Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Négyszemközt — 'n is csak a felszínt kapar- gatjátok, ahelyett, hogy a mélyére néznéteik a dolgoknak — okított nemrég az egyik építőipari vezető, majd folytatta: — Csak azt nézitek, hogy mennyi százalék. Ha 110, akkor szocialista módon dolgoztunk, ha 96. lazsált a vállalat. De hogy közben mennyi akadályba ütközik az ember, azt már nemigen kérdezik meg tőle. Hogy csak egyet mondjak, kívülállónak fogalma sincs arról, hogy a szervezetlenség és az „objektív” bajok mellett milyen agyizzasztó és zsébbevágó dolog anyagot szerezni, hogy ne álljanak az emberek, a gépek. És ez az év... valahogy a legrosszabban sikerült. Mindenki ügyeskedik, mindenki tartja a markát. Négyszemközt sok mindent el tudnék mondani. És mondta. Érdemes figyelni történeteit. Tervfűlfeljesítés... fegyelmiből — Hogy az év elején kezdjem, kitüntetett cég vagyunk, s így nagy nekibuzdulással vágtunk az évnek. Aztán, néhány hónap múlva kiderült, hogy a nagy nekibuzdulásnak több volt a füstje, mint a lángja. Valami üthetett az emberekbe. mert a fegyelem fellazult, s nagyon magas lóról beszéltek a fegyelmi bizottság előtt a vétkesek. Egyik reggel részegen találtam a kőművest az állványok alatt — Tudja, hogy ezért fegyelmi jár — ráztam életre, s 6 bamba mosollyal válaszolta: — Tudja mit, főnök? Tegyen nekem egy szívességet Ebédre hozza ki a munkakönyvemet, aztán isten áldja. A végén mégse lehetett őt se elbocsátani, mert a nagy szigorúságból az lett, hegy az emberek egy része szedte sátorfáját és az első negyedév végére túlteljesítettük ugyan a tervet ... de csak fegyelmiből. Több fegyelmit kéllett kiosztani, mint előzőleg az egész évben. S fogyott az emberünk, mentek maszekhoz, üzemhez, más építőváUalatokhoz. Gondoltam, a mi módszere', nk'ben van a hiba, de aztán hallgattam, amikor az egyik értekezleten a minásizterhélyet- tes bejelentette, hogy: „már az építőipari szakmunkások 40 (!?) százaléka az építőipari vállalatoknál dolgozik”, a többi más szakmában. Akkor hát nemcsak a mi cipőnk szorít a fegyelemmel, az elvándorlással, nemcsak mi ^ijesztettük el” az embereket az építőipartól. Hanem hát kik? Ez volt egyik megválaszolatlan kérdésünk, ám nemsokára nagyobb fény derült rá, máért fordítanak hátat nekünk az emberek és miféle elvek vezérlik a vándormadarak vonulását Villanyszerelő * a hurkasütőnél Kara reggel ellenőrizni indultam az építkezéseket, hogy megkezdák-e időben a munkát. A piacnál megállított a lacikonyháról kigomolygó pára, meg a friss hurkaimat. Ott eszegetett egy régi emberem is. Villanyszerelő volt nálunk. Nemrég hagyta ott ő is a vállalatot — Hát maga, hol dolgozik? — Most pillanatnyilag itt. a szomszédban. De különben a gyárban. És éppen erőt gyűjtök a délelőtti melóhoz. — Maszek munka? Titokzatos mosollyal vála. szolt, és gúnnyal a hangjában. — Ha most éppen nem kontárakat vagy fusdzókat üldöz, megmondhatom. Fusimunka. Valamiből ékú kell — Maga nálunk se. nagyon szűkölködött.' — Az igaz. De 2200 forintnál nemigen mentem feljebb. — És itt a gyárban? — Itt ezernyolc. — Na látja, akkor kár volt ugrálni. — Ahogy maga téved. 1800 csak a fizetés. Aztán a maszekolás a lakótelepen. Egyedül vagyok villanyszerelő. Ez ... plusz kétezer. — De többet dolgozik, mint nálunk — vetem ellene. — Négy órával. Jó fogás ez, dirikéin- Számoljon csak ..: — És honnan van annyi mellékmunkája? — Maguk csinálják — nevet a szemembe. — Hogyhogy? — Ügy, hogy összecsapják a melót a maga emberei... én meg jópénzért kijavítom ... amikor elvonultak. Nem is tudom, hogy háláljam meg maguknak. — De, hisz... — Azt akarja mondani ugye, hogy maguknál én se szaggattam a hámot és néha balkézről csaptam össze a munkát... Lehet. Az ember még nem elég öntudatos... meg itt hordom az öntudatom egy részét én is — a zsebére ütött, így van ez, kedves főnök. A meilékmunka, fusimunka, másodállás: a szocializmus legjobb találmánya... És mondta végül, hogy mit szabad a mérnöknek, orvosoknak, tervezőknek, és hogy miért pont a munkás maradjon ki a második fizetésből? Alig tudtam megszabadulni tőle de jó kis szeminárium volt ez nekem, az anyagi ösztönzést illetően. Később gyakorlati oktatást is bőven kaptam az ilyesféle elvekhez. Elmondjam? Pálinka a sóderon — Régebben azt mondták, akkor megy gyorsan az akta, vagy az anyagkiutalás, ha borral teli demizson az okmánybélyeg rajta. —És már nem divat? — Elavult a demizson. Mert így okoskodnak a tenyémyúj- tók: „adnak nekem a szívességért, hogy az ügyüket elintézzem 2—3 liter bort. Az ugye 40—60 forint. És fogjam be érte a szám, utaljam ld az anyagot. De ha csúsztatnak, vagy borítékolnak, akkor legalább százast ad az ügyfél”. — De hát ez nem jellemző — vetem ellen. — Igaz. De mindinkább belemászunk, ahelyett, hogy kifelé kecmeregnénk belőle. Nemrég is, hogy jártam. Nagyon kellett az anyag, a lakótömb felépítése függött tőle. Elmentem a kiutalásért én magam. Biztos, ami biztos. Mikar mondom, miért jöttem, kinevettek: „Ilyen anyagot kérni? Hol él maga ember?” Mondom: „Hevesben.” Erre megenyhültek. „Ott nagyon jó bor terem. Igaz? Megkínálhatna belőle." — Vitt bort? — Dehogy vittem. Mondom is neki: „Nincs énnálam egy korty sem.” Erre az anyagos: „Itt Pesten is lehet szerezni, ha pénz van rá.” Értelek én — gondoltam magamban, s mivel az anyag nagyon kellett, zsebébe csúsztattam egy százast. Lett anyag. Legalábbis ő aláírta a kiutalást Erre a kollégája kezd él példálózni. Így gondolkodtam: Ha lesz anyag, lesz tervteljesítés... abból meg prémium. Egye fene, vesszen a fele, s annak is odacsúsztattam egy pirosat ő is aláírta. Erre jött a harmadik • • • — Annak is csúsztatott? — Erre begurultam. „Az anyátok potyaleső istenit, ahá- nyan csak vagytok, hát lopom én a pénzt, hogy úgy osztogathassam, mint pap aa áldást? Azonnal adjátok vissza a pénzt, mert itt verem szét a pofátokat ...!” Visszaadták. — És az anyag? „Népgazdaságilag fontosabb területén volt rá szükség.” — Ez állt a visszaküldött igénylésen. És én azóta attól a cégtől egy gramm anyagot se kaptam. — De hát egy esetből ítélni... — Ahány hajszálam van, annyi ilyen esetet mondhatnék. A sóderra például szintén olyan szükség volt, hogy állt miatta az építkezés. Nógattam a kiutalást, meg is kaptam, de a szállítás sehogy se akart menni. Á rakodók a vagon sarkát nézték mereven, egyre csak azt nézték. Kérdezem: „Elveszett talán valami?” Erre ők: „El! Itt mintha egy fél liter pálinkának kellene lennie... Az szokott itt lenni, minden vagon sarkában.” ' Megértettem mindjárt Amig pénzem futotta, a vagononként! fél liter pálinkára, jött is a sóder. De amikor üres lett a vagon sarka, egy szem nem sok, any- nyit se láttám. Állhattunk me- | gint az építkezéssel. Persze, igaza van, mégse szabad volna csúsztatni, borítékolni. Nem. De akikor könnyen úgy jár az ember, mint az a másik vállalat, ahová most, december végén szállították csak le a fél évre elegendő téglát... és amit már fél éve vártak. Abból is olyat, hogy a kész házakhoz sem tudnak kéményt építeni, mert csupa nagyméretű téglát kaptak. Abból „csináljon” aztán tervet az ember. □yen buktatók tarkították az évet .ennyi mindenen aztán ép orral nem Jut által az ember; anyaghiány, laza fegyelem, tervlemaradás, ezekben a napokban már arra gondoltam, hogy egy este leszedem az élüzem-táblát, a zászlót meg becsomagolom, ne vagdossák örökké a fejünkhöz: egykori élüzem létünkre nem tudjuk teljesíteni a tervet. De eztán hagytam, mert az ember mindig bízik, egyszer ebben, másszor abban, s újból nekimegy a kásahegynek, rágja, rágja, hátha majd valamikor átjut rajta... Feljegyezte: Kovács Endre j Fölfelé megy borban a gyöngy... Színe, mint az arany, fénye, ragyogása, akár a kristály. És az íze? — Tessék! Kóstoljunk meg egy pohárral. Abasár. Márkája, patinája van már ennek a névnek. A föld, a szőlőhegyek szereztek hírt, nevet a bornak, meg a szorgalmas emberek, akik „kibányásszak” a Sárhegy aranyát. Nyáron történt. A brigádvezető hajnali négykor már kint volt a szőlőhegyen. — Jó reggelt! — köszönt. Az emberek összenéztek, és így köszöntek vissza: — Jó napot! Szepesi Mihály verpeléti gazda pincéjében vagyunk. Itt van Sós István is egy kis ünnepi beszélgetésre. Ilyenkor, télidőben, amikor a szövetkezetben is csendesedik a munka, gyakori vendég egymásnál, egymás pincéjében a két barát. Mindketten a Petőfi Tsz brigádvezetői. Közös a munkájuk, közös a gondjuk.' A jókedvük is. A hordó szájából egyetlen ütésre kifordul a dugó. A topóban gyöngyözik az aranysárga bor. A verpeléti rizling. Csillog, fehér habot vet, aztán a gazda ujja melleit a pohárba csordul. — Kóstoljuk esafcl Tiszta olaszrizling, egy kis saszLával ízesítve. Hatezáz S háztáji szőlejük van nálunk a tagoknak. Ha rendben van a terület, karbantartott a szőlő, lead 6—10 mázsa csemegét, éa néhány hektó mustot. A múlt esztendő jó volt, csak Itt-ott volt baj a minőséggel. Abasár on már égnek a villanyok, amikor érkezünk. A pincesoron cstkordulnafc az ajtók, fenén is, onnan is, „lámpással” ballagnak az emberek. A vén Sárhegy sok ezer hektó aranyát rejtik a mélyben a hordók. Tele a szövetkezeti pince, de a háztájiben ia bőven van kóstolni való. buggyan a bor, a pince homályában is fényesen csillog a lopó. — Amikor szervezték a szövetkezetét. sokan azt mondták: eldobhatjuk a pincekulcsot! Nem lesz szőlő, nem lesz bor sem. Ä kocsmába kell menni, ha egy pohár bort akar inni az ember. Régen volt. Pethes Ignác átfordítja a kezében a lopót. — Nálunk nem változik a háztáji terület. Most vettem 500 karót, kétforintjával. Öreg este van, mire Egerbe érünk. A kőporos! pincék táján mindig van mozgás. Majoros Mihály pincéjében is sorakoznak a hordók. Kóstolgatjuk, ízlelgetjük ezt is, amazt is. — Ez tavalyi vörös. Ez még az 1962-es évjáratú. A két nagyobbik hordót leszerződte a pincegazdasággal... Van, aki a vörös mellett szavaz, van, aki a fehéret szereti. Ebben a pincében nincs rossz bor, annyi bizonyos. Legfeljebb a jó és a még jobb között lehet választani. — Ha valaki karbantartja a héztéiit. kíméli a tőkét, az nem Egy adag permedé már elfogyott Ilyenek ezek az abasáriak. Ha a szőlőről van sző, nincs kényelem, pihenés, ilyenkor semmi sem drága. És ebben van a titok nyitja. A karokban és a szívekben. Mert a szőlőt szeretni keH, a szőlő hűséget követel és tengernyi munkát A fáradságéit igaz, nem marad adós, Pethes Ignác pincéjében nyílik uz ajtó. A zárszámadáskor 560 munkaegységet írnak a javára. Az 1963. évi kereset — a* asszonyával együtt — tisztán 45 ezer forint veit, a háztáji mellett — Menpytt adott a háztáji? Könnyű a válasz, megtörtént a számvetés: 13 mázsa csemegeszőlő és 12 hektó bor volt ez idei termés, A hordó dugója meftett kával! szégyent Egerben a borral ... Egyforma hát az Igazság. Akt szereti a szőlőt, ért hozzá, annak a háztájiban ia teremhet jő. máikás bora. Kulcs csikordul a zárban, fooppan a vastag tölgyíaajtó. János poharát isszuk, emeljük egymás egészségére, és egyben búcsúzunk is 1964-től... Szalay István Mielőtt Heves megye bányáiban az 1964. év utolsó műszakában csillébe, vagy szállítószalagra raknák az utolsó lapát szenet, a gyárakban rövid pihenőre leállítanák a gépeket, telefonon felhívtuk jelentősebb üzemeink vezetőit és rövid tájékoztatót kértünk az év eredményeiről, az utolsó munkanapok eseményeiről és az új év új feladatairól. A Mátraaljai Szénbányászati Tröszt üzemeinek bányászai becsülettel teljesí tettéik kötelességüket. Előzetes adatok szerint a tröszt 101,9 százalékra teljesíti 1964 éves termelési tervét. A rózsaszentmártoni és az ecsédi üzem folyamatosan ellátta szénnel a Mátrai Hőerőművet, a szerteágazó villanyvezetékeken egész évben elegendő áram jutott lakásunkba és az üzemek gépeihez. Sok millió forintot bíztak bányászainkra, de ők jól gazdálkodtak, a tervezettnél valamivel olcsóbban termelték a szenet. Az év utolsó napjaiban a külfejtésben sok bajt és bosz- szúságot okozott a szeszélyes időjárás. Hó esett, méghozzá annyi, hogy külön«kü!ön is sok lett volna, így 1,5 százalékkal emelkedett a szén nedvességtartalma. Mégis a külfejtési! bányáké a jövő, ez korszerű és gazdaságos termelést jelent 1965-ben gyors ütemben fejlesztik a visontai és az ecsédi külfejtést. Visontán 300 milliós beruházási hitel gazdaságos felhasználásáról kell gondoskodni. Ecséden — a be- ruházsi program jóváhagyása után — nyomban hozzálátnak 1964-es számvetés — 1965-ös tervezés az előkészítő munkákhoz, hogy semmi zökkenő ne legyen az erőmű szénellátásában, A Bervábon kiállták a vizsgát A Finamszerelvén y gyár munkásai és műszaki dolgozói 1964- ben bebizonyították, hogy sorozatban képesek hermeti- kus motor kompresszorokat gyártani. Igaz, a mennyiséggel most még baj volt, de az 1964 évi nagy feladatot lényegileg megoldották. A gyár valamelyest túlteljesíti teljes termelési tervét és az előzetes adatok szerint az önköltségből fél százalékot megtakarítanak. Legszebb eredményt az exportkötelezettség teljesítésében érték el, 106,3 százalékos eredményről kaptunk jelentést. A Finomszerelvénygyár 1965- ben két hermetikus xno- torkompresszor-típus sorozat, gyártását kezdi ei, 4925 vagon cukor, 40 millió forinttal több konzerv Hatvanban még javában tart a cukorgyártás, és az idei kampányt februárban fejezik be. 1964-ben 4925 vagon cukrot gyártották, vagyis 30 százalékkal többet a tavalyinál. Cukorból nem lesz hiány nálunk és jelentős mennyiséget szállítunk külföldre. A Hatvani Cukorgyár munkásai vállalták, hogy felemelt répafeldolgozás normájukat túlteljesítik. Az elmúlt 120 munkanap átlagos teljesítménye 245 vágom volt naponta, tehát a hatvaniak állják a szavukat A Hatvani Konzervgyár termelési tervét csak 88 százalékra teljesíti. Ebből következik, hogy kedvezőtlenül alakul az önköltség, a tervezettnél drágábban termelnek. 1964-ben mi okozta a legtöbb bajt és a legnagyobb feladatot? A szeszélyes időjárás — hangzik egyöntetűen a válasz. A paradicsom kivételével egyetlen nyersanyag sem állt a tervezett mennyiségben a gyár rendelkezésére. De az 1965. évet bizakodóan ítélik meg a Hatvani Konzervgyárban, Az 1964. évinél 40 millió forint értékkel többet gyártanaik. Terven felül 12 millió forintos export az Egyesült Izzóból Nyugodt lelkiismerettel és jókedvvel ünnepelhetnek ma az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárának dolgozói, köszöntheti őket a Párt, a szakszervezet, a KISZ- és a vállalat vezetői. Tőlük az áldomást senki sem sajnálja, mert sok nehézséggel és nagy feladatokkal küzdöttek. Ampullagyártó automata berendezést ebben az országban még nem gyártottak), A vállalat első konstrukciója sikerült, sorozatban gyártják, sőt 65 berendezést már külföldre szállítottak. Az 1964. évi naptár utolsó lapjára arany betűkkel Írhatják: az éves exporttervet 12 millió forinttal túlteljesítették. Nemcsak sikert, hanem sok gondot és bajt hozott az elmúlt esztendő. Vontatott és nehézkes volt az anyagellátás. Éppen azért becsülendő az eredmény: 100,9 százalék körül teljesítik a termelési tervet, több mint egy százalékot megtakarítanak az önköltségből. 1965-ben a régiek mellett új terméket kezdenek gyártani. Például a televízicképcső alu- mindzáló berendezést Új üzemrészt építenek és új technológiát dolgoznak ki. A terveket megkapták, az új feladatokhoz mindjárt év elején hozzákezdenek. Vidáman, derűsen új esztendőt köszönt az ország. Nekünk a dolgos hétköznapok sikerei adnak önbizalmat és jogot a vígsághoz. Most az ó- és az új esztendő mezsgyéjén állunk, de holnap újult erővel indulunk előre. Összefogással legyőzzük a nehézségeket, céljainkat megvalósítjuk, ezért bízunk benne, hogy az új esztendő valóiban boldog lesz. Dr. Fazekas László nmsp&isäG : 6 1965. január L, péntek
