Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-27 / 49. szám

Liberman professzor javaslata tönzi a jövedelmezőség növelését. Ez lien az alacsony tervek készítése az üzem számára egyáltalán nem célszerű. A meny* nyiségi és minőségi tervek elhanyagolása, a szállítási időpontok be nem tartása viszont automatikusan megfosztja az üzemet a pré­miumtól. Kétségtelen, hogy a tervezésnek e javasolt rendszere növeli az érdekeltséget az önkölt­ség maximális csökkentésére, az anyagok és az üzemanyag gazdaságos felhasználására. Arra serkenti a dolgozókat, hogy a felszere­léseket, berendezéseket messzemenően hasz­nosítsák, az energiával takarékoskodjanak, növeljék a munka termelékenységét, mert ezáltal magasabb lesz a jövedelmezőség, a prémium nagysága pedig ennek alakulásától .függ. Az új rendszer megszabadítja az üzemeket a felsőbb szervek aprólékos gyámkodásától. És ez helyes. Hiszen senki sem ismeri saját rejtett tartalékait jobban, mint maga az üzem. A központi tervezésnek olyan emeltyűi, mint az árak, a költségvetés, a nagyobbarányú tőkebefektetés éppúgy, mint az elosztás és a fogyasztás szabályozása, a központi szervek kezelésében marad. A népgazdasági taná­csok pedig olyan csomópontok lesznek, ahová befutnak az alsóbb termelési tervek. Az üze­mek által elkészített terveket Ide továbbít­ják, felülről pedig a központi terveket veszik át, amelyek egy-egy területi egységre szólnak. Liberman professzor javaslatai élénk; visszhangot keltettek az egész országban. Sok helyütt vitákat rendeztek róluk. Számos tudós, közgazdász és munkás támogatja el­képzeléseit. További módosításokat finomí­tásokat ajánlanak, hogy a kidolgozandó új ipari rendszer minél jobban megfeleljen a dolgozók és a népgazdaság igényeinek egy­aránt. S hogy ezen elképzelések értékét a gyakorlat próbakövén ellen őrizzék, több gyárat máris az új rendszerű termelésre állí­tatták át Az eddigi tapasztalatok kedvezőek: csökkent a „papírmunka”, csökkent a ten* mékek önköltsége és számottevően javult ti termék minősége. Anatolij Grjazrwv „Termelj ma többet, mint tegnap!” Ezt a jelszót mondta ki tízegynéhány évvel ezelőtt Loy Árpád, Kossuth-díjas vá­jár. A mozgalom akkor szinte orkánszerű gyorsasággal ter­jedt. Nemcsak a bányászatban hódított teret, hanem az ipar valamennyi ágában zászlójuk­ra tűzték a dolgozók. Hozott eredményeket Ám akkor megfeledkeztünk, vagy legalábbis nem fordítottunk elég gondot — néhány rendkí­vül fontos tényezőre. Ezek pe­dig az önköltség, a minőség és a baleseti statisztika alakulása. Másodsorban pedig mennyiségi termelésre törekedtünk min­den áron, a munlca intenzitá­sának növelésével. De helytelen lenne, ha a ré­gi hibákon rágódva élfutnánk néhány mai furcsa szemlélet mellett amelyek gátolják az egészséges versenyszellem ki­alakulását. Nemrégiben az egyik tekin­télyes üzemnél járva elsőként NAGY ERŐPRÓBA em­ber, állat, traktor számára egyaránt a szűcsi ós az eger- csehi határ. A dimbes-dom- bos, meredek hegyoldalakkal tarkított földet csak lejtőnek vontatott ekével bírja szán­tani az igás állat, a traktorra meg ezer veszély leselkedik. A sokféle erőgép közül itt csak lánctalpas boldogul. Tavaszon, nyáron, amikor sok a talajmunka és az embe­rek ruhái tarkájlnak a ha­tárban, sok nézője var. a szinte akrobatikus mozgásra kényszerülő gépeknek. A meredek hegyoldalon, magasba kúszó traktor küz­delmét nemegyszer szájtátva nézik, szorongva, drukkolva követik tekintetükkel: fel megy? Csúszik-e még tovább? Csak fel ne boruljon! A fel­vidékként emlegetett terü­leten éppen ezért, ha gép akad is, traktoros már ke­vésbé. Csak két szűcsi le­gény vállalta a veszélyes munkát. Sütő Bertalan és Ferenczi József, az idegenek hamar továbbállnak irmot, vagy meg sem próbálják a munkát. Ferenczi József Sütő Bercitől, meg Oríó Lászlótól tanult először trak­tort vezetni. (OTtó Lászlót azóta halálos baleset érte.) Távol állt munkájához, hiszen kőművesnek tanult, de a gépek Traktorosbecsület mindig vonzották. Eger­ben, az MHS gépkocsivezetői tanfolyamán szerzett jogosít­ványt és amikor az Egri Gép­állomásra került építkezés­hez, nem kellett sokat mon­dani, traktorra ült. Két évvel ezelőtt lánctalpas traktorral kezdte. Először Mikófalván, majd Bélapátfalván dolgo­zott a szövetkezeteknek. A múlt év első hónapjá­ban traktort vásárolt az egercsehi Alkotmány Ter­mel őszé vet kezet. A kismére­tű és gumikerekes UE—28-as magyar traktorra nem akadt vezető. A lánctalpasra átjött volna Sütő Berci is, de gumi­kerekesre, ami egyszerű já­tékszernek tűnt ezen a vidé- den, senki nein vállalkozott. Tóth László mezőgazdász már bejáratta a gépet, ami­kor a tavas® első napján kor­mányhoz ült Ferencz József nyolc forintos órabér és a ta­lajmunkáknál gépállomási tarifa-fizetési ajánlattal. — Minek jöttél?! — fogad­ták az idősebbek. — Ezzel a játékszerrel nem mégy semmire! CSAK GtNYOLÖDTAK, egyedül Tóth Laci bácsi, a mezőgazdász állt mellette, aki traktorosiskolát ia vég­zett korábban. — Majd elhagyják, csak dolgozz becsületesen. Az öre­geknek bizonyítania kell Ferencz József azt hitte, egy-két hétnél nem marad tovább, de aztán megmaka­csolta magát: „bebizonyítom, hogy megállja helyét a trak­tor, de a traktoros Is”. A géppel hamar megba­rátkozott, az emberekkel már nehezebben. A trágyát hordták ott, ahol a lánctalpas is nehezen ment Volina el. — Fiam, ha ez a gép itt kimegy, megeszem a kalapo­mat! — jelentette ki egyik alkalommal a hozzá beosztott rakodó. — No akkor fogjon hozzá! — szélt az embernek nevet­ve és ha az nem is tartotta be szavát, azért megbarátko­zott a kis géppel és a vezető­jével is. A szénáit már mindenki vele akarta hordatni. Egy nap 8—10 fordulót tett meg nagy teherrel, míg a lovas kocsik csak legfeljebb hatot, lénye­gesen kevesebb szénával. Egy év után kevés új traktorral dolgozó traktoros mondhatja el magáról, amit Ferencz Jó­zsef, hogy gépe egyetlen munkanapon sem állt le. A vízhűtőjével volt ugyan baj, az újjal már semmi gondja nincs. A szervizeket is úgy oldotta meg, hogy vagy dél­előtt, vagy délután rádolgo­zott. A nagy munkák idején, ha kellett vasárnap is, de rendszerint nyújtott műszak­ban dolgozott. Ez idő alatt beleilleszkedett már a szö­vetkezet munkáiba és a kis család egyetlen fiatal, de a legmegbízhatóbb tagja lett. Bukszár Lászióné, amikor néhány nappal ezelőtt a kis közösség zárszámadó köz­gyűlésén a múlt évi eredmé­nyekről tartott vezetőségi be­számolót, elsők között di­csérte nagyszerű helytállá­sáért. Egy év elég volt ahhoz, hogy a kis gépről, amelyiket játékszernek tartott a szövet­kezeti tagság, bebizonyítsa, hogy használható ilyen nehéz terepviszonyok között is és meghozza a belefektetett költ­ségeket. AZ ALIG TÖBB mint ezer holdas gazdaságban az idén is reá hárul a legtöbb feladat. Egyedül kell elvégeznie a ta­lajmunkák és a betakarítás nagyobbik részét. Mindenki tudja, számíthatnak rá. (P. E.) A kommunizmus anyagi-technikai bázisá­nak megteremtése a tervezés és a gazdasági vezetés szüntelen tökéletesítését igényli. Az üzemek tervezésének és munkájának értékelé­sének feltétlenül úgy kell történnie, hogy a dolgozók érdekeltek legyenek a legfőbb gaz­dasági mutatók teljesítésében, az új technika alkalmazásában, a termeli; minőségéneik ja­vításában. E fontos elvek szem előtt tartása azonban önmagában még nem elegendő, E. Liberman, a harkovi etr-etem professzora a tervezés új, célszerűbb rendszerének bevezetésére és az ipari üzemek anyagi ösztönzésének meg­javítására figyelemre méltó javaslatokat tett. Liberman professzor javaslatainak lénye­ge a következőkben foglalható össze. A nép- gazdasági tanácsok csak az előállítandó ter­mékek mennyiségét, minőségét, a szállítási időpontját adják meg az üzemeknek, arra törekedve, hogy a szállítók és a fogyasztók közvetlenebb kapcsolatot teremtsenek egy­mással, a népgazdasági tanácsoktól kapott terv alapján az üzemek önmaguk szabják meg további feladataikat, ök szabják meg a munka termelékenységével, a munkások lét­számával, a mu fkabérrel, a termék önköltsé­gével, az új technika bevezetésével és a helyi beruházásokkal kapcsolatos közvetlen teen­dőket. Mindez természetesen csak akkor való­sítható meg, ha az üzemeik erkölcsileg és anyagilag egyaránt érdekeltek abban, hogy a tervek elkészítésével és teljesítésével kap­csolatos lehetőségeiket minél teljesebb mér­tékben hasznosítsák. A gazdaságosabb ter­melés megkönnyítése végett a termelés min­den ágában ki kell dolgozni az elérendő nyereség mutatóit. E normák alapján lehetővé válik az üzemi kollektíva premizálási mére­teinek meghatározása, figyelembe véve azt, hogy a jövedelmezőség szintjéhez hogyan vi­szonyulnak a teljesítmények. Meghatározá­suknál a termelési alaphoz viszonyítva szá­zalékosan fejezik ki a hasznot. Az ösztönzés elve abban jelentkezik, hogy a jövedelmezőség növekedésével emelkedik a prémium összege is, ez pedig tovább ösz­Jól szervezett munka versenyt! Néhány gondolat as üzemekben tapasztalt verseny mozgalomról ezt a kérdést tetteim fel a ver­senyfelelősnék. — Személy szerint mit tesz ön a versenymozgalom kiszéle­sítéséért? — összegezem a brigádok havi eredményeit, és a serken­tő propaganda érdekében gon­doskodom a nyilvánosságról. Úgy megy minden, mint a jól megolajozott kerék. Tíz szoci­alista brigádunk van. Azt elismerem, hogy a sta­tisztika szempontjából szépek ezek az adatok. A versenytáb­la is tekintélyes betűkkel mu­tatja az élenjárókat Ám te­kintettel arra, hogy a munká­ban lemaradozó brigádok telje­sítménybérben dolgoznak, így a kevés százalék pénzkiesést is okoz, a probléma megoldá­sát a műhelyben kerestem. — Három hónappal ezelőtt fejeztünk be egy gyártási fo­lyamatot, Akkor szükségünk volt a jelenlegi létszámra, — mondja a brigádvezető. — Es most...? *= Az előkészítők nem győz­nek bennünket ellátni, ezért nem tudjuk teljesíteni az egy főre eső termelési értéket. Tovább hullámzik tehát a lemaradás oka. A kulcs pedig az előkészítő brigádnál van. Egy másik vállalatnál a ter­melő üzemrészekben most vé­geznek pontos felmérést, hogy az egyes termelési folyamatok­nak megfelelően miként hasz­nálhatnánk fel a létszámot ésszerűbben. Olyan termelő­üzemről van szó, amely me­gyei viszonylatban is élen jár évek óta. Problémák csupán a kisegítő karbantartó részlegeknél van­nak, ezért döcögnek néha az egyes munkák. Ez is így van évek óta! A karbantartóknál azonban létszámhiányra panaszkodnak. Viszont azt is tudja mindenki, hogy az említett részlegek dol­gozói nem használják ki a 480 perces munkaidőt. Történtek agyán adminisztratív intézke- iések, néhány fegyelmi eljá- L-ásra is sor került, de az ered­mény elenyészően kevés. A iérdés most az, hogy ezek a íarbanlartó kisegítők miként nyerhették el a szocialista •nunkabrigád címet. Mert nem íis7em, hogy teljesítették a /állalt feltételeket, amikor égelemibb erkölcsi kötelesség lyen esetben a munkaidő pon­tos betartása. Az említett esetek rontják a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom tekintélyét. Formálissá, mechanikussá vá­lik, ami kétségessé teszi a dol­gozók előtti hitelét. De olyan üzemben, itt jár­tam, ahol egyáltalán nem élt a versenymozgalom. — Megy nálunk a termeié« enélkül, — mondták a vezetők. — Meg aztán a dolgozók sem kezdeményezték. Rájuk kény­szeríteni pedig nem lenne va­lami demokratikus dolog. Azt is elmondták, hogy ter­melési tervüket közel ötmillió forinttal emelték. Most vaka­róznak, fűhöz-fához szaladgál­nak arra való hivatkozással, hogy a tervmódosítás nem re­ális. Bizony itt most jó ideig sutba kell vágni a megszokott, kellemes, „békebeli” nyugal­mat, és a megoldáson kell gondolkozni. A megoldáshoz viszont csupán egy út vezet: A munkaverseny és a lehetősé­gek alaposabb felmérése. Nem rákényszerítésről van itt szó, hanem körültekintő szervezés­ről, amelyet egészen biztosan a dolgozók is támogatnak. Bi­zonyíték is van erre éppen elég. Tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy a munkaver­seny valamiféle spontán fel­törő folyamat. A készség meg­van az emberekben. De ered­ményre csak akkor lehet szá­mítani, ha ezt a meglévő kész­ségei helyes irányba tereljük, módot adunk a kibontakozás­ra. Mert a jól előkészített föld sem teremhet tiszta búzát, ha sonkolyt vagy egyáltalán sem­mit nem vetünk belé. Felszabadulásunk óta soha aem volt még ennyire szükség i jól szervezett munkaver­senyre, mint ma. Mert a fel- idatok sem voltak olyan ma­gasak sohasem, mint éppen na. Ha el is rohant már két hó­lap az évből, még helyrehoz­hatják a hibákat ott, ahol esel - eg lazítás vagy mulasztás tőr­én t. Álljunk a „gátra” ideiében. Laczik János első szakasza: az idén hétmil­lió forintos értékben. Jelenleg a kokilla üzemrész alapozása folyik, 9 kemencéé... Jövőnk a könnyűfém-öntésé. Ötezer tonna évi kapacitású üzemmé fejlődünk. A beruházás máso­dik szakasza jövőre kezdődik. Présüzemet létesítünk majd, szerszám- és tisztító-műhelye­ket ... S még valamit: fedő- por-üzemet, kilencmdlliós költ­séggel. A fedett ívű autogén- hegesztéshez készít majd alapanyagot. Az ország első ilyen üzeme lesz! 3000 tonna évi kapacitással.. •. Már az idei év második félében hoz­záfognak építéséhez. A tervek szerint 1967 régére munkba áll... termelni fog. (-«I» Az első ami szembeötlők Apcon: nincs tábla a gyár kapuja felett. Az új felírást most készítik: Qualitál Köny- nyűfémipari Feldolgozó Válla­lat Apci Gyáregysége. A kém ny vékonyabban füs­töli búc. áznak a fenoötvöze- tek. Év végéig fokozatosan le­adja a gyár régi profilját. A telepen „szabálytalan” hétköznapok: kőműveskednek az öntők is. Átalakítják az üzemet. Falakat bontanak, újakat emelnek — s másik csarnokokat a régiek mellé. — A KÖM építőipari válla­lata három hete kezdte el a felvonulást — tájékoztatta la­punkat Kőhalmi Imre igazga­tó. — A szükséges építőanyag nagy része már együtt van, el­kezdődött a nagy beruházás átalakítják az and gyárat Az új profil könnyűfém-öntés íjyelmezetlen munkással kel­lett erélyesen fellépni. A töb biéknél a felvilágosító szó é a brigádok önként vállalt fe gyekne vetette el az igazolat lan mulasztások gondolatát. Hasonlóképpen jó híreke kaptunk a Könnyűipari Alkar részgyártó Vállalat 40-es számi gyáregységéből is, ahol az el1 múlt évben 440 százalékka több igazolatlan mulasztás könyvelhettek el mint előzőleg s ahol az idén csak két esetbei sértették meg a vállalati fe­gyelmet. A két fegyelemsértés, alacsonyabb munkakörbe vált helyezés és igazgatói figyel­meztetés követte, s a vétkesei erkölcsi büntetése sem maradi el. mindkettőjük esetében nyil­vánosságra hozták, milyen kán okoztak azzal, hogy ittasan akartak munkába' állni, s hogy tettükért milyen büntetési: kap­tak. A nagymérvű csökkenést, amely a fegyelmezetlenségek­nél mutatkozik, annak tudják be a gyáriak, hogy az év ele­jén komoly szót váltottak er­ről munkások és vezetők csak­nem valamennyi fórumon, a taggyűléstől a termelési tanács­kozásig, g minden egyes fegye­lemsértéssel a művezetőtől egé­szen az igazgatóig, igen komo­lyan és részletesein foglalkoz­nak, hogy elejét vegyék az újabb eseteiknek, s minimális­ra szorítsák le az igazolatlan mulasztások fegyelemsértések számát Így változott meg a helyzet nem egészen két hónap alatt s a többi üzemekből kapott hí­rek szerint is megfogadták a számok intelmét és nem sze­retnék „elfelejteni” ezt a fi­gyelmeztetést a későbbi idő­ben sem. Kovács Endre dósé. De vajon miként fogad­ták meg e gyárak, vállalatok vezetői a számok intelmét, használt-e a figyelmeztetés, amely a fegyelem megszilárdí­tására ösztönzött? Alig két hónap adatai áll­nak rendelkezésünkre, de eb­ből is lemérhető a változás: a számok intelme termékeny talajra talált, és amilyen arány­ban növekedett tavaly a fe­gyelmezetlenségek. lógások száma, az idén legalább olyan aranyban szilárdult ezeknél az üzemeknél a fegyelem, s ma­radtak ki mind kevesebben igazolatlanul a munkából. A tanácsi villanyszerelő vállalatnál, ahol az elmúlt év rekordot hozott az igazolatlan mulasztásokban, (mivel sok munkást vettek fel. s köztük több vándormadár lazította a fegyelmet, feltornászva az iga­zolatlan mulasztások százalé­kát 857-re) — az idén mind­össze egyetlen lógóssal volt ba­juk. Ahogy huzsi Antalné párt- titkár mondta: bármilyen fur­csa, de a tavalyi nagyarányú fegyelmezetlenség! százaléknak „köszönhető”, hogy az idén így megszilárdulhatott a fegye­lem. Ez ugyanis rádöbbentette a vállalat vezetőit, de a mwr.- '■á'soknt is. a helyzet tarthatat­lanságára és a szocialista bri­gád címért dolgozó csapatok­nál mind nagyobb véteknek számított a munka felelőtlen elhagyása, az Ittasság, a fegyel­mezetlenség. A javulás már a múlt év végén mutatkozott, s azóta is a tanácskozások, be­szélgetések egyik fő témája a munkafegyelem megszilárdítá­sa. amellett nem hiányzik a felelősségre vonás sem, amely­nek biztató eredményeként az idén mindössze egyetlen fe­Az elmúlt évben gyakori je lehseg voit üzemeink kapuja- ban, nogy jókora késéssel ér­keztek munkások, abuOrnazot- tak. vagy éppen szesztől rogy a. dozó lábbal álltak meg a por­tásfülke előtt, amelyet leg­többször hazat;;nácsolás köve­tett s bejegyzés az igazolatlan mu„a.:ztásck rovatában. Nem­különben akgdtak olyan lógó­bzó nélkül otthagyva munka- helyüket, cseppet sem bánkód­tak azon, hogy sokszor 15—20 nap: igazolatlan mulasztásuk­kal veszélyeztették az egyenle­tes termelést, s magasra tor­nászták az igazolatlan mulasz­tások grafikonját. A munkából indokolatlanul távol maradók száma az el­múlt évben egyes üzemeinknél messze fölülmúlta az előző évit, s amikor elkészült az év számadása, komoly intelmet ad­tak a hiányzások adatai. A Heves megyei Tanács Villanyszerelő Vállalatánál 857 százalékkal több igazolatlan mulasztást jegyezték fel 1964- ben az egy évvel korábbinál, d* a Könnyűipari Alkatrész­gyártó Vállalat 40-es számú egri gyáregysége sem maradt sokkal „szerényebb” és majd­nem félezer százalékkal lépték túl az előző év igazolatlan mu­lasztásait De itt nem ér véget a sor. Hogy csak a nehezebb eseteket említsük, szólni kell a Faipari Vállalat 315, a Haj- tómügyár 198, az Elektro­mechanikai év Vasipari Válla­lat 135. a Fűrészüzem 172 szá­zalékos túiteljesíieséről... az igazolatlan mulasztásokat ille­tően. Azt. hogy mennyire nem el­szigetelt jelenség volt az iga­zima dán mulasztások nagy-, arányú növekedése, bizonyltja, hogy Eper üzemeiben vala­mennyi gyár adatait egybevet­ve. kétszeresénél is többen hiányozták tavaly igazolatlanul munkából, mint az előző évben. Ez a kétszeres növekedés — 6 egynéhány üzemnél 4—íj-szo­ros — komoly kihatással volt a termelésre, s nem véletlen, hogy azokban az üzemekben, ahol többszörösére nőtt az igazolatlan hiányzások száma, lett magasabb a felhasznált túlórák mennyisége is, hiszen valamikor pótolni kellett a lé­gcsők, fegyelmezetlenek mun­káját. Ezek a számok intő jajként figyelmeztették az üzemek ve­zetőit. társadalmi szerveit a munkafegyelem lazulására, és e2 ezzel járó komoly következ- jTfényekre. Annak a kü;;szel­lemnek a megváltoztatását Sürgették, amelyben lehetővé vált az igazolatlan mulasztá­sok ilyen nagyarányú n öveke­E számok intelmei után... üavaly 2Í«>7 »zázalék igazolatlan biányüás — az idén csak eey lógós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents