Heves Megyei Népújság, 1964. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-15 / 293. szám

A jó példái érdemes követni

A NAPOKBAN Tamamérán értekezletet tartott a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának népművelési csoportja.

Azért Tamamérán, mert a községben élénk, mozgalmas klubélet alakult ki, s az értekezleten éppen a kluhmunkát vitatták meg a jelenlevő népművelési szakemberek.

A vita során sok érdekes megjegyzés hangzott el, érvek, ellenérveit viaskodtak egymással, s a szavakat nemegyszer a szenvedély forrósitotta át.

Vajon milyen módszerekkel lehet még jobb, még élénkebb klubéletet kialakítani, milyenek legyenek a rétegklubok, hol mit érdemes csinálni — főleg e kérdések körül hullámzott a vita. Példák, adatok hangzottak el.

Réteg- vagy általános klub? A vélemények ennél a kérdésnél sem voltak egyöntetűek, döntően azonban a rétegklubok mellett foglaltak állást a jelenlevők.

A tapasztalatok azt igazolják, hogy azoknak van igazuk, akik a rétegklub gondolata mellett törtek lándzsát. Érthető és természetes ez, hiszen nehezen képzelhető el egy helyiségben a legkülönbözőbb érdeklődési körű emberek egy időben történő művelődése, szórakozása. Még két egymás mellett levő

helyiségben sem lehet zavartalanul foglalkozást tartani, amint azt egy tamamérai példa is mutatta, ahol egy délután a KISZ-klubban táncdélután volt, a szomszédos helyiségben pedig a falu asszonyai tartották összejövetelüket. A fiatalok tánca zavarta az asz- szonyokat, akik cserébe a fiatalok szórkozásának módját

próbálták rendszabáiyozni

ÉS MÉG TÖBB hasonló példát is vehetnénk, de nem is kell különösebben bizonyítani, hogy az általános klubokban történő népművelési munka

színvonala nem olyan magas, mint a rétegkluboké. Az azonos érdeklődési körű emberek jobban megértik egymást, s ha hasonló gondolkodású ismerősi, sei találkozhatnak, szívesebben látogatják a klubot, számukra kellemesebben töltik el idejüket, kielégítve tudásvágyukat.

Helytéien volna azonban csak rétegklubokat szervezni olyan községben, ahol a lakosság művelődési szintje olyan alacsony, hogy nem igénylik az ilyen rendszerű foglalkozásokat. Ezeken * a helyeken az általános klubok még nagyon jó szolgálatokat tehetnek, hiszen feladatuk, hogy felkeltsék az emberekben a zene,az irodalom és általában a művelődés iránti vágyat.

Ha népművelőink kellő forj mában szervezik majd a kltH bokát, akkor a falu fiataljai« nak minden rétege megtalálja majd azt a szórakozási, művelődési lehetőséget, ami igényeit kielégíti. Ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy csők-: kenjen az áramlás a városok felé. Természetesen a jó klubmunkához megfelelő helyiség, ízléses berendezés is szükséges. A kellő technikai feltételek megteremtésében sokat segíthetnek a falu vezetői.

A tarnamérai, nagyon szépen! berendezett KlSZ-klub létesítésénél is ez történt. A terme« lőszövetkezet, a község tanácsa, a társadalmi szervek egyaránt hozzájárultak, hogy a helyiség jól felszerelt, kellemes, barátságos legyen. Külön dicséret illeti a községi könyvtárat, amely 250 kötetes letéti könyvtárral segíti a klub munkáját.

A JÖ KLUBOKRA szívesen áldoznak a falu vezetői, s ez a befektetés nem hiábavaló. S azokban a falvakban, ahol még nem látják világosan a klubok jelentőségét, bizonyára felismerik, ha az értekezlet eredményeit a gyakorlatban is alkalmazzák a népművelők.

K. L.

Tíz esztendővel ezelőtt az An raiska, most a híres regényből vagy inkább annak alapjai Kárpáthy Gyula színpadra al kaümazásávai tkészült Egri csil bagóik nyitotta meg a Gárdony Géza Színház kapuit. Tíz esztendővel ezelőtt Gárdonyi mű. ve a lényegében első álland* színház premierjét jelentett* .■Egerben, most az első valód színházépület avatásét, aha méltó helyet kap a művészet, i művész és a közönség is.

Érthető tehát, hogy nagy ée fietfokozott várakozás előzte meg az ünnepi pillanatot, ami. kor a gong csendülő hangjár e felmegy a függöny és a színé szék játéka nyomán élettel telik meg a díszletek eladdig élettelen világa. S különöser érthető volt a várakozás, hisz Égerben sajátos és érthető kul- túsza van mindannak, ami a hősi múlttal, a várvédő elődök küzdelmével, Gárdonyi regé ínyével kapcsolatos. Az itt jogos és indokolt lokálpatriotizmus fonákja is egyben, hogy s történetszemlélet, sőt a történelem lényeinek értékelése is az Egri csillagokon alapul, az a történelem, hősei mind éltek, voltak és csakis úgy éltek és harcoltak, ahogyan azt Gárdonyi Géza megírta. Egy nagy mű generációkat nevelő nagyszerűsége, de kényelmetlen tréfája is ez mindazok számára, akik már megpróbálkoztak, hogy az epikát drámává formálják, hogy a regény alakjait, hőseinek küzdelmét, gazdagon áradó cselekményét a színpad végtelenségében is szűk világára vetítsék.

Ezzel a feladattal próbálkozott meg most és ismét helyesen és az ügyhöz méltó vállalkozással a színház, ezzel Kárpáthy Gyula, aki Gárdonyi regénye és a históriák alapján dolgozta fel a várvédelem hősi korszakát. Egy mű történelem hűségét nem a kosztümök adják, még csak nem is az események történeti rendjének szolgai követése, hanem a történelmi igazsága- Ha egy színpadi alkotás történetileg és történelmileg igaz, ha szemléletében a társadalom ellentmondásaiból fakadó és előremutató küzdelmet hangsúlyozza, akkor az igazság talaján áll, mégha drámájának hősei nem is egyeznek esetleg még a történelemkönyvekben szereplő főhősökkel sem. Joga, sőt kötelessége, hogy igazságának kimondásához a számára tipikus figurát keresse meg, azt, aki szerepével, magatartásával a történelem és így a dráma igazságának is hordozója.

Ezt próbálta, ezt kísérelte meg Kárpáthy Gyula, amikor szembefordulva a „bevett szokással”, Dobó Istvánt tette meg drámája központi alakján-: amikor a regényben nem szereplő, de a dráma mondanivalóját híven szolgáló új figurákat teremtett, s amikor a regényben kis semmi árulóból nála a darab egyik döntő ellenpontja vált. Hegedűs hadnagy személyében. Kárpáthy Dobó István drámáját írta meg, aki — amire még nem volt példa a történelemben —, a győzelem után adj a tóé lemondását, mert úgy érzi, ezzel kiáltja oda az egész világnak, milyen becstelen is a magyar uralkodó osztály, az osztrák császárság.

. S ha vitatkozni akarunk a drámával — mert kell is vitatkozni! — akkor csak az írói szándék alapján tehetjük s nem holmi számonkérés alapján: hogyan, hát ez lenne az Egri csillagok?

Elismerésre méltó az a bátorság, amellyel Kárpáthy szembeszállt a mindenre éber és szinte már könyörtelenül tradicionális lokálpatriotizmussal, s elismerésre méltók azok a gondolatok is, amelyek egy igazán nagy és történeti dráma köntösében is nagyon a mához szóló alkotás eszmei pillérei lehettek volna. Hogy mégsem lettek azok, hogy az Egri csillagok alapjában véve csalódást keltett, annak gyökerei a következetesség hiányában keresendők.

4 í~MÍPUMiSi

1364. december 15.. kedd

csukta az ajtót. Pillantása szánalmat, de egyben gyanakvást és helytelenítést árult el.

„Mondd csak” — súgta, miközben egyik fülét az ajtóra tapasztotta, hogy idejében el tudjon tűnni, ha valaki közeledik —, „miért akartátok a gépeket tönkretenni? Jobb lett volna nektek, ha elfognak bennünket?”

Az arcomon biztosan észrevette a megdöbbenés kifejezését, mert bizonytalan lett:

„Hát valaki kihallgatott benneteket, amikor erről beszéltetek. Laars kihallgatása során beismerte, hogv lázadást akartatok szervezni. Ezért lőtték agyon... De senkinek egy szót sem, hogv beszélgettem veled!” — és ezzel eltűnt.

Egy darabig még gondolkozni sem tudtam rendesen. De lassan világossá vált mindannak a hondereje, amiről a szakács szaggatott mondatokban beszámolt nékem. Valaki kihallgatott bennünket és az egészet elmondta az admirálisnak. Vagy talán csak kitalálták az egészet? Talán Kuddl tényleg a nem megfelelő baj- társunkat választatta ki? '

Az tény most már, hogy Kuddl Laarst kivégezték, és az egész legénység előtt bei eke* títettek bennünket. De miért hagytak engem életben? Szükségük van rám, mert nine» más rádiósuk?

(Folytatjuk)

A főldmíávesszöyetkezetek kulturális munkája

53 kultúrcsoport és szakkör - Akadémiák, szabadegyetemek - Hét földművesszövetkezeti klub

vonásával „Muzsikáló képesLau pok”-at bonyolítottak le Péter- vásárán, Verpeléfen és Egerben, valamint Füzesabonybaiij részt vettek a Hámán Kató kulturális szemle helyi, járási és megyei bemutatóin és a KPVDSZ-napokon.

A földművesszövetkezeti sportmozgalomban két, az MTS által elismert sportkör működik, az egri és a tamaleleszi Vörös Meteor. Az egriék vívó-) asztalitenisz- és sakkszakosztályt tartanak fenn, a taimale- les'záek pedig labdarúgó-, asztalitenisz- és sakkszakosztályt. Az egri vívószakosztály Észak-Magyarország legjobb együttese, az egri asztalitendszezők a megyei bajnokság B-csoprtjában a II. helyezést érték el, a tar- nalelesei labdarúgó-csapat viszont a megyei bajnokság IX. osztályában játszik. A két földművesszövetkezeti sportkörnek 60 igazolt versenyzője van.

A közelmúltban létrehozták a föidművesszövetkezeti megyei kulturális bizottságot, amelynek tagjai, ha eredményesen látják el feladatukat, az elkövetkező évadban még teljesebb és átütőbb erejűvé tehetik a szövetkezetek kulturális munkáját. Sugár István

ködött, addig legutóbb már 17. ' A lezajlott évadban, a Berkes ;

. Ferepc föidművesszövetkezeti ■

■ akadémiák és szabad egyete■ mek kenetéiben 68 előadássoro- : zatot tartottak. Ennek kereté- 3 ben kisállattenyésztési, gyű- * mölcsfaápolási, filmkörvezetői. ] kultúrfelelősi, közismereti és földművesszövetkezeti előadás- s sorozatok za jlottak le, meglehe- ■ tősen nagy hallgatóság előtt. <

Megvetették alapját a föld- • művesszövetkezeti adattárnak, ; melyet múzeummá kívánnak a 1 közeljövőben továbbfejleszteni. ] Az „Ismerd meg hazádat”-moz- ] galom keretében 60 alkalommal ( rendeztek társasutazásokat a f Bükkbe, a Mátrába, a Balaton- ; hoz, Sopronba, Buda,pestre, j Miskolcra és Debrecenbe. Egy ; csoport Moszkvába, két csoport 3 pedig Csehszlovákiába utazott. .

Verpeiéten, Gyöngyösön, Ká- < poklán. Hatvanban, Kaiban, r Hevesen és Apcon klubja van ( a földművesszövetkezetnek. Itt azonban hiányosság az, hogy f nincs társadalmi vezetősége a 1 kluboknak. A lezajlott évadban i kilenc nagy rendezvényt szer- 1 veztek meg a föld művesszövet- t kezetek. Így a gyöngyösi szűre- é ten több rendezvényt, aktevesi s szövetkezeti napot* a rádió be- 1

A MÉSZÖV főosztályvezetői éi'tekeriet keretében tárgyalta meg a föidművesszövetkezeti szervek kulturális és sporttevékenységét. Jelentős eredményt jelent az, hogy a megye területén az elmúlt évadban már nem volt olyan földművesszövetkezet, amely kulturális tevékenységet ne végzett volna. Különösen kiemelkedtek a kápolnaiak, füzesabonyiak, szihalmiak, hatvaniak, káliak, erdőkövesdiek és az egriek.

Ötvenhárom kultúrcsoport és szakkör tevékenykedett, köztük báb-, színjátszó és tánccsoportok, film, honismereti, fotoszakkörök, nem utolsósorban pedig amatőr és hivatásos népi, valamint tánc- zenekarok, és énekkarok. Legeredményesebben szerepeltek a füzesabonyi énekkar, az is- tenmezeji népi együttes, a no- vaji táncegyüttes, a hatvani tánczenekar és a ipegyei filmklub. A filmkörök eredményes munkáját mi sem bizonyítja jobban, minthogy 15 kisfilmet készítettek.

Az ismeretterjesztő munkában is jelentős a fejlődés. Amíg például 1961—62-ben csak 9 I belkereskedelmi akadémia műalattjáró belsejében vagyok. De

valószínűleg napokig tartott, amíg teljesen tisztába jöttem azzal, hol is vagyok. Bezártak a rádiósfülkébe. Olyan szűk volt, hogy rendesen ki sem tudtam nyújtózkodni, összekuporodva feküdtem a padlón. A függőágyat kivitték. Az asztalon felfedeztem egy pohár teát és néhány kétszersült.et. Mohón nyúltam a tea után. Kezeim reszkettek. Egyetlen korty után ismét visszahanyat- lőtt am a padlóra.

Talán egy órát fekhettem

zonyosan. Alig ismertem fel már a körülöttem észlelhető tárgyaltat. Olyan meleg volt, hogy az volt az érzésem, kemencén fekszem. Tudtam,

így, amikor bejött a szakács. ' Csodálkozva pillantott rám, ' mintha azt akarná mondani: *

„Hát te még életben vagy?” * Óvatosan körülnézett, nincs-e valaki a közelben, majd beilyen módon akarnak halálra kínozni. Még szúró fájdalmat éreztem a fejemben, aztán minden elsötétedett előttem.

Amikor ismét magamhoz tértem, tudtam, bogy a tengcrígy akarnak eltenni engem is láb alól, dobolt az agyamban a gondolat. Mi lesz velem, ha le- merülünk? Megkíséreltem, hogy lehajtsam a fejem, így talán nem nyelek annyi sós vizet De a kötelek nem engedték, hogy sokáig ebben a helyzetben maradjak. Meg kellett fordulnom. Így maradtam órákig Azt hiszem, többször is elvesztettem az eszméletemet, de a hideg hullámok ismét magamhoz térítettek.

. Délfelé ismét magamnál voltam. A tenger most már nem háborgott A parancsnoki toronyban megpillantottam az admirálist. Egyáltalán nem törődött velem. A nap borzasztóan tűzött a fedélzetre, engem kínzó szomjúság gyötört Szám ki volt száradva, a lenyelt sós víz égette a torkomat Vízért könyörögtem. A tengernagy úgy tett, mintha nem hallotta volna nyögésemet. Hanyagul emelte szeméhez a távcsövet és egyetlen pillantásra sem méltatott. A szomjúság és a tűző nap volt a legnagyobb kínszenvedés, amit ezek kitalálhattak.

Nem tudom, meddig fekhetjtem így, db órák múltak el bi<8)

A náci hangosan felnevetett és öklével arcomba vágott.

„Te szemét fickó! Fel akartad lázítani a legénységiét?! Na, ettől örökre elvesszük a kedvedet. Kitaláltam valami méltó büntetést a számodra.”

Felrántott a földről és még egyszer az arcomba vágott. A segédtiszt hátrakötözte a kezeimet, majd a kötél végét a parancsnoki torony két lépcsőjéhez erősítették. Szidalmak és nevetés közepette eltűntek a ható mélyében. Magamra maradtam.

Teljesen egyedül voltam a fedélzeten. Egyik hullám a másik után csapott át a fedélzeten. Egy pillanat alatt bőrig áztam. Vér folyt az orromból és a számból. Csak nehezen tudtam magam egyenesen tartani. Csúszós volt a fedélzet és a hullámok ide-oda dobáltak.

Néhány perc múlva már nem tudtam felemelkedni a földről. A kötelek bevágódtak a csuklómba. Karjaimat hátrakötötték, hogyha elesek, ne tudjak rájuk támaszkodni. Minden csontom sajgott. Kimerültén maradtam a fedélzet csúszós deszkáin.

Kárpáthy Gyula Gárdonyi és a históriák alapján akart — legalábbis szándéka szerint — egy marxista történetszemlélet szerint igazabb, eszméiben konkrétabb, a hősi múltat a ma küzdelmeivel organikusan összekötő, művészileg magasabb hőfokú drámát teremteni. A szándék megtervezéséhez volt bátorsága, a véghezvitelhez már lényegesen kevesebb. Nem akart — ? —, vagy nem tudott szabadulni a regény hatásától, s emiatt a dráma szerkezetében is indokolatlan cselekményszálak futnak, szereplők mozognak, cselekednek a regény alapján, szembekerülve tetteikkel, szerepükkel, a fő cselekménnyel. A modem történeti dráma emiatt avitt ízű, romantikus elemekkel tűzdelt, hosszas monológokra szabdalt „cselekmény” magyarázatai lefékezik a játék lendületét, a nagynak induló gondolatok megtorpannak és kifulladnak a regénnyel szembeni megalkuvás meredélyei előtt.

Egyetlen példát erre. Ha már Dobó a dráma hőse, ha már Dobó István tragédiája az író szándéka, akkor — s ez tűnjön bár „kegyeletrombolásnak” — egyszerűen semmi szükség sem Cecey Évára, sem a gyermekrablás regényben indokolt, itt felesleges cselekményére, de még Jumurdzsák alakjára sem. Mindez egy jottányit sem segíti elő a dobói dráma kialakulását, az írói szándék, a mű alapeszméjének jobb megértését. Sőt! Emiatt nem jut már megfelelő ereje, sem ideje az írónak, hogy gazdagabban és árnyaltabban bontsa ki. Eger- szegi Mária, vagy éppen Sze- lepcsényi Ottó alakját, akikről így inkább csak sejti, mintsem világosan érti és érzi a néző, milyen fontos dramaturgiai hordozók a mű egészét illetően.

Nem lehetett könnyű dolga ezek után a rendezésnek — Lendvay Ferenc Jászai-díjas és Sík Ferenc közös munkája —, hogy e problémafelvetésben izgalmas, kezdeményezésnek bátor, de bátorságában megtorpant művet színpadra alkalmazza. Nem is sikerült! Tanácstalanság érződött mindvégig, hogyan értelmezze, hogyan „tálalja” ezt. a drámát, emiatt keveredett egymással az intellektuális hangvétel és a hősi, pátoszo® színjátszás nem éppen sikerült romantikus hangvétele. Suttogásig tompított „belső átélés” keveredett a harsogó hősiességgel, a néhol szinte naturalista megoldások valamiféle görög sors tragédia kénéivel. Kétségtelen, hogy még így is akadt néhány igazán emlékezetes jelenet, amely megnyugtató biztatás, hogy egyébként avatott ujjak nyúltak ehhez a darabhoz, csal most ezek az ujjak is a darat hibáinak hatásai alá kerültek Nehéz dolog mindezek utál a szereplők alakítását boncolgatni. Parádés a szereposztás Nagyszerű felvillanások váltják egymást olyan pillanatokkal, amikor a szereplő nem tudott mit kezdeni megformálandó alakjával. Simon Györgi Jászai-díjast lehetne talán egyértelműen kiemelni, igaz és nem véletlen, hogy az ő alakjával bánt a leggazdagabban. Dobó István figuráját formálta legsikeresebbre a szerző. Simon Györgynek sikerült a leg- jobban, az egyébként az ő szerepében is ott rejtőző kettősséget áthidalnia, valamiféle békés és eredményes koegziszten- ciát teremtenie. Kovács Mária Jászai-díjas, Egerszegi Mária már lényegesen gyengébben megírt alakjának hiteles életre keltésére, megpróbálkozott művészi fegyvertárának minden eszközével élni. Néhány valóban sikerült pillanatot eltekintve, azonban nem rajta múlt, hogy próbálkozását nem kísérte maradéktalan siker.

Petur Ilka Jászai-díjas Margit anyója egészéiben véve jól sikerült alakítás, bár néhány helyen úgy éreztük, mintha harsányabb lett volna a kelleténél. Sallós Gábor Jászai-díjas Hegedűs Istvánt vitte színre, — közelebb a regény és távolabb a dráma írójának elképzelése szerint. Fillet István Jászai-díjas kitűnő Jumurdzsáik, nem ő tehet róla, hogy alakítása mégis kilóg a darabból, — ennek dramaturgiai okai vannak. Né- methy Ferenc Jászai-díjas, mint Máté atya, valóban a várvódők lelkiismeretévé tudott emelkedni. Alakítása még hitelesebb lehetne, ha kissé engedne túlságosan merev aszkétizmusából. Gonda György Szelepcsényi Ottója arra volt alkalmas, hogy igazolja a fiatal művész kétségtelen tehetségét.

Huszár László Bornemissza Gergelye, Páláncz Ferenc, mint Mekcsey. Pálfíy György Cecey Péter alakjában, Fontos Magda, mint Cecey Éva kíván feltétlenül említést, mégha alakjuk inkább a regényt illetően kelt kellemes reminiszcenciákat. A népes szereplőgárdából említsük még meg Bálint Györgyöt, Csihák Lászlót, Szilágyi Istvánt, Lőrinczy Évát, Petőházy Miklóst, Csapó Jánost, Fekete Alajost, Kanalas Lászlót és Herédy Gyulát.

Az ötletes és rendkívül kifejező díszletek az Erkel-díjas Forray Gábort, a jelmezek Kalmár Katalint, a maszkok Mellest/ Dánielt dicsérik. A kísérőzene Kis Kálmán munkája.

Gyurkó Géza

Gárdonyi — Kárpáthy:

Egri csillagok

Színházavató bemutató Egerben