátást 5458 rnülíó forint szolgálja, ami többek között a feikvőbeteg- intézi-iér-yekben 78 000 ágy fenntartását, a rendelő- és gondozóintézeti szakorvosi (Folytatása a 3. oldalam) « háztartás ására latai alapján egyértelműen megállapítható, hogy a készle­tek, ezen belül különösen az anyagkészlet összetétele, sok esetben nem felel meg a szük­ségleteknek. A vizsgálatok megállapításai szerint a vállalatoknál — és ezek közüli is elsősorban a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozó üze­meknél — jelentős mennyisé­gű felesleges készlet halmozó­dott fel az elmúlt évek során. Egyes vállalatok rendeléseik feladásakor nem veszik eléggé figyelembe a meglevő készle­teket. Nem minden esetben gondoskodnak egyes termékek gyártásénak megszüntetése után a fennmaradt anyagok hasznosításáról Előfordul, hogy biztonsági okokból — a belföldi beszerzési lehetőség ebenere — külföldről is meg­rendelik az anyagokat. A kész­letfelhalmozódásban nagy sze­repe van á nem megrendelés­re történő termelésnek is. Ilyen megállapításokat tettek a vizsgálatok során a Csepel Vas- és Fémművek több gyá­rában, A Ganz Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárában, az Orionnál, a Te­lefongyárban, a Remix Rádió- technikai Vállalatnál és sok más iparág üzemeiben is. A készletgazdálkodás terüle­tén 1965-ben kettős feladat előtt állunk. A kormány gazdasági bi­zottsága a közelmúltban határozatot hozott a feles­legesnek minősíthető kész­letek felmerésére és gyors, bürokráciamentes értékesí­tésére, Lehetőség nyílik arra, hogy ilyen készleteket árengedmény­nyel értékesítsenek és az árban a vevő és eladó vállalat közvet­lenül állapodjon meg. Az eladó eredménykiesését megtérítik, a vállalata megszabadul a feles­leges készletek kamalterhétől, a vevő vállalat viszont az ol­csóbb beszerzéssel javíthatja eredményét. A termelést irá­nyító minisztériumoknak és a bankoknak az így lebonyolítás­ra kerülő ügyleteket ellenőriz­niük kell. A fenti intézkedés csak az 1965-ös évre vonatko­zik, így tehát koncentrált in­tézkedésekre van szükség. lűködést az ipar edeiem között szerződési rendszer megre­formálásával is elő kell mozdítani. Az ezzel kapcsolatos munka folyamatban van. A cél az, hogy a vállalatok ne csak a terv mennyiségi teljesítéséért, hanem elsősorban a vevő igé­nyének kielégítéséért érezze- nek felelősséget Meg kell említeni, hogy a készletek nyilvántartása sem kielégítő. Gyakori, hogy a vál­lalatok nem ismerik pontosan, mi is áll tulajdonképpen ren­delkezésükre. Az ügyvitel-gé­pesítés és szervezés egyik fon­tos feladata, hogy biztosítsa a készletek nyilvántartását, a gyors és állandó adatszolgálta­tást. Mind a belföldre, mind a ki­vitelre gyártott termékeknél nagy gondot kell fordítani a szállítások észszerű, gazdasá­jzkedések az állal ísúlyának biztosít két és a nem alapvető fogyasz­tási cikkeket érintik. A hozott ármódosítások egy­ben a fogyasztási árarányok- javítását is célozzák. Ilyen irá­nyú további intézkedéseket a terv és a költségvetés nem tar­talmaz. Tisztelt országgyűlés! A kö­vetkezőkben az előttünk álló legfontosabb feladatokról sae- szeretnék beszélni. Elsőnek az állami vállalataink tevékeny­ségével kapcsolatos' követel­ményekkel kell foglalkozni, mért elsősorban a termelés te­rületén mutatkozó problémá­kat kell megoldanunk, ahhoz, hogy a további években gyor­sabban haladjunk előre. A költségvetés előirányzatai szerint állami vállalatainknak 1965. évben 38,1 milliárd forint nyereséget (az összes _ állami bevételek 38,9 százalékát), for­galmi adó címén 17,9 milliárd forintot, esztközlekötési járulék­ként., podigjtöhb mint jo milli­árd forintot (10,2 százaiéit) kell befizetniük. A költségvetési kö­telezettségek teljesítése jelen­tős erőfeszítést követel válla­lataink vezető gárdájától és dolgozóitól. ikanélküiiség áló hatása öálkodás. A költségvetés a for­góalapok növelésére hitelfede­zeti alap címén 2,3 milliárd forintot biztosít. Ennek és a hitelrendszer más pénzforrá* sainak figyelembevételével 1965-ben— az elmúlt évek 7—8 milliárd forintos készletnövekedésével szem­ben — csak 4—4,5 milli­árd forint értékben szá­molunk a készletek állo­mányának emelkedésével. Ez gondosabb készletgazdálko­dást s ennek érdekében szá­mos intézkedést igényéi. Készleteink az elmúlt éveik­ben nagyobb mértékben nőt­tek, mint a termelés, holott korszerű, szervezettség mellett a készletfelhalmozódásnak ál­talában lassúbbnak kell len­nie, mint a termelésemelkedés ütemének. Ebben milliárdos tartalékok rejlenek. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal és a Magyar Nemzeti Bank vizsgá­Nagyobb együttír és a küíkeresk Nem kisebb feladat az új fe­lesleges készletek képződésének megakadályozása sem. A ta­pasztalat ugyanis azt mutatja, hogy olyan időszakban, amikor a termelés egyes területein las­súbb mennyiségi növekedést tervezünk, a tájékozatlanság és a rossz irányítás többletterme­lést eredményez, jól lehet ar­ra nincs szükség. 1965-ben te­hát különös gonddal kell — a beruházások és közületi meg­rendelések korlátozása miatt előálló — rendelésmődosításo kát átvezetni, hogy ne legyen felesleges termelés, s ez ne vonja el a rendelkezésre álló nyersanyagot, munkaerőt stb. a fontos szükségletek kielégíté­séről. A jövőt illetően a termelés cs a szükségletek fokozott összhangját a szállítási

Next

/
Thumbnails
Contents