Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

Munkásőrök eskütétele Vasárnap délelőtt Egerben, az egri Finomszerelvénygyár kultúrtermében ünnepélyes zászlóaljgyűlést tartott az MSZMP egri járási és városi bizottsága és a munkásőrség járási-városi bizottsága. Az el­nökségben helyet foglalt Dor- kó József, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Gubán Dezső a járási, Kácsor János- né, a városi pártbizottság tit­kára, Páti Jenő, a járási tanács elnöke, Hargitai István, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának küldötte. Nagy Emil és Szekulesz Fülöp, a munkásőrség megyei pa­rancsnok-helyettesei, valamint a Balázs Ignác városi-járási munkásőrzászlóalj parancsno­kai. Kácsor Jánosné megnyitó szavai után Mihályi Pál pa­rancsnok beszámolt a kiképzés eredményeiről, a fegyelmi helyzetről és más feladatok végrehajtásáról, majd kitünte. téseket adott át. A parancsnoki beszámoló után Gubán Dezső mondott beszédet. — Hét éve, 1957 februárjá­ban a párt hívó szavára fegy­vert fogtak a munkások, pa­rasztok, értelmiségiek — mond­ta a járási pártbizottság titká­ra —, hogy megvédelmezzék az épülő szocialista társadalmun­kat. Hét évvel ezelőtt alakult meg a munkásőrség, amelynek munkáját 1963. szeptember 24- én értékelte határozatában a Politikai Bizottság. Különösen az idős elvtársak helytállására mutat rá, akik a fiatalokkal egy sorban teljesítik a fegyve­res harc és az őrszolgálatban meghatározott feladataikat. A Politikai Bizottság határozata hosszabb időre megszabta a szervezeti, kiképzési tennivaló­kat, felhívja a figyelmet a po­litikai munka további javítá­sára. A határozat azt a felada­tot szabta meg többek közölt, hogy tervszerűbben foglalkoz­zunk az utánpótlás szervezésé­vel. Járásunkban megteremtet­tük a feltételeit annak, hogy a munkásőrségbe az idősebb és hosszabb idő óta szolgálatot, teljesítő elvtársakon kívül na­gyobb számban kerüljenek be a dolgozók legjobbjaiból. így kerülhet sor ma az elő­képzésben részt vett új mun­kásőreink eskütételére is. Ma ugyanakkor elbúcsúzunk azok­tól az idős munkásőr elvtár­saktól, akik teljesítve felada­tukat leszerelnél, vagy tarta­lékállományba kerülnek. Az idős élvtársak fegyvereit az újonnan kiképzett munkásőrök veszik át, ami a fegyverek iránti szeretetre, elődeik ered­ményeinek fokozására kell, hogy ösztönözze őket. Az újon­nan felszerelt elvtársak majd megismerik, hogy a munkás- őrök feladata nem könnyű, de szép feladat, ugyanakkor azt is megtudják majd, hogy fegy­verforgató létükre továbbra is dolgos emberek maradnak, akik többet tesznek a szocia­lizmusért, s ezt úgy teszik, hogy nem kérkednék vele, nem várnak érte különleges előnyöket. A zászlóalj parancsnokai, munkásőrei és a meghívott vendégek ezután vigyázzállás­ban fogadták a csapatzászlót, amely előtt az új munkásőrök eskütételére sor került. Az es­kütétel után Fodor Géza, a le­szerelő és tartalékállományba vonuló elvtársak nevében mon­dott búcsút, Kovács Sándor, a legidősebb munkásőr átadta fegyverét Flaskai Miklósnak, az előképzésen részt vett mun­kásőrök képviselőjének. Az ünnepség további részé­ben Dorkó József meleg sza­vakkal búcsúztatta a leszerelő idős munkásőröket, az új mun­kásőröknek pedig további si­kereket kívánt a kiképzésben és a szolgálatellátásban. Har­gitai István a Munkásőrség Országos Parancsnokának jó­kívánságait adta át, majd kul­túrműsorral zárult az ünnepé­lyes zászlóaljgyűlés. Kevesebb szén, több áram Szocialista üzem tesz a Mátravidéki flöerömű ?! A kazánüzemben három mű­szakban három brigád dolgozik. Papp X. István ma délelőtt a gépész. Mimikája a felületes szemlélő részére könnyűnek látszik, csak az értő szem tud­ja megítélni a kapcsolók kezeié séneik fontosságát, a mozdula­tok biztonságát. Csak a szak­ember értékeli a feszült figye­lem eredményét, hogy a mű­szerek mutatói mindig a leg­előnyösebb ponton állnak. Vigyáznunk kell nagyon, hogy a CO.-ot megfelelő érté­ken tartsuk, 10—14 százalék között. Fontos az is, hogy a gőz hőfoka 475—500, a levegő hő­mérséklete pedig 230—250 C fok között legyen. A nyomás sem lehet soha 70 atmoszféra alatt. Csak így tudunk szenet megtakarítani, ha a legkectve­4a utolsó hónapbant Számadás az Eger és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezetnél Közeledik az év vége, szá­mot vetünk a mögöttünk ha­gyott esztendővel — és a kö­vetkezőre gondolunk: mit vé­geztünk az idén, mit tervezünk jövőre. Az Eger és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet vegyes eredménnyel zárja 1964-et: ra­gyogó teljesítéssel és behozha­tatlan lemaradással... — Felvásárlási tervünket 105 százalékra teljesítettük, 184 vagon helyett 195 vagon zöld­ségfélét és gyümölcsöt vásárol­tunk fel ebben az évben — tájékoztat az fmsz főkönyvelő­je, Nagy Miklós.., Tojásból a tervezett 200 ezer darabbal szemben 442118 darabot vásá­roltunk, s hogy baromf iból de­cember 4-ig átvettünk már 24 mázsát, remélhető: év végéig, abból is teljesíteni tudjuk a beütemezett 30 mázsát... Túl­szárnyaltuk- gyógynövény-fel­vásárlási tervünket is: 66 ezer forint helyett 87 343 forint ér­tékben vettünk át begyűjtő­inktől kakukkfüvet, kőris- és hárslevelet, mákgubót, csipke­bogyót! — Kereskedelmi forgal­munkban nagyobb zökkenők voltak: a harmadik negyedév­ben visszavont 800 hektoliteres sörkeret 560 ezer forintos ki­esést, a negyedik negyedévre le nem szállított pálinka pedig 200 ezer forintos kiesést oko­zott jövedelmünkben ... 51 millió 400 ezer forintos bolti tervünk teljesítésével, úgy néz ki. nem lesz különö­sebb baj! Üzleteink meglehető­sen ellátottak, de gondot okoz néhány keresett cikk hiánya: körzetünkben vinnék például a hordozható cserépkályhát, az olajkályhát, a konyhai tűzhe­lyet, sokan keresték az apró­ságnak számító, savanyításhoz ételízesítéshez használatos ba­bérlevelet, s most, a disznóvá­gások szezonjában, igen kevés a rizs és az árpagyöngy! Mennyit költötték az idén hálózatfej lesztésre? — Kétmillió 451 ezer forin­tot... Ebből kisvendéglőt épí­tettünk Felsőtárkányon (huza­vonával, lassan készült, de negyedik határidőként, de­cember 15-re végleges műsza­ki átadást ígér a Járási Kis­lakásépítő Ktsz), s vele átel- lenben egy hét végi pihenőtele­pet a kirándulóknak: 20 darab, egyenként négyágyas házikó­val, mosdóval, szabadtéri víz­csapokkal. Űj italboltot nyi­tottunk Novajon és Ostoroson. 24 kiskereskedelmi egységet, 19 vendéglátóipari egységet tata­roztunk, korszerűsítettünk, s falusi boltjainkba 15 darab hűtőgépet vásároltunk. Mit várhatunk az új évtől? — Üj vegyesboltot létesítünk Szarvaskőn, a jelenlegi helyi­séget pedig az italbolttal bő­vítve: korszerű kisvendéglővé rendezzük be. Az egri Szép- asszonyvölgyben is új kisven­déglőt építünk. 380 ezer fo­rintért kisebb beruházásokat végzünk, 400 ezerért pedig ta­tarozást, felújítást. Ez utóbbi­aknál gondolunk a pillanatnyi­lag meglehetősen ízléstelen felnémeti és egerbaktai ital­boltok csinosítására, valamint a nagytályai kereskedelmi egy­ségek 6 esztendő óta időszerű korszerűsítésére is — (gyónt) zőbb körülmények között mű­ködtetjük a kazánokat. Nehéz­ségeket az okoz csupán, ha rossz minőségű szenet kapunk. Ezen sajnos nem tudunk vál­toztatni. Ilyenkor még jobban kell ügyelnünk. Jó, hogy egy műszakban egy brigád dolgozik, így közösen jobban megy a munka. Mert én hiába vigyáz­nék, ha a gépek, berendezések nem lennének tiszták, ha nem tartanák őket megfelelően kar­ban — mondja a kazánok őre és keze ismét egy kapcsoló után nyúl. A tisztasággal szemmel lát­hatóan nincsen baj. A gépek tompán fénylenek az olajtól. A gondos kezek ápolása messzi­ről meglátszik. Matiszlovics Mi- hályné most is éppen az egyik gépóriást tisztogatja. Kezet fogni nem tud, mert olajjal dolgozik, csak a csuklóját nyújtja. MegszcFetfem ezt a munkát Idestova tíz éve csinálom már. Örülök, ha tiszták a gé­peim, meg aztán nem is rossz a kereset. Szívesein csinálom, hogy segítsek én is a magam módján, ahogy tudok. — Ragyog a gépüzem is a tisz­taságtól, ahol két brigád. 22 tag­ja egyesült, KlSZ-hrigád né­ven. Mindössze két idősebb va­sas szaki dolgozik köztük, de ők is úgy, mintha fiatalok vol­nának. Teljes az összhang. — Nincs velük semmi baj. Nagyon lelkiismeretesen dol­goznak. A selejt szinte teljesen eltűnt — dicséri a műhely fia­taljait Petró János művezető — az igazolatlan mulasztás telje­sen megszűnt. A késés ismeret­len nálunk. Mi a nagy lendület oka ? Az üzem dolgozói május 1-e tiszteletére vállalták,' hogy az idén megszerzik a szocialista üzem címet Ezért folyik a küz­delem, — magyarázza Kővári József, a Mátravidéki Hőerőmű szakszervezeti bizottságának titkára. Indokolt volt vállalá­suk, hiszen az üzem dolgozói* nak 80 százaléka 50 szocialista brigádban dolgozott már má­jus előtt is. A termelési eredmények már ma is azt mutatják, hogy be­váltják szavukat. Egyénenként nehéz itt értékelni a végzett munkát, de a vállalat teljesít­ménye csak akkor javulhat, ha mindenki becsületesen kiveszi a részét. A ázámok azt igazolják, hogy nagyon igyekeztek. Októberben 70 millió kilo­wattóra teljesítményt tervez­ték s 76,7 millió kilowattórát teljesítettek. Csökkentették a fűtőanyag- szükségletet is 4160 kalória helyett 4075 ka­lória felhasználásával állított elő egy kilowattóra villamos energiát a négy darab 32 me­gawattos óriás turbina. Ugyan­akkor leszállították az önkölt­séget 41,9 fiEérről 40,6 fillérre, ami a hatalmas mennyiséggel beszorozva jelentős összeget eredményez. A novemberi hó­nap hasonló számokat mutat. Nagyban hozzájárultak a műszakiak az eredmények eléréséhez. Biz. tosították az anyag- és munka­ellátás folyamatosságát. Műsza­ki fejlesztés terén is értékes munkát végeztek. A megfelelő balesetvédelmi előadások hatá­sára jelentősen kevesebb bal­eset történt az üzemben. Nemcsak gazdasági eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. A ne­velési munka semmivel sem maradt el a termelés mögött. Politikai oktatásban 800-an vesznek részt. 370-en tanulnak a gimnáziumokban, techniku­mokban, főiskolákon és szak­mai továbbképző tanfolyamom kon. Tanulnak, dolgoznak, szóra­koznak együtt. Segítik, tárnom gatják egymás munkáját, ne­velik egymást. Jutalmuk, ha így folytatják, nerrt' maradhat el. A Mátravidéki Hőerőmű szocialista üzem lesz. Mátéífy Zoltán Gondok és tervek Beszélgetés SIMOR JÁNOS építésügyi miniszterhelyettessel A z állami építőipar idén ^ sem teljesíti tervét: a lemaradás előreláthatóan 2—3 százalék lesz. A tervszerűség, a termelés ütemessége még kedvezőtlenebbül alakul, hi­szen jelentős számú lakóház, ipari, mezőgazdasági épület az év második felében készült el, sőt tekintélyes részük csak most, az utolsó negyedévben került illetve kerül tető alá. A minőség és a gazdaságosság sem javult kellő mértékben. Természetesen, ha építőiparunk 10—15 évvel ezelőtti eredmé­nyeit és színvonalát hasonlít­juk össze a maival, — kedve­zőbb képet kapunk. A szocia­lista építőipar termelése 1949 óta ötszörösére növekedett, városokat, városnegyedeket építettünk fel, hatalmas ipari központokat emeltünk —BVK, TVK, DCM, — és jóleső érzés tölti el az embert, ha végig­sétál a budapesti József Attila lakótelepen, vagy a debreceni ■„Libakert” korszerű lakóházai között. De a ma és a holnap követelményeihez mérve a helyzetet, indokolt bizonyos tü­relmetlenség. Az építőipari te­vékenység az életünknek csak­nem valamennyi területét érin­ti, s érthető, hogy az építőipar társadalmi üggyé vált, ame­lyet tanúsít az új építési tör­vény megalkotása is. Az év vé­gének közeledtével felkerestük Simor János építésügyi mi­niszterhelyettest, választ kér­ve az építőiparral kapcsolatos néhány időszerű kérdésre. — Sokan úgy vélekednek, hogy az építőipar gondjainak nagy része — pl. a kooperációs zavarok — az építőipari tevé­kenység túlzott decentralizált­ságából adódik. Abból, hogy egy épület elkészítéséhez szak- és szerelőipari vállalatoknak. szállítási vállalatoknak, ter­vezőintézeteknek és egy gene­rálvállalkozó építőipari válla­latnak kell együttműködnie. Ha a kivitelezőnek saját, szak- és szerelőipari, valamint szállítási részlege volna, nem lenne-e zavartabb a munka, s hatékonyabb az irányítás? — Ilyen építőipari vállalatok kialakítása visszalépést je­lentene a fejlődésben. A hala­dás a, még szélesebb körű munkamegosztás felé tart. A korszerű iparszervezés legfőbb követelménye a szakosítás. Ezt a folyamotot vállalaton kí­vül és belül egyaránt siettetni kell és nem megállítani, vagy visszafejleszteni. Gondjaink nem a szervezeti felépítésben rejlenek, hanem technikai, technológiai adottságainkban. Ezek közül a technológia a fontosabb. Vegyünk egy pél­dát: a vakolást. Ezt végezhet­jük hagyományos módon: kéz­zel. Korszerűsíthetjük: tehát a malterkeverést, — szállítást és a felhordást teljesen gépesít­hetjük. A legkorszerűbb eljá­rás viszont, az, ha egyáltalán nem vakolunk — vagyis, ha olyan építőipari technológiát alakítunk ki, amelyben nincs szükség vakolásra. — Ezt a célt szolgálná, az elöregyáttás — és a házgyá­rakon alapuló építőipari tevé­kenység. Ma azonban még csak az óbudai házgyárról beszélhe­tünk, amely rövidesen dolgoz­ni kezd. Mi várható o közeljö­vőben? — További öt házgyárat vá­sárolunk a Szovjetuniótól Mis­kolcon, Győrben, Szegeden és Debrecenben állítjuk fel eze­ket. illetve még egyet a fővá­rosban. Az említett gond jelen­ti» része ezzel me£ is szűnik. A házgyárakban az építőipari tevékenység döntő többsége koncentrálódik. A munka pon­tosan ütemezhető; a program alapján az elkészített épület­elemeket —, amelyeken szinte valamennyi szakipari munkát elvégeznek — fennakadás nél­kül szállíthatják az építkezés helyére és ott a szerelés mun­kája is a házgyári program alapján jól megszervezhető. A házgyárak hatókörében meg. szűnik tehát az a szerteágazó kooperációs feladat, amely ma még valóban jellemzi az épít­kezéseket, s gyakran okoz ha- táridőletolódást. Egyébként a következő két— három esztendőben tervezünk bizonyos „vertikum-szélesítést” a nagyabb építőipari vállala­toknál, elsősorban a megyeiek­nél, az egyes vállalatok konk­rét feladataihoz mérten. De csak annyi szak- és szerelőipari kapacitást adunk részükre, hogy főként a munkatorlódások idején továbbra is igénybe kell venniük az országos szak- és szerelőipari vállalatok segítsé­gét. Ezáltal bizonyos fokig ütő­képesebbé válnak az építőipari vállalatok, ám mégsem duz- zasztjuk fél őket annyira, hogy némelykor kihasználatlan ma-, radjon a kapacitásuk. Tehát addig is, amíg a házgyárak nem láthatják el az építőipar lakásépítési feladatainak nagy részét, igyekszünk elejét ven­ni a kooperációs gondoknak. A legjobb szervezeti megoldás sem biztosítja egymagáiban a sikert, hiszen az jórészt opera­tív végrehajtástól függ. — Az idei februári párthatá­rozat — megjelölve az építő­ipari munka megjavításához szükséges teendőket — első he­lyen említette a korszerű épí- té&szewezén módok bevezeté­sét. Ezek azonban — mint pL a szalagszerű építkezési mód — vagyon lassan terjednek. Ho­gyan vélekedik a szakosítás időszerű kérdéseiről? — A korszerű építés elter­jesztéséhez és a korszerű tech­nológiák bevezetéséhez elsősor­ban a vállalatokat kell szako­sítani. A brigádok szakosodása ugyanis szinte önmagától lét­rejön. ha a vállalatok, építés­vezetőségek és a vállalati egy­ségek szakosítása megtörtént. A feladatok jellege meghatároz­za a szervezést is. Az állandóan és tömegesen jelentkező felada­tok végrehajtását ugyanis egy­szerűbb megszervezni. Techno­lógiai és tárgyi spedalizálást kell végrehajtanunk ennek ér­dekében. Lesznek olyan vállalatok, ame­lyek az úgynevezett nagyeie- mes építési módot alkalmaz­zák. Ilyen máris a 26-os és a 31-es állami építőipari válla­lat. Ezek leginkább ipari üze­meket, erőműveket építenek. Itt tehát már nemcsak a tech­nológiai, hanem a tárgyi spe­cializálódás is megtörtént. Re­gionális hatáskörű szakosított szervezeteket hozunk létre — amelyek például csúszó zsalu­zással csakis öntött házakat építenek majd. Lesznek válla­latok, amelyek csak bizonyos iparágakat szolgálnak ki, pl. a vegyipart. Vagy csak repre­zentatív épületeket, illetve lakó­telepi lakásokat építenek. Meg kell szüntetnünk azt a gyakor­latot, hogy valamely válla­lat az egyik évben lakást, a másik évben erőműveket, a harmadikban szerelőcsarnokot építsen. Az állandóan azonos feladatokra állandó és egysé­ges technológiát alapozhatunk típus-technológiákat dolgoz­hatunk ki. A szakosított vállalatok tí­pus-technológiájához termé­szetesen egységesített méretek, tipizált szerkezetek és típus­tervek kellenek. Meg kell Bzüntetiü az épüőijjar kjfigsoL­gáütatottságát is szubjektív kí­vánságóknak. A 12 tantermes iskolára pl. van típusterv. De ha a megrendelő 14 tantermest kér, akkor a kérésnek eleget kellett tennünk, bármibe is került. Ezért öröm számunkra, hogy a legutóbbi országgyűlé­sen elfogadott építésügyi tör­vény 43. paragrafusa kimond­ja: a típusterveket az állami szerveknek kötelességük elfo­gadni, az építésügyi hatósá­goknak pedig jogúk van azo­kat más szervekkel is elfogad­tatni. — Nem teszik a típustervek egyhangúvá a városképet? — A típustervek variációja, a változatos színezés esztéti­kus városképiét nyújthat. A Jó­zsef Attila lakótelep pl. elis­merten szép látványt nyújt, holott majdnem kizárólag tí­pustervek alapján épült. Ter­mészetesen a tervezők és a ki­vitelezők közötti összhangot ebben a munkában is meg kell találni. Éppen ezért szük­séges, hogy a kivitelező egy­két évvel hamarabb ismerje meg a terveket. így a tervező elkerülheti, hogy olyan tervet készítsen, amit utólag módo­sítania kell. A kivitelező pedig már jóval hamarabb felkészül­het a feladatokra: hozzáláthat az előközművesítéshez, a leg­megfelelőbb technológia kivá­lasztásához és megszervezésé­hez. Ezzel sok időt nyerhet az építőipar és — mi úgy mond­juk — „előretartással” kezd­het a munkához. — Mikor látnak hozzá a tí­pustervek széles körű felhasz­nálásához, és a vállalatok sza­kosításához? — Már mindkettő folyamat­ban van. A jövő év kezdetétől pedig még gyorsabb ütemben történik. Két-három év múlva az ipari, mezőgazdasági és más épületszerkezetek tipizálásával és tömeggyártásával a házgyá­rakkal végérvényesen korszerű nagyiparrá alakítjuk át az épí­tőipari. lánc nemcsak a fel­adatok kényszerítenek bennün­ket, hanem pl. az egyre foko­zódó munkaerőhiány is. A ma­gyar építőiparnak mindössze 40 százaléka van csak minisz­térium irányítása alatt. A má­sik 60 százalék a többi tárcá­hoz, a tanácsokhoz és a szö­vetkezetekhez tartozik. Mun- káslétszámunk évről évre csők. ken. Korszerű munkaszervezés­sel, technológiával és techniká­val kell tehát pótolnunk a hi­ányzó munkaerőt is. Az építőipar — ahogy a •cx miniszteri referátum­ban elhangzott — legutóbb az országgyűlésen — erejét meg­haladó mennyiségű feladatot kapott, illetve vállalt. Éven­ként csaknem 10 százalékos termelésnövekedést tervez­tünk. Jövöre be kell érnünk két-három százalékkal. Most már nemet kell mondanunk, amikor erőnket meghaladó vállalásokról van szó. Eddig mindig az igényekkel próbál­tuk összhangba hozni a kapa­citást — jövőre már a való­ságos szükségleteket alakítjuk a kapacitásunkhoz. A tervek­nek biztosítaniuk kell a fel­adatok elvégzéshez szükséges szervezési időt, nekünk pedig koncentrálnunk kell erőinket. Így egy kézben maradhat az irányítás ’ és hatékonyabbá válhat a vezetés. Két-három esztendő alatt általánossá tesz- szük a korszerű építésszerve­zési módokat, elterjesztjük a korszerű építési eljárásokat, befejezzük a szakosítás mun­káját. Az így kialakuló ütő­képesebb, erőteljesebb, kon­centráltabb építőiparra azután majd bízvást számíthat az ország. G. F. MpBM&G 3 1964. december 15« keéd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents