Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
Szilveszter — új év Azzal akartam kezdeni, hogy a „csecsemők és aggok kivételével mindenki végigmulatta az év utolsó, s ez év első napját-’. De már Szilveszter estéjén úgy tíz óra tájban rájöttem arra — helytelen a kezdés, rossz az újságíró asztalnál kitalált elgondolása, mert a riportot legfeljebb a csecsemők kihagyásával lehet kezdeni. De még azzal sem. A tizenegyes vonattól hömpölygő emberáradatból ugyanis az egri Lenin úton messzire hallatszott egy pólyás bába sírása. Apuká- a fején papírsapka, anyuka cipelte a cuccot, a gyerek pedig lelket indítóan sírt űrhajós bundájában — apja karján. — Mindjárt megérkezünk a nagymamihoz, lesz finom fejecske, meg lesz puha ágyi- kó... — gügyögött a papa. — Nem hallgat, az istennek, se hallgat el! De igaza van. Már engem is kikészített az út. Naszályról jövünk, a nagymamá- éknál lesz a gyerek. — És maguk? — Mi? — egymásra néznek. — Itt voltunk elemisták, gimnazisták. főiskolások, s innen kerültünk el tanítaná. Szóval, mi majd ott szilveszterezünk, ahol hely lesz. — És végre találtak egy üres taxit, ami kivitte őket az ötös lakótelepre, hogy megkezdhessék a szilvesztert. ★ B. Sándor és a barátja nagyszerű hangulatban, de még mo. lás ruhában á csorog a presszó pultjánál. — Mikor kezdők? I — Már befejeztük. — Neu ilyen hamar? _ ? — Mondom, ilyen hamar befejezték a mulatságot? — Mi? Két malomiban őrölünk, drága elvtársnő! Mi a Hannoverből érkezett gép beemelésével végeztünk a Dohánygyárban. Tudja milyen nagyszerű dolog volt? Az ÉMÁSZ-osok segítettek a daruval, mi kibontottuk a falat az egyik emeleti ablak mellett, mert a gép csak így ment be De benn van! És ezen gyártjuk majd a jó Fecske cigarettát Hát ezt fejeztük be. Most szépen felöltözünk és elmegyünk a Parkba! Ügy bizony! BUÉK! ★ Az Ifjúságiban minden hely foglalt. Foglalt volt már két héttel ezelőtt is. Az ajtó nyílásában a „gondatlanok”, akik elfelejtettek asztalt kérni, s most egyik lielyről a másikra próbálkoznak, de nem megy. Sehol nine; egy fia hely. Benn durrannak a pezsgősüvegeik dugói, áll a bál. s a kintrekedtek egyik szemfülese (besurran a hátsó kapum, társai kezébe nyomva kabátját. — Az üzletvezetőt keresem! — szól a konyhán (mert oda nyílik a hátsó kapu). nek, hogy befellegzett, megindultam haza az apámhoz. Kétlábú vonaton. — Éjjel a faluvégi szalmaboglyából, ahol aludtam, csendőr ráneigált elő. Ű! Hogy fújódott volna fel a gebe helyett. Ordított: „Maga miért szökött meg?! A Hódy úr feljelentette. Szerződést csináltak, maga meg tesz a főidre'” „Megdöglött a lovam” — mondtam. * Végül, mert parancs volt rá, bekísért az őrszobára. — Egész reggelig, míg feljött a nap, jegyzőkönyvet csináltak, meg paragrafusokat mondtak a fülembe. — Két hét zárka után, a járási szolaabíróságon elítéltek. Vagy fizetek négyszáz pengő kártérítést — mert ha később vetnek, rosszabb lesz a termés —. vagy leülöm a büntetést. Mivel fizetni nem tudtam: „Leülöm.” Gondoltam: pihenek egy kicsit és passz ... A napba néz, a kalapja szélén, mintha karima lenne, fehér haja csillog. — A börtönben nem volt Hevem. 112-es, így hívott az őr. De tudd meg, itt éreztem először, hogy az állatoknál mégis jobb az ember ... Tekintete túlszáll a gyárkapun, és megáll egy kémény tetején: — Bekísértek a cellába. A priccsen fekete szemű ember tilt. Lábát rossz lópokróc takarta. Amikor csattant a retesz, végigmért és megszólalt: t,Munkás vagy?” Közel lépjem, úgy feleltem; »Béreatvol— Tessék bent keresni, ne a konyhában! Elegánsan kimegy, senki nem kérdi, hol a helye, hiszen kabát nélkül, otthonosan mozog az étteremben. Meg is keresi a főnököt. — Tessék már valamit csinálni, a barátaim most érkeztek külföldről, nem tudtam, hogy ide is eljönnék! Sürgés-forgás, pillanatok alatt került valahonnan hely, hiszen vendégszerető nép vagyunk! Bejönnek az „idegenek”. — Jósika! A teremtésedet! Te jöttél külföldről? — már Bállá István üzletvezető is nevet, hiába, találékonyak a fiatalok. — Én? Ja! Persze hogy én! Szállítmánnyal voltam Csehszlovákiában a cukorgyárból... Tavaly szeptemberben! Kacagás, vidámság, móka. Éjfélkor egy pillanatnyi csend, ilyenkor szalad át az ember emlékezetében az elmúlt esztendő minden öröme, búja, baja, gondja, s ilyenkor gondol azokra, akik elmentek, akik már nem köszöntik a régi baráttal a felvirradó esztendőt. De csak pillanatokig tart a csend, hogy újra átadja helyét a reményteljes, boldog várakozásnak: 1965-nek, amiről ugyan ki tudhatja előre, hogy mit hoz? ... * Jóval elmúlt éjfél, mire az egri I. számú kórház szülészeti portáján megcsendül a csengő — bebocsátást kér az új mama! Andornaktályáról hozta a mentő, s mellette már ott sír a kisbaba. — Nagyon gyorsan jött ez a kis legény! Észhez se tértem, a mentő se ért már ki, amikor reggel 6 óra 50 perckor megszületett Józsikám. Otthon. Hát mit csináljunk, ha neki így tetszett? — mondja Polgár József né. Az édesanya már boldog, mosolyog, szívében egy gyerek helyett kettőé már a szeretet Az ötéves kicsi lány otthon s a csupa haj, fekete, öklét makacsul szorító kisfiú itt — ez az élete. — És az apuka? — Nem nagyon értem én rá törődni vele. Biztosan elujjongta már azóta a Hajtóműgyárban, mert ott dolgozik. Nagyon vágyott egy kisfiúra, ne- iki az év jól kezdődött. De nekem is! Nagyon boldog vagyok, remélem, sikerül egészségben, boldogságban felnevelni a kislegényt! * Szilveszter ... újév... szilveszter... újév... Forognak az esztendők, de egy mindig változatlan: megszületik az új élet, amely majd tartalmat ad a mindig új évnek... Cs. Ádám Éva Negyvenmilliárd forint értékű közös vagyon a termelőszövetkezeti leltárakban Az új esztendő első napjaiban országszerte megkezdődik a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi közös gazdálkodás 1964. évi eredményeinek értékelése: a zárszámadás. Ennek legfontosabb előkészítő munkája, a leltározás, a szövetkezetek egy részében már elkészült és néhány napon belül mindenütt befejeződik. A leltározási bizottságok és az őket segítő szakemberek összesen mintegy 40 milliárd forint értékű épületet, gépet, állatot, ültetvényt és más álló- és forgóeszközt vettek, illetve vesznek számba. Bár a közös vagyon növekedése következtében a leltározás évről évre nagyobb munkát jelent, most ez mégis gyorsabban ment a szokásosnál. 1964- ben alkalmazták ugyanis első ízben az úgynevezett folyamatos leltározást, azaz az eszköz- csoportok folyamatos leltárba vételét Így a múlt év végére, s az új esztendő első napjaira csak azoknak a készleteknek a tam.” Ennyit mondott; „Ugyanaz”. — Hogy ne vacogjunk, átöleltük egymást, úgy aludtunk el. Hajnalban kopogást hallottam. Nem volt mellettem az ember. A celiafalnál lépkedett. „Kitúrtalak” — mondtam. Erőltetve nevetett; „Nem tesz semmit!” — És mellém lépett és eligazította a takarót. — Reggel a nap a príccsem- hez jött. Az ember már a rácsos ablaknál állt: „Csodálatos az élet — mondta —. Pesten most nyitják a kapukat a házmesterek. A villamosok csilingelnek, anyám az ágyamhoz lép, hogy felkeltsen: Sár nyi, mindjárt dudál a gyár — Szegény, biztos mindig elfelejti, hogy nem vagyok otthon.. Én is az ablakhoz léptem és ahogy a nap rá nie sütött, az anyámra ; idoltam. — Mik; a foglár kivitte a feketekávés bögrét, visszaordított a kémlelő nyíláson: „Igyekezni! Munkára!” Biztos értetlenül néztem, mert cella- társam azt mondta: „Ebédig babákat csinálunk. Kitömjük fűrészporral és betűket ragasztunk a hasukra, hogy a nagyságos urak gyerekei játékból tanulják az ábcét.” Tetszett a dolog, és nevettem rajta... Vékony, száraz ágat kapar fel a földről, azzal rajzol a porba, hogy jobban értsem, amit magyaráz: — A mi műhelyünkben hat pad volt egymás mögött. Futószalagon készültek a babák. felmérése maradt, amelyekben a legutóbbi időben is volt forgalom. Január folyamán több mint 3400 termelőszövetkezet, csaknem 300 termelőszövetkezeti csoport és 100 termelőszövetkezeti közös vállalkozás készít zárszámadást, amelynek során az ország szántóterületének 80 százalékára kiterjedő közös gazdálkodás legutóbbi esztendejéről adnak számot. A napokban jelent meg a a pénzügyminiszter utasítása az 1964. évi zárszámadásokról. Az utasítás új intézkedést tartalmaz a jól és közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetek terven felüli jövedelmének fel- használására. Ezek a szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha többletjövedelmük nagyobb részét — a közös gazdaság további erősítése és a következő éveik esetleges hiányainak pótlása érdekében — biztonsági tartalékalapba helyezik. (MTI) Felépült, még sincs Egerben cukrászüzem gasztotta az összevarrt anyagra a betűket. Előtte Isis dobozkában, nagyon sok, mindenféle betű ... A másik fűrészporral tömte, a harmadik hajat tett a bábu kopasz fejére... s így ment ez sorba. Én a nyílásokat varrtam be. Unalmas volt. De a többiek mindig izgalommal várták a következő babákat, és ha megkapták, bólogattak ... A műhelyben, tilos volt a beszed. Hatunkra két fegyör vigyázott. Az öreg hamisan hunyorít, mint aki azt mondja: na, békás, figyelj, most következik a beszéd java. — Négy hét után azt kérdezte a fekete szemű ember: „Mondd, a babaműhelyben te nem vettél észre semmit?” — „Nem én” — feleltem az igazat. „Hát tudd meg — mondta au* iiaiiliatoaa. ■—- iut, Laa* Az egri vendéglátóipar régi hiányosságát volt hivatva megszüntetni a külső Lenin út keleti oldala mentén épített korszerű cukrászműhely. Az 1+7 millió forintos beruházás elkészült, mégsem használható. Miért? Az 1964 november 3-i átvételi kísérletnél kiderült, hogy a műhelyhez nem építettek bekötő utat, és így a Lenin útnál jelentősen mélyebben fekvő üzem út hiányában megközelíthetetlen. Az átvételi eljárás során a megyei beruházási iroda képviselője — a felvett jegyzőkönyv tanúbizonysága sizerint — kijelentette, hogy a felvonulási jellegű utat a kivitelező vállalatnál, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál többletmunkaként megrendeli. Végre, november 13-án a Heves megyei Beruházási Iroda meg is rendelte a salakburkolatú, felvonulási jellegű utat, de a Tanácsi Építőipari Vállalat december 16-ig várt és akkor Cseh főmérnök azt javasolta, hogy a felvonulási ut helyett betonútat építsenek a cukrászüzemhez. Tekintve, hogy rohamléptekkel közeledett december 31, ameddig a rendelkezésre bocsátott hitel felhasználható, a beruházási iroda haladéktalanul meg is rendelte a betonútat. De aki »azt hinné, hogy ezzel az ügy 4 elintéződött, az téved. A kivi5 telező vállalat főmérnöke ké- ísőbb közölte, hogy a eufarász3 üzem bekötő útját 1964-ben 3már nem tudják megépíteni. t Milyen következményekkel t járt a huzavona és a valóra 3 nem váltott ígéret? Az annyira ^sürgetett és régóta várt beru- t házás ott fekszik az út menti alaposban, út nélkül és megkö- szelíthetetlenül. Egyelőre az tízeimet tehát nem használhatják, 2mert nincs gáz sem, illetőleg a «gáztűzhelyek égőfejei hiányoz- 3 ti nie. És ezek hiányában az új r cukrászüzemben nem süthet- ijnek. 5 Eddig két gazdája volt az É épülő új üzemnek: a Heves ? megyei Beruházási Iroda, és az j Egri Vendéglátóipari Vállalat. t Nem jutott pénz az útépítésire? Hogyan és miért lett év véI gén? November 3-ig egyik „gazda” sem gondolt arra, hogy út nélkül hasznavehetetlen az új üzem? Ugyanis korábban utat nem js terveztettek. És ki érti, hogy egy hét alatt miért gondolt kettőt a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnöke. Egy biztos, az Egri Vendéglátóipari Vállalat Széchenyi utcai cukrászműhelye annyira elavult és egészségügyi szem- »pontból annyira kifogásolható, 3 hogy tovább semmiképpen <nem használható. Az új cuk- ^rászüaemre szükség van, befe- ?jezieüenül nem állhat. « Sugár István a dóznfból, a füst kéken száll — A cellatársam egyik este, amfkar már bekaptuk a fekete kenyeret és a teát, azt kérdezte tőlem: „Mondd, Bakó, ismered te József Attilát?” „Az ki?” — kérdeztem vissza. A felhajtott gallérú rabkabátban elmondta egy versnek utolsó sorait. Még most is emlékszem rá... Szépen mondta. — Kicsit később, odamentünk a rácsos ablakhoz, és kinéztünk az égre. Este volt, máir fénylettek a csillagok. A cella társam sokáig mozdulatlan állt Egyszerre megszólaltam: „Mit nézel annyi sokáig?” „Látom a házamat, a feleségemet, meg a gyerekemet. Szőke. amilyennek akartam.” Megint buta voltam, megkérdeztem: „Hát van neked feleséged, meg gyereked?” Mosolygott és most nagyon szép volt az ember: „Még nincs, de majd lesz” — átfogta a vállamat. — „Gyere, nézd te is a csillagokat és akkor te is látod a gyerekedet”. És én is néztem a csillagokat és én is láttam a gyermekemet, pedig nekem se volt Az öreg hirtelen feláll és kezet ad. — Most tizenkilenc éves a gyerekem... A négymázsás bála, a gvár- udvaron gyors táncot jár. Már öt ember ereje a ritmus. A raktárépületnél két fiú birkózik. Döngetik egymást, és nevetnek: a kedvük feszül. Közülük az egyik tizenki- ítenciéwea. ----eg y gyárban dolgoztunk és sztrájk miatt vagyunk itt. A babákkal pedig üzenünk.” „Üzentek?” — csodálkoztam nagyot Az ember rábólintott: „Üzenünk. Van harminckét betűformánk... mi kell még A babák kézről kézre mennek, sorba, én pedig mindig ráragasztom a szöveget.” Nem értettem sehogy sem. Elmagyarázta: „Tegnap az első babára K betűt ragasztottam, a másodikra á-t, a harmadikra 1-t, a negyedikre m-et, az ötödikre megint á-t, a harmadikra n-t Na érted már? Ez eddig, ha egymás mellé rakod, akkor Kálmán...” A teljes szöveg pedig, mint később megtudtam, ez volt: „Kálmán mindent tagadjon, hogy kiengedjék, mi mindent magunkra vállalunk.” Az ores új cigarettát sodor A BUDAPEST ÉS VIDÉKE Tejipari Vállalat gyöngyösi üzemegységében a tavasszal alakultak az első szocialista címért küzdő brigádok. Nem azért késlekedett itt ez a versenymozgalom, mintha a dolgozók, vagy a vezetők nem ismerték volna fel a cél nagyságát. Fiatal üzemről van szó, ahol a munkaversenynek még nem voltak hagyományai. — Nem folytattunk itt valamit. hanem kezdtünk, — veszi át a gondolatsort Herczeg Gábor üzemvezető. — Azért az eredményekkel elégedettek vagyunk. Főleg a karbantartó részleg „Bamitság-ibrigád”-ját illeti dicséret. Az ajtón kopogtattak. És mint valami jól megrendezett .színdarabban a főszereplő, az irodába lépett Papp Lajos, a „Barátság-brigád” vezetője. Magas, szikár, ötvenes, komoly arcú ember. Kérdésemre szívesen válaszok — Tizennégyen alakítottuk meg a brigádot, meg is vagyunk valamennyien... Nálunk mi nden szakmát meg lebet találná, az esztergályostól a kazánfűtőig. — A munkaterületük... 7 — A tejkezeüésen kívül minden. Szóval: biztosítani a zökkenőmentes üzemmenetet — Akadt problémájuk az élteit fél év alatt? — Közvetlenül a brigádban nem volt de egyénileg van. Ha talán felkeresnénk a tagókat... Amíg a hosszú, tejszagú folyosók tehervágányain, haladtunk, elmondotta, hogy Gyöngyösön lakik. A Kálvária-parton vásárolt öröklakást OTP- részűetre. Az igaz. hogy az ár egy kissé borsos volt de hát a nyugodt otthon és a szép környezet kárpótlást nyújt mindenért TÓTH ÁRPÁD VILLANYSZERELŐT a kicsi, de modem műhelyben találtuk. Fiatal ember még, alig néhány évvel túl a húszon. Egy óve nős. — Család?... — kockáztattam a kérdést — Nem volt még idejük... — veti közbe nevetve Lovász László az esztergagép mellőL — Igaz... még nem volt időnk, — bólint (komolyan a fiatal villanyszerelő. — Meg egyelőre nem is akarunk. Tudja. a lakás... — Nincs lakásuk? — erőltetem tovább a látszólag kellemetlen problémát Kedvetlenül legyint — Van és még sincs! A szüleimnél lenne egy különálló lakásrész, amelyben jelenleg lakók vannak, bár a szerződésük már lejárt. Költöznének azok szívesen, ha megkapnák a szövetkezeti lakást. A részletet már régen befizették. Szóval, így áll a kérdés. Most átmenetileg a szüleimnél húzód- tunk meg. Egyébként Tóth Árpád igyek" vő ember. Nemrégen végezte el a húsznapos kompresszorkezelői tanfolyamot. Azt tartja, hogy a két szakma csak hasznosabb lehet. Meet pedig a telepkezelői vizsgát szeretné megszerezni. Az előbbi nevető és közbeszóló, Lovász László esztergályos, leállítja a gépet, amint mellé lépek. — És magának volt ideje ... ? — vetem vissza az előbbi kesztyűt. — De még mennyire! — szemében apai büszkeség ’/illan. — Kettő... egy lány és egy fiú. — Gyöngyösön lakik? — Gyöngyössolymosról járok be. Ott építettem családi házat 1959-ben OTP-kolcsönre. Szépen keresünk, és a lakást be is rendeztük kényelmesen. Tv, rádió. bútorok, háztartási gépek.— Lovász Lás2Üó már közel jár a negyvenhez. Ám az idő nem suhant el felette haszontalanul Az eredeti, esztergályos szakma mellé megszerezte a íógé- pészi és a technológus! vizsgát. A KAZÁNHAZ A SZERELŐMŰHELY szomszédságában van. Ez Viczián János fűtő birodalma. A nyitott kazánajíó srinte elviseűhetetiein hőséget sugároz az előtte dolgozóra. Fiatal ember még Viczián János is, de már nem számít újoncnak a szakmában. Mielőtt megszólítanám, Papp Lajos brigádvezető a fülemhez hajol. — Ennek a gyereknek a problémáját kellene orvosolni, — mondja súgva. — Foglalkozott már ezzel az elmúlt években sok „orvos”, mégsem segítettek a bajomon, — legyint keserűen Viczián János elkapva a halk szavakat. — Talán ha elmondaná... — próbálkozom. — Szóval, itt lakom Gyöngyösön, a Jókai út 17. szám alatt ötödmagammal, mert három gyerekem van. A negyedik pedig útban...! Csupán egy szobából áll az egész lakás, de az is sötét és egészségtelen. Évek óta járok a lakás- hivatalba. Egy bizottság a lakást is megnézte. De csak megnézték, a segítség eddig elmaradt. — Ígértek valamit? — Biztattak, hogy a legközelebb átadásra kerülő lakásokból részeimre is utalnak ki. Hát most várunk és bizakodunk. LELKES, JÓL DOLGOZÓ emberek a „Barátság-brigád” tagjai. Az üzemvezető nyilatkozata szerint a brigád hibájából termeléskiesés még nem volt. Ezt bizonyítja az a 600 forintos jutalom is, amelyet a közelmúltban kaptak. Igaz. nem nagy összeg, és az értéke inkább az az erkölcsi megbecsülés. amelyben részesítik őket. ök az úttörők ennél az üzemnél a szocialista brigád címért folyó vetélkedésben, de az elmúlt néhány hónap alatt derekasan helytálltak a munkáiban és magatartásiban is. LACZIK JANOS * 3 * 5 így dolgozik a „Barátság-brigád*
