Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

Megkerült a milói Vénusz karja A művészettörténészek, a ré­gészek és az antik művészet rajongói nagy izgalomba jöt­tek: megkerült a milói Vénusz karja. Ezt a tényt Ahmed Res- seim, török professzor jelen­tette be a török hatóságok ál­tal a külföldi turisták számá­ra kiadott egyik bulletinben. A professzor megírja, hogy a gyönyörű, márvány istennő menthetetlenül elveszettnek tartott karja jelenleg török magánszemélyek tulajdonában van, de hajlandók azt ajándék­ba adni a török államnak, ha a híres szobrot Párizs átadja Isztambulnak. A tárgyalások végett régészekből álló bizott­ság készül Párizsba utazni. A török tudós felhívja a francia hatóságokat: — Adjátok vissza nekünk a milói Vénuszt és mi visszaad­juk neki a karját! A szobrot 1820 februárjában találták meg Milosz szigetén. A sziget akkoriban az Ottoman birodalomhoz tartozott. A szül. tán egyik bizalmasa megpró­bálta megszerezni az értékes leletet. Azóta csaknem másfél év­század telt el. Milosz sziget gö­rög terület lett. A görög ható­ságok nem egyszer kérték Pá­rizst. hogy adja vissza a szob­rot, de hasztalanul. Most a tö­rök régészek próbálkoznak ve­le. Ma már bizony a nők sem járatlanok a természettudo­mányokban. Észreveszik, hogy a NEON nem „világítógáz”i hanem nemesgáz. Pedig az előbbire oktatja őket a kereszt­rejtvényben a Nők Lapja. Felhívjuk a hölgyek figyelmét, hogy a világítógáz, vagy más néven városi gáz, többféle gáz keverékéből áll (hidrogén, metán, szénmonoxid, széndioxid, nitrogén, stb.). Ennek a fő jellemvonása, hogy ég, fűt, mér­gez, elfogy és ezért a fogyasztási számlát ki keli fizetni.., A neon a társaival együtt hélium, argon, kripton, xeno- radon) a nemes gázok soi-áha tartozó elem. Azért nemes, mert nem vegyül, kémmilag semmivel, tehát nem is ég. Igaz, hogy „neoncső”-be töltve villamos kisülések hatására vörösen világít, de ez igazán nem, teszi őt világítógázzá... Kellemetlen helyzetbe került Julius Nyerere, Tanzania elnöke. Mikor Pekingbe utazott, egyszerre talán két városból kellett volna elindulnia.. Az Esti Hírlap szerint Dar és Sa- laamból indult el. Persze rájöttünk, hogy ez a két város azért egy város. Afrika legmodernebb kikötővárosa, úgy hívják, hogy Dar es-Salaam (dár esz-szelem, a „béke városa”). Esz és nem és ■ ■. Ugyariott olvastuk, hogy a Velencei-tavon a jégvágók egész vasárnap dolgoztak és mintegy 15 mázsa jeget sikerült a vermekben elraktározni... Egy vasárnap, egész napi mun­kával 15 mázsa jég? Nem kevés ez? Nem tudtuk eldönteni, mert ugyanott olvastunk egy másik címet is: Ezer vagon jég a Balatonból. Kis tó, /ás jég, nagy tó sok jég... Majd kiderül tavasszal, hogy melyik volt a helyes. Az Elet és Tudomány szerint a legtöbb nyelvet Izrael lakosai beszélik, fejenként átlag hármat. Utána Svájc követ­kezik két idegen nyelvvel... Mind a két országot első helyre kellett volna sorolni holtversenyben. Miért sorolnánk Svájcot a második helyre, amikor ott is 3 nyelvet beszélnek. Két idegen nyelv mellett mindenkinek van ott is egy anyanyelve ... Kettő meg egy az szintén három... (szemes) IIAMIjET Elöljáróban el kell monda­nunk, hogy a film nagy nem­zetközi elismerést kapott: a ve­lencei fesztivál díját vitte eL Az elismerés mellett vitákat is kavart, mint minden, olyan film, amely merész kezekkel nyúl nagy témához, a hagyo­mányokhoz és a világirodalom kimagasló alkotásaihoz. A film rendezője, a hatvan­éves Grigorij Kozincev mögött tucatnyi film áll, közöttük a szélesvásznú Don Quijote. Az irodalmi élmény tehát nem először izgatja a rendezőt a ké­pekben. való fogalmazásra, A rendező — merészen és helyesen — képekben adja vissza a dráma és Hamlet lel­kivilágát. Lenyűgöző látvány a helsingőri sziklák monumenta­litása. a várfalaik, a bástyák magasodó sora. a tenger zaj- gása, hullámverése és időre fi­gyelmeztetése. Helsdngőr falain reliefek ijesztenek és figyel­meztetnek. A királyi vár falai között egy gyilkosságon vett trón hangos, fényes dáridója folyik. gobelinek, ékszerek, drága bútorok között, olyan mennyezet alatt, ami fölött mindig szürkén felhős az ég. Rab itt mindeniki. Hamlet a bosszú rabja. Claudius a gyil­kosságé és az aljasságé; a ki­rályné Claudius foglya, a kö­zös véteké, de a lelikiismereté is. Mindezt a szörnyű és verí­tékező eggyézártságot a bás­tyák, a sziklák, a felvonóhíd, a Szór jet filmváltozat kapurács felnagyított valósága testesíti meg. Talpnyalók nyüzsgése között magányosan bolyong Hamlet, akit az éjszakai jelenés bosz- szújára figyelmeztet. Shakes- peare-nél Hamlet ifjú hős. tele kétségekkel és bizonyosság után. kutat, a teljes bizonyos­ságot keresi apjának gyilkosá­ról. A filmbeli Hamlet az éj­szakai jelenés szózatát való­ságnak veszi és innen indul el. hogy teljes elszántsággal áll­jon bosszút apja haláláért. A film Hamletje érett férfi, csak néha játssza a bolond bizony­talankodását; minden, pillanat­ban kínozza a bosszú betelje­sedése Ophéliáiól is a kiáb­rándult és mindent ismerő férfi goromba elutasításával fordul el, amikor úgy érzi, hogy Claudius és Polonius a lányt is felhasználják ellene. Ham­letet ebben a filmben a bosszú és a gyanakvás kíséri végig, kissé leegyszerűsítve és érzel­mileg fogalmazott képekre bontva azt a gazdag és lélekta­nilag bonyolult világot, ami! Shakespeare megírt és amii a film pergése közben sem tu­dunk felejteni. Ügy érezzük, hogy nagyon lényeges szövegrészek és a drá mai fordulók szempontjába ; fontos dolgok maradtak Ham­> let tragédiájából bemutatta- Jnok. Remekbe sikerült részle > tek mellett (mint pl. a sírásó­ival folytatott párbeszéd is! hiányzik a filmből Claudius Simája, amely Hamlet belst i töprengésére olyan szívbemar- Jkolóan és teljes bizonyosság- >gal mutat rá. A filmben Ham- Jlet csak beszél töprengésről ; jelleme és elszántsága szerini •azonban az éjszakai jelenéi Jután határozott célja van; £ kritikán játszott őrület pajzsé l mögött hosszait állni minder »bűnösön. J E rendező a Shakespeare-: i szöveget is, a jeleneteket ú ?úgy használja fel, hogy a kép­sorok lelkiállapotokat fejezze­lek ki. Nem törődik azzal !,hogy a drámai sodrás, a drá- »mai cselekvés miként sepr Jegész Helsingőrt végzete felé i Polonius meghal, Hamlet ledö. ijfi, mert eüővisvázatlan volt »Ophelia eszét veszti, mert ap­uját éppen az gyilkolta le. aki: I, szeretett. Laertesz haddal tá- ?mad Helsingőrre, mert bosszú »akar állni apja gyilkosán. P ksok mozgás, a sok külső felvé J tel közben a drámai csomózó: Jszétbomüik. A rendező szét is teríti éppen azt a je&eoefei Esik és az autóbuszba besüvít az eső. Egy kis ablak nyitva. Ki-ki a maga módján reagál. — De nagyon mele­günk van! — így az egyik és görbén néz a kalauznőre. — Csukd be, Józsi! — bíztatja egy paran­csoláshoz szokott női hang a „rabszolgáját”. Józsi nekirugaszko­dik, illetve csak ru­gaszkodna, mert köz­belépnek. Egy göm- bölyded honpolgár megszólal: — Majd fizet, ha ki­töri! — Józsi, ereszd el — sikkant a főnökasszony, mintha az ártatlan ma­gától vetemedett volna arra, hogy megragadja a feltűnően drága ab­laküveget. Az ablak nyitva ma­rad. Egy gyenge virág­száj. tesz még némi vá- nyadt. kísérletet. Kis keszeg ember, tőle tel­hetőén rángatja is. Persze hiába. Egy szolgálaton ki­Siti tÚDsas lúíílt viili, jól megtermett kalauz áll az ajtónál. Figyel, az arcán némi fölénnyel. Vár, mint aki majd csak a döntő pillanatban lép színre. Egyelőre enyhe megve­téssel lesi a kísérlete­zőket. Amikor már nem kí­sérleteznek, megindul. — Majd én! ... a mondatot nem fejezi be, de kétség senkiben sem marad. Ha min­den kötél szakad, ak­kor jön ő. A kötél sza­kadt, tehát jött. Rán­tott egyet az ablakon. Nem mozdult. Tégy csodát! — mon­dom magamban — ra­gadjon be a nyomo­rult! A kalaiiz szétnézett, de nem láthatott az ar­cokon mást, mint fe­szült figyelmet. A vi­hogás lehetősége két­ségkívül * levegőben lógott, de pillanatnyi­lag mindenki figyelt. A kalauz rántott még egyet. Ez már nagy rántás volt, sokkal na­gyobb, mint az első. — Bravó, ablak! — mondta valaki félhan­gosan. Az „áldozaf elvesz­tette a fejét. Kivörösö­dött és rángatott. De ha a komoly rángatás- ra az ablak nem indult meg, most már végleg megmakacsolta magát. Esdckelve nézett kö­rül, de ez már nem je­lentett semmit. A nagy darab ember kissé összetöpörödött és visszament a helyére. A közönség derült. A közjátéknak azon­ban nem volt vége. A kárvallott menyasszo­nyával utazott és az ablakot mintha csak azért vette volna „ke­zelésbe?’, hogy előtte nőhessen. !a „vereség” tehát annál fájóbb volt. A busz azonban egy újabb megállóhoz kö­zeledett és a menyasz- szony, aki a története­ket látta, részvevőén megszólalt: —■ Nyomd meg S gombot! Mint aki vizbeful- lástól menekül meg, lélegzetet vett és elin­dult a gomb felé. Lát­szott rajta, hogy az előbbi „vereséget” csak úgy teheti jóvá, ha megnyomja a gom­bot, amelyik majd a megállóban „kinyitja” az ajtót. Ez most már számára létkérdésnek látszott, mintha mon­daná: „Rendben van, az ocsmány ablak mi­att póruljártam, de ez mind semmi, ezt néz­zétek meg, majd ami­kor én megnyomom a gombot. SaJefélékép­amelyben a sors beteljesül Helsingőr felett a bajvíváa után; Hamlet ki támolyog a várfalak alá onnan, ahol any­ja, Claudius és Laertes holtan fekszenek. A bástyák alatt hal meg. Ez az elomlás azon­ban más, mint amit Shakes­peare tragédiájában megis­merünk. Ez a film valóban filmvál­tozata Shakespeare tragédiáján nak és nem azonos azzal. A rendező törekvésé — az ugyan­is. hogy mindent a kép, a mos. gás és a zene ötvözetével fejez, zen ki — több ponton vitat­ható. Mégis élmény, mert olyan nagyszerű részletmegol­dásokat kapunk, mint a vár­kapu, a tűz loboígása, a tenger, a sziklák szürke és fenséges harmóniája. Ophelia kétarcú tánca két ellentétes hangulatú jelenetben, a sírásóval történt beszélgetés. Hamletet nem fo­gadhatjuk el eddigi élménye, ink miatt, de Ophelia arca ben. nünk is gazdagabb lett ezzel a felfoigássaL Hamletét Szmoktunovszkij alakítja. Mindenben a rendezd elképzeléseit fedte. Jeles szí-» nesz, a nagy monológnál azon. ban nem érzékelteti mozdulat» lan arca és elrévedő tekintető azt, amit a shakespeare-i sző. vég olyan plasztikusan elénk tár. Vertnyinszkája Ophéliája nemcsak szépségével, de esz- köztélén őszinte átélésével is hat. A rendező mellett meg kell említenünk Gricjusz operatőrt, aki érzékletesen ülteti át ké­pekre a rendező elgondolásait, Sosztakovics zenéje — külö­nösen a záróképben — pótolja azt a drámai erőt, aminek ki- fejezését a rendező a zeneszer­zőre bízta. A magyar hangok közül Bessenyei Ferenc tetszik iga­zán. aki hangjával fedi a Clau. diust alakító Nazvanov játé­kát. Latinovits Zoltán a karak­terétől idegen Hamletet nem adhatja vissza úgy, ahogyan azt a rendező elképzelte. A tölbbá hangoknál bánt. hogy a gvors beszédet nem mindig le­het érteni és nyomon követni. A rendező Kozincev merész­ségét és művészetét dicséri a sikeren kívül az a nem leki- csinylendő tény is, hogy pályá­ja csúcsán is mer és tud vala­mi újat és merészet alkotni. Még akkor is, ha azon lehet és kell is vitatkozni. Farka* Andris ■ megmutatja, mit tud, mindenki kíváncsi rá — mivé is fejlő­dött? — Ez az oktatási forma az ! életben polgárjogot nyert — : mondja az igazgató, s neki van • igaza. — Érettségit, szakmát ad, ■ ez a jövő útja. Formálja a gye- ; reket kívül, belül, emberré te- i szí, hiszen olyan munkakap­csolata van, amit semmilyen i tankönyv nem helyettesíthet. A : fizikai termelőmunka hatása ; ezekben az osztályokban egyre erősödik. Ez megmutatkozik a neveltségben, a fegyelemben, tanulmányi eredményben és a társadalmi munkában egyaránt. . Ebből következik, hogy egyre ; inkább különleges helyet fog­lalnak el az iskoláközösségben. ök az aktív mag iskolánk tár­sadalmában. Rájuk lehet ala­pozni a KISZ-élefben éppúgy, mint a társadalmi megmozdu­lásokon. Vannak még feladatok. Ahogyan ezt a szakközépiskolát megfelelő tudományos terve­zés és előreszervezés, a tárgyi és személyi feltételek megte­remtésének alapos átgondolása teremtette meg, úgy van most soron egyéb, menet közben fel­merült probléma megoldása. Például az iskolán kívüli, szak­köri és társadalmi munka tu­dományos megt ervezése, beépí­tése az iskolai keretbe, de a szakközépiskolának megfelelő igényességgel. Szerencsés hely­zetben van az iskola, mert a szakképzettség perspektivikus jellege azt mutatja, hogy nagy szükség van az itt tanuló jövő szakmunkásokra. Azzal búcsúzunk, amit az egyik vendég mondott még as irodában; Jó, hogy ilyen ko- , mór itt fenn, mert ahogy ki­lép az ember az irodából, megcsapja a frisseség szele, s ahányszor újra jön. mindig talál valami újat, valami ér­dekeset — amit érdemes to­vábbadni! Igaz. Az iskola tanári és mérnökökből, technikusokból álló oktatói kara nagy munkát végzett eddig is. Nemcsak a műhely országosan első félál- , lftásában, hanem a tanulás és a munka kapcsolatának, a műszaki elméletnek és a gya­korlatnak életszerű összekap­csolásában, annak tudományos megtervezésében és kivitele­zésében; Jövőre vé*ez az els5 szakközépiskolai osztály. Ök lesznek az első gyümölcs ezen a fán, amelynek ágain addigra megérik a többi is — a jövő útjának újabb és újabb szak­iskolái. Cs. Adám Éva ű molekulák tőköve lehet egész sor igen fontos újszerű vegyianyag­nak, amelyeket az orvostudo­mányban, az iparban és a me­zőgazdaságban alkalmazha­tunk. Szintetikus előállítását elsőnek a 28 esztendős dr. Philip és E. Eaton, a chicagói egyetemen érte el pen lehet, de az mind' gyerekjáték ahhoz] mérten, ahogy én te-, szem. Abból tanulni lehet!” De sajnos el­maradt. A busz vége] jelé, valami alattamos, lélek leste ezt a pilla­natot. És amikor a ka-] lauz keze félúton a* gomb felé közeledett,, gyorsan megnyomta a * hátsó jelzőt. Kigyul-] ladt a piros lámpa. , A kalauz arcán a1 tanácstalanságot pilla-] natnyi rémület váltot-> ta fel és keze a leve-' gäben maradt. Élszon- < tyolodott és mert köz-] ben az autóbusz meg-, állt és az ajtó kinyílt,' menyasszonyával ] együtt levánszorgott. < Az igazsághoz tartozik[ az is, hogy csak ö ván- szorgott, a meny asz-] szony nem. Az pöckö-', sen, egy kicsit meg-' sértve libegett le a' lépcsőn. ] Körbenéztem. Senki] nem mosolygott. < Eäaülüiar Kálmán Gyár az iskola alatt ■ a fegyelemmel, sem a felelős­ségérzettel — jegyzi meg a mű- ; szaki igazgatóhelyettes. Szavait néhány méltó adat támasztja alá. Az ; iskola átlaga 3,13 százalék. Egy kivételével valamennyi szak- 1 középiskolai osztály ezen szint felett van! Még egy érdekes mutató: a két szakközépiskolai első osztályban (egy erdész és egy esztergályos) a mulasztás átlaga mindössze harmada az iskolai átlagnak. — Nézzük tovább a „gyárat”. — No, ezzel az idézőjellel vigyázni kell — reagál a hang­súlyomra Sípos István igaz­gató, — mert Egerben ez az iskolai műhely a harmadik nagyságrendű forgácsolóüaem! Itt van például ez az új terem. Itt egy héttel ezelőtt még asz­talosműhely volt. Gyorsan ki kellett telepítenünk, mert meg­jött az RF 20-as sugárfúrógép és társai, s az egész termet át kellett alakítani forgácsolómű- hellyé. Az asztalosok kihelye­zett műhelyben működnek a Petőfi Kollégiumban. A gyárlátogatás véget ért. A vendégek egyike-másika elégedetten áll meg a gépek előtt Karokat mozgatnak, munkadarabot Élesztgetnek — értik, amit látnak. Bennem inkább tisztelet ébredezik, na­gyon tisztelem ezeket az okos gépeket, és a hozzáértő embe­reket, s egyre inkább eluralko­dik rajtam az érzés — milyen jó ilyesmiről írni! Milyen jó, hogy ilyen van. Hiszen igaza van az igazgatónak, amikor azt mondja: „Ez a jövő!” Valóban. Jelen ugyan, de ez a jövő útja. A szakközépiskolai képzés, ami végre eltalálta a műveltség és a szakma, a tanulás becsülete és a munka formáló ereje kö­zötti legegészségesebb megosz­tást az újfajta embertípus ki­alakítása érdekében. Végerfdaiénvben^J; iskolát sokan úgy képzelik él, hogy ez egv-egy irányban me­reven képző iskolafajta, ami „valahogy” érettségit is ad. Nem. Az esztergályos szakkö­zépiskola tanulója az érettségi után gyógyszerész éppen úgy lehet, mint agrármérnök. De. .. ha ipari továbbkéozést választ — ami elképzelhető, hiszen pályát választott, amikor első osztályba lépett — akkor óriási előnnyel indul már a felvételi vizsgán. Természetesen sokféle hang — hivatalos és nem hiva­talos — kering most a szakkö­zépiskolák körül, de ez kell is, meg jó is. Születő iskolafajta, bölcsőjénél sok aggódó peda­gógus bábáskodott, s most, hogy „beszélni’ kezd, hogy a harmadéveseken keresztül már • Uj szerkezet Sikerült merőben újszerű ké­miai szerkezetű molekula szin­tézist létrehozná. Az újfajta molekulát, kocka (eubus), vagy hasáb alakja miatt „kubán"- molekulának nevezik. Mai ké­miai tudásunk szerint a ter­mészetben nem fordul elő. A tudósok úgy vélekednek, hogy a „kubán’-molekula épí­Az ódon falak hagyományait, múltja emlékei az egri Dobó István Gimnázi­um. A hatalmas, kicsit komor de méltóságteljes igazgatói iro­dában szinte játékszernek ha' a berendezés minden darabja Mégsem telepszik az emberrí a rossz hangulat, mert a beszél­getések csupa optimizmust, e nevelésbe vetett hitet és a Jö­vőt idézik. Vendégei vannak az igazga­tónak. A pártközpontból és £ megyei pártbizottságtól láto­gatták meg elvtársai, nagy ter­veinél segítő barátai. Ök is az igazgatói iroda „antikságával’ ugratják az igazgatót, de egyi­kük hirtelen megszólal: — Pszt! Csend legyen ...! Tompa, egyenletes dübörgés reszketted az emeleti padlót. — Gyár az iskola alatt! Ez «vár a jelen! — Nem. Ez a jövő. Az utóbbi megjegyzést mái itz igazgató teszi halkan, de magabiztosan. Hamarosan ka­bátok, sálak kerülnek a vendé­gekre, mindannyian kíváncsiak Vagyunk a gyárra, ami a Szé­chenyi utcai iskola alatt dübö­rög. Kíváncsiak vagyunk az esztergályos szakközépiskolára, amiből csak ez az egy van eb­ben a megyében, s kiváncsiak a milliókat érő gépparkra, ami­vel országszerte ez az egy isko­la dicsekedhet Lássuk a gyárat. A folyosón rend,es^ kényelmes közlekedési lehető­ség a gyártermekbe. Az első ajtó az elsős tanműhely. A la­katosműhelyt most készítették el társadalmi munkában ma­guk a diákok, s így 60—70 00C forint helyett mindössze ötezer forintot költöttek el. Éppen fes­tik a védőrácsokat. Egy teremmel beljebb a má­sodévesek dolgoznak. Zúgnak az esztergagépek, csavarokat készítenek a bázisüzemnek, a Hajtómű gyárnak. Ragyog a gye­rekek arca. Nem nagyon fi­gyelnek a vendégekre, leköti őket a munka. — Nem csoda, három hete, hogy itt vagyunk, s nem az üzemben, ahol csak akkor kap­tunk önállóan gépet, ha a se­gédnek máshol volt dolga. Igaz, normában dolgoztak, nein értek rá annyi mindenre, mint itt az oktatóink — mondja Csuhaj Árpád, de látom, ő is siet, mert amint hallottam, itt is normá­ban, külön megállapított ta- nulónonnában dolgoznak a fi­úk. — Azért szeretünk itt lenni, mert itt mindenkinek saját gé­pe van — egészíti ki osztálytárs szavait Bodnár László. — Valóban érdekes dolog ez a munka. Itt tapasztalhattuk leginkább, a szakközépiskolá­nál. A fiúk normában dolgoz­nak. Ebben az évben ezzel a gépparkkal ezek a gyerekek egymillió forint értékű ter­melési értéket adnak át a nép­gazdaságnak. Ez a munka fele­lősségteljes, alkatrészeket ké­szítenek a Haltóműgyámak. Felelősségtől les. tehát egyénen­ként elbírálható teliesítménvt hoz magával. Nincs is baj sem

Next

/
Thumbnails
Contents