Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
Idei tervek és ígéretek nyon ákan Az üzemi demokrácia furcsaságai dolgozója beszélt a Pétervásári Járásbíróság folyosóján? Azok. ról, akik. mert magasabb beosztásban vannak, áthelyezéssel. dorgálással megússzák: a hasonló bűnöket? Mennyi vei érdekesebb és az igazságnak is tetszőbb lett volna a beszámoló, ha nem marad ki belőle ez a rész... ha nevén nevezte volna a futni hagyott vétkeseket Akkor érezték volna mögötte az egyenlő bűnökért egyenlő büntetés ..demokráciáját”. Társadalmi bíróság elé ? — csak munkásokat Azt a gondolatmenetét folytatva, hogy ha valaki hibát vét, bűnt követ el. vállalja azért a teljes anyagi és erkölcsi felelősséget — még ha vezető beosztásban dolgozik, akkor is... — ezt a gondolatmenetet folytatva, vita dúl akörül is, hogy a társadalmi bíróság elé miért jóformán csak munkásokat állítanak? Holott köztudomású, hogy művezetők. műszakiak, adminisztratív dolgozok is követnek el olyan hibákat, amelyek a társadalmi bíróság hatáskörébe tartoznak. Az elmúlt évi példák megerősítik azoknak az aggodalmát, akik attól tartanak hogy a társadalmi bíróság kizárólag munkások elítélésére szolgáló társadalmi szervvé változik itt a gyárban. Az elmúlt évet idézzük, amikor 13 esetben ült össze a gyár társadalmi bírósága és a 13 ügyben 11 esetben munkás került a „vádlottak padjára”, valamint egy portás és egy diszpécser. Az ilyen tényekben jogosan látják az üzemi demokrácia furcsa értelmezését, s féltik e többre érdemes társadalmi szerv jövőjét. Legalábbis ott a gyárban ... A munkás felszólal — írásbeli magyarázatot kér az üzemvezető Rocskúr Pálné felszólalásából azt őrizte meg a jegyzőkönyv, hogy elkeseredett hangon tette szóvá: „nálunk nincs tekintélye a szakszervezetnek... nem nagyon veszik figyelembe a döntéseknél." Mire alapozhatta ezt a kifa- kadást Rocskárné? ö maga nem fejtette ki bővebben, de példát találni rá más felszólalásokból. Tóth László lakatos, szakszervezeti bizalmi azt kifogásolta, hogy amikor az üzemi bizottság írásos véleményét vitte Tassi László üzemvezetőhöz, ő kijelentette: Nem érdekli a szakszervezet titkára. És a szakszervezet véleményével ellentétben, más munkahelyre tette Tóth Lászlót, aki mellesleg nem sokkal előtte az üzemben folyó túlóramanipulációkat tette szóvá, a vétkesek megbüntetését sürgetve. Egy másik munkás feszóia- lása körül már nagyobb por keveredett és az utána következő események is rávilágítottak. miként is értelmezi egynémely gazdasági vezető az üzemi demokráciát, a bírálat jogát, és a szakszervezet szerepét. Török István esztergályos szóvá tette, hogy bizonyos pénzek kézen-közön eltűnnek üzemükben. A gyűlésen nem reagált senki szavaira, de. másnap reggel neki támad t üzemvezetője, s nemsokára zengett a környék „eszmecseréjüktől”, amelyben az üzemvezető kemény hangon magyarázatot kért a felszólalásra. Később a szerszámüzem műhelybizottsága levelet kapott Kovács András üzemvezetőtől, amelyben magyarázatot és sürgős jelentést kért a felszólalással kapcsolatban, „... a hozzászólás miatt indítson vizsgálatot és engem jegyzőkönyvben értesítsen” — olvashatták a szigorú hangú levélben a műhelybizottság tagjai. És a műhelybizottság jelentett. .. kétoldalas jegyzőkönyvben, alázatosan bizonygatta, hogy Török Istvánnak eszében sem volt rágalmazni az üzemvezetőt, csak azt szerette volna tudni, hogy hová tűnt el a becsületbolt pénze? Pedig pár perces tájékoztatóval elejét vehették volna a helyzet elmérgesedésének a szakszervezet tekintélyét lejárató ultimátum-váltásnak, ha beszámolnak arról, hogy a becsületbolt pénze aratási és nőnapi bankettre ment el. Az ilyen ultimátum ráadásul alkalmas arra is, hogy elriassza a munkásokat véleményük bátor elmondásától, ha azt látják, hogy felszólalásukat vizsgálatok, jegyzőkönyvek követik, amelyek nem az ő elgondolásaik valóra váltására születnek, hanem magyaré zatot kémek a nyilvánosság előtt elmondott szavaikért Az ultimátum másik oldala Ennek a levélváltási ügynek van másik megszívlelendő oldala is. amely a bírálóikra, pontosabban a ködösen fogalmazó. általánosságban beszélő bírálókra vonatkozik. Mert a megbíráltak jogos igénye, hogy pontosan körvonalazzák az elkövetett vagy véLt hibáját, hogy azt ne lehessen rágalmazásnak felfogni. A nyílt beszéd igényével joggal lépett fel Kovács András üzemvezető az esztergályos „eltűnnek a pénzek” általánosságban mozgó kijelentésével kapcsolatban. — ha nem is a legjobb módszert alkalmazta az igazság felderítésére. S ez vonatkozik a mostanában mind egyre elszaporodó falra, ajtókra mázolt feliratok készítőire is. akik az ismeretlenség homálya mögé bújva gyalázkodnak a vezetőkre, vagy lázítanak a munkafegyelem ellen. De ide sorolhatnánk még azokat is, akik az üzemi demokrácia hangoztatásával elégedetlenséget szítanak, ócsárolva az olyan intézkedéseket, mint a több száz, sőt, ezer forintos számlát kitevő magán- beszélgetések leállítása, az újságolvasások megszüntetése a munkapadoknál, vagy a gyárból való kijárkálás megakadályozása. Mert az üzemi demokrácia éppúgy nem ad jogot ilyen cselekedetekre, mint ahogy nem szentesíti azokat a módszereket sem, amelyekké' egyes vezetők csorbítani igyekeznek a bírálathoz való jogot és a szakszervezet tekintélyét. Kovács Endre r^MtPOJSAG 3 1965. február 28,, vasárnap A szakszervezett választás már lezajlott a Mátra vidéki Fémművekben, a gyűlés jegyzőkönyve már irattárban pihen, de a vita, amely a beszámoló kapcsán megkezdődött, még ma is tart az üzemben, hol itt. hol ott lángolva fel az üzemi demokrácia furcsaságai körüL S mivel még nem tértek nyugvópontra az ügyek, amelyek e gyűlésen is szóba kerültek. ráadásul némi tanulságul szolgálhatnak más üzemek háza táján is. közreadunk néhányat e vitatott furcsaságokból. Amit kihúztak a beszámolóból Mint előbb említettük, sok érdekes adatot, megállapítást tartalmaz a beszámoló, részletesen elemezve az üzem elmúlt évi termelési sikereit, a munkaerkölcs problémáit. Erről is sokat vitáztak, de afölött sem tudnak napirendre térni, ami éppen kimaradt... ós nagyon hiányzott a beszámolóból. Legalábbis a szakszervezeti tagok többsége szerint hiányzott Lássuk az egyik ilyen kihúzott részt. A beszámoló, — miután kemény hangon ostorozta. s jogosan, a társadalmi tulajdonnak azon megkárosítóit, akik a gyár anyagát házi szerszámokká fuserálják — megszakadt egy bekezdésnél. Ez a tintával kihúzott rész pedig így hangzik: „egyes dolgozóink 10—20 forintos dolgokért jogosan meg lőttek büntetve, de... akik komolyabb kárt okoztak, megúszták büntetés nélkül" A gyűlés részvevői pedig szerették volna tudni, vajh kikre gondolt a beszámoló? Talán csak nem azokra akikről az üzem társadalmi tulajdon megkárosításáért elítélt Nehéz kötetekké fűződne bizonyára, ha egyberaknánk megyénk gyárainak, üzememen idei terveit, a végrehajtásukra tett írásbeli ígéreteket, meg azokat a vállalásokat, amelyekben a túlteljesítésre adták szavukat a munkások. Mik az idei követelmények, mit, mennyit kér az ország, mit és mennyit érnek a papírra vetett sorok ... — Ezt kutattam. Nem általánosságban, s nem is sorra a hevesi munkahelyeken — csupán néhány üzemben, ahová találomra nyitottam be esztendő elején, a második hónap utolsó napjaiban ... ★ Az egri Finomszerelvény- gyár nagy fába vágta fejszéjét: a fennállása óta eltelt tizenkét év legmerészebb feladataival akar megbirkózni az idén! A nagy mennyiségű járművillamossági cikkeken kívül 1 millió 800 ezer darab orvosi fecskendőt akar készíteni — újabb 200 ezer darabos terven felüli exportról most tárgyalnak — és 40 millió forint értékben kompresszort: 25 ezer darabot a HŰK 7-esből, 1000—1500 darabot két másik típusból, a hűtőpultokhoz... Korábbi, évek óta „futó” termékeiken kívül, teljesen új cikkek gyártási készségéből vizsgáznak ebben az évben. S nemcsak a mennyiségből — minőségből is! — Három nagy célkitűzést szeretnénk megvalósítani — mondta Kovács Imre tervosz- tályvezertő. — A termelés volumenének ötszázalékos növelését, azt, hogy töblettermelé- sünk 90 százaléka a termelé- kenység növeléséből származzék, s a tervezett 1,9 helyett 2,2 százalékos önköltségcsökkentést érjünk el, hétmillió forintot takarítsunk meg a népgazdaságnak.:. Mit mutat az első két hónap i mérlege? | — A januári feladatokat ! mind elvégeztük, s a februári j halmozott eredmények is azt ] igazolják, hogy ebben a hó- i napban sem lesz lemaradás. ! Súlyponti üzemeink, a 17-es, 1 35-ös és 37-es jó munkát végeztek... Különösen megnyugtató eredményről számolhatok be a „Rekord” típusú orvosi fecskendőkkel kapcsolatban: a negyedéves 260 ezres tételből 232 ezer darabot mér átadtunk a MERT-nek, s újabb 70 ezer átvétele most van folyamatban! S eddig a minőségre sem volt panasz. ★ A Bélapátfalvi Cement► és Mészmű, február 25-ig esedékes klinkertermelését 1320 tonnával teljesítette túl — viszont cementből már idáig 796 tonna a hiány...! Miért? — Hónapokat késett a 4. számú cementmalom köpeny- cseréje — magyarázza Gönczöl Jenő, a termelési osztály vezetője. — A módosított határidőt scan tudta tartani a kivitelezéssel megbízott ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat, s így december 15. helyett csak február huszonötödikén délelőtt 11 órakor tudtunk megindulni a szóban forgó malommal. A mészgyártásban jelentkező 135,5 tonnás lemaradást szintén objektív akadályok ^eredményezték”. — Tervünk az új bélkői mészkőbányára épült. Január elsejétől számítottunk is rá, meg az óránként nyolcvan tonna teljesítményű kötélpálya segítségére... Sajnos, március ötödikénél korábban nem kerülhet sor a „főpróbára” — panaszkodik a termelési osztály vezetője... — A kitűnően végrehajtott nagykarbantartás következtében már január végén 852 tonna klinker- többletünk volt, s ez február közepéig 2153-ra emelkedett — folytatja. — Most meg, nézze csak — mutatja a vaskos nyilvántartási naplót — napról napra csökken. Ma már csak 1320 tonna van belőle... Nincs kő, nincs iszap... Lassan halad a bánya rekonstrukciója, veszélyben vannak a negyedéves tervek ... ★ Az Egeresehi Aknaüzemegységben Barta József tervosztályvezetővel beszélgetünk... Mint a többi helyen, itt, a rsehi és a szarvaskői bányában is emelkedtek az idei tervek. A tavalyihoz képest 2,6 százalékkal. Mit kíván ez? — Napt 981 tonna szenet. Hogy teljesítik? — Januárban 1034,9 tonnát termeltünk naponta, s a februári átlagos mennyiség 1058. (!!) Mind a két bányában egyforma jó munkát végeznek? — Szarvaskőn még elég nagy a lemaradás... A hónap kő- zenén új frontot nyitottak, idő kell az átálláshoz. Reméljük, sikerülni fog, behozzák majd a hátrányt... rövidesen. Hallom, éppen most állítják össze az idei versenyvállalásokat ... A csehi, szarvaskői bányászok ígéretet tettek a tervfeladatok túlteljesítésére, az önköltségcsökkentésre, az önképzésre, a balesetek fokozottabb elkerülésére — s nem utolsósorban a munkafegyelem javítására... Kíváncsiságból — ez utóbbit kérdezem. — A szocialista brigádokkal nincs baj, s amazokkal is kevesebb már mint tavaly... Januárban 18 igazolatlan hiányzás fordult elő, februárban pedig 9 ... 27 kiesett műszak ... Volt olyan bányászunk, aki egymagában nyolc esetben maradt távol munkahelyéről. Már nem rontja a többit, nem rontja a statisztikát: kezébe adtuk a munkakönyvét... ★ Három üzemben jártam február végén. Érdeklődésem — nem számonkérés volt. Két hónap után korai lenne még az ilyen Látogatás, s különösebb következtetések levonása — az eddigi eredményekből, tapasztalatokból ... Persze, nem árt azért szemmel tartani, figyelemmel kísérni az indulást sem, az első lépéseket: megtudni, bizonytalanok-e azok, képesek-e a további lendületre, végigbírják-e az utat...? Az idei követelményeket! Gyóni Gyula iránt, kényelemszeretetből, félelemből, vagy önző számításból kivonja magát a közügyéit aktív intézése alól, szó nélkül elmegy a körülötte tapasztalt hibák mellett, és semmit sem tesz azok kijavításáért, vagy beszól ugyan a hibákról, de azok kijavítását már másokra hagyja. Ha semmilyen erőfeszítést neon hajlandó tenni, semmilyen kockázatot nem hajlandó vállalni olyasmiért, ami látszólag nem közvetlenül az 6 egyéni érdekelt szolgálja. Az ilyen életforma és életideál velejéig kispolgári még akkor is, ha hiányoznak a kispolgárság gazdasági kritériumai: a kistulajdom és a kiaóru- termelés. Az ilyen életformában is a kispolgári Individualismus, az egyéni érdekek szűk, egoista felfogása nyilvánul meg. A kispolgári indi vidualizmus és önzés idegen test a szocializmusban. A szocialista kollektivizmus a kispolgári individualizmussal és önzéssel szemben azt a programot hirdeti, hogy az egyén is csak a közösséggel, a közösség erejével, annak részeként boldogulhat. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb csapást a kispolgáriságra, a kispolgári szemléletre és magatartásimódra ennek a programnak a gyakorlati megvalósítása méri. Ezért a szocializmus minden gyakorlati siliere: a szocialista gazdaság fejlődése, a jólét növekedése a kisipolgá- riság további visszaszorításának a lehetőségét rejti magában. A marxista forradalmárok a kispolgáriság elleni harcot mindenekelőtt gyakorlati küzdelemnek fogják fel, amelynek során tettekkel kell igazolni a szocialista életforma és élertideál fölényét. H iba lenne azonban azt képzelni, hogy a gazdasági fejlődés nyomán automatikusan eltűnik a kispolgáriság. Éppen azért, mert a kispolgáriság gyökere nálunk nagymértékben az emberek tudatában, hibás szemléletében van, a kispolgáriság megszüntetésében is nagy szerepe van a szocialista tudatformálásnak. A tudat szocialista át- > alakításának pedig döntő fel-1 tétele a tömegek gyakorlati ta- j pasztalata, aktív részvétele a j közügyek intézésében, és olyan ! közszellem ki alakulása, amely j elítéli a kispolgári individua- ■ lizmust, az egoista önzést. de nincsenek kötelességei; az egyéni érvényesüléshez minden eszközt fel lehet használni, de a társadalom nem követelhet meg fegyelmezett munkát a tagjaitól. A mai kispolgáriság azért veszélyes, mert formájában soltszor igyekszik a szocializmushoz Idomulni, meglévesztő módon összekeveri a szocializmus magasztos elveit a kispolgári életideállal. A jobb életre való törekvés, az egyén boldogulása anyagi és szellemi tekintetben: a szocialista társadalom célja. Ezért nem érthetünk egyet azzal a felfogással, amely a jobb élettől, az anyagi javak bőségétől félti a szocialista erkölcsöt, és az életszínvonal emelkedésében látja a kispolgáriság forrását. A kérdés azonban az, milyen úton és milyen eszközökkel akarja az egyén elérni a jobb életet: a közösség érdekűin átgázolva, másokkal nem törődve, becsületes munka helyeit "állástalan ügyeskedésekből, vagy pedig a közösség erejére támaszkodva és a közösség érdekeit szolgálva, fegyelmezett munkával, az egyént érdekek és a közösségi érdekék összehangolásával. „A jobb éleire -örekvés — mondotta az országgyűlésen Kádár elvers — anug összhangban van a társadalmi haladással, egészséges, azon túl azonban a társadalom érdekeit sértő önzéssé torzul.” A társadalom érdekeit sértő önzés sokféle formában megnyilvánulhat. Némelyeken a minden áron való szerzés vágya uralkodik el, amikor valamilyen, erejüket és lehetőségeiket meghaladó dolognak (például autónak) a megszerzése minden mást háttérbe szorít életükben. Mások apolitikusan a magánélet sündisznóáüásaiba vonulnak vissza és közömbösek a közügyek iránt: i ntézkedésü k oől nem kémek sem részt, sem felelősséget, a közéleti tevékenység túlságosan „piszkos és veszélyes!” munka számukra... végezzék mások. Az ilyen emberek sokszor őszintén ügy gondolják, hogy az 5 lelkiismeretük tiszta, hiszen a munkahelyükön elvégzik a rájuk bízott feladatokat, és magánéletükön sincs folt. De vajon nem a közösség érdekeit sértő önzés egyik formája az, ha valaki közömbös a közügyek Az utóbbi időben mind “ több szó esik — sajtóban és magánbeszélgetéseken, szemináriumokon és értekezleteken, sőt legutóbb az országgyűlésen is — arról, hogy a szocializmus nemcsak új gazdasági és politikai rendet, hanem új erkölcsöt, új gondolkodásmódot és magatartást is jelent Kádár elvtárs mondotta az országgyűlési vitában: „Folyik a régi és az új küzdelme az emberek gondolkodásában is, van előrehaladás, tíe az új szocialista közgondolkodás és erkölcs érvényesülése még nem kielégítő”. Egyre többen teszik szóvá, hogy egyetlen területen — sem a munkában, sem a politikában — nem mehetünk előre a szocialista erkölcs és magatartás erősödése nélkül, ami viszont feltételezi, hogy harcoljunk a negatív jelenségek, a szocialista erkölccsel ellenkező szemlélet és magatartás ellen. Vannak kirívó esetek, amikor a közvagyont herdálják, sikkasztják és lopják. Az ilyen esetek joggal váltják ki a becsületes dolgozók felháborodását: az ország közvéleménye egyöntetűen helyesli a tet- taeek szigorú megbüntetését. De vajon csak ilyen kirívó esetekről van szó, vajon csak akkor okoznak kárt a közösségnek, amikor a bűncselekmény kimutatható, csak azok kerülhetnek szembe a szocialista erkölccsel, akik lopnak és csalnak? Sokkal nehezebben tet- tenérbető, de valójában Igen széles körben ható veszély: a ködösséget megkárosító individualista kispolgárság, amely formálisan nem szegi ugyan meg a törvényeket, de megszegi a szocialista erkölcs normáit A kispolgáriság egyik legszívósabb öröksége a régi, kapitalista világ erkölcsének. Közvetlen társadalmi talaja a múltban a kistulajdonosi—kispolgári rétegek voltak. Ezek maguk is szenvedtek a tőkés társadalom embertelenségétől, de a kistulajdom ébren tartotta bennük a reménységet, hogy a kapitalizmus farkastörvényedhez alkalmazkodva kíséreljék meg az érvényesülést Valójában azonban a kispolgáriság, — mint magatartásmód, szemlélet és életideál, — sokkal szélesebb körben fertőzött. A kapitalizmus általában kifejlesztette az invidualizmust, azt a szemléletet, hogy az egyes ember ne törődjék a közösségi gondjaival, csak a saját sze-j mélyes érvényesülésére és boldogulására törekedjék. Ez a szemlélet a régi világban sok kevésbé öntudatos dolgozónál védekező reflex is volt a kizsákmányoló társadalommal szemben, de már akkor is hamis útra vezetett, mert eltérített az aktív harctól. A mi társadalmunkban a " kispolgsáriságnak nincs j olyan szociális talaja mint ré- j gén. A korábbi kistulajdonosi—] kispolgári rétegek tagjai túl-j nyomó többségükben szociális-1 ta dolgozók lettek. A szociális-! ta társadalom lényegénél fog- ] va nem az individualizmust,! hanem a kollektivizmust táp-j lálja. A kispolgáriságot ma elsősorban az évtizedes rossz beidegződés és a szocialista tudat gyengesége élteti. A mai; felnőtt nemzedékre még mé- j Jyen hatott a régi világ erköl-; cse, és arról sem szabad meg-! feledkeznünk, hogy sok mai j szocialista dolgozó — munkás Vagy szövetkezeti paraszt — j tegnap még talán kistulajdonos volt. A kispolgári tulaj-! tíonságok fennmaradásához kétségtelenül hozzájárultak a ] szocialista fejlődés cikk-cakk- j jai, nehézségei, sokszor a saját hibáink is. A kispolgáriság fő jellemzője ma is az, hogy közömbös a társadalom igazi nagy kérdéseivel szemben és a közösségtől elzárkózva, individualista módon keresi az egyéni érvényesülést. A kispolgáriság tudomásul veszi a szocialista változásokat is, amelyek hazánkban végbementek, látszólag alkalmazkodik hozzájuk. Nem támadja szemtől -szembe a szó ciaíizmust, csak megpróbálja ezt a maga módján értelmezni, táját individualizmusához, egoista önzéshez formálni. E kispolgári értelmezés szerint az egyénnek csak követelései Vaunak a közösséggel szemben, WIRTH ÁDÁM: Á kispolgárság idegen fest társadalmunkban
