Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
f /3'AR'AA/Í' /YlAfds í Anyámmal eleinte örültünk, logy nevelőapám, Károly bá- si, a lóverseny helyett a iab- iarúgásmál horgonyzott le — ám idők múltával egyre elviselhetetlenebbé vált „lelkes” szurkolása, a ami ezzel járt: a nabiátus ingerlékenysége. Már-már reszkettünk szegény anyámmal a vasárnap estétől: fia Károly bácsi csapata kikapott aznap, nem volt előtte megállásunk. Egyszer, egyik törh^tetleo rasámapest után, másnap egész délután törtük a tejünket, mit is lehetne csinálni, hogy a szerencsét állandóvá tegyük, odasBegődtessük Károly bácsi csapata mellé. — Ki kellene egyszer menned neked is arra a fránya meccsre — mondta végül tanácstalanul anyám. — Ott tán eszedbe Jut valami. Így is történt Legközelebb* ■Uralommal megkértem, vinne el magával Vidáman nézett rám. — Aha, Jdsöreg! Bejöttél as utcámba, mi? No, csak gyere! Odakint a pályán aztán sok mindent megértettem. Károly bácsit már a legelső piHztr»- tokban teljesen magával ragadta a játék heve. A harmadik percben ordított, a negyedikben éljen zeit, az ötödikben üvöltve szitkozódott összeveszett a szomszédjával, az előtte állónak meg a fején törte szét az esernyőjét Alig ismertem rá. Ez a szelíd, csendes ember, akiről szívesen hittem, hogy a légynek! sem tud ártani, most valósággal kivetkezett magából Még a szemei ehérje is vörös volt » dühtől, ahogy a bírónak odaüvöltözte súlyos becsületsértéseit; amikor pedig valaki hátulról rászólt a nyakán ldda- gadtak az érék. Az első félidő végén ktsrt megnyugodott (kettő-egyne vezetett kedvenc csapata) —, de azért láttam rajta, hogy valamiért mégis elégedetlen. — Szép Játék volt... — szóltam, mert szerettem volna egy málnaszörpöt kiérdemelni — Tud ám ez a csapat! — Ugyan! — mondtam félhős arccal. — Ügy játszanak, mint a betegápolók! — Miért? — mondtam gyanútlanul — A fejükkel játszanak, szépen, taktikásan. — Egy focista nékem a lábával játsszon! — felelte dühösen. — Az együk megpróbálta — mondtam. — De a mások szerencsére nem vette át a durva modorukat. Károly bácsi nyakán megint dagadni kezdtek az erek. — Miért? — kiáltotta. — Miéit? Hát, ha azoknak szabad! Nekünk is van lábunk, a hétszázát! Bele azzal a lábbal! Nem óvodások azok sem, hanem focisták! Egy kis lerágásba nem hal bele senki! Hallgattam: nem akartam a málnámat veszélyeztetni. A második félidőben is fehérek voltak fölényben; kékek épp ezért egyre vábban Játszottak. POLNER ZOLTÁN: a 8 durKároly bácsi lassan újra izgalomba jött — Nézd! — ordította —, nézd! Hát ezt is lehet?! Néztem: ketten szaladtak egymás mellett; a jobbhátvéd becsúszó szereléssel akarta megkaparintani Kohuttól a labdát — Ne hagyd! — szakadt ki a bömbölés Károly bácsiból. — Kohut! Ne hagyd! Bele! Nem az apád! Kohut valóban nem hagyta; egy óvatos mozdulattal felvágta versenytársát s egymaga rohant tovább a labdával. — Éljen! — lelkesült Károly bácsi. — Ez a játék! A bíró azonban más véleményen volt; sípolt és szabadrúgást ítélt. Az öreg káromkodott; egy ember viszont tapsolt, éppen előttünk. — Pfuj, bíró! — ordította lg érő kalapjában. Amikor végre előkerült a rendőr, s lehámozta a kis ember összevert fejéről a kalap roncsait (szépen, gondosan, a karimát kinön!) csak akkor derült ki, hogy a kékek szurkolói — saját szurkolójuknak okoztak nyolc napon belül gyógyuló testi sértést... Ahogy a kis incidens hullámai elültek, a játék hirtelen fordulatott vett. A kékek eddig inkább csak ténferegtek a pályán; de most, a játék végének közeledtével megtáltosodtak. Pergő gyorsasággal hirtelen két gólt rúgtak be a fehérek kapujába, s ezzel egyenlítettek. Három-három. Károly bácsi falfehér volt; alig akart hinni a szemének. — Micsoda? — motyogta döbbenten a második gól után. — Hát ezt is lehet? Mit Károly bácsi, talán nem Is annyira a bírónak, mint inkább az előtte álló ellen-szurkolónak. — Kuss! — kiáltott emez, és hátrafordult. Furcsa kis ember volt; hosszú, vékony orr ugrott elő fekete keménykalapja alóL Arca lila volt a méregtől. — Köcsög! — üvöltötte Károly bácsi, nyilván a kemény- kalapra célozva, s vastag hentes-öklével dühösen megfenyegette ellenfelét. A Jköcsögfe- jű” —- fogalma sem volt szegénykének, mit is csinál! — hetykén Károly bácsi elé lépett Én, hogy a jóvátehetetlenebb következményeknek elejét vegyem, odaugrottam eléje és Játszi mozdulattal rátettem kezem a fejére, mire két ábrándosán lcék szemére haladéktalanul ráborult az éj sötétje, keménykalapja formájában. Amíg azon erőlködött, hogy a komor abroncsot valamiképpen lefejtse magáról, Károly bácsi megragadta és behajította barátainak tömegébe a kékek szurkoló! közé. E pillanatban óriási zenebona tört ki a lelátókon: Kohut szédületes erejű labdája ott táncolt a kékek kapujának bal sarkában! Ez a körülmény egyáltalán nem befolyásolta kedvezően a keménykalapos barátainak hangulatát; s amint a kis csomag megérkezett a gyanútlan címzettekhez, Iszonyú dühvei nekiestek; Jó- szerint fel sem ismerték orrácsináLnak ezek a nyamvad! hátvédek, md? — Csak várjunk! — mondtam, mert váratlanul eszembe ötlött a terv, amivel az öreget leszoktathatnám a vasárnapi rabiátusságról, — várjunk! Nincs vége még! Károly bácsi csak legyintett, legszívesebben indult volna haza. A játék egyre hevesebbé vált; a kékek mindinkább fokozták az iramot, a fehérek meg szemlátomást kifulladtak. Egy-két esetlen akcióval próbálkoztak ugyan, de a pálya derekánál alig-alig jutottak tovább. A csata legtöbbször az fi kapujuk körül víharzott. Amikor egy gyors és ered-l ményes támadás aztán új gólt! eredményezett a kékeknek,' Károly bácsi megrántotta aj kezem. — Gyerünk! i — Maradjon! Most kezd ér-1 defces lenni! t — Ügyis elveszítjük... ► — Dehogy is! Megnyerjük! j) Ügy nézett rám, mint egy 5 hibbantra. £ — Négy-háromról? Talán ► öt-négyre? Az utolsó tíz perc-i ben? 4 — Nem, dehogy! — mond-$ tam lelkesen. — Négy-három-1 ra! Vagy öt-háromra! Nézze! £ Űj gólhelyzet! Remek! Bele, Kovács Kettő! Szeme kerekre nyűt, s elképedve megkérdezte: — Te a kékeknek drukkolsz? — Hallja! Hisz sokkal jobban játszanak! Csodálkozó arccal a pálya felé fordult; hosszan nézte a játékot. Egy idő múlva megszólalt: — Tényleg jobban játszanak ... Igazad van!... — S azon mód el is ragadta a játék heve; — Bele, Kovács! Bele azzal a lábbal! Pfuj, Kohut! Felvágni, felvágni! Alszik a bíró? Csendesen álltam mellette; csak bajuszom alatt mosolyogtam. A játék a végéhez közeledett, talán kétt-három perc volt már csak hátra. Az öreg céklavörösen üvöltözött. Amikor aztán az utolsó percben Kovács Kettő bevágta a fehéreknek az ötödik gólt, Károly bácsi átölelt. — Ezek tudnak, fiam! Ez csapat! Ezeknek érdemes drukkolni! Nem úgy, mint annak a ... Bólintottam. — A jobbik csapatnak érdemes szurkolni _ * Rám nézett, gyanakvóan, hogy nem ugratom-e? — Mindig? — Mindig. — Miért? — Mert az érdemfl meg' a győzelmet Elgondolkodva maga eS6 nézett — Azt mondod? — kérdezte nagysokára. ... Megoldódott a ml vasárnap esti gondunk. Károly bácsi eztán mindig jókedvűen jött haza a mérkőzésről — akárki győzött, ő a győztessel együtt örült a győzelemnek. Borús kedv csak olyankor, szakadt rá ha döntetlen volt ’ az eredmény — no de szeren.-^ cséré oly ritkák a döntetlenek — RASZUL GAMZATOV (Dagesztán) A TŰZ MELLETT Füst száll a falakra, nyitva a nagy kályha. Kihűl már, hiába fújnak rá tüzére, Utoljára villan fáradt, kicsi lángja. Csillag lobbant benne? Emlékek visszfénye? Gyermekkorom fénye, boldogság visszfénye; A tűz mellett ülve, gondolatban látom Apám, csodálatos meséit mesélve S anyám, ki dalol, hogy engem eldajkáljon. Éj van. Elzárom á kályhát. Immár nem é& Nincs láng, se füst — se tél, emlékekkel tele. Mi marad hát nekem? Itt benn csöpp melegség, Egy apa jó szava, egy anya éneke. Fordította: Bán Ervin, j Turcsin Miklós; Téli idOL Ringató Aludj fiam, rengessen ring-atdsom. Védelmező karomban érjen álom. Rétek felett virrasztanak az erdőit s a szél se hajszol lenge sajka felhőt. Madarat is fészekbe viszi szárnya. A sötét kinn most csillagos, puha párna; falu hajtja rá fejét didergőn. Nemsokára édesapád is megjön arcod nézi boldogan, merengve és velem mondja: tente, .tente, tente Aludj fiam, szenderedj kis Tamásom, ringó bölcsőd rengető ringatásom. — Marha! — hördült lel Ne- Idelka, amikor Makutyi a könnyökével véletlenül fellökte taz Íróasztalán ŰUó Untásüve- i get f! — Aki mcmd)a! — vágott i vissza kivörösödő arccal Ma- \ kutyi, és rövid gondolkodás > után még hozzáfűzte: ( — Szarvasmarha, tinó, hat(ökör, csimpánz, és kenguru! f Percek alatt felforrt körülöttük a levegő, sűrített járatokkal cikáztak benne az állatvilágból vett szimbolikus képek és köl- í tői hasonlatok. Mikor már az !} egzotikus fajtákból is kifogytak, t lélegzetvételnyi szünet követ- ékezett. Aztán Nedelka a maga i részéről felettébb borúlátó nyi- latkozatott tett Makutyi sorsá► nak várható, szerinte rendkívül J kedvezőtlen alakulásáról. Köztölte, hogy mindez a közeljövőit ben történik, és célzott arra is, ^ hogy neki személy szerint alig- 1 hanem oroszlánrésze lesz a t nemsokára bekövetkező tragi- í kus eseményekben. Lényegében 7 hasonlóképpen ítélte meg Ma- 4 kutyi is kartársa testi épségé- í nek perspektíváját, kérvén, í hogy fogják le, nehogy mun- skaidö alatt végezzen Nedelká- *>vai. A szóváltást természetesen — kihívás követte. Engem hívott ki a folyosóra Kelemen, a csoportvezetőnk. Megkért, bé- kltsem ki diplomatikusan a civakodó feleket, minthogy az efféle belvülongás veszélyezteti a negyedévi leltár határidőre történő elkészítését, és csak vérrel lehet lemosni Én kardpárbajt javasolnék, élesre fent, nehéz lovassági kardokká, bandázs nélkül Végkimerülésig. Az én mosókonyhám már ma délután a rendelkezésiekre áll. Orvosról és kötszerekről is gondoskodom. Mi erről a véleményed? Nem válaszolt, mert már az ajánlat kezdetén elfogta a csuklás. — Hát csak gondolkozzí — veregettem meg biztatón a vállát —, bár szerintem itt tulajdonképpen nincs semmi gondolkozni való. Átültem Nedelka Pistához, egyébként sem kulturált dolog. Vállaltam a megbízatást, és először Mákutyit , kerestem fel. — Nézd, Tóni, — kezdtem mondákámat —, ti itt az előbb túlságosan mélyen belegázoltatok egymás becsületébe. Mindenki füle hallatára, Ezt már neki is kifejtettem elképzelésemet a nézeteltérés lezárásáról. 6 sem adott rögtöni és határozott választ, mert csak ar- tikulátlan hangok jöttek elő a torkából. Egyelőre. Neki is adtam gondolkodási időt, és magabiztosan vártam a fejleményeket. Tíz perc sem tellett el, amikor Makutyi, Nedelkárrat az oldalán odaállt elém. Komor- szótlanul egy papírlapot nyújtót át. Ez volt rajta: „Elvi nyilatkozat. A mai nap során Makutyi Antal és Nedelka István beható eszmecserét folytatott a köztük felmerült sajnálatos és jelentéktelen nézeteltérés kiküszöbölésének módozatairól. A tanácskozás szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Többek között leszögezték, hogy elítélik a párbajozás minden formáját és fajtáját, mert azt félfeudális-burzsoá és kispolgári csökevénynek tartják. A jövőben is visszautasítanak minden olyan javaslatot, amely a köztük esetleg még felmerülő véleményeltérések duellum útján történő elintézését célozza. Béke a földön a jóakaratú embereknekr — Nagyszerű fiúk vagytok — néztem rájuk meghatottan, miután végigolvastam a nyilatkozatot. — Ezt vártam tőletek. És most beleüljetek ki gyorsan. — Ezzel? — kerekedtek ki Nedelka szemei a csodálkozástól. — Hiszen ez a marha szándékosan feldöntötte a tintásüvegemet! — Marha, aki mondja! — je. gyezte meg erre Makvtyi. — Szarvasmarha, tinó, hatókört csimpánz és kenguru! ■ És kezdődött az egész elölről ... Kürti András
