Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 4. szám
Túlhaladott, fejlődésünket gátló, káros né- Beteink közül jó néhány került már az avult- ság szemétkosarába, de közéletünket még számtalan olyan nézet, léte bosszantja, amelyeknek szintén ebben a kosárban lenne a helyük. Ezek közül is társadalmi életünk egyik mérgezője az a szemlélet, hogy a hibákról nem mindenki mer nyíltan beszélni, hogy igen sokan kezdik még úgy, vagy fejezik be felháborodott, elítélő hangú véleményüket gazdasági, vagy politikai hibákról, hogy „de ezt csak neked mondám ... egy szóval se említsd, hogy tőlem hallottad ... érted? csak négyszemközt’. Nemrég is ilyen esettel találkoztam. Egy művezető anekdotázva mesélt arról, milyen jó helye van. a tsz-istálló építkezésénél, minden reggel féldecivel kezdik a munkát, a tsz jóvoltából ... és a tagság sem különben. Csodálkoztam, hogy honnét tudnak ennyi innivalót szerezni, mire az egyik tsz-tag így adta magyarázatát: „A tehenek elől isszuk el”. Cső- dálíkozó arcomat látva elmondta, hogy van egy bizonyos fajta marhaorvosság, amit szesszel kell beadni. Erre a betegségre mindig bejelentenek egy csomó jószágot orvosságként meg kiutaltatják a szeszt... és megisszák. Ügy vélekedett erről a csalásról és a társadalmi tulajdon károsításáról, mint valami jó heccről, mint az élelmes szövetkezeti tagok helyénvaló cselekedetéről, s amikor kérdeztem a szövetkezet nevét, ahol e szabálytalanságok történnék, felháborodottan szólt: — Pont én mondjam meg? Amikor annyian tudnak róla ... Én legyek a rossz fiú, anyikor ráadásul ittam is a pálinkából? A művezető esete se nem egyedülálló, se nem rendkívüli, hiszen a négyszemközti si^g- dolózós, „bizalmas” értesülések továbbadása valóságos nemzeti nyavalyaként nehezedik ránk. „Mindenki tud” a nagy egri pálinkapanamáról, százezres sikkasztásokról, ... mindenki tud róla, mindenki beszéli, de a nyilvánosság előtt senki sem áll ki szavad hitele mellett, nem beszélnek róla nyíltan megfelelő helyen és megfelelő időben, s legfőképp nem tesznek ellene, hogy ezek a bizalmaskodó, mindent tudó szenzációterjesztők sarokba szo ruljanak, s hogy ez a „csak neked mondom... egy szóval se említsd, hogy tőlem hallottad” vélekedést mielőbb felváltsa a nyílt, őszinte beszéd, a nyilvánosság gyors és a való helyzetnek megfelelő tájékoztatása. Mert sajnos néhány hivatalos 'szervünk is akarva-aikaratlan hozzájárul az ilyen elvek lábra kapásához, terjedéséhez. A Horthy- rendszerben érthető módon minden erőfeszítést megtettek, még a kisebb hatalmasságok is. hogy hibáikat, panamáikat, bűneiket elleplezzék. Megkísérlik ma is néhányan, hogy botlásaikat elsimítsák, vétkeiket elleplezzék a közvélemény elől. S itt jön a hivatalos szervek ludassága, amikor valamiféle „szocialista” ál- szeméremből, vagy presztizsféltésből, vagy ej - szerűen a régi, helytelen elvek allcaknazá- sáv; 1 nem tájékoztatják időben és megfelelő módon a közvélernányt. Ezért suttognak aztán egymásnak az Interpol segítségével Magyar- országon leleplezett hatalmas kábítószer-csempész bandáról, „fejesek” letartóztatásáról, színésznők börtönbe vetéséről, leváltásokról. 30 gyanúsított öngyilkosságáról. Mint ahogy beszéltek az autóval üzérkedő Járay József operaénekes ügyéről, az Ónodi-féle bűnszövetkezet törvénytelenségeiral, míg aztán hivatalosan is állást foglaltak ebben az ügyben és a nyilvánosság elé került bűnük igaz mértéke, a történet hiteles volta. És a suttogás terjed, célba vesz közéleti vezetőket. vétlen embereket, halott az igazság azonnali feltárásával, a túlzások megcáfolásával, a közvélemény gyors és alapos tájékoztatásával elejét lehetne venni a sokféle alaptalan híresztelésnek. Mert amint az országos „szenzációkat”, ugyanígy a „puttonyrádió” útján adják-veszik a híreket, a helyi pletykákat az üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban. És ha a nyílt beszédre szólítanak fel valakit, az rögtön megütközve kérdi: — Pont én? Igen. Pont én, pont mi, ti... ők, valameny- nyien, akik tehetnek azért, hogy a fecsegés, a locsogás, a rágalmazás, a négyszemközt elsuttogott „szenzációk” bolhája ne nőhessen elefánttá, ne mérgezhesse tovább közéletünket. Magunk között legyen mondva: nagyon is eljött az ideje annak, hogy ezek a nyílt kiállást tagadó nézeték, a fecsegést, pletykát szülő védekezések is bekerüljenek a szemétkosárba. Kovács Endre Mii vár 1965-től? | Suri mama, 1 Godó Feri bácsi meg | a vb-elnök kívánsága á~h lyan csúnya, olyan kilátástalan és olyan sivár min** den. Az úttesten autók éviekéinek, itt egy teherszállítmány ragadt a sárba, amott felcsattanó hangon szidja valaki a vigyázatlan gépkocsivezetőt, s sajnálkozva tisztogatja a ruháját. A bolt előtt asszonyok ácsorognak, no, meg a buszmegálló környékén van némi mozgás. Kihalt az egész falu. De kinek lenne kedve kimenni? Térdig érő sárban? Szélben? Erre az időre mondják, hogy a rossz kutyát is kár kiverni... De ez mind csak látszat. Csak az első pillanatok ilyenek Tiszanánán az idegen számára. Ha egy kicsit is belehallgat valaki a falu életébe, máris rájön arra — itt bizony dobog a munka szíve, s nem a kuckó mélyén várják a tavaszt az emberek, hanem dolgoznak, tesznek-vesznek, mert a falusi ember meg is hálna a tétlenségtől. ITT VAN MINDJÁRT a Petőfi Tsz irodája. Nagy katlan forr itt — számadásra készül mindenki. Zizzennek a papírok, tanácskoznak a brigádvezetők, kattognak a számológépek, s időnként a csendes szobákba behallik a dohányosok friss kacagása, hangossága. Itt kerestük fel, az ugyancsak ziz- zenő dohánylevelek közül, a csomózás mellől állítottuk fel Tóth Istvánnét — vagy aho- gyán mindenki jobban ismeri — Suri mamát — milyen gondolatokkal indult az új esztendőnek, mit vár tőle. — Suri mama a legfrissebb! Ö a legidősebb a 34 tagú szocialista brigádban, de neki már nem fáj a feje, mert 301 munkaegysége van. Mindenkié kevesebb! — az asszonyok egymás szavába vágva dicsérik a kedves, mosolygós asszonyt. — No, csillagom, hát mit mondjak én magának? — kérdi tőlem, átöleli a vállalnat, mintha unokája lennék és huncutul néz rám. — Mit mondhatnék? Tudja, én az új évtől se nagyon kívánok többet mint a régitől. Szeretek dolgozni, nem tudnék otthon megmaradni semmi pénzért! Én már kilenc esztendős korom óta a dohányban vagyok. Tán meg se nőne nélkülem itt, a nánai határban! — Jó, lelkem, jó, tudom, hogy vár valamit tőlem. Mondok is. Itt, a termelőszövetkezetben lettem „módos”. Vetten ami kellett, kistafíroztam a gyerekeket is, meg magunkat is, mert már csal az öreggel vagyunk otthon. Persze, azért nem bánnám, ha már megszűnne a sár. Tudja lelkem, ez a mi dolgunk lenne az asszonyoké. Mi tehetünk legtöbbet azért, hogy a házunk elejét rendben, tisztán tartsuk, aztán ha Ms kert is lenne előtte, már nem lenne ez a nagy sár, ha megjön az eső. Ér nagyon várom, hogy a tanácsból egyszer csak megjelenik valaki, aztán azt mondja: na Suri mama, magukon a sor Víz, villany, járda már van az utcájukban, fogjanak össze a szépítésért is! Sokat, kedves, nagyon sokat dolgoznak a tanácsiak. De hát nagy falu ez! Nem könnyű! Egészséget kívánok magamnak az új esztendőben, aztán a többit mef meggyőzzük közösen! SURI MAMA egyszerű választó polgára a nagy Tisza menti községnek, s ha szűkebb családjára gondol is elsősorban kívánságával, csak nem feledkezik meg a közös dolgokról sem. Kérdezzünk meg egy tanácstagot — Godó Ferencet — mi az ő „jussa” 1965-től? — Sokat töröm én a fejem a többiekkel együtt, hogy mit lehetne jobban, szebben, okosabban. De hát.;. Az a baj, hogy nem egyformán törjük a fejünket. Mert itt van az a 49 tanácstag. Miért nem tud mind eljönni, ha a mi dolgainkról ván szó? Nekem elég ha szólnak, még cédula se kell, el se mulasztanék egyetlen ülést sem! Büszke vagyok arra, hogy egy egész sereg ember szószólójának rendelt. Hajdan az is- kolaszéM emberek sem lehettek különbek, hát miért ne tudnánk mi is megcsinálni a magunkét? Azt várom én 65-től, hogy minden tanácstagban felébred a lelkiismeret, aztán beül arra a tanácsülésre egy hónapban egyszer, és elmondja, hogy a környékének mi a búja-baja, kívánsága. Csak így tudunk rajta segíteni. Nem? — Meg a másik. El szeretném érni még ebben az esztendőben, valaki megszervezzen egy színjátszó csoportot, egy zenekart, egy tánccsoportot, hiszen nincs a fiatalságnak hová mennie szórakozni. Mégis ha lenne valami közös elfoglaltságuk, csak jobban éreznék magukat, meg milyen szívesen segítenénk neMk, hogy szerepelni tudjanak?! Szeretném, ha nemcsak az én verandám, meg a házam korszerűsítése lenne megoldva ebben az új, sokat ígérő esztendőben, hanem a fiatalok dolga is! AZ ELNÖK várat magára. A nagy rideg tanácsházán csend van. Nem jön most csak az, aMnek nagyon muszály. Kattognak az írógépek, tanácsülésre készülnek, meghívót gépelnek az adminisztrátorok. Az elnök meg a ház másik sarkában készíti a postára valót. De >már jön is. Magas, szőke, hullámos hajú ember. Fiatal. I Minden mozdulatából energia, >tettrekészség árad. S amikor lleül a kényelmes, de (látszik, ;;hogy ritkán használt!) hűvös > elnöki szobában, valahogy fáradtnak látom. A kérdés egy pillanatra elgondolkoztatja. 1 — Mit várok az új évtől...? -Sokat. Nagyon sok mindent. •Váratlan a kérdés, nehéz is rá ^válaszolni — mondja Pállai > János vb-elnök, > — Szeretném elsősorban azt, • hogyha ebben az évben már > úgy dolgoznának a termelőszövetkezetek, hogy ne azon kellene tömi a fejünket, mivel segítsük, hogyan támogassuk őket, hanem egyéb dolgunkat végezhetnénk. Szeretném, ha az 1964-ben elmaradt ígéretet most már valóra váltanák és végre portalanítanák a főutat. Két termelőszövetkezet 51 erőgépe, hat autója, meg a hatalmas átmenő forgalom teljesen elhasználta, tönkretette a község belső fő útvonalát És aztán nagyon nagyon szeretném megérni ebben az esztendőben, hogy a községben ne mindent ez a héttagú tanácsapparátus végezzen. NAGYON SOK szó esik erről az egy mondatról. Ilyen is, hogy „nem érdemes erről írni, úgyse oldható ez meg”. Meg hasonló. Mégis leírom, Jjiit mondott az elnök, mert valahol hiba van, s ezt a hibát gyorsan meg kell keresni. Azt mondta az elnök, hogy sajnos, a tömegszervezeteknek általában vagy csak egy szaladj-ugorj emberük van, s nincs mögöttük tömeg, vagy még az sincs, és bizony csak formálisan, az érkező felsőbb utasítások szerint eljárva, maga a tanácsapparátus szervezi meg a gyűléseket és az egyéb megmoadulá- • sokat. — Most kaptam a levelet a* MHS járási elnökségétől, hogy vezetőségválasztás lesz, segíti sük a munkájukat. Segítsük, Segítenénk mi, de talán maga a járási elnök sem tudja, hogy Tiszanánán ki az MHS régi vezetősége, aMt újjá kell választani. Most aztán itt a sok adminisztrálás és egyéb mellett még egy munka. Mert sajnos, mi ezt a tömegszervezeti munkát nem támogatjuk, nem segítjük, hanem c s i n áljuk! És ez nagy különbség! — Nagyon szeretem a munkámat Ne higgye, hogy fásult lennék, szó sincs róla. De minek ez a millió kis- és nagygyűlés, minden tömegszervezetnek és minden tsz-nek és minden intézménynek kiírja a felsőbb vezetése a gyűlést a munkát, a rendezvényeket s mindenütt — joggal — elvárják, hogy a tanács (de kik? mi heten?) segítsünk a szervezésben, s aztán menjek is el, mert mégsem nézne jól ki* hogy az adminisztrátort vagy az adóst küldeném a tanács nevében a gyűlésre. Sok-sok gyűlésen ugyanaz hangzik el. Kérdem: van ennek értelme? Egymás idejét raboljuk. S mi itt, a faluban nagyon kevesen vagyunk, nekünk nagyon alaposan be kellene osztani az időnket, helyette vég nélküli kérdezz-felelek esteket játszunk hol itt, hol ott. Mindezeket a gyűléseket és rendezvényeket kiíró megyei és járási szervek jóval többen vannak erre a 1? községre, mint mi itt, a faluban mindenre! Az államhatalmi szervnek valahogy másként keJene csinálnia a dolgát. Hogy hogyan? Ezt próbálom majd tisztázni ebben az évben. Nincs pedig ennél szebb munka, de ha a gyűlések áradatának nem lesz vége, akkor... — Nézze, uram, mit szól ehhez a nagyszerű spitzbubihoz... Igaz. a kereszthólja kissé csámpás, de mégis spitzbubi ez a javából — mondta hencegve Kajevác igazgató új gyártmányát mutogatva. Megnéztem közelről, aztán kissé távolabbról is a spitzbu- bit, s el kellett, ismernem.. hogy tényleg hasonlít hozzá. — Kedves igazgató elvtárs, nem azért mondom, de a múlt héten Bergengóciában jártam, ott már négyezer éve gyártják a spitzbubit, nem lehetett. volna esetleg onnan. olcsóbban megszerezni. vagy a gyártási technológiát elsajátítani? — kockáztat- tam meg a kérdést, de Kajevác igazgató a szivéhez kapott, aztán könnyekbe tört ki és Úgy hörögte: — Hogy bergengóc spitzbubit? Uram ... elvtársam, hogyan képzeli? Magyar dolgozó asztalára magyar gyártmányú spitzbubit! . Lehet, hogy rosz- szabb, lehet, hogy nem is lehet használni, s az is igaz, hogy ötvenmilnéztem közelről, kissé távolabb, tényleg szitának nézett ki, s nagyon sok lyuk volt benne. — Nem azért mondom, kedves igazgató elvtárs, de a közelmúltban Boncid&ban kapott, hörögni, majd sírni kezdett és térdre esve magyarázta el nekem, hogy sajnos, a magyar ipar az átkos múlt miatt sok mindenben elmaradt még barátaitól is. s most ezt, ha milliókba is Igazi magyar dac Hóba kerültek a kísérletek, de legalább igazi magyar spitzbubit, leap az igazi magyar dolgozó! Megnyugodtam! — Nézze, kartársam,, tizennégyezer lyukú szita, kiválóan alkalmas házi szitáló s hoz, még a molekula is fennmarad rajta — lelkendezett Burbulya igazgató, amint megmutogatta a négyszögletes, tizennégyezer lyukú házi szitát. Megjártam, s láttam, hogy a boncidaiak milyen praktikusan dobják a fészkes fenébe a szitát, amely kerek ix>lt és sokkal kevesebb lyukú, mert náluk már a jó isten se szitál otthon, s különben is a szögletes szitától csak rángógörcsöt lehet kapni. Ezt ők mondták nekem — mondtam én óvatosam Burbulya igazgatónak. Burbulya szivéhez kerül, de be kell hoznia. Igaz, hogy meg lehetett volna kapni a boncidai szita licencét, de magyar liszthez, magyar kézbe nem való más, csak magyar és szögletes, a molekulát is megszűrő, tizennégyezer lyukú szita. — Uram — mondta —, ennek a szitának minden szögletében, minden lyukában dolgozóink fél évtizedes ,J hogy jöttem kifelé a nyakig sáros faluból, már egészen másként láttam mindent. Láttam a csukott ablakok mögött a sok-sok Suri mamát, akiknek a sajátjukon túl a falu portáján is van törődni valójuk relv’lU.atak előttem a pipával, kucsmával jellegzetes Godó Feri bácsik, akiknek közös ügy a falu ügye, s gondolataimban hol itt, hol ott tűnt föl az elnök kimagasló alakja, aki nagyon szeretné, kimondatlanul, ha ebben az esztendőben száz keze és száz feje lenne, s ha a nap legalább negyvennyolc órából állna. Vagy azt szeretné, hogy megvalósulna: kerüljön minden a helyére 1965-ben, s néha az elnök is játszhasson a gyerekeivel...? Cs. Ádám Lva Pont é ii ? munkája fekszik. Ma-? sunk csináltuk, mert af magyar ember magas, csinál mindent! Büsz-jt kék vagyunk rá. Aj- pénz meg nem számítlf Megnyugodtam. Iga-': za van. A magyar em-f bér mindent maga csi-X nál. Van, amit magas csinál a francia, azj ukrán, a cseh, a len-X gyei, a német is. s en-x nek licencét el sem? kell adni, de ők élt nem ítélh etö ostoba x módon feladják nem-? zeti büszkeségüket,^ cserébe néhány vacak'), százmillióért. Nálunk: ez ki van zárva. Fc- \ nébe a milliókkal, él-s jen at nemzeti dac, a : prémium... ? ... Hallottam róíc.J hogy most folyik a fct-J sérletezés: hogyan te-í hét fakereket taligára2 fatengeilyel függesz-2 teni. Izgatottan vároms az eredményt! ___ k . (egri) J Gy orsítani kell a szerződési! lést! A hevesiek, a kápolnaiak, a halmajugraiak még nem szerződtek ’ Január végén vetni kell a korai káposztát és a paprikát A Tárná mentén, Verpelétcn és Aagyrédén időben szerződtek szerződések a termelőknek biztosítsák a jó értékesítési lehetőségeket. A tarnabodi, a tar- naörsi, a zaránM, az erdőtelki, a verpeléti, a nagyrédei és a gyöngyöshalászi termelőszövetkezeteket nem éri meglepetés, a termékeikre kötött fixáras értékesítési szerződés már lehetővé teszi a biztonságosabb tervkészítést, a bevételt- A korábbi évek tanúsága szerint ezek a termelőszövetkezetek nem károsodtak a szerződéskötések miatt. Még mindig található szövetkezet, amelyik elsősorban a szabadpiaci értékesítésre gondol Az ilyen tervezgetésre a termék beérésekor többen ráfizettek már és ez a veszély fennáll ott, ahol rosszul értelmezett számításból kizárólag ezt az utat választják. A szerződéskötésekre nem több, mint fél hónap áll rendelkezésre, sürget a vetésidő. Január végén vetni kell a melegágyakba, három hét múlva el kell helyezni a korai káoosztafélék és a paprika magvait. Az igényelt fajtaválasztékot most még igényelni tudja a MÉK, az elkésett szerződésekre viszont csak a visszamaradt vetőmagvakból látják el a termelőket. A múlt év hasonló időszakában 3—400 holddal több volt a leszerződött terület. Most a legtöbb termelőszövetkezet az előzetes értesítések, tájékoztatások ellenére késlekedett, vagy még meg sem kötötte termékei biztonságos értékesítésére a szerződést. A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet, a kápolnai Alkotmány, a demjéni Haladás, nagytályai Viharsarok, a zagyvaszántói Aranykalász, az aba- sári Rákóczi, a domoszlói Mát- ragyöngy és a Halmajugrai Béke — ; inak ellenére, hogy a korábbi években mindig szerződtek — mostanáig sem kötöttek zöldségtermelési szerződést. A hagyományos burgonyatermesztők között a bélapátfalvai- ak, a recskiek, a mátraderecs- kiek, a terpesiek késlekednek a szerződéskötésekkel, noha tudott dolog, hogy megyénk ebből a fontos fogyasztási cikkből behozatalra szorul. A szövetkezetek minden évben jelentős területre kötnek szerződést mákból, az idén 1700 holdat vettek tervbe és ennek csak a felét szerződtették le a közös gazdaságok. Az ilyen arányú tartózkodás semmivel sem magyarázható, különösen nem akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi Már második hónapja kötnek szerződéseket megyénkben a termelőszövetkezetek teljes, vagy meghatározott mennyiségű termésük értékesítésére. A MÉK és a földművesszövetkezeti felvásárlók 32 féle zöldségre, korai, »yári és őszi burgonyára szerződnek. Szerződéseket elsősorban a zöldségfélék termelésére felkészült gazdaságokkal és a megfelelő gyakorlattal, szakértelemmel rendelkező gazdaságokkal kötnek. Figyelembe veszik a táj termelési adottságait, ami azt jelenti, hogy egy tájegységben a legjobb eredménnyel termeszthető zöldségfélékre kötnék szerződést. A korai termőtájakon egyéni, illetve háztáji termelésre is kötnek az idén szerződést, legfőképp, korai salátára, retekre, zöldbabra. A MÉK biztosítja a szerződőknek a vetőmagot és a helyszínen nyújtott szaktanácsokkal segíti a termelőket. Több termékre fix-, vagy védőáras szerződést biztosít. A szerződéskötések befejezése előtt 2—3 héttel a tervezett felvásárlás háromnegyed részét kötötték csak le. Nagy a lemaradás a paradicsom, az uborka, a fokhagyma, a zöldpaprika és az őszi burgonya tekintetében.
