Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
ggf az elmúlt szilveszterről A televízió jóvoltából kellőképpen felkészültünk az év utolsó estéjéinek denis, kedves és önfeledt átélésére. Feleki Kamöll tanárkodása mellett Bőd Teréz, Magda Gabi, Szatmári István és Szigeti Géza még a vacsora előtti időben eljátszották nekünk, mit illik és mit nem — szilveszterkor. Ugyan, hányán fogadták meg a képes tanácsokat? Komlós János már a karácsonyi hármas ünnepek egyikén szellemesen csevegett ar- lól, miért is készülünk mi szilveszterre és miért várjuk kettőzött szorgalommal az ön- és közöst pkeLődést, a személyes gúnyolódást és a politikai szatírát. az egyén és a köz paródiáit: véleményünk van és ezt a véleményt kimondj ük. Kimondta-e a televízió az öngúnyolódással és a politikai szatíra szándékával minden számában azt, amire célzott, vagy — így is mondhatjuk — amire ígéretet tett? Ezt a tervet nem volt könnyű teljesíteni, de nem is maradt sokkal adósunk a televízió. A Bednai Nándor által rendezett Négylevelű lóhere ünnepi hangulatát A tv túlsó oldala című műsor váltotta füszeretó pesti polgár szellemes felszínességével csak. azért mond valamit, mert ezzel a témával is, azzal az ötlettel is, sőt a csípős politikai megjegyzésekkel is inkább csak mulattatni akarja hálás közönségét. Mintha azt mondaná: Ezt is ki merj ül: mondani! A politikai szatíra akkor hat igazán, ha nemcsak a mondatokból összerakott szöveg szellemessége él és lobog, hanem a szatirikus figurák egy- egy adott szituációban, a konkrét mindennapi élet lehetőségeihez mérten és arra utalva szidják vagy dicsérik az író által választott céltábla formáját, minőségét, anyagát. Kitűnő példa az elmondottak igazára ebből a műsorból a Gobbi Hilda által elmondott monológ: minden mondata nevettet, hiteles, mert Gobbi Hilda olyan magabiztosan fecseg, mint a bérházák házmesterei, akik a néphit szerint nem annyira, azért vannak a világon, hogy a házat rendben tartsák és kezeljék a liftet. Sokkal inkább azért, mert így a ház egymást köszönés nélkül kikerülő lakói mindent tudhatnak egymásról. Gobbi Hilda alakítása telitalálat, de az író itt. ebben a figurában adott igazán szatírát. Kultúrára szánt A MEZÖGAZDASÄG szosebbre. Fejér István, Keller Dezső, Kiályhegyi Pál és Romhá- nyi József ötletei, szellemes helyzetei emelkedtek ki az ones közparódiák közül. Kellemes meglepetésként könyveltük el, hogy a tv bemondói „megzenésített formában” is (Takács Mária, Tamási Eszter) megáll- ták a helyüket. Chaplin budapesti látogatása figurában és történésben is élvezeteset és karakterisztikusat nyújtott. A Stan és Pán látogatása a Magyar Televízióban című műsort már nem tartjuk ilyen sikerültnek. Azt elhisszük, hogy a műsorra készülés izgalmait, a sok-sok technikai és műsorbeli csapdát, a színészek hiúságát és a közreműködők esetleg ges érzéketlenségét a múló idővel szemben valahogyan érzékeltetni kell. a pillanatadta pánik bomlását, a mindennek egyszerre történő fejreállását, annak komikumát és nevetésre ingerlését ezúttal ez a szám nem teljesítette. A szilveszteri politikai szatíra Róna Tibor tollából került a fv képernyőjére. Róna kitűnően ért ahhoz, hogy néhány tömör szólással légkört teremtsen: kiszólásai—ellentétpárai találnak és elgondolkodtatva nevetésre ingerelnek. Korábbi szatirikus írásainak sok-sok erényét éreztük csillogni most a képerenyőn. is, mint nemegyszer évek óta a rádióban. S valahogy mégis az az érzésünk, hogy Róna Tibor a viccet gyárA százhúsz éves ember Űj, értékes könyvvel gazdagodott mezőgazdasági szakirodalmunk. A napokban jelent meg könyvesboltjainkban a Mezőgazdasági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat gondozásában a Gyümölcsfák zsebkönyve. A 10,5 ív terjedelmű, 82 színes és 4 fekete ábrával illusztrált könyvet Rayman János és dr. Tomcsányi Pál közérthetően, de a szakma legprecízebb igényességével írta meg. A könyv elkészítésénél közreműködött még Ivády Sándor, a képeket dr. Brózik Sándor szakirányítása mellett Füzesi Árpád festette, dr. Fejes Sándor lektorálta, felelős szerkesztője Kaplonyi Károly. A könyv szerkesztői ezúttal a gyümölcsfajták közül az alma- gyümölcsűeket és csonthéjasokat: aa almát, körtét, birset, cseresznyét, meggyet, szilvát, kajszit és őszibarackot ismertetik közös jellemzőik és fajtáik szerint. Mint azt a könyv lapjain is megírják, a fajta döntően meghatározza a termelés módját és eredményét, valaugyancsak ilyen jó lehetőséget rejtett magában. Itt az író nem fordított ki minden garast a gazdag aggastyán zsebéből. A Vidám Színpad év végi kabaréja nem sok újat hozott. Bilicsi Tivadar hézagpótlónak tűnt. Kabos László kitűnő komikus, ha más írja számait: saját amerikai árnény sorozata utazási fáradalmakra emlékeztetett. Alfonso három paródiája kellemes perceket szerzett a nézőnek. Mozgalmas díszletek között énekelték az 1964-es esztendő slágereit ismert és megszokott énekeseink. Az óévtől való búcsúzkodás . emelkedett hangulata sem tudta feledtetni azt, hogy a hazai táncdalénekesek sikeresen titkolják egyéniségüket, mihelyst megszólal a zenekar s ők vállalt feladatuknak igyekeznek eleget tenni. A Táncol az egész világ című filmösszeállítás szórakoztatott. Az elmúlt szilveszter a magyar tévében több helyről beszerzett műsorral telt el. Ezért többféle színvonal és stílus érvényesült. Mi lenne, ha az idén a magyar tévé szilveszteri szándékában önellátó lenne? Hiszen a tévé évről évre fejlődik. (farkas) mint a gyümölcs fogyasztói minőségét. A fajták felismerése és gazdasági tulajdonságainak ismerete ezért a termelőnek, forgalmazónak és fogyasztónak egyaránt érdekes. A könyv nagyobb gazdaságok szakemberei részére készüli — a viszonylag alacsony, 7100-as példányszám erre utal — a rövid zsebkönyvben is a legnagyobb súlyt, az áruként jelentkező gyümölcs felismerésére helyezték, ezt jellemezték színes ábrával és rövid leírással. A fa tulajdonságaira már csak annyira tértek ki, amennyire azok különösen jellemzőek a fajtára. A gazdasági értékelést szövegszerűen adja meg a könyv, utalva arra is, hogy milyen körülmények közé milyen célra ajánlják az írók a fajtát, és felhasználását a jövőben mennyire tartják kívánatosnak. Adatokat közölnek ezenfelül a fajták előfordulásának arányáról a termesztésben, — egyes esetekben külföldi országokban is — mert a fajta gazdasági elterjedése az cialista átszervezésével megnőtt a falu kulturális igénye. Megszűnt a kora hajnaltól késő estig tartó munka és jelentősen megnövekedett a dolgozó parasztok szabad ideje is. Statisztikák bizonyítják, milyen jelentősen megnőtt a falusi könyvtárak parasztolvasóinak száma, sokkal többen járnak moziba mint eddig. Recsken például az átszervezés óta kétszeresére emelkedett a mozilátogatók száma. A rádió és a televízió ma már hozzátartozik a falusi élethez, emelkedik az újságolvasók száma is. A recski példánál maradva érdemes megemlíteni, hogy amíg 1948-ban 42 rádióelőfizetőt tartottak nyilván, úgy az előfizetők száma 1965 első napján ezer körül mozog. Államunk évről évre nagyobb összeget költ kulturális célokra, sokan azonban elegédetlenek és azt mondják: több kellene. Ezek az emberek nem ismerik el azokat a lehetőségeket, amelyék éppen a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatosan adva vannak. A termelőszövetkezetek létrejöttével olyan erőforrások születtek, amelyek jelentősen vihetik előrébb a falu kulturális ügyét. Emlékeztetni kell arra a hatalmas társadalmi erőre, összefogásra, amely számos helyen — kevés állami pénzzel is — művelődési otthonokat, egyik legfontosabb értékmutató. Az egyes gyümölcsnemek azonos jellemzőit külön foglalták össze, hogy az ne növelje a faitaleírások terjedelmét. Itt röviden közük a gyümölcsnem legfontosabb növénytani, élettani, gazdasági fő tulajdonságait és termesztési adatait. A könyv fajtaválaszték-ismertetése azért is értékes, mert az 1964-es állapot szerint az Országos Mezőgazdasági Fajta- és Termeléstechnikai Minősítő Intézet hivatalos fajtaajánlása szerint készült. A könyvet Budapesten, a Kossuth Nyomdában állították elő, a tipográfia és műszaki szerkesztés Straub Jánost dicséri. Ára ötven forint, ami a szép kivitelt, a színes ábrák sokaságát és nem utolsósorban hasznosságát tekintve igazán érték alatt van. A Mezőgazda- sági Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat a gyümölcstermelők régi igényének tett eleget a Gyümölcsfák zsebkönyvének megjelentetésével. p. e. klubokat, sportlehetőségeket teremtett. Milliókra tehető az az összeg, amely kulturális célokra, termelőszövetkezetek pénzéből rendelkezésre áll. Rendelet mondja ki, hogy a termelőszövetkezetekben a tagok között kiosztásra kerülő természetbeni és pénzbeni részesedésnek a közgyűlés által megállapított hányadát, de legalább 2—2 százalékát kell ilyen célokra szentelni. Ha a szociális és kulturális alap költségeit vizsgáljuk, kiderül, hogy megyénkben a múlt esztendőben e célra 12 millió 714 ezer forintot irányoztak elő. Ebből az összegből felhasználtak 10 és fél milliót. Ennek tekintélyes része szociális juttatásokra ment, (az öregek és betegek segélyezésére, szociális jellegű beruházásokra, stb.) de több millió forint maradt kulturális célokra is. A kulturális célokra fordított összeget sok helyen célszerűen és gazdaságosan az egész falu, a termelőszövetkezet kulturális igényeinek figyelembevételével használták fel. Olyan példák is vannak viszont, amikor a kulturális alapot nem rendeltetésének megfelelően költötték el. A HATVANI LENIN TSZ külföldi és belföldi kirándulásokat, tapasztalatcsere-látogatásokat szervezett az összegből, segítette a fiatalokat és társadalmi ösztöndíjakat képezett. Az erdőtelki Űj Élet Tsz- ben csoportos színházlátogatásokat, baráti találkozókat és külföldi társasutazásokat rendeztek ennek az összegnek terhére. A mezőtárkányi Búzakalász Tsz-ben kiállításokat hoztak össze, könyveket, rádiót, lemezjátszót vettek a fiataloknak. Nem egy gazdaságban viszont vagy nem használják fel ezt a pénzt, vagy csak kizárólag szociális célokra, segélyezésre fordítják. A fő hiba, ami ez összegek felhasználása körül tapasztalható, az ötletszerűségben keresendő. Más esetekben attól függ a felhasználás; hogyan áll nak a sarkukra a fiatalok. Nem mindenütt tapasztalható, hogy a termelőszövetkezetek vezetőségei, az ügy fontosságának megfelelően tervszerűen használják fel ezt az összeget. A szociális célokra kőimilliók tendő forintok körül általában nincs vita, arra viszont sehol sincs szabály, előírás, hogy a kulturális célokra fordítható összeget pontosan mire használhatják. Receptet adni nem lehet, hiszen mindegyik község, mindegyik szövetkezet más-más problémákkal küzdj mások a tervek és lehetőségek, így ezeknek megfelelően kell felhasználni az összeget. Nem helyes viszont a szociális alap terhére szilveszteri mulatságot, több ezer forintos italszámlákat kifizetni. Egerszalókon fordult elő az elmúlt években, hogy a termelőszövetkezet több ezer forint értékben a zenekar számára hangszereket vásárolt. A hangszereket kiadták a tagoknak, ahol a drága zeneszerszámok a gyerekek játéka lett. Az volt tehát csak a fontos, hogy a pénzt elköltsék. Helyesen járt el a járási tanács, amikor kötelezte az illetékes szövetkezeti gazdákat a hangszerek megvásárlására* illetve a költségek visszafizet tésére. AZ ŰJ ESZTENDŐBEN ajánlhatjuk a szövetkezeti vezetőknek, üljenek össze a tanácsai, a pedagógusokkal, a község kulturális vezetőivel és együttesen állapodjanak meg, mire lenne helyes a kulturális alap címén elkölthető pénzt felhasználni; Ebben a vonatkozásbein az ötletszerűségnek nincs helye, mert ez nem vinné előrébb egy-egy község, a közös gazdaság ügyét Egyik legfontosabb kérdés a falun a művelődési otthonok anyagi támogatása. Az lenne az ideális, ha a község művelődési otthona, központja lenne a falu kulturális munkájánakk Ezért helyes, ha a tsz-ek anyagilag is támogatják a művelődési otthonokat. A tudat formálása, a szövetkezeti tagok gondolkodásmódjának változása elsőrendű* fontos célkitűzés. A jól felszerelt művelődési otthonok, a kulturális célokra fordított milliók e célt segíthetik élő ak-< kor, ha ezek felhasználása tudatos és megfelelő. Az új esztendőben ebben a tekintetben előreléphetünk, ehhez viszont a szövetkezeti vezetők körültekintésére, előrelátására van szükség. Szalay István Rendkívüli állatorvosi teljesítmény A „Clydens Cottage" nevű nyolult műtétet végeztek raj- angol versenyló 9 hónappal ta és most már ismét indun# ezelőtt egy windsori verse- egy akadályversenyein. Az an- nyen elesett és két helyen is goi lósportban először fordult eltörte a kulcscsontját. A lo- elő, hogy ilyen súlyosan sebe- vat kivételesen nem lőtték sült versenylovat sikerült meg- nyomban agyon, hanem bo- menteni. fenyvcypoTc R4YM4N JÁNOS, DR. TOMCSÁNYI PÁL: Gyümölcsfák zsebkönyve Bállá Ödön és Baktai Ferenc 6. A portás meglepődik Ha valakinek tíz évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a Hotel Hungária — ahol valamikor a milliókkal szélhá- moskodó ál-iord Hampton lakott — olyan hely, ahol nem lehet kibírni az életet, ahol nyomasztó a légkor, ahol fogházban, az ördögszigeten érzi magát a vendég, nyilván kinevették volna — és méghozzá teljes joggal. De most a hotel — valóban fogházzá vált. Fegyházzá, amelybe önként mennek ugyan be a rabol:, de kijönni csak néha lehet belőle a séta idejére (egy kis tűzszünet délelőttönként, két légitámadás hullámai között). A szálló menedék is. lakás is — s mégis, mégis afféle rács nélküli bőr-, tön, aranykalitka, amelyben mindenki másnak mondja, 4 XtPBSS&G 1865. január 4., hétfő mint ami valójában. Péter néha már meg is feledkezik arról, hogy Tamás remekül hamisított igazolványa a mentőangyala. Fogalmai megváltozóban vannak: amit az első nap életmentő szabálytalanságnak érzett, most természetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, ameiyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. Hirtelen eszébe jut: érdemes lenne lenézni a portára. Nem sok oka van ugyan rá — maga se vallja be önmagának, hogy ilyentájban tegnap ott látta Marikát, s hátha most is. De miért is ne menjen le? Aki nem találja a helyét, annak mindegy, hogy hói nem találja. A porta is veszített már fényéből. Es nem használ az előcsarnok eleganciájának se a törött üvegajtó millióm szilánkkal díszelgő, különös pókhálóra emlékeztető csillogása, se az a magas, széles vállú, pisztolytáskás, nyilas karszalagös riportregénye katona, aki most tápászkodik fel az egyik bőrfotelből és kiballag az ajtó elé. — Ez meg micsoda? — kérdezi udvariatlanul a portást Péter. — Állandó őrséget kaptunk? — Ez, kérem speciális eset — mondja széttárt tenyérrel, mintegy mentegetőzve a tá- nyórsapkás férfiú. — A Feri itt volt londiner, úgy látszik visszahúzza a szíve. És a tetejébe most azt hiszi, hogy mert ő mindént ismer, hát ő vigyázhat a legjobban ... Tetszik érteni... A kapu előtt motorkerékpár fékje jajéul. Nagy NSU-motor afrikasárga-terepszínre festették. Aki leszáll róla: bőrkabátos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hintázik a jobb vállán. S jön be a hallba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt, mintha övé lenne az egész szálloda. S akkor elé áll az egykori londiner és ráreccsen. — Kicsoda maga és hogy mer géppisztolyt viselni. De a nagy darab motoros nem szívbajos természet. — Ahhoz magán ak semmi köze — válaszol, minden hangfogó nélkül. — Igazolja magát, amíg finom vagyok! — kapcsol rá az erőteljesebb hangra a katona is. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény és meglódítja géppisztolyát. Ujja a ravaszon. Olyan csend van a hallban, hogy ha lenne légy, a repülését hallani lehetne. S most — No, most már igazán kíváncsi vagyok, ki vagy... — Hát, ha annyira érdekel ... S a bőrkabátos a zsebébe nyúl. Nyomtatott cédulát húz elő. A katona orra alá nyomja, Az nézi a papírost, aztán táskájába csúsztatja a pisztolyt és nagyon csendesen azt mondja: — Kérem, az más. És már ott sincs. Csak akkor sétál élő, amikor a bőrkavele. Gestapo-papir j a van.u — Aranynak hívják... A portás hirtelen kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán csal: krákog kettőt. És valami nagykönyv fölébe hajlik, némileg túlzott sietséggel. S csak akkor lesz beszédesebb, amikor „Feri” odébbáll. — Gestapo — mondja a sötétkék zubbonyos ember a portáspult mögött. — Látta, hegy vigyázzba állt előtte a végén a mi iondinerünk? Pedig lehet, hogy ennek a Ges- tapónak régen fejbe lőtték valahol a mamáját... — Ismeri? halk zaj mégis: az egyik bőrfotelből jön. A kis ürge orrú Mihalkovics ül benne és olyan apróra húzza össze magát, hogy teljesen eltűnik a támla mögött... Hátha... De nem lesz verekedés. Sőt: Feri, az ex-londiner, a meg- juhászkodott modor láttán azt mondja: k. „ * „ bátos vendég felrobog a lépcsőn, győztes magabiztossággal. Senki se kérdez tőle semmit De a portás kérdő tekintetére úgy érzi: mégiscsak meg kell indokolnia, miért olyan kis fiú egyszerre. —• Mi az úristent csináljak — Kérem, mi mindenkit ismerünk és senkit sem... Ez a fiatal ember sokat kockázott itt a kis bárban. A tét néha egy üveg Dry Gin volt, néha egy szép versenyló. Néha csak ezer pengő ... Aranyifjú, tetszik érteni ... De hogy ehhez a papírhoz hogyan jutott, nem tudom. Igaz, az anyját is eladta volna jó pénzért mindig. Ilyen az egész társaság — szaladt ki a száján, aztán egy pillanat töredékére elhallgat. Udvariatlan volt? Eh, mit, nem bán meg semmit. 1944; szilvesztere van. És ez a csendes bújkáló mérnök (ő ezt is tudja) — nem tartozik igazán a bandához, ha valaki olyan segített is rajta, aki félig- meddig odaszámít. — Az egész társaság? — ka* paszkodik bele mégis a szóba Soós Péter. ÍFolyLujukJi
