Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Restancia 1964-ről Elmaradt vá asz ok Elmaradt intézkedések Sok panaszos levél kezdődik ezzel a mondattal: „Azért fordulok az újsághoz, mert úgy gondolom, ha önök megírják, talán felfigyelnek a dologra, s talán foganatja lesz...” Még jó. hogy a levelek írója hozzáfűzi, a talán szócskát, így megvan a mi kibúvónk is, ha valamire mégse figyelnek fel az illetékesek. Jó erről beszélni, s kell is az esztendő első napján, amikor úgyis számba veszi az ember, hogy mit végzett, s mit felejtett el 1964-ben. Mert illetékeseink sols mindent elfelejtettek. Elfelejtették megnézni időnként az újságot. Vagy ha el is olvasták a nékik címzett kritikát, akkor megfeledkeztek az intézkedéstől. S ha intézkedtek — elfelejtették arról értesíteni a lapot Igaz, az illetékesek jól ismerik az 1014/1963-as kormányrendeletet, s e bevezetőt olvasva azonnal készek visszavágni: „Kérem, küldje meg az újság a cikket, s mi készséggel válaszolunk.” E mondathoz csak ennyit: Az újság meg is küldi a nagy lélegzetű, nagy problémákat feszegető írásokat s az esetek nagy százalékában eredménnyel is jár ez a levelezés. Ám feltételezve azt az egyszerű tényt, hogy vezetőink kézbe veszik a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját, a kisebb kritikai írásokat belátásukra bízva, nem küldjük sehová. És az eredmény? Egy sor felvetett dologra vagy nem intézkedtek, vagy — ez a jobbik rossz — intézkednek, de nem válaszoltak. Am lássuk a medvét Néhány elhanyagol* ügyet 1964-ről. r__'_ in . Tengernyi Igény Januar I Y . telenség egyetlen ambAban dtnü cikkünkbe« • többi kteOtt a kftvetkeaC álb Hogyan nfebetib. •*, hogyan tűrhetik, hogy kint a tanyán Ilyen primitív mórion éljen egy családi Miért nem segítenek nekik megtalálni aa emberibb életbe vezető matt Kovácsé« d vannak keseredve..." Ezt a nyomort az újvareányi tanyán láttuk. Ujvarsóny Ke- bekliaraszthoz tartozik. Három hét múlva egy éve lesz, hogy ott jártunk, de választ csak most, személyes megkeresésünkre adott Farkas József vb- elnök. — Olvastuk a cfkifcet. M3 be is hívtuk Kovácsot, meg az asszonyt, meg a nagylányukat, megmondtuk, hogy szokjanak le az italrói, mert rossz vége lesz. Azt is felvetettük nekik, hogy állami gondozásba kéne adni a gyerekeit. — És? — Nem adták. Tovább ittak. Többet nem tudtunk tenni. A tavaszon, elköltöztek, valahová Salgótarján környékére. íme a „válasz.” Három dolgot fűznénk hozzá: 1. Nem lett volna-e jobb, ha a vb-elnök kimegy a tanyára, s a helyszínen néz szét a cikk nyomán; 2. A Nőtanács egy aktív tagját nem kellett volna-e kivinnie, hiszen ha az anyák összefognak, nagyon sok lehetetlennek látszó problémát megoldanak. 3. Vajon Salgótarján környékén törődik-e valaki a hétgyerekes családdal? rongyot, papirt, tollat és ócskavasat, meg egyebet másutt is át lehetne venni, nem éppen egy jobb sorsra érdemes, központi fekvésű, nyitott ajtajú üzlethelyiségben”. — Egyetértünk a cikkel, megpróbáltunk intézkedni, sajnos, nem sikerült. A MÉH telepvezetősége arra hivatkozik, hogy a fővárosban még a Lenin úton. is van MÉH-étve- vőhely — kapjuk a választ most, személyes érdeklődésre az Egri Városi Tanácson. Ha időben kapunk választ, amely közli a MÉH, átvevőhelyének áttelepítési nehézségeit, tálán, azóta megjártunk volna minden fórumot, s lehet hogy sikerült volna valamelyik szarvtól megnyugtató intézkedést kicsikarná. Március 14: Szeptember 25: z£vJI£x*£. segítséget kér. „... A végrehajtó bizottsági ülést talán nemhiába hívták most össze, s ha a KISZ nem hallotta volna a hívó szót, most ezúton várják Apcon jelentkezésüket, s ha lesz, aki hozzáfog, segítség már több oldalról Is jönne”. A széleskői tóról van szó, amire nincs beruházás, de amit a fiatalok összefogása, az apciak lelkes támogatása már a nyáron paradicsommá tehetett volna! A saélesfcői tóhoz kért segítséget az apci tanács, amelyik minden nyáron meg- sziedi a maga emberáldozatát. — Volt valami szó róla, de ahhoz sok minden, kell! Meg a kongresszusra készültünk — hangzik a válasz a KISZ hatvani járási bizottságán. Ebben a szűkszavú és kevés körültekintést mutató válaszban nincs benne az, hogy vajon felvetették-e az apciak kérését, a konzervgyári, cukorgyári, fémter- mia, vasúti, vagy a gimnáziumi KÍSZ-szervezet fiataljai előtt? Nem valószínű. Csak beszéltek róla. De csak maguk között. Nem válaszoltak, s így nem vagyunk biztosak abhan, hogy az apciak hiába fordultak volna a fiatalokhoz. Talán majd ezután? A hatvani járás fiataljai Maäaikrthatták volna a széleskői táborhelyüket, ha kérték volna őket, vagyis ha valaki komolyan vette volna az apci tanács kérését és az újság szavát. Még kongresszusi felajánlásnak is megtette volna— Maine K< ”• • • «•"»«*na;us í a . zük„ ,.. hogy a vár festői környezetébe egyáltalán nem való a M£H* A »ok kola pincéje beszakad, életveszélyes a gyerekekre! Elismerte a pénzügyi osztály, hogy sürgősen segíteni kell” — írtok. A Fétervásári Járási Tanács művelődésügyi osztályán most, hogy megkerestük őket. eat a választ kaptuk: „nincs rá keret.” A választ nem fogadhatjuk el Bármilyen furcsa, az újságot izgatja a kérdés: megcsinálják a pénzügyi osztály által is életveszélyesnek ítélt pincét, mielőtt tragédia történik, vagy nem? Hiába hát a megkeresés, még mindig választ várunk. És várják ezt elsősorban a parádsasvári szülők. Ol/fnfior i K • A “ST «»«ben UKIODer i 3 . láttuk Pipishepyen és nem tetszett. „... Az eső szakadt, sehol egy tető, egy fedél s mire az autóbuszok hazaszállítják a türelmesen várakozó gyáriakat bizony bőrig ázva legjobb, ha azonnal ágyba fekszenek... hogy egy műanyag tetű se legyen a fejük felett... T" Az EIVRT Félvezető és Gépgyár vezetőit kellemetlenül érintette az említett glossza. Bosszankodtak is, egyetértettek is, de miér* nem közölték azt október óta, amit most megkeresésünkre elmondott Sümegi Béla, az igazgatási osztály vezetője? — Kilenc autóbusz szállít másfél órán keresztül 1400 embert Valóban, mindenki igyekszik haza, igyekszik minő előbb feljutni az autóbuszra, s ha ebből a kevés buszból is elromlik egy-egy...? De most names pénzünk, hiába értünk egyet. Bővül a gyár, majd akkor építünk buszváróhéíyisé- get is. Véleményünk a kiprovokált válaszról: Még egyszer el kellett volna olvasni a glosszát, alaposan át kellett volna gondolni a választ, hiszen abban nem buszváróhelyiségről, csupán néhány vasrúdon álló, valamiféle tetőről van szó, hogy négy-ötszáz emíber ne ázzon, míg az autóbuszra kerül. „Einédést kérünk, illetlenség volt, hogy nem válaszoltunk”, így mondta az osztályvezető. Csakhogy ez nem illetlenség volt elsősorban. A cikket olvasták a gyáriak. Meg vagyunk győződve arról, hogy várták a választ. Ugyanúgy, a nyilvánosság előtt. De az nem jött a mai napig sem > ★ Korántsem ennyi a restancialista. Sokkal több. Ezek az úgynevezett „nem nagy ügyek”, de mind mögött emberek vannak. S ha az újság úgy találta, kell ezekkel a problémákkal foglalkozni, s ha ez találkozott az emberek egyetértésével — amit számos levél bizonyít — akkor az olvasó joggal várta el az intézkedésről szóló értesítést. Ennek elmaradása hiba És í .. bizony ;. ■. illetlenség is. Cs. Adám Éva Fiatal, tehetséges lengyel prózaírókat szerettünk volna közelebbről megismerni. Elővettük a Lengyelország című magyar nyelvű képes folyóiratot és olvashattunk is benne két remekbe szabott novellát. Csak az írók neveivel jöttünk zavarba. Gondoltuk: két novellának két írója 'van. Le Tadett* Orlos’ nevét a lapban kétszer is így olvastuk, mégis novellája címében Kazimierz Orlos’-ként szerepel. (Arány 2:1.) A másik novella írójának neve a lap 1. oldalán Roman Samsel, a 17. oldalon Sma-sel, a 22. és 41. oldalon újra csak Samsel. Statisztika szerint így 3:1 arányban egyelőre az utóbbi nevet fogadtuk el. Igaz, hogy tippelés helyett egyszerűbb volna következetesen írni a neveket és már a közlés előtt eldönteni a vitát... Így a magyar olvasók is jobban megjegyezhetnék... A későbbiekben megtudtuk, hogy nemcsak az írók jártak így a folyóiratban. A filmművészeti főisloola hallgatóiról szóló cikk címe másfél centis betűkkel: SZALAGON MERT TEHETSEG. De a szövegből sikerült megtudni az érteimet, azt, hogy a főiskolások TEHETSEGÉT az általuk elkészített fUmszalagon MÉRIK le — ★ Hová lett a palackozott tej az egri üzletekből? Ezt kutatja a Népújság. Írja, hogy: Megnyugtató választ kaptunk a tejet illetőleg. Nincs semmi baj, csak száj- és körömfájás miatt egészségügyi zárlat alatt vannak egyes vidékek. Amint a fertőzött területeket felszabadítják és lesz elég anyag, lesz palackozott tej is. Ízlés dolga az egész, de valahogy nekünk ez nem volt megnyugtató ... Jobban esik a fejecske, ha a megnyugtató válasz nem fertőzésről szól és főleg, ha van és palackozni van „ ★ Megtudtuk azt is, hogy ötvennyolc új tagja van as Agrártudományi Egyesület Heves megyei szervezetének. Mint írják, a taglétszám így a tavalyi 95-ről 422-re növekedett. Ebből a számításból viszont az is kiderül, hogy 95-höz csak 58-at kell hozzáadni, hogy 422 tag legyen... Vagy valahol még rejtőzik a> Bükkben 269 titkos tag? Egyelőre ugyanis ennyien hiányoznak. Mert ugyebár 95-f-5&— 269 az egyenlő 422-vel. Legalábbis a hagyományos számítási módok szerint — (Dr. Szemes) EL CANO A kubai forradalom halódik évfordulója Ez ideig azoknak a kubai helységeknek a nevét hallotta az ember, amelyekhez a forradalom valamelyik kiemelkedő eseménye, vagy csatája fűződik. Megtanultuk aztán Playa Giront is ismerni az emlékezetes kudarcba fulladt amerikai partraszállás után. El Canót azonban soha nem hallottuk. Egy kis falu neve ez, amilyenek száz-- és ezerszámra találhatók Kubában. Most viszont mégis meg keQ tanulni El Cano nevét. Nem a hat év előtti nagyszerű harc valamelyik ismeretlen epizódja miatt, amit csak most ismerhetett meg a világ; ugyanis nem a harc, hanem a béke szimbóluma már ez a pár száz lakosú kis község. Kuba a megvívott győzelmes szabadság- harc után a szocializmust választotta. Ez az út nem egy napig, nem is egy esztendeig tart, hosszú időbeli folyamat sok apró és nagyobb mérföldkővel. És El Cano az egyik ilyen mérföldkő. Annak nevezhetjük, hiszen a község a legeslegelső szocialista falu Kubában. S az első szocialista falu élete, munkája — mint cseppben a tenger ■— tükrözi az egész átalakulásban levő, a jövőjéért dolgozó ország erőfeszítéseit is. Iskolaközpontot létesítettek, ahogy egész Kubában dolgoznak a nép kulturális színvonalának emeléséért. El Canónak már van helyi ipara is. A községi tanács egybehangolta a műhelyek munkáját, a dolgozók keresetét, s éppenúgy központi elgondolás szerint fejlesztik (új üzemrészt Is építettek), ahogy az egész ország nemzetgazdaságát. Az új létesítmények: a sütöde, a gyermek- park, a baromfikereskedés és a hentesüzlet, egy apró község életének zavartalanabbá tételét szolgálják, niint ahogy országos viszonylatban is hasonló céllal születnek új és új üzemek és intézmények — az ember és az egész társadalom szolgálatában. Azok a férfiak és nők, fiat»» lók és öregek, akik El Cano nevét megismertették velünk* éppen ezért, éppen olyan történelemformáló hősök, mint akik fegyverrel a kezükben harcoltak a szabadságért és azért, hogy a kubai forradalom hatodik évfordulóján már aa első szocialista községgel is büszkélkedhessek az ország. ö Gy. • • Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye 5. Font sterling és Árpád-sáv A 120-asban is kártyáznál?Csak itt a romi járja. Ti zennégylapos. Tízfillérea alapon. A négy partner: Bessy, Marika a 215-ösből és a Winkler házaspár. Az ötödik partner: apró pincsikutya, zöld-barna meilénykében. Winklemek, az inkább fizi- katanámak látszó vabutaügy- nöknek egyetlen szenvedélye van. Minden tömény szesz. Talán az szárította ilyen szikárrá Most azonban szeszmentes napja van és szinte családi életnek számít nála, hogy beült a römiparfciba az asszonyokkal, méghozzá beteg- látogatás ürügyén. Mert Tamás beteg, kínlódik a kiújult gyomorfekélyével, s Péter úgy ül mellette, mint régen, gimnazista korában, 4 nsiPÜMÉGi 1965. január 1., pontok amikor az ilyen beteglátogatásokon sportújságot olvas talc, meg a csinos nők képét nézték a Színházi Életben. Péter most is csinos nőt néz, csak nem képen. Rajtakapta magát, hogy nehezen tudja levenni tekintetét Marikáról, aki — kezében a színes lapokkal — valami fel- szabadultabb arccal, arannyal átszőtt fekete kimonójában szebb, mint - először, szebb mint ... Szóval szép. És Marika arca kislányoean kedves ebben a percben: látnivaló, hogy komoly igyekezettel gyűjt valami jó lapot, győzni akar... Ám a parti megszakadt, mert — kopogás és köszönés nélkül, izgatott üzleti hangulatban, besurran az ajtón egy emberi menyét, vagy talán inkább ürge, hegyes1 orr, az orr alatt pár szál bajusznak kinevezett szőr, olajosán sima hang, egy zsebtolvaj nyúlánk ujjai: ez Mihalkovics Andor, ál-újságíró, ál-közgazdász, ál-hazafi. Az egész emberen minden hamia Még a fontok is, amivel üzletel. De ezt nem is mindig tudja, Winklerrel kezd gyors, izgatott párbeszédbe. — Nem tudtam többet szerezni, mint hetvenötöt— Még nyolc napcsit... — Ez az egész? — Ugyan, hová gondol? Ezért is kétszer kellett kimenni az utcára... Én kockáztatom a bőrömet, nem maga, Winkler úr. És különben is, Radocsay holnapra nagyobb tételt ígért, tudod már honnan ... — Hogyne tudnám — Winkelmann ... — mondja a foga közt a „főnök”, mert szőkébb üzleti körökben köztudott, hogy a Belvárosban forgalomban levő font sterling jelentős része a Gauleiter kasszáiból áramlik a piacra. Hogy honnan, azt a jó isten tudja, vagy az se — állítólag kivégzett angol, meg amerikai repülőké volt, azt is mondják, hogy valahol a Hitlerájban gyártják futószalagon, — de ez nem is érdekel különösebben senkit. Lényeg, hogy keresni lehessen rajta. És lehet. De nem izgalmak nélkül Mert a folyosóról valami nyüzsgés, lábdobogás szűrődik be, pergő vita foszlányai. Aztán eltelik öt pere és bedugja a fejét az ajtón — elég nagy fejét — egy rózsaszín bőrű, vizenyős tekintetű, szőke férfi. Világosszürke, kifogástalan ruhát visel, mégis úgy fest benne, mintha pizsamát hordana — de Daróczi Dezső akkor is lőttyedt lenne, ha vi- gyázzban állna. (De még sosem állt és nem is valószínű hogy valaha is fog.) — Maga, Szerén, Jobb lenne, ha lemenne a pincébe, most — mondja udvarias mosollyal, sokat sejtetöen Da- róczy és Winiklemé, mint akit áramütés ért, gyorsan felocsúdva elbúcsúzik és már el is tűnt. Daróczy még mindig az ajtóban, hunyorítva int Winkler felé: — A testvérek a szobámban folyóiratban lapozgat, valami képeslap, régi nagyon. Amint a lány az asztalra dobja, szétnyílik és ott marad nyitva, ahol egy zömök bástyaszenj torony művészfényképe tölt be egy egész oldalt Péter megbabonázva nézi. A kőszegi Jurisics-vár tornya. Felkapja á lapot, nézi — úgy nézi, mintha ismerős vagy távolba szakadt rokon képét nézné. — Látja? Kőszeg.;. Itt lakik aa édesanyám... Nagyon drága kis város. — Szép lehet — mosolyodik el a lány. — Jó lenne látni még egyszer — mondja a fiú, egyszerűen, elhalkuló hangon. — Maga nem biztos benne? — Ugyan kprem, miben biztos az ember manapság? — nevet keserűen Soós Péter, A lány nem felel. A kis, rövid bundát a pongyola fölé terítve, kifelé indul a szobából. Péter utána, — Elkísérhetem? — Jöjjön, szomszéd úr — néz rá a gesztenyebarna szempár. Aztán, hogy a folyosó végére érnek és felfelé indulnak a lépcsőn, Marika Péter vállára teszi a kezét: — Maga nagyon szereti az édesanyját, ugye? — Tudja, nagyon szeretném, ha maga is megismerhetné az anyámat — mondja saját magának is váratlanul. íí'olytatjuk.) vannak >. Behívtam őket egy pohár rumra ... Van köztük egy kétméteres pasas, attól nem szerelnék pofont kapni, A folyosóról a félig nyitva hagyott ajtón át most izgatott szóváltás szűrődik bes Péter Máriára néz. aki egy — Razzia van, igazoltatás — mondja gyorsan körülpillantva. Kártyák lehullásának halk nesze hallatszik. Winklemé ejtett el néhány lapot, zavartan mosolyogva kap utánuk,
