Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

Asszonyok a rivaldafényben Yvette Mimieux francia szí­nésznő. aiki Hollywoodban éL „egy időre” visszavonul a fil­mezéstől: asak festeni és írni akar. Tizenhárom novellából álló kötetén dolgozik. Cathy Crosby, Bing Crosby felesége okleveles ápolónő és színésznő volt, mielőtt család­anya lett. Most előadássoroza­tot rendez az amerikai asszo­nyoknak és arra buzdítja őket. hogy tanuljanak valamilyen mesterséget, mielőtt férjhez mennek. A 46 esztendős Anne Kri- schner nagymama létére New York állam szolgálatába lé­pett, mint az állam első nyo­mozónője. Sandle Shaw, angol nő, még nincs húszéves és első lemezé­vel máris megdöntött minden eddigi csúcsot a karácsonyi forgalomban. Lemezének címe: „Mindig akad valami, ami rád emlékeztet”. Bemutatkozása Franciaország­ban sikerrel járt. Különleges sajátossága: a színpadon me­zítláb énekel. N(deői£cififrk — Uram, hát érti ezt?- Már megint a vidék elnyomása, be­csapása, kisemmizé- se ... Már megint és újra... — De hát végtére is miről van szó? — Miről? Most hallottam, kérem, hogy Budapesten ol­csóbb a gáz. mint például Egerben. Ol­csóbb. pedig ott csi­nálják, kérem, azt a gázt, itt pedig termé­szetesen jön elő a föld alól... És mégis! Ezt magyarázza, meg. ha olyan nagy okos. Ezt! — Nézze, uram, egyáltalán nem olyan nehéz erre a magya­rázat. A budapesti gáz gyengébb, az eg­ri erősebb... Ha meg akar halni, egy egész éjjel ülhet a pesti gáz mellett, uram, de az egri... nos, az eg­ri egészen más... Fél­óra elegendő! Látja-, ez a titka a két gáz árának ... — Köszönöm, uram... Igazán köszönöm. Rendkívül meg­nyugtatott! (—0) ■ Amit a főkönyvelő elsimít Az új év első napján az el­múlt év termelési eredményei­ről beszélgettünk az egyik vállalat igazgatójával. Ez már így szokás. És nem is rosse szokás, mert a tények summé­zásával sok tanulságot át le­het vinni arra az évre, amely még előttünk, van. — Végeredményben, úgy globálisan nézve, büszkék le­hetünk a munkánkra. Aljád­nak ugyan apró-cseprő kivéte­lek, de ezeket egy ügyes fő­könyvelő úgy elsimítja, hogy AZ ISTEN SEM AKAD BAJUK. Ez közős érdek, hiszen pré­miumot jelent. No, isten, is­ten ... Igyunk az új év sike­rére — összekoccantak a po­harak. Mondanom sem kell, hogy mint magánembereik be­szélgettünk. — De az-említett könyvelési manipuláció tudomásom sze­rint százezreket jelent — mondtam, de az igazgató fölé­nyesen legyintett. — Szőrszálhasogatás százez­reket keresni ott, ahol sok milliós termelési értéket ad­nak a népgazdaságnak. Mindezt poharazgatás köz­ben hallottam, de talán nem töröm meg a diszkréció hazug mását, ha eltallózgatok a ta­nulságok között. Naponta beszélünk arról, sőt ennél a poharazgatásnál is említettük, hogy ma harcot vívunk. Nem tankokkal és ágyúkkal, hanem „csupán” gazdasági fegyverekkel. Had­vezérek is vannak ebben 8 harcban, mégpedig a vállalati igazgatók. Ennek a csatának» fokmérője a gazdaságos ter­melés. Mi nem beszélhetünk szép szavakba burkolt győzelmes visszavonulásról, mert önma­gunkat csapnánk be üyesmi- vei. Sőt kétszeres hibát követ­nénk el, mert bizonyos példá­kat — és a szép szavak idő­szakét — nem használnánk ki okulásképpen. Lelkiismeretlen nemtörő­dömség százezrekkel dobálóz­ni a veszteséglistán, amikor MINDEN FORINT GYŐZTES CSATÁT JELENT. Főleg bűn, ha az ilyesfete manipulációt önző, egyénieske­dő érdekek diktálják. Vesze­delmes is egyben, ment áliíiú- ziókat táplál, amelyek később súlyosabb hibákat szülhetneiki Az erőviszonyaink józan fel­mérése után nyugodtan állít­hatjuk, hogy gazdasági téren nincs vesztett csata, ha a ve­zérek idejében felismerik a taktikai melléfogást, őszintén belátják önhibájukat, és a ki­javítás harci feladatát adják a tömegeknek. A mi katonáink nem szeretik a szép szavakba burkolt kudarcokat, de meg­értik a józan érveket. Nincs tehát ok egyes gazdasági ve­zetőknek titkolózásra, vagy a papírszámok gyártására, mert így csak a papír mutat szé­pet. Szokj uk már meg végre az őszinte légkört, amelyben élünk. Nincs itt szükség ala­koskodásra és megtévesz' ő statisztikai . adatokra. Nincs szükség könyvelési manipulá­ciókra, de annál inkább Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye SZÜKSÉGÜNK VAN A VALÓ ISMERETÉRÉ Tudnunk keil tehát minden­nap, hogy hoí tartunk. Az lenne a szép és meg­nyugtató, ha a tervmutatók egyenletesen ívelnének egyre feljebb. Ehhez azonban az szükséges, hogy ismerjük az időszakos törések okait. Mert ilyenek is vannak nálunk még bőven. De miképpen érkez­hessen segítség oda, ahol búr* kolják a munka közben el­szenvedett veszteségeket, a „csupán” százezer forintokat? Űj évet kezdtünk, új gon­dokkal, új munkasikerekkel tűzdelt évet. De hogy a sike­rek végső győzelmet arassa­nak, meg kell szüntetni a könnyelmű megalkuvás*. Üj lapot kell nyitni önmagunk lelki ismeretében is, amely tiszta, őszinte és megalkuvás- mentes legyen. Loczik Jáow kergése szűrődik be. Péter agyában egy pillanatra felvillant: itt van az ágyam szélén ez a baba ... Atyaisten, hiszen tetszik, ha be se vallom magamnak és neki se, akkor is. És kívánom és... — És, tudja, magát érzem ezen az egész szemétdombon az egyetlen becsületes embernek. A vér forrósága egy tízperc alatt lehűl. S ha van vér Soós ■ Péterben, az most mind az ar­cába szökik. Szégyelli magát. — Segítsen rajtam, Péter. Vi­■ gyen innen akárhová. Értse van. Nem segített rajta, a nő elment Félóra múlva itt volt Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját behajtot­ták, mert a Pici disznólkodott odabent, azt hiszem, a Padli­zsánnal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Petneházy rá­szólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis megfogta a ki­lincset. Az az örült ráüvöltött: úri becsületszavamra nincs ott, ha bemész, lelőlek. És a követ­kező percben lőtt is. A becsü­letszava miatt Ez a féreg, ez a rongy, aki egy vén hercegnő fizetett selyemfiúja volt három évig Cannes-ban, ez... És már ömlenek is a köny- nyei, s újra, szinte mániáku­san. — Vigyen, vegyen, vigyen el innen. Péter öltözik, gyorsan, mint a villám. És tíz perc múlva bekopog­nak egy kis ajtón a kazánház mellett. Belülről Béla bácsi nyugodt baritonja hallatszik: ki az??? Mennek felfelé a lépcsőn. Győré Béla szerelő, fűtő — Marika keresztapja — és Soós Péter tartalékos hadnagy, ka­tonaszökevény. Mennek és nem tudják, hogy ezekben a pilla­natokban jön vissza a szállo­da kapujához Alex báró és a gügye Herceg Lajos. Immár üres kézzel. A férfi pedig, áld imént sebet kapott a szállodai szobában, még két újabb go­lyóval a testében ott fekszik a Petőfi tér egyik padja tövé­ben, ífoiutatjiUí) 8. — Kész vagyok, pajtások. To­tál kész. Egy rongyos petákom nem maradt Alex báró. — No, mit bámultok? Azt hi­szitek, -nincs tétem? Egy Petne- házynak mindig van mit koc­kára tennie. — Bámultok, hülyék? Ott az a kis tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri. — És bárgyú mosollyal int Marika feié. Éjszakai intermezzo Tánc, tánc, körtánc, kavar­gó, őrült forgatag. Óriásra nőtt arcok rohannak körbe, amint a vízbefúló előtt villámsebesen lepergő élet-filmszaiag premi­er-plánján. A ids Mihalkovics ürgefeje, de a bőrkabátos vál­lán Géppisztolycső, hideg kék csillanássai. Papíros sassal: „Gheime Staats Polizei.” A francia kártya figurái setten­4 XÍPÜJíMG 2965. január 6., szerda kednek az őrült körtánc szé­lén, de a kárókirály nyilas kar­szalagot visel. Marika arca, egy hang rikácsol: aki megnyeri, azé! Soós Péter hánykolódik az ágyon — és olyan józan, ami­lyennek csak nagyon részeg emberek tudnak lenni. Világo­san, hidegen és undorító éles fényben látja az egész társasá­got ... Társaság — mit társa­ság, ringyók, és stricik. „Aki megnyerte, azé.” És a lány, a lány, az a sápadt, egykedvű arc. Hát minden mindegy neki? — Engedjen be, engedjen be, az istenért! Az ajtón kéz dörömböl. Ez is álom? Vagy a kótyagos valóságból egy darabka? — Engedjen be, Péter! Az ajtón, amelynek kilincsét olyan riadt-rémülten rángatta, belép, nem — bezuhan Mária. De ez — egy másik lány, mint akit az előbb látott. Egy kis lány sír és vacog a ldsestélyi- ben, gyöngysorral a nyakán. — Megölte, Péter. Megölte, lelőtte! Ez a gyilkos, ez a dög. — De kicsodát, Mária drága! (maga sem veszi észre, bogy így mondja.) Nyugodjék meg Ki ölt meg és kicsodát? — Alex, Petneházy... Agyon lőtte Szántó Ernőt. A volt fele sége babáját. Nem érti? Jaj, persze, hogy is értené, maga ezeket nem ismeri ... És aléltan, sápadtan csuklik össze Péter ágya szélén. Valahol, a félig nyitva ha­gyott ajtón át gramafon nye­meg, ez az őrült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Mert ide- küldte hozzá a nőt. A volt fe- leségétjLilit, szerezzen neki pa­párt, a kornyékoiikön rázz Balujevct, Visnyevszkij A hét- venkettedik nap címmel Le­ninről és a szovjet hatalom fennállásának hetvenkettediii napjáról írt. A megyei politikai könyvna- pok „slágere” Leo Taxii Szóra­koztató .biblia című műve volt Második helyen a Tsz-tagok kézikönyve szerepelt és sikere volt I. A. Galickája GondolatoU a vallásról című összeállításá­nak is — Gyöngyöspata község például 15 példányban rendeli az érdekes és értékes aforizma. gyű j teményből. Jóllehet, a falusi politikai könyvnapok nagyobb részt mái lezajlottak, ám sok helyen a rendezvények lebonyolítására csak ezután kerül sor. A poli­tikai könyvek terjesztése — a könyvnapok rendezvényeinek elmúltával — nem szűnhet meg. A könyvespolcokon helyet kell, hogy kapjanak továbbra is a politizáló művek. sen 31 községben került sor ünnepi rendezvényekre. Beszé­des számokat is idézhetünk: Verpelét 3700, Visonta 2500, Gyöngyospata 3000 és Egercsehi 5500 forint értékű könyvet ren­delt meg. A Kossuth Könyvkiadó egész sor politikai, szépirodalmi új­donságokkal rukkolt ki ez al­kalomra. Olyan érdekes köny­vek között válogathattak, mint Majszkij Ki segített Hitlernek? című műve. Kalmár György út­leírása, az Arany Ghana, Julius Mader, a neves német publi­cista leleplező könyve Wemher von Braunról, a hitlerista, je­lenleg pedig az amerikai raké- talkirályiól; olyan nagy érdek­lődésre számot tartó kiadvá­nyok is megjelentek, mint az Újságolvasók évkönyve, 1965 C. M. de Jesus megrendítő brazí­liai naplója, az Aki átment a szivárvány alatt, új kiadásban jelent meg Kozsevnyikov nagy­hatású regénye a Bemutatom Ma már falun se boldogul az olyan ember, aki nem tart lé- : pést korunk, életünk fejlődésé­vel. A szocialista mezőgazda- ság új agrotechnikai vívmánya, kát, gazdálkodási módszereket honosított meg g csak az képes eleget tenni az új kultúrák kö­vetelményeinek, aki szüntele­nül gyarapítja ismereteit. Ter­mészetesen a mai kor emberé­nek, a szocializálódó falu em­bereinek nemcsak mezőgazda- sági ismeretekre van szüksége, de politikai ismeretekre is. Ke­vés az, ha valaki csak a saját faluját, szövetkezetét ismeri, de mit sem tud a világ változá­sairól, társadalmi események­ről. Ezt segítendő rendezték meg immár harmadÍ2Íben me­gyénkben is a téli falusi poli­tikai könyvnapokat. Egercsehiben Kerecsend, Si- ; rok és Gyöngyöspata községék- | ben könyvkiállítás vezette be a ! könyvnapi eseményeket, össze­Politikai könyvnapok 31 faluban gázszerelés lelkiismeretes, pon­tos munkát kíván — mondták a szerelők. Míg az emeleteket jártuk, teljesen besötétedett. A nágy épületekben csak itt-ott égett egy villanyégő. Az emberek magukkal viszik, a 24 voltos vezetékre ott akasztják rá az égőt, ahol éppen dolgoznak. De a folyosók és a lépcsőfeljárók koromsötétek. Mi az öngyújtó gyenge fényénél bukdácsoltunk. A vezetékek bent vannak. Mi­ért nem világítják meg jobban a munkahelyet? Eddig enyhe telünk volt, in-, Ivább a sárral küzdöttek az építők. Tegnap reggelre fagyott és milyen idővel rukkol ki január? ÉPÍTENI KELL télen is, mert sürgős szükség van a la­kásokra és télen is keresni akarnak az építőmunkások. Praktikus gépekkel ha nem is tavaszt, de elviselhető hőmér­sékletet teremtenek á munka­helyeken. Egerben egyelőre csak a Csá­kány utca mondható téliesített munkahelynek. Éjjel-nappal fűtenek. Sok, nagyon sok pénz­be kerül ez. Hogyan lehetne jobban tömöríteni, két műszak­ban szervezni a munkát, hogy; jobban haladjon és kevesebbe kerüljön? Az újságíró több em­bernek feltette a kérdést, de az építkezésen kielégítő választ nem kapott. F. L. I munkájuk maradt. Menetet haj­tanak, csöveket szabnak és sze­relnek. Az egész munkára elő­re utalványozták bérüket és ez a határidőnél is jobban sürge­ti őket. — Príma, nikkelezett sárga­réz csapokat szerelünk a gáz- boylerekre és a mosdókra. A lakóknak nem lehet panaszuk — mondták. — De ha mégis csepegni fog az új csap? — Csak elvétve fordulhat elő és ennek oka a bőrtömítés. Re­méljük. hogy kevés panasz lesz és azt is hamar orvosoljuk. A vízvezeték-szerelők ígéretét feljegyeztük. O. T. 30 EZER kalóriás olaj­kályha — mutatja be a második emelet jelenlegi „lakóját” a művezető. Valóban 30 ezer ka­lóriás lenne? — Annak mondják — helyes­bít a művezető. Furcsa, fukar „szerzet”, inkább önmagának melegít, távolabb már csak a dohogása hallatszik. De Juha Sándor gázszerelő és segítőtár­sa, Nagy László, nem panasz­kodik a hidegre. Igaz, olyan „lángszóróval” dolgoznak, hogy disznót is lehetne porzsolni ve­le, de a gázcsöveket igazán ki­fogástalanul hegesztik A Csá­kány utcai úi lakásokban gáz­zal fognak főzni, gáz melegíti majd a szobákat és a fürdővi­zet. — Ezt télen is lehet csinálni. De meg kell adni a módját, a MOST EGY ÉVE valami dol­gom akadt a Csákány utcában. — Csákány utca ... Melyik is az? Persze, a fürdő mögött, a Lakatosárugyár előtt kell el- njenm és a városi kertészet fe- lé húzódik az a kis utca — morfondíroztam magamban. Ha bz esgriek ma említik a Csákány utcát, nyomban a három új épülettömbre gondolnak, amely a nyáron nőtt lü a földből, a Hadnagy utcai lakóteleppel szemben, a strand szomszédsá­gában, a városi kertészet he­lyén. Az épülettömbök előtt és mö­gött téglahegyek, mészgödrök és törmelék, de a 120 lakás már tető alatt Nincsenek még ké­szen, a szobákat, konyhákat, éléskamrákat és fürdőszobákat most formálj áli kényelmes, ba­rátságos otthonná a kőművesek ácsok, gáz-, villany- és vízve­zeték-szerelők. Egyetlen adat az építési naplóból: az év első munkanapján, január 3-án, 93 ember dolgozott a három épü­leten. A patak felöli épület mellett öreg gőzkazán sűrű füstöt pö­fög. Körülötte, csak úgy a sza­bad ég alatt, több mint egy va­gon szén. — Melyik tart tovább: a vén kazán, vagy a szén? — Tavaly is ezt a gőzkazánt használtuk és bizony jövőre is, ha a csövei ki nem égnek — vá­laszolta Dallos Ferenc műveze­tő. Egy nádpallót félre tolt a nyílásból és az ideiglenes bejá­raton bebújtunk az épületbe. A , lópcsőházban gondolatban bo­csánatot kértem az öreg gőzka­zántól. Igazán megteszi a ma­gáét, vastag csövön át meleget fúj az épületbe. A folyosón ki­csit távolabb haladva kabát­ban sincs melege az embernek, de a malter nem fagy meg, dol­gozhatnak a munkások és szá­rad a friss vakolat Az A/9-ES JELŰ épületben a közfalakkal és a Vakolással elkészültek, helyükön az ajtók és ablakok. A 10-es épületben a földszinten vakolnak, a 1 l-es- ben még sok kőművesmunka akad, bár a falazást befejezték. Király Lajos novaji munkások­ból alakított brigádja most a 10-es épületen dolgozik. Seres Lajos „hajdúi” felváltva, ép­pen ott dolgoznak, ahol szük­ség van rájuk. A Csikós ácsbri­gád itt befejezte a blokkszere­lést, most a szomszédba, a Had­nagy utcába hívták őkét A ti­szafüredi kubikusokkal, a Var­ga-brigád tagjaival a 10-es épü­leten találkoztunk. A következő lépcsőházban Hitting-kályha zúg Villamos­áram fejleszti és ventillátor nyomja befelé a meleget. Nagy Tibor és testvéröecse: Nagy István a kályha melleit rendez­ték be vízvezeték-szerelő műhe­lyüket. Amit lehetett, azt előre j legyártották, de március első napjáig éppen elég helyszíni i Tél az építkezéseken Gőzkazán — Hitting-kályha — O- T. 30 000-es Egy megválaszolatlan kérdés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents