Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

A csendes év esztendeje Hárman Kenyából A z éveknek nemcsak számuk van: nevük is. .A jelentős esztendőknek! Nemcsak 1917, hanem az „ok­tóber” éve, nemcsak 1919, ha­nem a Tanácsköztársaság esz­tendeje, nemcsak 1945, hanem a felszabadulás esztendeje is. Milyen nevet lehetne adni 1964-nek? Az újságíró, aki a mindennapok krónikásaként végigkísérte az évet „születé­sétől” a 386. nap utolsó percé­ig, most azon tűnődik, vajon milyen nevet adhatna a szá­mok mellé az elmúltnak, s hogy egyáltalán megérdemli-e a búcsúztatott óesztendő, hogy névvel sorakozzék be a törté­nelem fordulói közé? Tragikus és nagyszerű „ke­resztelők” váltották egymást évszázadokon keresztül, asszerint, hogyan formálódott az emberiség jövője, vérrel-e, vagy alkotással írták-e az év krónikáját, könnyek, vagy mil­liók mosolya volt-e a jellem- BŐbb egy-egy ikialendárium számra. Tragikus és nagysze­rű volt akkor nevet adni az esztendőnek. De most, 1964- d 'mögöttünk, rálépve a 365 ^kilométer” első szakaszára, mondhatjuk-e, írhatjuk-e, hogy nagyszerű esztendő volt, mert lám, nevet is tudtunk adni...? De hát milyen nevet adjunk ennek az évnek? A béke esz­tendeje? Nemcsak közhely ea — bár áldott közhely! — de így nem is igaz, hiszen a béke esztendeje volt a megelőző és bízunk benne: ezt írhatnánk a mostani év emléktáblájára is. A szocializmus építésének éve? A gazdasági gyarapodási, a gyarmati sorból felszabadult népek, á XX., XXII. kongresz- EZU3 további kiteljesedésének, az űrhajózás nagyszerű diadar latnak esztendeje? [Viert ez mind jfcgaa, így igaz, de igaz volt ama 1963. évben is, amikor a 64-et köszöntöttük, mint ahogy két­ségkívül igaz volt az 1965. év köszöntésénél is. A csendet év esztendeje. Talán első olvasás­ra meghökkentőnek tűnik ez a megállapítás. Csendes év: Kérdezhetné a szövetkezeti el­nök, a vállalati igazgatói, kér­dezhetnék a sajtó munkatár­sai, külfölidi tudósítód, a diplo­maták és mindenki, aki ve­lünk, akikkel együtt szorgal- maskodituk végig terveinket va­lóra váltásuk során. Hiszen annyi gond. vita, annyi erőfe­szítés, arm i politikai, emberi helytállásra, diplomáciai tevé­kenységre volt szükség, hogy lényegesen túlteljesítettük, legalábbis e vonatkozásiban, a most már múlt esztendő elő­irányzatát. Hogyan és miért lehetne csendes évnek nevez­ni az olyan esztendőt, amikor embert, gépet nyúzó időben kellett végezni az őszi munká­val? Hogyan, amikor országo­san, de a megyében is a laká­sok sorát adtuk át, új üzemek kezdték meg munkájukat, amikor szinte mint népbeteg­séggel kellett szembeszállni a fegyelmezetlenséggel és társai­val? 1 Csendes év: a hármas űrre­pülés, a munkásmozgalom vi­tája, Kongó és Laosz, Kuba és Dél-Vietnam? A tüntetések és sztrájkok a tőkés országokban! Szép kis csendes év — mond­hatnák és nyilván mondják is akik e sorokat olvassák. Szó sincs róla, ez mind igaz, és még több is. Igaz, hogy többet kellett tennünk, mint tettünk 1963-ban, s az idén, többet, mint a most elmúlt óesztendő­ben. De mindez — és itt első­sorban a teremtés, az alkotás, a rnunika volumenére értve — a békés, a csendes év jellemzője. Egy olyan esztendőé, ahol és amikor sikerült ismét és újra gátat vetni a tűz, a veszélyes tűz csiholóinak. Egy olyan esz­tendőé, ahol tervszerűen, szinte a hivatalos jelentések nyelvén és szellemében lé­pett tovább a szocializmus tu­dománya és a tudomány szo­cializmusa; amikor serény és szorgos munkával újabb lépést tettünk a szocializmus végle­ges felépítése felé. A zt mondják külföldön, ** hogy nálunk valamiféle liberalizmus van. Pedig éppen az nincs. Nálunk épülő szo­cializmus van. Humanizmus, Igaz emberség és könyörtelen diktatúra mind olyan ellen, ami az ellenkezőjét akarja, vagy cselektszi. S ebben is élőire léptünk. Csendben, kü­lönösebb jelszavak, szónokla­tok nélkül, okos határozatok­kal tarsolyunkban. Nem tör­tént semmi különös 1964-ben, csak építettük tovább a szocializmust, csak kissé még előre is szaladtunk az életszínvonalban — ezért sen­ki sem haragszik — csak kissé megfeledkeztek egyesek arról, — s ezért nem ártana haragudni — hogy az utóbbi­hoz legalább olyan tempójú élőreszaladás kellett volna a munkában is; c s e It elkövet­tünk újabb néhány hibát és kijavítottunk azért valamivel többet... Csak ... csak... csak: ennyit tettünk. Csendes év volt: a csendes év esztendeje. Nem kerül be véres, vagy aranyos betűkkel a történelembe, mert egyszerű, de szívós és következetes köz­katonája volt a századoknak, pontosabban számunkra — az utóbbi húsz esztendőnek. De — kissé erős paradoxonnal — ahogy a „szürke” emberek tö­megei megteremtik maguk számára a kiemelkedőt, s a ki­emelkedő egyéniség csak úgy lehet naggyá, ha akarata, szán­déka egyezik á tömegével — nos ezek a évek, ezek a csen­des, szürke évek megteremtik végül is a névvel illethető „nagy” esztendőt. A teljes és általános leszerelés esztende­jét. Például. . A szocializmus teljes felépí­tésének esztendejét. A kom­munizmus végleges győzelmé­nek évét. Az egész világon a szabad emberek társadalmának új évszázadát! Az óesztendő is vígsúgszer- ző! • A z óesztendő is alkotó esztendő volt. Szerény és serény. Tartsuk jól emléke­zetünkben! Gyurfeő Géza Három új, Afrikából érke­zett lakója van Eger városé­inak. December 15-én érkeztek hosszú utazás után és hat hó­napig maradnak itt, hat hó­napig tanulmányozzák a föld­művesszövetkezeti mozgalmat az Eger és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél. Most itt ülünk velük szem­közt az elnöki irodában és is­merkedünk. Elsőnek Mr. Pe­ter Okuku mutatkozik be. Elmondja, hogy 26 éves, ta­nító Kenyában. Kisumi váro­sában született, ott nevelke­dett és ott is tanít A Viktória- tó partján fekvő város 80 ezer lakosú, a napi hőmérséklet 40 fok körül van. A másik vendég: Mr. Micha­el A. O. Olewe, 19 éves. Ke­nyai iskolába jár. öt testvére van, a többiek még nálánál is fiatalabbak. Az édesapja él. Törzsfőnök. És a harmadik? Mr. Zedekiah Alaro, 23 éves. Ifjúsági vezető. A KANU de­mokratikus haladó kenyai if­júsági szervezet területi veze­tője. Apja keréskedő, három testvére van. A bemutatkozás után azon töpreng az ember, mit is kér­dezzen a sok kérdeznivaló kö­zül, hiszen rövid az idő, alkal­mi a tolmácsunk, és ők is har­madik nyelvként sajátították el az angolt Ez az első komolyabb té­mánk, így tudjuk meg; hogy Munka közben: Mr. Zedekiah Alaro, Mr. Peter Okuku, Miesouai József és Mr. Michael A. O. Olewe szövetkezett vezetők. Jó napot és jó új évet, kedves olvasó, megfőtt már a ká­posztáiévás? Mert mi, magyar dolgozók, nemcsak ünnepi ebé­det, de ünnepi ivá- szat utáni gyógy- konyhát is tudunk ve­zetni. Kár, hogy nem­zetközi szakácsverse­nyeken nem indulnak olyan egyszerű más­napos ételek, mint sa­vanyú, tejfölös ká­posztaleves, kolbász- karikákkal, avagy bableves, természe­tesen savanyúan és tejföllel, avagy to­jásleves, természete­sen savanyúan és tejföllel, avagy erő­leves, természete-• sen nem savanyúan és nem tejföllel... .,. avagy esenc tej­föllel ... Ecetes uborka, nya­lókára húzva... Nyalóka citromexe- letkékkel... Jéghideg és erős szódavíz... sok. Mert ez is a ma­gyar „konyha” spe­cialitásai közé tarto­zik — másnap! Jó másnapot, ked­ves olvasó és kevés másnapos új évet! (—ő) Minden év annyit ér, ahogyan és amennyit búcsúzunk belő­le, mondta egy bölcs, akinek a nevére most nem emlékszem, bár az is lehet, hogy én voltam az. Az ilyen búcsúzáskor, ami­kor színültig töltve isszuk ki po­harunkat, azért koccintjuk össze a Malvinkáéval, hogy le­öntsük a ruháját és köszöntsük az új esztendőt. Mindig az úja! és nem mindig Malvinkával. tJgy érzem, hogy itt az ideje, amilcor Malvinkával, vagy anélkül, de mindenképpen il­lik már egyszer köszönteni az óévet is: boldog óesztendőt! Mert, ismerjük el és tegyük kezünket a szívünk fölé, ott baloldalt, hogy meglehetősen hálátlanok vagyunk az óévvel, mindig elkezdünk inni, csóko- lódzni, újjongani, hogy hála isten, azazhogy hála a dolgozó népnek és elveinknek, ismét öregebbek leszünk egy eszten­dővel, ezen is túl vagyunk, jö­het a következő, amit termé­szetesen az utolsó nap hasonló hűtlenséggel és lelkeseit derűs állapotban búcsúztatunk ismét az újért cserébe. Nagyfokú hálátlanság ez! Mert azért az óév is adott va­lamit, mert ezért az a 365 — pardon — 366 nap is a miénk volt, amikor örülhettünk és káromkodhattunk, s azé a ká­romkodás, aki műveli. ... mert kedves Kajevác kartársam! Igaz, hogy 1964-ben kénytelen volt néhány hóna­pot eltölteni egy olyan üdülő­ben amelyhez nem adnák be­utalójegyet, se erkölcsi bizo­nyítványt. de beláthatja, hogy mégis érdemes volt. Sok és gazdag tapasztalatra tehetett tt szert, megtanulhatta, hogy lehet, de kukoricáé­ehe/& ... mert kedve» Puszpáng kartársam! Igaz, hogy vezetése alatt teljesen szétzüllött az üzem, s már az is előfordult, hogy a fizetést is postán kellett kiküldeni, mert arra sem jöt­ni nem a nép hatalmával. Nem ezt csak egyesek mondják! S lehet rossz érzés, ha az ember bár ugyan az is igaz, végtére is személyesen meg- hogy neje, született Krampács győződhet arról, hogy milyen Elza emiatt néha hazug csir­kefogónak titulálta, de nagy­szerű érzés azt tudni, hogy egy nő nem a pénzemért sze­ret csak, mert lám, Elzácska most is önnel él.., ... mert kedves Galagonya kartársam! Igaz, hogy a felesé­hatalma van a népnek. Ma nekem, holnap neked — mint mondja a pigmeus közmon­dás ... ... mert Icedves Burbulya kartársam', igaz. hogy egész ge megszökött egy oroszlánsze- lidítővel, de higgye el, ez a boldog óesztendő. Egyrészt, most már az oroszlánszelídítő figyelheti állandóan volt ne­jét, mikor tér le az erény szá­mára rendkívül szűk ösvényé­ről, s ezt, mint büntetést lám, meg is érdemli; másrészt el­mondhatja mindenkinek, hogy ugyan otthagyta a felesége, de öt évig részes művelésben bírt egy ragyogó asszonyt. Miáltal világosan bebizonyította, hogy aljas rágalom, miszerint maga a közös gazdálkodás ellensége lett volna __ év ben egy lyukas piculát sem kapott prémiumképpen, de legalább most elmondhatja, emelt fővel vághatja oda min­denkinek: önzetlenül dolgoz­tam, nem rút anyagiakért Bár aiuíai-q a fizetés is péna — de tek be dolgozói.„ de_ nos, igen, de ön legalább exportra dolgozott. Nyugati exportra! Így harcolt az átkos kapitaliz­mus ellen, nehogy a magyar ipar termékein erősödjön to­vább, nehogy még mi magunk segítsük őket előnyhöz jutni a gazdasági versenyben... ... mert kedves kartársaim, hozhatott bosszúságot bőven az ó, de hoz majd minden bi­zonnyal az új is. Nehogy azt higgyük, hogy az új esztendő fenékig tejfel lesz, mert hátha baj lesz a tejüzemmel és nem lesz tejfel, mint ahogy az 6 sem volt csupa méz, de hozott azért egyet, s mást, amitől ha szebbek nem is, de okosabbak és gazdagabbak csak lettünk. Minden év annyit ér, aho­gyan és amennyit búcsúzunk belőle — búcsúzzunk hát és minden bizonnyal búcsúztunk is fenékig ürítve az üvegku­pát, mondjuk. hói: boldog óesztendőt! Hadd lássa az új, őt is meg­becsüljük már, mint volt ifjú hitvesünkét, ha megöregszik. (egri) m új, fiatal, független állam­ban (december 12-én lett hiva­talosan is független Kenya) három nyelvet kötelező tudni­uk az állampolgároknak: a törzsi nyelvüket, a közös nyel­vet is, a swahilit, az iskolák­ban, a hivatalokban pedig az angolt Egyébként arab betűk­kel írnak. — Szép ország a miénk — mondja csillogó szemekkel Okuhu úr és gesztikulálva folytatja: — Hatalmas erdők borítják területeinket, de sok a tó, fo­lyó és az Indiai-óceán is part­jainkat mossa. Két évszakunk van: meleg és melegebb; Ép­pen ezért nekünk szokatlanul hideg az önök időjárása. — Életemben most láttam először havat — vág szavaiba Olewa — Borzasztó hideg. Egyszer belemarkoltam kíván­csiságból, de többet nem nyú­lok hozzá. Annyira hideg, hogy szinte éget — Nálunk a kávé, a tea, a gumi, a bőr, az arany, a nád­cukor, a déligyümölcsök a leg­fontosabb termékek — magya­rázza Alaro. — Ebből élünk, ezt exportáljuk; Gyáraink szá­ma még gyér, viszont arany­bányánk több van. — Hogyan kerültek kapcso­latba a földművesszövetkezeti mozgalommal, hiszen vala­mennyien más foglalkozásúak, mint amilyen ügyben idejöt­tek? Mosolyognak kérdésemen, aztán elmondják, hogy Kenyá­ban még gyerekcipőben jár a szövetkezeti mozgalom. Most akarják megszervezni, ezért jöttek Magyarországra, tapasz­talatcserére. Kenyatta úr, ha­zájuk miniszterelnöke küldte őket, hogy jöjjenek, nézzenek meg mindent, tanuljanak, s ha visszatértek, szervezzék meg hazájukban is a földművesszö­vetkezeteket. Emiatt sokat kell tanulniuk. A magyar nyelvet, üzemszervezést, könyvvitelt, tervezést, munkaerőgazdálko­dást, hitelterveket, bérgazdál­kodást, készletgazdálkodást, bolti adminisztrációt, felvásár­lást, értékesítést, — hogy csak néhány fontosabb tennivalót soroljunk fel a sok közül. Hazánkra és a két nép szo­kásaira terelődik a beszélge­tés. Elmondják, hogy annyit hallottak hazánkról, hogy szo­cialista állam, sols külföldi megfordul ebben az országban és sok afrikai tanul Budapes­ten. Azt is hallották, hogy Bu­dapest nagyon szép város, meg hogy barátságosak a ma­gyarok, udvariasak az embe­rek. És az első benyomások? ■ Jók! Nem csalódtunk; igaz volt a hír. De kedves vá­ros Eger is. Nagy történelmi hagyományai vannak; Van itt vár, múzeum, színház, stadion, emlékmű, bor, pálinka, egy­szóval minden — állapítják meg. A Park Szállóban lak­nak, udvariasan, szeretettet bánnak velük és kedvenc éte­leikkel [kedveskednek nekik. — Érdekesen ünmeplik Ma­gyarországon a karácsonyt, — állapítják meg közösen. — Kenyában is munkaszüneti nap a karácsony, meg az új­év is, de csak a házat díszítik fel az emberek, a karácsony­fát nem ismerik. Ajándékoz­nak ők is, ez a divat, de nem olyan mértékben, mint itt Látni, hogy jól élnek a ma­gyarok. Ezt szocialista álla­muknak köszönhetik. Remél­jük, egyszer nálunk is jobban élnek majd az emberek, mint most. Függetlenségünk elnye­rése az első biztató út ehhez: Szocializmus igen, kapitaliz­mus nem. És ez utóbbi mondatot csillo­gó szemmel, határozottan mondják. Fazekas István Szovjet fölény az atomfizikában „Óriási benyomást kelt ez a fejlődés” a plazmafizika terén végzett szovjet tudományos kutatások: a fizikai kiadványoknak körül­belül 15 százaléka közvetlenül ezzel a témával foglalkozott Évről évre mind több és több szovjet tudóst irányítanak a tudománynak erre a területé­re. „Óriási benyomást kelt ez a gyors fejlődés” — mondja a jdientés. A szabályozható ter­monukleáris reakciókkal fog­lalkozó szovjet tudósok számá­ból ítélve a szovjet program 1958-tól kezdve évente átlag 20 százalékkal bővült. ”Ez azt jelenti — jegyzi meg a jelen­tés, — hogy a Szovjetunióban megközelítőleg kétszer annyi tudós foglalkozik az irányítha. tó termonukleáris reakciókkal, mint az Egyesült Államok­ban”. A legutóbbi években a Szov­jetunióban rendkívül gyors ütemben hajtották végre az irányítható termonukleáris re­akciók kutatási programját. Ennek eredményeként: „a Szovjetunió az első helyre ke­rült a termonukleáris energia korlátlan forrásainak felszaba­dításáért folyó versenyben” — mondja az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumá­nak technikai információs osz­tálya által kiadott jelentés, A jelentéshez tüzetesen tanulmá­nyozták a szovjet tudományos és műszaki irodalmat, a szov­jet és nyugati tudósok talál­kozóiról szóló beszámolókat, a plazmafizika problémáival fog­lalkozó nemzetközi tudomá­nyos konferenciák okmányait. A jelentés megállapítja, hogy a legutóbbi öt esztendő­ben gyors ütemben bővültek

Next

/
Thumbnails
Contents