Heves Megyei Népújság, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

Elcsábítva és elhagyatva Olasz film Wem is olyan rég derültünk Pietro Germi Válás olasz mód­ra című epés filmszatíráján. Most az Elcsábítva és elhagyat­va című filmjében Germi ugyancsak a házasságot bon­colja művészetének éles pen­géjével, azaz nem is a házas­ságot, hanem azt a kegyetlen tortúrát, amit egy kötendő kényszerházasság érdekében a becsületében sértett kisvárosi atya — lánya és családja jó hí­rének megóvása érdekében — kifejt. A történet egyszerű: Szicília egyik kisvárosában a köztisz^ leletben, álló Don Vincenzonak legkisebb és legszebb lányált elcsábítja a legidősebb lány vőlegénye, Peppino. Mit kell ilyenkor tenni egy igaza és be­csületes apáinak? El kell tün­tetnie a szégyent, valami olyas­mit kéül tennie, ami a család hírét, becsületét a megszállás­tól, a közmegvetéstől megóvja* Don Vincenzo a szent cél ér­dekében átgázol nündankin, iegeüsősorban lányán, a család­ján. Peppinón, annak szülein. Pénz és fondorlat, testó erőszak cs fenyegetés, az apai hatalom­mal való gyilkosságra uszítás, színjáték a vizsgálóbíró és az utca népe előtt, lélektanilag Sággal nem szólották a déh kisvárosok élveteg és álszent embereiről. Don Vincenzo bő­vérű ember, barátaival gusz- tálja az utcalányokat és üzleti nyelvcsettintéssel beszél róluk. Saját házában azonban más­ként gondolkodik és másképp tart rendet Paptól ügyvédig, rokontól kisvárosi hírhordókig, csendőrtől vizsgálóbíróig, a kis erőszaktól a nagy erőszakig mindenkit és mindent mozgó­sít apai sérelmének megtorlá­sára, a megkövetelt látszat biztosítására. A kisvárosban az utca, a templom; a bírósági épület, a családi lakás, a bisztrók nem lehatárolt és elzárt egységek, vagy legalábbis nem minden­kinek azok. Don Vincenzo a pénz hatalmánál fogva úgy jár ki és be a felsorolt intézmé­nyek ajtajain, mintha általá­nos írásbeli társadalmi menle­velet élvezne. Hallgatólagosan élvez is. S körülötte a szicíliai Set figurái nem elvonatkoz- tatottan, de nagyon is reális vértezetben — vonatkozások­ban vesznek részt ebben az apa által felidézett erkölcsi ámokfutásban. Ügy játsszák küdött volna fel, s közben so­rozatban sértik meg a jogot és az erkölcsöt. Pietro Genni dkát éa árát adja az erkölcsi igazságszol­gáltatásnak a film végén. Mennyire más Szicíliát fest Ger­mi, mint Lampedusa a Pár­duc hercegi szerzője. És még­is valahol az erkölcsi pusztu­lás két képe valahol találko­zik. Talán a filmbéli báró alakjában és az általános kép- mutatásban? A film sok jó alakítása kö­zül ki kell emelnünk Saro Őr­zi játékát. A szokásoktól, elő­ítéletektől és vagyoni súlyától megrészegedett, a lánya hibá­ján végzetesen fennakadt apát megrázó erővel és a nagy szí­nészek teljes biztonságával alakítja. Stefánia Sandrelli aa elcsábított és elhagyott lány szerepében jelentős színészi teljesítményt nyújt. Az operatőri munka Alace Parolínt dicséri, de a forgató- könyv íróit — Aget, Scarpellit és Vincenzonit — Germi mel­lett is fel kell jegyeznünk, mert bátorsággal és komoly művészettel áilítja a százados előítéletek alatt nyögő Dél elé az önvizsgálódás tükrét. kínos helyzetek sorozata porfel­hőként követi az önérzetében megsértett apa útját. És ez az apa mindezt a sok-sok meg­hurcoltatást, sok-sok ember megalázását csak azért erősza­kolja, mert neki keli a tekin­tély és a tudat, hogy a kisvá­rosban ó és családja feddhetet­len erkölcsi megbecsülésnek örvend. Igaz is, Don Vincenzo feítö- j rekvő kískapi t alista és kőbá- oyatulajdonos. Don Vincén zót nem érdekli lánya boldogsága, csak az ő er­kölcsi igazságát keresi Milyen áron találja meg? Mire Peppi­no és Ágnes beletörődnek meg­alázott sorsukba, oltár elé ke­rülnek akkorra, Don Vincenzo, felőrölve önmagát, belepusztul a küzdelembe. Pietro Germi rendezői szem­lélete és művészete módot talál arra, hogy a szicíliai kisváros fülledt világát, avult társadal­mát és látszaton épülő erköl­cseit leplezetlen szókimondás­sal mutassa be. Bardem Főut­cája óta Ilyen kegyetlen nyílt­itt a szülők, ügyvédek, a fia­talok és a vizsgálóbíró az olasz büntetőjog paragrafusai körül a tragikus színezetű ko­médiát, mintha mindenki az erkölcsi jó megmentésére es­A magyar hangok közül Csákányi Lászlót, Gobbi Hildát, Pap Évát és Avar Istvánt em­lítjük meg. (Farkas) Vándormadár — 1965 (Komádi István karikatúrája) Ötszáz éré épségben maradt Santiago de Chile néprajzi múzeumában szokatlan lát­vány tárul a látogatók elé: üvegajtós hűtőszekrényben jégtáblán emberi test üL Tíz évvel ezelőtt chilei hegy­mászóik meghódították a Sier­ra Paine ötezer méter magas csúcsát. A hegymászókra le­szállt az est, már késő volt ah­hoz, hogy visszamenj enek, el­határozták tehát, hogy az éj­szakát a hegyen töltik. Miköz­ben egy üregben vackot vág­tak maguknak, hogy meg ne fagyjanak alvás közben, egyi­kük figyelmes lett a jégréteg különös csillogására. Vala­mennyien ámulva látták, hogy egy megfagyott ember ül ott „üvegkalitkában”. Egy 12—13 éves indián gyerek holttestét ölelte körül a jégpáncél, ott kucorgott a hegymászók szeme előtt, fejét térde közé hajtva, mintha csak aludnék. Szakértők megállapították, hogy az indián gyerek mintegy 500 évvel ezelőtt fagyott meg a hegy tetején. H. N. Katangban nem ártalmas a zsír? Olvassuk a címet « Népújságban (XII. 20.) Irkutszk vidékén a „katangai terület lakosai”, a hidegben dolgozó vadászok háromszor annyi húst és zsírt esznek, mint a városiak, még sincs érelmeszesedésük. Vagy 700 km-re északra lrkutszktól van egy folyó, a Katanga (a Köves-Tunguszka mellékfolyója), biztosan ennek a kör­nyékén laknak ezek a jólevő vadászok. És hol van a címben említett Katang? Eddig nem sikerült megtalálni. Lezuhant a ruhák ára, csak a szesz árát emelték. Szesz fel, ruha le, jól van ez így. írja az Esti Hírlap (I. 19), hogy egy kisipari szövetkezetben tavaly 800 000 sportruhát, 20 000 esőkabátot és 100 000 szőrmebéléses kesztyűt készítettek. 58 millió forintot kaptak érte. Azt mondják, 150 forintjával már lehet egy ilyen kesztyűt kapni, ez 15 millió. Marad a 820 ezer ruhaneműre, egyre-másra 43 millió. Így bizony 52 forint egy sportruha öltözet, esőkabáttal együtt is csak 104 forint. Igazán nem drága. Azért lehet ilyen olcsó, mert a szövetkezet 460 taggal dolgozik. így fejenként 1783 ruhát és több mint 200 kesztyűt tudtak elkészíteni. Náluk fogunk vásárolni... ie Csintalan Csillagok címen kifogásolta a Ludas Matyi (I. 21), hogy a Kelet-Magyarorszag Gárdonyi Géza neve nél­kül közölte az Egri csillagok képregény-változatát. Igaza van a Ludasnak, de valamit azért tisztázni kell. Ez a képre* gény Egerben készült, először itt jelent meg a Népújságban. Akkor Gárdonyi Géza neve még rajta volt. Azóta, mióta a Kelet-Magyarországba került, hová lett? Az Egri csillagok Egerre vonatkozik, de a csintalan csillagokat Nyíregyházán kell keresni! (Dr. Szemes) Már dolgozni is kell P ... mert drága ma­gyar honpolgár bará­taim, én nagyon tu­dok lelkesedni ezért a szocializmusért, annyira, hogy emiatt alig akad időm dol­gozni. Az ember vagy j teljes odaadással lel- \ kesedik, vagy teljes | odaadással dolgozik. | A kettő együtt nem j megy. Bár ezt sokan nem értik, sőt félre- | tettek engem is, | aki igazán őszinte ' szívvel, rettenthe- ! teilen kitartással, í még a barikádokon is lelkesednék a szo­cializmus eszméjéért, mert jobb lelkesedni, mint kupán lövetni egy vacak barikádon, amit különben is csak a költők találtak ki. Mert drága ma­gyar honpolgár bará­taim, higgyétek el — elnézést a tegezésért, de harcosok között ez így szokás — kive- szöfélben van benne­tek az igazi lelkesed­ni tudás. Ott van ez a Kajevác, az direkt nem lelkesedik. Fi­gyeltem már jó ide­je, de annak eszébe sem jutott lelkesed­ni, viszont nem is dolgozik. — Miért nem dol­gozol legalább, ha nem lelkesedsz? — kérdeztem tőle. Ki­nevetett, aztán kun­cogva megveregette a váltam: — Etelközi szociá­lis otthon... Érted? — Nem — mond­tam, mert tényleg nem értettem. — A bátyám Ka­nadában van... Hí­vott, menjek ki én is. De nem megyek. Ez az ország szociális otthon. Itt felesleges az üdülési beutaló, elég, ha dolgozol va­lahol, ahol nem dol­gozol. Se lelkesedés, se munka. Csak fizu. Kemény magyar fo­rintok — mondta Ka- jevác és Burbulyára mutatott, aki lelke sen dolgozott, meri éppen tegnap kapott éles bírálatot, hogy munkájában vissza­esés tapasztalható... — Látod! Hol kap­hatok én azért bírá­latot, hogy visszaesés van a munkámban. Aki nem dolgozik annak nem lehetnek munkában elkövetett hibái. Világos? De­hogy mennék én Ka­nadába ... — De azért leg­alább eav kis lelkese­dést kellene dolgozni — vetettem ellen, mert van bennem be­csület és nem szere­tem, ha valaki sem­mit sem tesz a fizeté­séért. — Hogyne, még feltűnnék! Semmi feltűnés. Semmi mun­ka. Csak a havi szo­ciális segély a bér­számfejtésen — ve­regette meg a vállcm és távozott. Irigykedve néztem utána! Mondtam is neki ép­pen tegnap, amint munkakönyveinkkel a zsebünkben ott áll­tunk az üzem előtt, mondtam is neki: — Pedig még iri­gyeltelek is akkor... Kajevác keserűen legyintett: — Kétségbeejtő egy ország ez... Képesek kirúgni az embert, mert nein csinált semmi hibát... Vál­toznak az idők — só­hajtotta keserűen és elindult valami mun­kát keresni. Én még vártam,. Hátha vala­hol felépül hirtelen egy barikád, mert ó, hogy tudnék ott lel­kesedni. Manapság ebben az országban csak egy nyomorult barikádon lehet lel­kesedni. Vártam, néz­tem, néztem: barikád sehol. Mehetek Kajevác után! ... mert drága mar gyár honpolgár bará­taim, de nagyon tud­tam lelkesedni azért a szocializmusért. (egri) Eery 1* éven lány életéért, sorsáért nemcsak 6 maga a felelés. Elsősor­ban nem is ő. Hogy ki? Ebbői a történetből talán kiderül. Karcsú saóp lány Bake Mária. Arca fiatalosain üde, bőre sohasem látott még festéket, ajkai mégis vér­pirosak. Nem betegségtől, hanem a szinte kicsattanó egészségtőL Falun nevelkedett, egy dunántúli kis köz­ségiben, városiban alig volt egyszer- kétszsr. Az öt testvér köziül ő volt a legidősebb, s tizenhat éves koráig otthon lakott. Édesapja és édesanyja idestova tíz esztendeje, hogy a szö­vetkezetiben dolgoztak. Be.ke Mária a nyolc általános iskola elvégzése titán sem gondolt arra, hogy elhagy­ja a családi házat. De telték az évek, kettő, három, és ő tizenhat éves lett. Ékkor hirtelen gondolt egyet: el­megy hazulról, önálló lesz. — Dol­gozik. — A szülei egyre marasztal­ták. jöjjön a szövetkezetbe, úgyis kell a munkaerő, de a barátnői is addig duruzsoltak a fülébe, hogy nem lehetett visszatartani. Minden­képpen a város után vágyott, s mi­vel anyai ágon a rokonok Budapes­ten laktak, úgy döntött, hogy a fő­városiba jön. Néhány hét alatt többször is leve­let váltottak Mária szülei és a fővá­rosi rokonok s végül megegyeztek, hogy a lány hozzájuk megy lakni. Lajos bácsi, Mária nagybátyja, már húsz éve Budapesten élt, gyárban dolgozott, s mivel gyereke nem volt, szívesen fogadta a kétszobás lakás­ba. A felesége. Klári néni. szintén örült, hogy felvidul egy kissé az 'életük. Az utazás eseménytelenül telt el. Lajos bácsi és Klári néni, kint vár­ták Marit az állomáson. A lány még sohasem járt Budapesten. Hallott róla, képékről s az iskolából már ismerte a fővárost, mégis a nagy él­mény erejével hatott rá minden. S 6 gyermeki jókedvvel örült a sok új­donságnak. A lakásban gyorsan, berendezkedett. Otthonosan érezte magát, s már az Öteő napokban megi smerkedett a PINTÉR ISTVÁN — SZABÓ LASZLÖ:-Amikor a szálak elszakadnak környezetével, a környékkel. Ügy szívta magába a városi élet érdekes­ségeit, mint kiszáradt föld a vizet. Moziba ment, a Duna-parton sétált, villamoson utazott merő szórakozás­ból. és felmászott a Gellért-hegyre. ötszáz forinttal jött ei hazulról, a szülei adták s ez természetesen ha­mar elfogyott. Itt volt az ideje, hogy munka után nézzen. Lajos bácsinak is az volt a véleménye, hogy helyes lesz mielőbb munkába állnia. El­mentek a munkaközvetítő kirendelt­ségre, s miután Marinak semmilyen szakmája nem volt, Csepelre irányí­tották segédmunkásnak. Nem nagyon tetszett neki a szó: segédmunkás. Amikor hazafelé tartottak, meg is jegyezte Lajos bácsinak, hogy 5 azért más munkát képzelt magánaik. De Lajos bácsi megnyugtatta, hogy majd a gyárban betanítják és szak­munkás lesz belőle. — Tudod mennyi lány dolgozik ma már a gyárakban? Még érettsé­gizettek is... Munkások... Nekem is van néhány lányom... Igaz, hogy az egyik nagyon szeleburdi, de azért jól dolgozik... A többiek is... Mindig az legyen előtted, hogy az embert a munkája után ítélik meg... Mari hallgatta a nagybátyját, de gondolatai időnként elkalandoztak. Milyen messze van ez a Dimitrov tér Csepeltől. És naponta kell meg­tenni. kétszer is... Arról ugyanis már hallott, hogy Csepel elég mesz- sze esik a várostól. De Lajos bácsi efelői is megnyugtatta: — A gyorsvasúttal tizenhat perc alatt kint vagy. Másnap reggel Lajos bácsival együtt mentek 3d a csepeli Kerék- párgyárbo, s a falusi kislányt szíve­sen fogadták az üzemben. Megmu­tatták neki, hogy mit kell majd csi­nálnia. Odaállították egy széles asz­talhoz, ahol négy Ids vaskarikát kel­lett egymásba fűznie. Egy közép­korú férfi, Mohácsi János művezető avatta be a mesterség egyszerű tit­kaiba. Eleinte ügyetlenül állt a ke­zében a szerszám és a munkadarab. De a művezető újra és újra türel­mesen elmagyarázta, hogyan, tudja a legkönnyebben összekapcsolni a ka­rikáikat. Ha a havi fizetését az első mun­kanap teljesítménye szerint fizették volna, bizony aligha tud belőle meg­élni. Az élőírás szerint 2500 karika- sort kellett csinálnia, s ő alig adott át hatszázat a műszak végén. Pedig meg kell vallani, hogy nagyon igye­kezett. Még az ebédidőt is korábban befejezte és odaállt a pad mellé, hogy gyakorolja magát. A műveze­tőn kívül jóformán senkivel sem is­merkedett meg. pedig tőle jobbra is, balra is dolgoztak. Két lány és há­rom férfi dolgozott a mellette levő pádon. A lányok többször megpró­bálták vele szóba elegyedni, de ami­kor látták, hogy a hallgatag falusi ■kislányt idegesíti a kezdeti „tehet- ségtelenség”, hagyták, tanulja csak a munkát Két órakor, a munkaidő befejez­tével Mari bement az öltözőbe; át­öltözött és elindult hazafelé. A gyors- vasút hamar beröpítette a Boráros térre. Korán volt még, jóformán előtte az egész délután, nem alkart hazamenni. Lajos bácsi és Klári né­ni úgy sincsenek otthon. Sic ötig dol­goznak. Elindult hát felfelé, a Tol- buchin körúton. Sétált Nézegette a kirakatokat. Aztán betévedt a Kos­suth Lajos utcába. Itt már sok látni­való volt Titokban ki is választott maigának egy szép blúzt, egy kala­pot, meg egy cipőt. Az első fizetésé­ből ezeket a holmikat fogja meg­venni ... Ezen a kora nyári álmos délutánon is sokan jöttek-mentek a Kossuth La­jos utcában. A nap égetően sütött. De ő hozzá volt szokva a napsütéshez, már kisgyerek korában sokat dolgo­zott nyaranként a forró mezőn. A ki­rakatoknál újra és újra megállt s az ott elhelyezett ruhadarabokat ösz- szehasonlította azokkal, amiket ő vi­selt. Sima szürke szoknya volt rajta és egy tarka blúz, íábáp lapos sarkú fehér cipő. Bár faluról jött, a ruhá­járól ítélve nem látszott vidéki lány­nak. Ám a beszéde jellegzetes dunán­túli tájszólásról árulkodott. Késő este lett, amikor hazakeveredett. Először el is tévedt de aztán mégis vissza­talált a kiskörútra, majd a Dimitrov térre. Lajos bácsi feddően kérdőre vonta: — Merre jártál? — A városban. Kirakatokat néae= gettem... — Nézd, kislányom, és megígér­tem apádnak, hogy vigyázni fogok rád. Ezt a szokást nem fogjuk beve­zetni. Ha vége a munkaidőnek, haza­jössz és megvársz minket. S együtt majd elmegyünk. — Itt ücsörögjek a lakásban? — Tizenhat éves vagy, és semmi helyed az utcán. Ha strandra akarsz menni, akkor szólj. Mindent előre jelents be. Ha mi nem tudunk elmen­ni, akkor is elmehetsz, de tudni akar­juk, hol vagy. Nálunk ez lesz a szo­kás ... Marit lehangolta Lajos bácsi feddő rendreutasítása, ö valahogy másképp képzelte el. Dolgozó nő, a maga ura. Keres, és azt csinál a pénzével, amit akar. Különben is, mit atyáskodik fölötte ez a vénember, 5 már felnőtt lány, tud vigyázni magára. Csak nem azt képzelik ezek? Mert arról szó sincs. Nem bolond ő. Tudja, amit tud ... Megvan neki az esze... Ud­varoltak neki már otthon is, a falu­ban, s ha ő ott tudott magára vigyáz­ni, akkor itt is tud. Elvégre ott is lett volna éppen elég alkalom... Teltek a hetek, s a lány egészen be­lejött a munkába. Már teljesítette a normát. Összeismerkedett az üzem többi dolgozóival, egyik-másikkal megbarátkozott. De a munkaidő vé­gén mindig sietett haza. Még az első napokban történt, hogy Nagy Fáit megismerte. Különös módon. Együtt jöttek be a gyárkapun és a fiú bele­nézett az arcába. Akkor 6 dacosan elfordította a fejét, mire a hórihorgaSj nyakigláb srác, nem több 20 évesnél, mosolyogva utánaszólt: „De fölvágós a kisasszony...” Aztán még egyszer találkoztak, az ebédlőben. A fiú mel­léje ült, s ő megismerte, de nem szólt hozzá. Csendben nézegették az el/ det, látta, hogy a fiú folyton ráles 6 tányérjából és huncutul mosolyog., ■ (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents