Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-27 / 49. szám

... aztán vannak közöttetek olyanok is, édes gyermekeim, akik nem a magasabb tudo­mányok aranykapuját lépik ú*. amelynek csupa gyémántokból van a küszöbe, de az ezüstko- pu várja őket, a becsületes kétkezi munkáé és ennek a küszöbe bizony kemény és fe­kete vas..; Nagyon szépen beszélt a tisztelendő úr. Kár, hogy nem nagyon érthették és sokan nem is figyeltek oda. A tanító maga elé bámult. Vége hát ennek az évnek is. Lőrinc is kapukat látott, nemcsak a pap. Alattomosan surrant a sáros labda, de ő rá vetődött még idejében, a ka­pu torkában és nem rezzent mögötte a háló. — Lánci! Land! — zúgott a tömeg és ő térdelt és mo­solygott, de valaki kiverte ke­zéből a labdát és hajolt rá mogorván, apia a fekete ács. — Te kölyök! Szögeid meg már a kaput! Most már a csámoás kert- kanu csikorgóit előtte, ahogy ki-becs-nta p szél. — Lán-ci Lő-rinc, Lán-ci Lő r’rc... Anyja rítt. a kenu mögött. — léén vcHd. kisfiam. Testvérei rá se néztek, trappoltak a kopár udvaron, kergették egymást körbe-kör- be és öröm telenül. A fekete ember szúrósan nézte, mint valami idegent. — Na, gyere már... A sorban a nyoma nem ma­radt meg soikáig. Befújta a szél. ... és az Űr végtelen kegye vezéreljen benneteket. Amen. Jobbját tartotta a tisztelen­dő. Megcsókolták hárman, de nem többen. Lőrinc sem. Zse­bében volt a zöldfedelű bizo­nyítvány, amely szerint jó- rendűen végezte el az elemi iskola nyolcadik osztályát. Ezt tanúsította két cirkalmas alá­írás és az angyalos körpecsét. A csatorna hídján Zsubrák- kal találkozott. — Haj. fiatalember, most már mienk a világ! Három­kor tréning! Lőrinc elbődült. — Lesz ám az a hétkeser­ves ... Zsubrák a vízbe köpött, a karfán át. — Na nézd, a vadmarhát.. A fekete ember a konyha­asztal mögött áll*, mintha évek óta várná, itt — Készülj. Délben megy a vonatunk... Ugyanoda szállt fel a fű­szeres is. A Hidegkúti fiú volt vele. kérem. A Krámerhez. Mert ma már az ácsság... — No — hökkent föl. — MiJ is éppen hozzátartunk. Meg­kért az ügyvéd úr, ha mái bent járok, vigyem magammal Tomikát, aztán vetessek néki; mérteket két pár új cipőre. No, legalább együtt mehe­tünk. A fekete ember csak bólin­tott, nem szíves arccal. Tomika harangozott rövid lábaival Láthatóan unatko­zott. Lőrinc meg csak nézte. Ez is úr lesz, akárcsak az ap­— A városba Lánci uram? — A városba. Hallgattak egy iramodásnyit. Aztán a fűszeres megkérdezte, csak úgy, unalmában. — A Lőrinc ügyében? —- Abban. Suszternak adom, ja. Igaz, nem gimnáziumba ke­rül, hanem kereskedelmibe, különbözetivel. Merthogy az állítólag könnyebb és Tomika nem túl okos. Állomás jött, akácfas. — Szomjas vagyok — mor­góit Tomika. — Ej, horrnét kerítsék én most neked vizet... A fekete ember készséges- ,’kedett. — Majd a Lőrinc. Ugorj, Lőrinc! A fiú kezében táncolt a pa­pirospohár. Tomika gyanakod­va nézte. — Mondja csak, nem ivott maga ebből? Lőrinc fehér lett Mi az, hogy maga? Tegnap még szer­vusz volt. Igaz, hogy hol van már a tegnap? Tomikának aranykapu jár, s neki meg a vasküszöb. Ezüstkapu? Ba­romság! Rájuk bömbölt a város, vá­ratlanul és félelmetesen. A bőrgyár, a bútox-üzem s még a kis kóceráj is. amelyben gyer­mekkerékpárokat készítettek a hadirokkantak, deszkáéiban. Süvített minden gőzsíp. — Sztrájk! Megint Sztrájk! -- legyintett a levegőbe egy szalmakalapos úr. — Idén már harmadszor. Na de majd... Szuronyok néztek be a vo­natablakon. — A mi csendőreink — bői­Az ócska, zöld vto-rnos iári Elzö'^költ a Szen+ Imre szo­bor előtt és a sarkon m"oópt. a Krámer ilz>ete 1W'mlcbor,. A cir>é=z fanvnlgott. — Rosszkor iöttek. Á seeéd- urak is l"á!ltak. Az okosok Kész tönkremenés — mutatott körbe a néntolen műhelvben. — Kuncsaftot, is hoztunk — mondta Lánci. Krämer megmozdult. — Két pár borjúbox a._j Hogyis? A Hidegkúti fiatal­úrnak. Tessék csak leülni és levetni a cipőket. Mértéke* veszek. Igenis. Tomika lerángatta bal cipő­jét, de a jobb nem mozdult; Beledagadt a lába. — Fusermunka — himbálta fejét Krämer — egyik cipő na­gyobb mint a másik. Igazi fu­serok. Próbálgassa csalt, fia­talúr. Tomika kiválasztotta Lórin« cet és intett. — Húzza le, kérem. — Előredueott lábfeje majd­nem Iórinc állát érte. — Húzza le, na! Krámer úr rámordult. — Mit bámulsz? Mit bá­mulsz? Most már ide tartozol! Dolgozz! Felszegte a fejét Lőrinc. Mit, hogy ő húzza le a büdös cipő­jét ennek a tésztaképűnek? Pár hete még, hogv sündör- gött körülötte: Lőrincke, légy szíves mutasd a számtanpéldá­dat! Hát nem, soha! — Húzd már le, kisfiam. Az apja volt. Nem ismerte meg. öregen nézett rá, kö- nyörgősen. Uramisten, ilyen vén volna már? Akár holnap meghalhat és otthon négy öcs- cse futkorász körben a csupasz udvaron örömtelenül. Már hol nap meghalhat, meg. Odakint megint vijjogtak a szirénák. Lőrinc megroggyant. — No, adja ide a lábát, fiar talárt TOUR hhniár 27— c»™ll!d Bizony nem mondhatjuk, hogy sok. Az idén is, a tavalyi­val azonos összeg áll a ren­delkezésre. pedig a városban az év folyamán rengeteg he­lyen kerül sor szennyező út­test- és járdabontásra, amint az elém tett lista mutatja. El­gondolkoztató az is, hagy a ta­valyi 46 úttisztítóval szemben, az idén csupán 36-ot foglal­koztat a Városgondozási Vál­lalat. Pedig van egész sor olyan utca. melynek, napi két­szeri tisztítását fizeti meg a vá­rosi tanács, mégsem fordul meg bennük egyszer sem utca­seprő munkás. Ilyen a helyzet például a Torony, Bródy, Fog­lár utcában. Bár a vállalat nem egy ellenőrrel rendelke­zik, mégis a belváros egyes pontjain jókora kupacokban tárolják az úttisztítók a sze­metet. Nem kell messzire men­nünk. Az Egészségház ut­cában a patak mellett, vagy az Alirnagyar utcában, az új lakótelephez vezető út mentén. de nemegyszer a város szívé­ben. a Líceum mellett is na­pokig kupacban, gyűjtik elszál­lítás nélkül a szemetet: A Be­loiannisz utcában hetek óta ösßzekupacdt sár disztelemke- dik végig az úttest mentén. Az új Barkóczy úti autóparkírozó is takarítatlan. Igaz örömmel nyugtázza a város lakossága, hogy a legil- letékesebb, a városi tanács, szervezett formában igyekszik fölszámolni a sok helyen tart­hatatlan helyzetet és Egert méltóvá tenni köztisztaság te­rén is országos hírű idegenfor­galmához. Meg kell adni a Vá­rosgondozási Vállalat részére mindent az illetékeseknek, a városi és megyei tanácsnak, a rendőrségnek, gfiai a „nagy cél” eléréséhez szükséges, A vállat* lat munkája tagadhatatlanul nagyon nehéz helyzet előtt áll, — éppen ezért nem ártana, ha felülvizsgálnák az úttisztítók létszámának indokolatlan és érthetetlen csökkentését! Ne felejtsük el. hogy szükség van ugyan ellenőrre is, de a közte­rületek szennyeződését az idén tízzel kevesebb úttisztító mun­kásnak kell ellátnia, mint ta­valy! A sajtó adta nagy nyilvános­ság útján kérjük a vállalato­kat. háztulajdonosokat és keze­lőket üzletvezetőket. hogy járdaszakaszaikat este 9 óráig és reggel 7 óráig takarítsák le. Magunk pedig, akik az utcán járkálunk, ne szennyezzük el* dobált tasakókkal, papírdara­bokkal szép és kedves városun­kat! Ki-ki söpörjön a saját háza előtt s aki ezt nem teszi, azt tanítsa meg reá a városi ta* nács szabálysértési előadója ... Eger városának azonban tisz­tának kell lennie! Sugár István nős gondot fordítanak majd a járdák napközbeni állandó tisztán tartására, az építkezé­sekkel. gépkocsdszállításokkal kapcsolatban eddig gyakorta tapasztalt, sokszor igen jelen­tős szemetelésekre. Irgalmatla­nul feljelentik a jövőben azon gépkocsik vezetőit, akik sáros kerekekkel hajtanak fel a bur­kolt úttestre fittyet hányva a KRESZ-ré! — Sok panasz merül fel már néhány év óta a hulladékgyűj­tő-tartályok hiánya miatt! — mondom. — Mivel eddig nem volt gazdája, — tájékoztat az igaz­gató. — a vállalat vette át azok kezelését. Egy raktárban már évek óta használatlanul heverő 200 darab tartályra bukkantunk, amelyeket hama­rosan felszerelünk. A város parkosított belterületén pedig műkő-tartályokat állítunk fel. De vajon a szükséges és élet­revaló terv megvalósítására milyen erők állanak a Város­gondozási Vállalat rendelkezé­sére? Egy város névjegye: utcái­nak, tereinek képe. Éppen ezért kel! vigyázni azok tisztaságára. Igaz örömmel nyugtázhatjuk a hírt. hogy a városi tanács szer­vezett „hadjáratot" indít a közterületek tisztasága érde­kében. A várost nagy kürze1 tökre osztották és területi fe­lelősök tartják rajta szemüket a közterületek rendjén, tiszta­ságán. E munkában a tanács­tagok támogatására is teljes joggal számítanak. Kőműves Engre, az Egri Város- gondozási Vállalat igazgatója elmondja, hogy újításként, Hl. 1-töl kezdve megváltozik a. bel­város területén az úttisztítás rendje: az utak, utcák éjjeli ta­karításra térnek át, támogat­va az úttestek rendszeres heti kétszeres felmosásával. Nap közben csak néhány ..portyá- zó” úttisztító fog csak tevé­kenykedni. A város területén állandó és szigorú ellenőrzés vette kezde­tét s a köztisztaság ellen vétő­ket minden esetben szabály- sértés miatt feljelentik! Külö­A i flíl A KfofP iegáiis folyóirata >927—30. 1UU |o (Akadémiai Kiadó. 1964.) I „hogy a forradalmi művésze­tet, a proletáriiodalmat, a marxista tudományt, egyszó­val a proletár osztálykultúrát terjessze...” Az elbeszélések és versek szerzői között — hogy csali né­hányat említsünk — Gergely Sándor, Gereblyés László, Nagy Lajos, Hja Ehrenburg, Majakovszkij, Emst Toller, Kurt Tucholsky nevét olvas­hatjuk. A Függelékben körölt illusztráció-gyűjtemény a ko­rabeli képzőművészetből is ízelítőt ad, ebben Dési—Huber István, Uitz Béla, Zilner Gyu­la, George Grosz és más művé­szek metszetéit, rajzait és né­hány fotót találunk. A folyó­irat az illegális kommunista párt vezetőinek számos cikkét is közölte, akik — természete­sen álnéven és bizonyos korlá­tok között — a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről írtak. Sajnos, nem minden esetben állapítható meg, hogy az álnevek mögött ki rejtőzik, de hasznos útba­igazítást nyújt erre nézve is az a repertórium, amelyet Bot- ka Ferenc készített a kötet­hez. A repertórium és a Füg­gelék tematikus — de nem azo­nos — csoportosítása, valamint a névmutató értékes segítség a kutatóknak. A reprezentatív kiállítású 100 *!n megjelenése után nagv érdeklődéssel várjuk a sorozat további, hasonló jellegű köte­teit. Erőss Emma kát és módszereket, amelyek- , kel eredményesebben össze- t kapcsolhatják az illegális J munkát. Ez az útkeresés veze- ' tett el 1927-ben az irodalmi és t kultúrszemleként kiadott 100 %-hoz.” ... A 100 % története £ — írja Tamás Aladár — nem 1 választható el a Kommunisták ' Magyarországi Pártjának ez 1 evek alatti történetétől..1 Miközben elénk tárul a fo- 1 lyóirat viszonylag rövid, de 1 nagyon izgalmas útja, az első i ötszázas példányszámtól az i utolsó, kétezer kilencszázas í példányban váló megjelenésé- J ig, megismerkedünk az illegá- 1 lis párt néhány emigrációban‘ í élő vezetőjével is, és mégis- 1 merjük a kommunisták mun- i kájának legfontosabb területe- ] it: a szakszervezeteket és a i különböző munkás kultúr- és < sportegyesületeket. 1 A Függelék bő válogatásban j sorolja fel a folyóiratban meg- ] jelent irodalmi műveket, iro- i 'dalom- és művészetelméleti j tanulmányokat és kritikákat, ) valamint azokat a cikkeket, i amelyek a magyar és a nem- : zetközi politika és munkás- i mozgalom elvi és gyakorlati ] kérdéseivel foglalkoznak. Ez a ; sokirányú tematika önmaga- i ban is megmutatja, hogy a ; dokumentumgyűjtemény nem- ] csak jelentős kulturális emlék, hanem érdekes, szórakoztató olvasmány is. Igazolja, hogy a i folyóirat betöltötte azt a fel- i adatát, amelvet a szerkesztő- i ség úgy fogalmazott meg, A két világháború közötti magyar munkásmozgalomnak egyik küzdelmes szakaszát ele­veníti fel az „Irodalom—Szoci­alizmus” sorozat keretében ki­adott A 100 % c. kötet. Ez a folyóirat-antológia lehetővé te­szi, hogy a munkásmozgalom- és irodalomtörténet iránt ér­deklődők megismerkedjenek az illegalitásban működött Kommunisták Magyarországi Pártjának az 1927—30-as évek­ben megjelent legális sajtóor­gánumával. A 100 % megjelenésének előzményeiről, feladatairól és eredményeiről — a kortörténe­ti dokumentumok és személyes visszaemlékezések együttes felhasználásával — érdekes és tanulságos bevezetőt írt a kö­tethez Tamás Aladár, az egy­kori folyóirat szerkesztője. Mint kortárs és fiatal kommu­nista, élményeit felelevenítve, meggyőzően, színesen, elevenen bontakoztatja ki az olvasó előtt annak az önfeláldozó, hősies küzdelemnek a képét, amely a magyar nép legjobb­jainak a fasizmus ellen foly­atott harcait ábrázolja. Az illegalitásban levő, üldözött kommunista párt tagjaitól rengeteg leleményességet, bá­torságot, elszántságot követelt a tömegeikkel való szorosabb kapcsolat megértetésére irá­nyuló törekvés. A legálisan működő rmm- lcásszervezetekben végzett munkájuk mellett szakadatla­nul keresték azokat a forma­Eger város tisztaságáért Éjjeli úttisztítás — Rendszeres átmosás — Miért kevesebb az idén az úttisztító munkás? igénybevételére. Az üzemekben p&dig vagy a albizottság vagy a szakszervezet siessen az emberek segítségére, 'rják össze a kímélő éteiaseket, s szervezzék meg az ebéd száí- iíiását. így eleget tehetnek a sokat hangoztatott, panasz el­intézésének, biztosítani tudják az ilyen dolgozók jó közérze­tét a megfelelő étkeztetéssel, ami föltétien munkakedvet, a végzett munka pedig maga­sabb teljesítményt eredmé­nyez majd. NEM VÉLETLEN AZ. hogy a beteg, vagy rossz közérzetű ember szinte terhére van kör­nyezetének, mrmkáját csupán megszokott ritmusa miatt vég­zi, hiszen saját magának is nyűg az állandóan jelenlévő baj. Ha lehet — segítsünk. Le­het — itt a segítség — most már a betegeken a sor, hogy törődjenek magukkal, s ve­gyék igénybe a segítséget! Cs. Adára Éva választékot tudjunk készíteni nekik. Közben az egyik ügyvéd ke­zesi az üzletvezetőt, immáron megvan a kilencedik jelent­kező, s roost már többen foly­tatjuk a beszélgetést. Van olyan vélemény is, hogy az üzemi dolgozók fél óra ebédidő alatt nem tudnak eljönni az Ott­honba megebédelni. — Erre is van megoldás, hi­szen egy nagy vállalatnál, mondjuk a Hajtóműgyárban, vagy a Finomszerelvénygyár- ban ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy összeírják a kímé­lő ételeseket, s a gyár kocsija helyükbe, az üzemi ebédlőbe szállítása az ételt? DE AZOK IS NYUGODTAN jelentkezhetnek, akik esetleg nem szeretnek étteremben ebé­delni, vagy éppen betegségük miatt szívesebben esznek ott­hon, mert el lehet vinni az ételt. El lehet érte küldeni, te­hát mindenképpen megoldható bárki számára. írtunk arról annak idején, hogy az orvosok számítása sze­rint igém sokan vannak olya­nok, akiket kénytelenek táp­pénzen tartani a kímélő ételek miatt, mert azt az üzemben vagy hivatalban nem tudják biztosítani számukra. Ez ki­esett munkaórákat, kiesett munkaidőt jelent, káros a tár­sadalomra és az egyéni érde­kekre egyaránt. Most tehát itt az alkalom, megszületett a sok panasz, kérés és unszolás nyomán a kímélő ételek étter­mi ellátása, s ha az üzemek is hozzásegítik a dolgozókat eh­hez a fogyasztáshoz, álékor végeredményben 10 forintos átlagáron vajjal, orvosi ellen­őrzés mellett készült ételeket kaphatnak a diétások. Termé­szetesen azt el kell mondani, hogy ez nem kifejezett diéta, hanem kímélő ételek, mert akinek erős és pontos, orvosi­lag előirt diétát kell tartania, annak a betegsége is olyan mérvű, hogy’ úgyis otthon van. Ezt a diétás étkezést ezeket az . ételféleségeket a kórház diétás nővére és kórházi orvos állí- ; tották össze, s kivitelezésére, mint már említettük, kiválóan alkalmas a sokat tapasztalt i szakács. Még egy módja lehetne a „toborzásnak”, mégpedig az, hogy a belgyógyász orvosok tartsák szem előtt ilyen szem- ’ pontból is ezt a kisvendéglőt, s betegeiket — akik olyan stá- ; diumban vannak, hogy dolgoz­hatnak — irányítsák ennek JANUAR 23-AN egy glosz- sza jelent meg lapunkban ar­ról, hogy a megyénkben, de szűkebbre vonva a kört — Eger városban mennyi olyan gyomor-, epe- és májbántal- mákban szenvedő ember van, akik diétás étkezésre szorulná­nak. Szóvá tette a cikk, hogy a vendéglátó vállalatok ts az egyészségügyi szervek keres­sék a megoldást e problémára, ami egy viszonylag nagy töme­get látna el megfelelő étkezés­sel, s nyugtatna betegségében. Az intézkedés megtörtént. A megyei és városi tanács egészségügyi osztálya egyetér­tett a felvetéssel, alapos meg­fontolás és meggondolás alap­ján döntöttek: március 1-től az Otthon Kisvendéglőben diétás, kímélő ételféleségeket is készítenék. Elmentünk az Otthon Kis­vendéglőbe — tájékozódni. Bizony elég siralmas a hely­zet. írt a Népújság már egy jó esztendővel ezelőtt is a diétások ügyéről, mert akkor napirenden volt, lép len-nyo­mon olyan emberekkel talál­koztunk, akik sürgették, akik S; imára ez nagy előnyt jelen­tett volna, akik szinte követe­lőén igényelték. ILYEN ELŐZMÉNYEK után azt hitte volna az ember, hogy a közel másfél ezer kímélő ételre szoruló, ilyen konyhát sürgető dolgozó és nyugdíjas közül legalább százan már fel is iratkoztak, hogy ki ne ma­radjanak. — Dehogy! Egészen más a helyzet pillanatnyilag — feleli kérdésünkre Bakó János üz­letvezető. — Mindössze négy jelentkező van eddig, hárman a postáról szóltak, hogy majd jönnek, s egy a bankból. Te­hát nyolc emberről tudunk. Nagyon nehéz helyzetbe hoz bennünket ez a vállalás, mert egy kisvendéglőt a kereske­dem! vállalatok nem láthatnak el tíz deka vajjal, két deci tej szülnél, két tóié aprólékkal, ez nagyon megdrágítaná — ha szabadon vásárolnánk — az amúgyis nehezen kikalkulált diabetikus étkezést. — Én szívesen vállaltam, ismerem a készítési módo­kat alaposan, hiszen a kékesi szanatóriumban & a kórház­ban, Egerben évekig dolgoz- am — mondja Balázs Vilmos, az étterem fiatal szakácsa, — Csak akkor lenne értelme az egésznek, ha megfelelő számú jelentkező lenne, hogy mi meg annak arányában megfelelő Most már a betegek törődjenek magukkal! Hétfőtől megkezdődik Egerben a diétás étkeztetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents