Heves Megyei Népújság, 1965. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

A gyártmányfejlesztés buktatói 18 forintért is „veszünk" egy dollárt ságosabb premizálással és ré­Munkát talál, aki keres lönféle szakmák területén. Így 120 forintért és Hol tartunk jelenleg, milyen eredményeket értünk el a mű­szaki fejlesztésben? Megyénk több műszaki, gazdasági veze­tőjének véleményét hallottuk, mégis, aligha lehetne meggyő­ző és egyértelmű választ adni a kérdésre. Különben is néző­pont kérdése: a három év előtti helyzethez viszonyítsuk a mait, vagy a hazai igényeket és a külföldi termékek paraméte­reit válasszuk mércének? A korábbi években megyénk ipari üzemeiben inkább ötlet­szerű volt a műszaki fejlesz­tés. Még két óve is átlagosan alig 60 százalékos volt a mű­szaki fejlesztési alap felhasz­nálása, de a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál a rendelke­zésre álló összeg 15 százalékát sem használták fel. Pedig ép­pen ebben a gyárban elavult, 40—50 éves technológiával dol­goznak és köztudomású, hogy a műszaki fejlesztés leginkább a régi üzemekben elsődleges fontosságú. Lényeges fejlődés kezdődött a Központi Bizottság 1062. jú­niusi határozata nyomán, ami­kor a gépiparra vonatkozó ha­tározatot aktívaértekezleten vi­tatták meg, a párt és a szak- szervezet bevonásával intézke­dési tervet dolgoztak ki, hogy a műszaki fejlesztési feladatai­nak végrehajtását meggyorsít­sák. Mindnyájam aikarjuk és jog­gal elvárjuk, hogy kifogásta­lanul működjék a kerékpár lámpája, ne bosszankodjunk az új rádió és televízió ismételt javíttatása miatt. Tehát nem szubjektív érzések, hanem a megrendelők, a felhasználók, a külkereskedelemben pedig a nemzetközi verseny diktálja, hogy korszerű és jó minőségű termékeket gyártsunk és a le­hető legolcsóbban. Ezt a célt szolgálja a gyártmány- és a gyártásfejlesztés. A Filnoonszerelvénygyárban és a Mátravidéki Fémművek- ben az új gyártmány elindítá­sával megkezdik annak fej­lesztését örvendetes, hogy a Bervában készült kerékpárvi­lágítási garnitúrák minősége eléri a nemzetközi színvonalat és intézkedéseket tettek a mű­anyag kivitelű lámpák gyártá­sának feüszerszámozására. Je­lentős sikereket értek el a vil­logok és a kürtök gyártásánáL De az orvosi fecskendőknél nem kielégítő a fejlődés. A Selypi Cukorgyárban műszaki fejlesztéssel — főleg a J-díffú- zió megoldásával — biztosítot­ták. hogy összes termelésük 90 százaléka exportképes. Vagy említsük a Selypi Cementmű­vek példáját, ahol szívós ku­tatómunkával új alapokra he­lyezték a fehér cement gyártá­sát és jelentős mértékben nö­velték a régi gyár exportlehe­tőségét. A Finomszerelvény- gyárbam korábban tömör anyagból forgácsolták a fecs­kendőié j eket, aztán végrehaj­tották a műszaki fejlesztési tervben meghatározott felada­tot, a sárgaréz sajtolására tér­tek át és 1964-ben közel' egymillió forintos imporíonyag­megtakariíásl értek el. A Mátravidéki Fém­művekben a külföldi festékek, kel takarékoskodtak és erre az évre még nagyobb célokat tűz­tek maguk elé. Sírokban a ke­rékpárlánc minőségének javí­tásával elérték a nemzetközi szinvonalat, de rossz a gazda­sági mutató, a kerékpárlánc gyártásánál 120 forintos költ­séggel érnék el egy dollár be­vételt. a motorláncnál 30, a tu­busgyártásnál 18 a G-mutató. Megengedheti ük-e magunknak azt a luxust, hogy 18 forint he­lyett 120-ért „vegyünk” egy dollárt? Természetesen nem. Főleg a műszaki fejlesztésen múlik, hogy versenyképesek legyünk a nemzetközi piacon és ugyancsak a cmártmány-, il­letve a avá'rtásfejlesztésnek kö­szönhetjük. hogy több száz millióra növekedett megyénk ipart üzemeinek exportja. összefoglalva megállapíthat, faki hogy a múlthoz képest megyénkben eredményes a mű­szaki fejlesztés, de a követei­re -nyékhez és a lehetőségekhez képest lassú a fejlődés. Milyen tényezők akadályozzák a gyor­sabb és eredményesebb hala­dást? Zavaróan hatottak az iparj átszervezések, ideiglenesen el­vonták a figyelmet. A Buda­pesti Hajtóműgyár egri és az Egyesült Izzó gyöngyösi gyár­egységében önálló gyártmány­fejlesztést nem végeznék, a gyáregységek inkább a gyár­tástechnológia fejlesztésével foglalkoznak. A legtöbb üzem­ben csak az éves tervet isme­rik, kevés a kapcsolatuk a nagyvállalat, illetőleg a minisz­tériumi szintű távlati műszaki fejlesztési célkitűzésekkel. In­kább a kényszer és itt-ott a becsület viszi üzemeinket az importanyag-megtakarításra, de anyagi érdekességről nem beszélhetünk, mert a hazai gyártmányú anyagok általában drágábbak, különleges figyelmet és a tech­nológia módosítását követelik. A vállalatok gyakran nem ér­dekeltek sem az import-taka­rékoskodás, sem a műszaki fej­lesztés soron kívüli megoldá­sában, mert a műszaki fejlesz­tés költségei azonnal jelentkez­nek. rontják a tervmutatókat, az eredményeik pedig csak a későbbi időszakban kamatoz­nak. Így gyakran tapasztalhat­juk, hogy népgazdasági szem­pontból gazdaságos és sürgős intézkedéseket a következő év­re halogatják. Mivel a népgaz­dasági és a vállalati érdek nem esik egybe, másrészt a műsza­ki fejlődés mindenképpen mun­kát és fejtörést igényel, sőt kockázatot is jelent, nem vál­lalják a felelősséget, a műszaki fejlesztést elodázzák. Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy három—négy óv múlva, amikorra az űj termék elké­szül. már korszerűtlenné vált, a nemzetközi versenyben le­marad. Hogyan lehetne gyorsabb és eredményesebb műszaki fej­lesztésre ösztönözni? Például árkiegyenlítéssel, adókedvez, mennyel, közvetettebb és igaz. A fény hatására alakulnak ki az egyszerű anyagokból bo­nyolult anyagok a klorofil- szemcsében. Felmerül a kér­dés, nem lehetne-e a fény sza­bályozása révén irányítani a növények fejlődését. Kiderült, hogy lehet. A fizio- lógusok megállapították, hogy fehér vagy vörös fényben a hagyma gumója nagyra nő, kék fényben viszont a szárnö­NEGYVENSZER kétszázezer forint lebeg Eger városa fe­lett. Elkapni nem lehet, csak látni: a vár évszázados ódon falainak folytatásaként pár hó­napos falak az Almagyar-domb magán sorházai. Legyünk precízek. Egyen­ként 250 ezer forintot érnek majd 1994-ben. Ma még csak a tulajdonosoknak 50 ezer fo­rintja fekszik benne. A többi OTP-kölcsön, havonta 650 fo­rint a törlesztési díj 360 hóna­pig. Ebben már a kamat is benne van. S most mennyit érnek? Saj­nos meghatározni nehéz. Ki- nek-kinek ízlése, pénztárcája és lelkiállapota szerint. Az idegen látogatónak sokat ér. Már maga a látvány is. Holland típusú házakat ugyan­is Magyarországon nemigen lehet látni. Belső lépcsős, há­romszintes, elragadó összkom­fortos. kis modern lakások. Fent egy kis szoba és egy fél, lent egy nagy szoba, hatalmas kandallóval, középen mellók- helviségek, külön étkező-előtér. Elől-hátul kert, fent erkély, lent terasz. Egy kis paradi­csom. És az idegen látogató irigykedik. Az OTP-nek is megéri. Való­színű, hiszen a terveket a költ­ségvetést elfogadta, a megbí­zást kiadta az építő vaOáLafc­szesítsék előnyben azokat a beruházásokat, amelyek a mű­szaki fejlesztés megvalósítását szolgálják. Jól jár-e az a vállalat, ame­lyik a legfejlettebb technikát és technológiát alkalmazza? A tervkészítés eddig kialakult gyakorlata szerint nem. mert a műszaki fejlesztés kiugró eredményét a következő" évben „tervesítik” és még egy kis fe­szítéssel is megtoldják. Ebből kitűnik a helyzet fonáksága; aki konzerválja a régit, annak mindig van mit „fejlesztenie”, egy kis ügyeskedéssel biztosít­hatja a vállalati érdeket és a prémiumot is. A Mátravidéki Fémművek konkrét javaslatot tett a profil­rendezésre. tárgyalások is foly­tak, de hiányzik a végrehajtás. A jelenlegi rendelet kevés jo­got biztosít a profilgazdának és a felsőbb szerveit nem ellenőrzik a kötelességek teljesítését. Most és a jövőben feltétlenül hasznos lenne, ha mindenütt megalakítanák a műszaki bi­zottságokat és azok valóban működnének is. Többet kell tennünk a külföldi és a hazai tapasztalatcserék hasznosításá­ra. Sok üzemben nincs elegendő szakember a termelési felada­tok megoldására (az más kér­dés. hogy sokszor pazarolják a „műszaki kapacitást”) és nem jut létszám a műszaki fejlesz­tésre. De a magyar gépipar közel félmillió terméket gyárt és majdnem annyi gépet, be­rendezést exportál, mint Ang­lia. Ha sok terméket gyártunk, sokat kell korszerűsíteni. Ilyen kis ország bírja-e azt anyagi és szellemi erővel? A saját posztján mindenki tegye meg, ami tőle telik és éljünk a nem­zetközi munkamegosztás lehe­tőségeivel. Akkor eredménye­sebb és gyorsabb lesz a műsza­ki fejlesztés, akkor többet, jobbat és olcsóbban fogunk termelni — ez mindnyájunk javát szolgálja. vekszik és nem képződik gu­mó. A kék fény kvantumai, amelyeknek kétszerte nagyobb energiájuk van, mint a vörös fény elemi részecskéinek, az energiaigényesebb folyamato­kat bonyolítják le. Amellett a színkép különböző tartomá­nyaihoz tartozó sugarakat kü­lönböző anyagok nyelik el, így ezek a sugarak más-más átala­kulási reakciókat idéznék elő. nak, s még kamatot is kap érte. A HEVES MEGYEI Építő­ipari. Vállalatnak sem drága. Ha nem jött volna ki a pénzből, nem vállalta volna, ráfizetni senki sem szeret. A lakok, a tulajdonosok sem. Óriási elhatározás a kezdő 50 ezer forint befizetése után még 360 hónapig a lakás rab­szolgájának lenni. De nem mindenki kaphat olcsóbb szö­vetkezeti lakást, vagy állami lakáskiutalást. T. I. például hattagú családjával 800 fo­rintos kétszobás albérletben lakott, B. J. és felesége kü- lön-kűlön albérletben laktak, B. I-né elvált az urától, sürgő­sen kellett két lakás. K. T-ék egy Eger környéki faluban laktak, a férj Egerbe járt: dol­gozni, a feleség otthon dolgo­zott, a lányuk Egerben lakott, kollégiumban... Szép nap a beköltözés. Vég­re egy szép. új, modem lakás, végre egy főbérlet, végre együtt a család... kétszáz- kétszázötvenezer forintos „ka­csalábon forgó kastély”. S furcsa dolog történt: eny- nyi jó ellenére 22 család pa­naszkodik. Most már nem lát­i Gyorsan híre futott, a város­ban suttognak, beszélnek róla: az Egyesült Izzólámpa és Vil­lamossági Rt. gyöngyösi gyárá­ban nagy létszám-csökkentés volt, elküldték vagy hetven embert. Hetvenet, talán többet, j Mi lesz velük, hová mennek régi helyükről, hol folytatják majd munkájukat, életüket? A kérdést sokan feltették az elmúlt napokban, s gyakran elhangzik még ma is itt>-ott. Érthetően. Emberekről, csalá­dokról van szó. A tömören fo­galmazott felmondó leveleket nem lehet közömbösen venni. A rideg, hivatalos sorok mö­gött mindenképpen magyará­zatot kell keresni. Leveleket küldtek — leve­leket kaptak... Akik kapták, azoknak nehe­zebb a válaszadás. Azoknak érthetetlenebb a dolog. Kevés, aki nem így kezdi: nőiért ép­pen én? Egyesek igazságtalan­ságot, jogtalanságot vélnek fel­fedezni, zúgolódnak, elégedet­lenkednek. Mások csendeseb­ben mennek útjukra... de a keserű szájíz talán náluk is megmarad: mert nem kellet­tek a gyárnak, túladott rajtuk. Furcsa érzés az ilyen — még annak is, aki a felmondásért nem tud okolni senkit... A pipishegyi gyárban isme­rős szavakkal keresem a vá­laszt: miért éppen az a hetven ember? — Pontosabban: 78. Részletezik is mindjárt: 70 fizikai állományú, 6 admi­nisztratív dolgozó, és 2 mű­szaki ... S magyarázzák meg­fontolt, józan szavakkal azon nyomban. Már ismert idei terveink bir­tokában alapos felmérést vé­geztünk' gyárunkban. Régebbi munkáink normaóráit tapasz­talatból tudtok, az új gyárt­mányaink elkészítéséhez szük­séges időt pedig a profillal ko­rábban megbízott üzemek dol­gozóinak teljesítménye alap­ján állapítottuk meg. Mindezt összegezve, arra a következte­tésre jutottunk, hogy ez évi feladataink elvégzéséhez 1 365 000 produktív munkaóra szükséges. Lényegében ebből indultunk ki. Aztán sorra vet­tük a különféle intézkedések­kel elérhető megtakarításokat. Gondos számítás után megtud, tűk, hogy műszaki fejlesztéssel, a normák karbantartásával, a vcsztcségidők, pótidők, pótmű­veletek, állásidők, valamint a selejt csökkentésével, az átlag teljesítmény-százalék termé­szetes növelésével (a ténylege­sen mindig mutatkozó 2—2,5 százalékkal) és egyéb intézke­désekkel mintegy 206 ezer munkaórát tudunk megtakarí­tani éves viszonylatban, a kü­ják a szépet, nem látják a jót, a hibák és a 250 ezer forint eltakarják a szemük elől. Hullik a vakolat, hullámos, hézagos a parkett, rossz a cserépkályha, az ajtók-ablakok nem fekszenek egymásra, rosz- szul zárnak. A mozaiklapok mozognak, a ház körüli kerti járdák és lépcsők mállanak... És mindez négy-öt hónap után. Mi lesz akkor később? Garanciális javítás az OTP szerint. Szerződésileg ez bizto­sított. S A GARANCIÁLIS javítás után? Ha ugyanígy dolgozik az építőipari vállalat. A rejtett hibákat, amelyek később jelentkezhetnek, majd kijavítják. . Nem valami biztató állandó­an a hibák említése, s ennyi pénzért Leértékelés is lehetséges. Ez sem igen kelthet bizal­mat A leértékelt áru rcwz- szabb és a rosszabb hamarabb válik még rosszabbá. A havi 560 forint mellett fennáll a veszély, hogy több javítást kell elvégeztetni saját pénzen. Mert a KIK maszek házat pern javit vált feleslegessé gyárunkban 24 lakatos, 20 esztergályos, 30 betanított segédmunkás, 0 marós, gépkocsiszerelő és te­kercselő. S létszámföl öttinek mutatkozott hat adminisztrá­ciós munkakörben foglalkozta­tott dolgozónk js, az a két műszaki is, aki áthelyezéssel azonnal elhelyezkedett... — Egészséges „rostálás” volt, teljesen igazságos. Mielőtt a névsort összeállítottuk volna, az üzemvezetőség, a párt, a szakszervezet mérlegelte az iudokokat, körülményeket. Azok kapták a felmondó leveleket, akiknek valami baj volt a munkájuk­kal, nem éppen úgy dolgoztak, ahogyan kellett volna, akik megsértették a munkafegyel­met. Megvizsgáltuk szociális hely­zetüket, tekintettel voltunk korra, nemre, lakóhelyre egy­aránt. Az elbocsátottak nagyob­bik része vidéki: jászárokszál­lási, vámosgyöhki, markazi, abasári, gyöngyössolymosi. A 32 gyöngyösi közül 19 szak­munkás, közöttük 11 férfi... Még a felmondás előtt tár­gyaltunk a városi és a kör­nyékbeli üzemekkel, a pártbi­zottsággal karöltve kerestük elhelyezésük lehetőségeit... Mi lett velük? A városi munkaerőgazdálko­dási osztályon eddig heten jelentkeztek közülüli. Négyen már el is helyezkedtek. És a többi? Heten a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalathoz kerültek. Többet egyelőre nem tudnak fogadni: Ebben az esztendőben csaknem félszáz új dolgozót vettek fél, köztük 10-et, feb­ruár 15 óta. i. Hová, merre menjen, aki­nek zsebében még a munka­könyv? A kitérőgyár telepén, né­hány barakkban, idegen „cég” székel, átmenetileg itt rendez­kedett be a MÁV Hídépítési A Törődjünk egészségünk­kel című egészségügyi előadás- sorozat egy mindenkit érdeklő témáját dolgozza fel a keddi, február 23-i előadás, amely a reumáról szól. A KÖJÁLL, az SZMT és a városi tanács egészségügyi osz­tálya rendezésében zajló elő­adássorozat eddig is nagy köz­kedveltségnek örvendett, egy­— Még egyszer nem men­nék bele... — Beugrottunk. Ez az igaz­ság. — De legalább 30—40 ezer­rel olcsóbb lenne. — Igen, talán... 140—150 ezret megér. — Többet nem, mert nagyon silány az anyag, rossz minősé­gű. Ügy látszik, az építőipari vállalat takarékoskodott Vagy egyszerűen nem állt rendelke­zésére megfelelő anyag? De hát ennyi pénzért igazán első osztályú anyag és kivitel illik. LEHET, HOGY ezt be is bi­zonyítják. hogy így volt Vagy talán előre takarékos­kodott a vállalat? Megelőzte korát és előre az 1965-ös taka­rékossági év szerint dolgozott? Nőm hisszük. Nagyon 1964-ben dolgoztak, nagyon a mennyiségi szemlélet került előtérbe, a minőség ro­vására. 1965 nemcsak a takarékosság éve, hanem a minőség előtérbe helyezése a mennyiséggel szem­ben. Peri?ze. már késő, a házak már állnak. Még a leghosszabb óriáskí- Sfdoál is nagyobbra nőtt a kí­Főnökség II. számú szerelés­vezetősége. Kákái Sándor mű­szaki intéző korlátlan szám bau felvenne általános és vasszerkezeti la­katosokat, villanyhegesztőket, segédmunkásokat. — De, hogy ne áruljak zsák­bamacskát, hadd közöljem mindjárt azt is; változó mun­kahelyre ... És ide, Gyöngyösre? — Egyelőre csak két vil­lanyhegesztőre, négy lakatos­ra, 5 segédmunkásra lenne szükségeim. Egy esztendeig biz­tos munkahelyük lenne Gyön­gyösön, de valószínű, hogy há­rom évig is. Azután pedig ne­kik is máshol, valahol az or­szágban ... Lakatost, esztergályost ke­res a Mátravidéki Kőbánya Vállalat, a gyöngyösoroszi érc­bánya, a gyöngyösi növény­védő állomás. Segédmunkáso­kat alkalmazna az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat, a Vízügyi Igazgatóság, a BELSPED, s március 25 után húsz embert a gyöngyösi tégla­gyár. Vasipari szakmunkáso­kat keresnek a távolabbi üze­mek is. Az egri Hajtóműgyár­ban is van felvétek A Gyöngyösi Városi Tanács munkaerőgazdálkodási osztá­lyán keresik, kutatják a mun­kahelyeket, a lehetőségekbe* képest álláshoz juttatják * rászorulókat. A közelmúltban 110 vállalathoz, üzemhez gyár­hoz küldtek felhívást a mun­kaerő-elhelyezéssel kapcsolat-: ban. Nap-nap után érkeznek az ajánlatok, kerülnek állásba, új munkahelyre a jelentkezők.' Ma még talán gond, de hot* nap, holnapután elmúlik az el­helyezkedés bizonytalansága. Munkát talál — aki keres, új helyet, amit kis idő alatt megszokik, megszeret, ahol új­ra hasznosíthatja, újra jól érzi szer-egyszer mintegy 300—400 ember hallgatta végig, s nézte meg a filmeket. Ezt az előadást „Reumáról mindenkinek” címmel dr. Len­gyel Endre főorvos tartja meg kedden este fél hatkor a szék­ház nagytermében, majd két ugyancsak reumáról szóló — fil­met vetítenek. vizsgálások, a jegyzőkönyv-fel­vételek, az indulatos szóváltá­sok száma az OTP és a lakók között. Lassan már áttekinthe­tetlenné válnak az akták. Mit tehet az OTP? A lakók szerint következetesebb és eré­lyesebb követelésekkel kellett volna fellépnie az építőiparral szemben. Ez is lehet, de az is biztos, hogy az építőit helyett nem dolgozhat. S mit tehetnek a lakók? Aa OTP-t bírálják, mert vele kö­töttek szerződést. Az OTP pedig az építőkkel... „körbe-körbe, karikába”. Tehetetlen vitatkozó felek, mert ettől még a hibák meg­maradnak. Csalt az építő vál­lalat tehetett volna valamit: nem csinál selejtet, nem na­gyolja el a munkát... Eger új, modem negyede. A kívülállónak kedves, helyes családias házak ... A lakók egy része a bíróság­hoz akar fordulni. AZ OTP SZERINT: bár már ott tartanánk. Még így lenne a legjobb: a per! így kellett ennék történnie? Berkovits György MÍPÜJSMG 3 1965. február 21., vasárnap Dr. Fazekas László A fénykvantumok szerepe a növényélettanhan Körbe-körbe, karikába majd magát. Gyóni Gyula KEDDEN: Egészségügyi előadás a Szakszervezeti Székházban, Egerben

Next

/
Thumbnails
Contents