Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-17 / 14. szám

A felháborodáson átsüt az igazság Ok és okozat egy írói általánosításban Azt olvastuk a Népújságban (XII 22.), hogy az Egye­sült Államokban kilőtték az Explorer—26 mesterséges boly­gót. Az adatokat olvasva nagyon megrettentünk. Ha ez a ne­vezetes bolygó 26,280 kilométerre távozik el a Földtől és ez­alatt megkerüli a Napot (mert bolygó és a bolygó a Nap körül kering! (akkor itt nagy baj lesz ám! Mert akkor a Nap na­gyon közel kerül a Földhöz és ez igen veszélyes lehet ránk nézve. Nem fogunk megperzselődni? Mi biztosak vagyunk benne, hogy az amerikai Explorer—26 csak mesterséges hold és nem bolygó. Mert a hold a Föld körül kering, a bolygó a Nap körül... Ebben az űrhajós korszakban lassan tisztázni kel­lene a fogalmákat körülöttünk.. Ami hold, az nem bolygó ★ Márciusra várható a rántott csirke az egri piacon. Ezt a címet olvastuk (1.10.). Rántva árulják a csirkét a piacon? Aggódunk és jogosan, mert a rántott csirkét jobb otthon frissen készíteni a háziasszonyok véleménye szerint. El­végre ők vásárolnak a piacon, adjunk nekik igazat.,. Egyik háziasszony azt javasolta, maradjunk a régi szokás mellett és csak élő rántani való csirkét vásároljunk márciusban... Szerencsére a további szövegből megtudhatjuk, hogy váló­ban csak az idei keltetésű, rántani való csibéket ígérik már- ciusra. így jó... ^ Mi az igazság az üzlethelyiségek körül? Nem tudjuk el­dönteni... A lap egyik oldalán panaszolja a Népújság (I. 13.), hogy sok a bezárt, kihasználatlan üzlethelyiség Egerben. Bi­zony ez kár. Az Alkotmány utca 12. sz. alatt is súlyos vas­pánttal van lecsukva a bolthelyiség már régóta. Nincs szük-t ség rá? Pedig akadna gazdája... Nem árt néha ezeket a kér­déseket felvetni a nyilvánosság előtt, mert akkor gyorsabban jön az intézkedés. Most is olyan hamar intézkedtek az ille­tékesek, hogy mire a lap utolsó oldalát kinyomtatták, már közölhették is rajta a nagy fényícépet és az aláírást: ,Rókák örömére és kérésére lágerben megnyílt az új kozmetikai sza­lon az Alkotmány utcában.” Ez aztán a rekordidő... Hogy sikerült ilyen villámgyorsan elintézni az ügyeket...? Máskor is alkalmazni kellene ezt a módszert.. Holnap írjuk meg: Mikor lesz kész a főutca? Hátha még aznap befejezik-) (Dr. Szemes.) Egy óra a pult mögött az egri könyvesboltban Na de háVisten, újra nekilát Géza és egy-kettőre kész a fri­zura. Felsóhajtok. De az uraság most hajmosást parancsol, az­tán bedörzsölést, Szerencsére van Legatin nálam, lenyelek három szemet. így viszonylag türelmesen ásítva hallgatom végig, amint Géza lassan ha­bozva a „pofa” arcocskáját kis­előadást tart a Dózsa támadó- játékáról. Már megszűnt a legatin ha­tása amikor aprólékos, lassí­tott mozdulatokkal húzza-von- ja borotváját kedves borbé­lyom, aztán tapogatja a kés­hagyta szigeteket, majd visszi­AStar tájékozódni Eger kul­turális színvonaláról? Menjen a könyvesboltba!... Azt hiszem, sokan kétkedve tekintenének rám — ha ezt mondanám — csóválnák a fe­jüket, és talán még azt is két­ségbe vonnák, hogy normális vágyóik. Naponta 5000 forint áru könyv De most az egyszer szeren­csém volt. Nem nekem kell bizonygatnom, ezt elvégezte he­lyettem Verebélyi Gézáné, az üzlet egyik eladója. — Eger kfultűrváros! Egy hét alatt meg tudtam állapítani, (Pestről jött le és a szokásos félelem a vidéktől már felen­gedett benne) nagyon, jó vevők az egriek. Szavait egy adat 5« igazolja: naponta átlag 100—120 vevő­nek, 5000 forint értékű köny­vet adnak el. Raktáron több mint egymil­lió könyv van. Kell is ennyi, hiszen egyetlen „igazi” köny- I vesbolt a városban. (A könyv- árusító bódékat nem számít­Géza keze alá. Megnézem ma­gam a tükörben, s hagyom, hadd nyírják fürtjeimet a mes­teri kezek. ( Ej, Géza, Géza — hiába nyír', tizenöt éve, azért mindig újra meg újra magyaráznom kell, hogy áldalt magasabban és elől ne ritkítsa és hátul jól szedje föl és... És érdekel, hogy van a kis-. fia meg a nagy lánya. Aztán i olyan jó vicceket tud ez a Géza, 5 meg pletykákat. És külön élve-i zet az előadásmódja. Nem értem, mit vág arcokat' a kedves vendég itt mögöttem ' Elvégre emberek vagyunk, nem < fabábok. Beszélgetünk, hadd", múljon jobban az idő. És még-l sem csattoghat az olló, amikor 2 nevet Géza, még kicakkozná a • fülemet. A pletykákat pedig \ súgni kell. És azt igazán nem$ veheti rossz néven, hogy hajat • mosatok. * hogy mégis szárit-j tatom. Nem fogok az ő kedvé-i ért agyhártyagyulladást kapni. I Ha ideges a tisztelt vendég \ úr, üljön más keze alá, vagy, vegyen be he gatint, én az őt kedvéért nem fogok otthon kin- 2 lódni a borotválkozással és azt j se szívlelem, ha öt-ha* pere he-* hozás után minőiért nekem- * esik Géza. M«r> akármilyen f*-j nőm keze van. azért a szörf. **l, meg kell puhítani és tőőbfí ( föntről lefelé, maid lentről föl-', felé. aztán utána, szedni a snitté-< tehet. azután főket a kölni, a\ púder, eov kis eszmecsere aí Fradi védelméről, két vicc és1 három pletyka-apropó. — Parancsolion, «ram, Sn kő-; 4 MPUmG: jannár va_) Szétnézek: hol fér el itt ennyi könyv? Juhász Lajos eladó megmu­tatja a raktárt. Es még mit» dig nem tudom, hol tárolnak egymillió könyvet? — Kétszer ékkora raktár kellene, igényeltünk, nem kap­tunk — tárta szét kezét Vast László üzletvezető-helyettesi. — Éppen csak, hogy le tudjuk bonyolítani a nagy forgalmat* Sok ma a bestseller Feltettem egy eleinte okost nak látszó, de mint később ki­derült, egy nagyon buta kér­dést: Milyen könyvet vásárol* nak legszívesebben az embe­rek? Azt vártam, hogy majd hallok négy-öt, vagy esetleg hat-hót felkapott könyveimet, vagy írót. Dehogy, sakkal több a „bestsellerek” száma. Ezt már saját bőrömön ta­pasztaltam, mert bár próbál­tam, de kiszolgálná azt nem tudtam. A könyvtengerben. nem tudtam hajózni. Az iránya tűm csődöt mondott, hiszen hol egy Jókai, hol egy Hímző- könyv, máskor egy Szabó Ló- rinc-kötet, vagy a Vitorlázó repülés iskolája, aztán Kis előadási darabok fuvolára, majd egy Joy Adamson könyv, és egy kétforintos Daloskönyv volt a cél. Egyszerre ez sok volt nekem. Hát még a renge- l teg előjegyzés, a sorozatokra ) az előfizetők nyilvántartása. • Itt már végképp eltévedtem. Hát ennyi sorozat van? Bs az emberek veszik — bár még le­hetnének többen is — gyűjtik a könyvet, mint mézet a méh. De van-e idejük elolvasni? \ „Ha nem is olvassuk ■ mindet, de tecsüljük” > Majd ha nyugdíjban leszek— • — És mint a hímes tojást, úgy < fogja meg a soron következő «' Jókai-kötetét és a hatalmas j Világtörténet hatodik kötetét j az öreg Bőgős Sándor bácsi, a t tanárképző főiskola festője. A , Természettudományi Lexi­* kont is előjegyezte. > Az egyszerű, öreg bácsival ► együtt örültem, de a második i gimnazista Molnár Lacival jj nem. Kijelentette, hogy csak ►külföldi írókat olvas, azokat ; szokta meg, az új magyar író­ikat nem szereti. Miért? Egy- j szerű: még nem olvasott tőlük ’semmit. Egy izgalmas köny- j vet kért Adtam néki egy * Hemingwayt. Hadd legyen egy ► kis „irodalmi izgalma”. Miért I nem magyar szerzőtől adtam? «Mert nem akartam „leégni”, \ mint amikor egy húsz év kő- r, rüii lánynak — aki megbízás- j ból egy tízéves kislánynak kért a megfelelő könyvet — nem l tudtam ajánlani. Kisegítették: j Túri Zsuzsát adtak náci. 5 Hogy egy eladónak mennyi jj mindent kell tudnia! í Barkóvá ts Gyüqgjr. elmondták, hogy jóformán még a máísik középiskola ta­nárait sem ismerik. De hol ta­lálkozhatnának az iskolán kí­vül? A Gárdonyi Gimnázium­ba vasárnaponként rendszere­sen bejár 8—10 fiatal pedagó­gus. Miért? Annyira szeretik az iskolát? Nem. Az albérlet hideg és nincs hova menniak. Egerben csak pénzes hely van, ahol inni és költeni lehet és kell. Az iskolai pártszerveze­teknek, a szakszervezetnek és a TIT-nek kellene tenniük va­lamit ...! A z utóbbi hetékben sóik t*- szó esett Baranyi cik­kéről. Különböző szintű érte- kezleteken folytak a tanács­kozások, az informátorokat a megyei tanácshoz hívták, jegy­zőkönyvek, nyilatkozatok, til­takozó írások születtek. Hn csele fele ennyi ambícióval és lelkesedéssel foglalkoztunk volna eddig a fiatal pedagó­gusok sorsával — hevese bt okuk lett volna a panaszra Milyen kár, hogy ezeken a cikk-kavarta vitákon sem eseti szó az ifjú pedagógusök hely­zetéről. Pedig Baranyi cikke erről szól. Ez ügyben íródott: A jónevű költő a nagy be­szélgetésben elfelejtett felten­ni egy kérdést. Való igaz, nerr könnyű beilleszkedni egy vá­ros légkörébe, de mit tettek ők, maguk a fiatalok, az egy­kori szobatársak, hogyan „vet­téld’ az akadályokat, milyen részt vállaltak a város kultte ralis életének formálásában? Pótoltuk az elmulasztót! kérdést. íme a válasz: egyön­tetűen csaknem negatív. Anyagi gondjaik vannak, s így a túlórával minden idejűt az iskoláé. A város társadalm és kulturális közéletébe nen sikerült betömiök. Nem < „bennszülöttek” miatt. Inkábt azért, mert nem is nagyon tö­rekedtek. Gyengécske volt < hívogató szó is. A községek­ben három-négy lelkes peda­gógus szinte csodákra képes < népművelés sokágú területén de a városokban félszázny fiatal pedagógus hozzáértő se gitségét nélkülözzük évek óta Miért? Meddig? T gaza van Baranyinak A „bátrabban kellene fel használni az új értelmiségie­ket, ezeket a forró, lobogi lángokat...” Márkusz László lenne hűen visszaadni. Baranyi barátom általánosított cikké­ben. Én elmeséltem neki, hogy amikor Gyöngyösre kerültem, valaki szólt, hogy „nősüljek be”. Volt már erre példa. Most azonban nincs senki a tantes­tületben, aki így kötött volna házasságot. Ami a ..szatyrozást” illeti, egy-két esetről hallottam és elmondtam Baranyinak... Ez hát az általánosítás erede­te. A gyöngyösi gimnázium tantestületének tiltakozása ért­hető, jogos is. Felháborodásuk mértékével és irányárnál azon­ban lehet vitázni. Ha az általánosítás sértő, bántó is, a kiindulópont igaz. Való igaz, hogy az ajándékozás, vagy az ajándékelfogadás vál­tozatos formái még nem men­tek ki a divatból. Ez gond ma is, ha nem is olyan mértékben, mint néhány évvel ezelőtt. Bár­hogyan is felháborodunk Ba­ranyi tényeket eltúlzó. helyet és időt kissé összekúszáló, de kétségtelenül lényegre tapintó írásán, tőle függetlenül is tud­juk, hogy a becsületes, áldozat­kész pedagógusok között akad, aki olykor megfeledkezik ön­magáról, hivatásáról, és szé­gyent hoz az egész tantestület­re. Tudják ezt Gyöngyösön, a tantestületben is. De hát akkor miért Tóth Vilmost, a fiatal pedagógust veszik kérdéseik és felháborodásuk pergőtüze alá? Miért akarják az elmúlt időket idéző módszerékkel korlátozni egy lelkes fiatalember, egy kommunista pedagógus véle­ménynyilvánítási szabadságát? IV em titkoljuk: a fél tucat 1 értekezletbe fektetett idő és energia talán arra is elegendő lett volna, hogy meg­találják azt az egy-két em­bert ... Ezt javasolta a tantes­tületi ülés egyik felszólalója is! Bár az egri riportalanyok véleményének eredetije sem egyezik az írói megfogalma­zással, mégis érdemes odafi­gyelni. Sedan Béla, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanára és Horváth Sándor, a kollégium nevelője többek kö­zött arról panaszkodik, hogy kasztrendszert tapasztalnak Egerben. Az orvosok és a pe­dagógusok nem járnak össze. Igaz ez? Igaz. De nagyobb baj az, hogy majdnem külön kasz­tot alkotnak a középiskolai tanárok, és az általános iskolai nevelők. Baranyi szobatársai Az általánosítás mögött íme a történet. Tóth Vilmos így be­széli el: — Régebben egy Kortárs-es- tet akartunk szervezni a Vá­rosi Művelődési Házban, de te­rembért kértek. Így ez abbama­radt ... Pz volt hát a „helyi szer­l j vek közömbössége”. Azért a gyöngyösi kultúrforra- dalom nem maradt félbe, vol­tak, akik továbbvitték, ered­ményeivel, hibáival, ellentmon­dásaival együtt- Mert ez utób­bival is találkozhatunk. Saj­nos. A művelődési ház terem- bért kért. Igaz. kellett a fo­rint. A művelődési házaknak ugyanis tervük van, mint a fa­lusi italboltoknak. A bevétel és a kiadás rubrikáinak egyen­súlyban tartása bizony gyakran befolyásolja kultúrpolitikán­kat. Kulturális intézményeink ma még sok milliót költenek irodalomra, ízlésnevelésre, iga­zi művészetre, de mindezekhez a jó ízlést sértő és romboló, olcsó és könnyű „szórakoztató” műfajokkal teremtik elő az anyagi fedezetet. Ügy is mond­hatnánk. hogy egy-két operett, néhány ósdi Nóti Károly-szer- zemény, vagy „ágy-vígjáték” bevételéből telik ki esetleg egy Gorkij-mű, vagy egy új ma­gyar dráma bemutatója. Baranyi kérdésére — hogyan tud beleilleszkedni a kisvárosi légkörbe? — így „nyilatkozik” a riportalany: „— Nehezen ... Nem, az it­teniek közösítenek ki, inkább én vagyok képtelen alkalmaz­kodni ... Elcsodálkoztak, hogy nem jómódú gyöngyösi család­ba nősültem be, hiszen eddig csaknem minden idekerült fia­tal tanár ekként lendített ala­csony fizetésével járó sanyarú sorsán... Elcsodálkoztak, hogy nem kultiválom a családlátoga­tás „jól bevált” formáját: a ta­nár szatyorral menjen a csa­ládhoz, tegye le a küszöbre s amíg ó a szülőkkel beszélget, addig a buzgó nebuló minden­féle földi javakkal diszkréten megtölti a cekkert... Ezen itt már meg nem ütközik senki, így szokás..." A cikk megjelenése után a riportalany így cáfol: — Sokat és sok mindenről beszélgettünk barátommal, egy­kori szobatársammal. Mindez két esztendővel ezelőtt történt. A több órás beszélgetést nehéz □a Baranyi Ferenc előre * * tudja, milyen nagy vi­hart kavar a Mátra és Bükk vidékén Szobatársaim nyomá­ban című, az Üj írásban meg­jelent cikkével, talán óvatosab­ban fogalmaz s kevesebb „írói szabadsággal”, nagyobb lelkiis­merettel önti formába az egy­kori szobatársak őszinte vallo­másait. A vihart mindig csen­des eső követi, majd kitisztul az ég és jobb. sokkalta jobb lesz a levegő. így lesz ez — hisszük, hogy így lesz! —- a fe­jeikben dúló vihar elvonul, a vita elcsendesedik, s utána őszintébb lesz a légkör is. Vallomások az ifjúságról — ezzel a címmel kezdett vitát 1964, decemberi számában az Űj Írás. .. milyen az az ifjú­ság, amelyre társadalmunk új vonásainak, tulajdonságainak, eredményeinek megteremtése vár. Milyen ez az ifjúság’? Erre a kérdésre keresi a vá­laszt Baranyi Ferenc is, ami­kor szobatársai nyomában el­indul az élet valódi sűrűjébe, megtudni, tart-e még a hajda­ni lelkesedés, hogyan találják fel magukat új környezetükben a fiatal pedagógusok, be tud­nak-e illeszkedni a kisvárosi légkörbe. A szobatársak véleményét kutatva Baranyi ellátogatott Gyöngyösre és Egerbe is. A baráti eszmecsere után jött az írás. majd a szóban forgó vi­har. Különösen Gyöngyösön 1 Látszólag Baranyi cikke boly­gatta fel a hétköznapok nyu­galmas rendjét De csak lát­szólag! Mert a fiatalok gondjai és a régi szokásokból táplálko­zó „problémák” ténylegesen megtalálhatók: voltak, léteztek, sőt vannak, is Baranyi írásától teljesen függetlenül. A tények makacs dolgok. Lehet hallgatni a hibákról, lehet elnézni az emberi gyengeségeket de ettől az még mindig hiba, emberi gyengeség marad. És lehet szót emelni ellene, hogy holnapra jó váljék a tegnapi rosszból. Ez az igény és ez a remény adta kezünkbe a tollat s ez diktál­ja ezeket a somokat is. /gyöngyösön már nemcsak ^ az értelem, hanem az érzelem vitája js hullámzik: egy becsületében megbántott tantestület kéri, követeli a helyreigazító elégtételt. Nem akarunk és nem is tudunk a csalhatatlan igazságtevő szere­pében tetszelegni. Igazságkere­sésre vállalkoztunk csupán, i amikor meglátogattuk Baranyi! Ferenc megyénkben élő riport- j alanyait Négy váróéban találkozott ‘ szobatársaival a fiatal, tehetsé. f ges költő- Cikkének befejező j sorai között így ír: „Négy pél-, düból persze felelőtlenség len-! ne általánosítani”. Nagyon iga- j za van! S lám, hiába intette; önmagát, egy és más vcnafcko-* Káéban a Gyöngyösről közvetí-í tett véleményében egy-két' Szórványos esetből, amolyan „beszélikféléből” durva, sértő! általánosítás született. { Az egyik szobatárs — szerre volt munkásőr, alapszer- j vezeti KISZ-titkár és jó átlag-j eredményű bölcsészhallgató”. • — Tóth Vilmos, feleségével! együtt nevelőtanár a gyöngyösi! Bajza József középiskolás diák-! otthonban. A fiatal pedagógu-l ■ok és a város kulturális éle-! ténók kapcsolatairól a beszél-i getés nyomán Baranyi így fo-j gaűmaz: — „... befulladt az I egész: a helyi szervek annyira i közömbösen szemlélték az erö-\ feszítéseket, hogy Vili és né­hány lelkes fiatal kollégája,| teljesen egyedül maradva, ab­bahagyták a gyöngyösi „kultúr- j forradalme.tr. : Ülők a fodrásznál és várok. Várok türelmesen, hiszen meg­szoktam, hogy a fodrásznál vár­ni kell — különösen, ha valaki olyan válogatós, hogy nem ül akárki keze alá, hanem kizáró­lag, csak „a” Gézától hagyja megnyissálni a haját. j Ülök tehát és várok, mert Géza mesteri keze alatt jelen­leg egy roppant ellenszenves i alak terpeszkedik. Állandóan a saját képét bámulja a tükör- ! ben és folyvást beszél, meg ide- I oda forog, kényeskedik, mint .valami kisasszony, mutat, ma- ■ gyaráz Gézának, mintha ó nem \ tudná magától megstuccolni a ' színehagyott sorté jét. Egyre i csak: „Gézám, így! Gézám, >úgy.'” ; Csupa Géza. Igaz, én is így ) szólítom őt, a keresztnevén már I vagy tizenöt éve. De legalább t én érzek valamit, sőt olykor lel- • kiismeret-furdalást, mert Géza lidösehh piíinm vntvr •nnr>ln—+iz évvel és épp olyan ember, mint 'én és 6 urcz engem, én pedig .. ; Én legalább az utcán „vissza- í vágókr avval, hogy messziről J köszönök, előre, de — lefogadom ez a puffant óriási csecsemő, | cici egyre csak gőgicsél a keze \ alatt, épp hogy biccent neki 'mau kegyesem. No mindegy! Nem nézek oda, majd csak kivárom a végét. Sőt nem is hallgatok oda. Mit érdekel engem, hogy tapaszta­latcserét folytatnak gyermeke­ikről, sóhajtva emlékeznek fia­talságukra és ócska viccekkel jóra végighúzkodja, kölnizi, pu- derozza, aztán... aztán mégis- . csak, végre fölmozdul az illető a karosszékből. Odaroskadók a helyére a i megfordított párnára. Elterü- IoJL fa**»— szórakoztatjuk egymást Hej, Géza, Géza, nem értem Hát nem látja, hogy tűkör: ülök? Ügy nevet, hogy abba­hagyja a nyírást. Csak áll e „pofa” mellett és vihog, az mej H yiifMftitfflftf mb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents